Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-08 / 32. szám

Csütörtök, 1979. február 8. 5 Búcsú Zsigmond Józseftől A 79 éves korában elhunyt Zsigmond Józsefnek, a forradalmi munkásmozgalom régi szegedi harcosának hamvasztás utáni búcsúztatása ma, csütörtökön délután 2 órakor lesz a Belvárosi temetőben. Zsigmond József épitőmunkás, a Szocialista Hazáért Érdemrend, a Tanácsköztársasági Érdemérem és a Munka Érdemrend tulajdonosa 53 évvel ezelőtt kapcsolódott a munkásmozgalomba. 1920ban szervező titkára volt a Szegeden megalakult Magyarországi Szocialista Munkáspárt helyi szervezetének. Ké3őbb Illegalitásban dolgozott és a szakszervezetben, a munkásotthonban vállalt különböző megbízatásokat. Az elhunytat Martonosi Imre, a DÉLÉP pártbizottságának titkára búcsúztatja. Oklevélátadc-íinnepség a megyei tanácsnál A Tanácsakadémia szegedi kihelyezett tagozatán képesítő vizsgát tett 38 hallgató tegnap, szerdán a megyei tanácsnál rendezett ünnepségen vette át oklevelét, amelyet dr. Péteri Károly, az Államigazgatási Főiskola szervezési és vezetési tanszékének vezetője nyújtott át. Az ünnepségen megjelent dr. Perjési László, a megyei tanács elnöke is, aki köszöntötte az államigazgatási munkára jól felkészült, most végzett hallgatóikat, majd a kitűnő és jeles eredménnyel végzetteket jutalomban részesítette. A hallgatók nevében Baráthné Bódl Zsuzsanna köszönte meg a tanácsi vezetők és az oktatók munkáját Részt vettek áz ünnepségen Simon Béla, a megyej tanács apparátusi pártbizottságának titkára, és a végzett hallgatók oktatói. Szerszámgépek A Szerszámgépipari Művek budapesti köszörűgépgyára Nyugat-Európa egyik legismertebb szerszámgépgyárával, az NSZK-beli Gildemelster céggel közösen gyárt esztergagépeket. A főbb egységek már Budapesten készülnek. Feleselő vendégkönyv Gyakorta emlegetjük: „falések és pofonok — különbözőek." Napról napra megannyi példa bizonyítja a csibészes kiszólás igazságát. Most újabban a Nemzeti Galéria egyik kiállításának vendégkönyve a legkiválóbb példa erre. A tárlat, amelyen a fiatal művészek stúdiója mutatja be tagjainak alkotásait, alaposan felpaprikázta a látogatók egy részét. Ebből adnak ízelítőt az egymással feleselő bejegyzések. Az első kaligrafikus betűkkel írt sorok még a méltatás szavalt szedték csokorba: „Nagy szeretettel gratulálok ifjú alkotóinknak és a rendezőknek a kimagasló tartalmi-formai gazdagság, sokszínűség láttán ..." De csakhamar Ilyen véleményekkel találkozhatunk: „Az ember Itt szép lehet...", majd: ^szomorú hagyaték az utókor számára". Volt, aki így összegezte benyomásait: „Sok érdekes dolog van a kiállításon, amely századunk zűrzavarát jelképezi, de sok az ellentmondásos ökörség." Míg a félig-meddig gyermekírás tanúsága szerint az ifjú nemzedék egyik képviselője ezt vetette papírra: „Furcsa, de érdekes kiállítás ez, még sosem láttam ilyet," Mottó: egy újszülöttnek minden vicc új. Még szerencse, hogy elmaradt az így vélekedők szembesítése: „Ha ez művészet, sose lássak művészetet. Ez legfeljebb egy hibbant kor művészete lehet." „Mielőtt leírta volna ezeket az ostoba sorokat, nézett volna szét a művészeti szakkönyvekben. 1978-ban már nem alkothatnak úgy, mint száz évvel ezelőtt." Aligha kétséges, hogy ebből éppúgy lovagias ügy támadhatott volna, mint az „Ez a kiállítás rémes!!!" és a replikázó „Hülye" minősítés leírójának találkozásából. Egy tárgyilagos szemlélő: „Ha valami nem tetszik, nem kell mindjárt az. egész kiállítást leszólni." Egy tűnődő: „Többször gondoltam, hogy valamelyik elmegyógyintézet betegeinek munkáját látom, bér meg lehetne érteni, hogy mi ez." És egy kioktató: „Tessék megpróbálkozni gondolkodni!" Az egyik oldalt két szó foglalja el: „Csodálatos!!!" — irta gótikus betűkkel valamelyik fellelkesült látogató, akinek véleményét ugyanilyen nagyságban a legnagyobb afrikai sivatag nevével cáfolta valaki az