Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

Seerfla; 1979. mSrcíus 21. y 9 Irányítás, ellenőrzés, tekintély KISZ-esek a szegedi járásban T3bh mtot 14 ezer harminc éven aluli fiatal él a szegedi járás községeiben, akik közül 6 ezer 500-an Járnak el dolgozni lakóhelyükről, illetve Szegeden tanulnak, vagy azokban a községekben, amelyekben középiskola van. A KISZ szegedi járási bizottsága területén közel 2 ezer 500 fiatal tömörült egy híján száz alapszervezetbe, amelynek zömét területi, üzemi KISZbizottság irányítja, kisebb részét közvetlenül a járási KISZ-bizottság. A lakóhelyükről eljáró, máshol tanuló fiatalok közül 2 ezer 500-an tagjai a KISZ-nek. Az ifjúsági mozgalomban ott tevékenykednek, abban az iskolában, munkahelyen, oktatási intézményben, ahol idejük nagy részét töltik, s ahoi lehetőség van egyidőben politikai és szakmai továbbképzésükre. A községekben, az ottani ipari és mezőgazdasági üzemekben dolgozó fiatalok 28 százaléka KISZ-tag. A számok évről évre változnak, hiszen vannak, akik a KISZ-ből „kiöregednek" vagy akiket eltanácsolnak, mert passzivitásukkal nem viszik előbbre az ifjúsági mozgalmat Ugyanakkor az általános iskolát befejezők útja — akik addig úttörők voltak — egyenesen a KISZbe visz, másrészt új tagokat toboroznak azok közül, akik addig távol voltak a mozgalomtól Mindezt figyelembe véve: a szegedi járási KISZ-bizottság betölti-e feladatát, irányító és ellenőrző munkája megfelel-e a követelményeknek? — tette fel a kérdést az MSZMP szegedi járási végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén, amelyen a KISZ IX. kongresszusa óta eltelt időszakot vette alapul, hogy mi változott, javult az ifjúsági mozgalomban a szegedi járás községeiben, illetve hol kell az irányító, az ellenőrző munkán javítani. A KISZ IX. kongresszusa a többi között feladatul tűzte a mozgalmi munkában az előrelátó tervezés és végrehajtás összhangjának megteremtését, a határozatok pontos, tökéletes végrehajtását, a tagfelvételi munka javítását, tudatosabbá tételét. A KISZ szegedi járási bizottság irányításában erre megvannak a megíeltlő és kipróbált módszerek. Üléseit minden esetbén titkári értekezletek követik a területi, az üzemi KISZ-bizottságok, illetve a közvetlen irányítás alá tartozó titkárok részvételével ök viszik tovább és alkalmazzák területük sajátosságainak megfelelően a járási bizottság határozatait az időszerű feladatok végrehajtására, egészen az alapszervezeti taggyűlésekig. A Járási KISZ-bizottság tagjai, valamint a testület irányításával dolgozó politikai munkatársak rendszeresen látogatják, ellenőrzik az alapszervezetek tevékenységét, részt vesznek a vezetőségek, a taggyűlések munkájában. Különösen fellendült ez az ifjúsági parlamentek előkészítésében, majd azok aktív lebonyolításában. A testületi döntések végrehajtásában, az alapszervezetek irányításában, ellenőrzésében egyre fontosabb szerepet töltenek be a járási KISZ-bizottság mellett működő állandó és időszakos munkabizottságok, például a politikai képzési, a kulturális, az ifjúsági munkaverseny, a sportmunkabizottság, az Ifjú Gárda parancsnokság, az ifjúsági klubtanács. Az MSZMP szegedi járási végrehajtó bizottsága azt állapította meg ülésén az előterjesztés alapján, hogy a járási KISZ-bizottság irányító, ellenőrző tevékenysége—a többi KISZ-szervek munkájával együtt — az utóbbi három évben rendszeres és következetes, s mindez pozitív változást eredményezett az ifjúsági mozgalomban. Javult a szervezettség ls, jóllehet a taglétszám növekedése nem érte el