Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-09 / 6. szám

Kedd, 1979. január 9. Levonulóban az árhullám Levonulóban vannak az árhullámok a Tiszán és mellékfolyóin, így a folyók felső szakaszain fokozatosan csökkenthetik az árvízvédelmi készültséget. Míg szombaton a védvonalakon 982 kilométer hosszon tartottak árvízvédelmi készültséget. vasárnapra már „csak" 701 kilométer hosszon figyelték a vízszint alakulását, őrizték á gátakat. Ebből 20 kilométer hosszan volt harmadfokú készültség a Bodrog mentén, az országhatár és Sárospatak között másodfokú készültséget tartottak 351 kilométer hosszon a zajló Tisza védvonalain, s a Bodrogon Sárospatak és a torkolat kö«Ött.' A védekezésben mintegy 1700-an vesznek részt. A zajló Tisza, Szegectnel Ifarjak őket Örömet, bánatot visznek a postások Reggel 6 óra. A sötétség még szinte éjszakai. A villamosmegállóban fázósan toporgó emberek, jó néhányan a Széchenyi téri főposta bejáratához húzódnak a szél elől. A hatalmas ajtót még lezárja a díszes rácskapu, de odabenn már felkattintották a neonokat, készülődnek a nyitáshoz. A Vár utca felőli bejáratnál a portásnő villanyrezsó mellett üldögél — talán teavizet forral —, a fülke tolóÜveges ablakában gazdára váró kulcscsomók. A kézbesítők már felvitték a magukét, rezidenciájukon, az első emelet 17-esben mindenki a helyén van. • A hatalmas szobában, akár egy forgalmas vasúti váróteremben, akkora a nyüzsgés. Hétfőnként különösen sok a munka: az elosztók asztalára a nyolcadik kosár is felkerült. Egy-egy kosárban több száz levél elfér. Először irányítószám szerint szortírozzák a borítékokat, majd szétosztják őket a brigádvezetők között. A küldemények tőlük kerülnek a kézbesítőkhöz. Kéri Béla, az ezüstplakettes Alkotmány szocialista brigád vezetője jókora paksamétát oszt szét társai között. Brigádja körzethatárait betéve tudja, huszonnégy éve dolgozik a szakmában, övé a kettes körzet: a Belváros, Nádor utca — Somogyi utca — Roosevelt tér — Tiszával határolt része. — Mindenkinek megvan a maga munkamódszere — magyarázza. — Én először menetirány, majd házszám szerint csoportosítom a küldeményeket. Ha egy házba több címzettnek is viszek levelet, akkor emelet és ajtószám szerint is sorba rakom a borítékokat. Látom, Annus néninek írt a fia, a múlt héten mindennap megkérdezte, hoztam-e neki levelet Ennek a borítéknak is nagyon fognak örülni, a kislány vőlegénye katona. Tizennégy éve járom a kettes körzetet, szinte mindenkit ismerek. Legtöbben a keresztnevemen szólítanak, gyakran megállítanak az utcán, beszé'gessünk egy kicsit. Tudom, hogy Manyi néni unokája túl van a vizsgákon, s hogy Kovácsék gyerekei megkapták a lakást. Van, aki a focimeccs eredményét akarja megvitatni velem, más arra panaszkodik, hogy kicsi a nyugdíja. — Ebben a munkában az a legjobb, hogy kötetlen, s hogy nagyon sok emberrel lehet találkozni — kapcsolódik a beszélgetésbe Kajser Emiiné, a hármas körzet kézbesítője. — Sajnos, gyakran betegeskedem, sokat vagyok táppénzen, de amikor újra dolgozom, úgy fogadnak az emberek, mint ha családtag volnék. Ez nekem mindennél többet ér. így a táska sem olyan nehéz, pedig sima hétköznapokon is megvan 15 kiló, nyugdíjfizetéskor még nehezebb. Kajserné — körzetében a keresztnevén, Margitnak szólítják — most rengeteg, idegen nyelven címzett borítékot rak sorba, az egyetem Dóm téri intézeteibe