Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-18 / 114. szám

2 Péntek 1979. május 28." postaláda társszerzőnk olvasó Érdemesnek látszott a legutóbbi Postaláda bevezetőjeben néhány gondolattal szemléltetni azt a kettősséget, amellyel a levelezési rovat összeállítói gyakran találkoznak. Hogy tudniillik, kl-kl érdeke szerint Ítéli meg társszerzőink nyilvánosságra hozott leveleit. Már csak azért is érdemes volt, mert olvasóink megerősítették bennllnk a hitet: szükség van a Postaládára. „A május 11-1 Postaláda bevezetőjében nagy az Igazság!" — írja egyik, Feltámadás utcai olvasónk. „Sok érdekes sztorit találok, az olvasók panaszleveleit ls el szoktam olvasni, ez adta most a gondolatot. hogy egyet én is közöljek a szerkesztőséggel" — így kezdi levelét Gáspár Sándor. Farkas Józsefné pedig eképp: „Nagyon helyeslem a Postaláda létrejöttét. Szeretem olvasni, és úgy gondolom, sok jó javaslatra és észrevételre kapunk választ. Még ha sokaknak ez nem is tetszik." Egyik levélírónk. Veres Gábor pedig éppenséggel e témának a tel te társszerzői gondolatait. Tüskék című írásában. Az egyik oldal — és a másik megtisztítani a megrongálódott környezetet, c*ak a figyelmet szeretném felhívni arra, hogy hasonlók ne történjenek" — írja B. Gizella, az Április 4. útjáról. íme, ez hót az egyik oldal. Jóérzésű városlakók teszik szóvá — enyhén szólva — kevésbé jóérzésű városlakók viselkedését. És van másik oldal. Iuert nem felel meg a valóságnak, hogy „évek óta nem történik semmiféle Intézkedés ennek a helyzetnek a felszámolására". Említhetnénk a lomtalanítási akciókat, a tavaszi nagytakarításokat, társadalmi felajánlásokat és a hivatásosok erőfeszítéseit. És bizony, évek óta..'. Idézzünk például Kovács Mihály leveléből: „Május 6-án reggel az algyői feljárónál, a töt'ásen diákok gyülekeztek. 1./ óra körül már meglátszott, miért jöttek. A körtöltés melletti erdőben szedték össze a szemetet, amit mások hordtak oda. Köszönet ezért a szervezőknek és a diákoknak, akik szorgalmukkal hozzájárultak Szeged szépítéséhez. Demopt már vigyázzunk is rá, ne adjunk saját gyermekeinknek újabb munkát." Kritika és takarékosság „Már nem tudom megállni, hogy szóvá ne tegyem, ami bizonyára más figyelmét is felkeltette már, de még erről nem tett említési A háztartási, illetve a házkörüli szemétről van sze. Főleg azokról az anyagokról, melyek nem semmisülnek meg rövid idő alatt, hanem esetleg évekig rongálják mind esztétikai, mind egészségi szempontból környezetünket. Evek óta felháborít az, hogy az új városrészeket szegélyező körtöltés töveben, a petőntelepi és a baktól oldalon rozad.is edény, drót. fa, nylonzacskók ée fóliadarabok éktelenkednek. A táblákat ugyan gondosan felállították, melyek figyelmeztetnek arra. hogy szemét lerakása szigorúan tilos, de mégis bokáig járnak a játszadozó gyermekek az odahordott szemétben. Az erdei tornapályát nyilván azért hozták létre sok költség és fáradság árún, hogy a városi ember egészségét szolgálja, de nyilván elmegy a kedve a kocogástól, s más. egészséget megújító mozgástól. ha bokáig jár az odahordott szemétben. A szülők sem lehetnek nyugodtak, amikor gyermeküket leengedik a lakásból játszani, nem tudván, mikor szúrja, vágja meg kezét, lábút, vagy vesz fel olyan anyagot, ami egészségére ártalmas. Sajnos, évek óta nem történik semmiféle intézkedés ennek a helyzetnek a felszámolására. Ami viszont még ennél is jobban felháborít, azt