Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-06 / 80. szám

4 Péntek, 1979, április 6. postaláda társszerzőnk az olvasó Ha egy-egy. szolgáltató vállalattal kapcsolatos panasz jelenik meg a Postaládában, biztosan követi az „első fecskét" a többi: megszaporodnak a hasonló témájú levelek. Ha tavaszodik, gyarapodnak a város szépítésével és rendezettségével kapcsolatos olvasói javaslatok. Először még•em ezekből idézünk, hanem egy olyan levélből, amelyet nem olvasó írt — de az olvasóknak is szánta. Arról van •só ugyanis, hogy a Hazafias Népfront rókusi körzeti bizottsága felhívással fordult a városrész lakóihoz, segítsenek házuk tája, s utcájuk rendbe hozásában. Az udvarias íelkérés bizony nem csupán a rókusiaknak szól — ezért 'közöljük. Rókuson és másutt „Tegyük kellemesebbé, tisz< lábbá, csinosabbá környezettünket, takarítsunk, virágo•ítsunk!" A népfront rókusi körzeti 'bizottsága azzal a kéréssel fordul Rókus városrész lakosságához, / önhöz is, kedves lakótárs, hogy háza (házuk) táját, főleg az utcarészt önként vállalt munkával, családjával, lakótársaival rendbe tenni szíveskedjen. Azt kérjük öntől is. kedves lakótárs, hogy házuk előtt az árokpartot gyomtalanítsák, a nyílt szennyvízelvezető-árkot valamelyest pucolják ki, azt a szeméttől takarítsák ki, kátyús, gödrös úttest közepét alkalomszerűen egyengessék el, amennyire azt idejük és egészségük engedi. Egy-egy ház lakóira csak az épület és a telek hossza jut. Rókus városrész lakossága ezt a munkát évről évre aktívan és szívesen elvégezte, mindannyiónk közös örömére szolgálna, ha ez ebben az esztendőben is így történne. Májusban a Városgondnokság virágpalántákat biztosít ingyenesen, kérjük, amenynyiben virágpalántára igényt tartanak, azt április 10-ig jelentsék be a rókusi népfrontbizottságnál. Környezetünk védelme, csinosítása érdekében jóindulatukra és aktív közreműködésükre számít a Hazafias Népfront Rókusi Körzeti Bizottsága. kor járt utoljára az újsze- benne. Vártuk, hogy majd a gedi Tisza-parton? Ahol va- gyermekek évében ez talán lamtkor az emlékmű állt, bekövetkezik. Azonban úgy ma az új híd beton- és acél- néz ki, hogy hiába várjuk, elemei sorakoznak! S csak mert előkészületnek nyoma emlékeztetőül: annak idején sincs. Pedig sok kisgyermeklapunkban is többször han- nek kell reggelenként útra got adtunk a szakértői véle- kelnie, hogy a város szinte ménynek: az emlékmű nem minden iskolájában tanulhelyezhető át, a megmozga- hasson. Szeretnénk, ha kérétáskor összeroppanna. sünk támogatásra találna, s ..Aggódó anyukák nevében kérdésünkre választ kapszeretnék választ kapni ar- nánk" — írja Nagy Józsefné ra, hogy mikor szűnik meg Szeged, Tarján 212/B IV. 3.). a, tarjáni gyermekek áldat- Egyik sándorfalvi olvasónk lan állapota az iskolával, kérdi, milyen elképzelése van Egyre több a gyermek, az is- a nagyközségi tanácsnak az kola kevés. Ígérték évekkel Ady Endre utcában megezelőtt, már szinte határo- szűnt pb-gáz cseretelep pótzottan a lakógyűlésen: a Szil- lására. Így ugyanis jóval naréri sugárúti iskolát bővítik, gyobb utat kell megtenniük hogy több gyermek elférjen a gázpalackért igyekvőknek. Közvetlenül az illetékeshez... Március 26-án érkezett foglalkozunk, hát még ha szerkesztőségünkbe az a le- jogerős bírósági ítélet mondvél, amelynek szerzője, An- ja ki: levélírónknak el kell tal Imréné (Északi város- hagynia lakását. Ügye jogi rész 328'A, V. 12.) régi té- rendezéséhez talán ügyvédi mát „melegít fel": a fűtéssel segítséget kérhetne olvakapcsolatos kérdéskört. Hogy sónk. ugyanis köteles-e a lakó ki- B Andrásné, Rákóczi utfizetni a teljes összegét, ha cai olvasónk arról ír, hogy egy-két hétig akadozott a házuk .