Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-24 / 94. szám

4 Kedd, 1979. április 24. Közművelődési vetélkedők — termelőszövetkezetekben Megyénk mezőgazdasági szövetkezeteiben immár ha­gyományossá vált a szocia­lista brigádpk évenkénti kulturális vetélkedője. E ve­télkedő célja a párt műve­lődéspolitikai határozatának végrehajtása, a termelőszö­vetkezetekben dolgozók ak­tív részvételével; bővíteni a téesztagok és alkalmazottak szakmai, politikai és kultu­rális ismereteit, ösztönözni őket a szövetkezeti szocialsi­ta brigádmozgalom vállalá­sainak teljesítésére. Megyeszerte aktívan vet­tek részt e vetélkedőn: 182 brigád nyújtotta be jelent­kezését és márciusban a he­lyi, üzemi döntők be is fe­jeződtek. Az ágazati vetél­kedőt április végén rendezik meg. E nyilvános szellemi versenyeken a brigádközös­ségek tagjaiból kiválasztják a brigádot képviselő hat főt. (Az egyenlő esélyek és fel­tételek biztosítása érdeké­ben felsőfokú végzettséggel rendelkező brigádtagok nem vesznek részt a nyilvános vetélkedőn. A középiskolát tanulmányokat folytatók és az érettségizettek viszont részt vehetnek.) Szövetsé­günk kérte a felsőfokú vég­zettségű brigádtagokat, fia­tal szövetkezeti szakembere­ket, hogy segítsék a felké­szülésben ' saját brigádjaikat A megyei döntő májusban Szegeden lesz. Az elért pont­számok alapján a hat leg­jobb termelőszövetkezeti szocialista brigád versenyez­het majd ekkor. A vetélkedő témakörei évente változnak. A politi­kai kérdések mindig az ak­tuális eseményekhez, évfor­dulókhoz kapcsolódnak és ezek Ismeretéről adnak ta­núbizonyságot a szocialslta brigádok. Kiemelkedően fon­tos témakör a szövetkezet­politikai, hiszen ennek ala­pos ismerete minden szövet­kezeti tag számára elenged­hetetlenül fontos. A szövet­kezei demokrácia érvénye­sülésének alapja, hogy a téeszek tagjai, dolgozói pon­tosan ismerjék jogaikat, de maradékalanul teljesítsék kötelezettségeiket is. A mun­kafegyelem betartása, a rend és a törvényesség tisztelete mind-mind a szövetkezeti demokrácia fontos tartozé­ka. Felismerte szövetségünk annak a szükségességét is, hogy vizsgázzanak a bri­gádok saját szövetkezeteik eredményeinek, gondjainak kérdéseiből is. Saját brigád­jaik belső életéről, helyzeté­ről, egymás segítéséről, egy­szóval a belső üzemi koor­dinációkról. Ezért e témák már az üzemi vetélkedőn is fontos kérdésekké váltak. A TESZÖV a Csongrád megyei Továbbképzési és Módszertani Intézettel együttműködve minden té­makörben ponos és teljes forgatókönyvet bocsátott a tagszövetkezetek rendelkezé­sére, amely forrásmunkája volt a helyi, üzemi verse­nyeknek. A továbbjutott brigádokat pedig tájegysé­genként segítették a felké­szülésben. A vetélkedőkön részt vevő szocialista brigádok száma évről évre növekszik. Érté­kes díjakkal jutalmazzák a kimagasló eredményeket el­ért kollektívákat. Az első he­lyezettek és a megyei vetél­kedőn díjazott brigádok bel­földi jutalomüdülésen vesz­nek részt. A többi helyezett is értékes pénzjutalomban részesülhet. Ha sikerül e mozgalmat tovább bővíteni, megszeret­tetni, sematizmustól