Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

t 81 Vasárnap, 1979. április 15. Élni jó... I

smerik a mesét? Sokan talán nem, hiszen meszszirő! bocsátotta szárny•at a képzelet, messziről, valahonnan Indiából. Arról szól, hogy egyszer régen egy alvó ember szájába bemászott egy kígyó, a gyomrába kúszott, % ott megtelepedett Mikor az ember felébredt borzadva kellett ráébrednie: vége szakadt addigi szabad életének. Ettől kezdve léte a kígyó kényétől-kedvétől függött A kígyó pedig gonosz és zsarnoki teremtés volt Mérhetetlen szenvedések sújtották az embert, ha nem teljesítette az állat parancsait Nem vihetett véghez egyetlen önálló cselekedetet sem. élete az elképzelhető legteljesebb rabsággá változott De a mesékben, minden bűn elnyeri büntetését. Indiában sem történhetett ez másképp: teltmúlt az idő, a hősünk tragikus lidércnyomásában a pillanatokat óráknak, a napokat éveknek érezte. Ám egy reggel arra ébredt: a kígyó nincs többé, s Ő újra szabad! Üjra azt tehet amit akar! Először kimondhatatlan . boldogság fogta el, a megszabadulás öröme. Ám csakhamar rájött: nem tudja, mit tegyen. A kígyó örökül hagyta lelkében a zsarnokságot, megszokta, hogy akaratát és kívánságait a kígyó akaratának és kívánságainak rendelje alá, elvesztette képességét arra, hogy akarjon, hogy törekedjék valamire, hogy önállóan cselekedjék. Szabadság helyett ürességet talált S most hallgassák meg Téri István, hajdani summás Setének történetét Kezdjük a végén: a sírjánál, afyol kevesen búcsúztak tőle. Ahol a fakereszt mintha kétségbeesetten magához akarta volna ölelni a világot melynek szeletét Téri István sohasem tudta magának megkaparintani. Támasszuk fel a póznaegyenes öregembert, simítsuk le ósz hajszálait, egyenesítsük ki márványkemény tenyerét az ujjakat melyek mintha mindig ásót, kapát szorongattak volna. Mesélje el életét, ahogy egykor — a bicegő lábú asztalra támaszkodva, sötétsárga homoki bor mellett — nekem mesélte. Kilencedik gyerek, volt de jöttek utána még, egészen tizenkettőig. Kezén számolja, ki hogyan halt meg: az apja aratás közben kapott a gyomrához, az anyja gyökérarccal a kórházi ágyból ment a sírba, két testvére csecsemőkorában hagyta ott őket, három bátyját a háború vitte el. ö maga öt osztályt járt, aztán kivetette az iskolapadból a dologidő, vissza sem tért oda többé. Kellett a kenyér, keresői kevesen voltak, a nincstelenség a napszámba vájta a reményt, de hiába, mert az olyan volt, mint a tavaszi eső — hol volt, hol nem. Az életre valót a vékony, leányszalagnyi föld jelentette, A térdeplő vályogház, a szalagnyi föld, a summásélet szorította kalitkába Téri István és testvérei életét, még az álmoknak is szűk határt szabott a képzelet: minden vágyuk olyan ló volt, amilyennel a méltóságos úr tartott szigorú terepszemlét birtokán. Az este azzal telt, hogy kiszámított mozdulatokkal fölnyergeltók a paripát, ahogy illik, hajnali négykor, nyaranta a nappal, télen a derékgörbítő hideggel. Idős Téri István a savanyú borba csippent nyelvével, úgy folytatja életének meséjét, mint egy kocsmai történetet: „Mi csak a katonai behívókból értesültünk, mi történik a földünkön kívül..Aztán már a halálból is. Három bátyja életére tort a fegyver. Az első világégés után az öreg bányába szegődött, hogy eltarthassa nagybeteg anyját, testvéreit Fiatal feleségét várta a föld művelése. Minden ment a maga rendje-módja szerint, érkertek a gyerekek, terebélyesedett a család, s a szalagnyi földhöz még egy szalagnyit gürcöltek össze, mert szemükben a föld volt a kincs, a* kenyeret adó. A bánya nem tűrte sokáig Téri István egészségét, vesegörcsök kezdték kínozni, reuma fészkelt a lábába. .