Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-23 / 69. szám

V 1 Péntek, 1979. március 23. postaláda társszerzőnk az olvasó József Attila sugárúti villamosmegállóig. A gázvezeték és a csatornahálózat kiépítése idején térdig érő sárban jártunk, de tudtuk, nem tart örökké, kibírjuk. Most arra szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét, hogy a csatornahálózat immár kész, lebetonozták. Az egyik csatornanyílást azonban elfelejtették lefedni. Félő, hogy ez előbb-utóbb balesethez vezet" — írja Balogh Kálmánná a Tölgyes utca 2. szám alól. Környezetünk védelmében Az e heti Postaláda összeállításakor megállapíthattuk: az évről évre visszatérő tavaszt témák megtalálhatók a szerkesztőségünkbe legutóbb érkezett levelekben is. A jó idő beálltával ugyanis szinte menetrendszerűen „befutnak" rovatunk elmére azok a híradósok, melyekkel a levélírók környezetünk csúfságaira hívják fel a figyelmet. S mivel napsütéses, jő időben kedélyünk Is jóra fordult: fellelhetők a levelekben a humoros írások is. Ezek közül az egyiknek ehelyütt Idézzük bevezető sorait: „Mellékeltem küldőm e humoreszket / S remélem, a humor benne reszket / Ha közölni tudják: ám azt tegyék / Függetlenül: üdvözletem vegyék." Persze, azért nem fogjuk tréfára a dolgot, ezért hát összeállításunkban tolmácsoljuk a babakocsival közlekedő fiatalasszonyok gondját, rovatunkbál ezúttal sem hiányzik az „örökzöld" téma: a közlekedés bosszúságalt, a javítókarbantartó szolgáltatás nehézségeit tollhegyre túző hirKözlekedésről Az Etelka sori tó ügyében emel szót Domonkos Dezső olvasónk: „Télen veszélyes a gyermekekre, mert bekerítetlen. A csúszkálni akaró kicsik alatt beszakadhat a jég. Tavasztól őszig viszont szúnyogtermelő, bűzlő mocsár az Etelka sori tó, nemegyszer létnt a vízében elhullott állatok tetemét, s mindenféle szemetet." Olvasónk nem elégszik meg az áldatlan állapot ecsetelésével, azt javasolja, hogy a tó közvetlen szomszédságában folyó épületbontásokból kikerülő anyagokkal próbálják meg betemetni a mocsarat. Mindenképpen egyetértünk vele: a tónak nevezett mocsár semmiképpen nem válik a város díszére, felszámolására egészségvédelmi okokból is mielőbb szükség lenne. Ugyancsak környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve ragadott tollat S. E. olvasónk a Kismartoni utcából. Levélírónk nem az utcán maradt szemétkupacokra, nem is az építkezéseket kfsérő rendetlenségre hívja fel figyelmünket, hanem egy olyan Jelenségre, amely mellett nem lehet elmenni szó nélkül. „Az ÉLIKER 90-es számú árudája előtt reggel 6 órától csoportosan isznak az emberek. Az alkohol hatása alatt úgy viselkednek, hogy megbotránkoztatják a környék lakóit, az arra elhaladókat." Az áldatlan helyzet mindenképpen megoldásra vár az intézkedésre illetékesek részéről Sz. 3. újszentlván! olvasónkat már nemegyszer érte hosszúság, amikor délután Szóregen az újszentiváni járatra várakozott. Levélírónk ugyanis Üjszentivánról utazik mindennap sxöregi munkahelyére. „Két-három hetenként előfordul, hogy a megszokott csuklós autóbusz helyett farmotoros járat közlekedik ezen az útvonalon. A sofőr rendszeresen a megállóban hagyja a várakozót, az úgynevezett SzűcsKovács megállóban többször otthagyott engem is. Így történt február 21-én délután is. Akkor többedmagammal maradtam a megállóban. Március 13-án sem jártam jobban: a OC 50—57 rendszámú fax i no toros autóbusz vezetője ugyanis nem állt meg. Kérem a Volánt, ha idegen buszt küld ki a tisiaszige.ti vonalra, legalább