Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-27 / 122. szám

12 Vasárnap, 1979. május 97. A tervezők felelőssége /mHs §1! I GYERMEKNAP 1979 N

emrégiben közlemény jelent meg az MSZMP Csongrád megyei bizottságának üléséről, amely a megye építőipari helyzetével foglalkozott. A közlemény, valamint az MSZMP KB 1978. októberi határozata értelmében az építésztervezők felelőssége fokozottan növekedett. Ez a fokozott elvárás késztetett arra, hogy bővebben írjak arról, ami — véleményem szerint — szakmai közvéleményünket foglalkoztatja, de érdekelheti mindazokat, akik megyénk fejlődését szívügyüknek tekintik. Az ember lakás utáni vágya és a lehetőség egy átmeneti gazdasági forma, életmódváltozás és adott gazdasági lehetőség mellett kitermelte a maga lakóformáját és épülettípusát, mindezt egy öröklött településforma kötöttségei mellett. Így váltak az eredmények a problémák forrásává. A 15 éves lakásépítési terv 1,5 millió lakás felépítését tűzte ki célul, melyből 850 ezer magánerőből — 550 ezer ebből családi házként — épül meg (minden harmadik falun). Az arányok Csongrád megye esetében is igazak. Az állami lakásépítés központilag irányítható, a tervező megbízást kap, melyet lehetőségeihez képest teljesít. A magánlakóházépítést a hagyományos építészeti tervezés eszközeivel hatásosan szabályozni nem lehet Az úgynevezett állami lakásépítés lehetőségei is erősen korlátozottak, mivel a korunk építészetére jellemző hármas egység — a technika-funkció-forma kapcsolata — is átalakult és a forma erősebben függ a nagyipari építőttechnikától, s a bonyolult, szerteágazó funkcióktól. Kialakult és egyre erősödik — nálunk is — egy eleinte elméleti, majd gyakorlativá váló tendencia, amely tagadja a tudatos építészeti formálás jogosultságát Eszerint a helyes építészeti forma nem más, mint a szerkezet és funkció automatikus kivetülése és „luxus" minVadaspark Budakeszin dennemű többlet. Erre sajnos a legjobb példa a jelenlegi „házgyári" lakás, amely az iparosított építészetnek egyik legjobban szaporodó. de nem minden esetben alkalmazható formája. Hazánk lakásépítése, nyersanyagát tekintve ' szilikátbázisú. Tömeges lakásépítésünkről elmondható, hogy szilikátbázisra (vasbetonra) épülő, iparosított rendszerű és ma már szinte az egész országban — így megyénkben is — az iparosított rendszeren belül a nagypaneles építési mód az uralkodó. Az a lehetőség, hogy a paneles építési mód helyett más, annál rugalmasabb, lehetőségeiben többet tudó építési módot használjunk tömeges lakásépítésünknél, irreális. Irreális elsősorban gazdaságilag, mert olyan mértékű anyagi-szellemi tőke fekszik a paneles gyártásban, építéstechnológiában. hogy ennek kihasználása szükségszerű. A kérdés ilyen felvetése értelmetlen is. hiszen a nemzetközi tapasztalatok, de a hazai eredmények is bizonyítják, hogy a panelos építési rendszer (mint eszköz) alkalmas lehet a tömeges lakásépítési program embercentrikus megvalósítására. Jelenlegi lakásépítésünk hiányosságai, hibái nem az alkalmazott technológia tulajdonságainak, korlátainak következményei. Ismeretes, hogy az iparosított technológiával épülő lakások, városrészek költségei hazánkban meghaladják a hagyományos építési rendszerek költségszintjét. Ennek legfontosabb oka a nemzeti jövedelemszintünk és lakásépítésünk iparosítási foka közötti színvonaleltérés. Az iparosított építésnek olyan foka gazdaságilag a legracionálisabb, mely a nemzeti jövedelem nagyságával és szerkezetével szinkronban van. Kormányzatunk tudatos döntése eredményezte, hogy tömeges lakásépítésünk iparosítási foka — annalt fő jellemzőiben — a nemzeti jövedelmünk által meghatározott szintnél magasabb. A döntés azonban helyes, hiszen hazánkban a lakás életszínvonal-politikánk döntő eleme. tehát nem nyereségre orientált beruházás, hanem — jellemzően — szociális szolgáltatás. Az, a tény, hogy a tömeges lakásépítés költségszintje magas, felerősíti azokat az ellentmondásokat, amelyek lakásépítésünkben jelentkeznek, s melyek alapvető oka, hogy egyelőre még nem rendelkezünk komplex követelményrendszerrel. Jelenlegi „építészeti" előírásaink nem követelményszintet, nem bizonyos emberi törekvések térigényeinek biztosítását, hanem egyes konvencionális helyiségek minimális alapterületeit, méreteit írják elő. A panelos építési módot