Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

10 Szerda, 1979. március 21; Születésnap Tetők fölött az ég I

rmuska imádta a virágokat. Nem kedvelte, szerette, nem gyönyörködött bennük, hanem imádta őket Reggel felkelés után rögtön az állványához sietett, és elnézte imádata tárgyait Simogatta a levélkéket, leporolt spriccelt, öntözött, alátöltött permetezett. Kláritól, sokfogú kolléganőjétől hallotta: ha sörrel mossák a leveleket, jugoszláv importsörreL akkor egy bizonyos idő után fényleni kezdenek. — A virágokra kell. Állítólag jót tesz nekik — magyarázkodott a harmadik alkalommal az Ismerős Közértben. — Fényt kapnak tőle a levelek. Magányos nő. ha gyakran vásárol italt könnyen pletykák kereszttüzébe kerülhet. Irmuska pedig büszkén viselte a ..megrögzött antialkoholista" kitüntető címet. Még a professzor születésnapján sem ivott, egyetlen kortyintást se. — Rosszat tesz az arcbőrnek, a mellizmoknak és a léleknek — ismételgette türelmesen kolléganői előtt az aranyigazságot; persze hasztalan. A sör valóban csodát tett. A zöldfényű, bőrszerű levélkék reggeli látványa elfeledtette és megbocsájtotta kocsmaszagukat. Irmuska elégedetten sóhajtott. Jól kezdődik ez. a nap. Keveset tornázott a nyitott ablak előtt utána langvos-hideg fürdőt vett. A Triumph bőrápoló tej még derekasan kitartott, majdnem félig volt a tubusban Üj divatú, a tavalyinál szűkebb, barna-zöld kockás puha szoknyát vett magára, bézsszínú pulóverrel. Csizmájával a kezében hosszan eltűnődött. Kétségtelenül csinos: jól megy a széles sávú barna kordbársony kabátkához. de igazában már kissé meleg. Mégis úgy döntött: felveszi. Táskája, sapkája, sálja és kesztyűje garnitúrákban, színek szerint várt sorára a szekrényben. ráér. ha reggeli után választ közötök megfelelőt. Természetesen narancslevet, lágy tojást, pirítóst szilvabefőttet reggelizett. Gondosan bezárta az ajtót. Ebben mindig számithatott magára. Elnézően mosolygott a szomszédain, amikor látta. hogy a folyosóról, a kaputól, sőt. még a buszmegállótól is visszafordulnak megnézni, hó^y vajon bezárták-e a lakásuk ajtaját. Egy kicsit hamvasíthatja, Nusika — mosolygott a molett fodrásznőre kedvesen. — Ma nagyon szép fejet kérek, édeském. Itt, elöl hagyjuk most kivételesen hosszabbra a frufrut. Jó? Ma van a születésnapom. Jó ez az előre bejelentő rend- • szer. fokozódott Irmuskában tovább a 'reggeli kellemes közérzete. Így egy óra alatt végeznek a fodrásznál az ember fejével. Hajában a csavarókkal még bement egy arcmasszázsra is. a kozmetikába. A barna virágcserepet; már egy hónapja 'kinézte magáriak. Elsétált az üzletig, hátha megjött már az újabb szállítmány. Az öblös, alul keskenyedő, sötétbarna peremű, tejesKávészinű cserezel! Irmuska csodaszépnek találta. Általában véve szerette a szép tárgyakat: környezetében és a kirakatokban egyaránt. Az üzlet még nem nyitott kl. A kis létszámú intézetben, ahol Irmuska dolgozott, még mindig teljes volt a nyugalom. A professzor külföldön tartózkodott. Ilyenkor cincogtak az egerek: mindenki késett, széledt, ahogv csak tudott. Irmuska kitárta a régimódi, fehérkeretes, rézkilincses ablakokat. Kitámasztotta őket a nehéz. többs7.