Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-27 / 122. szám

12 Vasárnap, 1979. május 96. d Móracenlenárium eseményei A Móra Ferenc születésének 100. évfordulója tiszteletére rendezett szegedi ünnepségsorozat részeként holnap, hétfőn délután 3 órakor a Móra Ferenc általános iskolában ünnepséget rendeznek. Az Iskola fennállásának és névadójuk 100 éves születésnapjának alkalmából emléktáblát leplez le Bányalné dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese. Május 29-én, kedden délutántól látható a Közművelődési Palota kupolacsarnokában a Móra Ferenc Múzeum és a Somogyi-könyvtár anyagából válogatott centenáriumi kiállítás. A tárlaton Móra sokszínű 6'zemélyiaégét mutatja be a sok kézirat, fotó és egyéb dokumentumanyag. A kiállítás egy hónapig tekinthető meg. Június 1-én este 7 órakor a Kisszínházbon Mórára emlékezünk címmel irodalmi estet rendeznek. A műsorban többek között föllép Gregor József, Sinkó György, Egervári Klára, Karádi Judit Mentes J ,z Nagy Zoltán, a szegedi szimfonikus zenekar, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. sz, gyakorló általános Iskolájának Kodály és Mozart gyermekkórusa. Hernádi Oszkár felvétele Görög karmester Szegeden Napok óta a szegedi filharmónia vendége Karolos Kaspar Trlkolidis görög karmester: holnapi, hétfő esti koncertjére próbál a szimfonikusaink Festő utcai székházában. A görög dirigens magyarországi népszerűségét a televízió 1977-es nemzetközi karmesterversenye alapozta meg, ahol a zsűri harSinkovits vendégjátéka elé Nagyjából egy Időben „Jelent meg", tél derekán, A számkivetett, Marótl Lajos rnonodrámája, folyóiratban (Kortárs) és a Budapesti Nemzeti Színházban. Emitt Sinkovits Imre tolmácsolásában. A Hevesi Sándor téri épület emeletén, a foyer-ból, Csányi Árpád díszlet- és jelmeztervező kanyarította kl hatalmas függönyökkel a néző- és játékteret, melyben Vadas* Ilona rendező instrukciói szerint Sinkovits Imre bravúros teljesítménye bilincselte le estéről estére a közönséget. (A kitűnő színész produkcióját sugározta a rádió is.) Sinkovits a nagy itáliai költőt, az Isteni színjáték szerzőjét, Dante Alighierit személyesíti meg. Firenze rzámklvetettjét, azokban a nehéz órákban — erről szói Marótl darabja —, amikor döntenie kell, tizenöt esztendővel kitagadása után visszatérjen-e a hozzá hűtlenné vált Városba, vagy sem. Egyedül van a színpadon, Sinkovitsnak magának kell megteremtenie — Felsensteinnel szólva — „a nézőtér és színpad közötti szakadatlan drámai feszültséget." Hogy miként sikerült, hamarosan láthatják a szegedi nézők is: szombaton, június 2-án, este 7-töl a Zenés színházban. A számkivetett még másnap, június 3-án, vasárnap megy ugyanott két előadásban, délután 3-tól és este 7-től. madiknak rangsorolta, viszont elnyerte a hazai zenekarok szavazatát, minek következtében meghívását is. A szegedi ajánlatnak most tesz eleget: Reger f-moll introduction és passacaglia című művét, valamint Bruckner IX. szimfóniáját és Te DeumJát vezényli holnap este 8-tól, a Dómban, ahol a szegedi szlmíónikusok mellett közreműködik a Zenebarátok Kórusa, valamint a színház négy operaénekese, Karikó Teréz, Lengyel Ildikó, Réti Csaba, Sinkó György. Az előadói gárda még két napig együtt marad, műsorukat kedden Egerben, sfcerdán Szolnokon ls bemutatják. Trikolídis a salzburgi Mózarteumban és a bécsi főiskolán tanult hegedűt, zeneszerzést és ütőhungszareket. Karmesterként húszéves korában szerepelt először az athéni szimfónikusok élén, tanárai Swarowsky, Caridis, Maderna és Stephani voltak, s részt vett Sir Adrián Boult, Herbert von Karajan. Jean Fournet, Milán Horváth és Ludovit Rajter mesterkurzusain is. Két évig vezette a bécsi Muslcum Consortiumot, s a hetvenes évek elejéig a dél-walesi Ifjúsági szimfonikusokat. 