Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-04 / 29. szám

Vasárnap, 1979. február 4. 7 55! Tudósok a jövőért Beszélgetés Szddeczky-Kardoss Elemér akadémikussal Több mint tíz esztendeje, amikor még hírét sem hallottuk az olajválságnak, a szigligeti alkotóház társalgójának esti beszélgetésein arról tájékoztatott egy őszhajú, magas, barnára sült tudós: szinte kimeríthetetlen energiaforrásnak ígérkezik a geotermikus energia. A Föld izzó magjának hőjét próbálják hasznosítani, világszerte seregnyi tudós dolgozik a gyakorlati megoldáson, ő maga is. A tudós, aki már akkor számolt az energiaszűkével, és a gondok megoldásán fáradozók nemzetközi élvonalában tevékenykedett, dr. Szádeczky-Kardoss Elemér kétszeres Kossuthdíjas akadémikus volt, a világhírű geokémikus. Most a Magyar Tudományos Akadémia Budaőrsi út! kutatóházában fogadott A magyar tudományos élet nagy öregeinek egyike nyugdíjasan is hallatlanul aktív még, seregnyi tudományos és közéleti pozícióban irányít szervez, tevékenykedik. — Ma már nem a geotermikus energia a legfőbb reménységünk — kezdi a közös emlékek felidézésével induló beszélgetést — Az igazi távlati megoldás, úgy látszik, a napienergia lesz. — Lehetséges, hogy a közeljövőben minden háztetőn nemcsak tévéantenna lesz, hanem napelem ls? — Nem egészen. Á valószínű megoldás: az űrtechnika beiktatásával — nevezzük Így — a „kozmikus erőmű". A Földön kívül például ezer kilométer magasságban elhelyezett a Földdel együtt mozgó, körülbelül egy négyzetkilométer felületű napelem-rendszerrel elvileg több gigawatt energiát lehetne termelni, s ez lézerrel vagy más úton földi erőművekbe vezethető. Egyetlen nagy „kozmikus erőmű" fél Európát elláthatja villamos energiával. Így, a feltevések szerint csaknem korlátlan energiabőség lesz teremthető. — Nagyszerű távlat Megvalósíthatók-e az elvi elgondolások? — Ha megfigyeli a jelenlegi szovjet űrkísérleteket, nem lehetnek kétségei. A több hónapos őrben tartózkodás, a hegesztések, a szerelések, a teherszállítás, az olvasztókemence — ez mind arra vall, hogy a Szovjetunió céltudatosan készül nagy űrobjektumok létesítésére és személyzettel való ellátására. Ha nem csapnak is még nagy hírverést körülötte, meggyőződésem, hogy „kozmikus erőművek" létesítését is programjukba iktatták már. Ügy vélem, mint sok másban, ebben is a Szovjetunió lesz az első a világon. — Mikorra várható a kozmikus erőművek megvalósítása? — Én valószínűleg már nem érem meg, de a mai fiatalok bizonyosan. Energiagondjaink leküzdése három ütemben történhet A már elkezdődött első ütemben a hagyományos energiaforrások (víz, olaj, szén) gyorsabb feltárása és gazdaságosabb fölhasználása (pl. a szén föld alatti elgézosítása stb.) folyik. A második ütem az atomenergia fokozottabb kihasználása (talán már fúziós reaktorokkal), valamint a geotermikus és a napienergia fokozottabb kihasználása. A harmadik ütem lesz a kozmikus erőművek kiépítése. Az én durva prognózisom: egy-egy ütem 15—20 évig tarthat, tehát úgy 203Q körül már megépülhetnek az erőművek a világűrben. — Elegendő energiával a legtöbb mai gond ls megoldható. Elmondhatjuk hát, hogy 2030-ra eljön a Kánaán? — Ha addig nem pusztítja el magát egy új világháborúban az emberiség. És a sóvárgott Kánaán új veszélyeket is rejt: ha a biztosan várható fejlődés a maihoz hasonlóan egyenlőtlenül oszlik meg, ha továbbra is lesznek privilegizált haszonélvezői, még a mainál is súlyosabb globális feszültségek támadhatnak, még gyilkosabb lehet a versengés az előnyökért. — Az „őrölt majom", a dúvad ember, a született agreszszor — ahogyan egyesek prófétálják — akkor fa világkatasztrófát okozhat, ha már tejben-vajban fürödhetne? — Az etiológusok bebizonyították: az ember nem hord a génjeiben változtathatatlan agressziót, illetőleg az agresszív ösztön a civilizációval együtt ma is változik, mindinkább vitákban is levezethető intellektuális for-. mákat vesz föl. A magatartást döntően a környezethatások alakítják ki. Az