mondják meg a sofőröknek, hogy kezükkel intsenek, ha nem állnak meg. s Jelezzék, jön-e másik kocsi vagy sem. Mert valakit otthagyni a megállóban szerintem nemcsak felháborító, hanem embertelen9ég is. Bérlettel a zsebemben többször gyalogoltam már kilométereket." A Bakay Nándor utca lakóinak leveléből idézünk: „A leendő trolibusz útvonala, ha jól tudom, a Bartók Béla térről a Bakay Nándor utcán át vezet. A Volán 10. sz. Vállalat autóbusz- és tehergépkocsi-telephelye ugyancsak a Bakay Nándor utca végén van, nem kerülik el az utcát a kamionok, a kfll- és belföldi személygépkocsik sem. Az erős Igénybevételtől az utca úttestének aszfaltburkolata régesrég meghibásodott, több helyen mély gödrök keletkeztek, ezekben a csapadék összegyűlik, majd sárral keveredve — a Járművek segítségével — a házak falára, ablakaira, bejárataira csapódik. De a gyalogosok sem mentesek a szétfröccsenő víztől, sártól." Az utca lakói annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy a trolibuszjáratok beindításával napirendre kerül a Bakay Nándor utca aszfaltozása, útpadkájának javítása, s •z árkok rendbehozása is. Kurusa József né Szegedről, az Erdő utcából küldött sxerltesztőségün kbe levelet: „A 22-es és a 73-as jelű autóbusz Molnár utcai megállóját rendkívül rossz helyre tették. A híd építése és a felsővárosi építkezések miatt igen nagy errefelé a forgalom, a járművek esós időben. valóságos sártengerben közlekednek. De ennek a sártengernek a közepén található az autóbusz-megálló ls. Az' erre haladó járművek így szinte beterítik a várakozókat sárral. Aki Itt vár az autóbuszra, annak számolnia kell azzal, hogy a kabátját egy évben többször is el kell vinnie a tisztitóba. Megoldás lenne, ha az autóbusz-megállónak kinevezett részt úgy képeznék ki. hogy ne legyen gödrös, netán simára betonoznák a kocsiutat a közelben." „Naponta a Tarján VII-es ütem építkezése mellett haladok el. A Tölgyes utcában lakom, s másokhoz hasonlóan többször is megteszem az utat a Stéhli utcától a Magányosan — kisgyerekkel Az egyedül élő emberek nevében javasolja H. F. tarjáni olvasónk, hogy külföldi és hazai példákra hozzák létre Szegeden is a magányosok klubját. Mint írja, Budapesten és Miskolcon már működik efféle klub, s a sajtóban közzétett tapasztalatok szerint igen eredményesen. Olvasónk javaslata: a klubnak otthont adhatna a Hazafias Népfront valamelyik szervezete, vagy a művelődési házak egyike. A közös kirándulások, a társasutazások, s a különféle rendezvények alkalmával sok társtalan, magánytól szenvedő ember találhatna társaságot. A Kislány „lopott" kisbabát című írásunkkal kapcsolatban meglehetősen indulatos hangú levelet küldött szerkesztőségünkbe Dóka Györgyné Sándor utcai olvasónk. Mint írja, egyetért azzal, hogy az utcán hagyott babakocsikban a kisgyermekek veszélynek vannak kitéve. Am — így érvel — sokszor megoldhatatlan, hogy a szülők magukkal vigyék a gyerekeket, amikor például vásárolni mennek. Az üzletek ugyanis egytől egyig zsúfoltak, többnyire szűkösek, babakocsival bemenni szinte .lehetetlenség. Mit tehet a szülő; a bejárat előtt, a kocsiban hagyja gyerekét. Olvasónk érvelése Igaz. sorait azzal egészítenénk ki, hogy talán mégis okosabb, ha a kisgyerekeket karjukba veszik, kézen fogják a szülők, s Így állnak a pultok előtti sorba. Igaz. jóval nehezebb, körülményesebb így a vásárlás, de gyermekeink épsége, biztonsága szempontjából ez a helyesebb. Tulajdonképpen... Egykor, nem is túl ré* gen világszerte ismert népbetegség