Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-23 / 69. szám

Péntek, 1979. március 23. 5 A Vatikán képviselői Magyarországon A Vatikán képviselői: Luigi Poggi érsek, pápai mictus ós Faustino Sainz D.tnoz nunciatúrai titkár március 15—22. között Ma­gyarországon tartózkodtak és találkoztak dr. Léleai László bíboros, esztergomi érsekkel, a magyar katolikus püspöki kar elnökével, s a püspöki kar több tagjával. A Vatikán képviselőit fo­gadta Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. (MTI) Rekonstrukció Rekonstrukciót hajtanak végre az ország legrégibb romkertjében, a szombathe­lyi Járdányi Pauloviis Ist­ván romkertben. A romterü­letet annak idején a közvet­len szomszédságában levő barokk székesegyház építése­kor tárták fel. Szombathely elődje, a 445-ben földrengés­ben elpusztult Savaria köz­pontjának és a középkorban ráépült várnak a maradvá­nyai láthatók itt. Szegedi „vörös" tárlat Ahogyan a proletár fórra- radalmak zajában maradtak hangzó dicsérettel írtak. Ju­dalom hazai győzelmének fel- hívek az ecsethez cs vésőhöz, hász Gyula fáradhatatlan tételei országszerte és helyi és egyik kezükben sokszor buzgalommal támogatta vonatkozásban 1919 tavaszán bizony fegyvert kellett szo- művészbarátait, egyre érettebbé váltak, úgy ronoatniok." A munkásmozgalommal bontakozott ki fokról-fokra a A Tanácsköztársaság köz- kapcsolatot tartó haladó szel­szegedi irodalom-, zene- és ponti szerveitől elszakított lemű, s köztük komimunistá­képzömúvészét megújult ar- Szeged haladó képzőművé- vá vált, sőt — mint Kuko­culata is. Hatvan évvel ez- szeinek bátor kiállása volt ez vetz Nana és Heller Ödön előtt, a Magyar Tanácsköz- a tárlat, amellyel lényegében személyében — mártírhalált társaság idején helyi festőink az el6Ő magyar proletárdikta- halt helyt művészeink emlé­és szobrászaink legjobbjai túra fennmaradása mellett két a felszabadulás óta mél­mindinkább arra törekedtek, tüntettek. A kiállítás tömeg- tón megbecsüljük. Nevüket, hogy érdekeiket kivívni tudó sikerét tükröze, hogy már az valamint eszmei és művészi kolletktívába tömörülve, kö- első héten kétezerre emelke- hagyatékukat, illetve az 1919 zos erővel határozzák meg és dett a látogatók száma. A tavaszán rendezett „vörös" harcolják ki a szegedi képző- megérdemelt elismerésben a tárlatukat azzal a szándékkal művészet fellendítésének műalkotásokon- kívül, része Idéztük fel, hogy mai kép­alapvető követelményeit Vá- volt a tárlatot rendező Ger- ző- és Iparművészeink az ő rosunk felpezsdült kulturális gely Sándornak és Tardos példáikat tisztelve még ered­életének Juhász Gyula is Taussing Árminnak is, mert ményesebben tudják tovább fontos előmozdítójává vált hangversenyeket és elöadá- fejleszteni Tisza-parti váro­Az 1919 március elején írt sokat szerveztek a kiállítási sunk. Szeged megújhodó áb­Művészetet a népnek című termekben. A sikeres bemu- rázolóművészetét. vezércikkében hangsúlyozta, tatóról a helyi lapok egybe- Szelesi Zoltán hogy „...a költő, a festő, a szobrász, a muzsikus találja meg az elektromos áramot, amely idegei finom és nemes remegését bekapcsolja milli­ók