Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-28 / 49. szám

4 Szerda, 1979. február 28; és a Magyar leííácife Születésének 90. évfordulójára Wallisch Kálmán (1889— 1934). a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja 1919 augusztusáig a magyar. majd az osztrák munkásmozgalomban tevékenykedett Wallisch az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság időszakát kivéve a Szociáldemokrata Párt funkcionáriusa volt, Magyarországon és Ausztriában egyaránt a párt balszárnyán helyezkedett el. Életének 45 éve alatt Világháború, forradalmak, viszonylagos gazdasági stabilizáció. gazdasági válság követték egymást majd szembe kellett néznie a fasizmus előretörésével és felemelkedésével is. A munkásság napi küzdelmeit vezetve Wallisch a jobb életért, a demokráciáért, a szabadságjogokért. a szocialista jövőért harcolt 1934 februárjában a Republikanischer Schutzbund (Köztársasági Véderő) legendás hírű fegyveres antifasiszta ellenállása idején Felső-Stájerországban, Bruck an der Murban irányította a harcot; az utolsó Schutzbund vezető volt. akit elfogtak, és az. utolsó — kilencedik —, akit a Dollfuss-kormány statáriális rendelete alapján a leobeni rögtönítélő bíróság halálra ítélt és kivégeztetett. E küzdelmekben gazdag életpálya egyik kiemelkedő, szegedi vonatkozásai miatt is fontos szakaszának felelevenítésével Wallisch Kálmán születésének 90. évfordulóiára emlékezünk február 28án. 9 A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának nemzeti és nemzetközi jelentősége igen na© volt: mélyen a magyar múltban ©ökerezett, s annak régen feszülő szociális és nemzeti problémáira próbált választ adni. A magyar munkások Oroszország határain kívül elsőnek hódították meg a hatalmat, S vetettek véget a tőkés kiEsákmányolásnak; a forradalom békés úton aratott győzelmet, földrajzi helyzete a proletárforradalom előőrsévé tette Nyugat-Európában. A Tanácsköztársaság kikiáltásának sorsdöntő óráit Udvardi János, a KMP és Wallisch Kálmán, az SZDP Bzeged városi szervezetének titkárai egyaránt Budapesten élték át. A bekövetkezett események szegedi vonatkozásban Udvardi Jánost állították előtérbe, aki március 21-ről 22-re virradó éjjel Fiedler Rezsó népbiztos utaBítására Wallischt is megelőzve különvonaton Szegedre utazott Március 22-én délelőtt 9 órakor a kommunisták, szociáldemokraták, katonai bizalmiak a városbúza köz©ülési termében tartott e©üttes ülésén Udvardi bejelentette a két párt egyesülését a proletárdiktatúra kikiáltását, maid az ügyek vitelére összeállították a helyi Forradalmi Végrehajtó Bizottság ideiglenes pevsorát. Este 7 órakor összeült a Szegedi Munkástanács Végreliajtó Bizottsága. Az ülést UdvJárdi nyitotta meg. bejelentette a két munkáspárt e©esülését, és a Forradalmi Végrehajtó Bizottság megalakulását. A budapesti eseményekről Wallisch Kálmán refeTÚlt Beszédében új külpolitikai orientáció körvonalait vázolta fel. és hitet tett a Szovjet-Oroszországgal való szövetség mellett: „Eddig a párt nyugat felé szimatolózott és bízva a nyugat demokráciájában, ott várta a felszabadítást. Most azonban bebizonyosodott, hogy ők minden demokratikus felfogással ellenkezően a győztesek jogán egyszerűen le akarnak tiporni. A szocialisták erre összegyűltek, és arra a gondolatra jutottak, hogy ne tekintsünk többet ©ug^l felé, hanem nézzünk kelet felé. és keressük a kapcsolatot az imperialista államok ellen a szovjet köztársasággal ... és ajánljuk fel a szovjet köztársaságnak szövetségünket." Wallisch