Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-09 / 57. szám

4 1 Péntek, 1979. március 9. postaláda társszerzőnk az olvasó Régi tapasztalatuk a Postaláda szerkesztőinek, hogy a bosszúság, az elégedetlenség sokkal nagyobb erővel kényszeríti levélírásra az embereket, mint a hálára, köszönetre, dicséretre méltó Jelenségek. Ezért is megy „ünnepszámba", ha elvétve egy-egy optimista hangvételű levél is akad postaládánkban. Ezen a héten azonban hiába kerestük, egyetlen egyre sem bukkantunk. Talán a tavaszias idő kellemesebb elfoglaltságot kínált az elégedetteknek, mint a levélírás. A bosszankodók feje fölül azonban a legszebb időjárás sem kergeti el a haragos felhőket, s nem szegi levélírókedvüket Többnyire persze tavaszi, városunkban már-már örökzöld témákról szólnak: rossz, sáros utakról, mindent elborító vízről, és az évszaktól függetlenül, a közlekedésről. Két városszerető olvasónk javaslatait küldte el, melyeknek mindenkor örülünk. A szegedi szól Mátyus Ferencből (Bécsi körút 2.), amikor hiányolja városunkból a térzenét. „Vasárnap délelőtt 10—11-ig bármilyen zenekar tászthatna, fúvós-, vonós-, vagy dzsesszzenekar. Mindenkit odacsalogatna a zene, korhatár nélkül, még azokat is, akik ilyenkor a borospohár mellett ülnek." Úttalan utakon Pintér Istvánná (Alkony tit.ca 10.) szomszédai nevében is fogalmazta levelét. Olvasónk hivatkozik a tayaly októberben nyilvánosságra hozott útjavítási programra, amely szerint — egyebek között — az Alkony utcát és a Szekeres utcát is kohósalakkal borítják majd. Ősszel kapacitás- és anyaghiányra hivatkozva nem kezdődött el a munka. Az idén februárban a Szekeres utca, Katona József utca és Korda utca közti szakaszát ellátták kohósalakkal. Az Alkony utcában megjelent a szerszámoskocái és több, útjavításhoz szükséges kellék. A lakók reménykedtek. mígnem egyszerre csak eltűnt minden, s most teljesen tanácstalanok. Kérdéseik a következők: a burkolt utcák között miért hagytak egy járhatatlan, sáros kis utcát, •melyben nagyobb a teherautó-forgalom, mint a Szekeres utcában? Így a drága pénzen megjavított, környező utakat is sártengerré változtatja az Alkony utca. A szemetesautó azonban nem megy be oda, a lakók a sarokra hordják a szemétet. Baktóból, a Népdal utcából küldött levelet Kószó Sándor. „Jelenleg a földutak esós időben járhatatlanok. Magam is többször szemtanúja voltam az elmúlt hetekbén, hogy a különböző árukkal, építőanyagokkal megrakott jármüvek közül nem egy az árokba csúszott a rossz üf miatt. Mlvél egyre többen építenek Baktóban gsaládi házat, a lakosok szánta is nŐ. Vajon az autóbuszjárat indításának nem lesz-e akadálya, hogy járhatatlanok\az utak?" . Seres "téter Fodortelepen, a Máramaróst utcában lakik. A közvetlen környéken neki' és m?g vagy 25 családnak van személyautója. Sajnos hiába, mert képtelenek használni, Amíg a Tölgyes utcában felépült az új emeletes ház, a tehergépkocsik úgy összevissza szabdalták az egyébként is rossz utat. hogy járműforgalomra teljesen alkalmatlanná vált. Utcakeresztelő „A Délmagyarország nemrégiben felvetette az új városrészek elnevezésének kérdését. Véleményeiit szerint akkor leszünk hűek a városszerkezethez és épitő őseink elgondolásához, ha az egyes városrészeket a Nagykörúttal és a sugárutakkai határoljuk be. így egyszerű, áttekinthető városképet kapnánk, ami nemcsak a helybelieknek, de vendégeinknek is igen megkönnyítené az eligazodást. Javaslatom az lenne, hogy a Sziliért sugárút és a Tisza-part közti városrészt Dugonicstelepnek nevezzük el. Itt élt Dugonics András. — Az Etelka sor nevét is okvetlenül megkellene őrizni! A Szilléri és József Attila sugárutak közti terület nyilván megmarad Tarjántelepnek. A József Attila és Csongrádi sugárutak közötti városrészt Cedói telepnek nevezhetnénk. Hagyományos név, elfogadható az egész városrész számára. A Csongrádi és Kossuth Lajos sugárutak közötti városrész lehetne a Rókusváros, hiszen jelenleg is úgy