Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

/ Osztróvszky József emlékezete „Benne volt a nagy ember minden kvalitása, de az idők nem arra valók voltak, hogy kibontakozzék belőlük a nagy ember. Így csak a kúriai tanácselnökségig vitte... Így is az első szülötte Szegednek a legutóbbi száz esztendő alatt, akinek nevével nem fog elfutni az idők hajója, mert emlékezetét szobra őrzi majd. Ott, a kultúrpalota tövében. ahol nagyon unatkozik mér Klauzál szobra, s szüntelen a városháza felé néz: várva az igét, mely társat ad neki a halhatatlanságban." (—ke: Szegedi nagy emberek. Szegedi Napló 1808. máj. 17.) Vajda László bibliográfiájából tudjuk, amit Annus József ls erősít tárcájában (Osztróvszky. Délmagyurorazág 1974. nov 24.), hogy e sorokat Móra Ferenc írta. Osztróvszky. mert 6 igy írta nevét, azóta sem öltözött ércbe; emlékével — melyet csak egy mellékutca őriz — mintha mégis elfutott volna az „idők hajója",,. Szegeden született, 1818. január 13-án. Apja, idősb Osztróvszky József (1785—1854) városi polgár, kereskedéssel is foglalatoskodó mészárosmester, a 60 tagú választott község tagja, a közkórház gondnoka volt; több nyelvet beszélő, „sokat utazott s világot tapasztalt", lelkes magyar ember. Anyja a soproni születésű Kohnegger Teréz volt. Otthon — miként akkoriban sok szegedi polgárcsaládban — a német szó járta, de Osztróvszky igy is hazafias nevelést kapott Iskoláit Szegeden 1836-ban fejezte be, s rögtön beiratkozott a pozsonyi jogakadémiára. Különösen a közjog érdekelte; csupán a politikai tapasztalatokat nyújtó megyei közgyűlések alkalmával maradt távol az előadásoktól. Itt Ismerkedett meg Somogyi Antal megyei Jegyzővel, az 1841. évi szatmári 12 pont megfogalmazójával. aki később éppen baráti kapcsolatuk révén telepedett meg Szegeden. • Osztróvszky nak az 1848 májusi tisztújításon még még kellett elégednie az első tanácsnok tisztével, Júiius 2-án viszont — hiába ágáltak ellene — Kossuth Lajos helyébe közfelkiáltással a palánk—felsővárosi választókerület országgyűlési népképviselője lett (Csongrád megyei Levéltár, Szeged központi választmányi iratai; Országos Levéltár, Bm. 5483—1848.) Amikor az országgyűlésnek Debrecenbe kellett menekülnie, 6 is vele tartott. 1849 februárjában az alsóváros— rókust kerületet képviselő Rengey Ferdinánddal együtt a végsőkig való önvédelemre hívta fel a felkelő szerbek által kétségbeesésig veszélyeztetett városának népét majd mint segéd kormánybiztos gr. Batthyány Kázmér délvidéki kormánybiztost segítette, az ő április végi távoztával pedig egyedül látta el a feladatot 1849. június 26-án Kossuth az egykori királyi láblát felváltó országos fötörvényszék tárájává nevezte ki, ténylegesen mégis a kormány Szegedre köllöztéig kormánybiztos maradt. (Vő. Érdekes okmányok a magyar szabadságharcból. Aradi Közlöny 1892. ápr. 6.) A bukás 6t is a világosi táborban érte. Előbb az aradi várba. majd a hírhedt pesti Újépületbe került. Itthon gr. Cziróky János cs. Idr. polgári biztos narancsára a helyén maradt Vadász Manó polgármester hivatalos és magániratait mint terhelő bizonyítékokat lefoglaltatta. Tényleges későbbi ellenfele. Réh János teljesítette e dicstelen megbízatást. (Vö Miért -maradt el Szegeden 1849-ben a köztársaság kikiáltása? Függetlenség 189B. máj. 11.) Osztróvszky nála levő jegyzetei alapján Szmollény Nándor is megerősíti ezt A szegedi magyar nemzeti színészet százéves története (Bp., 1906.) c. művében (104.). Czimer Károly ugyan kétségbe vonta, mondván ,.Róh János becsületes és főképpen puritán gondolkodású nagv magyar ember volt, s ez a gálád munka az ő úri gondolkodásától távol esett" (A Szeged-belvárosi Kaszinó százéves története [1829 —1929]. Szeged, 1929. 251.), magam mégsem tartom lehetetlennek. Osztróvszkyt 37 társával együtt a cs. kir. 3. hadtest haditörvényszéke felségsértés címén előbb kötél általi halál éa és teljes vagyonelkobzásra ítélte, majd az 1851. augusztus 25-i császári kegyelem folytán ez év október 7-én büntetését 6 évi várfogságra mérsékelte. Büntetése java részét a josefstadti Zwingerben töltötte. Osztrák jogot tanult és művészi fafaragássaL foglalkozott; amint Farkas Elek emlékezett rá. a társaság lelke volt (Fogságom története. Bukarest, 1972. 167.). 1855. június 25-i (feltételes) szabadulása után az ügyvédséget nem folytathatván. Szegeden a trieszti biztosító társaság íőügynöke, majd a következő évben Pesten az Első Magyar Bíztosító Társulat c-gyik alapítója és felügyelője lett • Amint enyhülni kezdett a politikai légkör, 1850 végén hazatért és Bárkányi Jánossal közös irodában az ő neve alatt ügyvédi gyakorlatot kezdett Az Októberi Diplomát követő „kis forradalom" idején megerősödött a körülötte sereglő, országos vezérének pedig Deák Ferencet valló alkotmányos-liberális szegedi polgári csoport. Nyilvánosan először a Szegedi Híradó 1860. december 2-i számában közreadott Mit kell tennünk? c. cikkében fejtette ki az 1848 áprilisi törvények érvényességére alapított véleményét Óvott a bosszúállástól. „Mégegyszer mondom tehát: feledjük, el egészen szenvedéseinket, de ne feledjünk egyet mit felejtenünk nem szabad: a hazának immár hegedező sebeit, s haragunknak kérlelhetetlen mennykövével sújtsuk agyon, ki azokat újra fölszakasztani vakmerősködnék. Jelszavunk legyen: feledés a múltra, de hajthatatlan szigor • jövendőre." Az 1861 Januárjában megejtett második alkotmányos tisztújítás során Vadász Manót legyőzve polgármester, vagy ahogyan Bérczy Antal főkapitány indítványára szép magyarsággal 1861 augusztusa óta nevezték, polgárnagy lett (CsmL, Szeged kgy. j kv. 1861:610.). Elnökletével a tanács és a közgyűlés nagy elhatározással láttak hozzá a Bach-rendszer helybeli felszámolásához: intézték a város sokágú közigazgatását, újjászervezték az önkormányzati bíráskodást, támogatták az országgyűlést, ö vezette be azt a gyakorlatot, hogy a nyilvános közgyűlések első napirendi pontja a polgármesteri (polgárnagyi) aktuális beszámoló volt. Az 1861 őszén kezdődő provizórium idején az alkotmányos szervek tagjai kevés kivétellel visszaléptek minden hivatalos szerepléstől. Osztróvszky ezután ismét „társult" ügyvédkedéssel kereste családja kenyerét. Az 1867 áprilisi tisztújításon párthíveivel együtt vereséget szenvedett. Réh János ügyvéd lett a polgármester, akinek csoportja — a majdani ellenzéki függetlenségi párt előhírnöke — a külvárosok kisebb vagyonú választóira, különösen pedig az alsóvárosi parasztokra támaszkodott. de támogatást élvezett a még hivatalban levő provizóriumi tisztviselőktől is. Kényes, bár nem egyedül Szegedre Jellemző helyzet következett be: az elsősorban a palánk—belvárosi polgárságra támaszkodó liberális párt a helyi hatalomból kiszorulva a személyeskedésig fajuló közgyűlési és sajtóbeli vitákra kényszerült akkor, amikor a Deák-párt kormányozta az országot. Osztróvszky két évig becsülettel ellátta az ellenzéki vezető szerepét, de a megelőző időszakbeli ügyvédi és biztositói tevékenységére vonatkozó, alappal aligha bíró gyanúsítgatások mégiscsak ártottak neki. Pályaíve végleg megtört. 