Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-18 / 114. szám

Péntek, 1979. május 18. 3 Hidászünnep Jugoszláv pártkiildöttség Szegeden „Néhány héttel ezelőtt a Tisza-parton sétált a család, fényképezgettünk. A filmet most hívattuk elő. Az egyik kép hátterében ott az új híd két, egymás felé nyújtózko­dó karja. És tessék, egy la­pot kellett letépnünk a fali­naptárról, máris dokumen­tummá lett a kép. Nem hit­tem volna, hogy ilyen gyor­san összetalálkozik a két híd­rész..." — s ezzel lényegé­ben minden érdeklődő vá­roslakó véleményét összegez­te ismerősöm. Hittük volna 1976 nyarán, amikor az első munkagépek megjelentek, hogy a 630 mil­lió forintos, tehát a jelenlegi legnagyobb Csongrád megyei beruházás ütemtervét nem kell menet közben átdolgoz­ni. hogy a kisebb módosítá­sok a gyorsítást szolgálják? Még márciusban is azt felel­ték a híd építői az érdeklő­dőknek, hogy május végén gurul a hordó a hidászok régi jó szokása szerint. Az­tán tegnap délutánra házi ünnepségre jött a meghívás: legyünk tanúi, közhírré tevői az eseménynek: a százliteres hordó könnyedén átgörgethe­tő már Szegedről Újszegedre. A múlt héten a három da­rabból álló záróelem két szélső tartója, május 16-án, szerdán pedig a középső pá­lyalemezt is helyére emelte az úszódaru. Számítások, mé­rések, próbák előzték meg a nevezetes eseményeket, fel­iratok, zöldágak, zászlók dí­szítették az acélelemeket. S nem az ünnepélyes pillanat méltósága, hanem a munka pontossága miatt milliméte­renként közelített terhével a daru a híd már elkészült da­rabjaihoz. „Az egészben az volt a leg­jobb, amikor Árpád bácsi le­szólt a darusoknak: még két centit közelítsenek. És hogy milyen komolyan veszik az effajta utasítást: tényleg két centit mozdult felénk az or­mótlan hajótest" — jegyzi meg valaki. Ez a mondat ne­kem is feltűnt, nemcsak mert képtelennek tartottam, ha­nem mert eddig mindent milliméterben számoltak. Az elemek hőtágulását, a rést, amit „majd kitölt a napsü­tés", s azt a háromnegyed órát is milliméterre számí­tották át, amit a pályalemez szerdai beemelésekor vára­kozva töltöttek el a Ganz­MÁVAG Tisza szocialista brigádjának tagjai. Csak Kun Árpádon nem látszott, hogy türelmetlenked­ne a vendégvárás perceiben. A brigádvezető, aki hivata­los besorolása szerint fő­munkavezető, most az akció Szerda délelőtt 11 óra: „ez az irány pont jó!" irányítója. Kézmozdulatára figyel mindenki, szűkszavú instrukcióit megérti tán a 28 tonnás elem is. Mint a mű­tétet vezető orvos, amikor szikét, tampont kér. Hozzák a lángvágót, átkötik a csörlő kötelét, Nagy Lajos a sar­kára áll — az elem sarkára, hogy vízszintbe hozza. „Mennyi ott a hézag?" — s most kivételesen valóságos résre gondolnak. Kun Árpád­nak . talán az is eszébe jut, hogy ez a híd az utolsó. Nyugdíjba megy, negyvenöt évi szolgálat után. A pesti Északi összekötőhídnál kezd­te — „titokban kezdtem szö­gelni, egy liter bor volt a büntetés ára minden szege­csért" — rakott acélból hi­dat a Nílus fölé, s most, 63 évesen a szegedi északi Ti­sza-hidat tartja utolsónak. „Algyőnél is azt mondta, úgyse bírja ki munka nél­kül" — ez meg Boros Er­vinnek, a Hídépítő Vállalat területi főmérnökének véle­ménye. A meder fölötti 144 méter közepére minierdőt telepítet­tek a hidászok, a zöld ág az építkezés befejező szakaszá­nak megérkeztét jelzi., Kéz­fogások — néma elismerések. Nem tudom, Kurilla Lajos, a Ganz-MÁVAG hídgyárának igazgatója és Balogh József főmérnök a pályalemez be­emelését mint értékelte szak­mai szempontból, de azt lát­tam, hogy Bokor Béla, a hídépítés „társadalmi