Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-14 / 61. szám

8 Szerda, 1979. március 14; Európa számos országában, sőt a tengeren túl is keresettek az Állami Pénzverde öt­vösműhelyében készült különféle dísztárgyak. A rendkívül munkaigényes zenélő­órák. sakk-készletek, kelyhek, hajók valóságos ötvösműremekek. A képen: sakk­készletet drágakövekkel díszít Szcpinszky Katalin ötvös Látni az egyetem falain túl is... A .Tózsef Attila Tudó- tori tanács és a KISZ-bizot.t­mányegyetem MSZMP vég- ság értékelése alapján pon­rehajto bizottsága akként iosan fogalmazott az MSZMP összegezte határozatában az JATE végrehajtó bizottsága, egyetemen tartott ifjúsági amikor az intézkedesi terv parlamentek munkáját: nem végrehajtásának ellenőrzé­elég csak a KISZ-nek és a sében olyan nagy szerepet szakszervezeti fórumoknak az szán a KISZ-nek, a szak­a tevékenysége, hogy elő- szervezeti bizottságnak, ösz­készítő munkájuk és egy üt- szekeverni semmiképpen tes állásfoglalásuk tükrö­ződött az állami vezetők be­számolóiban. Együtt kell működniük az intézkedési terv végrehajtásának ellen­őrzésében. A tapasztalatokat, problémákat és eredménye­sem lehet azokat a problé- szer mákat, amelyek megoldása az egyetem és nem az Ok­tatásügyi Minisztérium ha­táskörébe tartozik. Ezeket el is választotta egymástól ér­tékelésében az MSZMP JA­ket pedig egyaránt jelezzék TE végrehajtó bizottsága, az egyetem állami vezetésé- amikor az észrevételeket, a nek és az MSZMP JATE felvetéseket csoportosította. Végrehajtó bizottságának. Fontos ez a határozat, ha figyelembe vesszük az egye­temi párt-végrehajtóbizott­ság összegezésében azt a ki­tételt: a KISZ és a szak­szervezeti bizottság együt­tes állásfoglalását az állami Egyetem; hatáskörű pél­dául a pedagógiai és mód­szertani oktatás helyzetének felülvizsgálata ez év júniu­sáig. Hasonlóképpen az nak sikerülhet, egyetemi dolgozók érdeké­ben a lakásfejlesztési alap megemelése, a tananyag és nek engedélyezése például az Oktatásügyi Minisztérium hataskörébe tartozó és el­bírálandó javaslat., felve­tés. Megoldásuk viszont pénzügyi lehetőség függvé­nye. Az egyetem falain kívülre mutat az a sürgetés is, hogy időszerű a felvételi rend­módosítása. Szorító gond ez, amelyet az okoz, hogy az egyetemi felvétel­re készülő középiskolás ar­ra a két megjelölt tantárgy­ra fordítja figyelmét, amely a felvételi alapja, a többi tantárgyra kevesebb erőt fordít Ilyenformán az általá­nos műveltség gyarapítá­sán esik csorba, amelyet megszüntetni az egyetemi tanulmányok mellett igen nehéz, s csak a legjobbak­vezetés csak részben vette jegyzetellátás javítása stb. figyelembe a végleges. if­júsági parlamenten elhang­zott beszámoló összeállítása­kor. Ez magyarázza pél­dául azt, hogy az oktatók és dolgozók együttes parla­mentjén a hozzászólások többnyire egyoldalúak vol­tak. jórészt egzisztenciális körülményeket érintettek. Ugyanakkor nem kaptak hangot az oktató-, a nevelő-, munka kérdései. Előidézte ezt talán az is. hogy az ál­lami vezetés az előre meg­küldött kérdésekre választ adott, bár igaz. ez nem elé­gítette ki a kérdezőket. Az előző két parlamenten már felvetődött és még az­óta is teljesen vagy rész­ben fennálló problémák fo­galmazódtak meg, illetve azok megoldásának módjá­ra, idejére stb. kértek vá­laszt A JATE KlSZ-szervei­nek érdeme, hogy az elő­készítő munkában igyekez­tek a fiatalok figyelmét fel­kelteni az egyetem falain tú­li dolgokra is. például vá­rospolitikai kérdésekre — a közéletben való aktív rész­vétel jegyében —, a megye határán kívüli, országos dol­gaink megértésére. Csak azok ismeretében lehet