Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-08 / 32. szám

4 Csütörtök, 1979. február 8. Beásódik kiadását éri meg a Zeneműkiadó gondozási­ban Bartha Dénes és Rávesz Dorrit könyve: Joseph Haydn élete dokumentumokban. A tekintélyes életutat bejárt mester válogatott levelei, naplójegyzetei azért is szá­míthatnak megkülönböztetett érdeklődésre, mivel nemcsak zenetörténeti vonatkozásúak — a barokk muzsikától a nevével is fémjelzett bécsi klasszikán át, a korai roman­tikáig —, hanem bepillantást engednek a világtörténelem mozgalmas eseményeinek olyan izgalmas szakaszába, mely n felvilágosodás korá­tól a francia polgári forra­dalmon át a napóleoni hábo­rúkig fvel. Joseph Haydn, az úgynevezett bécsi klasszikus stílus megteremtője, a nagy triász „alapító tagja", Mo­zartnak barátja, Beethoven­nek pedig mestere volt A kötetben föltárulnak ismere­tes magyarországi kapcsola­tai, az Esterházy hercegek szolgálatában töltött évek hétköznapjai, két londoni út­ili zenei könyvek jának számos élménye, s a Bécsben töltött időszakának csaknem ünnepi hangulata. A szemelvényeket vázlatos életrajz köti össze. „Haydn életmüve forgópontjában áll annak a világméretű pálfor­dulósnak, amelyben a fiúk nemzedéke ódonná nyilvá­nítja és átmenetileg elfeled­teti az apák .stílusát, élet­módját — írják a szerzők az előszóban. — Zenéje organi­kus része ennek a fejlődés­nek, s nemegyszer előtte jár." Film + zene = filmzene? Ezt az érdekes címet adja Kenedl János a filmzenéről összegyűjtött írások köteté­nek, mely szintén a Zene­műkiadó gondozásában Jelent meg. „Le kell szögeznünk — olvassuk egy helyen —, hogy ez ideig specifikus filmzene a sajátosan filmszerű kom­pozíció értelmében valójában nincsen: az a muzsika,amely .illusztráló zene' gyűjtőfoga­lom alatt a kiadói piacon megjelent, egyáltalán nem különbözik lényegesen a kon­cert-, Illetve operazenétől, mint olyan, amely kizárólag a filmhez tartozik." Az al­kalmazott zenének erről a sajátos területéről szerkesz­tett kötet bepillantást enged a filmzene történetébe, tech­nikájába, elősorakoztatja mű­fajait, s taglalja a film ha­tását a zeneszerzőre meg vi­szont, a zeneszerzők hatását a filmrendezőkre, sőt több mai magyar komponistát megnyilatkoztat a filmzené­ről: egyebek között Mihály Andrást, Petrovics Emilt, Ránkl Györgyöt. Szokolay Sándort, Illetve azt a VI­dovszky Lászlót, aki közép­fokú zenei tanulmányait a szegedi konzervatóriumban végezte. L N. Jubileumi futaiéin, jl^ • 40 év után S. L. nyugdíjazás előtt ál­ló szegcdi olvasónk azzal a kérdéssel fordult szerkesz­tőségünkhöz, hogy Ismertes­sük, mikor jár a 40 éves Ju­bileumi jutalom. Tájékozta­tást kér arról is, hogy a 40 éves jubileumi jutalom idő előtti kifizetéséről mit mond a Jogszabály. Továbjuí arra ls kiv&ncsi, hogy az új Jog­szabály csak az Öregségi nyugdíjasokra vonatkozik, vagy a rokkantsági nyug­díjba menőkre ls. Az 1968-ban hatályba lé­pett új munka törvény­könyve a Jubileumi Ju­talmat 25., 40.. illetőleg 50 évi munkaviszony után biz­tosít a dolgozónak, függet­lenül attól, hogy ezen idő­tartamokat hol és mennyi Idő alatt, illetőleg mennyi megszakítással érte el. A dolgozók számára kedvezőbb szabályozás azt eredményez­te, hogy tömegesen nyilt meg a juttatásra az Igény. A népgazdaság teherbiróké­penségét