Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

59 Vasárnap, 1979. májas 6.' Tudományos pontosság és költészet Pókok, méhek — filmek Menjünk hát! A

ki lelkes nézője a televízióban a Kisfilmek a nagyvilágban című műsornak, már megismerkedhetett japán pókokkai, dél-amerikai gyíkokkal és kígyókkal, afrikai gorillákkal, angol galambokkal. A magyar méhek is vannak ilyen érdekesek, de ezek még nem szerepeltek a televízió műsorában. Tíefbrunner László operatőrrendező pedig nem kevesebbet mutat be pompás kisfilmjében, mint azt, hogyan „beszélnek" a méhek. A mézet rejtő virágok irányát és távolságát olyan tánccal közli a sötét kaptárban az első hírnök, hogy mozgásának irányát és potrohriszálásának számát a többiek letapogathassák testükkel és már repülhessenek is a megadott irányba és távolságra. Tíefbrunner László filmje viszont nem a televízió alkotóműhelyében készült, hanem a MAFILM népszerű-tudományos osztályán, mozifilmnek. S ez mindig nehezebben kerül a képernyőre. Ha szerencséjük van a beszélő méhek nek, akkor valami sikerfilm nvetlé osztják be, és több százezer néző is megcsodálhatja táncukat, ha nincs, meg kell elégedniük 40—50 ezer emberrel. Utána várni lehet a jószerencsét valamelyik filmtár mélyén; mikor szerez tudomást valaki róluk, és kéri ki egy-egy vetítésre a tekercset. Az utóbbi években már többször fölmerült a kérdés: érdemes-e — viszonylag nagy költséggel — ilyen népszerű tudományos mozifilmeket készíteni; nem kellene-e az egészet a tévére hagyni (Jelenleg ugyanis nem kevés, több mint húsz népszerű tudományos mozifilm készül évente Magyarországon.) Vagy ha mégis készülnek ilyen filmek, nem a televízióban kellene-e először bemutatni, azután maradna a filmtár, ahonnan ki lehet kölcsönözni. Nem kevés ésszerűség van az ilyen javaslatokban, de az igazi kérdés mégiscsak az: van-e valami különbség a mozi és a televízió számára készült népszerű tudományos filmek között. Mert ha van, akkor érdemes fenntartani a külön gyártást, ha nincs, úgy talán jobb lenne abbahagyni. A válasz nem is olyan egyszerű, mmt a kérdés. Mert igazából nem kellene különbségnek lenni, hiszen a már emlegetett japán pókok vagy afrikai majmok, szóval a külföldi filmek sem feltétlenül a televízió számára készültek, mégis kitűnően hatottak a képernyőn. Mégis azt kell mondani: Magyarországon jelenleg van különbség e műfaj filmjel között. Ha a tévé készítette volna el a méhfilmet, minden bizonnyal nagyobb részében egy vagy több tudós szakember mondta volna el a lényeget, amit helyenként természeti képek illusztráltak volna. S persze jóval hosszabb lett volna. mint az, amit most láthatunk. S az utóbbi két dolog összefügg egymással. A tévének nincs elég ideje — talán pénze se — valóban rövid filmeket készíteni. Mert a rövidebb elkészítése kíván sokkal koncentráltabb munkát, több kitartást, több leleményt Hogy például lássuk azt is, amint a festékkel megjelölt hátú méhek táncolnak a filmezés céljaira preparált tehát nem sötét beisejű kaptarban. Idő és anyagiak híján ezt el tudja mondani egy tudós, akinek a jelenléte a képernyőn kétségtelenül szakszerűséget biztosit A Magyar Népszerű Tudományos Filmstúdió rangját, világsikerét viszont az eredményezte, hogy együtt készítették a