Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

Vasárnap, Í979. április 8. 3 A parasztság gazdasági, társadalmi, politikai helyzetéről, tudati fejlődéséről Közlemény az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának üléséről* Az elmúlt két évtizedben a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság létrejötte, megszilárdulása és fejlődése, valamint az erőteljes iparosodás Csongrád megyében is jelentős változásokat hozott a társadalmi osztályok és rétegek helyzetében. Szocialista gazdasági alapokon fejlődött társadalmunk mindkét osztálya. A munkásság és a parasztság szövetsége a gazdasági, társadalmi előrehaladás nyomán tovább szilárdult, tartalma gazdagodott. A szövetkezeti parasztság gazdasági, társadalmi helyzetének alakulása A mezőgazdaság szocialista átszervezésével megyénkben is megkezdődött a szocialista szövetkezeti parasztság kialakulásának folyamata, amelynek döntő mozzanata volt, hogy a paraszti kisárutermelést felváltotta a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás, és a paraszti kistulajdon helyébe a közös földhasználat és a szocialista szövetkezeti tulajdon lépett. 4 A szocialista termelési viszonyok fejlódésére jellemző, hogy a szocialista tulajdonviszonyok megszilárdulása, s ezzel összefüggésben a szövetkezeti parasztság kialakulásának folyamata nem egyforma intenzitással ment és megy végbe megyénk különböző területein. Legerőteljesebb a fejlődés a feketeföldi tiszántúli körzetekben, ah® a mezőgazdasági termelés jellege (gabonatermelés. állattenyésztés, zöldségtermelés) és a szövetkezeti gazdálkodás hagyományai következtében gyorsabb a szövetkezeti tulajdon megszilárdulása. Azokon a területeken viszont, ahol a mezőgazdasági termelés területileg elaprózódott, tagolt (szőlő- és gyümölcskultúra, kertészet) és a kisparaszti tulajdonhoz való ragaszkodás is erösebb volt, ott lassúbb a szocialista tulajdonviszonyok kibontakozása és a szövetkezeti parasztság kialakulása. A szocialista tulajdonviszonyok megszilárdulását bizonyítja, hogy a termelőszövetkezetekben a tiszta vagyon 1965-höz viszonyítva közel háromszorosára emelkedett, a szövetkezeti földtulajdon aránya pedig már több mint 52 százalékot tesz ki. Szakszövetkezeteinkben a közös földtulajdon aránya 14 százalék, a közös művelésű területé közel 40 százalék. A fejlődés során a szövetkezeti tulajdon Jelentősen megnőtt összetétele gyökeresen megváltozott átalakult Ezzel párhuzamosan a termelőszövetkezeti parasztság kollektív tulajdonosi magatartása erősödik. A kisárutermelő munka társadalmi termeléssé fejlődése, a speciális részmunkák végzésének általánossá válása, önálló szakmák és foglalkozások kialakulása minőségileg változtatja meg a paraszti munka jellegét. A hagyományos, univerzális paraszti munka fokozatosan háttérbe szorul, a társadalmi munkamegosztás új rendszere átalakítja a termelőszövetkezeti parasztság tevékenységét A közös munka, a kollektív érdekeltség a gazdálkodás eredményességében, a munka szerinti elosztás érvényesülésének növekedése erősíti a szövetkezeti paraszti osztály szocialista jellegét. Ezt igazolja a szocialista brigádmozgalom kibontakozása is. Az első brigád Í962-ben jött létre Magyarcsanádon, majd 1965-től 1971-ig lassan növekedett a szocialista kollektívák száma. 