Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-29 / 74. szám

4 Csütörtök, 1979. március 29. Űfelsége arca ragyás volt Érdekes történetek magyar bélyegekről 'A bélyegekhez kulturális •agy történelmi, máskor meg tragikus vagy éppen groteszk históriák fűződnek. A budapesti Bélyegmúzeum féltve őrzött kincse egy bélyegrajzterv, amelyet Than Mór (1828—1899) neves festőművészünk készített. Kossuth Lajos ugyanis 1848-ban bélyeget akart kiadni és tervezésével őt bízta meg A kép közepén levő címerrajz majdnem azonos a Kossuthbankóéval, körfelirata: MAGYAR ALLADALMI POSTA, alul pedig EGY KRAJCZAR az érték jelzés. Sajnos, kivitelezése a szabadságharc leverése miatt nem valósulhatott meg. Ebben az időben, de már * XVIII. század elejétől, Ázsiában és Európában pestis- és kolerajárvány dühöngött, amit az európai Törökországon keresztül, az akkor Magyarországhoz tartozó Erdélybe is behurcoltak, s rengeteg áldozatot szedett Védekezésül a határ különböző pontjain egészségügyi vesztegzár-területet és úgynevezett elhárító állomásokat létesítettek, ahol orvoson és papon kívül, hivatalos nevén, levélfüstölő ellenőr is működött A leveleket egy készülékkel ecetgőzzel és más maró folyadékkal fertőtlenítették, majd ezt a műveletet igazoló bélyegzőt ütöttek rájuk. Ezeket az úgynevezett „kolera leveleket" füatelisták gyűjtik és kiállításokon gyakran találkozhatunk velük. Így keletkeztek a világhírű, úgynevezett tokaji fogazatátütéses bélyegek, amelyekből csupán néhány maradt meg. Legutóbb egy New York-1 árverésen egy ilyen példányért ötezer dollárt fizettek. A Budai Állami Nyomdában 1871-ben a .kezdetleges kőnyomatos eljárással elkészült az I. Ferenc József osztrák császár és magyar király arcképét ábrázoló első magyar bélyegsor. Amikor az íveket a minisztériumban bemutatták, kitört a botrány. — Hiszen ez felségsértés! őfelsége arcképe mindegyiken himlőhelyesnek látszik — kiáltottak fel. Valóban, őfelsége babérkoszorús portréja ragyásnak látszott. Nyomban utasítást adtaik: valamennyi bélyeget meg kell semmisíteni és újakat nyomatni. Ügy látszik, pár darab mégis elkerülte a bélyegmáglyát, mert néhány évvel ezelőtt, 1973-ban, postán feladott levélen levő példányokat találtak belőlük. Ma egy ilyen bélyeg 150— 200 ezer forintot ér. Végül 1871. május elsején, bár még mindig kőnyomatos eljárással, megjelent a hat címletből álló, 62 krajcár névértékű önálló sorunk. Most a szinváltozatokkal, levélen, több mint 200 ezer forintot fizetnek értük. Meg kell említeni, hogy a bélyegeken nem volt felségjel, hogy feltüntesse, melyik ország adta kt Ausztria 1850-ben megjelentette első bélyegsorát, amelyet Magyarországon is forgalomba hoztak. Ekkor a bélyegek fogazatlanul voltak az íveken és a postamesternek kellett azokat szétválasztani. A fllatélia annaleseiben feljegyzett legenda szerint egy tokaji családnak három nzép leánya volt és mindegyik postamesterhez ment feleségül Egy ünnepnap a három vő összejött a feleségek szülőházában. A tokaji vő kiment a konyhába és látta, hogy anyósa vágókerékkel (derelyevágóval) miként metéli a tésztát. Ez adta az ötletet, hogy hasonló készüléket készíttessen a bélyegek darabolásához. Állítólag a sógorok Is átvették az ötletet. Ma is vannak aggódó szülők, akik kérdik, vajon a bélyegek festék-, illetve gumianyaga nem mérgező hatású-e. Hivatalosan kibocsátott bélyegeknél