1R69 májusában Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter, akinek tiszta szabadeivflségét a históriusok egyre jobban felismerik, kúriai bíróvá neveztette ki. Reizner szerint nagy hozzáértéssel és munkabírással sok nehéz büntetőügyet referált. „Politikai vonatkozású ügyekben... bizonyos körök tetszését sohasem tudta megnyerni ... A demagógiát senki sem utálta Jobban, mint Osztróvszky, de mint bíró ekkor is behunyta szemét, és ítélt lelkiismerete szerint." Az 1880-as évek végén, amikor Fabinyi Teofil igazságügy-miniszter egy, a bírói függetlenséget sértő törvényjavaslatot terjesztett be, az ellene „feltámadt mozgalomnak ő volt az egyik élesztője". Hajthatatlan liberalizmusának is „köszönhette", hogy ké«őn léptették elő kúriai tanácselnökké is. 1897 márciusában vonult nyugalomba. A reformkori Pesti Hírlapban, majd a Szegedi Híradóban közölt cikkei . forrásértékük miatt is összegyűjtésre érdemesek. „Utóbb a fővárosi lapokban jelentek meg... történelmi érdekű közlései, mgjyejikel széles körben keltett figyelmet." Mint Reizner írta: „rendkívül becses azon közleménye, amelyben beszámol arról, hogy miféle legendák támadtak az 1847. év végén Rákóczi hazajöveteléről [!], s miképp támadt fel a legöregebb Erdélyi Náczi húrjain a rég elfeledett kesergő". Szónoklatait csak Deákéihoz lehetett mérni. „Jellemének legfőbb vonása — írta a -politikai pártszempontból- vele 1867-ben szembekertit függetlenségi Bakay Nándor — a páratlan szívjósága volt" Állandóan haza készült. Szüntelenül érdeklődött városa közügyei iránt. A Víz után — amikor egyébként az ő kfrálvbiztosi megbízatását is rebesgették — a kormány terhére a Város teljes feltöltése mellett foglalt állást. Éppen nyolcvan éve, hogy 1899. április 22-én Budapesten meghalt; Kerepesi úti temetésén a gyászoló Szeged delegációval képviseltette magét. A Szegedi Napló két életrajzi vázlatát is közölte: Bakay Nándor (Emlékezés Osztróvszkyról. 1899. ápr. 23., 25.) és Reizner János (R. J.: Osztróvszky József élete. 1899. ápr. 23.) tollából. Az utóbbi sokat írt róla korábbi művében (A régi Szeged 1. A negyvenes ivek és a forradalom napjai Szegeden. Szeged, 1884.) és a Szeged története 2 kötetében (Szeged. 1899 ) is. Éppen ötven esztendeje. hogy Czimer Károly hivatkozott munkájában utoljára foglalkozott behatóbban pályafutásával. Itt lenne az ideje, hogy — miként Rengey Ferdinánd élete és fcorá-t Habermann Gusztáv kiadóra váró kéziratában megírta — valaki elkészítse az 6 biográfiáját is. Talán ma még leszármazottai közül valakinél feltalálhatók lennének lappangó Iratai, különösen a Szmollény Nándor birtokában volt „jegyzetei". Egyetlen eredeti arcképét ismerjük. mélyet a Vasárnapi Újság 1R86. június 29-i számából Reizner is átvett monográfiájába, s amelyet itt újból közreadok. „Ö még annak a szép korszaknak volt a neveltje — írták nekrológjában —, annak az időnek visszamaradt és már-már alig előforduló nemes * alakja, amely klasszikai zománccal volt bevonva, mely önérzetes férfiakat, önzetlen hazafiakat, az ideálért életre-halálra küzdőket, egyedül a közjóért és a népszabadságért lelkesülő munkásokat tudott nevelni" (fOsztróvszky József, Szegedi Napló 1899. ápr. 23.). Túlhaladt rajta a kor. a klaszs/.ikustól elütő hazai polgári fejlődés. Mégis, vagy éppen ezért kell becsülnünk. Ahogyan Kossuth Lajos és Deák Ferenc nélkül nincs magyar, úgy Osztróvszky