készül velük. Biztosan fordítja magyarra az angol és német szavakat: ez alkalmazott kémiát, ez bőrklinikát jelent, lássuk csak, mennyi is a posta fiókszámuk. A kollégák viccelődnek: „Margitka, hiszen maga tud angolul." Peregnek a borítékok, a posztóval bevont klinkertéglák között — támasztéknak használják őket minden asztalnál — sokasodnak a levelek. Külön oszlopba kerülnek az újságok, a folyóiratok, egyes újságokat, a szaklapokat, a hivatalos értesítőket a postások dobják a levélládákba. A pénzes utalványokat megint csak külön rendbe szedik, kiszámolják, hány ezer forintot kell a táskába tenni. Elrakják a tévé- és rádiószámlák kötegét is: „Inkasszálunk, lesz öt óra, mire végzünk." * Az Alkotmány brigád asztalánál gőzölög a kávéfőző, ifj. Kéri Béla, a brigádvezető fia félszemmel a masinára pillant: mindjárt kész a fekete. A duplák árát most Varga Sándor gyűjti, szomszédja, Németh János — ugyancsak az Alkotmány brigád tagja — sietősen dolgozik, Rossz a kedve, temetésre készül délután. Tizennyolc éve dolgozik a szakmában, három évig táviratkézbesítő volt. Rutinosan szortírozza a küldeményeket, nemsokára útnak indulhat, de a temetés miatt csak későre végez. A szomszédos asztalnál is igencsak serénykednek, Mika Jánosné, Marika biztatja új kollégáját, fél év alatt beletanul az ember ebbe a munkába. Varga István alig egy hete került a kézbesítők közé, üzemi baleset miatt kényszerült munkát változtatni. Az Egyesült Izzóban dolgozott, most lemondóan számolgatja: ha egy küldemény kézbesítésére három percet fordít, az annyi, mint... — a helyismeret hiányát is beleszámítva —, bizony elég sokára teheti le a „lantot". * — Rövid figyelmet kérek! A téves címzések felsorolása következik! — mondja mikrofonba a csoportvezető. Sokan nemcsak az irányítószámot, a házszámot is hibásan tüntetik fel a borítékokon. Hogy mégis megkapja a címzett a levelet, annak egyetlen magyarázata van: a postások betéve tudják a körzetükbe tartozó emberek címét, s a kollektív bölcsesség felhasználásával legtöbbször sikerül kideríteni, melyik a helyes utcanév és házszám. Ha pedig kihagy a memória, ott a „misekönyv", melyet a címváltozások rögzítésére minden postás vezet. Reggel 8 óra. A Széchenyi téri postahivatal kinyitott, a kézbesítők csapata kirajzott a városba. Táskájukban hivatalos értesítések, meghívók tudományos tanácskozásokra, képeslapok, levelek, név- és születésnapi jókívánságok, szerelmes üdvözletek. Visznek újságokat, folyóiratokat, pénzt. Akarva, akaratlanul: örömet és bánatot Télen, fagyos szélben, hidegben, nyári kánikulában járják a várost róják az emeleteket, cipelik a nehéz táskát — várják őket Ladányi Zsuzsa Ne csak beszéljünk... G

yanítható, sokan nem értik meg egyhámar, hogyan kell másképpen gazdálkodni. Abban meg bizonyosak lehetünk, hogy a szokvány rábeszélés, a „csináljuk jobban, elvtársak"-féle agitáció nem ér többet, mint halottnak a szentelt víz. Tudniillik nemhogy fölráznánk ezzel gondolkodni rest kockázatot vállalni nem merő gazdászainkat, hanem éppen ellenkezőleg, elringatjuk őket: nyugi-nyugi, most sincs másról szó, mint eddig, beszélni kell. beszélni illik az országra nehezedő gondokról, azután oda se neki. majd csak lesz valahogyan, ez a mi szocializmusunk mindent kibír. Nem. nem. E hagyományos módszerrel manapság már azt is aligha érjük el, hogy az „állam majdcsak