filmet a kísérletező tudósokkal. A méhfilrn mellett a legfrissebb termésben érdekes példája ennek az ETrnó tüze újra ég című produkció, amely a tárgyak és az emberi test elektromos kisugárzásának lefénykép>ezését és a fény képiek adta érdekes összehasonlítást mutatja be egy laboratóriumi vizsgálat során. (Egyebek között tudományosan igazolt tényként látjuk viszont azt a költői képiét, hogy különleges érzelmi állapotban más a kisugárzásunk, mint érzelmileg közömbös pillanatokban.) Elég talán utalni a múltból olyan példákra még, mint a csirkeembriók fejlődését Beethoven zenéjére bemutatott csodálatos Nyitány, vagy a vezetés három alaptípusát óvódáscsoportokon demonstráló Módszerek, vagy pedig a petesejt osztódásának első ritmusait láthatóvá tevő Örök megújulás. E filmműfaj megalapítója, a francia Painlevé professzor mondta egyszer ezekről a filmjeinkről, hogy a magyar népiszerű tudományos művek azért olyan hatásosak, mert a tudományos pontosság és a költészet talál egymásra bennük. Ilyesfajta filmeket a Magyar Televízió — egyelőre nem gyárt. Ezért van tehát szükség változatlanul a Népszerű Tudományos Stúdió munkájára. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy manapiság sajnos ez a stúdió is kevés ilyen filmet gyárt. Talán a forgalomba hozatal viszontagságai, talán egyéb okok következménye, hogy azoknak a rendezőknek jó része, akik elsősorban ebben a művészi műhelyben tevékenykednek, mostanában egyre inkább elfordulnak a természettudományos kutatásokra alapozott témáktól. Többségük dokumentumfilmet forgat — jót vagy gyengébbet —, a társadalomtudományok témakörébe vágó'jelenségekről. A történelem, a néprajz vagy a képzőművészet esztétikai problémái foglalkoztatják a rendezők többségét. (Kivételt képez a világhírű mester: Kollányi Ágoston, aki több éves munka után most fejezte be egy egész estés filmjét, amelyben az állatok magatartását vizsgálja.) Hamarosan a mozirövidfilmek szokásos fesztiválját rendezik Miskolcon. Részt vehettem annak az előzsürinek a munkájában, amelyik a népiszerű tudományos filmeket válogatta Miskolcon. Mintegy ötven film közül csak nyolcban tudott egységesen Igent mondani az előzsüri, piedig a fesztivál tudott volna időt adni több film bemutatására is. Azt kellett tapasztalni, hogy csak egy-két mű őrzi a korábban oly rangos stúdió hagyományos színvonalát. Túl kevés az a mű, amely részt vállal a kutatás, a kísérletezés tudományos munkájában. Pedig, ha van értelme, hogy önálló mozifilmek készüljenek — esetleg közös produkcióban a televízióval —, akkor ez éppien az lehet csak, hogy az új megismerésének mindig drámai pillanataiban tegye látványban is átélhetővé a természet törvényeit. Akár japán pókok, akár magyar méhek demonstrálják ezt. BERNATH LASZLÓ M

enjünk hát! ezt mondta Zoltán, és csuklón ragadta félórás feleségét de Étiké néni Sződligetről még egyszer visszarángatja. Átadja a kávéfőzőt, a kávéfőzőt, ami az általa ismert kávéfőzők közül a legkávéízűbb kávét főzi, ami a Cafe de Brasil értelemszerű adagolásából: a nem agyontömködésből és a nem túl laza belehelyezésből adódik. De az istenért nehogy megvárjátok, amíg a kávé felforr! Mihelyt kifolyt azonnal vegyétek le a gázról, nehogy kifőjenek belőle az illóolajok. De itt még csak kezdődik a kávéivás technikája. Mielőtt kitöltenétek a kávét, a csészébe feltétlenül előre tegyétek bele a cukrot És pxircukrot ám! Az gyorsan olvad. De nagyon keveset, mert egyébként csak édes kávé lesz, nem kávéízű kávé. Keverjetek a cukorhoz két-három kávékanál tejport s csak ezután töltsétek rá a kávét Töltés közben kavargatni kell. Ezzel kész a kávé, de még mindig nem fogyasztható. A kávé szürcsölése közben feltétlenül tartsatok a szájpadlásotokon keserű csokoládét. Így kell! És megint jön a postás, ragyog a boldogságtól. „Utazzatok az eelet tengereen sok oeroemoet kívaanok een. akkor fordul minden joora. ha kisfiút hoz a gólya féri. vigvaazz. hogy a szaad ne taatsd ki. ezt uezeni miska baacsi, suerue elfoglaltsaagom miatt nem utazhatok, de leelekben veletek vagyok jozsef, sohase hagyjaatok abba nagyon oeruel kata. elveszteel, de van meeg remeeny beelus." Vonuljunk hát oda, vidáman és jókedvűen, autón, taxin, gyalog, villamoson, buszon, mindegy. amibe terünk, menjünk, ahogy illik, felvirágozva. most aztán kifényesítve és csillogó fogakkal essünk neki az életünknek. Nem kell megrémülni: süketnéma pincérek hordják el előlünk folyamatosan a mosatlant A süketnéma pincérek máskor egészen olyanok, mint mi vagyunk ilyenkor, de most ők vannak szolgálatban, máskor mi vagyunk — és a szolgálat az szolgálat Utána nekünk is ugyanilyen jópofán nyomják a kezünkbe a baksist, hiszen semmit sem vettünk észre, amit nem kell, de mindenre figyeltünk, amire illik. Mindenki ragyog a boldogságtól. Zoltán kicsit ingerlékeny, de ezt most nem veszi észre senki, ö meg nem mondja, betömik a száját a piapírok, első oldalukon halványkék vőlegény a menyasszonnyal, s az erre nagyot fogok inni, dini, üdvözlő szöveggel a másikon. Pedig hát milyen jópiofa az élet. Csak úgy jönnekmennek a legkülönbözőbb menetek. Most például egy esküvői menet Zoltánnal az élen. aki most ingerlékeny egy kicsit Sőt ingerült Régóta ingerült már. Az unokatestvérének, aki most a menet végén kanyarog, egyszer elmondta egy kocsmában, hogy tudod, nekem is volt egy első szerelmem. Az első szerelem ... folytatta volna, de az elfogyasztott sörmennyiség elálmosította, s inkább megint egy kortyot ivott nehogy elaludjon. Falnám az izzó port a flaszterről, hogy egy ilyet ki tudjak bulizni magamnak. Akkor engem úttörő-zenekar kísérne az állomásra, zsugorodnátok és döngölnétek a piarkettát előttem. Ilyeneket gondolt az unokaöcsi a fényes menet végén, Zoltán meg azt hogy ezt még ki kell bírni, miért ne lehetne épp ezt kibírni, aztán úgyis úgy csinálja, ahogy ő akarja. Nem úgy csinálja. Most is itt áll a fényes menet élén, lám a kocsmában, hogy elakadt a hangja, talán nem is az elfogyasztott sörmenynyiségtől, hanem már akkor tudta, hogy ide fog állni a fényes menet élére, felvirágozva, kifényesítve, s azt fogja maid mondani magának, hogy aztán úgyis azt csinálom, amit én akarok. Pedig az unokaöcsi a sor végén, már hogy kigondolta, hogy kimondta magában: ha egv ilyet ki tudnék bulizni magamnak. Az unokaöcsi már tudja, és Zoltán is tudja, hisz nem esett a fejére, csak még hitegeti magát, hogy aztán úgyis, de aztán nincs, mindig csak most van, a pillanatnak élj öregem, mondta neki egyszer a kocsmában egy