Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-02 / 27. szám

4 Péntek, 1979. február 2. postaláda társszerzőnk az olvasó Változatos összeállítási tudunk átnyújtani olvasóinknak ezen a héten a levélíró olvasók jóvoltából. Szó esik arról, ml van és (óként mi nincs, áldozunk néhány sort a természetvédelemnek és a szolgáltatások gyermekbetegségének, közlünk kérdést és választ, köszönetet és panaszt. Természetesen csak olyan levelek tartalma kerül a nyomdába — Illetve a nyUvanosság elé —, amelynek írója aláírása, lakcíme révén adandó cselben fölkereshető. Kérésre természetesen eltekintünk attól, hogy kiírjuk a teljes nevet Ez azonban nem jelenti azt hogy az intézkedni óhajtó intézményeknek ne adnánk kész-éggel felvilágosítást Mert a hibákról, életünk visszásságairól végül is azért írunk, hogy felfigyelve rájuk, minél többet sikerüljön megsemmisitenácsolnak, és ők hogyan ítélik meg az efféle szolgáltatást A beszolgáltatásos kiszolgáltatottságot. Szomorú tapasztalatai vannak Adorjánjai Lászlónak is (Móra u. 19.) — mint autótulajdonosnak. Léptennyomon hirdetésekbe ütközik. miszerint nem gond a gépkocsi műszaki vizsgáztatása, csak be kell vinni az autót árkalkulációt adnak, az ügyfél fizet és levizsgáztatva megkapja a kocsiját Olvasónk decemberben a XI. Autójavító Vállalatnál próbálkozott „Két fiatalember megnézte a kocsit a próbapadon, majd közöltek, négy nap alatt levizsgáztatják, csak a karosszéria apróbb hibáit csináltassam meg valahol" Olvasónk hivatkozott a hirdetésre, mire ajánlották, egyezzen meg a karosszériások főnökével. Ezután a gépjárműjavító ktsz-ben próbált szerencsét olvasónk. A szervizt elvégezték, de a továbbiakat elhárították azzal, hogy sok vele a munka. „Ha új kocsit vinnék, azt elvállalnák, de ezt nem, mert dolog van vele. Csak azt mondaná meg valaki, van-e Szegeden cég, amelyik nem hirdeti ugyan magát, de elvállalja és becsületesen megcsinálja a kocsimat?" Szeretnénk, ha életjelet adna magáról, ha létezne ilyen. Gólya, gólya gilice Miért nincs? ' 'JMtérl nincs központi antennánk?" — kerdezi Fátyol János (Szeged, Északi városrész 134/B). Kétszázhatvan lakó költözik az új szövetkezeti lakásokba, s ahogy benépesülnek az emeletek, úgy sűrűsödik az antennák tüskeerdeje, a házak homlokzatán ... Így eltalálnak ugyan a készülékekig áz elektromos hullámok, de zavaros, rossz a vétel. Olvasónk kérdezi, mikor részeeülhetnek ők is abban a szerencsében. mint azok, akis központi antenna kábelét csatlakoztatják készülékükhöz. Miért nem lehet ásványtizet kapni — kérdezi Erényi Lajos (KIstisza u. 13). Korábban a gyógyszertárakban is árulták, most ott azt mondják, keressük a fűszerüzletekben. Hiába fogadják meg a tanácsot, ott sem találnak egyetlen üveggel sem. •Többféle keserűvize van hazánknak, kőztük a bővizű kutakból eredő Mira víz. Nem hiszem, hogy a kutak kiapadtak. Kitől függ az., hogy kapható vagy sem?" Kravecz István (Kistelek, Felszabadulás u. 5.) hiánycikkek egész listáját rakta borítékba. Hónapok óta nem lehet kapni ajtó- és ablakpántot, szalagfürészt., tolózárat, kovács patkószeget, háromnegyedes vízvezetékcsövet, villanydrótot stb. Pedig minderre az állami vállalatoknak is szükségük van, vajon az anyagbeszerzők hogyan tudják beszerezni őket Kravecz István azt is megemlíti, hogy mint társadalmi ellenőr, gyakran tapasztalja; a vendéglőkben különböző méretű, nem hitelesített poharakba öntik az italokat A szabálytalanságot azzal indokolják, hogy a kereskedelemtől nem kapnak megfelelő szabványpoharakat „Miért fogynak a gólyák? — kérdezik lapjuk augusztus 15-i számában, majd január 9-én ismét cikk foglalkozik ezzel a témával" Mindez keserű emléket idézett föl S. T.