mentes­sé tenni és a résztvevők szá­mát, a felkészültség színvo­nalát növelni, akkor eleget teszünk a párthatározatok­ban, a közművelődési tör­vényben és a parasztság helyzetét értékelő megyei pártbizottsági állásfoglalás­ban megfogalmazott célok­nak és feladatoknak. Mind­ehhez jelenős mértékben já­rul a téeszek szocialista bri­gádéi „Munka és műveltség" kulturális versenymozgalma, vetélkedője. Dr. Farkas Miklós, a TESZÖV titkárhelyettese Űj onkológiai klinika Moszkvában Moszkva délkeleti részén felépült a szovjet Orvostu­dományi Akadémia Onkoló­giai Tudományos Központjá­nak klinikai komplexuma. Az építkezés költségeit a kommunista szombatokon végzett munka ellenértéké­bő! fedezték. A komplexumban rende­lőintézet, mintegy húsz ope­rációs osztály, a betegség­fajták tanulmányozására és gyógyítására 1000 ágyas kii­Zöldségtermesztés a sivatagban A ma embere a sivatagot Is hasznosítja. Példa erre a Góbi-sivatag, amelynek déli részében az egyik kerület­ben kísérleti zöldség-gyü­mölcstermesztést kezdtek. Az első dinnye-, paradicsom­és uborkatermést tavaly szü­retelték a kísérleti táblákon. A mongol kutatók más módon is igyekeznek a siva­tag előnyeit kihasználni. Kí­sérleteket folytatnak a Góbi­sivatagot égető napsugarak energiaként való hasznosítá­sára. Tervet dolgoznak ki olyan berendezések munkába állí­tására is, amelyek a sóban gazdag sivatagi tavak sókin­csének kivonását teszik le­hetővé. nika, kutatólaboratóriumok, a daganatok morfológiai, röntgen-, rádióizotóp, en­doszkópos és más módsze­rekkel történő kórmegállapí­tást szolgáló speciális alosz­tályok kaptak helyet. A su­gárkezelésekhez nagy telje­sítményű készülékeket al­kalmaznak. A különböző rendeltetésű épületekhez két szálloda ls csatlakozik: pen­zió az érkező betegek szá­mára, és hotel a szovjet és külföldi orvosok részére. A gyógyítómunka mellett az Onkológiai Tudományos Központban nagyarányú ál­latkísérleteket folytatnak. Keresik a daganatok kelet­kezésének okait, tanulmá­nyozzák a vírusok és a ve­gyi anyagok rákkeltő szere­pét. a daganatos sejtek sajá­tosságait. Üj gyógyszerek előállításán is dolgoznak: végül vizsgál ják a diagnosz­tika és a gyógykezelés új módszereit, és a belőlük adódó problémákat. A központ a KGST-orszá­gokban folytatott kutatások koordinációs centruma. (APN) Úszó konzervgyárak Lengyelországban készülnek Több mint harminc éve eresztették vízre az első lengyel gyártmányú hajót, a 2540 tonnás „Soldek"-et. Az egykori 1100 lóerős kis hajó ma mar a múlté. Felavatá­sa óla a lengyel hajógyárak 1850 hajót építettek, 10,5 millió tonna összteherbírés­sal. Nem egy típus közülük negyvenszer nagyobb mére­tű az elsőnél. A hajógyártás minőségileg is sokat fejlődött. A gdanski, gdyniai és szczeczini gyá­rakból évente kikerülő ha­jók között találhatók a vi­lágszerte vásárolt vegyi­anyag-, konténer- és gépko­csiszállító hajók, a tudomá­nyos kutató- és komphajók, valamint a korszerű halász­hajók. Lengyelország a világ első halászhajó exportőre. A leg­újabb konstrukció, a B— 670-es hajóüzem, amely