utolsó „A" elhagyásával. Akadnak, akik önbizalmat merítettek a látottakból: „Mindig úgy tudtam, hogy tehetségtelen vagyok, de az. itt látottak alapján át kell alakítanom véleményemet." • • Ötven iskolában tanítják Angi Vera Színes magyar film. Vészi Endre azonos című kisregénye alapján írta és rendezte: Gábor Pál. Fényképezte: Holtai Lajos. Zene: Selmeczi György. Főbb szereplők: Pap Veronika, Dunai Tamás, Pásztor Erzsi, Szabó Cva. Ha ezt a filmet Gáli István és Kovács András alkotása, A ménesgazda mellé (históriai időrendben elé) állítjuk, a különbségek ellenére, kirakós játékhoz hasonlóan élesedik-teljesedik egy kép. A magyar történelem 1945 utáni szakaszának, mai társadalmi életünk forrásvidékének képe, amely — folyamatról lévén szó — a mai negyven alatti nemzedékek számára valószínűleg ama önvédelmi mítosz fényében tündököl, amit egy régebbi Élet és Irodalom-cikk afféle történelemtanítás-paródiaként így idéz fel: „1945 óta pedig, a rettenetes idők elmúltával, a magyar nép boldogan ós dalolva építi a szocializmust, bár voltak hibák." Bár voltak hibák ... A ménosgazda Busó Jánosának Angi Vera a húga: a kórházi ápolónőként bátran bíráló, reményteljes ifjú káderként kiemelt és háromhónapos pártiskolára küldött fiatal lányon a fordulat évének -végén, 1948—49 havas telén kemény próbát tesz a történelem. Angi Vera beleroppan. Nem gátlástalan karrierista, de az emberi személyiséget „magasabb céloknak" alárendelő hatalom demoralizálja öt, így válik — egy idős szocdem. elámlásában vállalt cinkosságtól szerelme megtagadásán át — néhai biciklin kerekező szemináriumi társát fényes autóval megelőző újságírójelöltté,. mintákáderré, a legújabb ifjú janicsárrá. Lehetne vitatkozni azon, mennyire áldozat vagy mennyire korjelenség, típusfigura Angi Vera. Szeretetvágya fölött mindenesetre győz a kor: újabb adalék, késel utórezgés a Fényes szelekkel ma már szimbolizált genézishez, avagy egy másik Jancsócímmel rímelve Vera sorsára: Így jöttem. Pap Veronika „berobbant" ezzel az alakításával a legújabb magyar filmművészetbe Arcának apró rezdülései, ártatlannak tetsző, nagy fekete szemelnék rezzenései, visszafogott-méltóságteljes, karakterét tökéletesen aláfestő mozdulatai egészen kiváló, nagy reményekre Jogosító, sok szempontból máris kiforrott színésznőt mutatnak. Méltó társa egy régi szegedi ismerős: az Egyetemi Színpad hőskorát újra emlékezetünkbe idéző Dunai Tamás, Vera filmbéli szemináriumvezetője és szerelme. Hosszú idő után tehetségéhez méltó szerepben láthatjuk viszont — maradéktalan, kitűnő teljesítményt nyújt. Gábor Pál filmje itt-ott ugyan mintha ritmikai döccenőkkel küszködne, a cselekmény időbeli arányai olykor eltolódnak, a koncentráció néha túl erős a főhősre. Ám az ábrázolt kor levegője, a helyenként briliáns módon, feszesen és kíméletlenül ábrázolt konfliktusok (például az önkritikagyakorlás és a káderlap-felolvasás), valamint általában az eszmei-erkölcsi tisztaság művészi megvalósulása jelentőssé, a mai magyar filmművészet jeles darabjává teszik alkotását Az elmúlt években nemcsak a filmművészetben, de a kulturális élet számos más területén is megfigyelhetjük a „fürkésszük múltunkat" jelszóval aposztrofálható, igen-igen örvendetes jelenséget Az Angi Vera újabb példa a jó érzékkel megválasztott történelmi pillanat felmutatásához. Domonkos László „Az általános iskolai orosz nyelvi tankönyvben az a legalapvetőbb változás, hogy a nyelvoktatás a negyedik osztályban kezdődik. A tanítási-tanulási folyamat meghosszabbodása a nyelvi készségek és jártasságok kialakításának lehetőségeit ls jelentős mértékben megnöve.11. Ebben az osztályban a fő feladat az orosz nyelv megkedveltetése és a nyelvtanulás iránti érdeklődés felkeltése. Ezt a — későbblek szempontjából különösen fontos — feladatot csak olyan eljárásokkal oldhatjuk meg eredményesen, amelyek megfelelnek a tanulók életkori