„kitoldásához" nem távhőszolgáltatás? Hosszú kaptak építési engedélyt, lenne most újra idézni azo- Ennek okát vizsgálni — kat a cikkeket, amelyek ko- aügha a Postaláda összeállírábbi lapszámainkban e té- tóinak feladata. Az elutamáról megjelentek, ezért in- sftásban bizonyára megírkább azt tanácsoljuk, tók levélírónknak, hol felhogy panaszával ' m— • se fél levélírónk a rosgazdálkodási Vállalat táv- szerve egyébként a városi taHuszonnégyezer lépcső Bizonyára nem ismeretlen a lap olvasóinak a „lift nem működik" tábla. Ez még nem olyan nagy eset, előfordulhat akármelyik házban, elvégre más lift is elromolhat. Emiatt pedig, én is tudom, nem az újságnak, hanem a szerelőnek kell írnom. Csakhogy a csak a lezárt liftet és a lógó táblát látják, majd indulhatnak gyalog. A tizedikig 200, a kilencedikig 180, a nyolcadikig 160, a hetedikig 140 és a hatodikig 120... ugye, ne is folytassuk, mert olvasni is fárasztó, pedig lefelé hala-, dunk. És most ezt tessék DÉLÉP Szállón úgy rossz a elképzelni felfelé, és a valift, hogy... jó. Nem tu- lóságban. Szép dolog, hogy dom, értik-e? Mert mi nem. szorgalmazzák a munkahelyi testnevelést, de higygyék el, a szállón erre a gyalogtúrára nincs szüksé Arról van szó, hogy a tízemeletes épületben csak délelőttönként jár a felvonó, amikor a dolgozók nin- günk, és ne gondolják, hogy csenek bent az épületben, nyűgösek vagyunk, ha megúgy, hogy nagyrészt a ta- látjuk a táblát, s rohanunk karítónők és az irodai dol- azonnal panaszkodni. Amikor e sorokat írom. túl vagyok már a 24 ezredik lépcsőn. Egy hónap óta ennyit jöttem le-föl, gozók kényelmét szolgálja. Ez persze nem lenne baj, hiszen a tizedik emeletig nekik is 200 lépcső vezet... A baj ott van, hogy dél- míg megtanultam, hogy a után ráakasztják a táblát: „a lift nem jó", és este, amikor a munkában elfáradt dolgozók hazatérnek, DÉLÉP Szállón van lift — de nincs. 600 dolgozó nevében: Túri János janak sajtónyilvánosságot. Az ügy már lezáródott, leA bűnözők „reklámozása- vélírónk ismerőse es nem val" egyébként nem értünk a szerelő" találta meg a hiegyet. Ebben remélhetőleg bát: nem a magnetofon, haolvasónk is egyetért. nem a felvételkor használt Egy magnetofon javítási mikrofon volt a rossz. Olkálváriájáról számol be Ba- vasónknak az üggyel kaplTéres- í'aKuleuTr0»nKnlr; "u'- /u-" lázs Imre, Penteleisor 1. csolalos véleményét röviden w- Ldőkeröietf1'*££*£«£ — lakó szakértelem?" hőszolgáltatási osztályának vezetőjét. B. János. Imre utcai levélírónk ügyében sajnos nem segíthetünk. Lakásügyekkel egyébként sem adók. Válaszol az illetékes „Március 16-án a Pos- kat viselünk — elektrostatihallgatják az illetékes elő- tóláda rovatban megjelent kus feltöltődés keletkezik, az Algyő, Bácska utcai köz- és ha nagyobb fémtárgyaknács vb építési és közlekedési osztálya. Ügyfélfogadási időben panaszát ott megKöszönetek A szegedi utcaképért Következzék két olyan levél, amelyet a város tisztasága, rendje érdekében fogalmaztak íróik. „Az illetékesek — nagyon helyesen! — néhány nappal ezelőtt kirakták már a korzp piros, kék és sárga székeit a közönség, a sétálók, a