1972-től Thesszalonlkl városi zenekarának első karmestere. (Képünkön: Próba közben a szegedi szimfónikusokkal, a Festő utcában.) Késések, hiányzások, munkaszervezés Vizsgálta a népi ellenőrzés „Kedves Elvtárs! Értesítem, hogy a Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a törvényes munkaIdőalap ... hatékony kihasználásáért tett... intézkedések eredményességét — utóvizsgálat keretében — a közeljövőben ellenőrzi." A sokszorosított felszólítást áprilisban 18 szegedi és Csongrád megyei gyár, valamint szövetkezet vezetője kapta meg. Javaslat, numero 1.: „Kérjük az egész és tört napi kiesések elemzéséhez részletes, munkaidőmérlegek elkészítését, a munkaerőmozgás okainak kimerítő vizsgálatát. Különösen az eddig nem értékelt munkaidőn belüli veszteségeket elemezzék, és végezzék el a nem fizikai állomány munkaidőalapjának vizsgálatát is." Szeged legnagyobb ipari szövetkezete a vas- és fémipari. őket „szállták meg" az elsők között a népi ellenőrök. Az elnök irodájában körös-körül papírlapok hevernek — a dokumentumok. Szép Lajos, a vizsgálati csoport vezetője: — A szövetkezet az 1977-es vizsgálat óta készít részletes munkaidőmerleget, de az még mindig nem elég alapos. Nem jegyzik külön-külön, mennyi az igazolt távollét, a fizetés nélküli szabadság és az egyéb hiányzás. Az egész és tört' napi kieséseket' vizsgálják, az elemzéseket havonta- rendszeresen értékelik. majd azt követően intézkednek. Két éve 291, tavaly 266 nap igazolatlan hiányzást számoltak össze. Van valami javulás, az biztos, ám véleményem szerint a szövetkezet vezetői nem alkalmaznak kedvezményelvonásokat, szankciókat azokkal szemben, akik sértik a munkafegyelmet. Nem meglepő, hogy a hiányzások zöme a nehezen pótolható, alacsonyabb munkakörben dolgozóknál fordul elő, s a szövetkezet vezetői nyilván attól félnek, ha szigorú büntetést alkalmaznak, arra a munkára nem kapnak majd embert. Frányó Antal, a szövetkezet elnöke: — Valóban van egy dolgozónk. akivel sok a bajunk, de ft csak egy a 438 közül. Neki a legalacsonyabb az órabére, legrosszabb munkakörülmények között dolgozik, már szinte nincs is milyen kedvezményt megvonni tőle. És Igaz az ls, ha elmenne, nem tudnánk pótolni. Önök ezt az egy esetet emelték kl, én viszont hadd mondjak annyit: tavaly 40 fegyelmi ügyünk volt, s a felelősségre vonások miatt tizenöten el is mentek a szövetkezetből... Ördögh László népi ellenőr: — Idén január 1-től a jelenléti ívek helyett bélyegzőórát használnak, hogy pontosan ellenőrizhessék az érkezések és távozások időpontját. S szinte szigorúbban lépnek fel a későkkel, mint az igazolatlanul hiényzókkel szemben. Frányó Antal: — Kiegészítésképpen csak annyit, hogy már a vizsgálat ideje alatt elkezdtük a munkanap-fényképezéseket, minden területen. Bevallom, én eddig nemigen bíztam a módszer hatékonyságában, de hajlandó vagyok kipróbálni. golók. festők, villanyszerelők (mintegy 40-en) már szintén darabbért kapnak. Tavaly januártól a hatékonyság növelése érdekében új bérezési rendszert vezettek be. A teljesítménybér nagyságának megváltoztatásával történik