Országos Béketanácsban, nemzetközi fórumokon ezért harcolnak a tudósok is szüntelenül a világ békéjéért, a nemzetközi együttműködésért, a leszerelésért. Egyszóval: a nyugodt fejlődést biztosító világkörnyezetért. Ezért figyeltünk mindnyáran reménykedve az ENSZre, s örültünk, hogy végül mégis megállapodás született. Ilyen előzményektől remélhető a világkatasztrófa megelőzése, a duvad felfogás visszaszorítása, egy új szemlélet kialakulása. Jelenlegi munkámmal ehhez a nagyon szükséges szemléletváltozáshoz szeretnék hozzájárulni. — Szemléleti kérdések és geokémia — elég távol állnak egymástól — Sohasem csontosodtam bele egyetlen disciplinába se, még a szűkebb szakterületemen sem. Kezdetben kőzettannal és tektonikával foglalkoztam, aztán az ebből szervesen kialakult geokémiával, utóbb geonómiával. Most minden másnál jobban a geonómia segítségével kialakult cikluselmélet rendszerelméleti kapcsolatai érdekelnek. Ez lényegesen elősegítheti korunk emberének szemléletváltozását — Szaktudományos elmélet hogyan hathat — milliókra? — A világ felépítésének és mozgásának széles körű megismertetése egységes belátásra bírhatja az embereket: ilyen a világunk, ilyen törvények szerint halad, ha értjük a mozgásrendszerét, alkalmazkodunk hozzá, sőt fejlesztjük, segítjük, akkor könnyebben boldogulunk. Ez a tudományos alapú, ésszerű belátás segíthet ledönteni a mai pszichológiai, ismeretelméleti, ideológiai, politikai korlátokat gátakat amelyek ma még sajnálatosan elválasztják, szembeállítják egymással az embereket — Ml a biztosíték rá. hogy egy Ilyen belátás kerekedik felül és nem a rombolás erői? Mikor ismerkedhetünk meg új kutatásainak eredményeivel? — Kialakulóban van ez a biztosíték. Az ENSZ leszerelési értekezletének határozatai is mutatják ezt. Két esztendeje közölt már egy cikkgyűjtemény erről a Geonómia és Bányászat című folyóirat. Készül egy angol nyelvű tanulmánykötet. Különböző fórumokon, így az Országos Béketanácsban is, előadást tartottam már erről a kérdésről, öszszel nemzetközi vitát rendezünk. Így bejuthat a tudományos köztudatba és elindulhat az útján. H. J. D rága és derék keresztanyja arra kárhoztatta Epe Egont, hogy Epigon legyen. Nagybetűs utánzóvá azonban nemcsak azért vált, mert nevét összeolvasva félre kacsintotta valaki, hanem azért is, mert a nagy előadók apró unokája művészi tökéletességre vitte a mások agyában való turkálást. Ami foghatót talált, valamire majd csak jó lesz kiáltással már vitte is. Zsibes és Zsebes névre egyforma eséllyel pályázhatott volna, minthogy zsibárus nem hord össze annyit, mint ő, és zsebmetsző pengéje nem hasítja ki olyan elegánsan valakiből az értéket. Inda is lehetett volna, mert körülfolyta áldozatát, Polip, mert szorongatta és ropogtatta, Kereszteskóp is, mert vérét szívta. Családi öröksége azonban csak annyi, hogy nevek után ne fuss! Maradt tehát, aminek indult. Szimata jobb, mint a vizsláé, alszélben is megérzi a tehetséget, becserkészi, és születése pillanatában már övé a gondolat. Ha valami nagyszerűt talál, dehogy dugja, dehogy rejti, kiáll vele, hadd lássák. A szerénységet is eltanulta valakitől, lesüti ilyenkor szemét, egy évben egyszer el is pirul, és mosolyog. Semmisemmi, hárítja el a dicsőséget, mással is megesett már az ilyesmi. Csak semmi személyi kultusz, nekem az is elég, ha fölnéz rám az emberiség — ezt is mondta már, ha nem tudott kitérni a zajos ünneplések elől. Ifjú heve csöndesedvén gondok ránca kezdi szántani a homlokát. Jól áll neki ez ls, olyan éppen, mint más nagy ember. De a ránc valódi, sőt ez az egyetlen, ami saját. Óriási a piac, a fölhozatalt nehéz számon tartani, ez aggasztja. A sárgaságból háromszor gyógyították ki, de ennek is eltanulta a fortélyát, azóta naponta átfesti magát, ha észreveszi. Romlik a ketyegő, zörög a Kicsik és nagyok billentyű, mondja neki az orvos, amikor hallgatja, de előbb elmosolyodik az örömtől, mert népies beütésnek veszi a mondást — ez is jó lesz még valamire —, és