érdeklődésének centru­mába, szóval a művészet le­gyen közkincs." A szakszervezetbe tömörült szegedi művészeknek 1919. május 18-án kiállításuk nyílt a Kultúrpalotában, melyen 24 művész 211 alkotását mutat­ták be. A tárlaton helyi fes­tőink és szobrászaink színe­java részt vett. így többek között: Gergely Sándor. Ká­rolyi Lajos, Pápp Gábor, Dinnyés Ferenc, Vlasics Ká­roly és mások, mint például az akkor már pesti lakossá lett neves szobrász. Pásztor János is. A kiállítás tiszta jövedelmét és az eladott mű­vek 10 százalékát a „Szegedi müvészalap" (művészképzés, pályadíjak, művésztelep stb.) létesítésére szánták fordítani. Tárlatuk katalógusának elő­szavaként Juhász Gyula ki­emelte, hogv „.. a szegedi művészek, akik most kitere­getik és kibontogatják az ál­maikat. a vivődásaikat, a ke­resésüket. akik mintegy val­lomást tesznek arról, hogv mit akartak és mit értek el, ne feledjük, háborúk és for­Ülést tartott a KISZ megyei bizottsága Tegnap, csütörtökön Sze- kedési tervet, amely a KISZ­geden Bódi György megyei szervezetek időszerű mező­első titkár elnökletével tar- gazdasági, élelmiszeripari fel­totta ülését a KISZ Csöng- adatait határozza meg. rád megyei bizottsága. A A megyei KISZ-bizottság testület tagjai elsőként je- ülésén ott volt és munkójá­lentést hallgattak meg a ban részt vett Zákány Jó­Csongrád megyei fiatalok la- zsef, a KISZ KB tagja. Ka­késhelyzetéről és a KISZ- menszky Péter, a megyei szervezetek lakásépítéssel pártbizottság munkatársa és kapcsolatos feladatairól, a Csépi Lajos, a KISZ KB lakáselosztásban való jogaik munkatársa. érvényesítéséről. Ehhez a | ­napirendi ponthoz Horváth j árasok Dorozsmán, Ördögh K. Sándorékuál rózsalugas áll­ványa hasítja ketté az ud­vart A folyosón frissen fes­tett kaptárak egymáson. Deszkák hasalnak alattuk. Az asszony és a leány ép­pen a családfőt várja haza. Az ebéd kiszedve, az aszta­lon, A márciusi napsütés udvarra nyitja az ajtókat, ablakokat — Már itthon kéne lennie — mondja az asszony —, régen bejött a busz. — Méh észembert keresek, aki mézbogarakkal bánik. — ö majd jön. és min­dent elmond. — Miért? Maga talán ha­ragszik a méhekre? — Hát nem nagyon ugrá­lok értük. Aztán szépen kiderül az ellenkezője. Ha akarna, se tudna haragudni a bogarak­ra, mert az ura mellett ti­zennégy év alatt szépen hozzájuk 6zokott. Amikor megfeledkezik róla, hogy az előző este kaptak össze a méhek miatt — úgy beszél róluk, mint aki szakmabeli. Az is gyorsan kitudódik, hogy a kisebbik gyerek első osztályos, de már ott tátja a száját az apja körül. és nem árt neki a szúrás. Csil­lának viszont, ha még rá se száll, máris bedagad a füle. Közben segedelem érkezik. Ma«;k méhészember jött a kaptárokért, a fiával. Illés Károly társa és cimborája a családnak. Kerekítjük a beszélgetést a bogarakról. Keresem az elejét a méhészetnek. Aztán ráfogjuk, hogy a teleltetés­től indulunk. A nyugodt ar­cú, bajuszos méhészember készséges: — Augusztus végétől, szeptember elejétől lehet számolni a telet. Ekkorra már szépen lefödték a téli­revalót Ezután összehúzód­nak. fészket alakítanak ma­guknak. Már nézni kell, van-e elég ennivalójuk. — így éri őket a tél..