Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-24 / 46. szám

Szombat, 1979. február 24. 3 Megérkezett az első trolibusz Somogyi Károlyné felvétele Nem tudni, hogy a képünkön látható ZIU—9-es trolibusz lesz-e az, amely először halad végig a Bartók Béla tér és az újszegedi gyermekkórház között kiépített felsővezeték alatt. Am hogy ez a piros 9—111-es érkezett elsőnek Szegedre, az biztos. Csütörtökön délután saját „lábán", illetve kerekén, de vonórúdhoz kapcsolva, húsz kilométeres óránkénti sebességgel tette meg a Budapest—Szeged közötti Utat, s estére érkezett pályafutásának induióállomására. További szerencsés utat kívánunk Szovjet szakemberek fogadása Szeieden Pénteken délelőtt Szegeden, a városi tanács épüleletében fogadta Török József, a városi pártbizottság első titkára és Papp Gyula szegedi tanácselnök a megyénkben tartózkodó szovjet mezőgazdasági szakemberek küldöttségét. A vendégek tolmácsolták N. K. Kiricsenkonak, Odessza megye pártbizottsága első titkárának jókívánságait és emlékalbumot adtak át. A fogadás után a korszerű baromfitenyésztést tanulmányozó szakemberek és kísérőik Szentesre, a Baromfifeldolgozó Vállalathoz látogattak. Itt Csorba György szentesi tanácselnök 'és Dóczi Gábor, a Szentes városi pártbizottság titkára jelenlétében Mag Pál igazgató üdvözölte a vendégeket, majd rövid tájékoztatóban vázolta a vállalat munkáját Tudományos konferencia Pénteken, a Parlament vaidásztermében folytatódott a gyermekek védelmével és jogainak érvényesítésével foglalkozó tudományos konferencia. Elnökségében helyet foglalt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a nemzetközi gyermekév nemzeti bizottságának elnöke. A felszólalók a gyermekek védelmével kapcsolatos hazai tennivalókat fogalmazzák meg. (MTI) Vasutas szakszervezeti küldöttek tanácskozása A Vasutasok Szakszervezete szegedi területi tanácsa tegnap, pénteken Szegeden, a MÁV művelődési házban a bizalmi küldöttekkel együttes ülést tartott. A tanácskozáson reszt vett Koszorús Ferenc, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára, Lovász Lázár vasútigazgató és Kovács Sándor, az SZMT titkára. Értékelték a MÁV kollektív szerződésének 1978. évi végrehajtását. Szociális beBővül a vegyipar termelése A nehézipari ágazat vállalatai előzetes elképzeléseiket az idei népgazdasági terv céljainak megfelelően változtatták meg és rögzítették 1979. évi terveikben — állapította meg a Nehézipari Minisztérium vezetőinek pénteki értekezlete. A vállalati tervek termelési előirányzatai szerint a nehézipari ágazat termékeiből az idén megfelelő lesz az ország és a lakosság ellátása. A szükséges árualap biztosításának azonban az is fontos feltétele, hogy a vállalatok minél teljesebben kihasználják a szocialista import lehetőségeit, ugyanakkor teljes mértékben eleget tegyenek szocialista exportkötelezettségeiknek ig. A háztartási vegyiáruk termelése általában megfelelő fedezetet nyújt a belkereskedelmi forgalom tervezett növeléséhez, kozemetikai árukból és más termékcsoportokból pedie az ipar kínálata meghaladja a belkekedelmi igényeket. Az idén Is a vegvipar terelése bővül a legdinamiisabban. így a gazdaságéén értékesíthető termékeik , melésének növekedése elIÍ. sőt meghaladja a 10 százalékot is. Ezzel összefüggésben folytatódik ebben az övben is a termékszerkezet korszerűsítése. Az ágazat vállalatai az idén 166 új termék gyártásának megkezdését tervezik, ugyanakkor. 