ör átfestett vaskampókkal. ' Aztán az ajtóhoz lépeti és egy kicsi kulccsal kinyitott:, az ajtóra illesztett levélszek rényt. Elővette a napi postát. A professzorét félretette. Kezében a többi levéllel elmosolyodott. Még szebb lenne ez a mai nap. ha itt lenne, közöttük volna az öreg. Irmuska felkuncogott. Megszokta, hogy öreg-nek emlegesse. Pedig az egész ember még csak ötvennyolc éves. „Irmuska. drágám. Nagyon boldog születésnapot. Majd gondolok magára Barcelonában." Hosszasan megszorította a kezét, és a szemébe nézett. Irmuskát a melegség most is elborítja. Józsai professzor a közhit szerint is feltűnően jóképű férfi. A haja dús, fiúsra nyírott, acélszürke. A szeme ferde vágású és zöld. Arisztokratikusán karcsú alakja ábrándozásra készteti a női munkatársakat. Teniszezik is. Irmuska esténként olvasás közben egyre hosszabbon gondol Józsaira. Egy éve dolgoznak együtt. Józsai eleinte tisztelt kolleginának szólította, pedig neki csak bölcsé.^/,doktorátusa van, Tehát nem illeti meg a kollegina elme. Aztán egyre jobban összemelegedtek. Bár a professzor angolul. németül és franciául tökéletesen beszél, az olasznál mind gyakrabban vette 'igénybe Irmuska segítségét. „Hogv maga milyen csinos mindig" — nézett rá a múlt hétfőn is őszinte elismeréssel, amikor átnyújtotta az ú.i olasz tanulmánykötetből készített bőséges összefoglalót. ö is tudta: a türkiz kötöttruha jól áll a frizurájához. Csak azon csodálkozott, hogy Józsai nem találja az arcát egy kicsit fáradtnak. Szerencsére erösebb sminket rakott fel reggel, hogy palástolja a karikákat a széme alatt. Hajnali hárotnig gépelte a fordítást, hogy elkészüljön vele. egy nappal korábban, meglepetésként. Először véletlenül került erre sor. Még meleg nyár volt, amikor Irmuska megemlítette, hogy milyen bolondul virágzik egy cinlabokra, kinn az erkélyén. „De szép is lehet" — mondta Józsai elábrándozva. Másnap öt szálat tett a professzor szobájában örökké üresen porosodó vázába. „Köszönöm Magának" — mondotta Józsai dél felé. amikor először találkoztak aznap. „Rögtön tudtam, hogy csak Maga hozhatta, Irmuska, drága." Akkor szólította így legelőször. Azóta is úgy mondja: „Irmuska drága." Lerakta a postát, és átment az előjegyzési naptárért a titkárnői szobába. Igen. jól emlékezett. Józsai augusztusban megy szabadságra. Akkor mégis a jugoszláviai utat fizeti be magának. A turnus augusztus 11-től 23-ig tart Kettőig dolgozott, senki egy pisszenéssel se zavarta. Munka után átment a szomszédos irodaház ebédlőiébe, de előtte fölvett egy poliészter munkaköpenyt. A köpenyt, mint műfajt általában nem kedvelte. Munka közben például soha főt nem vette volna. Az ebédezéshez azonban hasznos ruhadarabnak bizonyult, így nem itatta át ruháját a zsírszag. Ebédre rakott kel volt. Elég sok tejföllel. Jó étvággyal ette, de utána rögtön bevett két Cotazyn Forte emésztési tablettát. Három óra körül kivillamosoott a temetőbe. Halottai örök sendben feküdtek, már ió néhány esztendeje. Kicsipegette a három-négynapos zsenge gyomocskákat, meggyújtott egy mécsest. Elnézegette az alig látható kis lángot a langyos délutánban. Rácsodálkozott egy szénfekete, sárga csőrű rigóra. A madár egy karcsú vörösmárvány sírkövön csittegett. semmibe véve a zsongó csöndet. A sírok felett egy-két