Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-15 / 62. szám

8 Csütörtök, 1979. március 15. Porcelán szigetelők Hetvennégyezer porcelán szigetelő idei szállítására ka­pott megrendelést az NDK­ból a Pécsi Porcelángyár. Az értékes műszaki porcelánt vasútvillamositásnál, a felső vezeték tartószerkezetének építésénél használják fel. Együttesen körülbelül 1500 kilométer vasút villamosí­tásához elegendő. A pécsi gyár utóbbi években végre­hajtott rekonstrukciója meg­teremtette a feltételeit an* nak, hogy a korábbinál töb­bet szállítson az NDK-nak. Könyvkiadók együttműködése A szocialista országok könyvkiadása a következő években még jobban kiszé­lesíti sokoldalú együttmű­ködését és mindenekelőtt a közös vállalkozásban ké­szülő kiadványok számát fogják növelni — közölték a lipcsei nemzetközi könyv­vásáron. Tavaly a Magyar­országon kiadott könyvek több mint 400 ezer példány­ban Jutottak el a Német Demokratikus Köztársaságba és az 1979-re szóló megál­lapodás a kölcsönös, forga­lom további 10 százalékos emelésére ad lehetőséget. A vásáron önállóan részt vevő Kartográfiai Vállalat 1079— 80-ra Jelentős mennyiség­ben értékesített Lipcsében autó-turista- és várostérké­peket, s új megállapodásokat kötött az NDK-val föld­gömbök, Illetve NDK-térké­pek behozatalára. Az Idei lipcsei nemzetközi könyvvásáron 22 ország és Nyugat-Berlin, valamint az ENSZ és más nemzetközi szervezetek összesen több mint 800 kíadója van je­len. Kocsmaiak, utcán Nemcsak a Vöröskereszten múlik — Teendők Az alkoholizmus elleni küzdelem nem lehet csupán egyetlen ember, akár egyet­len. intézmény feladata sem. Ahhoz, hagy ez ellen a káros szenvedély ellen hathatósan felvehessük a harcot az egész társadalomnak össze kell fognia. Nem fordíthat hátat a szomorú ténynek egyetlen munkahely, egyet­len olyan ezervezet, hivatal sem, amely csak egy haj­szálnyit is segíthet a bajba j irtott embereken. Többek között a Vöröske­reszt városi szervezetének alkoholizmus ellent bizottsá­ga foglalkozik a megelőzés lehetőségeivel, az elvonóke­zeles. az utógondozás mód­szereinek megismertetésével. Tavaly az eddigieknél is tervszerűbb megelőző, íehri­lágosftó munkát végzett a bizottság. Különösen a fiata­lok körében tartotta ezt fon­tosnak, hiszen ha ideiében tudatosítják a diákok köré­ben az alkohol ártalmassá­gát, kevesebben nyúlnak majd felnőttként a pohár utáa A felső tagozatos álta­lános iskolások részére a ta­nárképző főiskola biológia­szakos hallgatói, a gimná­ziumokban, szakmunkáskép­ző intézetekben pedig me­dikusok tartottak előadáso­kat erről a témáról. Az üze­olyan rendezvényeken — ki­állításokon, filmvetítéseken, egészségügyi tájékoztatókon —, amelyeknek szintén az alkoholizmus elleni küzde­lem volt a céljuk. Hazánkban, mint ismere­tes, kormányhatározat írja elő az italkínálat korlátozá­sát. Az úgynevezett „9 órás rendelet" (19/1977.