szovjet megrendelésre ké­szült. A hajótestben több mint 100 méterszer 24 mé­teres, automata gépsorokkal felszerelt üzemcsarnokot ál­lítottak fel, amely valóságos konzervgyár: napi teljesít­ménye 220 ezer doboz mak­réla, 150 ezer adag halászlé­konzerv és 160 ezer szardí­nai- és halméjkonzerv. A felsoroltak mellett előállít­ható a gyárban még 150 tonna sózott és mélyhűtött hal és halliszt, műszaki olaj is. A halászhajó 400 ember­nek ad munkalehetőséget és hosszú időre lakhelyet Barlangászok A barlangkutatás egyre népszerűbb az NDK-ban, különösen a Thüringiai­hegység vidékén, amely igen gazdag barlangokban. Leg­utóbb Suhlban rendeztek ta­lálkozót a barlangászok és a műkedvelő mineralógusok. A barlangokhoz Thürin­giában sok legenda fűződik. Az Eisenach melletti lovag­barlangban a hagyomány szerint TannhSuser teljesí­tett lovagi szolgálatot Ve­nus istennő mellett. Ezt a mondát dolgozza fel többek között Wagner híres zene­drámája is. Tannhfiuser mai utódai célul tűzték ki, hogy ezt a lóvagbarlangot tovább ku­tatják. Az elmúlt évben 150 métert haladtak előre a mészkősziklás barlang labi­rintusában. HÁZASSÁG ÜJlaW László és Kakuja Anna, Adok György és Kiss Márta Ág­nes. Csiszár Jözset ts BascJ Eva Mária, Csősz László és Gyuris Mária, Kántor Mihály és Takács Erzsébet, Sós Péter és Bánfalvi Ágnes Éva, Czene Ferenc és Kő­vágó Ágnes, Gyuris Menyhért és Ma kai Anna Emília, Gál Gábor és Balázs Margit, Gubik Tamás cs Csukás Piroska Mária, Víg Pál és Süli Sarolta, Lobozár Fe­renc és Tóth Ibolya Edit, örhal ml Zoltán István és Piti Beatrix, Botló Imre Károly és Szálai Szil­vin Mária, Laluska György Mi­hály és Pálinkás Etelka, Grand­pierre Csaba és Mákos Mária Katalin, Györffy László és Kosz­tor Rozália házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Makra Józsefnek és Varga Ma­ttldhak József, Dobó Antal Im­rének és Gyulai Juliánná Gizel­lának István, Orskó Józsefnek és Varga Jultarnnánnk Julianna Má­ria. Rádat Istvánnak és Ball Ilona Juliannának Róbert István, Adám Istvánnak és Sándor Aranka Magdolnának Edit, Mariamucz Aurél LészJónak és Daróczi Évá­nak László Gergő. Nagy Lajos­nak és Dobó Katalinnak Katalin, Rúzsa Imrének és Szikota Mar­gitnak Zol' n László, Mészáros Antalnak i » Kiss Annának Móni­ka, Tanács Gábornak éa Bu­cholcz Irénnek Gábor. Frank An­tal Istvánnak és Gyuris Jolán­nak Annamária. Ordögh Jenő­nek és Tanács Irénnek Szilvia, Cstpak Istvánnak és Dörmő Magdolnának Tibor István. Bo­szák Istvánnak és Perneki Ág­nesnek István Attila, Széli Ist­ván Jánosnak és Klspéter Kata­linnak Agncs Katalin, Gergely Lajosnak és Krainhoffer Katalin­nak Genovéva, Simon Istvánnak és Nagy Évának Péter. Szabó Györgynek és Márki Honának Csaba, Nagyapáti István János­nak és Abrahám-Tamdari Irén­nek Róbert, Fenesl Sándornak és Babidories Erikának Helga Eri­ka. Böhlar Bélának és Sánta Ibo­lyának Béla, Ladányi Lászlónak és paraigl Ágnes Máriának László Gábor, Szécst Jánosnak és Kiss Anna Magdolnának Andrea, Bencz Boldizsárnak és Metenka Erzsébetnek Viktor. Dobna Já­nos Ferencnek és Egervári