ráncos képű öregasszony hailadozott. Más öregasszonyok, kövérek, szétfolyó képűek csak üldögéltek. Előre nyújtották magas cipőbe bújtatott, dagadt bokájú lábukat. A busz az iskola előtt tette le Irmuskát. Spanyol nyelvtanfolyamra iratkozott. Hét hónap alatt sokra haladt. A kurzuson, persze már egyre kevesebben vannak. A tanárjuk beletörődve ingatta a fejét. — Hiába, mindig ígv van. Negyvenen kezdjük, aztán eltelik két-három hónap, és csak a kitartóak maradnak, öten. hatan. Irmuska könnyedén, elegánsan fordította a szövegeket. Jelest kapott, mint legtöbbször Vacsoráról nem kellett külön gondoskodnia. Tegnap — vasárnap lévén — szombatról főtt étel maradt. Késő este meg úgyis csak tejet iszik. Saját levélszekrényében két távirat várta. „Tiszteletlel és szeretettel köszöntjük születésnapján. Dr. Józsai Loránd és munkatársai." „Drága Irmám. Ne búsulj, én is 70 éves vagyok, ölel barátnőd. Zsóka." Meglocsolt arctejjel egy darab vattát, és az arcát erélyesen ledörgölte. Langyos vízzel lezuhanyozott, fehérneműjét Optinolban öblítette. Megitta a pohárnyi éppen csak átlangyosított tejet. arcát vékonyan bekrémezte, a haját hajhálóval leszorította. Tudta, hogy rossz szokás, de az ágyban kislánykora óta szeretett olvasni. A spanyol nyelvtankönyvet vette elő. Könyv jelzőnek Józsai táviratát helyezte bele. ISZLAI ZOLTÁN Ez a ház F

enn a hegyen, erdő közepén, patak partján fekszik Felzergéd. ez a kis ... pontosabban: icipici község. Valamikor tizenhét ház állt benne. Most is épp annyi van, csakhogy... A házak nagyobb fele, azaz kilenc már gazdát cserélt, mivel a helybeliek egymás után leköltöztek a komfortosabb Alzergéd nagyközségbe. Az ő házaikat megvásárolták a városiak, mert ugye, aki egy kicsit is ad magára, annak kell, hogy legyen parasztháza is. Ket év óta azonban már nem volt eladó ház — az idén tavaszig. amikor idősb Csikorgó Péter is hallgatott gyerekei hívó szavára, és elhatározta, hogy leköltözik Alzergédre. Csak előbb eladja a házát, legalább nem megy üres kézzel, visz vagy százezret. Bizonyos volt benne ugyanis, hogyha azokért a vályogviskókért a pestiek megadták a negyvenet, az ö újonnan cserepezett, kívül-belül rendbehozott házáért legkevesebb százezret fog kapni. Kitette hát a táblát: Ez a ház eladó, és várta a vevőket, akik jöttek is. Az első számú érdeklődőtől százhúszezret kért, hogy legyen miből engbdi, ha alkudnának. Ámde azok nem alkudtak. Fanyalogva körbejárták a házat, a szobába csak épp bekukkantottak, és köszönték szépen, „majd még gondolkodunk rajta". Péter bocsi értett a szóból, és a következő két vevőjelölttől már csak százezret kért. de azok sem alkudtak, azaz még csak nem is alkudtak. — Na jó, beérem nyolcvanezerrel — engedte lejjebb az árat idősb Csikorgó, majd: — Legyen hatvan, de egy fillérrel sem kevesebb. A tizedik érdeklődőtől már csak ötvenezret kért. de az sem alkudott. Erre aztán nagyon megdühödött az öreg: rongy ötV