[XII. 20.] sz. BKB számú egységesített jogszabály) a tapasztalat sze­rint nem váltotta be a hoz­zá fűzött reményeket. A reggeli szeszfogyasztás ezál­tal nem csökkent, csupán helyszint változtatott: az élelmiszerboltok korai for­galmát növelte. A négy fal közül az utcára „kénysze­rültek" a kocsmázók. Azál-' tal, hogy a fél- és egydecis palackozásé tömény szeszt kivonták a forgalomból, a nagyobb palackok iránt rítt meg a kereslet. A bizottság véleménye szerint csak akkor érné el' eredeti célját ez a rendelet, ha valamennyi élelmiszer­üzletre is vonatkozna a kor­látozás, nemcsak az étter­mekre. kocsmákra, büfékre. Az utcai italozás ellen eré­lyesebben kellene föllépnie a tanácsnak: például Miskol­con, Kazincbarcikán ezt ta­nácsi rendelet tiltja meg. emberek egyöntetű vélemé­nye szerint halaszthatatlan szükség lenne rájuk. Alko­holmentes klubok szervezé­sét szorgalmazza a Vörös­kereszt, amelyhez azonban nagyobb állami és társadal­mi támogatást szeretnének kapni. Ugyancsak nehezíti a javaslatot tevő társadalmi és állami szervek eredményes munkáját, az, -hogy túl bü­rokratikus úton lehet csak beutalót kapni a nagyfai munkaterápiás intézetbe. A nehézségek mellett azonban sikereket is számon tarthat a bizottság. Szegeden tavaly valamelyest csökkent a kényszerelvonó-kezelésre kötelezettek száma, s 62 be­teggel többen .vállalkoztak önként elvonókúrára, mint a korábbi esztendőben. Az üzemek, Intézmények vörös­keresztesei jóvoltából pedig 38-an részesültek utógondo­zásban. Ezzel a számmal sem lehetünk azonban elé­gedettek, hiszen jóval több, szenvedélyéről nehezen le­mondó embernek van szük­sége határozott segítségre. Erre lenne megfelelő forma a klub, ahol csak szeszmen­tes italok csúszhatnának le a volt alkoholisták torkán, és ahol egymásra is vigyáz­hatnának azok is, akik a Mi a menü? Előfizetéses étkezés a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ-nél mek, különböző intézmények Gond még a városban az helyes utat már megtalál­dolkozói közül pedig mint- utógondozás lehetőségének ták, egy 11 ezren vettek részt megteremtése, holott a szak- Ch. A. Ahhoz, hogy a munkahe­lyeken és az oktatási intéz­ményekben biztosítani tud­ják a napi egyszeri étke­zést. a vendéglátásnak is egyre nagyobb gondot kell fordítania az előfizetéses ét­keztetésre. A Seeged és Vi­déke ÁFÉSZ üzemi konyhá­in és vendéglőiben is ezért készítenek csaknem tízezer adag ételt az előfizetőknek. Etjből ötezer ebéd a felnőt­teké, ezerhétszáz ebéd pe­dig a diákoké. Ezerötszáz adag tízórait és uzsonnát is szállítanak a napközis óvo­dáknak és az iskoláknak. Ennyi ember Ízlésének ne­héz megfelelni, különösen akkor, ha az ételt nagyrészt egyetlen, a Kossuth Lajos sugárúti konyhán főzik. Az előfizetőknek több mint egy­harmada innen kapja az ebé­det Az ételt ugyanis hat szegedi általános iskolának, s a legnagyobb előfizető vállalat, a DÉLÉP dolgo­zóinált viszik. A diákok más­fajta étrendet kapnak, mint az építőmunkások. Ez érthe­tő is, hiszen az iskolás korú gyerekeknek nagyobb szük­ségük van a tejtermékekre, mint a zsíros, nehezen emészthető táplálékra. Har­madik fogásként gyakran fo­gyaszthatnak süteményeket és gyümölcsöt ls. Azt azon­ban még így sem lehet mon­dani, hogy a „menzakoszt" elég és ízlik a diákok­nak. Igaz, a szövetkezet kony­háin Igyekeznek az étkezők kedvében járni. Megkérdezik a véleményüket, s a kíván­ságok szerint próbálják mó­dosítani az étrendet. A le­hetőségek azonban többnyi­re szűkösek. Nyílván fino­mabb és táplálóbb a DÉLÉP munkásainak ebédje, hiszen nekik a diákok 8 forint 90 fillérje helyett 12 forint 40 fillérből vásárolják egy adaghoz a konyhai nyers­anyagot. A vállalat ugyan­is jelentősen hozzájárul a dolgozók étkeztetésének Ja­vításához. Az ízletes, változatos