Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

Vbsárnap, 1979. február 25. 5 WCDM Emlékezés Ladvánszky Józsefre üadvánszky József 1889. feb­ruár 26-án született Szegeden. Tizenhét évesen mint ifjú kő­müvessegéd a fővárosban ismer­kedik meg a munkásmozgalom­mal, nem sokkal az 1905-ös orosz forradalom kitörése után. amely lelkesítőleg hatott az ország szervezett munkásságára. Hal­lotta Bokányi Dezső szónokla­tait a világot megváltó forra­dalmi munkásosztály eljövendő © őzeiméről. Az építőmunkások szakszervezetében, mint Vági István és Szakasits Árpád, ő is rövidesen közeli ismeretségbe került Bokányival, a legendás hírű munkásvezérrel, s eljárt politikai előadásaira. Ezeken az előadásokon tárulkozott ki előt­te a marxizmus elmélete. Kivételes szellemi képességek­kel rendelkezett, sokat olvasott, állandóan képezte magát. Talán éppen akkor, amikor kamatoz­tatni tudta volna tudását, kitört az első világháború, besorozták katonának, kivitték az olasz frontra, s onnan közvetlenül a katonai összeomlás előtt egész­ségileg leromlott állapotban ke­rült haza. Az évekig fronton tar­tózkodás átmenetileg kiszakítot­ta a mozgalmi életből, s ezért nem játszott jelentősebb szere­pet az 1918-as őszirózsás forra­dalom idején. Akkoriban ő még nem volt kommunista, a balol­dali szociáldemokratákhoz tar­tozott Szegeden újra bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba, s a MÉMOSZ helyi szervezetének titkárává választották. A ta­nácshatalmat szívvel-lélekkel tá­mogatta, 1919. április 14-én a Szegedi Munkástanács tagja lett 1919. május 7-én a Móraváros­ban egy ©ülésen beszédet mon­dott, ahol rálőttek és megsebe­sült Az ellenforradalom felülke­rekedése után — sebesüléséből fel©ó©ulva — újra kapcsolatot keresett a forradalmi munkás­mozgalommal. A KMP is szá­molt személyével, mert az ille­gális párt megbízásából a haza­tért és Szegedre települt Teleg­di Pál teljes bizalommal lépett érintkezésbe vele. U©anis a KMP na© jelentőségűnek tar­totta a szegedi hídfőállás moz­galmi építését. Ladvánszky akkor lendült mozgalmi működésének tetőpontjára, amikor Csorba Má­ria az e©ik titkos mozgalmi útja során sógora, Héger Mihály cipészmester lakásán beszervez­te őt a Kommunisták Ma©aror­szági Pártjába 1921 elején. Kons­pirációs képessége ekkor bonta­kozott ki teljes nagyszerűségé­ben. öttagú pártsejtet alakított, amelynek tagja volt még rajta kívül Ladvánszky Vince. Jászi Ferenc. Pintér Béla és Varsan­dán László. A rendőrségi nyomo­zás azonban felfedte a csoport létezését, Ladvánszky Józsefet 1922. március 9-én letartóztatták és ftárom évre elítélték. Bünte­tését a szegedi Csillagbörtön­ben töltötte le. A húszas évek elején Lad­vánszky újságárus volt mert az 1919 tavaszán ellene elkövetett merénylet után egészségi okok miatt szakmájában nem dolgoz­hatott A munkásmozgalomban viszont szerteágazó területeken működött. A Maros utcai Mun­kásotthonban megszervezte a szakszervezeti ellenzéki mozgal­mat A Szocialista Ifjúmunkások csoportjának vezetőjét megnyer­te mozgalmi összekötőjének, aki üzeneteit átadta Deli Károlynak, Cseh Imrének, Héger Mihály­nak, Len©el Jánosnak, Vénig Istvánnak, Stéhlí Istvánnak. Ru­zsáli Pálnak és más elvtársak­nak, akik viszont az összekötőn keresztül számoltak be neki vég­zett mozgalmi munkájukról. Kiépített egy másik vonalat is: az ellenzéki kisiparosságot szer­vezte az Ipartestületben, akinek Marosán Milán régi szocialista harcos volt a vezetője. Tartotta magát az illegális mozgalmi te­vékenység szabályaihoz. Csorba Mária konspirációs intelmeihez, amelyeket maradéktalanul al­kalmazott Szeged és környéke munkásmozgalmának gondos irányítása érdekébea Az, ho© Szeged munkássága a húszas években képviselőt küldhetett a parlamentbe, Ladvánszky érde­me is, aki társaival e©ütt az elégedetlenkedő kisiparosok je­lentős részét rá tudta venni ar­ra, ho© szavazataikat a szociál­demokrata pártra adják. Ladvánszky mozgalmi összekö­tőjét. e sorok íróját. 