1972-től ugrásszerű a fejlődés, és 1977 végén 722 brigádban 10 202 fő dolgozott, a tsz-parasztság 36 százaléka. A szövetkezet minden ágazatában megtalálhatók, 50 százalékban (358 brigád) az ipari jellegű munkaterületeken. A termelőszövetkezeti háztáji gazdaságok bizonyos vonatkozásban még régi, kisárutermelő elemeket is magukban foglalnak. Itt a tsz-tagok részben elkülönült munkatevékenységet folytatnak és a szocialista viszonyok a régi paraszti viszonyokkal együtt léteznek. Ez természetes. mert a szövetkezetek tulajdonés elosztási viszonyai nem kizárólagosan szocialista jellegűek. Megyénkben a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepe nagyobb az országosnál, hiszen részesedésük a bruttó mezőgazdasági termelésből 45 százalék, országosan 39 százalék. A mezőgazdasági kistermelésnek kétharmada a nagyüzemhez kapcsolódó háztáji gazdaság, egyharmada pedig a nem mezőgazdasági foglalkozásúak kisegítő gazdasága. A munkásoknak 40 százaléka folytat mezőgazdasági kistermelői tevékenységei O A termelőerők fejlődésének eredményeként az 1970-es években — miután a nagyüzemi gazdálkodás technikai megalapozottsága szövetkezeteink többségében megtörtént — a a további technikai fejlesztésben a korszerűsítés került előtérbe. Az iparszerű termelés feltételei először az állattenyésztés területén, a baromfitartásban teremtődtek meg, majd a hetvenes évek elején a növénytermelésben terjedt el a kukoricánál, később több nö* Az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága 1979. március 2-i ülésén A parasztság gazdasági, társadalmi, politikai helyzetéről, tudati fejlődéséről, a körükben végzett politikai munkáról és a pártszer esetek föladatairól tanácskozott, és határozatot fogadott eL A határozatot tartalmazza e közlemény. vényféleségnél. Ma már a közös szántóterület 48 százalékán iparszerű termelési rendszer keretében gazdálkodnak. A területi koncentráció, a nagy teljesítményű géprendszerek megjelenése következtében előtérbe került a szakosodás, az optimális nagyságú ágazatok kialakítása. Növekedett a szakmunkások és a betanított munkások szerepe. A korszerű technológia következtében szervezettebb munkára. nagyobb fegyelemre van szükség. így a szövetkezetben dolgozó parasztok munkája egyre jobban hasonlít az iparban dolgozó munkásokéhoz. Jelenleg a tsz-ekben fizikai munkát végző 27 458 dolgozó közül 8914 szakmunkás (32,5 százalék), 15 371 betanított munkás (50 százalék) és mindössze 3173 a segédmunkás (11,5 százalék). A szak- és a betanított munkások aránya magasabb az országos átlagnál. Országosan a szakmunkások aránya 28 százalék, a betanított munkásoké pedig 52 százalék. Az egyre specializáltabb termelőtevékenységben a munka jellege szerint a tszparasztság 26 százaléka a növénytermelésben, 18 százaléka az állattenyésztésben és 56 százaléka a gépműhelyekben, segédüzemekben dolgozik. A szövetkezeti parasztság új, szakmai, foglalkozásbeli rétegződése a szocialista vonásaiban erősödő osztály lényeges jellemzője. A hetvenes években meggyorsult a régi rétegződésből adódó különbségek csökkenése. A szövetkezeti parasztság helyzetét egyre inkább végzett munkájának értéke, jellege határozza meg. A korábbi — általában vagyoni — rétegződés hatásai a falvakban és a tanyavilágban a szomszédi, rokoni, baráti kapcsolatokban az idősebb nemzedék körében azonban még fellelhetőek. A mezőgazdasági termelésben és a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének sajátosságaként más gazdasági ágazatokhoz viszonyítva nagyobb a szerepe a kor és a nemek szerinti tagozódásnak. A hatvanas években nagyméretű volt a fiatalok elvándorlása a mezőgazdaságból. Ez a folyamat akkor kezdett lassulni, amikor a gépesítés, a technikai fejlődés a termelőszövetkezetekben meggyorsult. 