í — Egymáshoz bújnak, melegszenek, ilyenkor a vi­lágért sem szabad bolygat­András, a megyei KISZ-bi­zottság munkatársa fűzött szóbeli kiegészítést. Csongrád megye KISZ­szervezeteinek párttaggá ne­velő és ajánló tevékenységét, a múlt évi tapasztalatokat Kulcsár Péter, a megyei KISZ-bizottság titkára is­mertette. Ezt követően a tes­tület elfogadta azt az intéz­Hegnyílt a filmtéka A filmkedvelő közönség ré- rövid- és dokumentumfil­gi igényét sikerült kielégite- mékből tematikus összeáll í­nie a Csongrád megyei Mo- tások, valamint a szegedi té­ziüzemi Vállalatnak: tegnap, véstúdió műsorai egészítik csütörtökön stúdiómozi kezd- majd ki a filmtéka program­ié meg működését Szegeden, ját. A Móra Ferenc Múzeum A múzeum és a moziüzemi adott helyet (reprezentatív vállalat példaszerű, közmű­disztermét) a Szegedi Film- velődési céljainkért való tékának; ezentúl a hét há- együttműködése révén 120 rom napján (csütörtökön, férőhelyes stúdiómozival gaz­pénteken és szombaton) itt dagodott tehát a város. A vetítik a filmművészet ki- Szegedi Filmtéka tegnap es­emelkedő alkotásait. A mo- ti ünnepi megnyitóján dr. ziüzemi vállalat tervei sze- Kovács Miklósné, a megyei rint a filmtéka műsorán — tanács művelődésügyi osztá­amelyet a szegedi filmbará- lyának csoportvezetője be­tok segítségével szeretnének szélt az új vetítőterem funk­összeállítani — nemcsak az cióiról, Szeged közművelődé­úgynevezett művészfilmek seben betöltendő szerepéről, szerepelnek; önálló alkotó- A Tanácsköztársaság jubileu­műhely'kkeL, a különböző ma alkalmából korabeli do­filmstúdiók termésével is kumentumfilmekböl velitet­megismerkedhetünk, az or- tek félórás műsort, majd a szágos premierek előtti be- filmtéka első előadásaként mutatókra, ankétokra pedig Jancsó Miklós új művét, a meghívókat kapnak a filmek Magyar rapszódiát láthatta a alkotói is. Mindezeken kívül; közönség. Somogy i-könyv tán műhely A helytörténeti kutatásnak tarthatott a Rákóczi-emigrá­jópár avatott szakembere és cióval. Rokolya Gábor „Az sok érdeklődő támogatója öröklés Szegeden a reform­van Szegeden. A városunkról korban 1825—1848" című dol­alkotott képhez új színt, új gozata a végrendeletekről, az tónust adnak a kutatók egy- örökösödési és osztálypörök­egy adat fölmutatásával, egy- ről értekezik, Papp János egy összefüggés föltárásával, Szeged első primadonnájá­néha éppen az ő közreműkö- ról, Chlbay Pálné Éder An­Idésükkel vagyunk, kénytele- tóniáról ir. Ruszoly József a nek átértékelni a belénk ivó- váltótörvényszékért folya­dott régi képet. Ez a szem- modó szegedi petíciót teszi pont teszi jelentőssé a szege- közzé, és a fölterjesztés kö­di könyvtár szerény kiadvá- rülményeit írja le. Zsoldos nyát, a Somogyi-köfiyvtári Sándor az állami szemkórház műhelyt. Most megjelent igazgatójára, Leitner Vilmos­1978-as évfolyama a száz éve ra emlékezik. Neves szegedi született festő. Szőri József orvosról, H0IIÓ6 Józsefről szól emlékének adózik első he- Péter László tanulmánya, és lyen alapos írással és néhány azt firtatja, hogyan jutott el festményének