-ben (Oroszlán u. 4.) is. Széksós toi hosszú, zárt kertjében egy vasból készült tartóoszlopra gólyafészket készített olvasónk. Az ötletet az Élet és Tudomány című netilap egyik cikke adta. Azt aianlJa, hogy akinek lehecősege van, nyújtson módot a gólyáknak fészekrakáshoz. Az embercslnálta gólvalak azonban nem sokáig várhatott lakójára: hatósági határozattal lebontatták. mivel úgymond, 6érti a hivatalos közízlést „Külön kiemelték a gólyafészek ízetle nségét, holott én arra is gondoltam, hogy ez a tájnak magyaros és alföldi jelleget ad, és bizonyos tájékozódási támpontokat is nyújt. Elolvasván a Délmagyarország cikkeit, ellentmondást látok az Önök buzdítása és a magam tapasztalata között." A mi „buzdításunk" pedig megegyezik a környezet a természet védelme érdekében hozott törvénv előírásaival. és „önző" emberi érdekeinkkel. Nemcsak gólyacsalogató olvasónk ütközik azonban falakba. Az élő világot szerető emberek mindegyikenek harcába kerül az is, hogy megvédjen akár egy kis zöldet ls a pusztulástól. Az Odessza 19. számú házból kaptunk panaszos sorokat. A lakók töves fákat vettek karácsonykor. hogy ünnep után a ház elé ültethessék. Ügy ls lett. ám szomorúan tapasztalják, hogy hol itt, hol ott tűnik el a földből egy kis fa, vagy egyszerűen csak kirántotta valaki. Pusztítás a pusztítás kedvéért... Ellenőrösdi Játszik a két gyerek önfeledten, negédesen. Bizonyára végeztek már tanulnivalójukkal, édesanyjuk engedélyével teszik tehát azt, amit a világon bármely más gyerek ilyenkor tenni szokott Játszanak. Hanem mit játszanak? Apást-anyást? Vagy homokvárat építenek? Netán bújócskáznak, kergetőznek? Nem. nem találták el: ellenőrösdit játszanak! Ül az egyik a képzeletbeli autóbusz ülésén, a másik pedig felhúzza karjára a képzeletbeli és vörös ellenőrszalagot. Szigorú képpel, megfellebbezhetetlen tekintettel a jegyet kéri ellenőrzésre. Jaj. mi lesz, ha szerencsétlen Játszópajtásánál nem lesz ott a képzeletbeli jegy?! Elképzelem ezeket a gyerekeket úgy tíz-tizenöt év múlva. Minden bizonynyal kedves, emberséges, társaikkal szemben megértő. segítőkész felnőttekké válnak. Ügynevezett po- : zitív beállítottságú emberekké, akik a jóval, a teljességgel szemben mindig fogékonyabbak lesznek, mint a rosszal, a hiányos- ; sal szemben. De —, s ez ls elképzelhető — lehet, hogy szigorú és megfellebbezhetetlen tekintetű ellenőrbácsikká, ellenőrnénikké fejlődnek majd. Életükben a napfényt jelentő, jó kis rajtakapásokkal. fülöncsípésekkel, szolgálati szabályzattal. Hja kérem, az élet nem paradicsom... Szalontai Imre Válaszol az illetékes A gyermekekért Szolgáltatunk Tavaly novemberben vitte el András Béla (Babér u. 16/A) Szignál kisrádióiat a GELKA-szervizbe. Mint írja, többszöri határidő-módosítás után december közepén megmondták neki. hogy alkatrészhiány miatt nincs remény a javításra. De jóindulattal közölték vele, próbálkozzék a Szegedi Elektromos Szövetkezetlei. Január 6-án a rádiót elvitte olvasónk a tarján! Olajbányász téri felvevőhelyre. Tizenhetedikére kész lesz — mondták. Tizenkilencedikén a tulajdonos megjelent Meglepetésére közölték vele, hogy megkapja az üzemKéptelen rádiót, ha. fizet 20 forintot Hogy miért Kérték u pénzt? Mert megállapították a hibát. Olvasónk nem volt hajlandó fizetni: ezért hát rádiója ott maradt a szóvetkezetnél. „Mit tegyek, hogy a rádióm visszakerüljön, és a 20 