ét­rendről akkor is gondoskod­ni kell, ha az anyagi lehe­tőségek korlátozottak. Elő­fordul, hogy az előfizető csalódik, mert mást főz­nek, mint amit az étlapon lát. Ilyenkor vagy a kony­hai nyersanyagok szállítása késik, vagy a gazdasági ügyek Intézői jönnek rá, hogy eltértek az előirányzott kiadásoktól. Azt ugyanis, hogy az üzemi konyhán he­tente hány forintot lehet nyersanyagokra költeni, nor­ma szabja meg. A vendéglökből Is sok kö­zület biztosítja dolgozóinak étkeztetését. Szegeden az ÁFÉSZ éttermei közül kü­lönösen a Kék csillag és a Tisza gyöngye konyhája népszerű. Ezekben előfize­téses ebédet és vacsorát is készítenek, de többnyire csak az ebédre akad jelentke­ző. Az elmúlt években az ÁFÉSZ előfizetéses étke­zőinek száma néhány száz­ról több ezerre növeke­dett. Ez nemcsak az egyre nagyobb igényt tükrözi, ha­nem azt is bizonyítja, hogy egyre jobban sikerül meg­nyerni a fogyasztók bizal­mát. Még korántsem hasz­nálták ki a lehetőségeket. A mostaninál ezer adag étel­lel többet is el tudnak ké­szíteni, s ezzel is elősegít­hetnék az előfizetéses étkez­tetés javítását J. E. Márciusi Kincskereső A forradalmi ifjúsági na­pokat köszönti a Kincskere­ső legújabb, márciusi száma. A hátsó boritón. Lenkey Zoltán grafikusművész raj­za—ő Illusztrálta a már­ciusi lapszámot — 1919 és 1979 nemzedékét kapcsolja össze. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évforduló­ját köszönti Kassák Lajos verse, Móricz Zsigmondnak és Kosztolányi Dezsőnek a tanácshatalom idején írott műve. Március 15-re Gyulai Pál Hadnagy uram című verse emlékezik, a forradal­mi ifjúsági napok harmadik évfordulóját, a felszabadulás ünnepét Enyedi György Ha­rasó kapitány című novellá­jával üdvözli a Viadalok, csaták, kalandok rovatban. Ehhez kapcsolódik a Köny­vek között rovat két ismer­tetése is — mindkettő a legelső magyar úttörőcsa­patról és első tagjairól 6ZÓ1. A versanyagban Tandori Dezső, Varga Imre, Kerék Imre, Gulyás Pál. Gencso Krisztov művei olvashatók, a prózai művek Gyurkovics Tibor, Annus József és Tőke Péter munkáiból teljesednek ki. Folytatódik Janikovszkj Eva és Réber László soroza­ta, ezúttal a nőnap áll An­csur és Zsombó történetének középpontjában. A szerkesz­tőség most a Romániában élő kiváló magyar költőt, Kányádi Sándort kereste fel. A beszélgetés- mellé, melynek mottójaként azt ír­ták: „a gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk juttatni — a versekből, az irodalomból is azt kellene" — egy csokrot nyújt át a lap Kányádi szép verseiből. Móser Zoltán sorozatának harmadik része olvasható, melynek címe Mire „tanít" egy fűszál? S mire a fűszá­lak? Móricz Zsigmond születé­sének 100. évfordulóját ün­nepeljük ebben az évben. Ehhez kapcsolódik Deme László írása Móricz nyelvi világáról. A zenét Szécsi Margit Sebő Ferenc által megzenésített verse, a gro­teszk-humoros Fotós ének képviseli. Dr. Ördögh Piroska Március-1919 Erős, azonos elvi alapon, egységben összeforrott párt létrehozásának a szükségessége: íme, egyik fontos tanulsága a Magyar Tanácsköztársaságnak. A nemzetközi kommunista mozgalom számára a magyarországi példa szolgált azzal a tanulsággal, hogy szilárd pártvezetés nélkül a proletárha­talom tartósan nem maradhat fenn. dolatvilágát. Szántó Béla írja, hogy a párt néhány vezetőja előtt június végén Landler