volt a tüdőbaj. Tömegesen pusztított országunkban is, de sikerült legyőzni: a megelőző intézkedések, a gyógyszerek és persze az orvosok segítségével. Nemrég újabb népbetegség tűnt fel: elterjedt az „Izé", a „hát", meg a „hogy is mondjam?". Átvészeltük ezt is, talán azért, mert edzettebbek lettünk, de az is lehet, hogy közben „átbeszéltük" és „kiértékeltük" a dolgokat, vagyis megszűnt a „probléma", így „lerendeztük". Mint ahogy időközönként betör a meleg- vagy a hideghullám, ahogyan frontátvonulás mutatkozik az időjárásban, úgy tört be életünkbe, csapódott közénk a „tulajdonképpen". Rádióból, televízióból halljuk, felfigyelhetünk rá az élőbeszédben is. Kénytelenek vagyunk tudomást szerezni e divatos és — idegölő — kifejezés létezéséről. Persze, egy-egy mondat erejéig még elviselhetjük, de amikor lépten-nyomon csak ezt halljuk ... Immáron hálásan tekintünk arra az előadóra, aki két mondatot is elmond, s nem hangzik fel szájából a tulajdonképpen. Óh, milyen zord idők! Nemrég hallgattam az óvodások műsorát, melyben a riporter néhány kérdést tett fel az egyik kislánynak. A válasz nem késlekedett, elhangzott néhány mondat, s még leírni is szörnyű, háromszor hallhattam a... — igen, kedves olvasó — a „tulajdonképpen" kifejezést. Mostanában annyi okos találmány látott napvilágot. Köztük a hajnövesztő szer és az égés elleni kenőcs. Miért nem találják felvégre a tulajdonképpen elleni szert is? Nem vagyok gazdag ember, de szívesen felajánlanék egy összeget annak, aki jó, hatásos szert adna az emberiségnek: a „tulajdonképpen" ellen. írásom végéhez közeledve elgondolkodom, vajon mit is akarok én tulajdonképpen ezzel a „tudományos" eszmefuttatással? Reményi György Szeged, Mérey utca löszét a szolgáltatást végző GELKÁ-ra, Illetve az Elektromos Szövetkezetre, és arra, aki kitalálta, hogy a magnót és a 20 kilón aluli készülékeket javításra be kell szállítani. Mire az ember mind a négy helyet végigjárja, elmegy a kedve a javíttatástól. Vagy megvárja, amíg a garancia letelik, mert akkor, ugyebár már nem kell a készüléket becipelni; jöhet a szerelő házhoz is. Ezek után már csak arra lennék kíváncsi, hogy Szegeden hol javítják — garanciális időn belül — a magnetofonokat? Amennyiben a választ a lap hasábjain is közzé teszik, bizonyára több embertársam megkímélheti magát a felesleges bosszúságoktól." Válaszol az illetékes Magnójavítás, tortúrával B. M.-né olvasónk magnetofonja meghibásodott. levélírónk útra kelt tehát, hogy a szerkezetet megjavíttassa. „Naiv lélek lévén, bementem a Napsugár bisztróval szemközti GELKÁ-hoz bejelenteni, hogy a magnó elromlott, javítsák meg, még garanciális. Készségesen közölték velem, hogy nem az illetékesek. hanem a tarjáni Budapesti körűti GELKA, oda menjek, ott majd megjavítják. El is ballagtam, legnagyobb csodálkozásomra ott közölték velem, hogy magnójavítással sajnos nem foglalkoznak, ez a feladatkör az Elektromos Szövetkezeté. Udvariasan elküldtek az Olajbányász térre, hogy ott jelentsem be a hibát. Elmentem hát oda ls. Az ablakban, egy papíron azt a kiírást találtam, hogy az üzlet átalakítás miatt zárva. „Üzemelés a Szeged. Attila utca 16. szám alatt." Mire idáig eljutottam a magnóval — körülbelül 20 kiló súly —, bizony mondtam egy-két keresetlen A február 23-1 Postaláda rovatunkban megjelent észrevételre válaszolt a budapesti Puskás Tivadar Műszer- és Gépipari Szövetkezet elnöke, „őszintén be kell vallani, helytálló volt az a kifogás, amely az Extra Superfilt szipka megjelenését