a múlt vasárnap láttam Séndorfalván. A város zajából, porából szívesen megy ki az ember jó levegőt szívni a fásitott terűletekre. Sándorfalva határában vannak kiserdösített parcellák, melyekben szívesen időzöm én is, ha van egy kevés időm. A fásított részben is nagyon felháborított a látvány, hogy rendetlen emberek ahelyett, hogy elégetnék a feleslegessé vált ruhadarabokat, szétszórják a fák között, rossz edények és mosószeres flaskák kíséretében. Azonban még ez mindig könnyebben összeszedhető és eltávolítható. mint a falu utolsó háza után. a jobb oldalon levő azemétlömeg. A falu utolsó háza után ott áll a tábla: -Természetvédelmi terület*. Az is megrongált állapotben ad tájékoztatást a pusztaszeri műemlékegyüttesról és a nemzeti parkról. A másik tábla körülbelül 50—100 méterre áll, ezzel a felirattal: Szemetet lerakni szigorúan tilos. Mintha felhívás lenne ez a tábla, mert már a tövében is szeméthalmaz található, beljebb, a kis nádas tavacskát pedig meg sem lehet kozeliteni a partjára óriási tömegben lerakott szemét miatt. Nem is lehet elmondani. mi minden található ott. A laikus is meg tudja állapítani, hogy nem egy-két rendetlen ember hordja oda a szemetet, hanem Járművel esetleg közintézménytól. yagy üzletből kerül oda a mérhetetlen szeméttömeg. Nem tudom, hogyan lehetne kivédeni a hasonló helyzeteket, s hogyan lehetne A varos futballsportjának ismert nehézségei közepette — ne haragudjon meg érte olvasónk — megmosolyogják talán a szurkolók a gondolatot: miért játsszák a SZEOL AK mérkőzéseit villanyfénynél. amikor ez csak energiapoosékolás... Márpedig erről ír G. Lajos olvasónk, hogy tudniillik: „azt a teljesítményt, amit kedvenceink nyújtanak, azt sötétben is tudnák adni". Már most kiki döntse eL ez SZEOL-kritlka, vagy takarékos szemlélet ... Dr. Vámossy József észrevételében is felfedezhetők a kritikai és takarékossági szempontok. Szerinte ugyanis a Virág cukrászda közelsége miatt felesleges volt teraszt rakni a Kárász utcára, meg levélírónk szerint nem is olyan jól sikerült ez az újítás, mint a Jégkunyhó előtti... A Marx téri új lángossütő dolgozóinak nem kellene takarékoskodniuk egy mozdulattal. Azzal, amellyel fejükre kendőt kötnek — ez ugyan's elemi egészségügyi előírás. Nagy István kisteleki levélírónk másik észrevétele is jogos kritika lehet, csak nehezebb segíteni a bajon. Hogyi ugyanis az üzlet mindig nyitott hátsó ajtaján a baromfipiac pora beszáll a frissen sült lángosokra. Közzétesszük az észrevételt, de nem csodálkoznánk, ha a lenntartó azt válaszolná: a piacot mégsem költöztethetik el a lángossütő miatt... Semmi rendkívüli Bár szerintünk nincs abban semmi rendkívüli, hogy a buszvezetők a hangosbemondón előre jelzik a megállók közeledtét, az átszállási lehetőségeket, mégis továbbítjuk az utasok elismerését a GF 22—08 rendszámú 17-efc autóbusz vezetőjének, aki május nyolcadikán — és remélhetőleg nem csupán akkor — tette a dolgát. Tájékoztatott, óva intett, előre figyelmeztetett. Azért idézzük fel H. Isvánné sorait, mert talán még nem mindegyik autóbuszvezetőről mondható el mindez. Arról a trolibuszvezetőről azonban igen, aki, ha kell, meg is állítja kocsiJát, ha a vakok intézete felé igyekvő világtalan emberek haladnak át előtte a zebrán. Megáll — és kiszáll, ha a közelben nfnes más, aki segíthetne rajtuk az átkeléskor. Nevét nem tudjuk — ő, ha olvassa ezeket a sorokat, magára ismer. S talán emlékezni