Délmagyarország, 1979. május (69. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-17 / 113. szám

2 Csütörtök, 1979. május 17: II Szovjetunió a BNV-n Budapesten május végén tartják a szokásos tavaszi nemzetközi vásárt . Aleszandr Pavlov, a szovjet kiállítás igazgatója, az APN tudósító­jával folytatott beszélgetésé­ben elmondta, hogyan ké­szültek fel a szovjet külke­reskedelmi szervezetek erre a technikai szemlére, s nyi­latkozott a szovjet—magyar kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról. — A Szovjetunió a Bu­' (lapesti Nemzetközi Vásár hagyományos résztvevője. Milyen szerepet Játszik ez a vásár a szovjet—magyar kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlődésében? — A Szovjetunió első íz­ben nem sokkal a háború megkezdése előtt vett részt ezen a budapesti kereskedel­mi fórumon. Akkor a ma­gyarok tízezrei számára egy új világ felfedezését jelen­tette a szovjet pavilon meg­tekintésé. Ám a horthysta hatóságok reakciós politikája miatt a két ország kereske­delmi-gazdasági kapcsolatai nem fejlődhettek. Valójában ezek a kapcsolatok csak azután rendeződtek, hogy Magyarország a fasizmus alól felszabadult E kapcsolatok fejlődésének dinamikájáról tanúskodik, hogy Magyarország fő part­nere lett a Szovjetunió, amely a magyar külkereske­delmi forgalomban több mint 30%-kal részesedik. Másfelől a Magyar Népköztársaság már hosszú évek óta az ötö­dik hejyet foglalja el a ml kereskedelmi partnereink so­rában. Tavaly például a köl­csönös szállítások értéke meghaladta a 4,8 milliárd rubelt. A kereskedelmi áru­forgalom fejlődésében nagy szerepet játszik a Budapesti Nemzetközi Vásár. Évről év­re növekszik a BNV-n meg­kötött magyar—szovjet szer­ződések jelentősége. — Hogyan tükrösödnek a szovjet kiállításon a KGST keretében folyó együttműködés eredmé­nyei, egyebek kOzt a komplex program teljesí­tésének eredményei? — Ezek az eredmények azembetünően megnyilvá­nulnak az úgynevezett sza­kosított és kooperációs ter­mékek kölcsönös szállítási volumenének növekedésében. A Magyar Népköztársaság­ból származó behozatalunk több mint 30 szazaléka, és az odairányuló kivitelünk mint­egy 18 százaléka szakosított termék, főleg gépipari gyárt­mány. A gyakorlat bebizo­nyította, hogy a közös mun­kák eredményeinek felhasz­nálása, az egyes ágazatok fejlesztésében, növeli orszá­gainkban a társadalmi ter­melés hatékonyságát Isme­retesek a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kö­zött a gépjárműgyártás, az alumíniumipar, a kőolajve­gyészet, a híradástechnika területén megvalósuló koo­peráció és szakosítás nagy­szerű eredményei. Különösen eredményesen fejlődik a szakosítás és a kooperáció a műszergyártás­ban. A megállapodásnak megfelelően Magyarország megszervezte mikrohullámú és ultrarövid hullámú beren­dezések gyártását, amelyeket a KGST-tagállamokba ex­portál. A Szovjetunió példá­ul a legnagyobb külföldi megrendelője az elektro­mechanikai berendezésgyártó budapesti Kontakta gyár ter­mékeinek. Másfelől a szov­jet elektrotechnikai ipar mindazt gyártja, ami a szu­per-nagyfeszültségű áram ve­zetékek építéséhez szükséges. Ilyen berendezésekből sze­relték fel a testvéri orszá­goknak és a Szovjetunió dél­nyugati körzetének energia­rendszereit egyesítő 750 kilo­voltos