ismertette a két munkáspárt egyesülésére vonatkozó határozatot, örömmel fogadta á munkásegység megvalósulását, és minél eredményesebb közös munkára szólította fel az e©begyűlteket. A Szegedi Munkástanács esti ülésén jóváha©ta a Forradalmi Végrehaitó Bizottság listáját. A város élére a Direktórium és a mellette működő bizottságok kerültek, amelvek a hatalmat át is vették. A Direktórium tagjai dr. Czibula Antal, Udvardi János és Wallisch Kálmán lettek. A proletariátus Szegeden a francia megszállás rendkívül kedvezőtlen viszonyai között vette kezébe sorsának irányítását. 23-án reggelre a franciák a város minden fontosabb pontját megszállták. A város új és régi vezetőiből álló küldöttség tagjaként Wallisch is részt vett a francia városparancsnokságon folytatott tárgyalásokon. Itt sikerült átmeneti megállapodást kötni, amely szerint a Direktórium tagjai garanciát vállaltak a rend fenntartásáért ma©ar csapatokkal. aminek következtében a francia csapatokat az utcákról, épületekből bevonták. A Direktórium március 23án Szeged népéhez intézett „Felhívásában" röviden vázolta a lezajlott országos és szegedi eseményeket, az államapparátus helyi szerveiben végrehajtott szervezeti és személyi változásokat. A Szegedi Forradalmi Végrehajtó Bizottság március 23án kezdte meg működését; tíz óra hosszat tartó ülésén tárgyalta meg a proletariátus érdekében hozandó legsürgősebb intézkedéseket. Kimondották, ho© amíg a Tanácsköztársaság szerveit a fővárosban és vidéken kiépítik, a Direktórium önállóan Intézkedik, amelynek során példaadó útmutatást kíván adni az egész Alföldnek és az Orosz-Szovjet Köztársaság tanulságait érvényesíti. A Direktórium megkezdte első rendeleteinek kiadását is. amelyekben szabályozta a közellátást, a hivatalok működését; előírta a kötelező munkásbiztosítást, tervezetet dolgozott ki a közegészségügy megjavítására, a lakásnyomor enyhítésére, és az iskolai oktatás szocialista szellemű átalakítására. A Direktórium március 24én a városháza tanácstermében fogadta a vároai hivatalok főnökeit. A tisztviselők előtt a Direktórium tagjai mondtak beszédet. Czibula a vállalatok egész sora községesítésének széles programját a modern lakáspolitika elveit vázolta. majd Wallisch emelkedett szólásra. s az új rend megszilárdítására, közös munkálkodásra szólította fel a hivatalnokokat. A franciák nem nézték tétlenül a munkásosztály hatalmának kiépülését. A Direktóriummal kötött megállapodás óta jelentős katonai túlerőt koncentráltak Szegeden, és előkészületeket tettek a proletárdiktatúra megdöntésére. A Forradalmi Végrehajtó Bizottság 26-án estétől 27-én hajnalig tartó ülésén megállapította, ho© a helyi viszonyok folytán egyelőre nincs módjában végrehajtani a Forradalmi Kormányzótanács további intézkedéseit, és ezért a Hadügyi Népbiztosság utasításainak megfelelően úgy határozott, ho© elha©ja a várost. A Direktórium tagjai, a Végrehajtó Bizottság tagjainak egy része, a forradalmi munkások és vörös katonák 'el is ha©ták Szegedet • A proletariátus uralma Szegeden öt nap után lényegében véget ért. A proletariátus, élén a Direktóriummal, e történelmileg Igen rövid idő alatt is nagyot alkotott: létrehozta a proletariátus, a dolgozó osztályok érdekében működő úi államapparátus helyi szerveit, salát inieiatívája és a Forradalmi Kormányzótanács rendeletei alapján megtette az első lépéseket a szocialista szellemű szociálpolitika és kultúrpolitika kibontakoztatása irányában. A bátor, lendületes és optimista politikának. amely a város munkásmozgalma történetének legszebb hagyományait jelenti, Wallisch nemcsak részese, hanem egyik irányítója volt. Március 27-én ő is eltávozott Szegedről. A Szegedről eltávozott Direktórium és Végrehajtó Bizottság — így Wallisch is — március 27-től április 16-ig Kiskunféle©házán tartózkodott. Ez idő alatt a Direktórium és Végrehajtó Bizottság élénk politikai tevékenységet fejtett ki, rendszeresen ülésezett, i©ekezett Szegeddel kontaktusban maradni, megbízottai többszőr iártak Budapesten is, ho© a Direktórium tevékenységéről Informáljak a Tanácskormányt, és a további teendőkre útmutatásokat kérjenek. A Direktórium és Végrehajtó Bizottság s vele Wallisch Kálmán a Vörös örséggel április 16-án Felsőtanyára ment, Itt kapta meg május 12-én Landler Jenő belü©i népbiztos felhatalmazását, ho© a szegedi alsó- és felsőtanyai kerületből „Szeged-Külváros" néven ideiglenesen e© közigazgatásilag önálló területet alakítson, s e területen a tanácsválasztásokat lebonyolítsa. A Direktórium ezzel az Intézkedéssel Szeged környékén kb. 140 000 holdnyi városi birtokterületet vett közigazgatása alá; megszervezte a tanácsválasztásokat, amelvek Felsőtanyán május 18-án, Alsótanyán június 1-én zajlottak le. A megválasztott 100 tagú Munkás Katona és Földműves Tanács június 10-én tartotta meg alakuló ülését, s az újonnan alakított közigazgatási terület élére 3 tagú'elnökséget, 10—10 tagú intéző bizottságot választott, és jóváhagyta Szeged-Külváros új közigazgatási szervezetét. A választások alapján Udvardi és Czibula mellett Wallisch is tagja lett a 3 tagú elnökségnek, és Felsótanyán ő került a mezőgazdasági ü©osztály, illetőleg bizottság élére is. Wallisch, Udvardi és Czibula érdeme, ho© Szeged-Külvárosában nem szünetelt, a közigazgatás, mííködfrtt az ányakőnyvvezetés, előírták az iskolalátogatást, megszervezték a mu felnőttek szabad oktatását, a lakosságot ellátták közszükségleti cikkekkel, segélyezték az özvegyeket, árvákat, rokkantakat, s fela jánlották erőforrásaikat a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege számára is. Wallisch Tanácsköztársaság alatti tevékenységének igen fontos állomása volt a június 12—13-ig ülésező pártkongresszuson való részvétele. A kommunisták, centristák és a jobboldali szociáldemokraták egymás közti vitájában és harcában a kommunisták mellett foglalt állást ,.A párt elnevezésének kérdésében azon a nézeten va©ok, ho© le©ünk őszinték és mondjuk ki nyíltan, hogy mik va©unk: kommunisták" — mondta Wallisch. Wallischt a pártkongresszuson elhangzott felszólalása alapján, későbbi életútját fi©elembe véve természetesen nem tekinthetjük kommunistának, egész életében baloldali szociáldemokrata volt. Megnyilatkozása ennek ellenére igen fontos, mert feltárja, ho© a Tanácsköztársaság alatt azonosult a proletárforradalommal, elvi állásfoglalásában és ©akorlati tevékenységében igen közel került a kommunistákhoz. A Szeged-Külvárosi Direktórium és Intéző Bizottság e©es tagjai, í© Wallisch is, kapcsolatban álltak a szegedi munkásság júniusi általános politikai tömegsztrájkjával is. amely a szegedi ellenforradalmi kormány és a francia megszállók ellen, a proletárhatalom Szegeden való visszaálításáért folvt. A Szeged-Külvárosi Direktórium a tanyák népének június—július folyamán több alkalommal tartott olyan politikai ©űléssorozatot. amelyek előadói között Wallisch is szerepelt, s amelyekről az országos sajtó is beszámolt. De az ország, s benne Szeged-Külváros forradalmi erői a közelgő tragédiát nem tudták feltartóztatni. A Magyar Tanácsköztársaságot hősies harcokban bővelkedő 133 napos fennállása után a külső intervenciós erők megdöntötték. A velük szövetséges belső ellenforradalom fő erői a francia megszállás alatt álló Szegeden ©ülekeztek, Horthy hadserege, Prónay különítménye innen indult megtorló hadjáratra a magyar nép legjobb fiai ellen. A Prónaykülönítmény Szeged-Külváros területén is vésztörvényszéket ült: Szatymázon felakasztotta a Direktórium né© tagját. Augusztus első hetében az ellenforradalom az egész országban hatalomra került. Wallisch Kálmán feleségével, Paulával és számos más forradalmárral emigrálni kényszerült. Soós Katalin Múzeumok a Szovjetunióban Magyar művészek Lengyelországban A Vígszínház társulatának vendégjátéka nyitja meg március elsején a lengyelországi magyar színházi és zenei napokat. E Borozat előadásait, hangversenyeit a magyarországi len©el színházi és zenei napok viszonzásaként rendezik meg. Varsóban Csurka István Házmestersirató című müvének előadásával mutatkoznak be a viuszínház) művészek, majd Örkény István Pisti és Hernádi Gyula Királyi vadászat című művét adják elő. A Veszprémi Petőfi Színház Varsóban és Jelen ia Goraban Slowacki Mazepáját, Mrozek Emigránsok és Sütő András Káin és Ábel című drámáját játssza. A Pécsi Balett koreográfusai Eck Imre és Tóth Sándor — a poznani táncszínházban és operában mutatkoznak be két estén. A magyar zeneművészetet a Győri Filhai-monikus Zenekar, a Kodály Kvartett, Bácher Mihály és Kiss Gyula zongoraművész. Szenthelyi Miklós hegedűművész képviseli a seregszemlén. A „múzeumi csend" nem jellemző ma már a szovjet múzeumokra. Moszkva. Leningrád, Kijev. Tbiliszi, Szaratov múzeumait soknyelvű beszélgetés zaja tölti meg, s csak a tárlatvezetők magyarázata hallik ki időnként. A múzeumokban rendszeresen tartanak órákat iskolásoknak és e©etemistáknak, találkozókat szerveznek, előadások hangzanak el. A múzeum ma nem az élettől elvonuló csendet jelképezi, a csendes áhítatot, hanem tevékeny részt kér az életbőL Oroszországban 1913-ban ötmillióan fordultak meg a múzeumokban. A múzeumlátogatók száma 1940-ben elérte a 20 milliót, tavaly peig már 140 millió volt. Állami kezelésben jelenleg több mint 1400 múzeum működik a Szovjetunióban, de ehhez hozzá kell számítani további 8 ezer társadalmi alapon működő népi és Iskolai múzeumot is. összehasonlításul elmondhatjuk, ho© Oroszországban az 1917-es forradalmat megelőzően mindössze 213 múzeum működött, s a birodalomban élő népek közül igencsak kevésnek volt nemzeti múzeuma. Ma valamennyi szövetségi és autonóm köztársaságban, területi székhelyen láthatók különféle ©űjteménvek — történelmi, művészeti, néprajzi és emlékmúzeumok. A legnagyobb közgyűjtemények közé tartozik a leningrádi Ermitázs (évi 3,8 millió látogató), az Orosz Múzeum, a moszkvai Történelmi Múzeüm, a Tretyakov Képtár, a Puskin Képzőművészeti Múzeum, a Központi Forradalmi Múzeum, a Vla©imir-Szuzdal-1 műemléki együttes, a taskenti Üzbég Történeti Múzeum, a Lett Forradalmi Múzeum, Kazányban a Tatár Állami Múzeum és így tovább. A Szovjetunióban talán nincs is olyan közgyűjtemény, amely évente legalább 1—2 tudományos expedíciót ne szervezne anyagának ©arapítására. Az Oroszország! Föderáció múzeumai például 1975—76-ban a múlt több mint egymillió értékes tárgyát gyűjtötték össze. Az ukrajnai gyűjtemények 200 ezer, a grúziaiak 110 ezer. a kazahsztániak pedig 50 ezer tárg©al gazdagodtak. Olyan múzeum elképzelhetetlen. amely ne rendezne anyagából évente 2—3 szakosított kiállítást. Népszerűek a vándorkiállítások is. Az Oroszországi Föderáció autón, vasúti kocsiban és hajón berendezett mozgótárlatait évente több mint 5 millióan látogatják. Figyelemre méltó a szovjet múzeumok nemzetközi tevékenysége. Szovjet kiállítási anyagot tavaly mintegy 170 tárlaton mutattak be a világ különböző országaiban. E© sor külföldi ©fljtemény anyagát pedig a Szovjetunióban láthatták az érdeklődők. (APN) Bevonulási segély Sorkatonai szolgálatra bevonulók kedvezményeiről érdeklődik I). J. szegedi olvasónk. Azt szeretné tudni, hogy a bevonulás előtt jár-e szabadság: s milyen összegű bevonulási segélyt kell ilyenkor kifizetni? A vállalat, illetve a szövetkezet a dolgozónak, szövetkezeti tagnak a sorkatonai szolgálatra bevonulása előtt szabadságot köteles biztosítani. A bevonulás előtti szabadság legfeljebb két munkanapra terjedő fizetés nélküli szabadság, melyet a munkáltatónak (szövetkezetnek) a bevonuló hadköteles kérésére kell kiadnia. Abban az esetben, ha a munkaviszonyban álló hadköteles úgy vonul be sorkatonai szolgálatra, hogy az évi rendes szabadságát va© annak e© részét nem vette ki, a le nem töltött szabadságot, illetőleg annak a munkában töltött teljes hónapokra eső arányos részét a munkáltatónak pénzben meg kell váltania. Például, ha a hadköteles behívására az év április 1-én kerül sor. ebben az évben pedig a munkaviszonya alapján 12 nap szabadság illeti meg, és abból az említett időpontig nem vett ki szabadságot, akkor a munkában töltött három hónapra járó, vagyis három nap szabadság pénzben! megváltására jogosult. Ezzel szemben, ha a hadköteles a bevonulásig az őt időarányosan megillető szabadságnál többet vett igénybe, azt a keresetéből ezen a címen nem szabad levonni. Hasonlóképpen kell a szövetkezeti tagok esetében is eljárni. A másik kérdésére közöljük, ho© a bevonulási segély összege a havi átlagkereset (átiagrészesedés) öt# ven százaléka. Ha azonban • hadkötelesnek olyan ©érméké van, akinek eltartásáról bevonulása előtt maga gondoskodott, a bevonulási segély összege a havi átlagkereset (átiagrészesedés) száz százaléka. A bevonulási segélyből munkabért terhelő va© e©éb tartozást levonni nem szabad. Ugyancsak nem vonható le a bevonulás előtt ilyen címen kifizetett segély összege a sorkatonai szolgálat letöltése utáni újbóli munkába álláskor sem. Tehát a hadköteles a már kifizetett bevonulási segély visszafizetésére nem kötelezhető abban az esetben sem, ha a sorkatonai szolgálatra bármilyen oknál fo©a nem kerül sor. Mivel azonban a bevonulási segély e©szerl juttatás, ilyen esetben az ismételt behívás esetén a hadkötelesnek ez már nem jár. Ezért a dolgozónak, amikor a sorkatonai szolgálatra történő behívásának tényét a vállalatnál, illetőleg a szövetkezetnél a behívóparancs bemutatásával igazolja, nyilatkoznia kell, ho© a bevonulási segélyben nem részesült. A munkaviszonyban álló dolgozó és a szövetkezeti tag (ipari, tsz) sorkatonai szolgálatra behívás esetén egyszeri segélyre ,iogo6ult. A bevonulási segélyt a vállalat. illetőleg a szövetkezet köteles a jogosultnak a bevonulás előtt kifizetni. Dr. V. M. Növénynemesítés lézerrel A lézersugár képes meg- gusok. A besugárzott búzavaitoztatni a növények át- ^ árpavetőmagból kikelt örokítésl mechanizmusát. KI- ... ' , , ,, sérleteik során gyakorlatban novények termése a korab' is bebizonyították ezt a binal magasabb fehérjetarbelorusz fizikusok és bioló- talmat mutatott. (APN)