forintom is megmaradjon?" Kíváncsiak lennénk, a szövetkezet vezetői mit taDr. Monory Bulcs, a városgazdálkodási vállalat jogtanácsosa tájékoztatott bennünket arról, hogy mi minden történik munkahelyén a nemzetközi gyermekév jegyében. A szolgáltatóosztály többszörös aranvkoszorús Lenin ifjúsági brigádja fölhívással fordult a vállalat dolgozóihoz, és a kommunális és szolgáltató társvállalatok szocialista brigádjaihoz, vegyenek részt a Tíz órát a gyermekekért mozgalomban. Javasolták, hogy szervezzenek kommunista szombatokat, és ezek bevételét a gyermekintézmények fejlesztési alapszámlájára fizessék be. Köszönet Áz Ilona utcai bölcsőde és óvoda környékén a bontások, építkezések miatt utcák váltak sötétté, lakatlanná, a gyermekeikkel arra láró szülők nem nagy örömére. Az óvoda dolgozóival együtt kérték hát a DÉMASZ-t helyezzenek el egy ideglenes lámpát az intézmény előtt. A kérést azonnal tellesítette a vállalat, ezért mondanak köszönetet az óvoda dolgozói és a szülők. Közlekedéssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztunK január 12-1 és 19-i Postaládánkban. amelyekre a MÁV Szegedi Igazgatóságától Lovász Lázár igazgató aláírásával érkezett válasz. „A Szeged—Krakkó közötti nemzetközi kocsik közlekedését a gyenge utasforgalomra való tekintettel az 1975/76. évi menetrendi időszakban szüntettük meg. Az említett két kocsit esetenként csak 20—30 utas vette igénybe, ugyanakkor e kocsik miatt a Miskolc—Szeged gyorsvonatot igen kedvezőtlen időszakban 'udtuk közlekedtetni, emiatt a gyorsvonatot igénybe vevő több száz utas került hátrányos helyzetbe. Idöközoen a nemzetközi gyorsvonatok mennyisége és közlekedésének ideje lényegesen megváltozott, s mivel a visszaállítására igény nem merült fel. így nem is tervezzük újbóli közlekedtetését. A Szeged—Szabadka közötti vasúti személyszállítás megindítását szorgalmazó kérdésre közöljük, hogy az elmúlt években o Szeged— Röszke országhatár közötti pályaszakaszt átépítettük, igy az alkalmas a két város közötti közlekedés lebonyolítására. Az átépítést követően kezdeményeztük a személyszállítás meainditásál, azonban a jugoszláv vasút a vonatteljesitmányek kedvezőtlen alakulására hivatkozva ettől elzárkózott. így nem várható a személyszállítás újbóli megindulása. A lap január 12-1 számában Megyeri János (Tarjan 330. ép. IV. 15.) a kedvezményes utazási igazolványok igénybevételével kapcsolatosan érdeklődött. Az új rendelkezés szerint, amely január 1-én lépeti hatályba, a kedvezményt a nyugdíjas és házastársa, illetve élettársa egymás között megosztva is igénybe veheti. A házastárs, illetve élettárs részére az említett kedvezmény csak akkor tar. ha a nyugdíjkorhatárt mir elérte, és munkaviszonyból származó rendszeres jövedelme nincs. Mivel levelirónk felesége az 55. életévét még nem töltötte be. így részére kedvezmény nem jár." Ugyancsak január 19-i számunkban tette szóvá egyik olvasónk. hogy a Csongrádi sugárút—Avar utca sarkán levő közvilágítási lámpa gyakran elromnk. Hörömpő József, a DÉMÁSZ szegedi üzemigazgatóságának helyettes vezetője és Gazdag János osztályvezető válaszában ezt irta: „A lámpában rejtett helyen a rossz érintkezés miatt kötéshiba alakult ki, és ez okozta a sorozatos meghibásodást. Az ilyen jellegű kötéshiba rendkívül ritka, és a hiba megtalálása nagyen munkaigényes. Továbbra is köszönettel fogadjuk a közérdekű észrevételeket, bejelentéseket a 14-022-es telefonszámon, a gyorsabb hibaelhárítás végett." összeállította: Chlkán Ágnes SZ. SIMON ISTVÁN: Nagy vizek krónikája „Petresben töltés elszakadt..." Mikor Szeged mély sóhajtásait, vagy már-már átkozódó kifakadása!t 1879. március 6-án széthordták a Szegedi Híre adó hasábjain, az algyői postán már egy táviratot fogalmaztak. Megvan tán még az eredeti cédulája is a levéltárban. A szöveg a következő: „Távirat feladatott: Algyő, megérkezett: Szeged, 1879. március 6. Petresben töltés elszakadt, részleteket még nem kaptam. Minisztériumnak sürgönyöztem. Zsák Hugó helyszínen van. Algyőiek kívánságára várkerti töltés védelmét elrendeltem, egész lakosság oda vonul. Híre jár, hogy Hármasértónál is elment a víz Vásárhely felé. Nóvák." Petres... Jóformán nem Is tudták a városi urak, hol van ez a hely. De mikor föl is tudtál; rajzolni a gátszakadás helyét a térképre, még nem gondolhatta senki, hogy ez a vég kezdete. Hiszen ott van a sövényházi keresztgát... a víz nem jöhet lejjebb. Hanem másnap ez a gát is fölborult a hatalmas víznyomástól. Gondozatlan, pocokjárta töltés volt. És innen mar ömlött, ömlött a víz, szabadon, le egészen az alföldi vasúti töltésig! Már itt volt. u város kapujában! Még egy nap, s Algyő mellett ez a töltés is megroskadt, a víz pedig einyelte Algyőt és Tápét. Magasabban bodrozott már, mire ide ért, mint a meder vize. A baktói töltésnek és a nyugati vasútvonalnak vezetett tovább az útja így már két oldalról kerülte és támadta a várost. S bár sebtében kinyitották Tápénál a gátat, hogy visszatereljék a rettenetet az anyamaderbe — ez már nem segített. Március 10-én Dorozsma is elúszott, már csak Szeged állt. de szinte teljesen a víz gyűrűjében. Bent a városban töltésig, kint az utolsó gátak pereméig duzzadt a mocskos áradat. Talán, talán még az segítene, ha a Maty-ér felé utat nyitnak a s Íznek, ha felrobbantják a lefolyást gátló hidat — hanem a kijelölt alakulat nem robbant, csak egy szűkebb átvágást nyit... A vasúti töltésre nyúlgátat húznak. Nem a termeszeles, nem a kézenfekvő módon. Négyezer méter hosszan, 25 lábra kellett volna emelni a koronát a megfontolt terv szerint — ám a vasút nem engedi, hogy forgalmát megzavarják, a magasítást a töltés külső oldalán rendelte el! És más előírásai is voltak. A belső oldalon deszkafallal kell óvni a síneket... Ennek az akadékoskodásnak aztán mégsem lett foganatja, bár miniszteri utasítás kellett hozzá. Hanem számlált előre beígérte a városnak a derék vasúttársaság. Lázasan folyt a töltésmagasítás, vidékről is hoztak segítséget, de ekkor már mindenhová embereket kért a gát. A belvárosban a két híd között kellett megerősíteni a töltést, a szillér-baktói töltésen is ezer ember munkálkodott, az alsóvárosiaknak és a mihálytelekieknek a hattyasi szárnytöltés adott ezer dolgot Mikszáth szegedi riporter volt ebben az időben, s el nem mulasztott volna megfigyelni és följegyezni semmit az utókornak. Az alföldi vasút töltésmagasításán maga is dolgozott, s tudósított is egyúttal a védekezésről: „Ember ember hátán, polgár, paraszt, ügyvéd, kocsis egymás mellett tolták a talicskát s furkózták a nyirkos földet bástyává. Általában a munkáskézben nem volt immár hiány. A baj okai egyebütt feküdtek. Nem volt kellő munkafelügyelő... Jól csak a szegediek dolgoztak. Először, mert csak ők értenek hozzá, s másodszor, mert ők tudták leginkább, miért dolgoznak." A veszedelem megriasztotta az embereket. Magaslatokat kerestek, hurcolkodni kezdtek, menekítve, amit lehet. Hogyne tették volna, mikor a hatóság már megjelölte a vész esetére a menekvés útvonalait! Lassanként el is fogyogattak az emberek a gátakról, egyre