Jenő „Azt javasolta, hogy a tiszteknek adjunk egy házhelyet, a parasztkatonáknak pe­dig adjunk néhány hold földet..., őt ebben a pillanatban nem érdekli, hogy elvi szempontból helyes a földosztás vagy sem — öt most a proletárdiktatúra megmaradásának kérdése érdekli", érvelt Kun Bélával szemben. A kormány­zótanács 1919. július 4-1 ülésén ls felvetődött a részleges földosztás terve, az idő rövidsége miatt azonban nem volt lehetőség a végrehajtására. A Tanácsköztársaság vezetői, ha későn is. de felismer­ték, hogy a hatalom fennmaradásának feltótele a tömegek, elsősorban a parasztok támogatása. A földosztás az adott helyzetben ezt segítette volna elő. Később Kun Béla is el­ismerte: „Magyarországon a mezőgazdasági lakosság nyo­mására kénytelenek voltunk a szabadon álló telkeket ház­helynek szétosztani, és meg vagyok győződve arról, hogy ha megtartjuk a hatalmat, kénytelenek lettünk volna a földet is felosztani, ahogy az Oroszországban történt." Lenin a Magyar Tanácsköztársaság tapasztalatait összegezve mond­ta: „Mindig akadnak és kell is hogy akadjanak a nagybir­toknak olyan részei, amelyekből lehet valamit adni a kis­parasztoknak ... Különben a kisparaszt észre sem veszi a különbséget a korábbi helyzet és a szovjet diktatúra között. Ha a proletárállam nem ezt a politikát fogja folytatni, ak­kor nem maradhat fenn." A Magyar Tanácsköztársaság mind tevékenységében, mind tapasztalataiban nemzeti és nemzetközi volt. Nemzeti, mert először jött létre népi hatalom, mert bebizonyította, hogy a munkásosztály érdeke és a nép érdeke azonos, a munkásosztály érett arra, hogy a nemzet vezető osztályává legyen. Folytatója és továbbfejlesztője volt nemzeti hagyo­mányainknak. Nemzetközi, mert elsőként követte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példáját, és hazánkat a haladás élvonalába emelte. Erjesztőleg hatott a nemzetközi munkásmozgalomra, és előrelendítette a forradalmi moz­galmat. Konkrét segítséget nyújtott Szovjet-Oroszországnak azzal, hogy lekötötte a Szovjet-Oroszország elleni bevetésre szánt erők egy részét. Szolidáris volt a világ munkásosztá­lyával. A világ proletariátusa felszabadító harca részének tekintette magát. Eredményei és hibái is tanulságul szol­gálnak a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomnak. (Vég aj 3 Az első hetekben a politikai kezdeményezés a kom­• munlsták kezében volt Ekkor, a sikerek hatására, a centrista vezetők, de még egyes jobboldallak is lojálisán vi­selkedtek, ebben döntő szerepük volt azoknak a baloldali szociáldemokratáknak, akik egy életre elkötelezték magukat a forradalom, a leninizmus mellett (Varga Jenő, Landler Jenő, Nyisztor György, Pogány József, Hamburger Jenő, Bo­kányi Dezső, Végi István és mások). A helyzet az inter­venció megindulása után változott meg. Ekkor a kommu­nisták ragaszkodtak a pártegységhez, a győzelmes harc fontos feltételéhez A jobboldal az első vereségtől meg­ijedt, és kapitulációt javasolt. A baloldal határozottan a kommunisták mellé állt Az egység az északi hadjárát ide­jén látszólag helyreállt. A valóságban a jobboldal már a proletárdiktatúra biztosra vett megdöntése utáni időkhöz szabta magatartását. Június elejére kiéleződtek a párton belüli ellentétek. Ez fejeződött ki a június 12-én összeült pártkongresszuson, ahol a Jobboldal és