Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-21 / 43. szám

Szerda, 1979. február 21. 3 Szovjet szakemberek tapasztalatcseréje megyénkben Odesszából, a testvérvárosból hatnapos tapasztalatcserére szovjet mezőgazdasági küldöttség érkezett Szegedre. A vendégek elsősorban a baromfitenyésztésben élen járó gazdaságokat keresik, fel. A küldöttség vezetője Pjotr Mihajlovics Litko, az odesszai Baromfitenyésztési Kutatóintézet osztályvezetője; tagjai Pavel Szazontovics Galcev és Ivan Pavlovics Obusnü kolhozelnökök. A megyénkbe érkezett delegációt Papdi József, tíz MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezetője, Szilágyi Ernő, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője és Masa István, a TESZÖV megyei titkárhelyettese fogadta. A delegáció délután felkereste a rúzsai Napsugár Termelőszövetkezetet. Itt megnézték a 25 ezer férőhelyes, kétszintes ketreces tojóházat. A vendégeket a termelőszövetkezet központjában Liptóié László elnök és Papp János, a községi tanács elnöke köszöntötte, és kísérte e téeszlátogatáson. A szovjet szakemberek ma iJódmezővásárhelyre utaznak. Délelőtt tanulmányozzák- a libatörzstelepet, valamint megismerkednek a nyúl- és galambtenyésztés módszereivel. A jugoszláv nagykövet szegedi látogatása Safát gondjainkról »» o A baráti eszmecsere egy pillanata; dr. Perjés! László, Syárfás Mihály, a tolmács és dr. Gasparovics Vitomir A Jugoszláv Szocialista klub tagjaival, valamint Szövetségi Köztársaság buda- Szögi Bélával, a megyei pártpesti nagykövete, dr. Gaspa- bizottság osztályvezetőjével, rovics Vitomir felesége tár- Bányainé dr. Birkás Máriásaságában tegnap, kedden a val, a szegedi városi tanács kora délutáni órákban rövid elnökhelyettesével. Rigó időre megszakította útját Szilveszterrel, a várasi pártSzegeden. bizottság osztályvezetőjével, A Belgrádból Budapestre Molnár Sándorral, a népfront utazó . nagykövet felkereste megyei bizottságának titkáhivatalában dr. Perjési rá val találkozott. Lászlót, a megyei tanács el- A vendégeket Kulcsárné nőkét. A fogadáson részt vett Kiss Piroska, a népfront váGyárfás Mihály, a megyei rosi titkára köszöntötte, majd pártbizottság titkára és Mul- Lung Milán, a szegedi déller József né. a megyei tanács szjáv klub titkára ismertette vb művelődésügyi osztályá- az 1976-ban megalakult klub nak vezetője is. Baráti esz- életét> munkáját. Dr. Gaspamecserét folytattak az aktuá- rovics vitomir, a JSZSZK lis kérdésekről, szót ejtettek budapesti nagykövete a kluba hazánkban élo szerb nem- nak nagyobb mennviségű zetiségűek helyzetéről. A anyanyelvi könyvet ajándénagykovet megállapította, kozott. Szerb szerzők műveit, hogy Magyarországon a nem- vaiamint a jugoszláv encikzetiségi politika, a jogok gya- iop£diát _ hozzájárulván a korlasa akadálytalanul ér- délszláv klub könyvállomávényesül. nyának gyarapításához. A Ezt kővetően dr. Gasparo- .. . , _ .. , ,, vics Vitomir a Bartók Béla nagykovet a kora 6rák' Művelődési Központ délszláv 1)311 visszautazott állomásklubját kereste fel, ahol a helyére, Budapestre O FP- tájék ózta tó 14- milliárd A lakosság megtakarítása gámlakás-építkezésekre és tavaly több mint 17 milliárd forinttal növekedett, a betétállomány a múlt év végén elérte a 125 milliárd forintot — közölte Szirmai Jenő vezérigazgató kedden, a MUOSZ-ban az Országos Takarékpénztár sajtótájékoztatóján. A legtöbb pénz kamatozó betétben van, állomá -vásárlásokra több mint 14 milliárd forint áll a lakosság rendelkezésére, míg az OTP 12 500 saját beruházású lakás értékesítését tervezi. Ezenkívül nagyobb összeget fordítanak a lakáskorszerűsítések, -tatarozások és -felújítások kölcsön támogatására, hitellel segítik a tetőtér- és toldalék-építkezéramjának megvalósításával 1990-re évi mintegy hárommillió tonna import kőolajjal egyenértékű megtakarítás érhető el — állapította meg Szili Géza nehézipari nyuk egy év alatt csaknem seket, az emeletráépítése11 milliárd forinttal növe- keá. (MTI) kedett. Az ifjúsági betéte- _ sek száma megközelíti a 400 ezret, a megtakarított összeg pedig a 33,1 milliárd forintot. Tovább fejlődött a kisbetétesek kedvelt takarékossági formája, a KST. Az OTP tavaly is hatékonyan segítette a lakásépítési program megvalósítását. Az elkészült 83 ezer lakás 90 százaléka épült a takarékpénztár közreműködésével, több mint 12 milliárd forint kölcsöntámogatással. Ezenkívül az OTP saját beruházásban több mint 14 ezer lakást fejezett be. s mintegy 17 ezer építését kezdte meg. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére me-.íközelítően 700 millió forint kölcsönt — a legtöbbet állatvásárl ásókra — foIvósított az OTP. Áruvásárlásra az előző évnél 10 százalékkal többet 8.2 milliárd forint hitelt adtak.. Az OTP az év vévén mintesv 570 ezer " gépkocsi-mesrende1 ós előlegét tartotta nvilván, decemberben több mint ötvenezren fizették be az előleget. Az előlegfizetés új rendszerének megjelenése után januárban mintegy tízezren „léptek vissza' rendeléstől. Az idei tervekről szólva a vezérigazgató elmondotta, hogy ugyancsak 17 milliárd forintos betétállomónynövakedéssed számodnak, Mac Megállapodás A baleseti sérültek hatékonyabb rehabilitációját szolgáló megállapodást írtak alá kedden az Állami Biztosító, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, az Országos Traumatológiai Intézet és a Pécsi Orvostudományi Egyetem képviselői. A megállapodás értelmében a biztosító anyagi eszközökkel támogatja a rehabilitációt segítő kutatásokat Az együttműködés lehetőséget nyújt, különféle olyan új gyógymódok, illetve gyógyászati eszközök kikísérletezésére és elterjesztésére, amelyek hozzájárulnak a sérültek minél gyorsabb felépüléséhez. Tanácskozás srgiáröl A következő tervidőszakok zottabb jelentőséget kap a energiatakarékossági prog- szocialista integráció. A miniszterhelyettes a lakossági kommunális szolgáltatásokról szólva elmondotta: a gazdaságosabb fűtés érdekében a jobb nyílászáró szerkezetek gyártása elminiszterhelyettes kedden az sődleges tennivaló, de nagy energiagazdálkodási tudományos egyesület közgyűlésén a Technika Házában. A miniszterhelyettes rámutatott: energiaellátásunk több mint felét importból fedezzük, ezért a jövőben növelni kell a hazai energiaforrások igénybevételét, fokozni a szénhidroc,én.készletek kutatását, feltárását, a hazai szén hasznosítását A takarékosságra legtöbb lehetőséggel — mint a legnagyobb fogyasztó — az ipar rendelkezik. A takarékos a meg- gazdálkodás szorosan összefügg a termelési szerkezet változásával. Ezért a kevésbé energiaigényes feldolgozó iparágak fejlesztése kerül előtérbe. Ebben fokoszükség van korszerű fűtésszabályozó berendezésekre is. rökzöld téma, hogy miről írjanak az újságok. Az igények természetesen aszerint változnak. hogy kinek milyen az életszemlélete, iskolázottsága és ízlése; hogyan áll anyagilag, vezető-e vagy beosztott, melyik korosztályhoz tartozik, mi a foglalkozása és így tovább. Az egyik olvasót 1 a világesemények izgatják, a másik részletesebb várospolitikát szeretne, a harmadii kat a bírósági meg az anya| könyvi hírek érdeklik, a negyedik csak a sportot nézi át. Népes tábora van a tudósításoknak, egyesek kizárólag a protokollközleményeket böngészik, sőt alighanem olyan ember is akad. aki a vezércikket kedveli. Némelyek úgy vélik, a lapok sok mindent elhallgatnak, mások a szakszerűséget kérik számon, s előfordul, hogy elfogultsággal, magyartalansággal, felületességgel, a bonyolult dolgok leegyszerűsítésével vádolják az újságírót Ahány egyén, annyi ítélet Meglepő, hogy mi. egyet akaró honpolgárok is menynyire nem értjük néha egymást. Olykor többet adunk a külsőségekre, a formaságokra. beosztási tekintélyünk méricskélésére, mint a ránk bízott munkára, amiből élünk. Lakásokat teremtünk százezerszám, kenyérnekvalót gyűjtünk tartalékba, vad elemeket fékezünk meg, miközben szüntelenül vitatkozunk, egymáshoz csapódunk és szétlökődiink. Hol simogatjuk, hol fájdalmasan bántjuk-sértegetjük egymást, mert rettentő nagy bennünk a törekvő szándék és az érzékenység. Egyszer kitüntetjük, máskor — idegileg vagy anyagilag — kikészítjük egymást. Ilyenek vagyunk, ne szépítsük a valót. Itt érezzük otthonosan magunkat, ebben az Európában páratlan (mondhatnánk: magyaros) „pletykafészekben", ahol a kétségtelen tökéletesedési folyamat ellenére még gyakran kap szószéket a demagógia, és megesik, hogy gúny tárgyává lesz a nemes veretű intelem. Igen, ez a mi házunk tája, ahol a demokrácia égisze alatt a W. C.