kisegíf'-elveket vallók népes seregének zsivaja elnémuljon, és gondolkodásra, maid cselekvésre késztessük a felelősöket. Legyünk csak őszinték: akik eddig azért kapták a miniszteri dicséretet vagy az élüzem címeket, mert tetemes mennyiséget gyártottak valamely „vagy kell, vagy nem kell"-áruból. azoktól nem is várhatunk el azonnali lényeglátást. Akik soha nem érezték anyagi hátrányát annak, ha a népgazdaság érdekei helyett csak a szűkebb csoport szemoontjai vezére'ték őket, nyilván ezúttal is könnyen legyintenek a párt és a kormány figyelmeztetésére. A szemléleten muszáj sürgősen változtatni! Senld nem kongat" vészharangot, de az ténv. hogy évek óta képtelenek vagyunk dűlőre jutni a gazdaságosággal és a korszerűséggel. Minden központi erőfeszítés ellenére ott tartunk, hogy a magvar ipar kétharmad részben középszerű termékeket produkál. A könnvűipar gyártmányai drágák és elmaradnak a világszínvonaltól, annak el'enére. hogv az utóbbi években milliárdokat fektettünk bele. Ez a tehetetlen helybenjárás természetesen károsan hat a nemzeti jövedelemre, s előbb-utóbb (máris érezzük) keservessé teszi az életszínvonal-növekedést Most azt csináljuk, hogy 1979-ben — kényszerűségből — viszszafogjuk a mennyiségi termelést szigorítjuk a behozatalt s a vállalatok mintegy 80 százalékától több jövedelmet von el az állam. Talán furcsán hangzik, de az a cél, hogy a gazdag vállalat tovább erősödjék anyagilag, amely pedig képtelen megérteni az idők szavát, vagyis bárhol eladható terméket gyártani, az végül is zárja be kapuit Miképpen reagálnak erre azok, akiknek végeredményben módjukban áll a mai helyzeten változtatni? Jórészt úgy. mint régen. Gyűléseket tartanak, cselekvési programokat készítenek és mozgósítanak a tennivalókra. A szegedi üzemek többségében komolyan próbálnak rendet teremteni, a vezetők többsége próbálja „megfogni" a munkafegyelmet. Igen sok helyen azonban csak szónokolnak, beszélnek a feladatokról, éppúgy, mint tavaly ilvenkor. meg annak előtte. Már az ünnepek előtt ismert volt mekkora gondjaik vannak és milyen célokat tűzött ki 1979-re a párt és a kormány, s „odafönt" azt is hongsúlyozták, hogy e célok elérése nélkül még nehezebb helyzetbe kerülünk. Több szegedi gyár mégis kényelmesen becsukta a boltot illetve ünnepet csinált a hosszú karácsony és a kétnapos újév közti napokon is. anélkül, hogy erre engedélyt kapott volna. Ilyen hozzáállással vajon meg tudjuk-e csinálni azt, amit akarunk? Aligha. Városi gyűléseken hosszasan kesergi ki-ki a maga kis nehézségeit, fölolvassa előre leírt hangzatos frázisait, ismétli a már százszor hallottakat hárítgatja másra a felelősséget, ám semmi biztosítékát nem ígérik a ha'ározatok végrehajtásának. Ezért, és sok más lazaság miatt nehéz bízni abban, hogy az ilyen — már-már polgárjogot nyert — sirámértekezletekkel ezúttal megoldódnak a problémák. A cselekvési programokban — va'ószínűnek látszik — érdemes a felelősöket is megnevezni, és nem lehetetlen az sem, hogy — uram, bocsá' — mulasztás esetén felelősségre vonják őket. A legutóbbi pártbizottsági ülésen nagyon igaza voM a városi első titkárnak, hogv nem lehet évekig tehetetlen emberekkel kínlódni. Aki nem érti a dolgát, vagy elkényelmesedett, netán közömbös a társadalmi gondok iránt az jobb, ha fogja a kalapját és egyéb munkakört választ magának. A