„Kiköpött engemet a bánya" — mondja súlyos tenyerét az asztalra ejtve. A felszabadulás a földjén érte. Rövidesen kapott hozzá még két szalagnyit. Országnyi volt az ötöm: aa^gműMegkérdeztük... A futó:zalag körbejár RARCZÁNFALVY FERENC RAJZA vtiai semmi volt, élni belőle jobban lehetett, mint eddig bármikor. De zokszó nélkül adta a közösbe négyszalagnyi földjét, csúfolódtak is vele elegen: „M*gtört a bánat tégedet..." Téri István dolgozott továbh, úgy mint eddig — a Napra is ritkán nézett, órája meg soha sem veit Gyúlt a pénze, új házat épített, de a vályogban aludtak, amíg a hajlék egy őszi délelőttön öszsze nem roskadt. Az új otthon kényelemmel várta, villannyal, vízzel, amivel a faluban már szokás volt számolni Téri István gyermekei addigra a környező gyárakban dolgoztak, délután fogtak csak kapát Volt pénz, volt is mire költeni — a három testvér közös kocsit vett Kirándulásra? Nem, esak az árut a piacra vinni „Furgomos kocsi volt az..— morzsolja a szót Téri István. — JTurgorfos, hogy sok férjen bele..Ügy telt az öreg ideje, mint hajdanán. Négykor kelt, törődött Jószággal. földdel lelkiismeretesen, otthonában esak a fényképek gyarapodtak, a székek nem. A rádiót sem igen használta, talán csak a várható időjárás érdékelte. Az ásót. a kapát este a szobába vitte, hogy ne kelljen hajnalban keresnie, mert az emlékezete megkopott Népszínmű sem találhatott volna érdekesebb eseményt, mint amit a fiatal szövetkezeti elnök — elküldte a tsz nyugdíjasait a Balatonra. Téri István is beutalót kapott Forgatta kezében a papírt, közben a földre gondolt, hogy annak nemcsak délutánonként kell a munkáskéz. S ki ügyel a jószágokra? Ezt már nem idős Téri István meséli, hanem legidősebb gyereke, aki villanymotorokat tekercsel a közeli műszergyárban. „Alig tudtuk iá venni apát hogy pihenjen... — a fiúnak még a mondata te csodálkozó. — Koffere sem volt mi vásároltuk neki össze a szükséges holmikat A fürdőnadrágot is, amire aztán még ránézni sem volt hajlandó." Téri Istvánnal napsütéses reggélen, aggodalmakkal telve * indult a vonat, nem tudta, hová, nem tudta, minek, hiszen art sem ismerte, hogyan kell pihenni. A népszínmű-ízű történet most elkomorodik, mert ott halt meg a Balaton partján, az üdülőtől nem messze, egy hétvégi ház telkén, ahol munkát vállalt: napszámban irtotta a gyomot A mese Itt fog kezet a valósággal. Szomorú ez a kézfogás, aaert arra oktez tini te aaeg kell tanítani azt, aki iww makett hozzá, hogy fekve fogadja a napot Téri István történetének végén szinte már cukorízűnek hat a befejezés: hagyatékában száztízezer forintra leltek, amiről senki sem tudott Mire költötte volna? Hiszen ahhoz sem szokott hozni, hogy munkáját komoly fizetéssel becsüljék! Mit vásárolt volna a pénzből? Csak olyan „felesleges" holmikat, amelyeknek használati értékéről ő maga nem volt meggyőződve. Miért időzöm olyan hosszan Téri István sírja mellett? Mert ha jól utánagondolok, fiai te hason'ó módon élnek. Természetes hogy rájöttek a korszerűbb élet kínálta portékák használatára, de csak a dolog szolgálatába állítják őket, kényelmükön alig-alig Javít A „furgon" hétköznapjaik áruszállítója, vasárnap ott áll a ház előtt El terpeszkedő ikerházukban szent hely a „tiszta szoba", úgy, mint hajdanán. Fürödtek már strandon, láttak már belülről mozit, de a napok mégis a munkába temetkeznek, a szabad időben csak a bor ízét érzik igazán, a szórakozásét még nem. Dolgos munkás mind a két fiú a gyárban, a két feleség a földet, a jószágot látja el. Délután a két férfi is kapát fog. „Már a híradónál elalszunk" — mondja egyikük, az esti fáradtságot ecsetelve. Majd hozzábiggyeseti: „Jó tévé a miénk, a legdrágábbat vettük ..Bizonyos: apjuk, a múlt hagyta örökül számukra ezt az életformát, az önkényesen választott kalitkát, melynek ajtaja már évek óta tárva-nyitva. Ki fogja őket kézenfogva kivezetni