Erzsé­betnek Gabriella. Kerekes Mi­hálynak és Sólet Annának László, Bodrogi István Jánosnak és Dóba Juliannának Krisztina Julianna. Dancza Józsefnek és Bácsi Judit Piroskának Viktor, Kéri Antal­nak és Csiszár Éva Máriának Or­solya, szélpál Vilmosnak és Tart Mária Teréziának László, Oláh László Istvánnak és Bakai Er­zsébetnek Eva, Szentpótcrl Dá­nlelnek és Vörös Margit Máriá­nak Dánlel, GyOni Istvánnak és Parrag Gizellának Judit. Kondász Györgynek és Frányó Mária Magdolnának Attila. Ordas Já­nosnak és Réti Erzsébetnek Bar­bara Anett, Nacsa Jánosnak és Jakus Ilonának Péter, Takács József Györgynek és dr. Osl Ibolyának Karolina, Caetey Lász­lónak és Varga Erzsébetnek László, Nóvé Lászlónak és Antal Erzsébetnek László, Sánta Ist­vánnak és Sztankovics Ilonának Judit. Sípos Géza Lászlónak és Jakab Máriának Norbert Zsolt, Mihály Sándornak é« Tamdari Máriának Csaba, Gémes Ferenc­nek és Gonda Gizellának Gábor Ferenc. Böröcz Istvánnak és Var­ga Máriának Ibolya, Csabai Zol­tánnak és Rásztlk Éva Erzsébet­nek Zoltán István, Ménesi Lász­lónak és Zsedényi Máriának Ta­mara. dr. Csonka Lajosnak és dr. Balda Ilonának Enikő, Haj­nal Györgynek és Bakos Julian­nának Krisztina, Csorba Ferenc­nek és Komócsin Ilonának Ró­bert. Vecsernyés Ferenc Vincé­nek és MelUnger Ilonának Krisz­tina, Batt-ancs Szilveszternek és Németh Rozáliának Szilveszter, Vlcsat Árpád Istvánnak és Sági Erzsébetnek Anita, Maksa Sán­dornak és Kalmár Máriának Gabriella, Szentesi Sándornak és Kun Magdolna Rozáliának Tün­de, Faragó Lászlónak és Bálint Arankának Annamária, I'ap Ist­vánnak és Kósa Mária Annának Gábor. Fodor Zoltánnak és Ma­tyosovszld Ildikónak Bernadett, Sumondán Mihálynak és Kolom­pár Ágnesnek Csaba. Kiss Sán­dornak és Kecskeméti Olgának Martamat. Murányi Oyula Pálnak és Damjanov Andrea Évának Qá­bor Tamás. Veres János András­nak éa Sörös Ilona Máriának Orsolya Vanda. Vörös Árpádnak és Biczók Ilonának Attila, Szabó Istvánnak és Masa Piroskának Ildikó, Molnár Pálnak és Csáki Ibolya Lídiának Pál Zsolt, Bes­senyei Béla Józsefnek és Juhász Zsuzsannának Zsolt, Börcaök Jó­zsefnek és Széli Ilona Katalin­nak Katalin. Németh Lászlónak és Pető Hona Krisztinának Krisz­tina, Gyémánt Lászlónak és Ban Katalinnak Richárd, Bálint Mi­hálynak és Barna Erzsébetnek István, Tasi János Mihálynak es Vigh Erzsébetnek Zsolt János. Szilágyi Ferencnek és Hájas Er­zsébetnek Krisztián, Frányó Lászlónak és Kiss Mónikánn : Andrea, Murányi Lászlónak és Szebcnl Ilonának Hajnalka Szu­blna. Csanádi Mihálynak és Né­meth Ibolyának Mihály' András. Dudás Sándornak és Fábián Il­dikó Máriának Viktor, Gombkö­tő Andor Lajosnak és Répa Ág­nesnek Tibor, Vönekl Istvánná'­és. Vass Ida Máriának István Lajos Jánosnak és Borda Anna Máriának Anita, Somogyi Hen­riknek és Patik Erzsébetnek Hen­riett.. Zádori Miklósnak és Né­meth Katalinnak Ágnes, Horváti Istvánnak és Lepár Juliannának László, Losoncz Gézának és Du­dás Ágnes Mariannának Boglár­ka Agn.es, Bakos Jánosnak és Fazekas Honának Csaba nevű gyermekük született. HALAlOZAR Bajdi Ferenc, Pozaar Mátyás, Bíró István, Mihalecz József, Ka­rajkó Mihályné Szeles Erzsébet, Szabó János, Horváth Istvánné Hesa Anna, Tóth Ferenc, Farkas Józscr, Simon Ferencné Kurun­czl Mária, dr. Ladvánszky Jó­zsef. Husztt József. Módra Mi­hály, Kari Ödönné Rozlál Ju­lianna. Szever Lajosné Erdélyi Julianna, Kakuszl Mária. Szent­irmai László, Mells Mihályné Hruska Erzsébet. Nagy Ottó, Ko­vács József, Lajkó Ferenc, Kis Ferencné Kabók Anna. Szegedi Józsefné Pigniczki Rozália, Nagy Etelka, Bula Béláné Fülöp Mária Magdolna, Hunyadi Lajos, veszp­rémi Sándor. Mauer Józsefné Simon Borbála. Llppai Anna, Nagy Mária, Majláth Lajosné Mészáros Julianna. Kovács Pál Józsefné Lengyel Piroska, Szűcs József Istvánné Csikós Erzsébet, Horeanyl Józsefné Hegyközi Ro­zália. Bankó János, Kiss János­né Bélák Mária: Botka Róbert, Kis András. Szekeres Julianna, Pnndt Józsefné Rehák Julianna, Hárskúti Pál Andrásné Barta Ro­zália Mária. Tóth Ferenc. Szabd Jánosné Csiszár Krisztina meg­hált. Molnár Zoltán A vereség — Elöljáróság.:; anyakönyvi hivatal..: — dünnyögve olvasta. A magyar királyi vastagon ót volt húzva. A dá­tumnál megállt, dünnyögve sem mondta ki. — Májusban esküdtünk. A szőke katona egy szemrezdülést sem engedett meg magának. Az asszony hasára szeretett volna nézni, de nem mert. — Két és fél hónapja, igen. De én már mindjárt ki­lenchónnpos vagyok. A katona odanyújtotta a papírokat. Nem mondta, hogy köszönöm; nem mondta, hogy tegye el... — Azóta nem is láttam. Mióta megesküdtünk. A katona nem szólt; megigazította a derékszíját; aztán a sapkáját. — Mindenféléket beszélnek — mondta neki ártatlan kislányhangon. — Ki tudja, mi lesz... Most énnekem oda kell mennem. — El ne ejtse már azt a bukszát! Bele a vízbe..,' Istenem, el akar menni l^— riadt meg, s majdnem utá­nakapott. ' — Majd itt várok, Jó? — csak ezt a kis horgot vetet­te végül utána. De hogy megerősítse, mint egy közös meg­állapodást, rögtön maga alá is simította a szoknyáját, és le­ült a szélső zsombékra, ölébe vette a szatyrot. — Majd itt üldögélek. Elüldögélek itt, ameddig kell. A katona elment. Nem szólt se igent, se nemet, csak elment. Szőke szöcske, morgott magában a fiatalasszony. Nem' akarta eldönteni, hogy vár-e tőle valamit, vagy se. Csak ült. Május óta nem láttam — rezgett benne még egy kicsit vissza, ahogy az előbb célszerűségből ki kellett mondania. Május óta. De nem kezdett el bánkódni emiatt. Nézte in­kább a vizet, a teteje olyan nyugtalanul fodrozódott. A komp a füzesen túl megállapodott a partom Nem kötött ki; járatta a motorját. Nem is nézett oda. Hallotta, ahogy a katonák talpa dübben a deszkán, s mintha látta volna, ahogy, Igen, ezek is magasra tartják a puskájukat, amikor ugranak. De nem nézte őket; csak a vizet nézte, a sáros, nyugtalan vizet. És ült, mozdulatlanul, ölében a gyékényszatyorral. Egy kis csónak jött át később, furcsa módon az orrá­ban és a farában egy-egy evezővel. Lehet, hogy ez is ott akart kikötni, feljebb, a füzesnél, de a víz lejjebb sodorta. Figyelte, hogy viaskodik a két evezős; de nagy volt a Ti­sza sodra, levitte előtte a csónakot. S rajta is jóval túl érte el aztán a partot, ö közben csak ült, figyelt, ölében a szatyorral. Egyszer csak jött megint a szőke, két másik katonával. Elsiettek mellette, nem szóltak, oda igyekeztek a csónak elé. Az egyik bele is gázolt a vízbe, csak úgy, bakancsosan, és orrúnál fogva húzták kj a csónakot. Hosszú láncot dob­tak belőle partra; ráhurkolták egy fűzbokorra. Kitámogattak egy sebesültet, a feje, karja csupa véres pólya volt, de a maga lábán lépett ki a csónakból, aztán megállt idétlenül, kicsit ferde nyakkal; nézte, hogyan eme­lik ki a másikat. — Milyen jó kis hordagyatok van! — mondta az egyik katona. — Sátorlapot varrtunk petrencerúdra. Jobb, mint az igazi. — Le ne tegyétek! Kézből vegyétek át! — intézkedett a szőke. De ugrott maga is, tartotta egy darabig az egyik rudat. Addig tartotta, amíg a katona, aki a hordágyat dicsér­te. át nem vette tőle. Akkor a szőke odafordult a csóna­koshoz. De halkan szólt velük, nem lehetett érteni. Mégis, a fiatalasszony most felrángatta a cipőjét, seb­tében meghúzta, bekötötte: aztán felállt, karjára vette a szatyrot, és sietség nélkül elindult a csónark felé. Kikerülte a hordágyat cipelőket, s kikerülte a nyo­mukban óvatosan lépegető bebugyoláltat is. Nem fordította el a fejét, de átengedte őket a tekintetén; csak a szőkét látta, a két csónakos emberrel. — Jó napot! — mondta, mikor odaért. Megnézte őket, mintha azt nézné, hogy na, ezek-e hát azok, akiket várt. Az egyik csak egy paraszt volt, felgyűrt ingujjal, kopott Iajbiban: a másik katona, de az is nekigyűrkőzve, zubbo­nya ott hevert a csónak orrán. Morogtak éppen valamit, bólintottak. S bámulták nyíl­tan a nagy hasát. Felemelte egy kicsit a szoknyáját, és a csónakhoz lé­pett. Futó pillantást vetett a szőke katonára,, de ezt sem úgy, mintha kérdezne valamit ezzel a pillantással. Hát, szóval, akkor így... — csak ennyi volt benne. A katona szótlanul nézett rá vissza; csak amikor felléppett az orra, és meglepően könnyedén belebbent a csónakba, akkor mon­dott ennyit: — Fantasztikus... — Szét is tárta hozzá egy kicsit a karját. — Nem parancs, emberek, mondom, ez nem pa­rancs. A felgyürkőzött katona vállat vont, beszállt ő is, és át­lépve a deszkát a középre telepedett asszony mellett, leült a farba, fogta az evezőjét. A paraszt meg • a szőke katona belökték a csónakot. Feltérdelt a paraszt az orra, aztán lassan, nyugodtan át­emelte a lábút. Forduit a csónak. Egy evezőmozdítással a víz sodrára bízva megfordították. A szőke katona még ott állt a parton. Mozdulatlanul állt, csak a szőke bajuszkáját rágcsálta. Az asszony felemelte a karját, és egy kicsike fehé* zsebkendővel intett neki. És ha majd engem kapnak el miattad? — gondolta a katona. Hm, Kis Andrásné Csóti Aranka . .. májusban es­küdtek... már akkor is nagyon meglátszódhatott rajta... úgy mentek az anyakönyvvezető elé... Fantasztikus... Hogy ő lalálkozni akar vele! Hát nem tud anélkül szülni? Az ördög vigyé el! De még így is... hát megtalálhatja-e odaát 1 (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents