Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

N 60 Vasárnap, 1979. májas 6.' Tükör, szerelem, macska stb. N

agy nehezen kaptunk helyet, eléggé zsúfolt a Béke tanszék, leülhettünk azért Ami igaz, igaz, kissé hátrányos helyen, hogy is mondjam csak, ott ahol abba a bizonyos kis helyiségbe kell bemenni, ha megszorul a vendég. Elég gyakran nyitogatták azt az ajtót, de a hátrány olykor előnnyel is jár: ahhoz az asztalhoz nem nagyon tülekednek a vendégek s nekünk egy a fontos: beszélgethessünk. — Maga kezd nekem nem tetszeni — mondta kissé komoran, a poharát szemlélgetve. Mintha annak mondaná. Pedig nekem szánta a megjegyzést a biológia már ismert tanára. — Az isten sem ismeri ki magát a magukfajta emberekben. Szoktam olvasni a Délmagyarban, mert maga meg szokta írni, hogy mi ketten miről beszélgetünk. De mégsem pontosan írja meg, ahogy ... elhangzott És ami elhangzott Erre feleljen! Miért nem írja meg úgy, egy az egyben? Erre feleljen, ha tud! — Hát — nézegettem én is a még érintetlen poharamat — ex elég bonyolult Mj-dés. — Maga szerint minden kérdés bonyolult Mert túlbonyolítják. Szerintem legalábbis. — Először, kérdésére felelve, maga is beláthatja, hogy olykor mondunk, bé^/élgetés közben olyanokat is, amH közismert kifejezéssel élve, azért nem lehet megírni, mert nem bírná él a nyomdafestéket A betűk lerúgnák magukról. Másodszor meg, tudja, úgy van ez, áhogy egy nálamnál sokkal okosabb ember mondta, a neve nem lényeges, hogy rossz dolog ST, amikor azt tartják fontosnak, hogy valamelyik író mit mond, például egy felszólalásában, s nem azt amit megír. — Aha! Kezdem már érteni a maga eszejárását. De a maga okos embere szerintem nem mondta ki a lényeget — Elgondolkozott — Azt például, hogy még rosszabb, ha az író mond is, ír is valamit, ami hasonlít az igazsághoz, de a legrosszabb az, ha valamit nem ír meg. Vagyis, amit elhallgat Vegyük például... azt a témát... — Na, isten-isten — vágtam közbe, mert attól tartottam, hogy a biológia okoskodó tanára olyan vizekre „evez", ahol szirtekbe ütközünk, vagyis olyan témákat feszeget, amiket el kell hallgatnom, s aztán majd megint megmossa a fejemet Hogy mit, miért hallgattam eL A poharak félig kiürültek, ettől kissé visszanyertem lélekjelenlétemet, s így folytattam: — Legutóbb arról volt szó, ugyebár, hogy valami közömbös témáról beszélgetünk. Például a szerelemről. — Jó téma! Maga szerint közömbös téma? Majd meglátjuk. Magának például ml jut eszébe arról, hogy „szerelem"? — Hát.. „ ami engem illet, ez a téma rég le van zárva. De ha már megkérdezte: holdfény, orgonaillat kéz a kézben, május, hasonló egyebek. — Persze. Maga, uram. a fellegek felett jár. Nekem meg tudja, mi Jut róla eszembe? A tükör, uram, a tükör. Ez a különbség kettőnk közt Maga szerint a holdfény. Szerintem a tükör. — Tükör? Miféle tükör? — Ami össze szokott törni. Amit szerintem, a fene evett volna meg, amikor a feleségem lánykorában összetörte. — Miért idegesíti magát az. hogy a felesége lánykorában öszszetört egy tükröt? Mi köze ennek ahhoz, amiről beszélgetünk? — Ügy látszik, maga nem ismeri azt a mondást hogy egy lány, ha összetör egy tükröt akkor nem megy férjhez. — Hogyne ismerném azt a mondást. De hát ez babona. Buta hiedelem. Maga. biológiatanár létére, hisz a babonákban? — Nem hiszek, de akkor ls a fene ette volna meg azt a tükröt. Mert az is a mondáshoz tartozik, hogy ahány darabra a tükör öszszetörik, annyi év múlva megy