azóta. A normák karbantartása egyébként rendszeres és folyamatos. Nincs semmi kifogásolnivaló. Javaslat, numero 3.: „Kérjük a munkaidő optimális kihasználását elősegítő komplex a karbantartó és termelő egységet is összekapcsoló — közö6 érdekeltségi rendszerek kidolgozását és alkalmazását. Ezen belül kiemelten fontos feladat a középvezetők mozgóbérrendszerének... meghatározásánál a munkaidőalap kihasználásának javítása." Szép Lajos: — Jónak tartjuk az átszervezések, átcsoportosítások megoldását Külön üzemgazdasági osztályt hoztak létre, a gyártáshoz felhasznált időt, bért szabályozták, egyes területeken áthelyezések valósultak meg. A napi feladatokhoz igazodó szervezéseket rugalmasan oldják meg. anyaghiány esetén például azonnal át tudják állítani a munkásokat más feladatra. A középvezetők viszont még mindig nem érdekeltek közvetlenül is a termelésben. Figyelik a munkát, összesítéseket készítenek, de nem szólnak bele semmibe. Javaslat, numero 2.: „Szükséges a korszerű szervezési, valamint megalapozott teljesítménykövetelmény rendszerek bevezetése és széles körű alkalmazása, a rendszeres normakarbantartás elvégzése." Papp György r.épi ellenőr: — A munkaszervezéssel elégedettek vagyunk. Megfogadták tanácsunkat, a fizikai munkások között a teljesítménybérben foglalkoztatottak aránya az 1977-es 79,6 százalékról tavaly 91,6 százalékra emelkedett: tehát a tmk-sok, asztalosok, csomaA vizsgálat lezárult Ugyanezzel a módszerrel és alapossággal járják végig a népi ellenőrök a többi vállalatot is. Tapasztalatalkat egybevetik, s ha azok között több helyen ls Jellemző gondokra lelnek, akkor tévedéa nélkül vonhatják le az általános következtetést: a munkafegyelem szilárdításáért még sokat kell tenniük a szövetkezeti és vállalati vezetőknek egyaránt Fekete Klára Molnár Zoltán A vereség 20. Az üres tányért a gazdasszony kezébe nyomta, s mondott is neki valamit. Talán megköszönte. Már Indult is, ellépett az ajtóig, de a másik kényelmesebben evett talán még repetát is kért volna, ha a társa nem sürgeti. De végül az is feliállt. Köszöntek tlsztességtudóan, és elmentek. A kutya nem ugatta meg őket. A bába letette a pályát az asztalra, s reákönyökölve, rögtön le is roskadt mellé a kanaoéra. András végre felemelte a fejét, és megnézte Arankát. Sápadt volt, egyetlenegy kicsi könnycsepp a szeme sarkában. Nyugodtan feküdt. Meg akarta kérdezni, hogy van, hogy érzi magát. De Aranka nem várta meg, felpillantott rá, s azt mondta: — Nincs semmi baj. András nézte, sokáig nézte, mintha csak meg akarná muguban örökíteni u vonásait. Azután úgy. ahogy volt, térden, lejjebb hajolt, és kezdte kiszedni az ágy alól a felszerelését. Aztán még mindig úgy, térdelve, azt mondta: — Hát ez az én pajtásom, ez most már nemigen jön el ériem, hogy figyelmeztessen a visszavonulásra. Aranka nem szöll rá semmit. — Azt gondolom. Aranka, beszélek a házlakkal, hogy '--nnak rád. Majd vidnhogv csak visszalövök érted. Aranka feküdt tovább mozdulatlanul, mintha a legna"hb nyugalomban, és hallgatott. — Mert énnékem most már el kell Indulnom. Utol kell érnem a többleket. Aranka nem mondott ellent. Akkor András felállt, felvette a zubbonyát, és felcsatolta a derékszíját. Nagy gonddal egyengette el rajta a négy tölténytáskát, meg hátul a farán a kenyérzsákot. — Ugye, jó lesz így, Aranka, ha már nem lehet másképp ... Most szólalt meg újra először Aranka: — Merre mégy? Hiszen már ezek itt