ellen­őre" elégedett volt. A nyug­díjas tanár úr a Felső Tisza­parton lakik, naponta jegyez­gette az újabb fejleménye­ket, gyűjtötte a dokumentu­mokat Hát épp ő hiányzott volna a pályalemez szerda délelőtti beemeléséről? El­jöttek ismét a város vezetői is, hogy az immár teljes szé­lességében kész acélszerke­zetet megnézzék. „Akkor most már gurulhatna is az a hordó!" — de mégsem, hi­szen az elemet rögzíteni kell még. így tolódott el a hidász­szertartás tegnap délutánra, a műszak végére, amikor már Kun Árpádnak sem kel­lett attól tartania, hogy meg­szakad brigádjuk baleset nél­küli hídépítési sorozata. Este, az més, a vacsoránál ő is koccint. Egészségükre! Pálfy Katalin Látogatások, megbeszélések Teésap nr'jytagú jugo­szláv pártkiildöttség érkezett több napos látogatásra Sze­gedre, a városi pártbizottság meghívására és vendégeként. A küldöttség vezetője: Miío­rad Mandarics, & Vajdasági Kommunista Szövetség sza­badkai bizottságának titkár­helyettese. Tagjai: dr. Bar­iul Skanderovics, a Felső­oktatási és Tudományos Kö­zösség szabadkai titkára; Anka Sabics és Szilágyi Gá­bor festőművész, mindketten a Vajdasági Kommunista Szövetség szabadkai bizott­ságának tagjai. A röszkei határállomáson fogadták és köszöntötték a vendégeket: Berta István, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának titkára, dr. Csonka István és L udányi István, a pártbizottság osz­tályvezetői. Délelőtt a Gabonatermesz­tési és Kutatóintézetbe láto­gatott a jugoszláv pártkül­döttség. Itt dr. Szániel Im­re, az intézet igazgatója, dr. Erdei Péter igazgatóhelyet­tes és dr. Faragó László, az intézet pártalapszervezeté­nek tikára, tudományos osz­tályvezető foeadta őket Az intézet vezetői tájékoztatták a vendégeket a náluk folyó kutatómunkáról, a nemzet­közi kapcsolatokról, különös tekintettel azokra a nemesí­tési és kutatási munkákra, amelyeket — kölcsönös szerződés alapján — zágrá­bi, újvidéki, bácska-topolyai partnerintézetekkel együtt végeznek. Megtekintették a vendégek az intézet korsze­rű üvegházát, ahol megis­merkedtek a búzanemesítés fázisaival. Délután a jugoszláv párt­delegáció a szőlőtelepítéssel ismerkedett a Szegedi Álla­mi Gazdaság ásotthalmi és pusztamérgesi üzemegysé­gében, a gazdaság főmérnö­ke, Gárgyán József kíséreté­ben. Balotaszálláson a Dél­alföldi Pincegazdaság szőlő­feldolgozó üzemét és pincé­szetét is felkeresték a ven­dégek, akiket visszaérkezé­sük után a városi pártbizott­ság székházában fogadott és köszöntött Török József, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának első titkára. A fogadáson részt vett Papp Gyula, a városi tanács elnö­Török József köszönti a jugoszláv pártküldöttséget ke. Deák Béla és Berta Ist­ván, a városi pártbizottság titkárai is. Török József tá. jékoztatta a jugoszláv párt­küldöttséget Szeged politi­kai, gazdasági és kulturális életének eredményeiről, hangsúlyozta Szeged és Sza­badka testvérvárosi kapcso­latait. Milorad Mandarics hasonlóképpien szólt Szabad­ka sokirányú fejlődéséről. Javasolta, hogy az eddigi kapcsolatokat ki kellene terjeszteni további üzemek, intézmények, felsőfokú okta­tási intézetek vonatkozásá­ban is. A jugoszláv vendégek programja ma folytatódik. Somogyi Károlyné felvételei Csütörtök délután három óra: „könnyen gurul, pedig tele a hordó" * Távközlési világnap Csütörtökön, május 17-én öt világrész országaiban tar­tották meg a távközlési vi­lágnapot, annak emlékére, hogy a nemzetközi távközlé­si egyesület alapítóokmányát 1865. május 17-én írták alá Párizsban húsz állam — kö­zöttük Magyarország — kép­viselői. A szervezetnek ma 154 