181 elavult vagy gazdaságtalan cikk előállítását szüntetik meg. Az átlagosnál nagyobb ütemben, 20 százalékkal bővíti idén versenyképes áruinak termelését az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat. A. gazdaságosan exportálható termékek termelésének arányát növeli a Taurus Cumiipari Vállalat, az Egyesült Vegyiművek, a Borsodi Vegyikombinát, a Tiszai Vegyikombinát és több gyógyszeripari vállalat is. ruházásokra tavaly 11 millió forintot fordítottak: elkészült Makón az új szociális létesítmény, több szolgálati helyen korszerűsítették a meglevő öltözőket, mosdókat. Javult a vasutas dolgozók egészségügyi ellátása is. Az Igazgatóság területén két rendelőintézet és 19 üzemorvosi rendelő szolgálja a gyógyító és megelőző munkát. A Szegeden átadott rendelőintézet 28 orvosi munkahelye korszerű eszközökkel magas szintű egészségügyi ellátást biztosít a dél-alföldi vasutasoknak. Egy hét múlva Makón adnak át újabb korszerű üzemorvosi és fogszakorvosi rendelőt. Segítették a doglozók lakásgondjainak megoldását is. Tavaly 300-.an kaptak lakást és 160an kamatmentes kölcsönt. Támogatták a vasutas gyermekek óvodai elhelyezését. Az utóbbi öt évben ilyen célra 4,7 millió forintot utaltak át a tanácsoknak. Szegeden, a Postaigazgatósággal közösen új óvodát építenek. A

l rr •• *• irt bunozesrol A legfőbb ügyész táiékoztető/B Bár tavaly 2,7 százalékkal iöbb bűncselekményt mulatott a bűnözési statisztika, mint a megelőző évben, több esztendő távlatában a bűnözés nem emelkedik. Mindössze néhány százalékos eltérést jelez egy-egy év összehasonlítása, s abban közrejátszik az is. hogy a jog mit tekint bűncselekménynek — mondotta dr. Szíjártó Károly legfőbb jgvész pénteken tartott sajtótájékoztatóján. Tavaly csaknem 127 ezer bűncselekmény vált ismertté. Elgondolkodtató. hogy az elkövetők között 2780. tizennégy éven aluli gyerek is volt. Aggasztóan magas a fiatalkorú bűnelkövetők száma. Az elemzések arra is rámutatnak, hogy a hazánkba látogató, csaknem 17 millió tisztességes külföldi állampolgár mellett akadnak olyan „vendégek" is, akik itt követnek el bűncselekményeket: számuk növekszik, s tavaly már 2435 állt bíróság elé. A képhez hozzá tartozik: a határainkon túlról érkezők nyaralását 1978-ban 1210 bűncselekmény keserítette meg. összességében megállapítható. hangoztatta a legfőbb ügyész —, hogy hazánkban a közrend és a közbiztonság szilárd. A bűnüldöző szervek munkáját dicséri, hogy az esetek 80 százalékában az elkövetéstől számított 30 napon belül befejezik a nyomozást. A korábbi esztendők tapasztalataihoz hasonlóan, a múlt évben is a vagyon elleni bűncselekmények okozták a legtöbb gondot: egyharmadrész a társadalmi tulajdont károsították, snem is csekély, 225 millió forint értékben. A bűnözésen belül második helyen állnak a közlekedési jogsértések. Csaknem 21 ezer vádlottal zárult a tavalyi statisztika. 822-en vesztették életüket az utakon. Az ittassága miatt bíróság elé állított járművezetők száma meghaladta a 14 ezer 600-at srink T

enyérjósok tudománya sem nélkülözheti a múlt visszapillantó tükrét, hát még egy olyan kipróbált vállalkozásnak, mint a szegedi szabadtérinek holnapját kutató, sorsáért felelősséget fogadott csoport, közművelődési szakemberek, politikusok, művészek, akiket az élet is, a hivatásuk is gyakorta fölkérdez: mit hoz a jövő. Ha nem is átfogó teljességgel, célratartó pontossággal, inkább alternatívákat boncolgatva, lényegében ez a kérdés járt körbe a Játékok művészeti tanácsának ülésén. Tehát a múlt visszapillantó tükre. Azt szoktuk mormolni, szabadtérink lehengerlő adatai, tényszámai, előadásai és közönségstatisztikája a könyökünkön jön ki, ám ha okos és célszerű vesszőparipánk ragaszkodni a realitásokhoz (márpedig közművelődési intézményeknek ceterum censeója a valóságreflex), nem árt ismétlésekbe bocsátkozni, néhány sarkalatos mutatóját újólag meglengetni, előcitálni. Hiszen nélkülük legfeljebb dőre illúziókhoz rajzolhatnánk el a Játékok jövőképét. így szükséges mindjárt elöljáróban leszögezni, méreteiben az ország legnagyobb nyári színháza, játéktere egyedülállóan kiterjedt, nézőterén 6200 ülőhelyet kínál, egy-egy szezonban általában öt bemutatót, 15-18 előadást tart a színpadi műfajok sokszínű skálájáról. S noha programjainak művészi igényességét utóbb kikezdte az idő, ebbeli buzgalma lelohadt, erőfeszítései megfakultak, az iránta megnyilvánuló (statisztikai) érdeklődésen ez mitsem hagyott nyomot, ellenkezőleg, lehet mondani, a látogatottság