a kívánt mértéket A jövőben jobban kell építeni a fiatal mezőgazdasági dolgozókra, agrárszakemberekre, pedagógusokra, egészségügyiekre, tanácsi és kereskedelmi dolgozókra, a szocialista brigádok fiataljaira, sőt a KISZből kimaradtak, kizártak visszavezetésére is a mozgalomba. A testületi tagok, általá ban a jól dolgozó KlSZ-fiatalok tekintélyt élveznek a szegedi járásban is a különböző munkahelyeken, gazdasági és pártvezetők körében, akik támogatják őket munkájukban. Néhol persze nem érdeklődnek eléggé a vezetőségi tagok vagy az alapszervezet munkája iránt illetve csak úgy, hogy a KISZ-t érintő kérdésekben csak a titkárok véleményét hallgatják meg. Ezen a szemléleten változtatni kell, egy részt úgy, hogy a KISZ-esek se hallgassanak olyan problémákról, amelyek megoldá sában a párt- és a gazda sági vezetők tehetnek legtöbbet, másrészt a pártalapszervezetek vezetőségei hassanak oda, hogy a KISZeseket partnernek tekintsék a gazdasági feladatok megoldásában az ipari és a mezőgazdasági üzemek vezetői. Ahol Jó a párt- és KISZalapszervezetek együttmű ködése, ott ilyen problémák nem merülnek fel, hiszen a pártszervezetek tudják, hogy a KISZ egyik fontos tevékenysége a párttaggá nevelő munka. Ahol jó a KISZvezetőségek és alapszervezetek munkája, mint például Tiszaszigeten, Üllésen, a Szegedi Állami Gazdaságban, Bordányban, az Előre Szakszövetkezetben, Sándorfalván és máshol, ott erőteljes a KISZ-esek termelést segítő tevékenysége, az ifjúsági munkaverseny-mozgalom, új tagok toborzása, általában s szervezeti élet. L. F. Urbanizáció az ezredfordulóig Újabb 34 város Az ország települései közül 86 büszkélkedhetek városi ranggal Hogyan alakul az urbanizációs folyamat az ezredfordulóig? A településfejlesztési koncepció 34 további nagyközség várossá válását készíti elő. A kiválasztásban nem a lélekszám nagysága az elsődleges szempont, hanem a „kiszemelt" község szerepe, befolyása körzetére. Az idei kilenc új város lakosságának átlaglétszáma például csupán 13 és fél ezer. Mégis „jogos" városi státusuk, mivel a helyi agglomerációra gyakorolt hatásuk igen nagy. Elegendő Fehérgyarmatra hivatkozni: alig több mint nyolcezer lakosa van, viszont a vonzáskörzetében élő 70 ezer ember kereskedelmi, kulturális, egészségügyi és egyéb ellátása a város feladata. Félúton Egy vita tanulságai és lehetőségei A Pusztaszeri Nemzeti Emlékparkba kerülő Feszty körcsarnok és a FelszabadulásiFöldosztási Emlékmű pályázati anyagaiból rendezett kiállításhoz kapcsolt szakmai éttékelés és nyilvános vita egyszerre volt egy útszakasz vége, egy sikertelen kísérlet lezárása és újabb lehetőségek jelzőkaróinak leszúrása. Választóvíz volt, mely felszínre hozta — túl a köldöknéző, „mondjuk a magunkét" felszólalásokon és a kinyilatkoztatás szándékú „eligazításokon" — a feladat és a téma valódi, tartalmi nehézségeit, gondjait, lehetséges föloldásait Ene alapozhatjuk optimizmusunkat: a mostani holtpont talán dobbantódeszkára válthatói A hatalmas érdeklődés, a több mint húsz hozzászólás egyáltalán nem véletlen. A Pusztaszeri Nemzeti Emlékpark hazánknak az a nemzeti emlékhelye lesz, ahol történelmünk két legjelentősebb eseménye kapcsolódik egybe: a honfoglalás és a felszabadulás, illetve annak következménye, a második honfoglalásként emlegetett földosztás. Ráadásul megnehezíti minden megközelítési módot az a tény, hogy már ott áll a milleneum történelemszemléletét és a kor romantikus művészetfelfogását tükröző Arpád-emlékmű, s ugyancsak ott kap helyet restaurálás után az előbbivel szellemében (okon, hatalmas Feszty-körkép. A feladat tehát — keretet teremteni a 40 méter átmérőjű és 16 méter magas henger alakú alkotásnak és emlékművet alkotni felszabadulásunknak és a földosztásnak — ma, a XX. század negyedik negyedében, a szocialista Magyarországon. Ráadásul a pályázati kiírások túlságosan sok elvárást sorakoztattak föl — valamennyinek eleget tenni az inkább csak sejthető anyagi lehetőségek ismeretében, megoldhatatlan feladatnak bizonyult (Ennél szigorúbb követelmények talán csak az ikanfestőket, a görög művészeket, a reneszánsz alkotóit a barokk géniuszalt kötötték...) Abban szinte mindenki egyetértett hogy a kiírás nem volt elég egyértelmű, ponoes, nem fogalmazta meg a lehetőségeket túlságosan is sok szempontja kalodába zárta az alkotók kezét-fantáziáját. Abban is egységes volt a vélemény, hogy a nemzeti emlékpark vizuális megformálása olyan komplex feladat ahol nem szakítható el egymástól egyetlen objektum, épület, műalkotás sem. Csakhogy ennek a kapcsolódásnak nem föltétlenül kell direktnek és mechanikusnak lenni a kötődés az azono6 anyagok visszatérésétől a léptékek ritmusán át az egymásnak feleselő vagy éppen ellentmondó megoldásokig sokféle lehet A vita fő csapásai nagyjából három lehetséges utat jelöltek kl Az egyik szerint a három hangsúlyos alkotást — Árpád-emlékmű, Fesztykörcsarnok, Felszabadulási- és Földosztási Emlékmű — külön kell kezelni, minél távolabb egymástól, mintha tulajdonképpen semmi közük nem volna egymáshoz. A másik elképzelés szerint ezeket minél szorosabban össze kell kapcsolni együtt kell kezelni. Ebben a koncepcióban a körképet befogadó épület töltené be a Felszabadulási Emlékmű szerepét a bent szemlélhető festett látványra az épületet kívül körbefutó frizszerű dombormű - gyű rű felelne. Akik ezt a megoldást javasolták, azt is elmondták, hogy így lehet legkoncentráltabban kielégíteni és megfogalmazni a látvány, a funkció és a történelmi kontinuitás igényeit A harmadik szellemi csapásirány „KRESZ-táblái" szerint nem kell erősíteni 6em a szétválasztást sem az erőszakolt összekapcsolásból adódó öszvérmegoldásokat Ezen elképzelés szerint kihasználva a Feszty-körcsarnokra kijelölt hely domborzati viszonyalt (azt tudniillik, hogy az épület egy négy-öt méterrel mélyebben fekvő helyre kerülne, a a megmaradó tíz méteres magasság fákkal bokrokkal tetszés szerint takarható-mutatható) külön emlékművet kell teremteni a felszabadulás és földosztás emlékére. A legszimpatikusabb ötlet talán az, hogy az itteni földből lehetne dombot kialakítani, melynek tetejére kerülhetne egy summázott plasztikai jel. (Ennek a kívánalomnak leginkább Mihály Árpád és Borvendég Béla betonsarlókból formált kompozíciója felelne meg, talán a plasztika magjába kerülhetne egy intimebb, a látogatók közvetlen kapcsolatára építő motívum; egy kőlap, egy folyton buzgó-tápláló forrás, egy örökmécs vagy akár valóságos méretű emberi figurák csoportja.) Szó esett a vitában a méretekről az anyagokról a közérthetőségről a jelképiség vagy elbeszélő jelleg lehetóségeirőL Az egyik vélemény szerint ebben a zenekarban, ahol már szól egy forte (Arpád-emlékmű), egy fortisszimo (Feszty-körcsamok) szóhoz jutni csak pianóban lehet, legyen hát az emlékmű egy parányi kegyeleti Jel Csakhogy — szólt a kontra — fölnőttünk-e már annyira, hogy le tudjunk hajolni, van-e kottaolvasási ismeretünk és készségünk a nemesség, az intimitás és meghittség hangjaira egy ilyen turisztikai-idegenforgalmi együttesben?! Nem minden monumentalitás üres, nem minden nagy méret