1970-ben még a tsztagság átlagéletkora 45 év volt, ma már 41 év. A fiatalok többsége a gépeken dolgozik, a műhelyekben, a kisegítő, a mellék- és feldolgozó üzemekben ipari jellegű munkát végez. A traktorosoknak 80 százaléka, az állattenyésztőknek, elsősorban a korszerű telepeken dolgozóknak 50 százaléka 40 éven aluli. A termelőszövetkezeti ifjúság a legkevésbé kötődik a hagyományos paraszti életformához, szükségleteik, igényeik lényegesen eltérnek a szövetkezetek alapító nemzedékétől. A szövetkezeti parasztok között évről évre emelkedett a nyugdíjasok és járadékosok száma. 1970-ben 69 ezer tsz-tag közül 20 ezer (29 százalék) volt a nyugdíjas. Jelenleg az 51 ezer tsz-tag közül 22 800 (44 százalék). A szakszövetkezetekben arányuk alacsonyabb. A 8136 szakszövetkezeti tag közül 1780 (20 százalék) a nyugdíjas és járadékos. A tsz-ekben foglalkoztatottak közel egyharmadát alkotják a nők. Arányuk valamivel magasabb az országosnál. A termelőszövetkezeti családok jelentős részében, főleg a városokban és a szegedi járásban csak a családfő lépett be a tsz-be, az aszszonyok egy része a háztájiban végez munkát. A közös gazdaságban való foglalkoztatásukat nehezíti, hogy közöttük igen alacsony a szakképzettől arányi- Ezért -lég gyakran a legnehezebb — a hagyományosan paraszti munkát — kézi erővel ők végzik. Mindezekkel együtt a termelőszövetkezetekben dolgozó nők saját társadalmi osztályukon belül maradva, a szocialista mezőgazdaság fejlődési folyamatában zárkóznak fel a többi dolgozó nő helyzetéhez. Megyénk településszerkezeti öröksége a tanyai lakosság magas létszáma — jelenleg 15 százalék. A második világháború előtt a tanyai népesség alkotta a lakosság egyharmadát, 1970-ben egyötödét. O A termelőszövetkezeti parasztság jövedelmi viszonyainak, élet- és munkakörülményeinek, szociális helyzetének fejlődése igazolja, hogy a parasztság milyen nagy utat tett meg elmaradottsága, létbizonytalansága felszámolásában; gazdasági, társadalmi körülményei a még hosszú ideig meglevő különbségek ellenére menynyire hasonlóak a munkásosztályéhoz. A közös gazdaságban, de különösen a háztájiban végzett munka nagymértékben differenciálja a családok átlagjövedelmét. A népgazdaság érdekeiből adódó gazdaságpolitikai céljaink, a mezőgazdasági termelés termelőhelyi adottságainak differenciáltsága következtében az egyéni jövedelmek nagy szóródására tartósan számítani kell. A primőr zöldség-, a szőlő- és a gyümölcs-, a baromfi-, a sertés- és a tejtermelés növelése a háztáji és kisgazdaságokban a közellátás és az exportnövelés szempontjából nélkülözhetetlen, s ezt az anyagi érdekeltség biztosítása nélkül nem lehetséges megoldani. Ez nem zárja ki a spekulációs tendenciák elleni következetes fellépés szükségességét. A termelőszövetkezetekben biztosított kereset, a munkafeltételek egyre inkább megközelítik a munkásokét és alkalmazottakét. Ezt bizonyítja a társadalombiztosítás és a nyugellátás rendszerének 1975. évi módosítása is. Fejlődik a szövetkezeti parasztság szociális ellátottsága. Az elmúlt öt év alatt az ideiglenes jellegű mosdók, zuhanyozók, öltözők helyett elsősorban a szakosított állattenyésztési telepeken és a kertészeti üzemekben kulturált, esztétikailag is megfelelő létesítményekkel gyarapodtak a szövetkezetek. A gazdaságok 30 százalékában működik állandó jellegű üzemi konyha, 10 százalékában időszakosan főznek. Másodállású üzemorvost alkalmaznak a szövetkezetek 30 százalékában. Jól tükrözi a parasztság életkörülményeiben bekövetkezett nagy változást a községek lakáshelyzetének fejlődése. 