egyenletesen nő, mára jó kilencven százalék körüli. Szemére lobbantják, mást sem tud, mint ismételni önmagát. Holott 20 év alatt 61 színpadi alkotást mutatott be. évadonként átlagban három újat, közülük 16 magyar szerző műve volt; mindösszesen 321 előadását majd egymillió 640 ezren látták. Vagyis két évtized átlagosságában egy-egy műsorra több mint ötezres közöqség jut, tehát a nézőtér telítettsége 80 százalékos. Ha most értelmét, hasznát akarnánk számba venni (ezúttal^ nem célunk), jelentőségét a közművelődés-" ben, akkor olyan kétségtelen tapasztalati hozamait sorolhatnánk, hogy új, eddig érintetlen közönséget nyert meg az operáknak, reneszánszot teremtett Erkel műveinek, a Háry Jánosnak, Az ember tragédiájának; elévülhetetlenek érdemei a zenei közízlés formálásában, elsősorban szovjet együttesek meghívása révén a balett népszerűsítésében (következésképpen a szovjet kultúra terjesztésében, így a népek közötti barátság eszméjének szolgálatában), a folklór ápolásában, hordozóinak, a néptáncosoknak, népzenészeknek menedzselésében stb. Hanem a múlt visszapillantó tükrében szeplőfoltokat is találni, melyekkel tanácsos számot vetni, ha a szabadtéri játékok holnapját fürkésszük. Szembetűnően vérszegény az úgynevezett könnyű műfaj repertoárja. Szorosan a Háry Jánost ide nem skatulyázhatjuk, viszont a János vitézzel és A cigánybáróval tulajdonképpen bezárul a kor, s amivel esetleg nyitni lehetne, mondjuk Kálmán Imre, Lehár vagy Huszka operettjei, a szakma heves ellenállását váltja ki, alkalmatlannak tartják ide. Pillanatnyilag járható úttal az elmúlt években divatossá vált musicalek kecsegtetnek (Popfesztivál, La Mancha lovagja stb.), úgyis mint a zenés színház korszerű termései; mindazonáltal a dilemma cseppet sem túlméretezett, tömegigények ízléses, színvonalas kiszolgálása a tét, még ha vaskalapos művészetesztétikai megfontolások változatlanul hajlamosak is a műfaj lekezelésére. Mindenekelőtt a törzsközönség, a szabadtéri gyakori vendégei méltatlankodnak bizonyos művek sűrű reprizén. S tán nem véletlenül olyankor, ha csupán rutinszerű felújításokat látnak, ahol a díszletek, rendezői megoldások, sokszor az egyéni alakítások is régi ismerősként köszönnek vissza, ahelvett, hogy friss adaptációban az alkotásoknak úi rétegeit, szépségeit bontanák ki, másfaita kivitelezési-értelmezésbeli lehetőségeit villantanák föl. A szegedi szabadtéri immanens tulajdonságainál fogva semmikéooen sem kísérletező színház. Ám az elmélet dog-nává merevül, következáskóonen é"öektelenséget szül, ha a kísérletezés kockázatát eleve elhérít'a, s úi művek, eddig nem tapasztal4 tervezői elké"ze'ések, ötletek előtt csukia be ajtaját fgv különösen a dráma műfaja az, melynek klasszikus értékeihez időszerűvé vált fölkutatni a kortárs irodalom reprezentánsait, akár megrendelésekkel, meghívásos alapon, pályázatokkal biztatni szerzőket, merítsenek ihletet a szegedi dómszínház sajátos atmoszférájából. A pályázatok dolgában nyitott kapukat döngetünk. Messzebb ne menjünk, a gyulai várjátékokon például haszonnal élnek kamataiból, a szegedi szabadtéri viszont nemcsak mai magyar dráma, de tánc, balett, musical, tehát általában zenés színpadi alkotás után is sóhajt, vagyis mecénása lehetne a lehető legszélesebben értelmezett alkotói fantáziának, mely ugyanakkor „specifikusan" itt vetne horgonyt, s teremné meg (mondjuk osztrák mintára) a mi fesztiválunk Jedermanját, azt az eredeti, hamvas állapotában máshol létrehozhatatlan unikumát, különleges produkcióját, amire egyébiránt régóta törekszik, hiszen ilyen szándékúak kétévente a nemzetközi néptáncfesztivál amatőr együtteseinek komponált tematikus gálák. Az ilyen sajátszerű, egyedi előadások fűszerével ízesített ajándékkosárral sokat tehetnénk azért, hogy fesztiválunk visszanyerje a hatvanas években kiküzdött hegemón szerepét, primátusát. Szemfényvesztés ugyanis elhinnünk, hogy a felújított szegedi játékok első évtizedének fénye mit sem