Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-10 / 58. szám

Szóm fiat, 1979. március 10. 3 Szakszervezeti kitüntetések X nemzetközi nőnap alkal­mából csütörtökön délután a SZOT székházában rendezett ünnepeégen Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára adta át társadalmi munkájuk elis­meréseként a Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvényt több aktivistának. A kitüntetés arany fokoza­tát kapta dr. Villányi Ilona, a KSZV újszegedi szövőgyá­rának üzemorvosa, dr. Kikli Tivadarné, a Csongrád me­gyei tanács vb szegedi járási hivatala osztályvezetője, a Közalkalmazottak Szakszer­vezete Csongrád megyei Bi­zottságának nőfelelőse. Ezüst fokozatú jelvényt kapott Ka­rasz Mihályné, a FIM Al­földi Porcelángyárának mun­kásnője, szakszervezeti bi­zalmi. Összegezés Pénteken ülést tartott a Magyar Partizán Szövetség országos választmánya. A tanácskozáson megjelent Ko­vács Jenő, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese. Fe­hér Lajosnak, a szövetség elnökének megnyitó szavai után Úszta Gyula főtitkár fűzött kiegészítést az írásos előterjesztéshez; összegezte az elmúlt évi munka tapasz­talatait, s szólt az idei esz­tendő feladatairól. A tömegpolitikai oktatás Szegeden Szegeden több mint 13 ez­ren vesznek részt az 1978/79. évadban — párttagok és pártonkívüliek — a párt tö­megtanfolyamain és káder­képző iskolán. Ebből az alapi­fokú tömegpolitikai tanfolya­mokon 6 ezer 500-an tanul­nak, 596 tanfolyamon folyik az oktatás. A tanulási ked­vet fellendítette az MSZMP Politikai Bizottságának ta­valy július 25-én hozott ha­tározata arról, hogy „ ... a párt tömegtanfolyamain való eredményes részvételt a párt­szervek a jövőben ismerjék el". 0 Az elismerésnek ez az új rendszere az 1978/79-es párt­oktatási évtől érvényes, il­letve az alapfokú politikai végzettséget igazoló okleve­leket az 1980/81-es tanév be­fejeztével adják át először a sikeresen résztvevőknek. Az eredményesség azt jelenti, hogv a párt hét továbbképző tanfolyama közül egymást kővető három oktatási évben el kell sajátítani a marxiz­mus—leninizmus alapvető ta­nításait Az első évben a gazdaságpolitikai kérdések jpari vagy mezőgazdasági ta­gozatának tananyagával, a következő esztendőben a tár­sadalom és az államélet, a pártirányítás és a pártélet, a harmadik évben pedig kul­turális, világnézeti, etikai vagy • nemzetközi politikai kérdésekkel ismerkednek meg a hallgatók. Milyen tanulságolcat von­hatunk le a tömegpolitikai oktatás ez évadi félidejében arról, hogy miképpen érvé­nyesül Szegeden is az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tavaly júliusi hatá­rozata ? Erről beszélgettünk Kómár Jánossal, a városi pártbizottság mellett műkö­dő oktatási bizottság gazda­ságpolitikai szakcsoportja ve­zetőjével. — A tömegpolitikai okta­tásban Szegeden a mi szak­csoportunk rendelkezik a tanfolyamokon a legnagyobb létszámú hallgatósággal. Mintegy száz munkahelyen közel 1600-an vesznek részt a gazdaságpolitikai kérdése­ket tárgyaló ipari vagy me­zőgazdasági jellegű tanfolya­mon. Éppen a napokban ér­tékeltük a propagandisták tanácskozásán a tömegpoliti­kai oktatás félidejének ta­nulságait. A mi csoportunk területét ismerve jobban az a tapasztalatom, hogy a