ilyesmi sohasem fordulhat elő. A „mérgező bélyegek" meséje Magyarországon is fölbukkant. Az 1888-barn megjelent levélboríték rajzú kiadásról híresztelték el: aki ezeket megérinti nyelvével, valamilyen mérgezésben megbetegszik. Az illetékesek nem elégedtek meg vegyészeti ellenőrzéssel, hanem egy csomó bélyeget kutyákkal megetettek. A kísérleti állatoknak nem lett semmi bajuk. így aztán a pánik is megszűnt. A Budapest—Bécs—Krakkó—Lemberg között közlekedő légiposta számára 1925ben az akkor forgalomban volt Parlament-ábrájú bélyegeket REPÜLŐ POSTA felülnyomással látták eL Két egymás utáni repülés alkalmával azonban a gép lezuhant, pilótái szörnyet haltak, mire még egy kísérlet után a rendszeres járatot megszüntették. A Magyar Tanácsköztársaság 1919-ben bélyegsort adott ki, amely Dózsa, Petőfi, Martinovics arcképe mellett a világon először örökítette meg Marx és Engels portréját. A nagy magyar királyokat ábrázoló sor jelent meg 1942ben, amely annyira ihlető hatással volt a portugál királysor tervezőjére, hogy nyugodtan plágiumról beszélhetünk. Kínos helyzetbe került postánk 1954-ben. Kiváló magyar tudásokat ábrázoló sor jelent meg és kiderült: három tudós születési és halálozási éve hibásan van feltüntetve. Sajnos, korábban is, később is, több hiba fordult elő bélyegeinken. Terjedelmes tanulmányt lehetne írni arról, hogy a világháború előtt megjelent bélyegeinket és felülnyomásaikat hányszor és miképpen hamisították. Ezért tanácsoljuk: értékes, régi bélyeg vétele előtt ajánlatos a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége Vizsgáló Állomásához fordulni, amely mondern eszközökkel működik és kiváló szakértők adnak véleményt H. E. Odesszai delfinárium A szovjet flotta odesszai veteránjainak egy csoportját már régóta foglalkoztatja egy delfinárium létesítésének gondolata. Most a város egyik kutatóintézetének munkatársai hozzáfogtak a Falakon innen, faiakon túl Két tanulmányról tervek megvalósításához. Eszerint a delfineket egy, a tengertől elkerített, télen zárt medencében helyezik el. Az állatok idomítását Sevelev professzor irányítja. (ÁPN) Ugye ismerik a peckes kakas meséjét? Nagy fene szemétdomb, büszke kukorékolás, majd arra cikázik egy fecske. „Ostoba!" — csicsergi amannak. — „Nem. veveszed-e észre, hogy birodalmad csak a kerítésig terjed, s azon túl ott a tág világ., Ez utóbbi tagmondatot viseli Bánlaky Pál és Varga Csaba legfrissebb kötete, amelyben egy-egy szociológiai tanulmányt társítottak a szerzők. A szellemes számadás a dolgozatok gondolati summájára utal, hisz mindkét írásban társadalmi viszonyaink sajátos beszűküléséről, megmerevedéséről olvashatunk, A kisvárosi értelmiség életmódját, a fiatalok beilleszkedését vizsgálja Bánlaky Pál, és „A vidékiség tünetei"-ról elszomorító látletetet rajzol. Varga Csaba meg egy nagyközség gazdasági-társadalmi struktúráját elemzi, amiből „A most utópiája", egy rokonszenvesen meggyőző kulturális- és életmódkísérlet bontakozik ki. Első látásra alig érintkező, szűk körű problémakörökre gondolhatunk, aztán rájövünk, hogy nem így van. A kisvárosi jellegzetességek minduntalan túlmutatnak önmagukon, mint ahogy a nagyközségi prognózis is áttekinthető, konkretizálható egyéb településfajtákra. Szóval: tartalmas, szerves egységet alkotnak ezek a dolgozatok, e termékeny összevetésekre és továbbgondolásra is módot