követő időszakban merült fel, ugyanis a meglehetősen nagy érdeklődéssel szövetkezetünk nem tudott lépést tartani. Átmeneti ideig az igényeket csak részben tudtuk kielégíteni. Örömmel közöljük azonban. hogy — többek között a lapban megjelent írás hatására — azonnal intézkedtünk és most már biztosítani tudjuk a folyamatos ellátást. Meg kell még jegyeznünk, hogy a szipka műanyag betétje a nikotintól való megtisztítás után többször is felhasználható. Azok, akik el akarják kerülni a tisztítással járó kellemetlenségeket, használat után akár el is dobhatják a betétet, melynek ára igen olcsó." Köszönet A GF 15—62 rendszámú autóbusz vezetőjének mond köszönetet Tóbiás István (Tarján 525 B) olvasónk. Mint irja, a 10-es járat vezetője a megállók előtt rendszeresen mikrofonba mondja a megálló nevét, indulásnál felhívja az utasok figyelméé arra. hogy az ajtó csukódik. Udvariasságáért, kulturált utazást biztosító magatartásáért — olvasónk szerint — mindenképpen dicséret illeti, összeállította: Ladányi Zsuzsa Bátyai A r • • f f Fif jonu Az újjáépítés s. ikrónikája Híd és rakpart Az állandó híd tervezésére kiírt pályázatra 29 tervet küldtek be, és ezek közül a francia G. Eiffelét fogadták el kivitelezésre. Később kiderült, hogy a tervet a francia cég megbízásából Feketeházy János készítette. A híd a Tisza medrét egy, az árteret három nyílással hidalta át. A híd hossza 401 méter, szélessége 11 méter volt, a következő tagozódással: 7 méter széles kocsiút, és 2—2 méter széles gyalogút. A hajózást is figyelembe véve. a folyómeder középvonalától 10—10 méterre, a Tisza 0 pontja felett 13,75 méteres szabad nyílást alakítottak ki. A kőpart és a híd kereszteződésénél aluljárót létesítettek, hogy a teherpályaudvar és a hajóállomás közötti forgalom Itt bonyolódjék. Az újszegedi oldalon a védőtöltésen vezették át a hídfeljárót. Feketeházy vasszerkezeti tervéhez Schikedanz Antal készített építészeti tervet, amely szoros összhangban állott a pályázati kiirás követelményeivel. Az építkezési munkálatokat 1880. decemberében kezdték, és 1883. szeptem 1-én adták át u hidat a forgalomnak. Szeged népe, amely az egész építés alatt nagy érdeklődéssel vette körül a hidat, még aznap birtokába vette, és mindjárt az első napon, déltől estig. 12 ezer 787-en mentek rajta keresztül. A híd építését a műszaki osztály részéről Feigclstock Gyula és Gruber Antal ellenőrizték. Feketeházy szegedi közúti hídja könnyed megjelenésű volt. Jól illeszkedett az újjáépített városképbe, és a kor közízlését is messzemenően kielégítette. A bíráló bizottság úgy nyilatkozott róla, hogy „Bármely világvárosnak is díszére válhatna." Építése egymillió 700 ezer forintba került. A hatvanéves híd jól bírta a megpróbáltatásokat, a kedvezőtlen talajviszonyokat és a Tisza erős sodrását. Az igénybevétel miatt 1343-ra azonban már pillérmozgásokat észleltek. A felújító munkálatok közben. 1944 októberében, a visszavonuló németek a mér gyengélkedő hidat felrobbantották. A jelenlegi híd Mtcháilich Győző, Majoros Sándor és Haviár Győzd tervei szerint épült, kétpllléres, egyik végén konzolos merevítőtartójú acél ívszerkezet. Az új híd építésekor figyelembe vették a régi híd megmaradt feljáróit és pilléreit. A régi híd szerkezetéből és rendszeréből leszűrt tapasztalatok felhasználásával, mellőzték a pillérek megterhelését nagyobb vízszintes erőkkel. Az új hidat 1948. őszén adták át a forgalomnak. A mai méltó utódja Feketeházy János korábbi alkotásának. Lechner Lajos nagyszabású