ta­valy őszi nyitás, a csoportok munkájának megkezdése szervezett volt és nem for­dult elő késlekedés. Tanfo­lyamainkon a résztvevőknek mintegy 40 százaléka párt­tag Megközelítően ennyi a nőhallgatók aránya is. A beszélgetésben kitértünk arra. hogy néhány pártalap­szervezet vezetősége a tö­megpolitikai oktatásra szer­vezésben még mindig neon eléggé körültekintő. Ezért fordulhattak elő olyan ese­tek — csak a gazdaságpoli­tikai ipari és mezőgazdasági tagozat tanfolyamait nézve —, hogy olyanokat is alap­fokú politikai oktatásra ja­vasoltak, akik egyetemi vagy főiskolai diplomával rendel­keznek, következésképpen az állami oktatásban közép­vagy felsőfokú poltiikai vég­zettséggel egyenrangú isme­reteket szereztek a marxiz­mus—leninizmus tanításaiból. Belőlük máris jó propagan­disták lehettek volna, illetve felkészültségüknek megfelelő színvonalú továbbtanulásra kellett volna ösztönözni őket. w Az 1979/80-as politikai ok­tatási évadra szervezésikor, az előkészítésben bizonyára körültekintőbbek lesznek a pártalapszervezetek vezetősé­gei abban, hogy minden ta­nulni akaró megtalálja he­lyét a továbbtanulásban. Más tapasztalatokat is sze­reztek a gazdaságpolitikai szakcsoport tagjai — akik vezető propagandisták —, amikor ellenőrizték a hatás­körükbe tartozó tanfolyamok munkáját. Vannak olyan propagandisták, akik nem rendelkeznek közép- vagy felsőfokú politikai végzett­séggel, hallgatóik között vi­szont olyanok is vannak, akik ilyen képzettséget már sze­reztek. A tömegpolitikai tan­folyamokon a hallgatók élet­koráról szólva: a skála a huszonévesektől a nyugdíj­korhatárt megközelítőkig tart. Általános tapasztalat, hogy a hasonló életkorú hall­gatókból álló tanfolyamokon aktívabbak a foglalkozások. A propagandista is jobban tudja érvényesíteni oktatási módszereit egy-egy csoporton belül az életkori sajátossá­goknak megfelelően. Vannak már jó törekvések arra. hogy a tömegpolitikai tanfolyamo­kon lehetőleg egyazon, vagy egymást megközelítő életko­rúak kerüljenek egy-egy cso­portba. Különösen jó, hogy sok helyen azok a propagandis­ták dolgoznak az Í978/79-es oktatási évadban, akik ta­valy vagy azelőtt is ugyan­abban az üzemben, gazda­ságban, intézményben oktat­tak. Ismerik a munkahelyek sajátosságait, az ottani gaz­dasági terveket, nem utolsó­sorban a pártalapszervezetek vezetőségének tagjait, gazda­sági vezetőket és kapcsola­tuk a kölcsönös segítésben nyilvánul meg. A foglalkozá­sok ilyen esetekben igen élénkek, a hallgatók és a propagandisták a korábbi is­meretség alapján közvetle­nebbek. Érdeklődnek a hall­gatók olyasmik iránt is, ame­lyek nem tartoznak szorosan az adott témához, de választ kérnek és kapnak például várospolitikai kérdésekre stb. Az aktivitást még inkább serkenti. ahol a tanfolya­mok gyakori vendége a part­alapszervezet titkára, vagy egy-egy vezetőségi tag Az érdeklődés kettős eredmé­nyű: jólesik a hallgatóknak, hogy ilyen alkalommal, az „iskolapadban" is törődnek velük. Másrészt viszont a pártalapszervezet vezetősége menet közben közvetlen ta­pasztalatokat szerez a tan­folyam munkájáról, egy-egy hallgató aktivitásáról, követ­kezésképpen az évad végén reálisabb -lesz az összkép összeállítása, értékelése. Tapasztalataikat összegezve csoportjuk