adnak. Bizonyára lesznek, akiket a „vidékiség"' címképje bántani fog. Elvégre mindenütt akadnak szemmellenzős, kisszerű, bólogató emberek, ne varrjuk már ezt is a vidéki értelmiség nyakába. Csakhogy másról van szó Bánlaky tanulmányában. Egy magatartásforma sajátosságait keresi, s a kisvárosok egyedi viszonyrendszerében találja meg a legtisztább meghatározókat. Egyrészt a szakmai, kulturális választékhiány tartozik ide. másrészt pedig egy viszonylag egységes és áttekinthető kapcsolatrendszer. Ezekből az objektív adottságokból alakulnak ki a cselekvési gondolkodási formák, amelyeket a viszonyítási alap beszűkülésével, a helyi hierachia abszolutizálásával, továbbá a lokális értékrendhez igazodó életformával jellemez a szerző. Ne gondoljunk persze száraz, tudálékos fejtegetésekre! Inkább komoly, tanulságos mesének érzem Bánlaky írásait, amiben az életszerű frissesség pusztán a természetes logikához igazodik. Pályakezdő mérnök vagy tanár esetét idézi, beszélteti őket, akik valamiképpen többet, mást akartak, mint szűkebb környezetük. A kitűnő felkészültségű mérnök a lineáris programozást szorgalmazta, a lelkes nyelvtanár meg korszerűbb módszereket Az egyszeri könyvtáros ugyanakkor termet biztosított az értelmiségi klubnak, míg egy másik értelmiségi ragaszkodott mozigépész barátjához. De többnyire falakba ütköztek. Sokat beszélünk, sokat hallunk napjainkban ezekről a falakról, mert a tartalmi demokrácia érvényesülése az elevenünketérinti. Am Bánlaky dolgozata így is fontos, figyelmet érdemlő munka, mert a kényelmes, biztonságos, kockázatos életmód sokoldalú, szakézerű elemzését, bírálatát adja. És a legfontosabb társadalmi konzekvenciára is figyelmeztet: ha nem vigyázunk, ha nem teszünk ellene, ez a magatartástípus újratermelődik. Varga Csabát meg éppen a megelőzés érdekli. Miképpen lehetne egy-egy nagyközség fejlesztési tervében a kulturális- és életmódmodelleknek helyet biztosítani? Falusi, nagyközségi viszonylatban miféle reális lehetőségei vannak a közösséggé szerveződésnek ? A tanulmány szerzője világosan látja a jelenlegi központosított gyakorlat korlátait, és egy átfogó, decentralizáltabb rendszer kiépítését javasolja. Utcaklubok, családi könyvtárak szerepelnek ebben az elképzelésben. Olyan társas tormákra apellál, melyekben a legközvetlenebb, legtermészetesebb kapcsolatrendszer érvényesülhet, s melyek a művelődési központokkal együtt dinamikus, tartalmas hálózatot alkotnának. Jól élni vagy szépen élni? Üsszunk az árral vagy értelmesebb, közösségibb élettel próbálkozzunk? Végső soron ezekre kérdez Bánlaky Pál és Varga Csaba tanulmánykötete, amiből ön- és társadalomismeretet. de cselekvési támpontokat is nyerhetünk. (Gyorsuló idő sorozat, Magvető K. 1979.) Szuromi Pál Egy képtár és közönsége Lódzban, Lengyelország legnagyobb textilipari központjában közel fél évszázada működik a Modern Művészeti Galéria. Gyűjteménye szokatlan módon, a világ avantgarde művészeinek adományaiból alakult ki. így a galéria a kubizmus, a futurizmus, a purizmus, a konstruktivizmus, a neoplaszticizmus és a szürrealizmus különböző fejlődési szakaszait mutatja be. A gyűjteményben Arp. Delaunay, Picasso, Prampolini és a lengyel művészek — Chwistek, Czyzewski, Katarzyna Kobro, Henryk Stazewski — alkotásai láthatók. A múzeum igen lényeges, újszerű vonása a közönséggel való jó kapcsolat, a művészet