figyelembe véve szükségessé vált, hogy a nagy számban jelentkező igényeiket arányosan meg­osztva és fokozatosan elé­gítsék kl. Igy az átmeneti szabályok 1967-tÖl 1070-lg már járó jutalmakat folya­matosan biztosították, azzal a korlátozással, hogy az újabb jubileumi jutalomra a 25. évtől számított 15 év után, a 40. évtől pedig 10 év után jogosult a dolgo­zó. A 19/1976. (XII. 28.) MüM számű rendelet további ked­vezményt biztosít 1977. ja­nuár l-től a dolgozónak az­zal, hogy a 40, illetőleg az 50 éves munkaviszonnyal já­ró Jubileumi Jutalom a ko­rábbi jubileumi lutnlom kézhezvételétől számított öt év elteltével kifizethető, sőt e korlátozástól a vállalat a dolgozó J;r éktnÜ-et. A 84/ 1967. (X. 6.) számú kor­mányrendelet 60. paragrafu­sa szerint a jubileumi ju­talom a dolgozó egy havi alapbére. A dolgozó nyug­díjazásának évében esedé­kessé váló jubileumi Ju­talmat a nyugdíjazáskor ki kell fizetni. (Ha például a dolgozó csak az év novem­ber hónapjában rendelke­zik majd a szükséges mun­Mii évet zárt a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ kaviszcmyban töltött idővél, • de márciusban nyugállö- 1 rnányba vonul, akkor a Ju­bileumi jutalmat már már­cius hónapban ki kell ré­szére flzct.nL) Az idézett rendelkezés szerint a negyven. Illetőleg az ötvenéves munkaviszony­nyal járó jubileumi jutal­mat akkor ls ki keli fizet­ni. ha a dolgozónak nyug­díjazáskor legalább har­mincöt, Illetőleg negyvenöt évi munkaviszonya van. A rendelet az említett ked­vezményeket Illetően csak a nyugdíjazás kifejezést hasz­nálja, tehát nem tesz kü­lönbséget aszerint, hogy er­re milyen okból kerül sor. Igy tehát ezek a kedvez­mények égyarátít vonatkoz­nak az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugállományba vonulókra. A tájékoztatás teljessége érdekében megemlítjük, hogy a kifizetésnek egy másik feltétele is van. Ez pedig az, hogy a dolgozóinak kell Igazolni, hogy a 25 éves Ju­bileumi Jutalom kifizetése óta Őt év már eltelt Dr. V. M. Nehéz évet értékelt Januári aktívaértekezletén a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ, a megye legnagyobb fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezete. Csak részben tudták teljesíteni a tavaly kitűzött feladatokat. Még 1978 előtt jelentkeztek azok a problémák, amelyek számottevő lemaradást okoz­tak a tervek valóraváltásá­ban. Hiányzott a kellő szer­vezettség, helyette olykor a kisebb csoportok érdekel fo­nódtak össze, kibogozhatat­lanul. Viszonylag sűrűn vál­tották egymást a vezetők, az újaknak pedig nem mindig volt kellő tapasztalatuk az Irányításhoz. A tárgyi feltételek ls in­kább hátráltatták, mint se­gítették az eredményes gaz­dálkodást Halaszthatatlanul kellett korszerűsíteni, vagy ami szinte még költsége­sebb, felújítani néhány léte­sítményt. De az igazgatási dolgozókat még ezután sem kényezteti el az avult köz­ponti épület. A szövetkezet pénzügyi mérlegét terven felüli kiadások és várako­záson aluli nyereség Jel­lemzi. A tervezett 862 millió fo­rint kiskereskedelmi és ven­déglátóipari forgalommal szemben csak 830 millió fo­rintot értek el. A cél eléré­sét akadályozta, hogy Inga­dozott az árukínálat az ÁFÉSZ-üzletekben. A veze­tők nem figyeltek eléggé a gazdaságos termékszerkezet kialakítására. Nem javult együttműködésük az Iparral