férjhez az a lány. No, az én feleségem lánykori tükre, ha nem tudná, legalább ezer darabra töri. mégis két év múlva már a feleségem lett Persze, hogy nem hiszek a babonában , de akkor isi — Na és? Baj az? Legutóbb azt mondta, hogy szerelemből vette eL Most meg úgy beszél, mintha... Talán nincs vele megelégedve? — Tudja, kérem, most én mondom azt, hogy ez — bonyolult kérdés. Nemrég hallottan; egy idős kollégámtól hogy ő már lassan negyven éve házas, de még mindig nem tudott beleszeretni a feleségébe. — Reménytelen eset. Megjósolom: ezután már nem is fog. Mindennek megvan a maga ideje. De ha már szóba hozta azt a nyavalyás tükröt... — Ami összetört Ami persze, babona. Hiedelem. De akárhogy veszem ... ezt tovább is lehetne, sőt kellene fejleszteni. Az újabb tapasztalatok alapján. — Például? — Például ugye, sok a válás. Magyarország, legalábbis a válások tekintetében, élen járó nagyhatalom. Namármost A 'mondás, ebből kiindulva, úgy fejlesztendő tovább, hogy ha egy férjes aszszony eltör egy tükrpt, annyi év múlva fog elválni, ahány darabra törik. Nem ő — a tükör. Mit szól hozzá? — Érdekes gondolat, de minek a babonát továbbfejleszteni? — Minek? Magam sem tudom. De tudja, a feleségem a múlt napokban eltört egy tükröt Meg sem tudnám számolni, hány darabra. Így hát... — Amivel azt akarja mondani, hogy nincs remény rá. hogy elváljon magátóL Miért? Nincs vele megelégedve? " Hosszan, töprengőn nézett rám, aztán újra isten-isten, megint a körmenet a pénztártól a kimérőpultig. Onnan vissza a folyton nyüó, záródó ajtó melletti asztalig. Kinyíláskor, bezáráskor kellemesnek nem mondható Illat csapta meg az orrunkat De sebaj. — Visszatérve a megelégedéshez. — Megint a töprengő hallgatás. — Tudja, kaphattam volna rosszabbat is. De... jobbat is. Ezzel én sok mindent megmondtam. — Amit értek is. — Lutri, uram, lutri. De ha jól meggondoljuk, én szeretnék kiindulni a közelebbi szakmámbóL Innen teszek fel egy kérdést. A biológia körébóL De ez kvadrál a maga szakmájával is. — Figyelmesen hallgattam, mi sül ki ebből. — Hisz-e ön az emberi természet megváltoztathatóságában ? — Hogy én hiszek-e? Természetesen hiszek. Én azonban inkább jellemnek mondanám, mint „természetnek". A jellem, tudja, szerintem romolhat is, javulhat is — sok minden függ a körülmények hatásától, életkortól tapasztalattól meg sok mindentói De hol itt a biológia? — Ezt a választ vártam. Én is pont így vagyok ezzeL Vegyük például a macskát — Macskát? Miért pont a macskát? Én például nem szeretem a macskát — Nem ez a lényeg. Szereti, nem szereti — példának megfelel Mert például próbálja megmagyarázni egy macskának, hogy az orgona illata kellemesebb, mint az egér szaga. Lehet hogy valami csoda folytán be tudja neki magyarázni, de itt jön a bukfenc. Akkorra már az a macska — nem macska, haneón valami más. Pedig a macska akkor igazi, ha macska, és nem valami más. Látom, nem érti. — A példázatot értem. Igazat is adok. Csak azt nem értem, hogy jön össze a maga felesége, meg a tükörtörés, meg a válás, meg a macska. Ezt nem értem... — Haha... akkor hát istenisten. — Megtörtént. Reméltem, hátha tisztul a logikám, s megértem, miről van szó. — Arról van szó, hogy évek óta próbálom megváltoztatni — engedelmet az intimitásért — a feleségem természetét. Nem megy. Az istennek sem megy. Jól sejtettem; használUaz istepIsten. Villámgyorsan váltott az agyam. — De ember, ennek az egész beszélgetésnek nincsen semmi értelme. Hiszen, ha