nevezik és semmi ok nincs a név megváltoztatására. A Kossuth Lajos és Tolbuhin sugárutak között alakult ki Szeged új ipartelepe. Miért ne lehetne ez a városrész a Gyártelep? A Tolbuhin és Petőfi Sándor sugárutak közti leendő városrész megőrizhetné a Móraváros nevet. A Petőfi és Hunyadi sugárutak között lenne a Hunyaditelep, hiszen ott található a Hunyadi Mátyás templom. Szeged legnevezetesebb műemléke. A Hunyadi és az Április 4. sugárutak közötti telep a Dózsaváros lenne, hiszen ide fűződik a Dózsa György hagyomány is emlékeztetne e városrész lakosainak földművelő foglalkozására. Végül az Április 4. útja és a Tisza-part között nyilván majd a Boszorkánysziget városrész fog felépülni. Az utcákról: Szeged híres volt nyílegyenes, végigtekinthető szép utcáiról. Mintha eleink is a növekedő forgalomra számítottak volna. Sajnos új telepeinken művészien kanyarognak az utcák, „nem unalmasak", autósaink kis örömére. De ha már az utcák nyomvonalát annyira tilos megtartani, legalább a régi utcaneveket őriztessük meg! A jó néhány sikerületlen új névvel szemben erre kötelezne a hagyomány, várósunk megbecsülése még akkor is, ha azok az utcák határainkon túli városok, tájak emlékét őrizték. Még talán azt is érdemes lenne megjegyeznem, hogy Szegeden szépen kialakult néhány helyen az utcanév-csokor. Például a színház tájékán a költök emlékét őrző utcák vannak egy csokorban. Jó lehetőség lenne az új telepeken is ilyen utcanév-csokrokat alkotni: művészeink, mérnökeink, ellenállási hőseink emlékét őrizhetné. Menint megkönnyítené a tájékozódást. Es milyen szép lenne véldául a baktói kiskertek névtelen utcáit a kiskertekben termesztett gyümölcsökről. növények, ról elnevezni. I" Di. Erdősy Zoltán (Nem vagyunk hívei az új lakónegyedek „telep" elnevezésének. Ennél szebb utótag a városrész vagy egyszerűen város szó. A szerk. megjegyzése.) hátrányba kerülnek miattuk, emiatt csúsznak majd amahisz az ott dolgozó, álmos- guk határidejével. Gazdasági ságtól lézengő alkalmazott- megfontolásokon túl epedig: juk „kapacitását" nem tud- mindenkinek emberi joga a ják kihasználni, esetleg pihenés. Közérzet és közlekedés Van csatorna, még sincs Negyvenhat aláírással érkezett panasz a Dorozsmai útról. Az ott lakók telke és az Olaj-telep közötti árok nem képes elvezetni a belvizet, így az udvarokban, kertekben, a szikkasztó-ülepítőkön áll a víz, sőt a régebbi épületek szobáiban deszkákon járnak az emberek. Hogy miért? A lakók így Játjók: „Az Olaj-telep tdekliUiizésével, a talaj feltöltése, a nagyobb vízfogyasztás miatt felborult a talaj vízháztartása. Ahelyett, hogy gondoskodtak volna a vízelvezetésről az illetékesek, autóparkoló építésével betömték a meglevő csatornát. Tudjuk, hogy a tanácsnak korlátozott a fizikai és anyagi ereje. Azt is tudjuk, hogy Szeged alacsony fekvésű. Nem új létesítményt kérünk, hanem azt. hogy a meglepő, de brutálisan tönkretett közmüvet állíttassák helyre." Tulajdonképpen nincs semmi új Rondella Pál (Olajos utca 1/C.) autóbusz-közlekedésről írott megállapításaiban. A tényeket minden szegedi, aki autóbuszra száll nap mint nap, jól ismeri. Valamire azonban fölhívja olvasónk a Volán dolgozóinak figyelmét, amit jóllehet ők maguk Is tudnak, mégsem árt szólni róla. Ez pedig a közérzet alakításában játszott szerepük. „Szükséges volna, hogy a Volán diszpécsere, minden vállalati dolgozó a maga posztján jobban odafigyeljen a munkájára. Miért nem kötelező a menetrend betartása? Saját tapasztalatom: a tarjáni Víztorony téri végállomásról sokszor késve indulnak a buszok, vagy egy-egy járat kimarad. Mindenkinek van hasznosabb teendője annál, mintsem 20-30 perces álldogálásokat tervezzen napi programjába. Számít a buszok pontosságára, s így indul munkahelyére a legtöbb utas." Akárhova megy időre az ember, természetes, hogy bosszankodik, ha rajta kívülálló okok „átprogramozzák" a napját. Legtöbbször munkahelyi kötelességteljesítésében fékezik, nemcsak azzal, hogy elkésik, hanem azzal is, hogy kedvetlenné válik a korai kudarctól, idegességtől. Este van, este van... Sorokban ' kl-kl nyugalomban — •zeretne lennL Egészségügyi szaklapok, felvilágosító cikkek sokasága foglalkozik a zaj egészséget károsító hatásával. Ugyanakkor az egészséges közszellem kialakulása érdekében arra neveljük az embereket: a közérdek javára mondjanak le alkalmasint egyéni érdekeikről. Érvek, ellenérvek csaptak össze Farkasné Tomatás Éva (Északi városrész 301.) fejében is hajnalonként, amíg álmatlanul ült ágya szélén. Az utóbbi napiokban azonban annyira kimerült, föltehetően nemcsak 6 és családja, hanem a környék sok lakója, hogy úgy érzik, nem bírjak tovább alvás nélkül. Hogy mi háborgatja nyugalmukat 1 „Az épület mellett pár méterre csatornáznak, ez természetes, hisz minden építkezés kis türelmet kíván. Csakhogy este 8tól hajnali fél négyig üzemeltetik a „kompresszort", iszonyú zajjal. Számomra érthetetlen, hogy miért este kell dübörgő munkákat végezni — csapkodják, tisztítják a kiemelt csöveket — napközben meg csöndes a környék." Lehet, hogy a gépiek kapacitásának gazdaságos kihasználása, a szorító határidők — és mi minden — indokolja az e munkát végeztető vállalat éjszakai műszakját. Csakhogy más vállalatok, intézmények ugyanakkor Monostori Klára (Rúzsa 523.): kérését teljesítjük, s közhírré tesszük, ha netán az üzletvezetők nem figyeltek volna föl rá: hiánycikk évek óta a petróleumlámpa. (Pedig sajnos sok tanyai embernek szüksége lenne még rá.) Szekeres János (Kénytelen sor 5.): A rossz vízórával kapcsolatos levelét — Intézkedés reményében — elküldjük a Vízmüvek és Fürdőknek. Válaszol az illetékes A február 23-i Postaládádéban Sínek és feljárók címmel panaszos levél jelent meg, amelyre a Dél-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállattól érkezett válasz: „A levél szerint a Szabadkai úti volt vasúti megállónál nagy mennyiségű vashulladék (Felszedett sín) van melyet senki nem visz el. Utánanéztünk a bejelentésnek és megállapítottuk, hogy a felszedett sínek a mihályteleki Üj Élet Termelőszövetkezet tulajdonát képezik. Az illetékes tanács ugyanis eladta azt a téesznek. Így a jelzett vashulladék nem vállalatunk tulajdona és ezért elszállítani nincs módunkban." Összeállította: Chikia Ágnes Szeged szeggel (és anélkül) Ötödéves egyetemisták mondják Az ötödévessel a Ságvári gimnázium tanári szobájában találkoztam, dél felé. Míg a folyosón régi, 1960-as, 65-ös tablókon merengve várakoztam, én is gondolkodni kezdtem, pontosabban emlékezni. Tíz-egynéhány megelőző év egyetlen szeptemberére sem váriam úgy. Pedig a várost,' melynek egyetemét megkezdeni szándékoztam akkor; jól ismertem. Az Izgalom mégis máig borzongat. Nyílt az ajtó, volt katonatársam — új címe immár: évfolyamtársam — lépett be, aznap érkezett valahonnan Észak-Magyarországról. „Apám, az álmok kapujában vagyunk!" — köszöntött be, ugyan nehezen talált ide a nagyvárosban, de most aztán mi mindennek nézünk elébe, el sem tudod képzelni, nyitva előttünk az álmok, a kultúra kapuja. — Itt vagyok, kezdhetjük. Felriadok: — Igen .. Mit adott hát neked ez a város, öt egyetemi év alatt? Mit vártál, mikor idejöttél, milyennek látod ma Szeged kulturális életét, egyetemével mögötted? — Az első három év elég átutazó jellegű volt — válaszol Kozmács István ötödéves, magyar—történelem— finnugor 6zakos tanárjelölt. — Albérletben laktunk a feleségemmel, hétfőn délben Jöttünk, pénteken délben mentünk is vissza Kecskemétre. A harmadik év táján kezdtem el figyelni, őszintén szólva, állandó összehasonlítás következtében, Szeged egyértelműen csalódást okozott. Elsősorban a színház színvonala és müsorpolitikája miatt. Szerintem a művelődési házak programjai elég egysíkúak, nem tudom, elképzelhető, hogy csak nekem tűnik így, de eléggé szűk az a kör is, amely látogatja ezeket. Ami jó volt, az a mozi. Frissen, gyorsan hozzák le a premier-filmeket. Azután az éjszakai vetítések, a filmklubok, az egyetemen kívül is. A JATE-klub külön téma. Ahogy a tavalyi programot elnéztem, nagyon nagy dolgokat próbáltak vállalni, megvolt a törekvés, hogy értékeset nyújtsanak. De hallom, ez ls fölrobbant... — Nem robbant föl, csak változott a klubvezető. — Biztosan jó lesz így ls. De valahogyan (ezért vagyok csalódott) Itt mintha a lehetőségek mindig a megvalósult dolgok mögött rejtőznének. Pedig én azt hiszem, volna Itt elég igényes ember. Tudom, a csalódottságomról is az emberek tehetnek, az itt tanulók rovására is írható sok minden, azokéra, akik most kritizálnak, mint én is. Akik nem szegediek és nem kollégisták, azok nem is nagyon akartak a városhoz tartozni, olyan menekülésszerű volt az egész ittlétük, úgy láttam. Van egy olyan sanda gyanúin, hogy valamit nem csinálnak jól Szegeden. Például nincs igazi együttműködés a TIT meg a művelődési házak és az egyetemi klub között. Polarizáltnak tűnik a nagyvárosias6ág mintha ez valami éket, szöget verne a lehetőségek közé. Olyan mühely-jellegű közösség p>edig egyáltalán nincs, mint mondjuk a kecskeméti színház. Ott a vezetők egyéniségek, nem vagyok biztos benne, hogy itt is így van. Az egyetemen lehetett ezt jól látni: öt év alatt egyetlen szemináriumvezetőm akadt, dr. Merényi László, aki tényleg... Szóval nagyon szerettük. Mi voltunk az utolsó csopjortja, mielőtt meghalt, kár, hogy olyan kevés időt tölthettünk együtt — Szeged? Sokkal többet nyújtott, mint amit vártam. Mezőkövesdi vagyok, Miskolcra jártunk be egyetem előtt, de ez a varos sokkal klasszabb, mint Miskolc. Különösen az egyetemi rendezvények. öt év alatt semmi csalódást nem éreztem, sőt! Válogatni mindig lehetett, volt miből, sok jó hely van. Néha szerintem országos szenzációnak számító eseményeket lehetett elkapni, például A halottlátót a JATEklubban. Csak azt sajnálom, hogy az új Ifjúsági Ház „életét" mi mér nem érjük itt meg... A szemüveges, vékony Kiss Ilona elhallgat, lelkesen néz rám. — Az op>erával elégedett voltam, a prózával nem — mondja Szeder Ildikó. — Egy Pécs melletti kis faluban lakom. A zenei élet Szegeden van olyan, mint a pé. esi, sok jó koncertre járhattam. Engem az opera, a zene érdekel Jobban. Azt viszont nem értem, egy ekkora városnak miért nincs mégsem olyan p>ezsgő szellemi élete, mint Pécsnek? Azt ismerem ... Sokat gondolkoztam ezen, beszélgettünk róla gyakran, kerestük az okokat. — És nem sikerült találni legalább egyet-kettőt? — Hát... Szeged szellemi életének nagyon-nagyon Jónak kellene lennie. Én viszont csak azt tudom, hogy mindenáron vissza akarok kerülni Pécsre. Nincs túl jó állás a láthatáron, a,volt gimnáziumomban lehetek könyvtáros, de nem bánom. Visszamegyek, csakhogy Pécsett lehessek. — Elnézést, de nem hallottam a választ az előbbi kérdésre... Csönd. — Nem lehetne hagyni azt a kérdést? A szőke fiú az asztalnál ül, olvas. — Deák Péter vagyok, TTK-s, biológia-kémia szakos. Mezókovácsházáról jöttem ide. Nagyon sokat jelentett, hogy ebbe a városba kerültem. Otthon volt egy rozzant mozi, meg egy kultúrház. Mikor Idejöttem, teljesen beleszabadultam Szegedbe. Minden filmet megnéztem, színházbérletet váltottam. jártam a szabadtérire. Most mér kevesebb az Idő, de azért figyelem a programokat. A nyár különösen jó. Most ls megy az a Júdás, vagy mi, a színházban, meg kéne nézni... Legjobban a sport érdekel, a KISZ-ben ls sportfelelős vagyok. Csak az a balom, jiogv az újszeged! Sportcsarnokban nem kapnak a diákok kedvezményes belép>őt, piedig segítettek építeni. Többek szerint túl drága az a 21 forintos jegy egyetemistáknak. A SZEOL-lal ugyanez a helyzet, ha már toborozzák a közönséget, erre ic gondolhatnának. Egyedül • színházzal megoldott ez a kérdés, ók aztán igazán segí tenek. — Egyszóval, úgy érzet Szeged sokat adott neked., — Rengeteget. Aki akail tudott ebben a városban ke resni és találni is. Ha le* állás, Itt szeretnék maradni mert nekem Szeged nagyol tetszik. Domonkos László