ellenőrzéséről a tanfolyamokon Kómár János sok jó példát konkrétan is megemlített a foglalkozáso­kon. A tanfolyamokat náluk a hallgatók 95 százaléka lá­togatja, illetve vesznek részt egyes foglalkozáson. Ettől magasabb a résztvevők szá­ma például az Üj Élet Tsz­ben, a textilművekben, az újszegedi szövőgyárban, az ipari szövetkezetekben. Igen beszédesek a hallgatók, kér­deznek. kérdésekre válaszol­nak például a Felszabadulás Tsz-ben, a konzervgyárban, a vízügyi igazgatóságon, a ga­bonatermesztési kutatóinté­zetben, a Szegedi Szalámi­gyár és Húskombinátban. Igen eredményes munkát végző propagandista például a Szegedi Postaigazgatóságon Fábián Pál. Regdon Józsefné, dr. Csépi Lajos, Bálint An­tal, Bérezi István; a Felsza­badulás Tsz-ben Gubacsi Béla, a MÁV Szegedi Igaz­gatóságán Flender Mátyás. Balla Béla, az olajiparban Szilágyi Mihály, a szalámi­gyárban Tóth Antal és a többiek, akik tanulnak, képe­zik magukat, hogy pártmeg­bízatásként a gazdaságpoli­tikai tudnivalókkal minél alaposabban megismertessék hallgatóikat. 0 A politikai oktatási évad hátralevő részében bőven vannak még feladatok. A többi között az, hogy az alapszervezetek vezetőségei tanulmányozzák tovább és tegyék még ismertebbé az MSZMP Politikai Bizottságá­nak 1978 júliusi határozatát a tömegpolitikai oktatásban részt vevők megbecsüléséről. Az is feladatuk a párt­alapszervezetek vezetőségei­nek, hogy rendszeresen láto­gassák a tömegpolitikai tan­folyamokat, segítsék munká­jukat, hiszen a hallgatók ta­nulmányi könyvébe be kell majd jegyezni a zárófoglal­kozás után az eredményes­séget Lődi Ferenc Őszinteség T izenhat éves korom­ban a világ legter­mészetesebb dolgá­nak tartottam, hogy fölé­nyeskedve, lezseren — va­lójában tele torok- és szív­szorító görccsel — titkolom halálos szerelmemet Magda iránt Nem ismertem La Rochefoucauld-nak ezt a bölcs mondását: „Nincs az a képmutatás, amely sokáig titkolhatná a szerelmet ott, ahol van, vagy színlelhetné ott ahol nincs." Én csak azért ragaszkodtam a kép­mutatáshoz. hogy ne váljak nevetségessé. De később — szavamra! — sose színleltem olyan érzelmet amely nincs. Manapság a fiatalok érzel­mi kapcsolata — ahol van ilyen — sokkal őszintébb, gátlástalanabb, mint az én ifjúkoromban volt Ezzel szemben minden más terü­leten mintha kevésbé volna divatcikk az őszinteség, mint régen. Nem prédikálni akarok arról, hogy bezzeg a mi időnkben tombolt az őszin­teség a társadalmi érintke­zésben, ma pedig az embe­rek a színlelés álruhájában járnak, s a merev arcokról nem árulkodik: vajon az il­letők mit gondolnak erről meg arról. Szó sincs róla. Az életnek vanak olyan te­rületei, melyeken egyenest kitermelődtek a képmutatás, a színlelés, a tettetés, a fül­lenlés, a nyílt és elhallga­tásos hazugság különböző formái. A burzsoá diplomá­cia legfélelmetesebb és leg­ravaszabb egykori figurája Talleyrand óta szinte köte­lező e diplomáciában a ra­vaszdiság a rókaság a fél­revezetés. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az. hogy az idegen szavak és kifeje­zések nagy szótárában e szó­nak — diplomácia — egyik jelentésmegfelelője így hangzik: „körültekintő ra­vaszság furfang". Ennek alapja nyilván Talleyrand cinikus mondása: „A beszéd arra való. hogy elrejtsük ve­le gondolatainkat." De gyak­ran nemcsak a beszéd — az írás is elfedi a valódi véle­ményt. Amikor például két ország jegyzéket váltva, fe­nyegetőzik, a jegvzék záró­formulája akkor is így hangzik: „Fogadja Nagymél­tóságod megkülönböztetett tiszteletem kifejezését.. S a történelem? Mennyi változata álságnak. hazugságnak, fondor­latnak, ármánynak. tőrbe­csalásnak. Czillei. a királyi hatalomra törő főúr így for­dul Hunyadi Lászlóhoz: „A hon nevében nyújtom job­bomat." A hon nevében? Ahogy Vörösmarty drámájá­ban olvasható, Czillei már akkor László elveszeitésére tör. Shakespeare királvdrá­mái töméntelen példát nyúj­tanak arra: hányszor és mily fondorlattal csalja tőr­be a hatalomra ácsingózó egyik úr a gvanútlan mási­kat. Az őszinteség hiánya jellemzi a történelem hosszú feudális és polgári százada­it. Ez még akkor is így van. ha tudjuk, hogv a jóakaratú emberek mindig az Igaz. nyíltszívű. tiszta. őszinte társaknak szurkoltak, s meg­vetették a hamisat, az ala­koskodót, az álnokot, a szín­lelőt, a őszintétlent Az olyan jellemvigjáték, mint Moliére Tartuffe-je, sűrítve nyújtja át a képmutató, ha­Megbeszélés a kapcsolatok továbbfejlesztéséről zug, őszintétlen embertípust minden kor vizsgálódásának. A hazugság a gyöngék fegyvere — írta volt Jókai. Ezen mindenki eltűnődhet, különösen, ha számba veszi: hányszor győzött ez a fegy­ver, vagyiá a hazugság és a gyöngeség. A történelem­ben, a társadalomban, csa­ládi és munkaviszonyban. De hát ha úgy van. hogy a diplomáciában, a történe­lemben, a társadalmi érint­kezésben szinte kitermelődik az alakoskodás, az őszintét­lenség — mikor és miképp van mégis hitele, értéke az. őszinteségnek? A gyermek­korban bizonyosan. Külön­ben mért írta volna oly ta­lálóan, kisgyerek korát és a Mamát idézőn József Attila: „Én még őszinte ember vol­tam, ! ordítottam, toporzé­koltam ..."? Keserű, kiábrándító val­lomása ez a költőnek. s megingatja hitünket: való­ban nem lehet felnőni, lé­tezni. élni csalás, hazugság nélkül? Az őszinteségnek valóban nincs árfolyama? Mit szóljunk akkor a manapság különösen divatos életrajzi könyvekhez? Az emlékező kötetekhez, a tár­gyilagosnak ható s többnyi­re nem tárgyilagos, mert az önmagához megértőn elfo­gult író vallomásaihoz? Per­sze, találkozunk közöttük őszintékket vagy őszinteség­re törekvőkkel, de talán na­gyobb számban kevésbé őszintékkel Az emlékező ugyanis — néha nem is tu­datosan — megszépíti múlt­ját. s ezzel megtagadja a lé­lek föltárulkozásának egyet­len indítékát: az őszintesé­ge*. Ny'lvánvaló hát hogy az őszintétlenség. még ha nem is lut. el a hazugságig, tulaj­donképpen utálatos. ellen­szenves magatartás, fgv hát az is nyilvánvaló: nincs vonzóbb, emberibb, rokon­szenvesebb vonása személyi­ségünknek, mintha társunk, környeztünk, tárgyalópart­nerünk úgy találja, hogy fe­dezete van a szavunknak Ez a fedezet az őszinteség, ami egyet jelent azzal hogy bízni lehet bennünk. Ez, persze, kissé elvont bölcsességnek tetszik. Ezt különösen akkor érzem, mi­kor olyan Fiatalemberekkel találkozom, akik mint szent és ősz ősállatra tekintenek rám. ha ilyen elveket han­goztatok. Azt mondják, hogy ők igen hamar megismerték a társadalom játékszabálya­it Nem tudják, mi volt ré­gen, dc azt