és a kereskedelmi vállala­tokkal. Kapkodás, rendszer­telenség uralkodott az áruk beszerzésénél. Éppen a leg­nagyobb forgalmú élelmi­szerboltok kínálata volt a leghullámzóbb. A pénzügyi nehézségeket el lehetett vol­na kerülni, ha idejében al­kalmazkodnak a kereslethez és többet kezdeményeznek. A vendéglőkben a szeszes Italok, árusítását korlátozó rendelkezés miatt 5 millió forinttal lett kevesebb a for­galom. Alkoholmentes ita­lokból és ételből azonban a tervezett mennyiséget ad­ták el. Főként a kedvezőt­len elhelyezéséből adódóan több üzlet, például a Kék Csillag és a Tiszagyöngye étterem nem teljesítette a célkitűzéseket. Ahhoz, / hogy jövedelmezőbb legyen a ven­déglátás és a kereskede­lem, az alkamazottnknak ls hozzáférhetőbben és szín­vonalasabban kell dolgoz­niuk. Gondot jelentett a szállí­tás. A tápokat, a takarmá­nyokat, valamint a tüzelő­és építőanyagokat nem tud­ták folyamatosan biztosítani, mert kevés volt a gépkocsi. A TÜZÉP-telepeken sok he­lyen hiányzik a járható út és a megfelelő világítás a teherautók fogadásáhoí. Jócskán hagy kívánniva­lót maga után á javító- és építőrészleg munkája. Az év elejt szervezetlenség miatt összevonták a karbantartó csoportokat és az anyagrak­tárakat ÜJ szabályzatot, va­lamint munkaköri leírást adtak kl, de az Intézkedések­kel sem tudták eleiét venni a szervezetlenségnek. Tavaly nem volt elegen­dő pénz a fejlesztésre az ÁFÉSZ-nél. Mindössze egyet­len űj létesítményt, a kis­kundorozsmai Jerney úti ABC-t adták át, amely javí­totta az ellátást. Ezenkívül Szegeden a Marx téri „B"­pavllonban mezőgazdasági áruházat és olcsó áruk bolt­ját nyitottak. A többi beru­házásnál, mint a Vám téri. az Odesszai körúti ABC-nél, valamint a deszkl élelmi­szerboltnál az építési elő­készületeknél tartanak. Köz­reműködnek még az épülő nagyáruház berendezésének és belső technológiájának kialakításában ls. Úgy tervezték, hogy 1978­ban átlagosan 4,9 százalék­kal emelkedik n szövetkezeti dolgozók fizetése. A gazdál­kodás erre me-sze nem nyújtott lehetőséget. Főleg az- alacsony Jövedelmű dol­gozók távozlak a szövetke­zettől. A szövetkezet évi nyere­sége mindössze 14 millió fo­rint, ez 6 millió forinttal kevesebb a tervezettnél. Sőt a tavalyelőttinél ls kisebb 4 millióval. Ez jelzi, hogy év közben nem sikerült kijaví­tani a gazdálkodás hibáit. Ez is arra figyelmeztet, hogy a szövetkezet gazdasági ve­zetésének és valamennyi dol­gozójánnk Jóval hatékonyab­ban kell dolgoznia ahhoz, hogy az idén eredménye­sebb évet zárjanak. J. E. II Kanadcs" sírkövek Pári — kicsiny német falu Tolna megyében, a Dombóvár és Tamási közti dombvonulat egyik szép, er­dőkoszorúzta völgyében. A falu feletti Templom-hegyen — a csöndes kis temetőben — furcsa feliratú sírkövek állnak, amelyeket „kanadás" sírköveknek nevez a nép, ugyanis Párlból származó kanadai családok emeltették legtöbbjüket szüleik, testvé­reik, gyermekeik részére. Az Atlanti-óceánon túl leg­alább ötven olyan család él, amely Párlból vándorolt ki az 1929—1932. közötti nagy világválság Idején. Nem új hazát, csak munkát — meg­élhetést — kerestek, egy ré­szük pár év múlva vissza ls tért, sokan azonban végleg Amerikában maradtak. Főleg a kanadai Windsorban és Niagara Fallsban, az USA­beli Plttsburgban és az uruguayi Montevideóban. A háború