1921 márci­usában szervezne be a KIMSZ­be. A pártsejt lebukása nem rán­totta magával sem a szakszerve­zeti ellenzéki mozgalmat, sem a forradalmi szellemű szocialis­ta ifjúmunkás mozgalmat, sem pedig az ellenzéki kisiparosok vezetőit. A szakszervezeti ellen­zéki mozgalom nem torpant meg, mert Deli, Cseh, Ferenczi, Héger, Len©el, Vénig és én tovább foly­tattuk baloldali tevékenységünket Lájer Dezső jobboldali szociálde­mokrata párttitkár minden mes­terkedése, a rendőrséggel való e©üttműködése, a munkaadók­kal cimboráló politikája ellenére. A Csillagbörtön naplója 342— 1922. törzskönyvi szám alatti bejegyzése szerint Landvánszky „nagysága 172 cm, testalkata erős, arcszíne egészséges, haja barna, homloka magas, szeme sárga, orra rendes, bajusza bar­na, különös ismertetőjele: bal mellén és kezén lövési sebhely látható". A lövési sebhely az 1919-ben ellene elkövetett me­rénylet nyoma. 1924 második felétől kezdődő­en a Len©el házaspár lakása vált titkos ©ülekező, összejöve­teli helyünkké, ahol a követke­zők fordultak meg: Deli Károly, Cseh Imre, Ferenczi József, Ge­ra Sándor, Gladics József. Lad­vánszky József, Héger Mihály, Na© Ferenc, Len©el János. Vé­nig István, én és más elvtársak. 1925. április 14-én Budapesten Vági István vezetésével a KMP fedőszerveként megalakult a Ma©arországi Szocialista Mun­káspárt. Ennek előtte is és utá­na is Vági több elvtársat kül­dött Budapestről Szegedre, akik­kel e©ütt szerveztük az MSZMP-t. A szegedi MSZMP­mozgalomban 3 hónapig jól ha­ladt előre a helyi szervezet meg­alakításának előkészítése, ami­kor a Lájer—Hubai-féle szociál­demokrata vezetés Ladvánszky összekötőjét — engem — puccs­szerűen kizárt az SZDP-ből és a bőrö3 szakszervezetből. 1926 őszén Ladvánszky József, Gladics József és Na© Ferenc illegális röpiratok terjesztése közben le­buktak. Mindezek meg©engítet­ték a szegedi baloldali mozgal­mat. 1929-ben sajnálatos nézetelté­rések, taktikai ellentétek miatt Közhangulat és ügyintézés szakadás állt be Szegeden a bal­oldali munkásmozgalmi vezetők körében. Egyik lebukás követte a másikat Ladvánszkyt ©anú­sítgatásokkal illették, de ő nem kedvetlenedett el, tette. amit kellett. 1929 szeptemberében új­ra őt választották az építőmun­kás-szakszervezet helyi csoport­jának titkárává, 1929 októberétől pedig a MÉMOSZ szegedi terü­leti (több megyére kiterjedő) titkárságának vezetésével is őt bízták meg, s í© mozgalmi te­vékenysége kiterjedt Hódmező­vásárhelyre, Makóra, Békéscsa­bára és más környező városokra is. 1937-ben egy országos jelentő­ségű építőmunkás sztrájkot szer­vezett és vezetett Szegeden, osz­tályharcos szaktársai közremű­ködésével. Elítélték, de ő bízva az elévülés lehetőségében, húzta az időt, haladékot kért, de 1940­ben megjött a végzés, ho© le kell ülnie a rá kiszabott szabad­ságvesztés büntetést... És ek­kor következett be a tragédia: e© este 6 jól megtermett bör­tönőr berontott zárkájába, ne­kitámadtak a le©engült szerve­zetű Ladvánszky nak, akit ke­gyetlenül összevertek, mert az Internacionálét énekelte. A bör­tönorvos felépülésében nem bí­zott, s ho© ne a börtönben haljon meg és ne váljék belőle mártír, idő előtt szabadlábra he­lyezték. Nem sokkal ezután, 1940. június 14-én belehalt a verések okozta sérülésekbe. Halálával na© veszteség érte az alföldi munkásmozgalmat, az antifasiszta ellenállás kicsire zsu­gorodott élcsapatát 51 évet élt ebből 34 évet töltött el a forra­dalmi munkásmozgalomban, s 19 éven át tagja volt a KMP-nek. Na© harcost vesztettünk el, aki­nek mozgalmi munkája, emberi magatartása, meg nem alkuvó következetessége, bátorsága, sze­rénysége példa az utódok szá­mára. Kitűnő propagandista, agitátor és szervező volt, meg­©őződéssel szolgálta a szocializ­mus világformáló, magasztos ü©ét, készen minden áldozatra és kockázatvállalásra. Érdeklő­dési köre kiterjedt a falusi sze­gény nép problémáira is. és an­nak idején lelkesen üdvözölte az MSZMP agrárprogramját. Iro­dalommal is foglalkozott, értékes könyvtára volt. Kedvelte a mű­vészeteket. Születésének 90. évfordulóján (február 26) hálás ke©elettel gondolunk rá, hősi küzdelmére, s örökre szívünkbe zárjuk em­lékét PUSZTAI JÓZSEF Villányi László V annak íratlan törvények, amelyeket a tapasztalatok formálnak következetesen érvényesülő igazsággá. Ilyen tör­vényszigorú igazság az is, hogy a közhangulat alakításában és alakulásában kulcsszerepük van a tanácsoknak. Figyelmes törő­désütkől. a bürokráciamentes, ér­demi ügyintézéstől függ a hét­köznapi életben az állampolgárok nyugalma, kedélyállapota, ki­egyensúlyozottsága. Nem túlzás í© beszélni a tanácsi munkáról. A valamikori közigazgatási „idé­zést" a nép nyelve „időzésnek" nevezte. Ebben benne foglalta­tott az a sok keserű, megalázó tapasztalat, amelynek nyomán e©értelmű volt a minősítés: az államigazgatás nem az embere­kért, hanem az emberek ellen van. Zaklatja az állampolgárokat, rabolja idejét, pénzét és nyugal­mát . Ez a vélemény nem változott meg máról holnapra. Ma mégis azt mondhatjuk, ho© bár az emberek általában idegenkednek a hivatalos ü©intézéstől, mégis könnyebb szívvel, nagyobb biza­lommal keresik fel a tanácsok dolgozóit. A tanácsok feladatkőre a kor­mányzati intézkedések hatására terebélyesedik, í© munkájuk nö­vekvő hatással befolyásolja a települések fejlődését a lakosság ellátását. Maradjunk az ügyintézésnél, va© ahogyan szaknyelven neve­zik, a hatósági tevékenységnél. Talán kevesen gondolnák, hogy a tanácsi köztisztviselők évente öt és fél millió beadvánnyal foglal­koznak, két és fél millió ügyben hoznak határozatot, és mintegy 30 millió esetben foglalkoznak a hozzájuk fordulókkal. Statiszti­kailag ez azt jelenti, hogy min­den ma©ar állampolgárnak — beleértve a csecsemőket is — évente legalább három esetben van hivatalos ügye. A tanácsok általában megnyugtatóan intéz­kednek, az ügyek 95 százalékát az előírt határidőn belül zárják le. Létrehozták az ügyfélszolgálati irodákat. írásos útmutatók, tájé­koztatók készülnek, munkaidőn túl is fogadják az ügyfeleket A bürokrácia azonban ma is kísértő rém. De nem hétfejű sár­kány, amelyet nem lehet le­győzni. Igaz, azt sem mondhat­juk, hogy nincs szükség állandó küzdelemre. Azt mondtuk az előbb, hogy a tanácsok az ügyek 95 százalékát határidőre intézik el. Ám akinek az ügye éooen az öt százalékban foglaltatik, azt aligha vigasztalja a 95 százalékos eredmény. A követelmény a százszázalé­kos ügyintézés. Rögtön azt is hozzáfűzhetjük, hogy a mennyisé­gi, formai teljesítés csak alapkö­vetelmény. Sokkal fontosabb az ügyek érdemi intézése, az ügyin­tézés jogpolitikai elveinek követ­kezetes alkalmazása. A kulturáltság, a gyorsaság, a törvényesség, a méltányosság el­választhatatlan egymástól. Kü­lönösen a méltányosság körül vannak zavarok. Az igaz, ho© ezzel csak a jogszabály keretei között lehet élni, de fontos, ho© a jogszabályok módot adjanak a méltányosságra. Olyan gyakorlat­ra van szükség az államigazga­tásban, ami az ügyeket megoldja és nem csupán formálisan zárja le. Azt persze figyelembe kell venni, hogy minden ügy, a ma­gánügy is — ha például két szomszéd pereskedik egymással — két szemben álló felet jelent. Olyan döntés elképzelhetetlen, hogy az államigazgatás mind a két félnek igazat adjon. De meg­nyugtató, törvényes megoldásra van mód. és az ilyen következetes döntés nemcsak lezárhatja az ügyet, hanem a demokratikus jogérzetet is erősítheti mind • két ü©félben. A jó ügyintézéshez hozzátarto­zik az alapos ós következetes ha­tósági ellenőrzés, főleg a szövet­kezetek törvényességi felü©elet% az árellenőrzés, a munkaerő-gaz­dálkodás és a környezetvédelem ellenőrzése. Nem az állampolgárokra tarto­zik elsősorban, de meg kell je­gyezni. hogy a jobb ügyintézés érdekében javítani kell a taná­osi munka tárgyi adottságait; kis­gépek alkalmazásával, a nyomtat­ványok korszerűsítésével, a mun­kát gyorsító technikai eszközök elterjesztésével. A tanácsok egyre több állam­polgárt vonnak be az ü©ek in­tézésébe, mint véleményezőket, mint javaslattevőket Hasznosak az úgynevezett tanácsi bizottsá­gok; mintegy 16 ezer tagjuk kö­zött nemcsak tanácstagok vannak. Ezeket a bizottságokat persze nem lehet szocialista demokrá­cia egyedüli letéteményeseinek tekinteni. Nem megnyugtató ta­pasztalat az. ho© az utóbbi idő­ben túlságosan elszaporodtak a különféle szakbizottságok. Van néhány megyei tanács, ahol a ta­nácsi bizottságok mellett va© negyven szakbizottság működik. Szinte törvényszerű, ho© ilyeo esetben sok a formalitás és a pár­huzamosság. Lábra kapott pél­dául olyan felfogás is, hogy több szerv együttműködését csak társa­dalmi bizottságok szabályozhat­ják. Ez í© nem igaz. A bizott­ságok, amelyekben kiváló szak­emberek foglalnak helyet, hasz­nos tanácsokat adhatnák, jó ja­vaslatokat terjeszthetnek a hiva­tásos ügyintézők elé. de sem­miféle bizottság nem vállalhatja át az apparátus, a kinevezett ve­zetők vagy választott tisztségvi­selők feladatát. A bizottságok nem dolgozhatnak a tanácsok he­lyett. így például különböző in­tézmények koordinációiát csak a hivatásos vezetők láthatják el. akiknek erre hatáskörük, hiva­talos befolyásuk van. A bizottsá­gi munka tehát a demokrácia fontos eleme, és ha ezt komolyan gondoljuk, akkor le kell hántani róla a demokratizmus ellen ható formális elemeket. A legfontosabb feladat a mun­ka minőségének javítása, ehhez kell megteremteni a kedvező fel­tételeket, s mindinkább bevonni a lakosságot az élet ezer fajta dolgának intézésébe. SOLTÉSZ ISTVÁN Szepesi Attila Vonat A fűtő Lapátol szenet unottan Catallus és fordítja fejét az állomásra, a lányt jönni reméli, s mezítlen bőrén érzi is, ho© csókkal fa'v.v veríték vegvül á'do't kedvesének forró nedveire' Hiába néz. már indítják vonatát; kiköpve szénport, földhöz csapja a szívlapátot.: ..mozdony fűtöttem, de megint nem Lesbiának". Szürkebarát Ez nem nancso't nalacko itt ám a bor, igyunk, súg -retve, é-. fe'ím is űjt f'-m'-mnt: ki mond' magát Anakreonnak. Kirándulók Mártja ujját éjt takaró üvegnek pára-táblái iba, ölelő rímek rózsa-'ázát így magyarázva: Sappheo a nevelőnő, és betűk mögötti sötétre lesnek lányok összebújva, amíg a leg-zebfr: lábamat szorítja magához, érzek tavaszi szellőt Rókatánc Tánc, tánc, rókatánc, körbejár a róka pázsit zöldjén, erdő mélyén korareggel óta. iár, jár. körbe'ár. farka' m:nt a zászló irkon-bokron teng utána, vörösen-cikázó. jár, jár, nem nihen. szökken jobbra-balra, rókalányok lábnyomát ugyan szimatoljal Tánc, tánc, rókatánc, róka mulatója; rókatáncot hogvha jársz, te leszel a róka!

Next

/
Thumbnails
Contents