téren keresztül járók legnagyobb örömére. Hiszen áz időjárás már megengedi a korzón való pihenést, de ... Nem tudom, hol raktározták a télen ezeket a székeket, mert olyan mocskos, sáros, piszkos állapotban rakták ki azokat három nappal ezelőtt, hogy aki netán le akar ülni, annak számolnia kell vele: vagy megtisztítja a széket vagy bepiszkítja a ruháját. Ügy vélem, nem nagy költséget jelentett volna. ha a székeket letöröltették volna (előzetes lelocsolás után), és tiszta állapotban adták volna át a kiülni szándékozóknak. Így a közönség jobban örülhetne a pihenési lehetőségnek." — írja Szabó Dániel, a Tavasz utca 2-ből. Nem tudni, hány Kiss István nevű olvasónk lakik az Északi városrészben — egyikük, pontos címének közlése nélkül teszi szóvá, hogy a csatornaépítők nappal elég laza tempóban dolgoznak, az építkezés így vontatottan halad, sokáig tart a felfordulás, s szombat-vasárnaponként még a reflektorokat is égve felejtik. Csakhogy így nem tudjuk megkeresni a munkaidejüket „rugalmasan" kezelő, takarékoskodni nem tudó munkásokat! Kérjük olvasónkat, máskor fogalmazzon pontosabban. S ezt a lakcímére is értjük... világítás többszöri üzemza- hoz nyúlunk, a feszültség varáról egy észrevétel, Mé- kisül, amihez nyúltunk, szaros Sándor bejelentése „megráz". Ez fizikai jelenalapján. Válaszként közöl- ség, amelyet mindannyian ' Lencsés Imréné (Maros ut- Török Imréné, petőfitele- jük, hogy 1979. január 1- jól ismerünk, még általános ca 13/A, fszt. 1.) éveken át pi olvasónk a Petőfi Sán- tői március 16-ig három be- iskolai fizikai tanulmányafekvőbeteg volt, egészen ad- dor általános iskola szava- jelentés érkezett a Bácska inkból. Erre a jelenségre dig, míg Kazi Antal külön- lóinak és kórustagjainak, a utca közvilágítási üzemza- nem egyformán reagálunk, leges járókát, támaszt nem tápéi népi együttes zené- varáról, illetékes kirendelt- Van, aki érzékenyebben, szerkesztett neki, melynek szeinek, táncosainak mond Bégünkhöz. A hiba kijaví- van aki különösebben nem segítségével most már rö- köszönetet azért a műsorért, tása a bejelentéstől számi- reagál rá. videbb sétákat is tehet az amelyet a petőfitelepi párt- tott 6 napon belül minden A levélíró mosógépén is utcán levélírónk. Nos, kö- házban adtak márciusegyik esetben megtörtént. A köz- ez a jelenség volt érezheszönetét „hadd tudják meg „ .... világítási hibák egyedi, tő. amelyre van megoldás, mások is." vas^rnapj. egymástól független meg- A GELKA Erősáramú MűA szegedi textilművek cég- Szeretik a szépet, a tisz- hibásodások voltak, az szaki Osztálya 1979. februjelzésével jelölt borítékban taságot a Maros utca lakói, anyag, illetve az izzó el- ár 7-én kidolgozott és 1/an+o vic«7a \T i n n"7C* TV/T i V) Ó1 V i.: 1 f-kapta vissza Vincze Mihály akiknek nevében Csávás Milevélírónk elvesztett segédmotoros-vezetői igazolványát. Az ismeretien megtalálónak szól a köszönet hályné írta r^ieg köszönetét. A címzettek az utcát rendbe hozó brigádok. Vélemények Három kérés A Bal fasor 19-ből Farkas Iast a Bertalan Emlékmű József acra kéri rovatunk megmentése mellett „amíg munkatársait, foglaljunk ál- nem késő". Levélírónk mihasznalódása volt a hiba szervizei részére közreoka. Továbbra is köszönet- adott egy műszaki leírást, tel fogadjuk közérdekű ész- az említett jelenség megrevételeiket, bejelentéseiket szüntetésére. A cikkben szea 14-022-es telefonszámon a replő mosógépen 