csak később veszi észre, hogy az ő tulajdon szíve kalapál mellé. Nehéz pillanatokban, az élet depressziós állomásain elkezdte tanulmányozni mások utolsó mondásait, ne kelljen árválkodnia, ha netán ,üt az óra. Szidta a kortársait magában, restséggel, tunyasággal, hanyagsággal vádolván őket. mennyivel korszerűbb lehetne ő, ha azt az utolsót fa most mondták volna ki előtte. Átsütne rajta a mai kor minden sugára, sziporkázhatna száz ágra, mint a bukó üstökös. Vannak nagy gondolatok, amelyek nagy kínban születnek, élete első önálló ötlete fetrengő nagy bajában kelt életre. ö, aki megalapozta hírnevét, nem játszhatja el az utolsó lapon. Jöjjenek sorba azok, akik neki termeltek eddig, haljanak és valljanak az élet végső értelméről, majd ő figyeli őket Az nem lehet gond, hogy nem akarnak halni, legalább az utolsó nagy mondat megszületéséhez 6 is hozzájárulhat termékenyitően. Akiktől legtöbbet vár, akit legjobban szeret azt fúrja legjobban. Cinikus vigyorral pásztázza, legyintéssel söpri le műveit de hatástalan. Csődbe jutott volna minden epigoni tudománya? Vegyük elő a biológiai fegyvert, most az a divat. Neveljük föl jó nagyra a csúszó-mászókat, rovarokat pajorokat, majd elintézik azok. Kritikát • ír tehát, dicséri a semmit, a közepest is simogatja, a többit üti, vágja és szántja. Örömünnep virrad rá, inas ágyához hívatják. Kétszer mossa a fülét hogy mindent halljon, bepermetezi a torkát, hogy szebben csengjen a hang, ha majd tovább adja. Virágot még nem vesz, csak a koszorút rendeli meg, nehogy ebben is megelőzzék, és csak azután lép a távozó nagy szellem magányos ágyához. Minden mozdulatot elpróbált előtte, azt fa elleste filmekből, hogyan kell majd kinyújtani a kezét, ha elapad a fény, az éltető forrás, ha utolsót pillant a nagy kortárs, aki majdnem olyan nagy volt, mint ő maga. Nyilatkozatának nagyobbik felét előre megírta, összeszedvén az avas ősök minden sziporkáját, csak azt a bekezdést hagyta ki, amelynek bölcsője itt ring a halálos ágyon. Hármasával szedte a lépcsőt, úgy futott, mégis elkésett Első volt ugyan, de a másik élet már lehanyatlott őszinte és saját könnyek bugygyantak ki szeméből. Itt a nagy halott, már halott és itt áll ő, apátlan-anyátlan árva. Kihez fordulhatna maradék életében, amikor legszebb szállal csak hozzá kötődött? Sebtében összehozott egy főpróbát, és amikor az utána jövő, mindig sarkában koslató Kis Epigon nyitotta az ajtót kenetes mozdulattal beleesett az ágyba. Dehogy esett! ö is hanyatlott. Ott ls maradt, nehogy az a másik megelőzze. És boszszúból ő se mondott semmi, de semmi utolsót Az orvosok azt állapították meg. hogy Epe Egont elöntötte az epe. Kegyetlen eset: a saját epéje. HOKVATH DEZSŐ Sándorfalva története és népélete Könyv a százéves nagyközségről Szépen sorakoznak könyvespolcunkon a Csongrád megyei községmonográfiák. Szeged kisbolygói közül letette már az érdeklődő patrióták asztalára könyvnévjegyét az ősi Tápé és Szőreg, megörökítve az elpergett évszázadokat, mielőtt végleg összeölelkeztek a várossal, önálló történetük jelképesen szinte ezzel fejeződött be: a jövő a várostesttel, Szegeddel való területi, gazdasági, igazgatási, közlekedési, várospolitikai egybeforradás. Hiányzik a sorból Kiskundorozsma „hatytyúdala" (talán erre is lesz majd vállalkozó kutató és mecénás), s Algyő is megérdemelné az ilyesféle figyelmet Sándorfalva más eset. Ez a nagyközség csak az újabb térképeken található, hiszen idén 100 esztendős. Könyvét azonban nem lehet függetleníteni sem Szegedtől, sem a helytörténeti kutatás általános fellendülésétől. A szegedi árvíz után szervezték ugyanis a községet; jórészt szegediek írták meg a nagyközség történetét és népéletét, s Szegedhez való vonzalma is köztudott. őrgróf Pallavicini Sándor, kinek negyvenezer holdja terpeszZelk Zoltán Égő házban Egyedül az égő házban, égő házban egyedül, lótfutásban, dobogásban tűznyílásban egyedül, de jó, nogy ő nincs most fitthon, de jó, hogy most egyedül, omló falak alatt titkon megbúhatok egyedül. ajtók, ablakok zuhognak, ahány szomszéd, menekül, lobot vető paplanomnak lángja alatt egyedül, egyedül az égő házban, egyedül a tűzhalálban — aki leszek, rávetül tűz a tűzre, láng a lángra és elhamvad egy -dül. kedett Csongrád megyében, úri kegyet gyakorolt a nagy árvíz által kiöntött Algyő lakosságával: felajánlott birtoktestéből 300 holdat a homokos magaslaton az áttelepülés re. Most ne firtassuk, hogy Algyő népe mégsem adta fel történelmét, és csak részben települt át a kilenc utcás, vonalzóval szerkesztett új községbe — tény, hogy a falu megszületett a katasztrófa jegyében, és elkezdte önálló életét a legsötétebb kiszolgáltatottságban. Ahogyan dr. Öcsai József tanácselnök írja a könyv előszavában: „Aki az új faluban, Sándorfalván született, annak sorsát szülei eljegyezték a nyomorral. Bölcsőjébe, fejtől, akár koldusbotot, akár kéregető tarisznyát tehettek volna... Itt az uradalmisták, a tanítók, a községháziak és néhány .tehetősebb iparos kivételével mindenki szegény, nyomorult zsellér.. Alapítója az ország egyik dúsgazdag családjának sarja... és mégis az 5 birtokukon a legijesztőbb, legsötétebb az élet". Anélkül, hogy előrefutnék, nagy elégtételnek érzem ezt a könyvet, mert már puszta megjelenése is reprezentálja a történelem ívét; Sándorfalva utóbbi évtizedekben befutott fejlődésének nagyszerűségét. Elsősorban két ember hatalmas munkájának szép tornya ez a könyv: id. Juhász Antal nyugdíjas gimnáziumi igazgatóé, akit pedagógiai és közéleti szereplése tartósan Sándorfalvához kapcsolt, és dr. Juhász Antal muzeológusé, néprajzkutatóé, aki munkaszövetségben dolgozott édesapjával. A további szerzőgárda: dr. Szelest Zoltán, Felföldi László és dr. Martin György. Száz év még nem nagy Idő, fgy a teljesség lehetett a szerzők igénye. A községalapítás gondolatától a „lehetséges"! máig terjed a figyelmük történetileg, a népélet föltérképezésében pedig a huszonnegyedik óra sürgetése szorítja őket teljes áttekintésre. S mindenekelőtt az elvégzett munka hegyei váltják ki az olvasó tiszteletét, hiszen mélymerülésekkel búvárkodjék fel a hatalmas anyag részleteit a száz esztendőből, hozzáadva az összefüggéseket, a korszerű értékelést, a precíz szerkesztést; előbúvárolva aa igen beszédes képes és szöveges illusztrációkat. Levéltári irathegyek, résztanulmányok sorozata, hiteles közlések felkutatása, a népéletről közel száz ember kifaggatása; a földrajzi nevek gyűjtésében Inczefi Géza kutatásai és újabb tanulmányok, gyűjtés és kutatás képezi a tudományos fedezetet. Ügy hiszem, Sándorfalva történetének és népéletének nincs olyan fontos mozzanata, amelyről nem találunk eligazítást a könyvben. A tanulmányokat igen jól kezelhető adattár is kiegészíti. Pillanatok alatt ki lehet keresni a legfontosabb adatokat. Például: az algyői lakosságból 798 lélek települt át 1880 áprilisáig; az 1881. évi népszámlálás szerint ekkor már 535 lakóházban 3394 lélek élt; 1973-ban pedig 5949 volt a lakosság és 2002 a lakóépületek száma. Megtudhatjuk, hogy a járási direktóriumba 1919-ben 15 sándorfalvit választottak be; a Vörös örségben és a Vörös Hadseregben 19-en szolgáltak a községből. A falu mártírokat is adott a haladásért ' Szokták mondani egy-egy ilyen igényes, tartalmában gazdag és külső megjelenésében is tekintélyes községmonográfia megjelenésekor, hogy valamiféle nagyravágyás, luxusigény lehetett a vállalkozás eredője. Sándorfalva esetében a kerek száz esztendő elég erkölcsi felhatalmazás volt. De ha arra gondolunk, hogy a nagyközség lakossága és a szomszédság ebből a munkából mit épülhet, elhomályosodik az anyagi oldal A községszeretetnek, a szülőföld megbecsülésének, múltja és hagyományvilága megismerésének, a jelen tisztességének forrása ez a könyv is. A tisztes, komoly munka és a szép küldetés ikerszándéka teljesül benne. A könyvet Sándorfalva nagyközség tanácsa adta ki; id. Juhász Antal szerkesztette; • a Szegedi Nyomda öltöztette szén ruhába, Sz. S.L