-s néni lekiabálja a szórakozott professzort, ahol a párttitkár kézcsókkal köszön a takarítóasszonynak; ahol a portás látványosabban utasítgathat, mint a főmérnök. Megannyiszor magunk is megmosolyogjuk, hogy mostanában hányan megjátsszák az eszüket mert mindenáron többnek akarnak látszani tényleges önmaguknál, és eltűnődünk, mily sokan nem értjük még ma sem a „miénk" fogalom tartalmát Hol a helye itt a sajtónak? Mi a dolga ebben a munkalázas, ilyen-olyan széjjelségben, hogyan viselkedjék az ellentmondásokkal zsúfolt értetlenséggel és úrhatnámsággal is tarkított megújulási folyamatban? A párt fontos föladatot bízott rá, s azt mondja, a kommunista sajtó jelentős hatalmi eszköz, fontos szerepet tölt be eszméink terjesztésében, eredményeA bányák biztonságáért A legnagyobb bánvaveszé- ságtechnikai vezetőinek lyek — a sújtólégrobbanás, szagos munkavédelmi a vízbetörés, az omlás. a nácskozásán kedden. , bányatűz és a gázkitörés — hézipari Minisztc megelőzése, és az ellenük Gyorsítani kell a biz; való védelem fejlesztése a technikai fejlesztést, s:/ legfontosabb feladat — tani az ellenőrzést, a hangsúlyozta Kapolyi László lősségre yonást. hatékonvabnehézipari miniszterhelyettes bá tenni a munkavédelmi a szén-, érc- és ásványba- oktatást, hogy biztonságossá nyák igazgatóinak és bizton- tegyék a termelést. orta^Jeginfeleink bemutatásában, a valóság föltárásában. Lenin úgy látta: „El kell érni és el is fogjuk érni, hogy a sajtó kevesebbet foglalkozzék a politikai vezetés személyi kérdéseivel, vagy olyan tizedrangú politikai intézkedésekkel, amelyek minden po' litikai intézménynek szokásos tevékenységéhez, mindennapi munkájához tartoznak. A sajtónak a munka kérdéseit kell első helyre állítania." Szívünk szerint való ez, Lenin elvtárs, jóllehet, néhányan sziszegnek miatta. Elnézzük az ön tűnődő, okos, biztató tekintetén a szobafalon (miként Majakovszkij annak idején) és arra gondolunk: de üdvös, de megváltó dolog lenne, ha csak néhány napra is megtisztelhetne minket látogatásával, és mély emberségével, lenyűgöző logikájával eligazítaná a tévelygőket, a vakvágányon botorkálókat. Fölrázná az olyanokat^ akik már fáradtak a teremtő gondolkodáshoz, kényelmesek a sokak véleményén alapuló intézkedéshez. de pusztán hiúságból mégis nehezen bízzák friss erőkre az ügyek intézését. Jobb belátásra kellene bírni azokat, akik gyönyörűen tudnak szövegelni a felelősségről, de közben eltűrik, hogy saját hatáskörükben egyesek szemérmetlenül lopják az időt, a társadalmi tulajdont és a szolgáltatásért hozzájuk fordulók értékeit. Nagyon jó lenne erőt önteni azokba. akik nem tudnak, vagy nem akarnak már újítani, friss lendületet adni a rájuk bízott munkaközösségnek, és mégis (vagy talán éppen ezért) a létező összes bajok kútfejének az ő tehetetlenségüket szellőztető pártsajtót tekintik. Párt- és KISZbizottsági fölmérés alapján nehezményezte nemrég az újság, hogv az egyik tanintézet ifjúsági parlamentjén „egyszerűen levették napirendről a vezetőségnek nem tetsző problémát". Mint a megbolygatott darázsfészek! Tiltakoztak, keresték. ki adott információt Vajon mekkora ribillió lett volna belőle, ha az újság — a magyar sajtó régi, jó hagyományaihoz híven — neveket is említ a tudósításban? H