alamitől állni kell a háznak, rézpénz, kiskakas, újsághír, édesmindegy, de valaminek lenni kell a falban! — magyarázta nemrég a mester, részegen, és egy húszfillérest dobott a malterosteknőbe. Nagy István nem felelt neki, rakta a falat tovább. A mester leült a tetejetlen szoba közepérev és röhögött „Hogy a fenébe nem raksz te soha görbe falat?" Nagy István nemcsak jól, de szépen dolgozott, mozdulatai pontosak, nyugodtak, szinte kimértek voltak; olyan mozdulatok, amilyenek egy építőmesterhez illenének, aki tudja, hogy idővel leszáll a föld alá ez a ház is, a téglák szigorú rendjén kifog az idő még szigorúbb rendje, és mégis, talán ennek ellenére, töprengés nélkül készíti a téglák rendjéből a falat, mintha az örökkévalóságnak építene. „Lehet, hogy már ebbe a házba is beköltözött a házikígyó, piros, húszcentis féreg, a dög! — borongott a mester a hűvös betonon, hogy szaval nyomán párabolyhok szálltak a hideg levegőben. — Ha előiön a kígyó, valaki meghal a házban, én mondom, így igaz. — Aztán megint csak nevetett: — A szent Szűzmáriának hallgatsz te mindig?" Nagy István rakta a téglát tovább, nem törődött a mester szavaival. Az ő nagybátyja is részeges volt; mesélik, úgy halt meg, ahogy megérdemelte: befalazta egy kamrába magát, részegen; persze ez olyan régen esett, talán nem is igaz. annyira mégse ihat be az ember, hogy magára húzza a falat. De abban a rézpénz dologban mégiscsak lehet valami. Mert mitől állnak olyan sokáig a falak? Hogy elbírják a tetőt? A tető pedig a reároskadó eget? Valaminek lennie kell a falban. De minek? Mit falazzon be az. akinek semmi se fontos?A mester elbámészkodott: az artézi kútnál várakozókat figyelte. A két termetes asszony vihorászva beszélt válamiről, miközben piros kantáikba véeladó venet nem adnak az ő házáért, amikor három éve legalább negyvenet költött rá? Hát akkor inkább leszedi a cserepet a tetőről, fölszedi a parkettát, a búbos kemencéről lebontja a csempét, a plafonról a mestergerendákat takaró álmennyezetet, meg ezt, meg azt, azokért is kap harminc ezret, a többit meg ott egye meg a fene. Másnap nekilátott a rombolásnak, hét végére meg is kopasztotta a házát. Ügy tervezte, hogy hétfőn kezdi hordani a holmit lefelé, Alzergédre. , Vasárnap szépen összepakolt, s búcsúzóul kiült a kapu elé. Egy-/ szer csak megállt előtte egy pesti autó. — Ez az az eladó, ház? — kérdezte a pesti ember. — Már nem — bökte oda a pipája mellől az öreg. — Már elkelt? — Még nem. de ne törődjék vele az úr, nem eladó. — Hm! — mondta a pesti, és bement az udvarra, körüljárta a házat, bekukucskált az ablakain, majd visszatérve összesúgott a feleségével, aztán a gazdához fordult: — Ha mégis, én vevő lennék rá. — Hát jó — mosolygott a bajusza alatt az öreg, mert értette ő a tréfát: — Százötven ezresért a magáé. — Nem lesz az egy kicsit sok? — Legyen száznegyvennyolc — hunyorított Péter. — Száznegyvenötöt adok. Készpénzben! — szólt a pesti ember, és parolára nyújtotta a kezét. A vevő pedig boldogan megcsókolta a feleségét, és üdvözülten lihegte: — Földpadló, mestergerenda sárral tapasztott kemence. . Originál! — és súgva: — Igazán bagóért kaptuk meg. SÓLYOM LÁSZLÓ kony sugárban csordogált a víz. A harmadik várakozó. keszegforma öregember, rövid posztókabátban, kopott kucsmával a fején, jó fél méterrel az asszonyok mögött álldogált, tekintete mozdulatlan volt akárcsak ő maga. nem toporgott, pedig elég hideg volt; Nagy Istvánnak ' igyekeznie kellett, ha nem akarta, hogy megfagyjon a malter a keze alatt A