fakult, országos jellege alig csorbult a második évtizedre. A közönsége ugyan kitartó, ragaszkodik hozzá, ám ez a rokonszenv betudható a szokások hatalmának, az épülő-szépülő város idegenforgalmi vonzerejének, sőt a puszta ténynek, hogy a nyári Szegeden más is akad a szabadtérinél, a kultúra, a szórakoztatás gazdagon terített asztala, amivel az. ünnepi hetek háznépe választékosan siet vendégeinek kiszolgálására. Hanem a szegedi szabadtéri, mely a harmincas évekhez hasonlóan 1959-ben is országos intézményként adta le névjegyét a hazai kultúrában, az évek múltával fokozatosan elvesztette az elsőszülött gyermek ösztönösen szerzett-kapott kiváltságait. Tehet is róla, nem is, közrejátszottak ebben szubjektív okok, meg objektívek is. Az utóbbiakról csak annyit, termékeny esztendők során testvérei születtek, sokasodott, gyarapodott a család, s napjainkra annyian szoronganak a kultúra nyári asztalánál, hogy a családi pótlékból nincs külön jussa a legidősebbnek, mind egyaránt vehet. Érdekesebbek viszont a szubjektív okok. hiszen számbavételük jótékony hatással lehet a status quo tudatosításában, következésképpen tudunk igazítani, ahol szükséges, módosítani, változtatni. Látszólag kivitelezésbeli, tehát formai körülményét, valójában — a helyszín méretei okán — tartalmi elemét jelentette a dómszínpadi előadásoknak az a monumentalitás, jó értelemben vett látványosság, amely az első időszak bemutatóit szinte kivétel nélkül jellemezte, s amivel sajátos töltést, izzást kaptak, fűtöttséget, csillogást, pompát árasztottak ezek az előadások. Utóbb leszoktunk róla. Mintha a visszatérő rendezők-tervezők is holmi modorosságot szimatoltak volna a görögtüzes fénykoszorúkban, vagy csak egyszerűen nem akarták önmagukat ismételni, s figyelmen kívül hagyták, hogy a megjelenítésnek eme szempontjai, lehetőségei rostálják a darabokat, s szabták-szabják meg (kimondatlanul is, egyebek között) a műsorpolitikát. Mi több, a publikum sem igen vár mást a dómszínpadi előadásoktól, végtére is nem utolsósorban nagy hatású tömegjeleneteinek, grandiózus színpadképeinek emlékével idézik szívesen éppen a Turandot, az Aida, a Vámos-féle Tragédiák, vagy a Hunyadi László fantázialobbantó, képzeletgyújtó előadásait. Nem utolsósorban, persze, hiszen akad még szubjektív ok, a fentiekkel összefüggésben, nevezetesen a közreműködő előadók, szólisták, karmesterek választéka. Míg a hatvanas években világjáró művészek egész sora vonult ki a Dóm tér deszkáira, rangot adni a produkcióknak, hírét kelteni a szegedi játékoknak, az elmúlt időszakban legfeljebb hébe-hóba fordultak meg errefelé külföldi szólisták, őszintén szólva inkább csak a nemzetközi másodikharmadik vonalból. Némiképpen leszűkült, belterjessé vált a nyarát Szegeden töltő hazai rendezők-tervezők-művészek köre is, ami együtt jár persze azzal a kétségtelen előnnvel, hogy a sajátos színpadviszonyokat ismerők megbízható törzsgárdáját garantálják, ugvanakkor köztudott, a változatosság gyönyörködtet, s friss erőket bevonva a más szem más képességeit is kifürkészheti a dómszínháznak. , S

ok javaslat, megíegyzés hangzott el a művészeti tanács vitá'án; hogyan, mi módon (s mi áron) lehetne a szegedi fesztivál primus inter pares a nagy nvári szabadtéri kavalkádban. A konkrét programokon persze megoszlottak a vélemények, abban viszont teljes egyetértés honolt, hogv a Játékok közművelődési misszióját értékesebben látja el. ha több figvelem hull az előadások művészi színvonalának fejlesztésére, ha karakterisztikusabb műhelymunkát folytat, azaz kapcsolatokat keres-ápol a hasonló jellegű vállalkozásokkal, társintézményekkel, hogy a közös gondokon egymás kezét fogva jussanak túl. A kultúra nyári kínálatában érdekeltek ugyanis nem jelenthetik végső fokon egymás konkurrenciáját, hiszen valamennyien azonos célt szolgálnak. Kitölteni az egykor fürdőzésben megrekedt holtszezont a kulturális szolgáltatások minél gazdagabb, színesebb ajánlatával. Nikolénvi Isivá®