a centrum összefo­gott a baloldal ellen. Megkísérelték a párt kettészakítását is. A belső harcok végül is kompromisszummal^ végződtek. Megmaradt a formális egység, de a vita kifejezte azt. hogy a párt felső vezetésében szakadás következett be. Lenin kezdettől fogva kétkedéssel tekintett a jobboldali és a cent­rista szociáldemokraták átállására, és könyörtelen harcot hirdetett az ingadozás, a gyóva megtorpanás ellen. Hang­súlyozta, hogy „egyéni szempontból igen nagy a különbség a gyengeségből árulókká válók között; politikai szempont­ból nincs Ilyen különbség, mert a politika — emberek mil­lióinak tényleges sorsa". Felhívta a magyar párt vezetőinek figyelmét arra, hogy a legnagyobb szigorral lépjenek fel az árulókkal szemben. A pártkongresszus előkészítése és lefolyása, még inkább a júliusban már tömegesen Jelentkező belső nehézségek a kommunistákat arra figyelmeztette, hogy súlyos baj van. Kezdték felismerni a párt jelentőségét, és lépéseket tettek a pártegység terén elkövetett hiba kijavítására. Az idő rö­vidsége miatt azonban erre már nem kerülhetett sec, A belső nehézségek forrásainak sorában első helyre kívánkozik az agrárkérdés jelentőségének téves elvi meg­ítélése, és ebből fakadóan a nem eléggé következetes gya­korlati politika. A forradalmi kormányzótanács 1919. április 3-i rendelete kimondta: „Minden közép- és nagybirtok, min­den tartozékával, élő és holt felszerelésével, valamint mező­gazdasági ipari üzemeivel együtt minden megváltás nélkül a proletárállam tulajdonába megy át... A köztulajdonba vett fölbirtokok szövetkezeti kezelésre a földet művelő mezőgazdasági proletárságnak adatnak át... A kis- és tör­pebirtok, a hozzá tartozó házzal és melléképületekkel együtt továbbra is megmarad az eddigi magántulajdonban." Ez azt is jelentette, hogy a 100 holdon aluli birtok magán­tulajdonban maradt ugyan, de elmaradt a nagybirtok fel­osztása. Márpedig a szegényparasztság az oro6Z példa köve­tését remélte, amikor lelkesen üdvözölte a Tanácsköztársa­ságot. A Tanácsköztársaság a paraszti birtokot nem vette Igénybe, és azokon szövetkezetek szervezésére még csak kísérlet sem történt. Az állatállomány jelentős része' is a parasztgazdák birtokában volt, sőt a Tanácsköztársaság megszüntette a 100 kat. holdon aluli birtok adóját is. A gazdagparaszt mégis féltette tulajdonát, és ez növelte a fa­lu megosztottságát. Mindez gátolta a szegényparaszti osz­tályharc kibontakozását, sőt: nem egy esetben a szegény­parasztok a nagygazdák befolyása alá kerültek. A dolgozó parasztság különböző rétegeinek a márciusi napokban ész­lelhető aktív rokonszenve május—júniusra passzív szimpá­tiává alakult. Tény ugyan, hogy a Tanácsköztársaság idején a szegényparasztság életkörülményei javultak meg a leg­jobban, hiszen falun legalább az élelmiszerhez hozzá lehe­tett Jutni. A szociális juttatások ls a szegényrétegek hely­zetét javították. Ennek ellenére — egy vékony paraszti ré­teg kivételével — csökkent a proletárdiktatúra paraszti tö­megbázisa. A Tanácsköztársaság vezetőinek nagyobb része nem ismerte, nem értelte a parasztság többségének a vá­gyait. Jellemző, hogy a földosztás kérdése a Vörös Hadse­reg hadtestparancsnokai részéről vetődött fel, akik a har­pok alatt megismerték a katonaruhát öltött parasztok gurv-

Next

/
Thumbnails
Contents