állam a tagja. A táv­közlési világnapon a külön­böző országok postái, hírköz­lési intézményei megemlé­keznek az egyesület alapítá­sáról, ' tevékenységéről. KSválő a makói József Attila Tsz Szegedre látogatott tegnap délelőtt dr. Márta Ferenc akadémikus, az MSZMP KB tagja, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Dr. Koncz Jánossal, a megyei pártbi­zottság titkárával folytatott megbeszélést időszerű tudo­mánypolitikai kérdésekről. Ezt követően Makóra utazott, ahová dr. Koncz János is el­kísérte. A makói városi pártbizott­ság székházában dr. Varga Dezső, a pártbizottság első titkára és dr. Forgó István, a városi tanács elnöke fogad­ták a vendégeket, majd tá­jékoztatást adták a helyi kérdésekről. Délután a ven­dégek megtekintették a kö­zelmúltban felavatott Esper­sit irodalmi emlékházat és a leendő József Attila Múzeum építési munkálatait Ezt követően a helybeli. József Attila Tsz ünnepi közgyűlésén jelentek meg a vendégek. A gazdaközösség ez alkalommal ünnepelte fennállásának 30. évforduló­ját és azt is. hogy a múlt évi kiemelkedő termelési és gazdálkodási eredményeik alapján immár harmadszorra nyerték el a Kiváló Terme­lőszövetkezet címet. A közgyűlésen Szabó Ist­ván tsz-elnökhelyettes meg­nyitója, Berényi János tsz­elnök beszámolója után dr. Márta Ferenc tolmácsolta az MSZMP KB szívélyes üdvöz­letét, gratulációját az orszá­gos élvonalba tartozó közös gazdaság tagjainak gazdálko­dási és politikai eredmé­nyeikért. A tudomány és a mezőgazdasági termelés erő-i södő kapcsolatairól szólt, majd a MÉM és a TOT meg­bízásából átnyújtotta a Ki­váló Termelőszövetkezet cí­met tanúsító oklevelet Be­rényi János tsz-elnöknek. Tanácskozás a Parlamentben Aczél Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének, az Állami Ifjúsági Bizottság elnökének vezeté­sével csütörtökön a Ptrl'l­mentben ülést tartott a nemzetközi gyermekév íwm­zeti bizottsága. A gyermek­évre létrehozott gyermek­szolidaritási alapról Nádor György, a bizottság titkára számolt be. Az alap csekk­számlájára eddig több mint 110 millió forintot fizettek be. növeli a beruházás költségeit, késlelteti az eszközök megtérülését és szétforgácsolja az amúgy is szűkös kivitelezői kapacitáso­kat. A tervszerű munkát gyakran zavarja az érdekelt vállalatok rossz együttműkö­dése. Nem ritkán úgy kezdődik az építke­zés, hogy még a tervek sincsenek készen és a legfontosabb szállítási szerződések is hiányoznak. Gyakorjak a tervezők, a ki­vitelezők és a beruházók között folyó és sokszor elhúzódó viták a szerződés tartal­máról, a műszaki tervekről, a javasolt technológiáról, az árakról és nem utolsó­sorban a határidőkről. A jövőben alapvetően változtatni kell az együttműködés mai gyakorlatán, mert a jelenlegi helyzet olyan feszültségek for­rása, amelyek jelentős károkat okoznak a vállalatoknak, a népgazdaságnak egyaránt. Ezért sokkal nagyobb gonddal és felelős­séggel kell a beruházásokat előkészíteni, és ezzel a beruházási folyamat szervezett­ségét, hatékonyságát javítani. A beruházó, a tervező és a kivitelező közösen alakítsa ki a megvalósítás programját, amely tartalmazza a részt vevők kötelezettségeit is. E feladat megvalósítására tulajdonképpen az első lé­péseket már megtettük azzal, hogy a leg­nagyobb kivitelező és tervező vállalatok együttműködést kötöttek. Ennél azonban még többre van szükség az együttműkö­dés gyarapításához, A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az építőiparban sem lehetünk elégedettek a munkaerő-gazdálkodás eredményeivel. Az elmúlt időszakban a megyében is az építő­ipar más