megváltozna a felesége természete, akkor az már nem az lenne, aki... És ha — engedelmet — rosszabbra változna? Mert ez is lehetséges, nem? Akkor aztán megnézhetné magát Azzal a nagy természetátalakítással! Miért kellett annyit emlegetni a tükörtörést, válást mifenéket. Szeretne elválni? Nevetett Ingatta a fejét, hogy nem. — Ebben a korban? Nem marhultam meg. — Hát akkor meg? — Bambán bámulhattam rá, mert csakugyan nem értettem, mi az értelme ennek az egész, szerintem link beszélgetésnek. — Valahogy, valamivel el kell tölteni az időt, nem? De mást mondok. Nézzen csak, óvatosan, oda ni. — Mutatta, hogy hova. , Két fiatal ült egy asztal mellett összeborulva, ahogy szokásos. Egyenlően hosszú hajuk egymásba keveredett, szőke a feketéveL Homlokuk egymáshoz támaszkodott. Nincs rajtuk semmi különös látnivaló. Megszokott dolog. Szerelmesek. — Ezek — mondta a biológia tanára —, ha innen kimennek, egymás száját legelgetve mennek majd végig az utcán. Aztán lehetséges, de nem biztos: összeházasodnak. Minthogy az egyik szőke, a másik fekete — innen nemigen lehetne megmondani, melyik a fiú, melyik a lány — a gyerekük nyilván pepita lesz. Érti, ugye. Aztán, amikor az a pepita gyerek már tud beszélni, elválnak. Ez a dolgok rendje, nem igaz? — Nem — feleltem határozottan. — Nem igaz. Vannak kivételek. — Tisztelet nekik. De a fene enné meg, most már érzem, hogy ha nyílik az ajtó, szag jön ki onnan. Pedig ha nem tudná, megmondom, ahol az emberek a dolgukat végzik, ott kellene a legnagyobb tisztaság. Minél fontosabb a dolog amit végeznek, annál tisztábbnak kellene a levegőnek lennie. A légkörnek. Tudja, mire gondolok! — Idefigyeljen — mondtam neki —, nem is egyszer megállapodtunk abban, hogy nem politizálunk. így van? — Ez nem politika. Egészségügy. Biológiai szabály. De ha már a politikát említette, látja, a hátunk mögött levő példa bizonyítja — megint nyílt az ajtó —, olykor nem is a fejétói bűzlik a hal, hanem... — tapintatosan lenyisszantotta a szállóige szárnyát De úgy látszik, mára akadt még valami mondanivalója. — Nem hisz a babonákban. Jó. Én sem hiszek. De vajon hisz-e a csodákban? — Nem, nem hiszek. — Látja, ez már önmagában véve is csoda. Nyilván akkor nem hiszi azt sem. hogy a disznó tud repülni. — Nem, nem hiszem, hogy a disznó tud repülni. Legföljebb, ha ketrecbe záfva repülőgépre teszik. De akkor sem a disznó repül hanem a gép. — Pedig a disznó is tud repülni, azt nekem elhiheti. Sőt a saját szemével is láthatja, ha hátrafordul. Az ajtó felé. Hátrafordultam. Azt láttam, hogy két fiatalember a levegőbe emelve tart egy harmadikat. Aztán egy-kettő-háááárom — ki az ajtón. A kidobott ember a járdára pottyant, elterült, majd imbolyogva feltápászkodott — Na ugye, hogy a disznó is tud repülni! — Kajánul nevetett, mint akinek a hitetlennel szemben az ő igaza bebizonyult. Aztán a karórájára pillantott Majd a poharat a körmével megbökte: — Ezt a kicsit már ne hagyjuk itt. Nagyon eltelt az idő. Tudja, ... a feleségem ... Na, isten-isten. Ebben maradtunk. MOCSÁR GÁBOR P/erre Dupont Kossuth Lajos nótája Pierre Dupont (1821—1870) kora divatce és hamar elfeledett kaitője. Béranger, Baudelaire és Sainte-Beuve barátja. (E két utóbbi tanulmányt is írt költészetéről) A magyar szabadságharc sorsát rokonszenvvel kísérte, és meg is énekelte. Kossuth nagy. rajongója. Ax üt közölt verset Dupont abból az alkalomból írta, aipikor 1851-ben a párizsi Köztársasági Párt a