vannak. Végre mondott valamit. Erre már lehetett válaszolni, megmagyarázni, hogyan képzeli. — Nem úgy van az Ilyenkor, tudod. A harc hullámzik, Egy ekkora faluban mindig át lehet csúszni valahogy, valahol. Netn az utcán Indulok el, persze.... hanem a kertek alatt... Van egy kis tapasztalatíjm. el fogok igazodni... Már a puskát ts a kezébe Vette. — Hét nem evett még egy kis levest sem... — hívta riadtan az asszony. Jó, kiment, szót fogadott, leült az asztalhoz. Ez már nem ugyanaz a leves volt, vagy legalább újra melegíthették; Jó meleg volt, kissé még túl meleg is; kicsiket vett a kanalába, s türelmesen bekanalazta. Nem tudhatta, adhattak-e már Arankának valamit; szabad-e már neki vagy egy cseppet enni. Hallotta a jövésmenést, szüszmötölést, s nyugtalan lett, hiába kínálták még, nem kért többet. Felállt, megint megigazította magán a zubbonyt, helyükre húzgálta a ráncokat, begombolta még a nyakét ls, szabályosan. Aztán illedelmesen, halkan kinyitotta az ajtót, és odament Arankához, hogy elbúcsúzzon. — Hát akkor . . . Aranka egy ujjával, a takarón elnyúlt keze egyetlen ujjával közelebb intette magához. — Ide figyelj, András ... — Figyelek, Aranka. — Én itt nem maradok. Nem értette. Csak bámu't rá csudáikéivá. — M st már. látod, énnekem ls el kell innen mennem. A gyerekkel együtt. — Nem értem, Aranka. Nem tudom, hogy képzeled. Feküdnöd kell. Hiszen olyan gyenge lehetsz ..., egy Ilyen ... De Aranka nyugodtan, állhatatosan folytatta." — Csináltok egy hordágyat. — Istenem, hordágyat... Honnan vegyek én most neked hordágyat? — Akad a házban petrencerúd — mondta erre váratlanul Aranka. — Vagy a szomszédban. Valahol. Ket petrencerúdból lehet hordágyat készíteni. Nagy, nehéz katonát is elbír. András elképedve nézte. — Hol hallottál te ilyet. Aranka? Honnan veszed ezt? — Mindegy. Ezt én tudom. Csónakba is be lehet tenni. At lehet vele menni a Tiszán. — De hiszen ütközet van. Aranka! Itt a faluban folyik az ütközet. Meg mindenütt a falu körül. De Aranka nem tágított; alig hallható, gyenge hangján, nyugodtan és határozottan válaszolt minden ellenke- • zésre. — Te magad mondtad, hogy az nem úgy van. Hogy mindig lehet találni valami rést, átcsúszni való helyet. András csak nézte konok száját, szigorú homlokát Most aztán? Most mit cMnállon? Hogy minden további vitát elhárítson. Aranka még eltökélten nzt mondta: — Ahogy ide el tudtam jönni, vissza ls fogok jutni Pestre. András nem szólt. Félt ls attól, hogy a vita megárt neki, az, hogy ellenkezik vele, mikor pedig nyilvánvaló, hogy ő már beleélte magát: nem marad Itt. De mit tegyen? Hogyan? Mögötte állt a bába meg a parasztasszony; az asszony megszólalt: — Hiszen itt maradhatna. Ellehetne. Minálunk ellehetne akármeddig is... András csak sóhajtott. — Magam is arra gondoltam ,,,, de látja, haza akar.., Csak álldogáltak határozatlanul. Aranka se szólt többet. ő már megmondta a magáét. Talán igaza van — gondolta András —, hiszen, ki tudja, melyik veszély a nagvobb? Az ellen-ég híre. bizony... Ámbár ez a kettő.. Végre az asszony megkérdezte: — Keressek petrencerudat? — Hát talán ..., nem ls tudom. — Mert a mienk, ugye, kint maradt a gépnél. — Kell vagy két kis rúd kifeszíteni — szólalt meg erre újra Aranka, mint aki csak folytatja a magyarázatot. — Valami, akármilyen ág. Aztán kötél, vagy még Inkább zsák. Egy nagy zsákot talán rá lehetne varrni. Arra aztán szalmát..., nagyon kényelmes lesz. (Folytatjuk.)