öreg csavargó, s ő akkor nem fogta fel e mondat mély értelmét, mindig csak most van. s Zoltán már tudja, hogy egvre ritkábban lesz ingerlékeny. Ö lesz mindnyájunk megismétlődése — nem fog messzi esni a fától. — ö lesz a kiköpött ők, hisz már elindult a fényes menet élén. mostantól kezdve tulajdonképpen ő is szolgálatban van, nemcsak a pincérek, de a pincéreknek majd csak letelik a műszak. Zoltánnak mikor? Sejde 6 lesz a mi fiunk, mondja a Laci bácsi, és valami csomagot gyömöszöl a markába, még mindig tart az adakozás, piedig már indulni kéne. De azért kicsomagolja, Laci bácsi segít neki kicsomagolni, segit ennek a fiatalembernek, hiszen a mi fiunk, nem különbözik tőlünk, segítsünk neki. Na, mi kell? Ja piersze, hisz éppen most telefonáltak, kérem, ne várakoztassa ezt a fiatalembert! 0 lesz a kiköpiött ők. az éppien olyan, a te is úgy, ahogy mi szoktuk, fiam. Belerózsaszínedve a körbe, már most is bújik a fogpiasztamosoly mögé, jól látják, hogy 6ejde ő lesz a mi fiunk! Nahát, fiam, nézd csak. nem olyan ez. mint egy ócska magyar gyártmány, amelyik kilövi a pirítóst az ablakon. Valódi angol. Én hoztam, direkt ezért küldtem ki magam. Ide kell helyezni a kenyérszeletet, jó. ha egy kicsit száraz. Ez nem égeti meg a kenyérszeletet ha kész. magától kikapicsol. És nem sárgul meg. mert speciális angol krómozása van Én, fiam, el se tudom képzelni a reggelit pirítós nélkül, mondja Laci bácsi, én se. mondja Zoltán, és nem tudja, hogy ilyen apróságokkal kezdődnek a dolgok. Én se! Én se. Laci bácsi, kérem. Laci bácsi nélkül sem tudom elképzelni a reggelit Milyen humora van ennek a gyereknek, és Zoltán nyugtázhat magában egy sikeres beilleszkedést fojtogatja félórás felesége csuklóját, odakint már csapódnak a kocsiajtók, csattognak, sűrűn, mint nyári zivatarban a ménkű. Sietni kell, már rég elmúlt a reggel, magasan ragyog a pirítós az égen, a spieciális krómozású angol pirítóssütő lomhán úszkál alatta, mint valami eltévedt űrhajó. Én bizony isten fel se kelnék, de lehet, hogy meg se születtem volna, ha nem lenne pirítós. Bruhaha, mondja Zoltán, második beilleszkedés. Két gól és milyen könnyen. Fog ez menni. Most a Laci bácsi mondja, hogy bruhaha. Zoltánban újjászületik a Laci bácsi röhögése. Teljesen olyan lesz, mint a Laci bácsi röhögése, és ezt Laci bácsi érzi, és ettől — ezen? vág ám az esze, mint a borotva! — még jobban röhög. Ettől Zoltánt elkapja a görcs, és egymást licitálják túl a Laci bácsival a Lacibácsiszerű röhögésben. Szervusz, Laci bácsi! (Belecsaphat.) Ez is jó, de nem ez a fontos, hanem, hogy röhögünk, röhögünk bele a világba, egy bolyból kiszakadt, bolyszerű röhögéssel. Csökken közöttünk a távolság. egészen összeérünk, egymásba folyunk, eggyé válunk, egy darab nagy röhögéssé, ami rózsaszín nyelvén egészen enyhén megvajazott pirítóst egyensúlyoz. De ez még mind semmi, hiszen ezek csak apróságok, hátravan még a kulcsátadás. A fényes menet késlekedik, de nem baj, késlekedhet, meg van fizetve, melegen tartják a hét fogást. Az étteremből Zoltán és négy-ötórás félesége az ajtó mögé bújik, az ajtó mögé, amit ez a ritka fényes kulcs nyit. Mert van itt minden. Jó itt, nagyon jó itt. és tudja ezt Zoltán, hisz élére állt a fényes menetnek, pünkösdi királyság, holnap