1960ban a megye községeiben 5 lakás közül 4 egyszobás volt, ma a lakásoknak csak fele az. A 100 lakásra jutó lélekszám ez idő alatt 333 főről 248 főre csökkent. Még szembetűnőbb a fejlődés, ha a második ötéves tervben épített lakásokat hasonlítjuk össze az V. ötéves tervben építettekkel. Az 1961—65-ös évek közti időszakban épült falusi lakásoknak 10 százaléka készült egyszobásnak, az V. ötéves tervben már csupán 3 százaléka. Mosdóval felszerelve épült akkor a lakások 23 százaléka, jelenleg valamennyi lakás. A vizsgált időszakban a vízzel ellátott új lakások aránya 12 százalékról 96 százalékra növekedett 1975 óta épült falusi lakások korszerűsége megközelíti a városi lakásokét II. Á szövetkezeti parasztság politikai-tudati fejlődése A parasztság tudati fejlődését jelentősen befolyásolja a történelmi múlt Megyénkben, ahol az agrárszegénység, a kubikosok rétege jelentős volt, a viharsarki agrárszocialista, szegényparaszti és munkásmozgalmi hagyományok kedvezően hatottak és hatnak ma is a parasztság tudati fejlődésére. Kedvező, hogy a városokban lakó tszdolgozók aránya jóval magasabb a környező megyékénél. A városi szövetkezeti parasztok képzési, művelődési lehetőségei jobbak, életviszonyaik kedvezőbbek a falun vagy a tanyán lakó szövetkezeti parasztokénál. A szövetkezeti parasztság tudati arculata ellentmondásosabb azokon a területeken, ahol magas a szakszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók, valamint a tanyai lakosság aránya. 4 Szövetkezeti parasztságunk döntő többsége aktívan támogatja pártunk politikáját, és ezt munkájával bizonyítja. Nagyra értékeli azt a fejlődést, amit hazánkban a szocializmus építése terén, pártunk irányításával elértünk. Sajátjának érzi azokat a nagy horderejű változásokat, amelyek a mezőgazdaságban végbementek. Parasztságunk növekvő felelősséget érez a helyi és az országos feladatok iránt. Mind több tapasztalat igazolja, hogy a parasztemberek gondolkodása nemcsak „házuk kerítéséig" terjea. Sokan kapcsolódnak be a helyi tanácsok községfejlesztő munkájába. Kiveszik részüket a közhasznú társadalmi munkákból, a településfejlesztésből, a lakókörnyezet szépítéséből. Az elmúlt évek természeti csapásai, árvíz, belvíz stb. elleni összefogás igazolta, hogy rendkívüli helyzetben a közösségi felelősség, az áldozatkészség, a bátor, cselekvő helytállás alapvető jellemzője a szövetkezeti parasztságnak. A szövetkezeti demokrácia érvényesülése jó lehetőséget nyújt a szövetkezeti parasztok szocialista köztulajdonosi tudatának és felelősségérzetének fejlesztéséhez. Mind több a széles látókörű, tájékozott ember. A paraszti alázatosságot, elzárkózottságot és félelmet a szocialista társadalmi viszonyok között mindinkább a nyíltság, az őszinteség, az igazságszeretet és az öntudatos magatartás váltja feL A politikai oktatásban a tsz-dolgozóknak mintegy 15—20 százaléka vesz részt, és kedvező, hogy közöttük a fizikai dolgozók aránya növekszik, ma már eléri a 80 százalékot. A politikai aktivitás legerősebb a fiatalok, a gépi munkát végzők és az ipari munkahelyeken dolgozók körében. A parasztság felfogásában a munkásosztály mint társadalmi vezető erő tudatosodott. Fejlődött a munkás-paraszt szövetség politikai felfogása. A szövetség megerősödéséhez hozzájárult a parasztság életszínvonalának emelkedése, a különböző társadalmi juttatások parasztságra való kiterjesztése is. O A korszerű élet- és munkakörülmények között — többféle tényező hatására — jelentősen emelkedik a tsz-parasztság műveltségi színvonala. Az általános iskolát végzettek és az érettségizettek aránya megyénkben magasabb, mint