Marseille-be érkezett Kossuthot ünnepélyes külsőségek között akarta fogadni. De Bonaparte Lajos kormánya nem adta meg Kossuthnak a beutazási engedélyt, s így az ünnepélyes fogadtatás elmaradt „Dupont Kossuth éneke füzet alakban ls megjelent Kossuthnak a francia földre érkezése (1851) alkalmából. A különkiadás címlapját a kormányzó képe díszíti, mely Kossuthot lovon ábrázolja, lábainál a fogság szétszakított láncai láthatók, körülötte pedig a leigázott népek bilincseiket rázva, segítséget kérnek a szabadság bajnokától. A hárosa *sous-«-s füzet, mely az ének dallamát is tartalmazta, nagyon elterjedt lehetett a napi eseményeket megénekelni szerető francia nép kőzött" Az itt lefordított költeménynek inkább történelmi érdekessége, mint irodalmi értéke van. Mégis, több mint száz év távlatából — nem minden meghatódottság nélkül — hozzuk napfényre ezt a verset mely nem utolsó bizonyítéka a jó és nemes szándékú emberek együttérzésének. M.L I. K ossuth Lajos azt izente: - Visszatérek még hazámba. Bárha fejem jó-rossz sorsom Akármilyen végre szánta. -Mit keresel szegény vándor Fehér csúcsán magas hegynek? - Hallgatózom: szelek szárnyán A börtönök mit izennek. - Kié ez a fojtott sóhaj ?... öszi ködként ül a tájon: Szent háborúm végét jelzi - Minden igaz szív most fájjon! Kossuth Lajos azt izente, etc. n. Oh, Görgey, vitéz társam. Mért is hittem úgy tebenned. Mért is kellett árulómnak. Hitvány árulómnak lenned. Szebb volt néked, mint a véré. Csengő arany holdfény színe, S most a szörnyű fájdalomban Megreped százezrek szíve. Kossuth Lajos azt izente, etc. m. -Hová nézel révedezve? Rom a bástya, rom a várad, Sötét vize a Dunának Mártírvértói vésszel árad. - Mit üzensz a hegynek, (völgynek? - Ez esztendő alig fordul Visszatérek s felemelem Romhazám a véres porbul. Kossuth Lajos azt izente, etc. IV. S jaj, azóta ömlött a vér, Golyó, kötél volt a sorsa Mind annak, ki a szabadság Lobogóját fennen hordta. De Kossuth még szabad s ax ti Marad. Lelkes szava hevít; S frontba gyűjti a zsarnokság Ellen az eszme hőseit Kossuth Lajos azt izente, ebe. V. Nem éri el a cár keze. Sem a gyilkos Ausztria, A szultán megóvta, s várja öt a világ minden fia. Amerika hajót küld, és Párizs szívét adja néki. Köszöntelek Kossuth Lajos. Te vagy az igazi férfi. Kossuth Lajos azt izente, etc. VI. -Vigyázzatok király urak! Aki Igaz úton halad Seregeket megelőzve Ér el hozzánk mihamarabb. Száműzöttnél nagyobb ember Csak a mártír lehet itten. Ki feloszlik vízben-földben. Szabadságba vetett hitben. Kossuth Lajos azt izente, etc. VII. Magyarország, vad ménesek Földje, hol a borban vulkán Tüze lobog, közéig már a Nagy nap. a szabadság útján. Nyergeld lovad, s mint a (hajnal Lovasai, száguldj, ha szél Üvölt az elhagyott pusztán. S ne feledd: Kossuth Lajos él! Kossuth Lajos azt izente: - Visszatérek még hazámba. Bárha fejem ró-ros6z sorsom Akármilyen végre szánta. • Fordította: Madácsy László Pátkai Tivadar 1 „1 _ • . f ozel kapkod (Sinka István kalapja utan emlékének) hiába temette csillaghullás leveleit az ősszel küldözgeti körébe ballangó is hiába áll durrogtatja már virág-ustorát de Tőle nem félhettek költőkóficok cimborák! iövet az idők barázdáin át nyálát keresi „mezzők" Mikes Kelemen i azazhogy maga a BARÁNYKIRALY mert akit vihar ver szájon HZ mind így: a maga jussán jöhet el nem foghatja igába álom fölkeltem a virágok közül, •ol a nyái, hol az a nyái. \klunk alom-melegibül? még ha részt sem követel