mehet a sor végére, valahová az unokaöcsi elé. Nem úgy van az, ahogy az iskolában tanítják, mennek a dolgok maguktól, csak beléjük kell kapaszkodni, meg kell fogódznl bennük, hogy te is velük mehess. Nem azt mondom én. hogy nincsenek csetepaték. Vannak. De vannak várak is. És a lövöldözés a várak között? Menetrendszerű lövöldözések azok. fiam. Csak azért kellenek, hogy mindenki. annál biztonságosabbnak érezze a maga várát. Kis csetepaték, sosincs halottjuk. Vár a fejünk fölött a fedél, a kenyér is vár, s az ebéded is, fiam. az is a vár. Meg az ebéd utáni feketéd is. A csészében a kiskanál. az is a vár, el kell búini benne. Aki pedig a kis csetepatékba belehal, az vagy komolyan vette őket, vagy nagyon ügyetlen. Te nem leszel az, fiam. És megtörténik a kulcsátadás, és Lojzi néni tipeg oda, kezében takaros kis csomag, megint valami apróság Ahol ablak van, oda függöny Is kell, mondja Lojzi néni, és leteszi a kis csomagot. Valaki megint rátesz valami kis auróságot, már a mennyezetig érnek az apróságok, kitöltik az életünket, már nyugodtak lehetünk, gondolja. Zoltán a fényes menet élén. ami végre elindul a zöld étterembe a sárga színű nagy ebédhez. Éppen olyan, amilyet ilyen alkalomra elképzel az ember. Amilyet el kell képzelni. Illetve már el sem kell képzelni, csak rágondolni, és bemondani a számát ahogy az lenni szokott, ahogy ezúttal is kijár a mi fiunknak, mi lányunknak, ahogy azelőtt is kellett ahogy illik, a nagy, sárga ebéd, essünk neki, sohasem ér véget. ZELEI MIKLÓS Poss Lo/'os Csak így leszek itthon Kék égen vitorlás gólya, csak szárnyahegye rebben, lebeg, mintegy mozdulatlan, akárha csillaggá vágyna válni. Idelenn délre fordul a jegenye árnya, nyughatatlan cserjék, tartózkodó füzek csoportosulnak. Aszfaltbetyár madarak tere ez. Váratik szoknyabillentő szél, pánsipnakvalót fürkészik a bicska. A tó héján pillepor. Most nem kasza villan: késével uborkát nyakaz a kertész. Elhúzódik: emberfia minek itt Emberfia itt gazszál, emberfia itt rossz bogár, csibevércseppes héja, jégvemhes felhő. Itt hangyák traktorozzák betevőjüket, meg az ágynak valót, meg a fedelet fejük fölé. És kavicsok — gyöngyök a föld homlokán — lehelnek gyönyörutáni szakot. Nincs itt keresnivalóm. Idegen vagyok itt, mint egy kémény. Itt ágakban liftezik csak a láz, tátikáké az asszonyölszorítás, a halál is bekapott lepkék jussa. Estére — már gomolygó hegyvonulat az ég alján — ideér széní=agú zivatar. Csak amennyire egy sóhajtás hazaszállhat, így is csak így leszek itthon. Zalán Tibor Ólomkatonák Végig az úton mennek a furcsa katonák. Fegyver a vállon — mellükön véres kardvirág. Ólom a csákó, ólom a csizma, a paripák. Végig az úton daltalan ajkú katonák. Élükön kardos, térképet néző kapitány. Fénytelen szemmel, sápadtan követik a katonák. Vége a harcnak, visszavonulnak. Nincs tovább. Ólom egekbe visznek az ólom paripák. Tasnódi Varga Éva Játék Csak nap legyen, csak szél legyen, ha újra jössz majd pénteken, kék csíkokat pingál a fény tárt ablakom tükör-szemén, Csak nap legyen, csak szél legyen, ezüstből lesz a késnyelem, só és kenyér az asztalon, rigószavad úgy hallgatom. Csak nap legyen, csak szél legyen, tulipánból szőtt réteken, tücsökszekér repít oda, és annak sem lesz ostora.