után sokáig szü­netelt a kapcsolat az itthoni és a tengerentúli párlak kö­zött. Mostanában viszont nemcsak a levél- és csomag­forgalom élénk, hanem a személyes találkozások is gyakoribbá ' váltak. Habér nagy a távolság, és drága az útiköltség, szinte soha nincs úgy, hogy no tartózkodna a faluban egy-két amerikai — kanadai — rokon. S Pariból Is minden évben repülőgép­re vagy hajóra ülnek néhá­nyan, hogy viszontlássák ten­gerentúli hozzátartozóikat S kialakult egy kegyeletes szokás: a messze idegenben élő volt párlak sírkövet ál­líttatnak itthon elhunyt sze­retteiknek. SZ. SIMON ISTVÁN: t3. Nagy vizek krónikája „Szenvedések keresztje mellett nagy kérdőjel" A Szeged Iránti szeretet és megindultság nagy és Jeles dokumentuma született Turinban. Olyan ember irta saját kezével, kinek különleges szegedi kapcsolatai voltak a nem­zet nagy korszakában, 1848—49-ben. Bakay Nándorhoz cí­mezte a levelet, de természetesen nemcsak neki szánta. Csak tíz nap telt el a katasztrófa óla, midőn postára tette — Kossuth Lajos. Nincs szívem nagyon megszabdalni ezt az üzenetet, annyira gyönyörűséges I „Poimpéji eltemetése óta alig tud a- történelem egynél több ily mérvű pusztulásról. Bizony bizony nincsen olyan bánat, mint az elpusztult Szeged elszórt népének bánata... Illy perczekben érzem keserves dolognak azt, hogy vagyonos ember nem vagyok... Levelemhez 350 arany frank van csatolva, a Turini posta­hivatal által a Budapestihez.,, mihez magam 100 frankkal, Ferencz és Lajos fiaim 50 frankkal járultunk... Hogy mi fájdalmas érdeklődéssel lesem, s mi feszült figyelemmel kísérem a szegedi szerencsétlenség nyomán felmerülő néze­teket, szándékokat, cselekvési irányt s tevékenységi mozza­natokat: azt nem szükséges mondanom... Van azonban egy dolog, melyre figyelmeztetni magamat is hivatva érzem. Bz Szeged népére vonatkozik. Szeged habeírja felett a Jelen szenvedéseinek keresztje mellett a Jövendőnek nagy kérdőjele i» emelkedik. E kérdőjelre Nemzetünk már adott feleletet, midőn a ozegedl katasztrófa hitére nyomban egyhangúlag kitört a kiáltás: "Szegednek élni kell! Szegednek nem szabad el­veszni!*.;; Hanem ami Szegednek újból alkotását illeti: bármit s mennyit tegyen is a királyi hatalom által támoga­tott Nemzet Szeged javára, ez csak segítség lehet az alko­tásnál, de nem maga az alkotás. Ennek nagy munkájában az oroszlánrész mindenesetre Szeged népének csüggedetlen erélyére vár... Szegednek egy hatalmas elemmel van dolga, de olyan elemmel, melynek dühöngése megfékezhető, áldása pedig megmérhetetlen; nem úgy mint Tőrre del Greco, melynek lábai alatt a Vesuú pokol-tüze forr, melynek dühöngése ellen ember ész, ember erő semmit sem tehet; —r de azért Tőrre del Greco virágzó város, mert lakosaiban kiolthatat­lanul él a szülöföld, ez ősi tűzhely szeretete, s elsüllyedt háza fölibe új házat épít... Nevemben pedig mondja meg kérem Szeged népének, hogy az ki őt egykor a magyar nemzet büszkeségének ne­vezte, megvárja tőle, hogy e névre magát most ls méltónak blzonyítandja. Kossuth." Vajon tudott-e már a nagy emigráns a királyi vizitről? Vajon válaszul szánta levelét erre is? Vagy csak reményt akart küldeni Idegen hazából, féltve a várost a szétszéle­déstói? Ilyen hír is eljuthatott hozzá, mert akkoriban az olasz sajtó ls bőségesen