sajátosságainak, érzelmi beállítottságának, értelmi színvonalának és teljesítőképességének." Szemben ül velem a Köznevelésben megjelent cikk szerzője. Dr. Héjjas Endre azonban annak a negyedikosztályos orosz nyelvkönyvnek is írója, amelyet 1981től vesznek (talán) kézbe, az új tanterv értelmében, az ország általános Iskoláinak negyedikesei. A tankönyvíró pedagógus — a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola orosz tanszékének docense — a korszerű nyelvtanítás és főleg a tankönyvírásl-pályázati út olykor szokatlanul bonyolultnak-kanyargósnak tűnő ösvényeiről beszél — Már 1972-ben megjelent az orosz nyelv tanításának metodikája, amely nívódíjas lett. A szerzői munkaközösségben egyetlen vidékiként vettem részt, kissé meg is lepett. Azután 1975-ben az Oktatási Minisztérium kiírta az első tankönyvpályázatot. Külön felkértek a részvételre. Így lett a - dologból a szakmai érdeklődésen, a nyelv, a nyelvtanítás szeretetén túl — presztízskérdés. Magyarországon ekkor' történt először, hogy tankönyvek írását pályázathoz kötötték. Első díjat nem adtak ki. második díjat egy pesti páros tervezetével együtt az én munkám-kapott. Előttem a Fest megyei Hírlap 1979. január 21-i száma. A kísérleti orosz nyelvkönyvekről szóló cikkben egy alcím: „Talán a lila." A kékborítás, a szegedi pedagógus által kidolgozott könyvről szólva az olvasható: ebben kevesebb nevelési utasításra van szükség, tehát mintegy programozza a tanulást. A másik mű viszont jobban motivál a tanulásra, az orosz nyelvet Inkább megkedvelteti. A konklúzió: a végleges tankönyv, az Igazi, talán a kettő ötvözete — a Illa lehetne... Jelenleg mintegy ötven Iskolában tanítják kísérleti órákon a két könyvet, felefele arányban (Csongrád megyében dr. Héjjas Endre művét négy Iskolában). A kísérlet három évig tart, de már jövőre dönteni kell a kettő között, a hosszú nyomdal „átfutás" miatt. „Az első év a döntő", mondják a minisztériumban. — Könyvemnek az lehetne a mottója, ami a jelige volt: színesen. A negyedikesek életkori sajátosságai szempontjából nehézségeket jelentő, ám az aktív nyelvtudást kialakító, tehát nélkülözhetetlen nyelvi jelenségeket színek, formák, ábrák és jelek_ következetes alkalmazásával próbálom megérteni. A vizuális hatások a nyelvgyakorlást lmitativ-játékoa módon, elméleti nyelvtani ismeretek tanítása nélkül teszik lehetővé. A cseiekedtető, munkaeszköz-komplexumnak is nevezett koncepciót szeretném megvalósítani. A könyvben sok a vers is, az első 32. rövidített órán tíz, később is hasznosítható szövegű verset tanulnának meg a gyerekek. — És a „kötélhúzás" a konkurrenciával? — Ne így fogalmazzunk. A korszerű nyelvtanítás kő-, vetelményei változatos mód-' szereket kívánnak. Az ls nagyszerű dolog, hogy versenyben lehetek. Megjelent a Váczy Lászlóval közösen készített, 100 nyelvi játék című könyvem, nyomdában van a dr. Kréklts Józseftel és dr. Ferincz Zstfánnal együtt írott, a felsőfokú továbbtanulásra előkészítő orosz nyelvi tájékoztatónk. A negyedikes könyvhöz tanári kézikönyv is készül, ha... De inkább arról érdemes beszélni, hogy mindazok a magyar pedagógusok, aktk az elsőként kürt tankönyvpályázaton részt vettek, k'vétel nélkül a legnagyobb kockázatot vállalva, jóformán teljesen magukra hagyottan tevékenykedtek. Igaz. van szakmai féltékenykedés, él még a „pesti komplexus" is. Ám Inkább egymásért kellene szurkolni.., D.L. Nemzetiségi kérdések tudományos kutatása Üj lendületet adtak a nemzetiségekkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdések tudományos tisztázásához, feldolgozásához a közelmúltban befejeződött nemzetiségi kongresszusok. A Magyar Tudományos Akadémia tavaly megalakult Kelet-európai és nemzetiségi komplex bizottsága' idei első ülésén elfogadta a nemzetiségi kérdések tudományos kutatásának tématervét. A gazdag ajánlóllstáról Kővágó László, a történettudományok