segí­teni. megoldani speciális egyetemi, az egyetemi if­júságot közvetlenül érintő problémákat. Nem véletlen, hogy első alkalommal adott tájékoztatót a gazdasági fő­Igazgató az ifjúsági alapot képező pénz gazdaságos fel­használásáról. Az egyetemi pártalapszer vezetek véleménye, a A pályázati rendszer to­vábbi korszerűsítése, az ösz­töndíjrendszer felülvizsgá­lata, új kollégium építésé­Az a felvetés is indo­kolt, hogy szükséges az ösz­töndíjas gyakornokok hely­zetének átfogó rendezése is, éppen a tudományos után­pótlás érdekében. ÍJ. F. Mlkalmazkotíás a piac igényeihez A szakszervezetek és a könnyűipar vezetőinek tanácskozása Folytatódik a termelés gazdaságos cikkek export iá­szerkezetének javítása. A nak fokozottabb szelekciója vállalati termelési ós értéke- kezdődött meg. Megállapítot­sítési előirányzatok összessé- ták azonban azt is. hogv több gükben közéi állnak vagy területen határozott intézke­egybeesnek a népgazdasági désekre van szükség, hogv a tervben megjelölt, s az ága- vállalatok ez évi működése zatra háruló feladatokkal — a népgazdasági terv keretei állapították meg kedden tar- között maradjon. A nyers­tott együttes értekezletükön anyagárak emelkedése miatt a Könnyűipari Minisztérium például a népgazdasági terv­és a tárcával együttműködő ben előirányzott magasabb szakszervezetek vezetői. A importot gazdaságos többlet­rendszeressé vált konzultá- exporttal kell alátámasztani. ciókon ezúttal az idei leg­fontosabb közös tennivalókat tekintették át, értékelve a gazdálkodó szervezetek prog­ramjait és azok összefüggé­seit az 1979. évi népgazdasá­gi tervvel. Megállapították: a vállala­ti törekvések érzékeltetik, hogy ütemesebb a termék­szerkezet-váltás, gyorsabb az alkalmazkodás a piaci igé­nyekhez, javul a gyártmány­tervezés. a vállalatok több­ségénél a szigorúbb szabá­rek- lyozók hatására a . kevésbé (MTI) Mutogatok U gy rémlik, hogy azelőtt már gyer­mekkorban lebeszélték az embere­ket erről az eléggé el "nem ítélhető szokásról. Pedig nálunk aligha válthatott ki különösebb társadalmi hatást a muto­gatás. Emlékszem arra, hogy ilyenfajta jelek láttán szüleim mindig rámszóltak: „Ne mutogass, kisfiam...", és hozzátet­ték: mert rászoksz a lopásra!" És ha nem is fájdalmat keltöen, de kellő erély­lyel figyelmeztetve, rácsaptak a kezemre. Mindez — gondolom — sok tíz- és száz­ezer kisgyereknél ugyanígy történt. Az utóbbi időben mégis mintha túlságosan so­kan megfeledkeztek volna erről a korai intelemről. Bizonyára az olvasó is tapasz­talja, hogy az egészséges testedzéssel szem. ben egészen más célból lendülnek a ka­rok a szélrózsa minden irányába. A mu­togatás ugyanis a szóbeli magyarázkodás kiegészítő eszköze lett, s rendszerint a hibák, a felelősség áthárítását szolgálja. Azaz, bűnbakot keresnek a karok fent és lent, jobbra és balra. S ebben az egész „mutogatósdiban" az izgat legjobban, hogy véletlenül sem tudok olyan karokra buk­kanni, amelyek hajlékonyabbak, s az emlí­tett egyenes irányok helyett befelé, azaz önmagukra is tudnának mutogatni. Inkább megmerevednek, és mindig távolabbi „le­hetőségeket", célpontokat keresnek. Egy is­merősöm azzal magyarázta a jelenséget, hogy az emberiség állítólag sohasem szok­ta önmaga mellére akasztani a céltáblát... Mostanában nagyon érdekes, izgalmas beszámolókat, elemzéseket és előadásokat hallok. Egy-egy főhatóság képviselői ösz­szefüggéseket tárnak föl; máskor gazda­sági szakemtferek, közgazdászok, különbö­ző intézmények és munkahelyek vezetői igazolják, hogy értik és követni akarják a politikát, amelynek legújabb megnyilvá­nulása az a bizonyos december 6-i hatá­rozat. A