országosan. A falusi értelmiségiek, a pedagógusok, orvosok, a műszaki ós agrárértelmiségiek, az államigazgatási és közművelődési dolgozók tevékenysége jelentős hatással van a parasztság műveltségére, gondolkodás- és életmódja formálására. Az agrárértelmiség társadalmi helyzete, a nagyüzemi munkamegosztásban elfoglalt helye következtében jelentős hatással van a parasztság gondolkodására Megnőtt a tekintélye az agrártudományok eredményeit a gyakorlati munkában jól hasznosító szakembereknek. Nagy szerepe van az agrár szakembereknek abban is, hogy az irányító munkában betöltött helyzetüknél fogva sok felnőtt dolgozót mozgósítottak, ösztönöztek a szakképzettség megszerzésére, a folyamatos továbbképzés igénylésére. O Szövetkezeti parasztságunk gondolkodás_ és életmódja a mezőgazdasági munka jellegének, a termelési viszonyok változásának hatására a magántulajdonosi szemlélettől egyre távolodik, s a szocialista erkölcshöz és életmódhoz fokozatosan és differenciáltan közeledik. A gondolkodásváltozást ugyanakkor ellentétes tendenciák lassították. Sokáig g háztáji volt a sziget, ahol a parasztembei hagyományosan dolgozott, amit konkrétan a sajátjának tekintett Ez képviselte a múltat, ez konzerválta régi életmódját. A legutóbbi években viszont szemtanúi vagyunk a háztáji gazdaság átalakulásának, a szövetkezet háztáji üzemágává válásának. Ez a korszerűsödő kisüzem, amelyet a termelőszövetkezeti vezetés a párt agrárpolitikájának megfelelően támogat, ma már nem elszigetel, hanem újabb kapcsolatot létesít a közös gazdasággal (vetőmaggal, vegyszerrel ellátás, kerti traktor, önetető, tömögép. daráló biztosítása stb.). Szövetkezeli parasztságunk világnézetében a szocialista és nem szocialista elemek együtt találhatók. Sajátos formában él tovább és hat egyes területeken a kispolgári felfogás és magatartás, az anyagias szemlélet, a közéleti passzivitás. Termelőszövetkezeti parasztságunk közgondolkodása megfelel azoknak a fejlődő és területenként sajátos gazdálkodási, társadalmi viszonyoknak, amelyek között él, és egyre tudatosabb munkájával részese a fejlett szocialista társadalom építésének. III. A szövetkezeti parasztság körében folytatott politikai munka A termelőszövetkezetekbe tömörült parasztság társadalmi-politikai fejlődésének tudatos irányítói a pórt- és állami szervek. Az átszervezést követő években elsősorban a járási pártbizottságok és a járási tanácsok közvetlen segítő, ellenőrző munkája nélkülözhetetlen volt. Az utóbbi években a községi pártbizottságok és pártvezetőségek irányító munkájának megerősödésével a járási és városi párt- és tanácsi szervek tevékenysége közvetettebbé vált. A parasztság körében végzett politikai munka irányitói a pártszervezetek. Helyzetük az átszervezés óta sokat változott, fejlődött. Kisebb részben adottak voltak a korábban létrejött termelőszövetkezetekben, nagyobb többségük azonban a hatvaaas évek elején alakult. Az akkori pártszervezet-alapítók nagy érdeme a politikai élet megszervezése, a társadalmi tevékenység kereteinek kialakítása. A párt- és gazdasági vezetés képzettsége egyre magasabb színvonalú. A termelőszövetkezeti mozgalom közel húsz éve sok értékes kádert nevelt, nemcsak a mezőgazdasági munkahelyek, hanem a társadalmi élet más területei részére is. 1 A pártszervezetek eszmei-politikai te** vékenységének fejlődését ielzi a pronaganda. a helyi t 'i. níás a szóbeli agitáció, a politika: iro om te iesztése mind a párttagság, mind a párton kívüli dolgozók körében. A tsz-pártszervezetek élen jártak a szo( folytatót a 4. oldalon.)