művészetellenes — így a következő vélemény. Milyen anyagot visel el aa alföldi táj? Elbírja-e a hatalmas bazalttömböket, idegenek-e az Alföldtől a 15 méteres betonkarók, hivalkodjon-e kilátó mivoltával a körcsarnok, bújjon a föld alá vagy vállaljon föl minden más kiszolgáló funkciót az előadóteremtől a füféken át az illemhelyekig? A körkép epikájára epikával kell-e válaszolni a mai műnek, vagy az Illusztratív jellegű ábrázolás helyett tőmondatos jelet kell formálni? Egyszóval volt kérdés, gond, probléma bőven. Valaki szellemesen azt mondta, a mellényt újra kell gombolni! A vita vége felé egy másik hozzászóló viszont arra figyelmeztetett, nehogy kényszerzubbonyt kelljen gombolnunk! A feladat megoldása mind sürgetőbb. A Fesztykörkép restaurálása túljutott félidején. Ha elkészülte után nem állítják föl kezdhetik elölről a hatalmas munkát A felvetett kérdések, gondok, ötletek és javaslatok alapos és felelősségteljes elemzése nem várhat sokáig. Talán a' tanulságok leszűrése és értékelése után megalakulhatna az az alkotói közösség, amely el tudja végezni — a tisztázott célok és a meghatározott lehetőségek ismeretében — ezt a „csapatmunkát" igénylő hatalmas feladatot T. L. Bátyai Jenő 3. Az újjáépítés krónikája Az újjáépítési terv Lechner Lajos műszaki osztálya mérnökkollektívájának elsőként az újjáépítési tervet kellett elkészítenie, és ehhez alaptérképre volt szükségük. Az előmunkálatokat a XIX. század első feléből származó, Giba-féle térkép alapján végezték. Ez a térkép azonban igen hiányosnak bizonyult, mivel az elkészülte óta bekövetkezett változásokat nem tartalmazta. Ezért az újjáépítés gyakorlati kivitelezése érdekében Lechnerék új felmérésbe kezdtek. A város belterületének háromszögelésével 1879. Június 21-én Halácsy Sándor mérnököt bízták meg, aki ezentúl 21 ezer ponton megállapította a magassági különbségeket is. Talajfúrást ötvenegy helyen végeztek, a Tisza medrének mélyebb pontjain is. 15 és 45 méter mélységig. A talajfúrások alapján összeállították a város geológiai térképét, 900 talajminta vizsgálatai eredményeinek alapján. Mindezen munkálatokat igen hamar, két hónap alatt befejezték. Ezt követően készítették el az 1:1000 méretarányú, rétegvonalas alaptérképet. Az 1879. évi XX. tc. ugyan megadta az újjáépítés és a városrendezés főbb irányelveit, de az adott helyzet, a közvélemény és sok más egyéb tényező is, mind befolyásolták a terv kialakítását. Lechnerék a lehetőségekhez és a kor technikai szintjéhez képest igen körültekintően jártak el és 1879. szeptember elejére elkészült az új városrendezési terv, amelyre Szeged újjáépítését alapították. A tervet magyarázószöveggel indoklásokkal és az újjáépítés ütemezésével is ellátták, majd átadták Tisza Lajosnak. A tervhez szervesen csatlakozott Szeged város építési rendszabálya, amelyet Tisza Lajos 1880. február 7-én adott ki a város részére. , A város rendezési és újjáépítési tervét 1880. március 27-én bocsátották a lakosság előtti közszemlére. Ezt követően végezték az új térkép szerinti utcák és terek kialakítását. 