közhangulat jószerével arra irá­nyul, hogy ezt a határozatot aztán igazán nem értelmezni, tárgyalni, elemezni, „le­vinni" és méltatni kell, hanem végrehaj­tani! Nem úgy, mint több, korábban szüle­tett társát. Ügy látszik: a népgazdaság megfontolt tettekre áhítozik, és meglehe­tősen unja a magyarázkodást Ha igaz az. hogy a mutogatás a magyarázkodás eszkö­zévé vált. akkor éppen ideje hajlékonyab­ba tenni a karokat, s ha szükséges, vala­melyest változtatni a mutogatás irányán. Azaz, magunkban is — sót elsősorban ön­magunkban — keresni a hibát, hogy gyor­san, okosan tudjuk kijavítani azt A mutogatásnak kiterjedt „irodalma" van. Korábban ezt úgy hívtuk volna, hogy a fékezés rendszere. De hát mit akarunk fékezni? Most úgy tetszik, mindenki érti már: hol tartunk, miért tartunk ott; hol tartanánk és merre kell haladnunk. Nem hiszem, hogy az elemzésekben okvetlenül meg kellene kerülni a múltat, bár éppen a múlt bizonyos szokásainak fölszámolása vihet előbbre. De azért gyanús, hogy még mindig — és következetesen — rosszul ra­gozunk. Véletlenül sem hallom például azt, hogy valamit másképp kelett volna ten­nünk. Csak úgy, hogy másképp tehették volna. Mások. Az, hogy mondjuk, „körül­tekintőbb lehetett volna az előrejelzésünk"; hogy „megalapozottabban tervezhettünk volna"; hogy netán „mi sem vagyunk vét­lenek"? Nem. ez még ma sem hangzik el. Furcsa, de újra csak fölerősödött a muto­gatás. És ennek kíséretében mindenkinek van néhány „kedves szava" a másik szerv­ről; az alá-, a fölé-, avagy a mellérendelt intézményről, irányító apparátusról, annak tévelygéseiről, hibáiról. A karok mutogat­nak: szögletesen, határozottan; le föl, ol­dalra és — mellé. Amikor egy külkereskedelmi szakember­től megkérdezték, hogy az ő ágazatának milyen része volt vagy van a jelenlegi helyzet kialakulásában, így válaszolt: „Mi megmondtuk a vállalatoknak, hogy rosz­szul csinálják." Ingerült lett és kapkodó. Pedig a kérdező nem akart mást tudni, csak azt, hogy a sikerek mellett hajlan­dók-e osztozni a hibákban is. Alighanem megértette a kérdést... És tovább. Az egyik főhatóság képviselője a vidéki szerv vezetőjétől kérdezte: „Na, és nálatok ho­gyan mennek a dolgok?" „Lent minden rendben van, ezt kijelenthetem" — vála­szolta magabiztosan. Mintha hibákat csak az irányítás legfelsőbb szintjein lehetne el­követni. És miután ez a jelenség igencsak fölborzolta az érdeklődésemet, több. az or­szág különböző részén, az építés különbö­ző színterein dolgozó embert kérdeztem meg, nem mintha bíztam volna abban, hogy az ügy végére járhatok. Egyikük azonban eg, izgalmas esettel hozakodott elő: „Egyik középvezetőt annafy rendje és módja szerint beszámoltattam. Nem vette jó néven. S amikor nem fogadtam el tőle az általánosságokba hajló .szöveget', mu­togatni. Mi derült ki? Az, hogy ami ki­mondottan a saját mulasztása volt, azt ob­jektív, azaz tőle teljesen független követ­kezményeknek próbálta beállítani. De hoz­zátette azt is, hogy ami ennek az objektív helyzetnek a kialakulását okozta, az fönt is és az ,alatta levő' posztokon is szubjek­tív ítéletek, döntések következménye volt. És ezzel kényelmes ,sündisznóállásba' vo­nult. Megtehette, hiszen az a tapasztala­tom. hogy manapság még igen sokan meg­élnek az országban a mutogatásból — és nem is rosszul" Nos, ehhez aligha szükséges kommentár. Nem lehet ugyanis kétséges, hogy a muto­gatás a kispolgáriság egyik újsütetű meg­nyilvánulása. Azaz: „mindent adjon a tár­sadalom; sokat és jót, de ha egyéni dol­gaim nem úgy mennek, ahogy szeretném, akkor kétségtelenül rossz a társadalom. En vétlen vagyok." Azt