bizonyosan ál­lítják, hogy aki balek — s a balekség egyik megnyilvá­nulása az érzelmek, a ter­vek, a kártyák nyílt föltá­rása —, az alaposan meg­égeti magát más kifejezés­sel: könnyen pofára esik. Az embert akkor ítélik meg kedvezően — mondják ifjú barátaim —, ha „megjátssza magát", ha szelídnek mutat­kozik. ha nem mond ellent, ha nem vitatkozik. Röviden: ha nem őszinte. Így köny­nyebb előre jutni, érvénye­sülni. Hazudni kell az isko­lában — mondják —. ha­zudni kell a lányoknak a fiúk előtt, fiúknak a lányok előtt mert különben alul maradnak, hazudni kell a főnöknek — a hazugságot mindenütt szívesebben fo­gadják, mint a szókimondó igazságot E ltűnődöm ezen a szemléleten. Szó nél­kül vegyük hát tudo­másul hogy az a nemzedék, mely minket hivatott fölvál­tani, s mely a szocialista társadalom kiteljesítőjének a szerepét kapta a történe­lemtől ilyen elvek szerint r.őjön fel? Vegyük tudomá­sul. hogy a történelem szo­cialista korszaka se fog majd különbözni az előző korszakoktól a tekintetben, hogy ugyanúgy az őszintét­lenség, az alakoskodás. a furfangos helyezkedés jel­lemzi, mint azokat? Ebbe nem tudok belenyu­godni, s ebbe nem is szabad belenyugodni. Váltig kitar­tok egy régi rögeszmém mellett: a társadalmi együtt­élés — pontosabban: a szo­cialista társadalmi együtt­élés — nem alapozódhat az átejtésen, a becsapáson, n hazugságon, az őszinteség nélküli magatartáson. Nem­csak múltunk haladó törek­véseit, ám jelenünk erőfe­szítéseit s a jövendőnek az embert régképp fölszabadí­tó korsza!:át is tisztelettel szeretném szemlélni. Ezért is zárom e sorokat úgy, mintha levél volna: mara­dok — a múlt. a jelen és a jövő iránt — őszinte tiszte­lettel: NEMES GYÖRGY Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára pénteken fogadta a török haladó szakszervezetek szövetségének ÍDISK) Fehmi Isiklar főtitkár vezetésével hazánkban tartózkodó kül­döttségét. A szívélyes, baráti légkörű találkozón vélemény! cseréltek a nemzetközi szak­szervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről a török és ta ma­gyar szakszervezetek tevé­kenységéről. kapcsolataik to­vábbfejlesztésének lehetősé­geiről. (MTI) Életmentők elismerése Somogyi Károly né felvéteJe Képünkön (balról jobbra) dr. Dani Mihály, dr. Perjési László és Kormányos András A Minisztertanács Élet­mentő Emlékérem kitünteté­sét adta át tegnap, pénteken dr. Perjési László, a megyei tanácselnök két szegedi pe­dagógusnak. Dr. Dani Mi­hály, a JATE idegen nyelvű intézetének tanára Újszege­den, január Ki-án, a déli órákban gyerekektől hallotta, hogy a jeges Tiszába eseti valaki. A töltés közelébe ér­ve valóban segélykiáltást hallott majd a jég szélére kúszva sikerült kimentenie Szekeres Gyöngyi 9 éves ta­nulót a Tiszából Testveiét, a hétéves Tündét, akinek se­gítségére sietett nővére, saj­nos már nem találták. Ugyancsak ezen a napon, délután 5 óra körül a szege­di parton sétált diákjaival Kormányos András, a Szege­di Felsőtagozatos Fiúnevelő Otthon tanára. Már sötét volt, amikor a víz felől segélyki­áltást hallott. A parti jég szélétől mintegy öt méterre vergődött a vízben a 20 éves Szögi Erika, akinek életét a tanár lélekjelenléte és önfel­áldozó emberi magatartás;' mentelte meg

Next

/
Thumbnails
Contents