1862 szabályozott utcasarkot képeztek ki, tehát 90 százalékkal kevesebb töréspontot alakítottak kl az utcahálózatban, mint korábban volt. A telekrendező műveleteket és a kisajátítási eljárásokat egy háromtagú bizottság végezte. Ezek a munkák is olyan jó ütemben haladtak, hogy mire megszületett a város újjáépítését előíró, 1880. évi XVII. tc., a kijelölt müveletekhez hozzákezdhettek. E törvénycikk a kővetkező középítkezéseket rendelte el: a tiszai rakpart, az állandó közúti híd, a két körút, a négy nagy sugárút és a három kis sugárút, a tervezett közkertek, a Mars (ma Marx) téri laktanya, két falazott főcsatorna, a vár lebontása és a terv kivitelezéséhez szükséges kisajátítások. A rakpart és a híd költségeit az állam viselte, és minden kötelezettség nélkül a város tulajdonába engedte. Ezt követően egész sereg törvénycikk rendelkezett az újjáépítés lefolyásáról, a felmerülő költségek elhatárolásáról, a kölcsönökről, az adómentességről, a Tisza ármedrének kiszélesítéséről stb. Az első és legfontosabb lépésnek a feltöltést tekintették, és ezt a hatalmas munkát 1880. júniusában kezdték meg. A körtöltés kiépítését a Tisza felső folyásától kezdték, körülölelve a városi csatlakoztak a vasúti töltésekhez. A töltéskoronát a 0 pont felett + 10,00 méterre alakították ki. Ez a külső védőfal a legnagyobb biztosíték a Tisza áradásai ellen, közel 12 kilométer hosszan. Ezen belül 38 méter széles, 4 kilométer távolságú, a 0 pont felett + 7,00 méter magas nagykörutat, ettől 400 méter távolságban 30 méter széles, a 0 pont felett + 8,22 magas kiskörutat alakítottak ki. Ezekkel tulajdonképpen háromszoros védőgyűrűt képeztek a város köré. A feltöltéshez 700 ezer köbméter földet terveztek, de végül is másfél millió köbmétert tett ez ki ténylegesen. A feltöltés munkálataira a norvég származású, ácsból lett budapesti vállalkozóval, Gregersen Guilbrandd&l kötöttek szerződést. A földet főleg Szöregről hozták, de Szentmihálytelekről és a város környékéről is termeltek ki feltöltő anyagot. A város területén olasz „digó"-ival ez a vállalkozó 136,2 kat. hold területet töltött fel. Ha ehhez hozzászámítjuk a város és a magánosok által végzett feltöltésekel akkor mintegy 154 kat. holdra tehető az összes feltöltött terület. A feltöltés összes költsége 986 291 forintot tett ki. A feltöltést úgy oldották meg, hogy a városban rendes nyomtávú, lóvontatású és keskeny nyomtávú vasutat építettek. A szőregi bányából a vasúti hídon keresztül történt a szállítás, összességében 35 kilométer hosszúságú vasúti pályát fektettek le. A beszállított földmennyiség napi átlaga kitette az ötezer köbmétert. A feltöltést munkálatoknál foglalkoztatottak száma elérte az 1600 főt Dolgoztak itt szegedi kubikosok, de a munka dandárját a lombardiai olaszok végezték, ők készítették a lórékat is, amelyek tulajdonképpen a keskeny vákányú vasút felhordó kocsijai voltak. Á kiskörúton kívül csak az olaszok öszvérei húzták a terhet. A belső feltöltéseket négy mozdonnyal és 150 16réval végezték. A korabeli feljegyzések szerint a 30 lóerős mozdonyok óránként 22 kilométeres sebességgel közlekedtek. A feltöltés munkálatait a műszaki osztály részéről Kuklay Béla mérnök irányította és ellenőrizte, de ki volt ez az idegen nevű vállalkozó, akit nem is fogadtak Szegeden jó szívvel, mert úgy tartották, hogy a helybeli építész válallkozók közül huszonöt is akadt volna erre a munkára. Gelléri Mór: A Magyar ipar úttörői című munkájában ezt írja róla többek között: majdnem egyidejűleg vett részt az 1879-i árvíz által elpusztított Szeged újjáépítésében. Szegeden ő teljesítette a töltési munkálatok nagy részét, ő emelte a sövényházi töltéseket, 6 teljesítette az öszszes csatornázási munkálatokat, s az új tiszai híd alapozását is." Nyugat-európai tanulmányútjáról 1847-ben érkezett hazánkba, részt vett a szabadságharcban, menekülnie kelleti és ismét 1850-ben tért vissza. Számos vasútvonal- és hídépítkezést Irányított, és több köz- és palotaépület ács- és faipari munkáit ő végezte. (Folytatjuk.) »