hiszem, ebből ele­günk van. Mert ha valaki örökösen igazol­ja önmagát, ha állandóan csak kényelmes „fedezékbe" vonul, akkor csak védekezhet. „támadni" képtelen, azaz. cselekvési kész­ségét veszíti eL Ki se néz a „bunkerból". csak szajkóként mondja a maga rigmusái Talán azt sem venné észrp, hogy ha vége1 érte a „háború". Mindenért valaki más a felelős? És én semmiért? Jó volna, ha né­ha befelé is hajolna a kar. hogy önmagára mutathasson a korábban sok más célpon tot. kereső mutatóujj... ,e ne higgyék, hogy bűnbakok, fele­lősök. hibázok és felelőtlenül cse­lekvők kutatására akarok fölszólí­tani jegyzetemben. Szó sincs erről. Csupán azt szeretném bizonyítani, hogy majdnem lehetetlen befutni a célba, ha minden at­léta csupán azt figyeli futás közben, hogy társa milyen stílusban, hogyan „futtatja a lábát". A mutogatásnak irodalma, stílusa, fölemelő és borzalmat keltő történelmi emlékei vannak. Nem idézem őket. Nem teszem, mert a manapság „divatos" muto­gatás — hiszem — sohasem kerülhet a történelemkönyvek lapjaira. Egy bizonyos — s ez már napjainkban is kiderült —, nem lehet mindenért másokat, legkevésbé a társadalmat felelőssé tenni, hiszen a társadalom mi vagyunk. S ahogy ki-ki megtalálja a helyét a társadalmi munka­megosztásban, úgy rá kell jönnie arra is, mi a dolga, miben tévedett, hogyan keTt javítania önmaga munkáját, hétköznapi cselekvéseit, nyilatkozatait és állásfoglalá­sait. egész emberi valóját. Űgv érzem: a mutogatásnak, a fe­lelősség áthárításának alkonyát éljük. Jobb. ha ezt mindenki magától fe­dezi föl, és nem úgy kell egyszer figyel­meztetni rá. A felnőtteknek — nálunk leg­alábbis — kínos lenne leütni a kezét. De azért emlékezzünk elődeinkre, akik időben felszólítottak rá: „Ne mutogass, kisfiam..." Lele Béla D Magyar-jugoszláv vasúti megbeszélés Szegeden Tegnap, kedden Szegeden, son a szegedi és az újvidéki a MÁV Igazgatóság épüle- vasútigazgatóságok képvi­tében kétnapos magyar—ju­goszláv vasúti tanácskozás kezdődött. A határforgalmi tárgyaié­Hengerészek sikere A Salgótarjáni Kohászati november 7-én felavatott Üzemek hideghengerművé- acélgyári hideghengermű az nek húszhengeres áüványá- indítása óta annyi lemezt ról kedden lefutott az egy- hengerelt, amelynek hosszú­milliomodik tonna hidegen sága harmincszor körülérné hengerelt nemesacéllemez. A kiemelkedő termelési sikert az ('®'enlltot' érteke ^^ a hengerészek röpgyűlésen meghaladja a tizenkétmil­ünnepelték meg. Az 1961. iiárd forintot selői vesznek részt: Lovász Lázár, a MÁV szegedi és Ilin Tima. a Jugoszláv Vas­utak újvidéki Igazgatóságá­nak vezetője irányításával. A tanácskozáson értékelik a közös határállomások 1978. évi munkáját, a különböző teljesítmények, szolgáltatá­sok és üzemi költségek ala­kulását és elszámolását. Egyúttal összehangolják az egyre növekvő nemzetközi vasúti forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében az érintett határállomások mun­káját. s meghatározzák a soron levő feladatokat Egészség­védelem A Vöröskereszt egészség­védelmet szolgáló tanfolya­main három év alatt mintegy másfél millióan vettek részt — állapítja meg a mozgalom egészségnevelési tevékenysé­gé) összegező beszámoló, amelyet keddi ülésén vitatott meg a Vöröskereszt országos vezetősége. A tanfolyamok közül a leglátogatottabbak az els^segél vnyújtás ismereteit közvetítők, s az ifjú egész­segőr előadássorozatok, ame­lyek az általános iskoláson, az úttörő vöröskeresztesek felkészítését szoigá'iák. A 14—18 évesek-A családi élet iskolája című tanfolyamokon többek között megismerked­nek a csecsemőgondozás fo­gásaival

Next

/
Thumbnails
Contents