közkinccsé tétele érdekében kifejtett tevékenysége. „Hozzuk közelebb a művészetet a munkásokhoz!" címmel például vándorkiállítást rendezett és előadássorozatot tartott. A muzeológusok üzemekben, kultúrházakban, sőt, nem ritkán üzemcsarnokokban rendeznek kis kiállításokat és művészeti vitákat. Hasonló célokra igénybe veszik néha a színházak előcsarnokait is. Másik rendezvénysorozatuk a „Három múzsa estéje", amikor az irodalom és a zene eszközeit is felhasználják a képzőművészeti alkotások jobb megértetésére. Legújabb és igen népszerű kezdeményezésük az „Egy vasárnap a művészettel", amikor egész napon át kínálnak nemes szórakozást a látogatóknak a múzeumban, kinek-kinek ízlése szerint, mert a műsoron többek között kiállítások, koncertek, író-olvasó találkozók, divatbemutatók. könyvvásárok, műtárgyak vásárai egyaránt szerepelnek. Bátyai A r • • r f fi V j«nő Az újjáépítés io krónikája . A századforduló után A gondolat és a fogadalom sokat foglalkoztatta a várpsatyákat, és a templom elhelyezését Illetően is számosan tanakodtak. Voltak, akik a templomot a Hungária Szálloda (volt Kass) helyére tervezték, mások a későbbi MAV-igazgatóság épületének helyét szemelték ki. Olyan javaslat is felmerült, hogy a templomot a Dugonics térre építsék fel. Végül is úgy döntöttek 1908-ban, hogy a régi városmagot meg kell szüntetni, és a Templom (ma Dóm) téren kell a Fogadalmi templomot felépíteni. Ez maradt a végleges. Az építkezést, egyidejűleg a bontással. 1913-ban kezdték meg, majd 1925-ben folytatták az eredeti, Schulek-féle tervek Foerk Ernő általi egyszerűsítésében, olaszországi neoromán stílusban. Schulek eredetileg háromhajós, román bazilikát tervezett, a kereszthajó négyzete felett nyolcszögű kupolával. E szerint a terv szerint három diszkapuval tagolt, tim* panonos homlokzatot oszlopos árkádok kötötték volna öszsze a tornyokkal. A templom főhomlokzata az Oskola utcára nyílt volna. Schulek a templomot kőburkolattal tervezte, amit Foerk téglával helyettesitett. A templom körüli tér rendezését 1928-ban kezdték, Rerrich Béla tervei szerint, hogy egy új, városképi jelentőségű együttest alakítsanak ki az egyetemi épületekkel, a püspöki palotával, a klinikákkal és a Nemzeti Panteonnal. A pályázaton második dijat nyert Wálder Gyula neobarokk tervével. A szegedi Háry Géza terve harmadik díjat kapott. Eszerint klasszicizáló épületcsoport vette volna körül a teret. A negyedik helyezést Thomas Antal érte el, művészi fogásokban leggazdagabb, de egyben a Fogadalmi templomtól és a város építészeti stílusától legidegenebb. Tekintettel arra, hogy a Dóm téri építkezések jól elhúzódnak, kanyarodjunk vissza a századfordulóhoz. A század elején a szecesszió jelentkezik, különböző értékű épületeivel. Hivalkodó, városképbe nem Illő bérházakat találunk e korszakból a Berzsenyi utcában, az Attila utcában, a Bajcsy-Zsilinszky utcában. Ez idő tájt bontották le a régi Szt. György-templomból Arleth Ferenc tervei szerint átalakított „tornyos" iskolát, hogy helyére a jelenleg is meglevő iskolaépület kerüljön. Ekkor került bontásra a Vedres tervezte, klasszicizáló rókusi templom, hogy helyet adjon az 1910ben Aigner Sándor és Rainer Ferenc tervezte neogótikus templomnak. Szintén 1910-ből való a Wihart Ferenc tervezte újszegedi templom. E korszak kiemelkedő épülete, a szecesszió szép terméke a Baumhorn Lipót által