1979. máxgyorsabb hibaelhárítás vé- cius 17-én ezt elvégeztük, gett" — kaptuk az értesi- Tájékoztatásul közöljük, tést a DÉMÁSZ üzemigaz- hogy a mosógép ilyen gatójának helyettesétől. Hö- elektrostatikus feltöltődése Igaz János makói olva- veszi rossz néven, ha fur- römpő Józseftől. nem hiba, nem is veszésónknak az a véleménye, csálljuk levelét. Mi ugyan- „A Délmagyarország már- lyes. de, akit zavar a jerészletesebben írhatnánk a is örülünk annak, ha mi- cius 16-i számában Rázós lenség, szívesen beépítjük közlekedési bűncselekm'é- nél ritkábban kell hírt ad- ügy címmel cikk jelent meg a készülékébe a még szüknyek elkövetőiről, például a nunk herdálókról, vétkes ha- egy mosógép javításáról, séges alkatrészeket. Tekincserbenhagyásos balesetek nyagságról, cserbenhagy.'s- Mivel a javítást a GELKA tettel a megkövetelt vizstetteseiről. „Régen olvas- ról. Sajnos, nem írunk szervize végezte, célszerűnek gálatokra, az említett feltünk olyan közleményt, hogy ilyen témáról elég ritkán: tartjuk az olvasók tájékoz- töltődés megszüntetésére az társadalmi tulajdon hűtlen mert még mindig van elég tatását. Általános tapaszta- alkatrészeket csak szervizkezeléséért elmarasztaltak tennivalójuk a bűnüldöző lat az, hogy 6záraz laká- ben építhetjük be" — írják valakit No, nem a szenzáció szervek munkatársainak, sokban, de nemcsak ott, ha- a GELKA megyei kirenmiatt hanem az igazság ér- Akiknek egyébként az is nem autóbuszokon, sze- deltségének munkatársai, dekében." feladatuk, hogy meghatá- mélygépkocsikban — külö- összeállította: Olvasónk bizonyára nem rozzák, milyen ügyek kap- nősen, ha műszálas ruhá- Pálfy Katalin Zelei Miklós: A kezdet Egy életút dokumentumai Nem fontos, mi a neve e történet hősének. Nem a név különbözteti meg, hanem életének az a változása, amit a felszabadulás hozott el neki és sok-sok ezernyi társának. Így ez a sors összeköti azonos életpályájú társainak tömegeivel. Mindnyájukat az emlékezetes dátum: 1945. április 4. indította el az új úton, hogy a botladozó, gyötrődésekben bukdácsoló első lépések után megtudhassák végre, kik is ők tulajdonképpen. I

Az elemi iskolát 1939-ben kezdtem. Jakócs Dániel • tanítóm felemelt a két tenyerén, és azt mondta: — Hat már te is iskolába akarsz járni? Olyan kiesi és satnya voltam, hogy nem hitte a koromat senki. Nagyon szerettem tanulni, és év végén, amikor a református templomban vizsgázni kellett, verset mondtam. Ott volt az igazgató, id. Mezey Gyula, a leendő másodikos tanárom, Bőrös Lajos és búcsúztató tanítóm is, akire mindig szívesen emlékszem vissza. Voltak még más neves személyek is, mint például Bakonyi Kristóf református lelkész. Nagy sikert arattam a verssel: < „Kicsi hangya a fű alatt. Ni, hogy siet, ni, hogy szalad. Nagy morzsa van a szájába'. Kisfiának vacsorára. Jaj. dehogyis lépek rája. Mit enne a ficskája?" És most el kell mondanom őszintén, hogy amilyen jó gyerek voltam elsős koromban, ugyanolyan rossz voltam másodikban. Tanítóm, Bőrös Lajos csak azért nem buktatott meg, mert akkor nem szabadul meg tőlem. A következő két osztályban megint nem volt baj. Kiugró tehetség sohasem voltam, de a közepes átlagnál sem voltam gyengébb. Nagyon ügyetlen voltam, kedvenc tantárgyaim nem voltak. A testnevelést kivéve, mindent egyformán szerettem. Osztálytársaimra nem emlékszem, mert életem vitelében nem játszottak szerepet. Ami pedig ezek után említésre