József nélkül sem lehet szegedi történelem. RUSZOLY JÓZSEF Villányi László Idegen város A vonatról rossz oldalon szálltam le. Talpfákba botlottam. A pontos helyen nem várt senki. Ácsorogtam fél órát. aztán lementem az alagútba, ahol csak a szemét világított, a falra kosz rajzolt nemi szerveket. A város olyan volt, mint az alagút. Végigmentem a főutcán eleredt az eső. Zoknim elázott, ingem hátamra tapadt. Ebédre fonott kalácsot vettem. Elindultam az állomás felé. a kalácsot eldobtam, mert kiflit sütöttek belé. A vonatnál nem várt senki. Éreztem, hogy homlokom zsíros, de ujjammal nem mertem megnézni, nehogy sikamlós legyen. Nedves zoknimban lábujjaimat mozgattam, vállaimat hátranyomtam, mintha össze akartam volna érinteni őket; amíg bírtam, a hideg ing nem ragadt hátamhoz. Jártí.m a várost, s minden vonatot megnéztem, hátha valamelyikhez kijönnek elém. Éjszaka váróteremben, asztalra dőlve aludtam. Reggel a pontos helyen már vártam a vonatot Oláh János Szavak a szavak bányamélybe szállnak nincsen mód követni őket az üzenet lefoszlik róluk a világ elveszett míg föl nem ismered milyen aztán meg már magad is elveszetté válva holdudvarán bolyongsz a döngölt világos földön kerítéstől kerítésig ott a disznóól horzsolódott palánkja mentén megállsz nem támaszkodsz [a falnak salétromízt bocsát le hozzád a tégla az istálló száraz lószar szagát küldi kehegve mért nem tudtál együtt érezni soha és senkivel miért hogv rpa is egész másnak talállak rpint minek kellett volna lenned A múzeum állandó kiállításainak remekei Vaszary János: Parkban A negyven évvel ezelőtt elhunyt Vaszary János (1867—1039) egyik legérdekesebb alakja volt azoknak a modern magyar festőknek, akik pályájuk során úgyszólván mindazon állomásokat bejárták, melyek a hazai piktúra századfordulótól egyre sokszínűbbé váló megújhodásához vezetett. Induláskor naturál-realisztikusan részletező volt a kifejezésmódja. Ezen azonban korán túllépett, hogy az oldottabb formájú impresszionizmus, majd ezt követően a szecesszió stilizáló világa felé forduljoa De nem maradt rabja sem a múló benyomásoknak, sem a felületszépségeknek, mert háborús élményeit tükröző képeit, dramatikus jellegüknek megfelelően, már bensőjéből fakadó expresszivitással fejezte ki. Jó félszáz esztendeje — pontosabban 1928-ban — hozta létre egyik legkedveltebbé vált képét, a Parkban című sikeres alkotását (80,"5X102 centiméter), melyet a Magyar Nemzeti Galéria őriz. E művének egyik változata látható a szegedi múzeum Lucsgyüjteményében. Vaszary Jánosnak ez az eleven frisseségű, néhány gyorsan pendülő, lényegre redukált vonallal és dekoratívan zengő színekkel megoldott derűs hangulatú festménye jól tükrözi, hogy Vaszary az Ecole de Paris képviselőinek — köztük Van Dongen, Matisse és Dufy — szellemesen könnyed, élénk koloritú megjelenítési módját és nagyvilágias, modain tematikáját egyre inkább magáévá tette. „A természetből csak kiindulni, vagy arra szuggesztív erővel emlékezni is elég" — mondotta Vaszary János. Ars poeticájának megfelelően a mindinkább leegyszerűsített. summázott festményeinek alapélménye — mint a szóban forgó Parkban című alkotásának emlékképe is —, bár a valóságból ered, a látványt azonban a művész kompozícióvá érlelt képi egységgé alakítja. A meleg és hideg színek kontrapunktáiis zeneiségében való gyönyörködtetés és a konkrét szerkesztési igény azok a komponensek, melyek Vaszary modern pikturális törekvéseit meghatározzák. "ZELESI ZOLTÁN művészettörténész