tervezett új zsinagóga. Tervei alapján készült a hitközség székháza is. Baumhorn vasbetontechnikára tervezte 1904-ben a csongrád—szegedi takarékpénztár épületét, a Kárász utca 14. szám alatti, két utcára néző bérházat és a Dugonics téren levő, trapéz alaprajzú lakóházat. Itteni alkotásai közül a legjobb az új zsinagóga. Az épület tetőzetéből hatalmas kupola emelkedik ki, és a körülötte levő négy dongaboltozattal a négy világtáj felé mutat. Az egész épületen a mór. az arab és a mediterrán díszítőelemek gazdagsága uralkodik. Ekkori jelesebb épületek között említjük meg a Priz-palotát, amelyet Spiegel Frigyes tervezett, és Erdélyi Mihály épített fel. A Vajda-ház (ma Sajtóház) szintén Spiegel tervei nyomán, szembetűnően beugró erkélymegoldással, Ligeti Béla építette. A mellette levő Müller-palota Müller Miksa alkotása, Regdon Sándor kivitelezésében. A szegedi szecesszió legjobb és legkövetkezetesebb alkotója, az autodidakta Magyar Ede — Adok István neves kivitelező vállalkozó veje —, akinek munkássága Lechner Ödön és Lajta Béla közelébe kívánkozik, de ezt a száguldó művészeti irányzatot legkövetkezetesebben ő képviselte hazánkban. Már első épületével ízelítőt adott tehetségéből. ami kitűnik a Tábor utca 5. szám alatti ház kapubejáratának növényi ihletésű vonalvezetéséből, és a kapualj két oldalán sorakozó fehérruhás leányalakok kezében levő virágmotívumokból. Ezt követően tervezte a Reök-palotát, a „lófara-házat". Az épület díszeinek növényi formál, vonalkultusza, a megszokottól eltérő színei nemcsak Szeged, de az ország legjobb szecessziós épületei közé emelik. A szecesszió szegedi tervezői és kivitelezői között meg kell említenünk Tóbiás Lászlót. Pick Móricot, Sós Aladárt, Sebestyén Endrét, Takács Jánost és Koszta Antalt, akik a szecesszió rokonszenvesen mértéktartó házaival járultak hozzá a városképhez. Nem hallgatjuk el Magyar Edének azt az a"'otását sem, amelynek homlokzatára azt írták ki annak ic jén: Somogyi-udvar (volt Ungár-palota). Itt alkalmazták először Szegeden a vasbetont a lakóházépítésben. Szembetűnőek és kellemesen hatnak „pléhölgyei", amelyek mintha a Tábor utcai háza kapualjából költöztek volna át. A református palota tervezését is Magyar kezdte, de korai halála miatt Ottovay fejezte be. Több hatalmas. Magyar tervezte szegedi palota már kommerszízű, nem ér fel korábbi alkotásaihoz. A magyaros szecesszió irányzatához tartoznak Raichl J. Ferenc szabadkai építész ide tervezett házai: a Hunyadi János sugárút 2., a Somogyi utca 12., a Ságvári utca 4., a Gróf-palota és a Szt. Mihály utcai, feltűnően szép bérház. Ebben a stílusban dolgozott Kótay Pál ipariskolai mérnöktanár is. Jól sikerült épületei: a Beregiház (Deák Ferenc utca 22.), az Attila utca 9. szám alatti és a Lechner téri házak. Az új stílusjegyek alapján született meg a város egyik nagyszerű építménye, a Szt. István téri víztorony, 1904-ben, Zielinszky Szilárd műegyetemi tanár, a vasbeton hazai meghonosítója tervei szerint, 40 méter magasra és ezer köbméter űrtartalmúra. A szecessziós stílusú víztorony hosszú éveken keresztül egyedül biztosította a város ellátását. és nagy előrelépést jelentett az 1862-ben létesített vízvezetékhez képest, amelyet tulajdonképpen magánvállalkozás hozott létre. Másik nagy vállalkozás 1904-ben, Kossalka János tervei szerint felújítják a vasúti hidat. (Folytatjuk.)