fog annak az odesszai virágüzletnek az eladója is, aki — igaz, a ballagási virágrendelések csúcsidejében — nem adott fehér szegfűt egyik vevőjén ele, aki temetésre igyekezett. „Sajnáltam őt" — írja Farkas Józsefné, s hadd tevük hozzá: talán nem lett volna abban semmi rendkívüli, ha az egyik ballagási csokorba fehér virág helyett pirosakat kötött volna az eladó. A mórahalmi általános iskolák központi konyháján dolgozott a DÉGÁZ Reduktor szocialista brigádja, a hagyományos tüzelésről állították át a főzőüstöket gázfűtésűre. Vállalkozásukért négyszáz mórahalmi óvodás, iskolás nevében mond köszönetet Dants István, az iskola igazgatója. Tüskék Szegedre kerülésem óta rendszeres olvasója vagyok a Délmagyarországnak. Ötletesnek tartom a péntekenként megjelenő lap negyedik oldalát, ahol az olvasóké a szó. „Társszerzőnk az olvasó", adja hírül a főcím. Nagyon hasznosnak vélem az ilyen, vidéki lapokban is egyedülálló rovatot. Többször jelentek meg nekem is észrevételeim a lapban (energia, közlekedés stb.). Gondoltam, személyes bosszúságaim közlésével mások idegeit kímélhetem meg. Városépítő, várost szerető emberek véleményei, észrevételei egy csokorban, az illetékesek esetleges válaszára várva — így lesz egy ember érdeke a fejlődő város érdeke is. Sokakban felmerült a kérdés, tényleg érdekesek-e a vállalatoknak, a hivatalos szerveknek, összefoglalva az illetékeseknek ezek az észrevételek. Jogosan lehet pesszimista az ember: 2—3 hetente visszatérnek a problémák, csak más-más tollából. Nap mint nap felesleges bosszankodás, idegesség, szomorú beletörődés a megváltoztathatatlanba. Akkor mit ér a „Társszerzőnk az olvasó" rovat? őszintén megmondom, nem sokat, ha a vállalat vagy az érdekelt illetékes csak azt a bizonyos bizonyítványt magyarázza, figyelmen kívül hagyva a tényeket és észrevételeket. Pedig ezek a megjelenő észrevételek azoknak szólnak, akiknek legfőbb feladatuk a lakosság igényeinek magas szintű kielégítése. Nem hiszik el, hogy ezek a késések, panaszok az illetékesek munkáját könnyítenék meg, és ha feladatukat ezek figyelembevételével látnók el, kiérdemelnék az elismerést 71 Hiába közli az összeállító szerkesztő, hogy Illetékesek válaszát várva közlik a cikkeket, ha a válaszokat eléggé gyakran köd és homály borítja. Tisztelet a kivételnek, dicséret és elismerés azoknak, akik 1—2 héten belül válaszolnak és megfelelően tájékoztatnak bennünket. A többség azonban hiába vár. Lehet, hogy akiknek szólnak pénteken, azok a lap negyedik oldalát nem is olvassák? Ezeket a „tüskéket" nem lehet elfelejteni. Ha egy tüske megszúrja az embert, mert nem tudja elkerülni, arra az ember hetekig, hónapokig emlékezni fog. A tüskék pedig csak szúrnak és szúrnak. Vajon megérjük-e egyáltalán, hogy minden panaszos, minden érdekelt választ fog kapni? Hangsúlyozom, úgy vélem, szinte egy egész város várja ezeket a válaszokat. És nem akkor, amikor a téma aktualitását veszti... Veres Gábor Boros József u. 26. Válaszol az illetékes A MÁV Szegedi Igíftgató- Nagy Ferenc tévesen kllyuságától két, korábban megje- kasztott vonatjegyét továbbilent levélre erkezett vúlasz. tották a debreceni vasútigazgatósághoz, a kalauz ugyanis ott dolgozik. Nagy Istvánnak, aki Pécs és Szeged között új gyorsvonatpár beállítása felől érdeklődött, azt a választ küldi a MÁV, hogy reggel Pécsről, délután Szegedről induló gyorsvonat valóban szerepel a tervekben, de erre a