cikkezett a városról. Es ezt erősíti későbbi, június elején küldött hosszabb levele is, melyben 16 oldalon keresztül fejtegeti az újjáépítésre vonatkozó kon­cepcióját. Nem mérnökember volt, nem várostervező, még­is, száz év múltán ls érdekes belepillantani, mit is ajánl a szeretett városnak és mitől óvja. Mindenekelőtt: „A vá­lyogváros helyébe kővárost kell építeni. "" — figyelmeztet már első üzenetében is. S ennek magában is nagy Jelentő­sége volt, mert a víz után mindjárt támadtak olyan gon­dolatok, hogy Szegedet valahol másutt kell újjáépíteni, nem ebben a veszélyes öblözetben. „ ... síkon fekvő folyam­part! város és annak is kell maradnia, mert különben el­vesztené nemzetgazdasági jelentőségét" — ez rá az ő vála­sza. A város feltöltését és csatornázását sürgette, építő­anyagnak melegen ajánlotta minél' több beton alkalmazását, és cölöpös alapozást a mélyebben fekvő helyekre, vala­mennyi utca kövezését javasolta, pártolta a többszintes építkezést, a villaszerű megoldásokat, s minél több kertet, fát, hogy tüdeje legyen az új városnak. Nyugati példák le­begtek szeme előtt, melyekhez azonban nyugati gazdagság kellett volna. Nem ls valószínű, hogy az újjáépítési biztos­ság sok figyelmet fordított volna a javaslatokra, hiszen megvalósulva csupán azokat a kis előkerteket látjuk, ame­lyeket kimértek a vásárhelyi sugárúton s még néhány he­lyen, de azokat is szűkkeblűbben, mint Kossuth gondolta. Az ma már nem mérhető, vajon erkölcsileg mit jelen­tett Kossuth üzenete, de bizonyos, hogy a nép nem széledt el messze egykori otthonától. Legtöbben a közeli városok­ban, községekben kerestek menedéket, igen sokan pedig még azzal is megpróbálkoztak, hogy Itt rendezkedjenek be a víz levonulásáig. Csakhogy erre nagyon sokáig kellett várni. Több mint két hónapon keresztül számos helyen a 3-4 métert is elére a vízmélység, mert a Tisza csak 186 nap múlva, augusztusban húzódott vissza a medrébe, és még akkor is itt hagyta a sarát, s vizét a mélységekben. 1879. július 24-én a királyi biztosság műszaki osztálya Ismét felrajzolta egy alaptérképre a száraz és a még vízzel borított területeket, s bizony benn volt még a víz a Felső­várostól le délre a Tápéi utcáig, keletre és nyugatra a Tá­péi utca teljes szélességében; vízben állott a sziliért oldal, s ez a hatalmas tó összefüggésben maradt a rókusi tenger­rel, melynek kiterjedése a budai országútig haladt, meg a franciahegyi szőlőkig és befelé a Csuka utcáig A Mars tér környéke, a Veres ács utca és a Szentháromság utca kö­zötti négyzet ugyancsak úszott még és továbbra is tele voltak az alsó-tisza-partl és a bánami kertek, hogy csak a nagyja foltokat nézzük le a mappáról. Amint a víz lejjebb­lejjebb vonult, főképpen a nagy számban ide telepitett szi­vattyúk éjjel-nappali munkája révén, az emberek jöttek, szivárogtak vissza, keresték a szétdúlt otthont, vezetgették a vizecskét, kaparászták a kevéske téglát Mert bizony azoknak lett igazuk, akik ennek a népnek minden baj fö­lötti ragaszkodása mellett tettek hitet a szomorú Időben is. Hogy csak egy klasszikusra hivatkozzunk, aki maga ls járt Itt a víz emésztette városban —' Jókaitól Idézzünk: „...So­hasem láttam annyira ragaszkodni otthonához népet, mint a szegedit." (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents