Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-04 / 29. szám

8 Vasárnap, 1979. február 4." Polner Zoltán Szerelem Barna hajad fésüli a szám. hó lepi az arcom. Piros holdú jegenyék ideje ez már. Ünnepekkel átkozódom. Havat zabáló ablakomon káromkodó vőfély zörget. Füstölgő gyertyákkal a násznép. Törköllyel Itatják a csecsemőket Vérrel felcicomázott lovak feszülnek szélnek, fagynak. Lépéseid a szikrázó téli éjből vakítóan kiragyognak. Csontig bűvölő sötét szavak csöndjével jelölsz meg. Hajnalra kék tajtékú harangok hozzák megvirágzó jegykendődet G1 Zsargon Kórházi zárójelentés. Cor; EKG synus tachicardia, enyhén balfelé ívelő cosynus tendencia, jobb oldal ép, a tangens szakaszban permanens fibrilláció. EKS alig nulla, billentyűk záródnak, arythmusos zavar GKE, KSE szerint: 0, KST kifizetve. Vér: 801 g-hgm, 5 mii. vvs., 3. mii. fvs., kedvező, lokalizálást nem igényel. GMH relatív, dislocatio 9/ 20/12 Almerson szerint Op.: 2/ 7324, szöv. tan. vizsg. neg. a Seb. KI. 975/1977. (6) 34. alapján. Tüdő: dispersio nem következett be. Jobb oldali, bal oldali lebenyeken TRG, RTG, TGR Rtg: meszesedés. A bal lebeny jobb oldali alsó harmadában részbeni granulatio, op. necess. neg., max. invest intr. Imicitis gyanú kizárVB. _ Javallat: nlcot.0, alc.0, anab. Bter. rob. étrend, sok mozgás, ezért körzeti orvosát rendszeresen keresse fel. Contra cas.5 beteg 0. Beteg gyógyultan távozott, de tnozgásképtelen. Zárójelentés átadva. . • A 89/1979. (I. S.) AM—DB sz. rendelet a 88/1979. ff. 3.) ÁMDE sz. rendelet módosításáról. A 88/1979. (I. 3.) ÁM—DE sz. rendelet 1. §-ónak új szövege: 1. §. Péklapátot csak péklapátként szabad használni. Értelmező rendelkezések: A ..péklapát" kifejezésre a 10/1978. (II. 7.) sz. rendelet 3. § (4) bekezdése c) pontjában. a „csak" kifejezésre a 39/ 1978. (V. 7.) ÁM—DE sz. rendelet 4. § (5) bekezdés d) pontjában, a „szabad" kifejezésre az 55/1978. ÁM—DE sz. rendelet 5. § (6) bekezdés e) pontjában, a „használni" kifejezésre a 73/1978. (IX. 19.) ÁM—DE sz. rendelet 6. § (7) bekezdés f) pontjában foglaltak az irányadók. A 88/1979. ff. Ti ÁM—DE sz. rendelet 2. § (1)—(4) bekezdései a 3. § (5)—(8) bekezdéseire változnak. A 2. § egyéb rendelkezései hatályukat vesztik. Ugyancsak hatályukat vesztik a 3. § (1)—(8) bekezdései, amelyek az új rendelkezés folytán alakultak kl. Az 1. §-ban foglalt rendelkezés elmulasztása szabálysértést valósit meg. • 120—11 — 108(7)1979. NA—HAT —O sz. határozat. ... A tereprendezés folytán szükségessé vált állagmegóvási munkákat az alábbi feltételekkel engedélyezem: A telek belső határától kifelé számított 3 m-en belül létesítményt emelni nem lehet. Amennyiben ilyenre kerülne sor, a falvastagság nem haladhatja meg a telken levő házingatlan előtt kialakítandó V keresztmetszetű árok talpszélességének kétszeresét. Illetve az átlós tengelyű megoldással elhelyezett ablakok alsó széle és a . tetőszerkezet kezdővonala közötti, távolság felét. Ha meghaladná, a mértéktúllépés nem lehet több, mint a szomszédos telkek átlagos területének 2007-ed része. Ha a 2007-ed résznél a mértéktúllépés tenae, engedélyezhető, engedélyes azonban köteles az engedélyt megadó, az említett körülmény engedélyezésére is jogosult engedélyező hatósághoz újabb, engedélyezés iránti kérelmet benyújtani. Űtátfúrási, kútátfúrási. ráfúrásl munkák ugyancsak külön engedély alapján végezhetők el. Nincs szükség külön engedélyre, ha az űtátfúrási, kútátfúrási, ráfúrási munkákat az engedélyre irányuló kérelem benyújtásának az időpontjában már befejezték. Ebben az esetben a kérelem benyújtása is mellőzhető. E határozat ellen 15 napon belül fellebbezés benyújtásának van helye az engedély mielőbbi visszavonása érdekében. * Prospektus. A képen Is látható, 40X40X40 cm térfogatú miniatűr szerkezet a legmodernebb igényeket is kielégíti. Csupán fém alkatrészeket tartalmaz. Meghajtómotorja 00,7 amp. diódákkal évekig működik, amennyiben sikerül elkerülni a korrodálódást. A gyártásnál a legkorszerűbb tapasztalatokat tartottuk szem előtt, a 4X4X4 cm hengerűrtartalom a legideálisabb, földelése alig igényel energiát, ez az energia is visszatáplálható a paraméterekbe, majd újból felhasználható. A munkarész konkáv módon van kiképezve, a szemközti oldalról nézve konvex hatással. Műszaki adatok: 9, 7, 13, 47. 59 az MNOSZ szerint. 1234567 H. O. G. Y. — A. — F. E. a nemzetközi mutatók alapján. A szerkezet légtelenített műanyag tasakban kerül forgalomba, ára nem fogja meghaladni a hasonló külföldi cikkek árát. Most alakítjuk ki. Figyelmeztetés! A légtelenített műanyag tasak felbontása után a fém alkatrészek azonnal korrodálódnak. CSOHÁNY LASZLÖ I yermekkorom kacagó, mindig jó kedvű, derűt hozó jó tündére Dusi volt. Osztálytársak voltunk, és kezdettől fogva jó barátnők. Közepes tanuló volt, árva kislány. Édesanyja roppant szigorú, régimódi aszszony, s két, nála sokkal idősebb nővére már dolgozott, így járathatták Dusit gimnáziumba. Engem, az eminens tanulót felkértek. korrepetáljam Dusikát. Ez volt az ürügy, hogy minden délután nálunk tartózkodhatott. A leckét átvettük, de Dusinak mindig másutt járt az esze. — Olyaru jó nálatok lenni! — bizonygatta, s úgy ragyogott a szeme, mint a karakterbabáké a kirakatban. Ilyen csodálatosan nagy, sötét pillákkal árnyékolt, kifejező szemeket sem azelőtt, sem azóta nem láttam. Annyi élénkség, huncutság, rajongás és álmodozás fért bele ebbe a babaszempárba. Imádta a kisebb testvéreimet, különösen a 4 éves kis húgomat, akit boldogan megmosdatott, fésülgetett, öltöztetett. Fiútestvéreimet is szívesen tutujgatta, néha meg — édesanyám parancsára — elfenekelte őket. Dusi volt nálunk az anyahelyettes, rajongtunk érte. ö meg a mi kötetlen, bohém és gyakran szertelen családi légkörünket szerette. Amikor édesanyám néhai szubrettszerepeiből énekelgetett, s a hat gyereke. meg Dusi képezte a közönséget; vagy édesapám legújabb operettjéből játszott el részleteket Dusi végtelenül hálás volt Szép szoprán hangja volt és roppant kifejező arcjátéka. Édesapám azt mondta: — Dusi ka, tanulj énekelni, belőled színésznő lesz! — Bácsi, kérem, dehogy is leszek én színésznő! Családanya leszek! Az volt az álma, vágyainak vágya, hogy ha férjhez megy majd, legalább hat gyereke legyen. Fő hivatású anyaságra pályázott, soha semmi másra. És — szípésznő lett. Városunkban élt egy gazdag mecénás, az finanszírozta Dusi színiiskolai tanulmányait. Érettségi után így elszakadtunk egymástól, Dusi Budapestre került, és a „Gyöngyös bokréta" egyik szólótáncosnője lett Turnéra is vitték, Svájcba, Olaszországba. Küldte haza az újságokat; cikkek, fényképek bizonyították, hogy tehetséges, és külföldön minden újság kiemelte, hogy „valódi magyar szépség". Hát bizony alig ismertünk rá a fényképeken, olyan bűbájosán szép volt Lefogyasztották — gyermekéveinkben erősen molett volt —, zafírkék, gyönyörű szeme még nagyobbnak tűnt a mézeskalács szívhez hasonló kis arcában. Hímzett díszparasztruháiban. papucsos lábának harcsű bokája láttán, stilizált pártában, vagy gyöngyöskalárisos főkötőben, násfákkal és kösöntyűkkel teleaggatva is olyan természetesen hatott a képeken, mintha a magyar falu gyermeke lett volna. Hát az volt valódi magyar szépség. Aztán magam is elkerültem abból a vidéki városból, ahol gyermekkorunkat és kora ifjúságunkat együtt nevettük és sirtuk végig. Dusinál könnyen állt a nevetés, meg a sírás. Olyan csilingelő kedvességgel, oly hosszan és gyöngyöző variációkkal tudott nevetni, ahogyan emlékezetem Dusi szerint senki sohasem. Hányszor elevenítettük fel később azt az epizódot a gimnáziumból, amikor körülálltuk Dusit, és nem engedtük közel hozzá a hittantanárt... Valami gyermekes csacsiságon nevelett akkor, és ha Dusi amolyan igazán jóízűt kacagott — eleredt a folyóvíz ... Percek alatt vizes lett körülötte minden, az iskolapad, a padló, a cipője, ruhája, alsó és felső fehérneműje stb. És — szerelmes volt a tisztelendő úrba... Jaj, csak ö meg ne lássa az árvizet! Körülvettük hát, mindnyájan, akik szerettük jó szívéért, behízelgő modoráért, és az egész -iskolatermet betöltő, csodálatos kacagásáért. A tisztelendő úr nem nyugodott bele, ám mégis csak megfordult, visszament a katedrára, majd engem pécézett ki, s faggatott, hogy mi történt Dusival, és körülötte? — Ne tessék érdeklődni, ez női dolog! — vágtam ki a rezet. A hittantanár kicsit félreértette. Dusi fejlett volt már a negyedik gimnáziumban is, melles, erősen molett. Hittantanárunk egy kicsit elpirult, és halkan, inkább csak magának meg nekem mondta: — Ja, értem, nagylány... Én az első padban ültem. Dusi az utolsóban, de nagyszerű hallása volt, s igy megértette. Akkor meg kitört rajta a zokogás. Ügy sírt, hogy majd beleszakadt a szíve... . Hej. gyermekévek.;; Régen volt..; No de. mit is akartam mondani? Ja. igen, hogy elkerültem a mi kis városunkból magam is. Aztán évejc múlva felkerültem Pestre. Színházi kritikus voltam akkoriban, érdeklődtem a kollégáktól Dusiról. Azt mondták, hogy elhagyta a színpadot, felcserélte a pártát a főkötővel. Egy neves orvos felesége lett. — Színésznősors — mondták a kollégáim, mert akkoriban divatos dolog volt a színésznő-orvosfeleség szerepe. Felkerestem, miután kinyomoztam. hol lakik. Ütbaigazított az orvos férj rendelőjének cfme a telefonkönyvben. — Ez az én igazi szerepem az életben! — mondta Dusi. szinte diadalmasan. — Édesapádra hallgattam, színésznő lettem, de soha, egy pillanatig sem felejtettem el, hogy családanya akarok lenni, legalább hat gyerekkel... Egyelőre két gyermeke volt, egy fiú, aki az édesapjára, s egy kislány, aki a gyermek Dusira hasonlított. Dusi ismét meghízott, a férj már akkor aggódott a vérnyomása miatt — Vesealapon van, nehezen gyógyítható — mondta. Dusival felelevenítettük a gyermekkori gyakori „árvizeket", s a tisztelendő urat aki első szerelme volt... Már akkor gyenge volt a veséje, és később, a sok próba fűtetlen színpadokon, a rendszertelen étkezés, borivás, hiszen külföldön, Olaszországban és Párizsban vizet sohasem ittak a turnék alatt, ez mind káros volt a veséjére. Viszont, ezen az alapon ismerkedett meg férjével, amiért hálás volt a sorsnak. Nagyon boldogan éltek, harmoBerczell A. Károly A Nap fia A kisvárosra gondolok megint, hol anyám várt reménykedve engem, s aztán a kíntól egyszer csak felhördült rekedten, s én megszülettem — Nagy július volt, forró, rekkenő, az asszonyok kábák, mogorvák, s a bába is szótlan végezte dolgát, úgy fojtogatta őt a hő — Tombolt a nyár alföldi pokla, s anyám is izzadt, vergődött sikoltva, míg magzatát világra tolta, de tudta: ki kell bírnia! — Igy lettem én a Nap fia! A Nap fia — S mint régvolt nagy királyok, kiket büszkévé tett az eredet, én is sugárzó trónra hágok, és csörgő pénz helyett szétszórom nyári kincsemet — Gyümölcsöt? Búzát vagy virágot? Azt is! De inkább tiszta fényt, a Nap legdrágább ajándékaként! Oly fényt, amelynek kristály igaza a lelkeken is áthatol, s áttetsző és laza lesz tőle majd e sárhaza, mely sűrű és komor — Oly fényt, amelynek sugarában a sok dühödt különbség egybeforr, s fehéren izzunk valahányan a Nap tüzes csóváitól — Oly fényt, amely kiűzi tán azt a sanda rémet, mely bennünk honol, s olyan világosságot áraszt e földön szerte, mint sehol — Ez lenne a nagy nyári kor! S a fény mellé még egy kis meleget kívánnék — állva trónomon —, olyant, mely engem is megérlelt, úgy lehet, anyám méhében egykoron — Oly hőt, mely annyiunk hűlő szívét a Nap nyarával töltse meg: hogy tudjunk élni még egymáshoz kissé közelebb — nikusabb házasságot sohasem láttam. Dusi sok társadalmi munkát végzett s a gyerekek iskoláiban, mint szülői munkaközösségi tag, rendkívül aktív és leleményes volt. Színdarabokat rendezett, verseket, énekszámokat tanított be iskolai ünnepélyekre, igazgató és tanárok köszöntésére 1 valamely kitüntetésük alkalmából, nyugalomba vonuló tanárok búcsúztatására és a többi. És mint orvosfeleség is megállta a helyét. A betegekkel a várószobában elbeszélgetett, neki öntötték ki a szívüket; elmesélték ügyes-bajos dolgaikat, bánatukat vagy örömüket, sikereiket vagy sérelmeiket. Az orvos férjnek már „csak" a betegségről beszéltek... — Több beteggel tud így foglalkozni — magyarázta Dusi. — Mert sok pénz kell a háztartásunkra. Két idős nővéremet is segítenünk kell, meg a férjem édesanyját is. A férje betegre dolgozta magát. Túlságosan lelkiismeretes volt. Akármilyen gyengének érezte magát, ha beteghez hívták, talpon volt. Kellett a pénz, a gyerekek iskoláztatása, a sógornők, meg a mama támogatása sokat felemésztett. SZTK-orvos volt, belgyógyász és nem — sebész Nem tudott „vágni"... Aztán jött az ötvenhatos történelmi szélvihar. Dusi családját is feldúlta ez az értelmetlen, gyilkos tornádó. Fia, akit az egyetemre nem vettek fel. mert apjaanyja értelmiségi volt, nyugatra ment. — Talán soha többé nem látom! — zokogott Dusi. — A férjem apja mozdonyvezető volt, én meg nem is ismertem az apámat, a háborúban esett el. Anyánk kínlódva nevelt fel bennünket..; Te tudod, hogy csak nálatok kaptam néha egy-egy jó falatot..; És egy-egy jó könyvet is csak nálatok olvashattam. A kislányát felvették aztán az egyetemre, a fiú még pincéreskedett Londonban, tökéletesítette magát az angol nyelvben, majd 6 is iskolát végzett, s szépen érvényesült. Megházasodott odakint, s eljött az idő, amikor meghívhatta a szüleit családi házá-i ba. Mindketten kirepültek Angliába. s amikor hazajöttek. Dusi sokat mesélt az ottani életről, fiá-J nak karrierjéről, szép családi életéről. — Boldog vagyok, hogy meglátogathattam. Többé úgysem megyek ki hozzájuk... Nagy sze^ retettel vettek körül, minden nagyon szép volt, de — ő már nemi az én fiam... Egy angol úriembert találtam, aki beszélni sem akar magyarul. Csak ha magunk közt voltunk, akkor fordította magyarra a szót — a mi kedvünkért. Sohasem fog hazajönni az életbe! Ö már beleolvadt a felesége családjába.,. A lánya elvégezte a főiskolát,' s aztán férjhez ment egy mesteremberhez. Nagyon derék vejük volt szerették őt a fiuk helyett, megérdemelte. A vállán vitte be éjszaka a kórházba az apósát, amikor a nyugdíjkorhatár szélén — szívtrombózist kapott. Ez is tipikus betegség volt, az idős orr vosok kényszernyugdíjazása. Örökre elnyugodott. Két szép kislány unokája mellett találtam, amikor a férje meghalt. — Most már rajtam a sor — mondta nyugodt hangon, és álomlátó szeme a távolba révedt. — Végeztem a fő hivatású anyaszereppel... Nincs miért élnem_Természetesen vigasztaltam, hiszen itt van a két kis unokája, ezekért érdemes élnie, most már nagymama szerepben. Megcsóválta a fejét és halkan mondta: — Nekik már nem lesz szükségük rám. Derék apjuk van, az anyjukat én neveltem, jó lesz hozzájuk. És a londoni nagybátyjuk máris küldi a sok ruhát, ajándékot. Ha nagyobbak lesznek, ő akarja odakint neveltetni őket. A temetésen Dusi megindítóan szép volt. Gyönyörű szeme, áttetsző, fehér arca csak úgy világított a fátyolon keresztül. Nem sírt, csak nézte, nézte a koporsót, amint leeresztették a földbe. Egy hét múlva agyvérzést kapott, és követte a férjét. A frissen ásott sírt újra kihantolták, rátemették. Még a koszorúk, virágok sem hervadtak el a síron. Philemon és Baucsi... Ez volt Dusi, az ideális családanya történetének befejezése. CSÁNYI PIROSKA