belőle? Gyermekeik? Talán. ók már ismerik a vakációk szabad csa tankolásait, a pihenés örömét A két apa, furcsa módon, a gyerekek kezébe mégegyszer sem adott kapát Az aszszonyok dicsekedve mondják: „Ügy bánunk velük, mint a hímes tojásokkal... Éljenek, ha már nekünk ez jutott..." Mit jutott? — kérdezném, de tudom. sorolnák a munkát, estéig sem jutnának végére Inkább arra vagyok kíváncsi, voltak-e már a Balatonon. ..Egyszer" — feleli az idősebbik testvér. — „Amikor apánk haláláról értesítettek, rohantunk oda a furgonnal." A fiatalabb a mondat végébe vág: „De akkor is átszaladtunk Pesten, hogy valamit — már nem emlékszem mit —, megvásároljunk." TAMÁS EK VDI — A gyárba azért jön az ember, hogy dolgozzon. Azért, hogy jól dolgozzon! Nem hiszem, hogy valaki úgy teszi be a lábát, hogy ma olyan napom van, csinálok ennyi meg ennyi selejtet Mégis van selejt Kulcsgépnek mondják az én gépemet, ha megáll, megáll a szalag is. Ha beteg vagyok, vagy akármi történik, az én helyemre nem állhat be akárki. Legföljebb a mester vagy a csoportvezető. Fára húzó, fára foglaló vagy előhúzó — ez az én foglalkozásom. Azt kérdezi, miért vagyok ideges? Vele Jár a munkával. Ez a gép _ nem éló teremtmény, ez elromolhat Ha kicsi baja történik, akkor is ezerháromszáz-ezernégyszáz pár cipó látja kárát nyolc éra alatt Ennyiért már lehet ideges az ember. Ennyiért már muszáj idegesnek lenni. Ha nem találom meg rögtön a hibát, ha a lakaté® te sokáig keresi, ha kiderül, hogy éppen nincsen hozzá pótalkatrész, maga acn lenne ideges? Nekem akkor van a legjobb napom, ha a mester egész idő alatt felém se néz. De ha jön, és kezében a cipő, akkor tudom, hogy baj van. Mitől van a baj? A bőrgyárak nem tudják megkövetelni az ott dolgozóktól, hogy egyformán Jó portékát adjanak ki a kezük közül Nem hiszem, hogy a tehénben van a hiba, azért rossz a bőre. Azt se mondom, hogy a bőrgyáraink rosszul dolgoznak, de nagyon dicsérni se akarom őket Annyi bőrünk nincsen, amenyi cipőt gyártunk, vészük tehát a bőrt külföldről. Olyat veszünk, amilyet kapunk, de Jó cipőt esak Jé bőrből tudunk csinálni Egyik kemény, a má^ik laza, nincsen benne élet reped. Ezer párból ha elreped a kezem között három vagy négy, akkor még nincsen nagy baj. De, ha rossz a bőr, tehetetlen vagyok. A gép nem érzi, hogy most kíméletesebbnek kell lennie, úgy húzza meg, mint a többit. Gyülemlik körülöttem a repedt cipő, hogyne lennék Ideges? Elkezd kételkedni magában az ember: egy nap alatt így meg tud változni? Tegnap még jól ment minden, éjszaka kialudtam a fejemből meg a kezemből a szakmát? Egy fillérrel nem keresek kevesebbet ha sok cipő elreped, akkor se. Vannak itt szakemberek, akik lemérik, ki a hibás. Én húzom a ballábast, a társam a párját Nem vagyok híve a „párbah ázásnak", mert akkor igen nehéz kideríteni, melyikünk vétette ti a lépést Talán én te könnyebben engedem el a rossz cipőt, ha nem derül ki, hogy én csináltam. Ellenben, ha hozzák a balost nincs kibúvó, tudom, hogy a hibát nálam kell kijavítani. Annyira azért nem egyszerű a dolog, mert ha én csinálom az egyiket, a társam meg a másikat, megeshet, hogy mindegyik jó, de a jobbnak nem a jobb a párja, hanem a bal Együtt is jónak kell lennie, mert a kedves vevő már azt mondja: ezek nem tudnak két egyforma cipőt csinálni? Néki van igaza, 6 fizet, de a két gép teljesen egyformán talán soha nem dolgozik. Akkor jó, ha csak mi vesszük észre a különbséget Azt hiszem, most meg akar fogni. Hogyne, szoktunk cipót venni a boltban, sőt a feleségemét te én veszem. Rossz napja van szerencsétlen eladómat, ha ml betesszük a lábunkat Ránézek a cipőre, már látom, ennek. .baja van. Ha pedig a kezembe veszem, a huszoohatéves gyakorlatot nem tudom letagadni Art mondja a boltos, ennyi hibával elmegy. Én meg art mondom, nézze meg a pénzemet, lát-e hibát benne? Jó pénzért jó portékát kérek, mert megdolgoztam érte. Nézze csak, lelkem, itt a hiba, kérek egy másikat Az egész várost bejárom, mire egyet megveszek. Vittem is vissza már cipőt, de csak egyet. Várom, mikor szűnik meg az a bolondjárás, ami nálunk van. Megveszi valaki a tspőÉ, timyúzza. Bea, kér helyette űjat. Egyet fizet, és hármat vagy ötöt is kaphat Mondja meg nekem. melyik országban van ez így? Ha rajtam múlna, én hamar lehúznám a redőnyt: ha megvette, hadd vigye, használja egészséggel, de vissza ne hozza! Azt mondja, nincs igazam? Hogy itt kell először rendet teremteni, a gyáron belül? Nyilván itt kell! De kérek szépen jó bőrt. jó talpat jó sarkot, meg jó embert te hozzá. Olyat, aki szeret te dolgozni. Ha rám bíznák, én először a fölvételnél néznék körül. Honnan jöttél, édes öcsém? Miért van teleírva a te munkakönyved? Hangulatember vagy? Most inkább nem akarsz dolgozni? Eredj szépen, próbálgasd máshol a hangulatodat Rettenetesen bizakodó emberek vannak a fölvételin. Nem baj, hogy eddig sokfelé próbált szerencsét, hátha éppen •minálunk lesz belőle élmunkás. Kell az ember, mindenkihez ragaszkodik a gyár. Szeretné te megragasztani, kis kedvezmény Itt, kis kedvezmény ott, hátha marad. Azonnal megszólal a régi: énnekem nem jár kedvezmény? Mert én nem kecmeregtem, hanem dolgoztam? Mert én rossz munkát sehogy nem adnék ki a kezem közül? Micsoda eljárás, hogy az jár Jól, aki rosszul dolgozik? Ha annak meg lehet csinálni, akkor, kérem szépen, tessék engem is simogatni, és ne azt mondani, hogy megint roasx a cipő. Na tessék, igaz-e, hogy így nem lehet tisztességesen dolgozni? Az a szerencse, hogy vannak régiek, akik nem tudnak rosszul dolgozni. Inkább kiveri a hátukat a salétrom, de amit kiad a kezéből, az jó. Itt toporgok a deszkán, akkorra, mint egy asztallapnak a fele, egyet jobbra, kettőt balra, táncolok a gép előtt, mintha menyecske volna, de a kezem, lábam, meg a fejem nyolc óráig csak arra figyel, ami a dolgom. Egy dolog van, amit sehogyse értek. Fölborzolódik a hátamon is a szőr, ha rágondolok. Melós vagyok én is, és melós veszi meg a cipőmet is. Kivel tolok ki, ha rosszul dolgozom? A méltóságos úrral talán, vagy a pösze kisasszonnyal ? A másik melóssal! De melós az is, aki a hagymát csomagolja. Megyek a boltba, kérek egy kiló hagymái Nézem otthon, fele rohadt Nem útközben rohadt meg, miért tette bele? A másik melósnak a rohadt hagyma te jó? Beköltözünk az új lakásba, ez te rossz benne, az te rcesz. Vakargatom a fejemet: kinek szánták ezek a lakást? A gróf úrnak talán? Mert ha azzal akarnak kibabrálni minden el van meszelve, akkor megértem. De hol vannak a grófok, a bárók, azt mondja meg? Mi maradtunk csak, a melósok. meg a másfajta dolgozók. Nem akarok megsérteni senkii ha nem melós. az se baj, csak tisztességgel végezze a dolgát. Ha pedig elvégzi, akkor megérdemli, hogy jót kapjon a pénzéért Egyszer már észre kellene vennünk, hogy ez a futószalag körbe Jár. Ha én rossz cipőt csinálok, a boltos adja a rohadt hagymát, az építő csinálja az elfuserált lakást, a pék süti a rossz kenyeret, • postás elfelejti kihozni a levelet vagy a csomagot, a buszvezető elfelejti, hogy harmincan várják. indulni kéne — tessék mondani, mikor érünk a végére? A busz a legjobb példa: minden melós egy buszban utazik. Mindegyiknek érdeke, hogy jól utazzon, és oda is érjen, ahová akar. Egyik utas hogyan babrálhat ki a másikkal, ezt én nerr. értem. Ha kopaszra vakarom a fejemet, akkor se értem. A másik melós iránti tisztelet hiányozna belőlünk? Elfelejtettük volna, hogy sorstársak vagyunk? Hogy mindnyájan a jót szeretjük? Nem tudok rá feleletet adni, miért van ez. Elmondta Lele János a szegedi cipőgyárban. HORVÁTH DEZSC