áborítatlan békességben élhetnének a sajtó munkatársai. ha minden visszás jelenséget elhallgatnának „vakulj, magyar ..." módjára. Akkor legföljebb enyhe rosszallásként megkapnánk, hogy kevés lapunk hasábjain a kritika, de ugyanakkor nem orrolna ránk az, akinek gazdasági fondorlatait néhányszor a közvélemény elé tártuk. Ha nem vennénk észre a lakosság hangulatát rontó machinációkat akkor valószínűleg vállveregetést kapnánk a lakással, kiskerttel, autóval stb. spekulálótól, az orvvadásztál; akkor ki volna velünk békülve a rendes, dolgozó embereket bolondnak néző törvényszegő, vagy a munkahelyen csellengő „nagydumás". Egyeseknek azért vagyunk szálka a szemében, mert a nevük kimaradt a protokollból, mások azért tartják lapunkat alacsony színvonalúnak. mert túl rövidnek találták, amit az ő termelési beszámolójukból idéztünk. Vaion tehetünk-e kedvére mindenkinek? Évek óta ismételgetjük például, hogy szürkék, egyhangúak Szegeden az új lakóházak, nem ártana tehát — például panelszínezéssel — üdébbé, változatosabbá formálni őket. Ezt nem a sajtó agyalta ki, a társadalmi igény fokozódik iránta. Budapesten, Nyíregyházán és másutt már ennek megfelelően dolgoznak az építők és a házgyárak. Itt nem mozdult még semmi, állítólag azért, mert a színezés plusz pénzbe kerül, s nem éri meg a vállalatnak. Most prédikáljunk tovább? Már hallani: ne bántsuk az építőipart, mert minden gyengéje ellenére lakásokat húz a fejünk fölé. De hiszen ez a dolga! Ha ezt a sajátságos intelmet elfogadjuk, akkor egyes ipari üzemek nehézkességébe is bele kellene nyugodnunk, mert azokban valamennyiünk számára szükséges fogyasztási cikkeket termelnek. Akkor maholnap búcsút inthetnénk annak a lenini tételnek, miszerint a sajtó „fölfedi • gazdasági élet fogyatékosságait, ezeket kíméletlenül megbélyegzi és orvoslás végett a közvéleményhez apellál". Megkapjuk gyakran, hogy százszor több köznapjaink során a szemet gyönyörködtető jó, mint az idegesítő rossz, miért nem az előbbit népszerűsítjük? Tökéletesen igaz, hogy eredményeink mindig túlsúlyosok a negatívumokkal szemben. Ellenőrizhető, hogy ez a pártsajtóban így is tükröződik. Ha azonban elhallgatjuk a szemet szúró, közerkölcsbe ütköző jelenségeket, úgy — héj, de régi tapasztalat ez! — magunk alatt fűrészeljük a fát. Növeli, ki elfödi a bajt — mondják, és ez igaz Nincs olyan idegborzoló, vagy tisztességérzetet sértő vétség, vagy bűn, amit megfelelő formában okulásul 6zóvá ne tehetnénk, hisz ezzel nem taszítjuk magunktól az embereket, hanem éppen ellenkezőleg: a bizalmukat gyarapítjuk. A költő szerint „Ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl Ls oldja." A tudni akarás, a tisztán látni óhajtás igényét a kommunista párt érlelte meg a felszabadult nép lelkében, s most már úgy hozzátartozik, mint gyermekrajzokhoz a nap, mint tiszta estékhez a csillagos égbolt. Miért akadnak mégis közöttünk ködösítő szándékúak, akiknél mindig kéznél van egy régi, egyébként általában helytálló megállapítás, hogy „nem szabad a tömegek uszályába kerülni". Valószínű, hogy szebben virulna a szocializmus igazsága, ha egységesebbek lennénk az elvek végrehajtásában. Mert vannak még baklövéseink. Egy szövetkezeti gazdát azért nem vettek föl a pártba, mert szemébe mondta a vele igen jó viszonyban levő vezetőségi tagnak, hogy az alapiszervezet formálisan működik, s keveset vállal magára az emberek gondjaiból. Csakhogy ez nem vált előnyére. Utána úgy jellemezték őt, hogy „még nem elég érett, tovább kell fejlődnie". Képtelenség, hogy a ml társadalmi rendszerünk természetes gyermeke, az uralkodó osztály tagja, példamutató munkás stb. őszintesége miatt egyesek szemében értéktelenebb, mint aki arra bólint rá, amit mondanak neki. Bizony újságba kívánkozott ez a téma is. S

ajtónk hasábjait zömmel — így. vagy úgy — ma is a munka kérdései .töltik ki. Ahogy ismerjük magunkat, valószínű így lesz ez még beláthatatlan ideig. Pártunk szándéka szerint való. hogy mindig segítsünk a munkás, szorgalmas emberek gondjainak enyhítésében, örömeinek gyarapításában. F. NAGY ISTVÁN