bemutatásával, osztálykötöttségei ellenére a Juhász Gyula, Tornyai Já- nemzeti függetlenségi eszme nos, Hollós József, Domokos hitvallásától, a polgári radi­László és Remsey Jenő vé- kalizmuson és szociéldemok­leményének idézése után a rata nézeteken át a forradal­cikk szerzője, Apró Ferenc mi szocializmusig, a leniniz­mondja Szőriről: „... nem- musig. Palásti László Juhász csak a szegedi, hanem a ma- Gyula költeményeinek legré­gyar piktúrának is az egyik gibb francia fordításait adja legigazibb tehetségeként tűnt közre a füzetben. Ortutay föl. Festészetünk hullócsilla- Gyulától, a szegedi kötődésű gai közé tartozott...", aki néprajztudóstól Katona Imre festőként nem tudott megél- vesz búcsút. Bálint Sándor ni. „A szögedi nemzet" című ösz­Oltvai Ferenc az 1728-as szefoglaló munkájának első szegedi boszorkányégetésről két kötetét ifj. Lelc József. közöl tanulmányt, megerősít- Indig Ottó „Juhász Gyula ve azt a föltételezést, hogy a Nagyváradon" címmel a Kri­boszorkányok kapitányaként terion Kiadó gondozásában elítélt és megégetett Rózsa megjelent könyvét Grezsa Dániel korábban kapcsolatot Ferenc ismerteti. ni őket. Ahogy a fagyok el­múlnak, kezdenek jönni ki­felé a lyukakon. Megmutat­ják magukat, hogy ízlett a tél. Elkezdenek takarítani, kihordják a hullákat. — Hogyan? — Nagyon nehezen bírják szegények. Amelyiknek si­kerül, elviszi messzire. ha nem, csak ide teszi a nyílás elé. Olyan is van. amelyik csak a kijáratig tudja ci­pelni a halott társát. — És ez baj? — Betegség lehet belőle. Ezért mi tavasszal kisöpör­jük a kaptárakat. Tiszta he­lyen kapnak enni. Ilyenkor beadjuk nekik a gyógyszert is. — Megeszik? — Becsapjuk őket. Szi­rupba keverjük. A gazdaasszony meg Csil­la minden motorzajra az ut­caajtót nézi. Az idősebblk méltatlankodik is: — Azt mondta, valami gyűlés lesz bent a gyárban, és amiatt a későbbivel jön. A jutában asztalos. Három műszakban dolgozik, azt is azért vállalta, hogy jobban kijöjjön a szombat-vasár­nap. Mert a szabadság nem elég neki, örökké a bogarak között van. — Maga is kijár a ván­dortanvára? — Csak néha. — Pöröl az emberrel a méhek miatt? — Tőlem elférnek. Látja, itt is minden csupa keret és kaptár. Mind ő csinálja. Már a nyárra valót faragja. A viaszt kifőzte, és Ide ra­gasztja bele a műlépet — mutatja Ördöghné a sorba rakott nagyboconádi kere­teket. — Az este is sokáig kopácsolt, még a szerszá­mokat is széjjel hagyta. — Valami haszna csak van, hogy az ura méhész? — Persze! A múltkor már örvendeztünk a lányommal, mert eladott tizenkét csa­ládot. Vártuk a pénzt — És? — Cukrot vett belőle! A bogaraknak! Azt is elmondták a rög­tönzött „méhészeti órán", hogy a cukorból nem lesz méz, az csak serkentő. Akácvirágzásra erősítik vele a családokat. És hogy a ren­des anya mellett van ál­anya is. — Amikor elpusztul az anya, a dolgozók kiválasz­tanak egyet maguk közül, s addig etetik tnéhpempövel, ameddig olyan illata nem lesz, mint a rendes anyának. Ezután a többiek hallgatnak rá. — Ez rossz a családnak? — Az álanya csak heré­ket petéz, nem dolgozókat. Erre ügyel is a jó méhész, mert különben széthullik a