fal szépen emelkedett nem bontott anyagból dolgoztak. Mihókoknak bőven volt pénzük, őt is megfizették rendesen, néha külön is dugtak neki. hogy a mester ne vegve észre. Nagy István minden pénzt hazaadott az öregek elrakták, „neked lesz ez, fiam", mondogatták. „Megnősülsz, tied lesz a ház. a kert. aztán meg a gyerekeidé!" Mente Rózsa a csirkeüzemben dolgozott a szalagnál, pörkölte a mellmagasságban elvonuló csirkedögöket vagy belezett boncolt mérte a porciók súlyát csomagolt — mikor hová állították. Szép lány, ahogy a csirkeüzem asszonyai mondogatták, szép. akár az anyja volt lánykorában, őt is a szeme tette széppé, a szénszfnű, sötét izzású szeme, amelynek tükrében titkok remegtek. Egy délután, hazafelé menet megállt a Mihókék épülő háza mellett, pedig soha azelőtt nem érdekelte a házépítés, nézte az elmélyülten dolgozó segédet és egyszercsak felnevetett A mester hamarabb észrevette a lányt, mint a segédje, oldalba is bökte a fiút: „Nézd már. kiesik az a szép szeme!" Nagy István megnézte magának a lányt és olyasmit látott a szénfekete szemekben, amitől félnie kellett. Letette a vakolókanalat és csak bámult. A mester sajátosan értelmezte a dolgot: „Menj csak — mondta —, dörgöld meg, ahol a legjobban viszket neki!" A segéd hazáig követte a lányt~"RÖzsa visszanézett aztán beszaladt egy régi. salétromfoltos házikóba. Napokig kísérgette így. meszsziről a lányt, mindig betartva a kettejük közötti távot. Ezeken a délutáni sétákon, amikor R(j.zsa mögött haladt a kőrisfákkal szegélyezett csatornaparton, elgondolta magának a jövendőt Eljegyzés, levágnak két libát, a gyűrűket megveszik az öregek, esküvő, menyasszonytánc, a mester is eljön, bedob a kalapba vagy kétezer forintot; odaköltöznek az öregekhez, a tisztaszobába, Rózsa gyereket szül, fekete szemű kislányt. Arankának fogják nevezni, és este. ha a kislány már elaludt, halkra fogva bekapcsolják a régi televíziót. Aztán leoltják a villanyt cs összebújnak a nagy, levendulaszagú családi ágyban, amelyben még a Tatáék aludtak, amíg értük nem jött a fekete furgon. Szép lesz, jó lesz. Addigra mór sokat fog keresni, segédei lesznek, "mert kell az építőmunkás, mindenki új házat rakat garázsosat, mandzárdszobával a tető alatt, s a tetőkön négyfelé forduló alumínium antennák szurkálják a felhőkkel teleaggatott eget. A Mihókék házát hamar felhúzták, segítettek az ácsnak megcsinálni a gerendázatot. Mihókék szalmavirágból fontak koszorút. pálinka is volt. bor is. a mester rendesen leitta magát, élcelődött: „Te, Pista valld be, mit raktál ebbe a falba. "»>srt valamit kellett, hogy belerakjál, különben nem állna ilym faszályosan. mi?" Rózsa éppen akkor lépkedett el a ház előtt, lassított, várva a megszokott kíséretet. Nagy István elfordította róla a tekintetét. „Menj már!" — nógatta a mester. — „Vagy arra vársz, hogy cikkcakkban pisáljon utánad?" Rózsa továbbindult a csatornapart felé vezető úton, hátra-hátrafordult. Nagy István nem nézett utána. Az artézi kútnál megint megjelent a keszegforma, posztókabátos öregember. s noha a kútnál most nem álltak mások, ő mégis maga mellé tette a piros kannát, engedelmesen várakozott. míg zürkülni kezdett, s a tetőkre hasalt a palaszínű, réstelen ég. HORVÁTH PÉTER