ágazatokból, főleg a mezőgazda­ságból t'oborozta az új munkásokat. Erre azonban a jövőben már aligha lesz lehe­tőség. Sőt, az építőiparnak is csökkenő munkáslétszámmal kell teljesítenie a fel­adatát. Ezért mindenütt fontos a munka­erő-gazdálkodás javítása, a tervszerű, ha­tékony foglalkoztatás biztosítása. Napjainkban az építőipar egyik legna­gyobb gondja a termeléshez szükséges mun­kaerő szakmai összetételének kialakítása. Kevés az úgynevezett befejező szakmun­kás és sokszor emiatt késik a határidőre összeszerelt fontos objektumok átadása. Ezért az építőipari vállalatok a szakmun­kásképzést, a beiskolázást a jövőben job­ban az igények, a szükségletek szerint kell hogy végezzék. Ma még a legtöbb építkezésnél a szer­vezetlenség. a fegyelmezetlenség számos jelével is találkozunk. Ez nemcsak az itt dolgozó munkásokon múlik, hiszen a be­ruházási folyamat számos zavara hátrányo­san befolyásolja a folyamatos munkát. Ne­hezíti az építők munkáját az is, hogy a munkahelyek állandóan változnak, a mun­kások nagy része naponta ingázik, egy ré­szük munkásszálláson lakik. Sokszor nem is lehet felismerni, hogy a fegyelmezetlen­ség szándékos-e, vagy a rossz munkaszer­vezés eredménye, vagy esetlég a beruházás előkészítésének a hiányosságából adódik. . Nyilvánvaló, hogy az építőipari munkások többsége becsületesen végzi, illetve szeret­né végezni munkáját. Ehhez azonban sok­szor hiányoznak a feltételek. El kell érni, hogy a vállalatok munkabért csak a tény­leges teljesítményért fizessenek ki, és a keresetek jobban tükrözzék az elvégzett munka mennyiségét és minőségét. Az elmúlt időszakban az építőipar nem tudta maradéktalanul kielégíteni a megye építési igényeit. Ezért a jövőben tovább kell növelni a megye építőiparának tel­jesítőképességét, hogy az eddigieknél gyor­sabban, hatékonyabban, jobb minőségben segítse a gazdaságfejlesztést és az életkö­rülmények javítását szolgáló építési felada­tok megvalósítását, a tizenöt éves lakás­beruházási program teljesítését. Ebből a munkából a legnagyobb feladat a DÉLÉP­re hárul, hiszen a lakások mellett a DÉ­LÉP-nek meg kell valósítani azokat a be­ruházásokat. amelyek a megyében a ter­melési szerkezet korszerűsítését szolgálják. . Például: az élelmiszeripari vállalati re­konstrukciókat. a nyomdaipari, a kábel­gyári, a HÖDIKÖT, gumigyár, KSZV stb. beruházásokat. Az eddigieknél lényegesen nagyobb erőt kell összpontosítani a megye épület vagyonának megóvására, az elmaradt felújítási munkák pótlására. Ennek érde­kében a tanácsi és a szövetkezeti építőipar, valamint az igen nagyszámú házilagos épí­tőszervezetek a jövőben kapacitásuk je­lentős hányadát a helyi építkezések mel­lett fordítsák a fenntartási, felújítási mun­kákra. E szervezeteket — elsősorban mű­szaki és gazdasági fejlesztéssel — alkal­massá kell tenni a szervezettebb, a gyor­sabb és a jobb minőségű munkára. E rősíteni kell a feladatok eredményes megvalósítása érdekében az építő­iparban is a párt gazdaságirányító, politikai, szervező és ellenőrző munkáját A pártszervezetek segítsék elő, hogy a kommunisták jól értsék a tennivalókat, és példamutatóan teljesítsék kötelességüket. Támogassák a vállalatok gazdasági vezeté­sét a tervszerűbb, a hatékonyabb munka megteremtésében, a munkafegyelem meg­szilárdításában. Legyenek kezdeményezők, nyíltan tárják fel a meglevő feszültsége­ket, ellentmondásokat. Csak így valósít­hatjuk meg a Központi Bizottság és a me­gyei pártbizottság határozatában megie !ölt feladatokat. SZABÓ SÁNDOR, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára

Next

/
Thumbnails
Contents