városrendezési tervének megvalósításához a még meglevő várat le kellett bontani, amire Kovács István kőművesmester, városi vállalkozó kapott megbízást. A várat valószínű, hogy francia építészek építették. II. József császár uralkodása alatt már elvesztette erődítmény jellegét, s a víz már csak kaszárnyát és büntetőintézetet talált itt. A vár lebontását 1882-ben fejezték be. Kováts István, a szinte mérnöki szinten művelt mesterember a múlt század 50-es és |60-as legnagyobb építkezések irányítója, kivitelezője volt. Többek között 6 építette a neogótikus „Fekete-házat", a Dóm téren volt Lemleházat, a Somogyi utcai Pachler-házat, saját házát a Kossuth Lajos sugárúton. A bontási munkálatok során megmentette a régi köveket és faragványokat, és megalapozta a lapídariumot. A közúti híd felépítésével és a vár lebontásával kerülhetett sor a rakpart kiépítésére. A tervek elkészülte előtt Zsigmondy Béla végzett talaj fúrásokat és talajmechanikai vizsgálatokat. Erre alapulva készítette el a tervet Wcin Aurél, 1880-ban. A kivitelezési munkálatokra a Hellwag és Würth-céggel kötöttek szerződést. A lépcsős partokat 1881-ben és 1882-ben elkészítették, de az 1881-es árvíz és a lassan levonuló árhullámok miatt csak lassan haladtak. A kedvezőtlen talajviszonyok és a Tisza romboló hatása következtében 1882-ben a partfal két helyen lesüllyedt, mire a külföldi céggel a kivitelezési szerződést felbontották. Ezt követően úgy határoztak, hogy a műszaki osztályon belül partépítő kirendeltséget hoznak létre, és ettől kezdve a munkálatokat Wcin Aurél és Bayer Béla mérnökök irányították. A munkálatok nagyon elhúzódtak, a rakpart építését csak 1886-ra tudták befejezni, és több mint kétmillió forintot használtak fel. ÜJabb, veszedelmesebb arányú süllyedésre 1889-ben került sor, amit aztán 1890-ben kijavítottak. A rakpartnak már építésekor, de azt követően Is azzal kellett számolni, hogy a Tisza és a Maros találkozásakor, az alacsony és a magas vízállások következtében, az esések különbsége igen jelentős. A Marosé háromszor is nagyobb a Tiszáénál. A Tisza és a Maros együttes vízmozgásának eredményeként jöttek létre a partfal alatt is a különböző mélységek, amelyek mentén apadáskor rendszerint megmozdultak a partfal alapjai. A későbbi évtizedekben is állandó problémát jelentett a partfal megcsúszása, legutóbb az emlékezetes 1959. és az 1960. évi, a klinikák előtti szakaszon. Az eredeti, a hat évig tartott építkezés alatt 5210 méter hosszan építették ki a rakpartot, amelyet, ha sokszor toldozni-foldozni kellett is, közel száz évig állta a Tisza és a Maros szeszélyeit, különösen a nagy áradásokat követő megpróbáltatásokat. Ha sokáig is tartott felépítése, és menetközben váratlan nehézségek jelentkeztek, megépítésével mégiscsak szépült a Tisza-part, Jól szolgálta a forgalmi követelményeket, és Szegednek városias megjelenést adott, a korábbi kietlen, szakadozott, omladozott partrészek helyett. A most felépült, centenáriumi partfal a MÉLYTERV szakemberei: Schuminczky Jenő, Ele/ánti László, Cser Tamás és Kuzmann Gábor tervei szerint készült, figyelembe véve a partfal eddig tapasztalt, közel százéves problémakörét. A rakpart legűjabbkori életével új szakasza kezdődik a szegedi partfalnak, amelynek alapjait a Wein Aurél tervezte alkotásban kell keresnünk. A jelenlegi rekonstrukció egyenes és szükségszerű folytatása Szeged akkori újjáépítése eme nem csekély, és távolról sem lebecsülhető alkotásának. Jelentősége városképi értékű is. (Folytatjuk.)