Cegléd—Kiskunfélegyháza—Kiskunhalas vasútvonal villamosítási munkái után kerülhet sor. Nem állt meg az autóbusz az újszentivánl vonal egyik megállójában, tette szóvá egyik olvasónk. A Volán válasza szerint: a vonalon rendszeresen közlekedő autóbusz műszaki hibája miatt kisebb befogadóképességű busz járt a vonalon, s emiatt fordulhatott elő, hogy az utasok lemaradtak. „A szolgálatot teljesítő személyzetet utasítottuk, hogy a kijelölt megállóhelyeken még akkor is álljanak meg, ha az autóbuszon nincs már hely, s tájékoztassák az utasokat a következő járat érkezésének időpontjáról." „Halkabban jobb lett volna" — így véleményezte a Kék csillag étterem egyik vendége a zenekar játékát. Az ÁFÉSZ elnökhelyettese azóta az étterem és a zenekar vezetőivel megállapodott abban, hogy a zenészek ezután jobban alkalmazkodnak majd a vendégek igényeihez. Az ÁFÉSZ elnökétől pedig Hegedűs Gézáné kapott választ elveszettnek vélt szabadnapjai ügyében. Olvasónk részletes levélválaszt is kapott, ezért itt csak összefoglaljuk: a szövetkezet az érvényes rendelkezések szerint járt el, s nem károsította meg levélírónkat. összeállította: Pálfy Katalin Molnár Zoltán A vereség 21. Szegény vöröskatona, szegény forradalmár. Így vergődött maga is egy olyan rend erkölcsi bilincseiben, amely ellen pedig igazán életre-halálra fegyvert fogott. Végül is csak azzal fejezte be önmaga emésztését, hogy lelkében vállat rándítva, azt mondta: eh. buta libák! Mit képzelődök, hiszen lehet, hogy nem is sejtenek semmit, és csak a mai krumplilevesen karattyolnak. Aranka nem félt a szüléstől. Petiig látott mér szülő asszonyi Két esztendeje ő vltle haza a nővérét a komorodó, sorban álló. mind éhesebb városból a falujába, hogy legalább ennie legyen mit. mielőtt a gyermekét a világra hozza. Hogy egy kicsit felerősödjék, mondta. Hallotta a szülő asszony vinnyogását, visftozásét Nem csudálkozott azon senki Egyedül az anyja mondott ennyit: — Elvisítozod az erőd. fiam. Aranka ezt megjegyezte, s Innen tudta, hogy nem kell az ember lányának az ereiét elvisitoznia. Ha visít ha nem, visít, úgyis csak fáj. A fájdalmat, ami az élethez hozzátartozik. el kell viselni. A születést, halált, a nehéz munkát, mindent. Amikor most jöttek a görcsök, engedelmesen odaadta hát testét a fájdalomnak. Nem tekintette ezt a fájdalmat idegennek, ismeretlennek, félelmetesnek. Elfogadta, s szinte úgy volt vele, mintha saját szándékával bocsátotta volna rá elviselni kész testére. Igen, 6 kész volt arra. hogy világra váltsa gyermekét testének fájdalmával, a legkínzóbb pillanatokban lelke iszonyatával, a halállal való önkéntes megütközéssel, vállalt áldozatával. Most meg már András is vele volt. 0 biztosan tudta, hogy Andrásnak, amikor az idő elkövetkezik, itt kell lennie; Aofyfc viaszaiba. Mióta elhatározta, hogy utánamegy, megkeresi, azóta soha, egy percig sem volt kétsége, hogy meg is találja Andrást. Amikor úgy érezte, hogy eljött az ideje, elindult. Ment, mendegélt, mint a mesében, hetedhét országnak ..., s lám, meg is találta. Egyszer a kicsi Aranka hangját hallotta a szűk ablakon át. — Pissz, te, maradj csendben! Nem tudta, hogy kutyának, macskának, vagy éppen gyereknek szól-e a figyelmeztetés. Eddig csend volt. 0, hát énrám kell vigyázni. Megint érezte a medencéiét szétfeszítő kínt. önkéntelenül nyögött, nyöszörgött egy kicsit. A bába rögtön odalépett, letörölte a homlokát. Csak a tekintetükkel jelezték egymásnak: nehéz, nehéz, de ez még mindig nem az igazi. Majd most már nemsokára. De András addig ideér. Megfordult a fejében, hogy talán csudálkoznak is rajta, amiért 6 Andrást várja. Miért kell Andrásnak ideérnie? S hogy miért jött ő el egyáltalán ide, ebbe a faluba? Más asszony mellett sem szokott ott lenhi az ura. Ha megkérdeznék, nem is igen tudna elfogadhatóan válaszolni. Csak. Kell. Andrásnak itt kell lennie. Talán azért, mert olyan nagyon kevés ideig volt őnekik részük egymás életében. S talán, mert most sem tudhatják, hogy mi következhetik még ezután. De nem. ez most nem is érdekelte, ez az egész háborús világ: egyáltalán nem akart azzal törődni, hogy mi volt. és mi lesz. Most csak ez az egy pillanat a fontos, amire készül. Érezte maga körül a várakozást. Az asszony meg a lánya ma nem mentek ki dolgozni. Ez furcsa volt, mert hiszen, ha csépelnek, azt nem lehet csak úgy otthagyni. Legalább az egyik kimehetett volna. De nem; senki sem ment. S úgy érezte, mintha a falak körül valami hangtalan nagy jövés-menés lenne... lábujjhegyen. Mintha lábujjhegyen járkálnának százak és ezrek, akik mind az ő gyermekének a születését várják... Így hát talán éppen e megfoghatatlan sokaságnak mondhatta a kicsi Aranka: pissz... csendben!? — Nagy csend van — mondta a bábának. — Csend van, igen. Csend van, kislányom. A bába bólogatott, s időnként megint letörölte a homlokát, akkor is, ha még nem volt rajta újra mit letörülni. Csend van. valóban; de lám, nem azokat a szavakat mondta, amiket akart Nem, mert azt csak nem kérdezhette, hogy ő, vajon csakugyan az én gyerekemre vár az a sok ember itt körös-körül a falakon kívül? Ha ilyesmit kérdezne, még az találná hinni a bába. hogy bolond. No de hát ilyet igazán csak bolond kérdezhet.., Pedig kétségtelenül itt súrlódnak, csoszognak, lábujjhegyen tipegnek-topognak. Nem is igen várták ilyen sokan, s ilyen gonddal, aggódással még a 'Jézus Krisztus születését sem. Ö, istenem, hát mi vagyok én, Szűzmária? Nem, nem, Szűzmária, az aztán nem vagyok..., s gondolatai csapongásában most eltűntek a ház körül topogók, s az éjszaka bukkant elő, az őszirózsás nap éjszakája... Amikor úgy ölelték egymást, mint akik éppen megtalálták, hogy mit is kerestek ebben a mérhetetlen nagy felbolydulásban. ami éppen azon a napon érett a legnagyobb ünneppé: forradalommá. Mintha András az egész nagy háború minden kénytelenül megtakarított simogatását őneki tartogatta volna. Minden gyöngéd csókját; minden gügyögő, szerelmes szavát. Hiszen éppen tudhatta is, hogy ha majd hazajön, találkozni fog egy neki való lánnyal, és hogy azt a lányt mennyire fogja majd ő szeretni. Hát egyszer hazajött, találkozott, és éppen Csóti Aranka volt az a neki való leány, és őt szerette. Öt simogatta, őt ölelte, őneki sóhajtotta el minden felgyűlt sóhajtását. És az 6 húsát marta. Istenem, bizony, szinte hogy véresre marta a húsát. Mint aki a mocskos, piszkos lövészárokból mindenképpen ki akar végre kapaszkodni... Ilyen pokolból kapaszkodással kapaszkodott András az ő húsába, csontig eresztve ujjait. S valósággal talán éppen ezzel az őrjöngő leányhúsmarással kapaszkodott igazán viszsza az emberi világba. És talán éppen ezzel az éjszakával vált végre az is világossá András számára, miért kell majd ezután tovább verekednie. És ezen az éjszakán lett Arankából asszony, tehát ember, megélve az emberré levés nagy kínját, őrömét és szertartását. prolytaljukj