közvéleményünk házgyárinak hívja, azoknak az üzemeknek meghatározásával, melyekben nem a ház, csak a háznak egy komponense, fal-födémrendszere készül, mely a ház költségeinek csak 30—35 százaléka. Tehát, a házgyár meghatározás teljesen helytelen, mert maga a panel a panelos építési módnak csak egyik — igaz, meghatározó — alrendszere. Ha a többi építési alrendszerét vizsgáljuk a panelos építési módnak, megállapíthatjuk, hogy ezek színvonala és iparosítái foka rendkívül heterogén, egyes alrendszerek az iparosított színvonalat el sem érik (pl. burkolatok. szigetelések). A kivitelezőknek meghatározó szerepe lényegében a panel alrendszerére korlátozódik. Az építés kiegészítő alrendszerének, egyes konvencionális elemének következménye —, hogy magas az élőmunka-ráfordítás —, viszont, nála akkumulálódik. Megpróbálja tehát a kivitelező az alrendszer szerepét korlátozni, panellel helyettesíteni, vagy az alrendszer változatlanul hagyása mellett, saját élőmunka-ráfordítását csökkenteni. Lényegében az egész fürdőszoba- vagy loggia térelem erre a gondolatmenetre vezethető vissza. Ennek a gondolatmenetnek kettős hatása van. Egyrészt a költségek értelmetlenül növekednek (lásd térelem),- másrészt — és ez a dontö — a védtelenül hagyott emberi-építészeti érdekek torzulását eredményezi (funkcionális, használati, esztétikai tényező). A városközpont rekonstrukciójahoz fűződnek Csongrád megyében is a városrendezés es várospolitika legnagyobb erőfeszítései és itt született a legtöbb ellentmondás is. Sajnálatos, hogy a nem tömegszerű igényeket az utóbbi időben panelos építéstechnológiával próbálják kiegészíteni a kivitelezői kapacitás és a beruházás igénye közötti eltérés kényszerére hivatkozva, pedig más technika alkalmazása nem jelent szükségszerűen alacsonyabb technikai szintet (pL alagútzsalu). Az iparosított építéstechnológia feltétlenül a jelen és a jövő, de egy építési rendszer kizárólagos használatáért súlyos árat fizethetünk, amint ezt egyes városaink központjai sajnos már bizonyítják. A városszerkezeti, városesztétikai problémákon túl ezekkel a „házgyári" lakóházakkal — jelenleg — még a funkciót sem lehet kielégíteni, pedig a különböző üzletek, szolgáltatók a városközpont szükséges elemei. A merev „házgyári" dobozok statikailag „fogadószintet" kívánnak, ennek a fogadószintnek pedig elég az egyenlőtlen alapsüllyedésekkel megküzdenie, funkcióik befogadására jóformán alkalmatlanok. Ezzel a különnemű funkciók egymás fölé helyezése szinte lehetetlenné lesz. tehát a morfológiai felépítésnek egy fontos lehetősége kiesik, pedig már a középkorban a földszintet a bolt és a műhely, az emeletet pedig a lakás foglalta el. Bebizonyosodott, hogy a városközpont rekonstrukciójánál a tömeges, iparosított lakásépítés egyelőre nem alkalmas technika. A megye kivitelező vállalatainak felkészültségét, várható fejlődését figyelembe véve jelenleg a városközpont rekonstrukcióját a korszerű technikák közül vagy az iparosított vasbetonvázas. vagy a korszerű öntött építési móddal lehet végrehajtani. Megyénk városaiban már mind a kettőre találhatunk jó példákat. Külön figyelmet érdemel az MSZMP Csongrád megyei bizottsága határozatának az a része, hogy a CSOMIÉP tevékenysége — a korszerű zsaluzatrendszer felhasználásával — a városközpont rekonstrukciójára irányuljon. A korszerű zsaluzatrendszer alkalmazásához a tervezői adottságok biztosították: a Csongrád megyei Tervező Vállalat eddigi munkái, a vállalatnál folyó műszaki fejlesztés, amely a PEVA-technológia alkalmazására törekszik, biztosíték arra, hogy a tervezőkön nem fog múlni a feladat megoldása. A másik fontos pontja a határozatnak, hogy a DÉLÉP készüljön fel a házgyári létesítmények szerkezetfelújítási feladataira. Reméljük, hogy a házgyári rekonstrukcióra úgy kerül sor, hogy az új termékekkel megyénkben a tömeges lakásépítés egyhangúságát feloldhatjuk, vagyis, egy-két lakóháztípus alkalmazása helyett a lakások tipizálásával csereszabatos, variálható épületegyütteseket tervezhetünk. A tervezői bázis ezen a területen is biztosított, a Szegedi Tervező Vállalat elkészítette a panelos fejlesztés programtervét. A tervezők készen állnak és várják a feladatokat, de az eddig elmondottakból talán az is kiderül, hogy „csak a ceruza van a tervezők kezében". NOVAK ISTVAN építész (CSOMITERV)