kandidátusa, az akadémiai bizottság titkára elmondta: — Bizottságunk egyebek között javasolta, hogy a különböző társadalomtudományok a maguk területén fogalmazzák meg a nemzetiségiekkel kapcsolatos általános és elméleti kérdéseket. — Külön témacsoportban vizsgáljuk a nemzetiségek helyzetét, jellegzetességeit a kelet-európai országokban, igyekszünk feltérképezni, nyelvük kultúrájuk, irodalmunk, néprajzuk, történelmük sajátosságait. Szeretnénk összehasonlítani ezeknek az országoknak a nemzetiségi politikáját^ s azt ls, hogy ebben miként alkalmazzák a marxista—leninista elméletet. — A magyarországi nemzetiségi kérdés összefoglaló áttekintéséhez mindenekelőtt a már ismert adatokat szükséges kiegészíteni. Pontos képet szeretnénk kapni arról, miként alakul o nemzetiségi lakosság száma, társadalmi átrétegeződése, s ebben milyen szerepe van az urbanizációs hatásnak, a lakosság országon belüli átcsoportosulásának. Ugyancsak érdemes megvizsgálni, miként változott a nemzetiségi lakosság társadalmi helyzete 1945-től napjainkig. Kutatási témának javasoltuk a nemzetiségi kultúra fejlődésének elemzését, s annak vizsgálatát, hogy az milyen kölcsönhatásban áll a magyar kultúrával és az anyanemzet kultúrájával. Témajegyzékünkben szerepelnek nemzetiségi nyelvjárási tanulmányok, néprajzi vizsgálatok, a nemzetiségi hagyomány és az anyanyelv kölcsönhatásával összefüggő elemzések is. Helyreállítások A 18—19. századból csaknem változtatás nélkül fennmaradt Szántódpuszta 30 épületét eredeti állapotában kívánja visszaállítani a Slótour. A tervek a legkülönfélébb tudományágak szakértőinek részvételével készülnek. A program végrehajtásához idén 5 millió forint támogatást nyújtanak az idegenforgalmi fejlesztési alapból, s első lépésként hármat állítanak helyre a Balatonhoz közel fekvő település házal közül. Már elkészült az a nádtetős fogadóépület, amelyben Idegenforgalmi iroda nyílik. Helyreállítják a település legnagyobb épületét, a kastélyt és megnyitják a régi csárdát is. Úttörők kulturális szemléje A napokban megkezdődtek a szegedi úttörök kulturális szemléjének eseményei a Liszt Ferenc Zeneiskolában. A versenyzők az alábbi helyezéseket érték el. Énekszóló kategóriában első dijat kapott Halász Ilona (kiskundorozsmai 2. számú Altalános Iskola), Molnár Edit (tarján! 3. számú Altalános Iskola), Csíkos Margit (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 2. számú Gyakorló Altalános Iskola); második díjat Csurgó Erika (Gagarín általános iskola), Huszár Emőke (kiskundorozsmai 1. számú Altalános Iskola); harmadik dijat Budai Zsuzsanna (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. számú Gyakorló Altalános Iskola) és Jeney Ágnes (Szirmai általános iskola). Énekkettős, énekhirmas kategóriában első díjjal jutalmazták Kondást Gabriellát és Zathureczky Carment (Rókusi Altalános Iskola); második díjas lett Farkas Lilla és Rózsa Mária (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. számú Gyakorló Altalános iskola), Tóth Anikó és Markó Tímea (Béketelepi Általános Iskola); harmadik díjat kapótt Joó Ágota, Tokaji Gizella (Zrínyi általános Iskola) és Böresök Ildikó, Farkas Magdolna (Gagarín Altalános Iskola). A hangszerszólósok között első dijat nyert Atlasz Henrik (dorozsmai 2. számú Általános Iskola) és Medgyesi Edit (Ságvári gyakorló általános Iskola); másotok dijat Gajódi Edit (Rókusi Altalános Iskola) és Mayer Szilvia (Zrínyi általános iskola); harmadik dijat Györgyi Tibor és Zathureczky Carmen (Rókusi Altalános Iskola). Kamarazene kategóriában az élen végzett az Algyői Általános Iskola citerazenekara és Varga Zsuzsanna, Dinnyén Zsuzsanna (Juhász Gyula Ta nérképző Főiskola 1. számi' Gyakorló Altalános Iskola) második díjat kapott a kiskundorozsmai általános iskola furulyaegyüttese, harmadik díjjal jutalmazták Mayer Szilviát és Kovács Hedviget (Zrínyi éltalános iskola).