Vinnyica—Alberti nsa távvezetékei, A mostani vásá­ron sokféle kiállítási tárgy képviseli a műszergyártás specializált termékeit. — Hogyan szervezik meg a szovjet kiállítást, és mi­lyen külkereskedelmi szer­vezetek vesznek azon részt? — A mintegy 2000 négy­zetméter összterületű szovjet kiállítás négy csoportra osz­lik: műszergyártás, kohásza­ti és fémmegmunkálás, vil­lamos energetika és villa­mossági gépgyártás, vegy­ipar és bányaipar. Ezeknek az ágazatoknak termékeit egy sor külkereskedelmi szervezet mutatja be, köztük a Mashpriborintorg, a Sztan­koimport, a Techmashexport, az Energomaischexport, az Elektronorgtechnika stb. Ezenkívül érdekes temati­kával képviselteti magát a Szovjet Tudományos Akadé­mia — „Nemzetközi együtt­működés a kozmikus tér meghódításában" — és az Állami Szabványügyi Bizott­ság — „A Szovjetunió nem­zetközi együttműködése a szabványosítás területén". A Budapesti Nemzetközi Vásáron első ízben szerepel a Szovjetunió 15 köztársasá­gának egyike, a Magyar Népköztársasággal határos Ukrán SZSZK. Ennek a ki­állítási részlegnek az a fő feladata, hogy a vásár láto­gatóinak képet adjon arról, hogyan vesz részt Ukrajna a Szovjetunió és a külföldi ál­lamok kereskedelmi-gazdasá­gi és műszaki-tudományos kapcsolatainak fejlesztésé­ben, miképpen járul hozzá a szocialista gazdasági integ­ráció komplex programjának fejlesztéséhez. (APN—KS) Fóka nyájak ii Az arhangelszkl területen grönlandi fókanyájak „száll­tak partra" márciusban, a Fehér-tenger partja mentén sodródó jégmezőkön. Nagy utat tettek meg az óceánon keresztül, hogy a megszokott „otthoni" környezetben hoz­hassák világra utódjalkat. A nóstényfókák csemetéiket az első két héten „erős koszton" tartják, majd, amikor az új­szülöttek már meghatározott mennyiségű zsírt tartalékol­tak, anyjuk magukra hagyja őket »» A fehér fókaborjak aztán hetekig mozdulatlanul fekve sütkéreztek a verőfényes márciusi napon. Áprilisban hófehér bundájukat szürkére váltották, megélénkültek, mozgásuk gyorssá vált, és megkezdték az önálló életet. A jégmező azon részein, ahol nagy fókaborjú-telepek alakultak ki, helikopteren szállnak le a vadászok és a tenyésztő szakemberek. Ugyanezek a helikopterek szállítják „utóneveló" tele­pekre a még erőgyűjtésre szo­ruló fókacsemetéket. Legyező alakú kultúrpalota Taskent városát hamaro­san újabb létesítmény gaz­dagltja. Elkészül az ázsiai— afrikai és latin-amerikai or­szágok hagyományos film­fesztiváljának székháza. A kulturális központ tervét nemrég hagyta jóvá a tas­kenti városi tanács. A be­érkezett 60 versenymunka közül Henrik Alekszandro­vics és társai terve nyerte meg a bírálók tetszését. A legyező alakú épület méretei és vonalai az üzbég népi építőművészet hagyo­mányaiban gyökereznek. A bejárattól legyező alakban helyezkednek el a nézőter­mek, az 1600 nézőt befogadó nagy és a két 500 személyes kisterem. Az épületben ta­lálkozók, viták rendezésére alkalmas helyiségek, vala­.mint két 150 férőhelyes ve­títő is lesz, ahol a filmvá­sárlókat fogadják. Az új filmfesztivál szék­ház az Üzbegisztán Szálló szomszédságában lesz, ahol a filmfesztivál vendégeit he­lyezik el. Sikeres kezdeményezés Propagandisták klubja A marxista—leninista vi­lágnézeti nevelőmunka szín­vonalának emelését jelölte meg többek között fontos feladatként az MSZMP XI. kongresszusa, s azt követően a Központi Bizottság 1976. október 26-i — a propagan­damunkáról szóló — határo­zata. Csongrád megyében a párt és tömegszervezeti politikai oktatást csaknem négyezer propagandista végzi. Közü­lük százhatvanan a szegedi járásban tevékenykednek. Munkájuk minőségének ja­vítását szolgálják azok a klubjellegű foglalkozások, melyeket az 1978—79-es po­litikai oktatási év kezdete óta az MSZMP szegedi járá­si bizottsága szervez évente két alkalommal. A klub négy körzetben — Szegeden, Kisteleken, Mórahalmon és Sándorfalván — működik. Egy-egy összejövetelen a résztvevők vitaindító elő­adást hallgatnak meg, majd kicserélik tapasztalataikat az elhangzottakról. Az elmúlt évben szó volt például a propagandista sze­mélyiségének szerepéről a politikai nevelőmunkában, a befolyásolás és vitára késztetés pszichológiájáról. A klubtagok megismerked­nek a korszerű oktatástech­nikai eszközök használatá­val és alkalmazásával is. megtanulják a szemléltető anyagok készítését. Ennek eredményeként mind több községben Igénybe veszik az iskolák audiovizuális be­rendezéseit. A propagandis­ta kluboknak a pedagógiai­módszertani továbbképzésen kívül van még egy nagyon fontos szerepük: a helyi po­litikai információszerzés fó­rumai is. A szegedi járás pártpro­pagandistái örömmel fogad­ták az új kezdeményezést. A kísérlet bevált, a klubnak jó a visszhangja. II nyugdíj Sz. F. szegedi olvasónk ar­ra kíváncsi, hogy milyen kö­vetkezményekkel jár, ha a nyugdíjas az engedélyezett foglalkozási időt néhány nappal túllépi. Mennyi időre vonják le ilyen esetben a nyugdijat. Mit mond erről a jogszabály? A munkaviszonyban, to­vábbá szövetkezeti tagként vagy bedolgozóként foglal­koztatott öregségi, rokkant­sági vagy baleseti rokkant­sági nyugdíjas általában, ha nyugellátása az 1470 forintot meghaladja — minden nap­tári évben általában 340 órát, egyes munkakörökben pedig 1260 órát dolgozhat a kereset nagyságától függet­lenül — nyugdíjának folyó­sítása mellett. A foglalkozási keret szempontjából figye­lembe kell venni mindazt az időt, amelyre az öregségi vagy rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjast munkabér (munkadíj) illette meg. A foglalkoztatások ide­jét egybe kell számítani, ha az öregségi, rokkansági, bal­eseti rokkantsági nyugdíjast naptári évben több munkál­tatónál foglalkoztatják. Fi­gyelembe kell venni továbbá azokat a napokat is ame­lyekre a nyugdíjas a naptá­ri év folyamán táppénzt, vagy terhességi-gyermekágyi segélyt kapott. Ezeket a na­pokat úgy kell számítani, mintha a nyugdíjast a mun­kaszerződés szerint munka­bér (munkadíj) ellenében foglalkoztatták volna. Ha a nyugdíjast bedolgozóként, vagy olyan munkakörben foglalkoztatják, amelyre a munkajogi szabályok köte­lező munkaidőt nem hatá­roznak meg, a kifizetett munkabér (munkadíj) 14 fo­rintja egy órai foglalkozta­tósnak szómit. Arra a nap­tári hónapra, amelyben a nyugdíjas foglalkoztatásának az ideje a naptári évben a reá irányuló (840 vagy 1260 órás) foglalkoztatási keretet meghalaadja, az öregségi nyugdíjat nem folyósítják, a rokkantsági nyugdíjnak az egyharmadát, a baleseti rok­kantsági nyugdíjnak pedig a felét kapja a nyugdíjas. Ugyanúgy járnak el a nap­tári év ezt követő minden olyan hónapjában, amelyben bármilyen rövid időre fog­lalkoztatják a nyugdíjast. A rokkantsági és a bal­eseti rokkantsági nyugdíj fo­lyósításának korlátozása ese­tén akkor is a III. csoport szerint járó nyugdíj egyhar­madát, illetőleg a felét fize­tik, ha a nyugdíjas maga­sabb rokkantsági csoportba tartozik. Eltérő rendelkezés vonatkozik arra az esetre, ha a nyugdíjas keresete a 840, illetőleg 1280 óra alatt nem éri el a 9000 forintot. Ebben az esetben a nyugdí­jat a foglalkoztatási keret túllépése esetén is mindad­dig korlátozás nélkül fizetik, amíg a nyugdíjas munkabé­re a naptári évben a 9000 forintot nem haladja meg. Ilyen esetekben tehát az öregségi nyugdíj folyósításá­nak szüneteltetésére, illetve a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj korláto­zására abban a hónapban kerül sor, amelyben munka­bére az adott naptári évben a keretösszeget meghaladja, továbbá a naptári év ezt kö­vető minden olyan hónapjá­ra, amelyben külön keresete lesz. Dr. V. M. Molnár Zoltán A vereség 20. Czauner csukta be utánuk az. ajtót. Vissza mentek, le­ültek. Egy darabig csak nézték egymást, hallgattak. Stammler végre rágyújtott görbe cigarettájára. — Micsoda forradalmárok, mi...? — Odakínálta ne­kik is a bádogdóznit; nem kértek, eltette. Előregörnyedt, a padlóra fújta a füstöt. — Most aztán még Inkább nem tet­szik nekem az egész offenzíva. Mi. ennyi emberrel,.., az is szép lett volna, ha egyáltalán tartjuk a Tisza vonalát. Nem vagyok képes felfogni, hogy mi lehet a fejükben, egy­szerűen nem vagyok képes felfogni!... Földhöz vágta a cigarettát, leugrott a padról, eltapos­ta. járkálni kezdett. — Na, mindegy — mondta csüggedten. — Foglaljuk el Debrecent.. „ aztán majd esetleg Bukarestet, Párizst, Lon­dont. — Küldd már el Andrást! — szólt rá Czauner. Bgy pillanatra megtorpant András előtt, és rámordult: — Te meg menj, mit állsz itt?! András tétován nézte a feldúlt embert; barátját, pa­rancsnokát. — Menj hét az Isten áldjon meg! Legalább tudott volna neki valamit mondani, de nem tudott Odament a sorkba a puskájáért, meg a tölténytás­káért — Azért elviszem. Nem szóltak rá. Felszerelt; levette a derékszíjat, fel­húzta rá a négy tölténytáskát, visszacsatolta. Vállára dobta a puskát, és elindult Az ajtóból visszapillantva látta, hogy Czauner még mindig egy pad tetején gubbaszt, Stammler pedig lehajtott fejjel gyalogol a padsorok között Az udvar most majdnem üres volt csak néhány lé­zengót látott, akikre mintha máris átszivárgott volna szá­zbdparaac&nokuji -diáit leiluáUafloU. Mielőtt elérte volna a kiskaput, valaki kintről felsza­kította. Az egyik osztrák fiú volt a szomszéd századtól; be­kiabált: — Die Kánonén! — Az ördög vigyen el, megállt bennem az ütő! Még ketten dugták be a fejükei az udvarra. Az egyik a sapkáját is meglengette: — Hurrá, Genossen! Ágyúk megvan! Áthozták van! — Ach, sehr gut! — mondta neki András, és kifurako­dott közöttük az utcára. Helyet adtak neki, s közben barátságosan, boldogan hát­ba veregették. Csak nem kaptak közben valami erősítést? — villant fel Andrásban. Még megkérdezte: — Wieviel Kánonén? — Zwei — mondta a bécsi fiú természetesen Na persze, morgott magában, és elindult a kerítések mentén. Hát akkor ezekkel már aztán igazán meg sem ál­lunk a Dnyeszterig. Megrázkódott, mintha lerázná magáról az egészet. Igyekeznem kell, gondolta, hiszen Aranka már mióta vár. De azért mintha mégsem igyekezett volna eléggé. Va­lami hiányérzete volt, s néhány házzal arrább meg is állt Aztán visszafordult, bár még nem is tudta egész pon­tosan, hogy miért is fordul vissza. Az osztrákok már nem álltak ott a kapuban. Hátrament a szakaszkörletbe. Benyitott a dohányfüstszagú helyiségbe. Itt mintha éppen az imént támadt volna valami zsibongás; talán már kaptak is valami parancsot? — Hát te? — néztek ró néhányan a fiúk. — Adjatok egy kis tartalék lőszert. Dobtak neki néhány tárat, meg még csak úgy ömleszt­ve vagy két maroknyit. Odajött a vörhenyes bajuszú Ko­vács, és segített az egészet belekotorni a kenyérzsákjába. — Vigyázz majd! — mondta neki búcsúzóul. — Tettem bele egy pár darab kézigránátot is! — Köszönöm, komám! Most már sokkal határozottabban ment végig az utcán. Bár sietni, az valahogy még most sem akaródzott. Tenyeré­vel mélán csapkodta a tusát a combjához. Nem szívesen vallotta volna be magának, de lelke mélyén inkább azt óhajtotta, hogy mire odaér, már legyen meg a gyerek. Elképzelte, hogy belép a házba, s örömmel jönnek elé­be: ó. Aranka már túl van mindenen. De el is szégyellte magát, mert Aranka tekintete ju­tott eszébe. Csak siess vissza, nagyon-nagyon siess! Elkezdett szaladni. *>Ám a sarkon három asszony álldogált, s amint meg­látta őket, önkéntelenttl megint visszafogta a lépést. Hangosan ráköszöntek, ö is köszönt. De most valahogy nagyon nem szerette, ha megbámul­ják. Itt álltok a sarkon, szidta magában őket, álltok és pletykáltok. S Aranka még azt mondja, hogy kint csépel­nek az asszonyok a határban... Hát csépelnek, az lehet; de hogy mit csépelnek, kit csépelnek? Még vissza is nézett rájuk. Észrevette, hogy azok fs mind a hárman utánabámulnak. Az ördög vigyen el, boszorkányok, hát nem láttatok ti még vöröskatonát? Aztán rájött, hogy azért ingerli őt az asszonyokkal való találkozás, meg a pletykálkodásuk látványa különösen, mert olyan érzése van, mintha ezek sejtenék: hová siet. Hogy hová siet és miért. Itt lesz már az a ház. nem olyan messze. Meg hiszen ez végül is csak egy nagy falu, s az Ilyesmi el­terjed, azóta mór szerte arról fecsegnek, hogy idejött Pest­ről szülni egy vöröskatona felesége. Na meg, hiszen a bába is ott van este óta. Ezt csak igazán mindenki tudhatja. S akkor, ugye, szövik-fonják. s különösen így, hogy egy pesti vöröskatonáról van szó. Felesége? Ugyan már, szom­szédasszony, hát maga igazán azt hiszi, hogy ezek ugyanúgy házasodnak, mint más embergyereke? Nem esküsznek ezek meg, csak úgy összeállnak. Ma ezzel, holnap meg azzal. Még az is lehet, hogy ennek a vörösnek azóta a tizedik van ... az meg. a szerencsétlen, ugye, utánajött. Na most majd aztán megtudhatja, hogy milyenek is ezek a kome­nisták. De hát, kedvesem, úgy kell annak is, minek fekszik le. már urambocsáss, akárkivel?! És a házasság szentsége nélkül... És cz az egész, ahogy elképzelte ezt a faluszerte szál­longó pletykát, éppen azért volt olyan kellemetlen, mert hi­szen, ugye, valóban, ők csak májusban kötöttek házasságot, s júliusban, lárp, már itt is a gyerek. (Folytatjuk^ * t l

Next

/
Thumbnails
Contents