méltó, azok a helyek, ahol szolgáltam. Az első helyre, ahol voltam, nem nagyon emlékszem, mert nem mondták meg a gazda nevét. Disznókra kellett vigyázni, és mindig elloptam előlük a tökmagot. Amikor rájöttek. azt hazudtam, hogy az orvos olajos magvakat rendelt. Hogy mennyi fizetést kaptam, nem tudom. Nem mond. ták mfcg anyukáék. A másik helyem a következő nyári iskolai'szünetben. Csáky Pál gazduraméknál volt. Mi ott laktunk nem messzire, bérlök voltunk. Ha jól emlékszem, havi negyven pengőért adtak oda. Ez 1944-ben már igazán nem volt nagy pénz. A tanya négy kilométerre volt a várostól. Onnan jártam be leventébe. Dohi Gyula főhadnagy úr volt az oktatónk. Egyszpr elővette a revolverét, és megkérdezte: i — Ki a gyáva? Ki fél? Az álljon ki a sorból, és egyből főbe lövi. Természetes, hogy senki nem állt ki. Csáky gazduramnak volt egy keresztlánya, Szappanos Katalinnak hívták. Sokat beszélgettünk. Az istálló mellett volt egy takarmányos, ahol szecskát is vágtunk, ott pihentem, ha engedtek, és ott kérdezte meg Kati, tudom-e, hogy születik a gyerek? Tizenkét éves létemre nem tudtam, ő pedig még tizenegy éves se volt, és mégis olyasmiket mesélt, hogy szemem-szám elállt a csodálkozástól. Fia is volt a gazdámnak. Velem egy idős, de olyan erős, hogy féltem tőle. Igaz, ritkán jött ki a tanyára, s ha kijött, mindig Katival foglalkozott. Egyszer Kati meg is mondta, milyen rossz Palkóval feküdni. Életemben először ott szívtam cigarettát Egy mézeskocsi beborult az árokba, és egy csomó Levente cigaretta esett a mézbe, összeszedtünk Katival tíz darabot. Kati lopott hozzá piros fejű gyufát, ami mindenen gyulladt. Pénteken délután leventébe kellett menni, de a nadrágom odahaza volt, a szülői háznál. Haza kellett menni érte. Ütközben valakitől megtudtam, kikapok, ha hazamégyek. Nem gondoltam, miért. A biztonság kedvéért magammal hívtam Katit is, azt híve, nem kapok ki, ha vendég van a háznál. Rosszul számítottam. Ahogy anyuka meglátta mellettem a kislányt, azt mondta: — Eredj szépen haza, kislányom, ennek a gyereknek semmi szüksége kíséretre. Hazatalált volna egyedül is. Kati elment. Anyuka odahívott a kukorica közé, és azt kérdezte: — Hogy került cigaretta a zsebedbe? — Nem tudom. Nagyon kikaptam, aztán jött a bátyám, és tőle is kaptam két nagy pofont. — Én már sokkal idősebb vagyok nálad, kenyeret keresek. és mégsem cigarettázom. ősszel Csákyéktól hazamentem, mert már a környékben voltak az oroszok. De odahaza nagyon mostoha volt a sorsom, azon gondolkodtam, hogyan lehetne megszökni. Aznap a szüleim a lakásban voltak, imádkoztak, mi meg az istállóban, jászolban, jászol alatt, priccsen. ki. hol tudott, meghúzódtunk. Hatalmas robbanástól vágódott ki az istálló ajtaja. Később tudtuk meg, hogy a bomba tőlünk alig ötven méterre esett le. Nagy csöndesség következett, s órák múlva láttuk, hogy jön néhány puskás ember, piros csillaggal. A hallottak után feltartott kézzel fogadtuk őket Mindent átnéztek, és germanszkit kerestek. Egy szép napon sikerült régi, dédelgetett vágyam. A szüleim tudták, hogy a lövészárkokban, bunkerekben sokféle edényt lehet találni, és elküldtek, hogy nézzek szét pár lövészárokban. Én el is mentem. November volt már, első utam Rózsa Imréhez vezetett. Nem laktak messze tőlünk. Féltem, hátha anyuék keresni fognak, s azt kértem Rózsáéktól, ne mondják meg senkinek, hogy náluk vagyok, (Folytatjuk.)