család. — Mit tesznek ilyenkor? — Leváltjuk az anyát, akárcsak akkor, amikor el­öregszik. — Honnan pótolják? — Az anyabölcsőből, amit az anyanevelőbe teszünk. Azt hiszem, Sanyinak van is ilyen, mindjárt megmuta­tom. Pillanatok alatt előkerül a fekete fedelű fadoboz, rá­nézésre olyan, mint a sza­vazóurna. A két kicsi máris fölnyitja, a méhészember pedig elmondja az urna csínját-bínját. Ebben daj­kálják a dolgozók a bölcsőt mindaddig, míg az anva ki nem kell. Miután bepárzik, elkezd petézni, s akkor cse­rélik be oda, ahova kell. Nem mindig fogadják be, ilyenkor többször próbálkoz­nak. Anya nélkül szétzüllik a család, az tartja össze, az irányítja a bogarakat — A méhész észreveszi, ha valami nincs rendben a kaptárban? — Azonnal! A fülével meghallja, ha valahol baj van. Sanyi, ha egyszer vé­gigjárja a kaptárakat. rög­tön hallja» ha valamelyik másként zenél. — A méhek is vereksze­nek ... — Sajnos néha keletkez­nek rosszindulatú háborúk. Egyszer csak megbolondul­nak. lerabolják a másikat. Leölik az anyát, és ellopják a mézet — Ekkor mit tesz a mé­hész? — Leszűkíti a járatot hogy jobban tudjon véde­kezni a család. Ennek elle­nére ilyenkor sok a „hősi halott". összefullánkolják egymást, s aztán a bogár meghal. — Fölfedezhető, kié volt a vétkes? — Azt szoktuk csinálni, ha meglátjuk a verekedő­ket megcsapjuk azokat liszt­tel. Attól fehérek maradnak, s ahova a lisztesek haza­mennek, ott már tudjuk, na. ti vagytok 1 Mire végére értünk a mé­hészetnek. megjött a gazda. Ördögh Katona Sándor rop­pant meglepődött amikor asszonya ezt mondta: — Na, hallod, jött vevő a bogarakra. Elviszi az ösz­6zest, csak téged vártunk. — Ki mondta, hogy el­adók? — Te morogtad az este. hogy meglátom, „egyszer megharagszom, és mind el­takarítom a háztól". Jött az alkalom. A magas ember olyan ar­cot vágott mint akinek meghúzták a pajeszát. — Ne bolondozz Iluska, tudod, hogy nem komolyan gondoltam. Az ember megbékélve igazolta magát: — Kiszaladtam még a ta­nyára, megnéztem a kaptá­rakat. kerülővel jöttem a busztól. Amikor már mindent ki­beszéltünk, elköszönőben még abban egyeztünk meg. hogy a mézbogarakhoz na­gyon sok türelem kell, leg­alább annyi, mint az asz­szonyhoz. Majoros Tibor Madártavasz A szinte nyárias meleg előbbre hozta, meggyorsítot­ta a madarak mozgását, vo­nulását — kaptuk a jelentést a Szegedi Természetvédelmi Felügyelőségtől. A Fehér-tóra teljes számban megjöttek az ott költő dankasirályok. Ta­nyájukon tiszta terep várta őket: a Koromszigeten a ma­gasra nőtt, elburjánzott gyomnövényeket lekaszálták, elégették. Ezt minden évben megismétlik, mert vegysze­res gyomirtást környezetvé­delmi megfontolásokból nem lehet alkalmazni. Egyelőre a sirályok a lehalászott telel­tető medencéket tisztogatják s utána birtokba veszik a kis szigetet. Már párokra oszolva jár­nak a Mekkorábban érkezeti bíbicek, a legelőkön, a bel­vizektől megszabadult réte­ken megkezdték egyszerű fészkeik építését. Valamikor tojásaikat a mezőkön dolgo­zók összeszedték és a húsvéti sonkához fogyasztották Mindez régen volt, ma már védettek a bíbicek.

Next

/
Thumbnails
Contents