sürgetőbb lett a család biztonságának elrendezése, az élelem beszerzése. A Szegedi Naplónál már tudhattak valamit? A lap ugyanis március 8-áu, szombaton ezzel ébresztette a lakosságot: „Az alföldi vasúttöltés véd képességéhez részünkről nem nagy bizalmat kötünk. Mert ha sikerül is itt kellőleg felmagasítani a töltést idejekorán, még akkor sem lehet nagy bizalmat helyezni benné, mert az ily friss, mag nem ülepedett nyúlgát könnyen átázik s a víznyomíjnak-enged." De hlszan nem'gen kellett a Naplónak falra fejteni az ördögöt — dugdosta az már mindenütt a mancsát Egy helyen rés keletkezett a vasúti töltésen, azt még sikerült eltömni; másnap a csatornákon föl fakadt a víz, s az emberek azt hitték, ez már az áradat kezdete; mar nemcsak segftő kezek, hanem a mentéshez szükséges szervezetek is megjelentek a városban. Mégsem volt minden jel aggodalmas. Sőt bizony néhány optimista távirat is ment a fővárosba, s éppen az utolsó napon. Hogy például „Szeged város megmeníhetőnek tekinthető, csak valamely rendkívüli véletlen volna képes ezen állást meghiúsítani", vagy: „Munkaerő nagy számmal. Remélem, ma minden veszélyen túl leszünk" — s rá még egy lapáttal: „Munkaerő mostmár túlságos és igy Szeged megmentése holnap befejezett ténynek lesz tekinthető." Bizonyára arra alapozták ezeket a biztosi jelentéseket, hogy már nem mértek újabb áradást, a töltések pedig magasodtak. Lázár György megírta, mit ért ez a töltés: „Ha felmentünk rá, a tetején lábaink bokáig süllyedtek a sárba, s előttünk állt a tenger." Plllich Kálmán sem becsülte sokra: „Mikor a nyúlgáthoz ladikom odaütődött, attól féltem, hogy a ladik orra átüti az egész nyúlgátat, ... én azt oly gyengének találtam, hogy egy keletkező északnyugati nagyobb vihar el fogja sodorni." Mintha csak jóslat lett volna! Március 11-én, este Bórakor a Szegedi Híradó munkatársa a következőket diktálta a nyomdai szedőnek: „A meleg, derült nap után estefelé az ég hirtelen beborult, az eső szemezik s erős szélrohamok kavarják itt bent a port, ott künn pedig földagasztják a hullámokat, amelyek félelmetesen ostromolják a gyönge védgátakat. Szivünk összeszorul a gondolatra, hogy az eső megered, s a szél tartós lesz. Nehéz éjszaka borul ránk." Kihagyhatnánk-e Mikszáthot az utolsó este krónikájából? „Az állatok ösztönszerűleg megérezték a közelgő veszedelmet: midőn este 8 órakor az Újvilágba mentünk vacsorálni, egy jármas ökör bődítette el magát a Dugonics téren, mintegy kilenc óra felé pedig a városháza előtt egy ló nyerített föl keservesen.. S egy fél óra múlva rá kitört az iszonyatos vihar, mely megrezegtette a fenyegetett városban az ablaktáblákat, végigsüvített a Széchenyi tér fái közt s hatalmasan megrázá azokat." S ki tudja, mi lett volna, mekkora gyász szakadt volna a városra, ha e3te kilenc órakor egy fiatalember valahol a töltésen el nem veszti a fejét, s hallucínációs rémületében azt nem hi3zi az egyik felcsapó hullám után, hogy ez már a végveszedelem! De azt hitte, s rémületében kiáltozni kezdett: „Jön a víz! Jön a víz'" 3 nemcsak ott, hanem vég:gfutva a vá-oson. Az őrség rráv e'sütöt'e a mozsa-ekat, s bár a riadalom valamiképp elmúlott, az emberek már nem mertek ágyba bújni. Virrasztották, várták a ne'iéz reggelt, éppúgy félve a rettenetes vihartól, mint az ártól. Éjfél után fél kettőkor történt... A nyúlgát teszakadt, a víz elindult a város felé. Néhány perc múlva az ég haragja lecsillapodott s a szelek elhallgattak. Félrevert harangok jajszava közben haldoklott a váron... (B'ofytatjuJcJ