vita célja mindig az, hogv fölszínre hozza a legjobb módszereket tapasztalatokat adjon a feladatok végrehajtásához, az egységes cselekvéshez. Az öncélú vitatkozgatásnak, az unalmas, álmosító jelszóhangoztatásnak azonban semmi értelme. Tanácskozásokon nem „tiszteletkörökre", nem a különféle nagyságokra való hivatkozásra van szükség, hanem gondolkodó és figyelemfölkeltő érvelésre, még akkor is, ha a fölszólalás nem mindenben felel meg a grammatika szabályainak. A gazdaságos és korszerű termelés most a cél. Azt az igazgatót érdemes tehát támogatni, erkölcsileg és anyagilag elismerni, aki nemcsak beszél a tennivalókról hanem jól megszervezi a munkát, az ellenőrzést és szigorúan megköveteli a munkafegyelmet. F. NAGY ISTVÁN Peremkerületek e Kevés a korszerű bolt Szeged külső részei jóval ritkábban lakottak a Belvárosnál. Az élelmiszerekből ezekben a peremkerületekben is biztosítani kell az ellátást. Ez már csak azért sem könnyű, mert e körzetekben jórészt kis boltok árusítanak, amelyek sem a választékot, sem az áruk mennyiségét tekintve nem versenyezhetnek a tágas, korszerű ABC-áruházakkal. Az ötödik ötéves terv eddig eltelt időszakában több nagy élelmiszerüzlet épült. Két, egyenként 400 négyzetKombájnok váeják a nádat Megkezdődött a nádvágás Tolna megyében, SzekszárdPalánk környékén. A Dunántúli Nádgazdasági Vállalat szekszárdi üzemének dolgozói három kombájnnal taKarítják be tavaszig nemcsak a tolnai, hárem a köraetükbe tartozó Baranya és Somogy megyei — köztük a mohácsi és a Dráva-környéki nádasok jó minőségűre becsült idei termését. Csaknem háromszázezer kéve nád begyűjtésével számolnak ebben az idényben. n Budapesten az idén 12 500 tanácsi lakás építését tervezik a Fővárosi Tanácstól nyert értesülés szerint. Egyebek mellett a III. kerületben Békásmegyeren 3084, Óbudán pedig 365 új otthon épül. Újpesten 1480, Pestlőrincen 1534, Kispesten 1082. A Józsefváros rekonstrukciója során 636 lakás készül el ebben az évben, a IX. kerületben, az egykori Valériatelep helyén 899, az Űjlipótvárosban 260, a Gyöngyösi úti lakótelepen 512, Csepel városközpontjában 784, a Királymajorban pedig 384. Jövőre a tervek szerint 12 ezer 900 lakás építését fejezik be, az építési munkálatok több helyen már az idén megkezdődnek. Az építkezések miatt számos korszerűtlen, életveszélyesnek nyilvánított lakást szanálni kell. (A legtöbbet Újpesten, ahol — előreláthatólag — 1450 lakás szűnik meg.) A városrendezők álláspontja szerint az idén Budapesten valamivel több mint négyezret érint a szanálás. méter alapterületű boltot adtak át 1976-ban. Az egyik a felsővárosi Tabán, a másik az alsóvárosi Szivárvány ABC, a Hunyadi sugárút és a Szivárvány utca kereszteződésénél. A következő évben Tarjánban nyílt meg egv tágas ABC-áruház, a Kék Csillag étterem és a presszó szomszédságában. Tavaly a dorozsmai új lakótelepen. a Jernei utcában és Algyőn javult az .élelmiszer-ellátás egy-egy korszerű, új bolttal. Alsóvároson, az Északi városrészben és Újszegeden azonban továbbra is zömmel egv- és kétszemélyes árudík próbálnak eletet tenni a 'eVosság igénveinek Odesg'zában egvetlen ABC foredla a vásárlókat. Az eladóktól szinte emberfeletti munkát kíván a nagv foralom. Ideje volt hozzátezden' egy újabb üzlet taítésóhez. a régi mellett. Az "lapokat még tavaly leraktak. az újonnan épülő részt 'olyosó kapcsolja majd a -égi ABC-hez. A létesítmény jó pár hónap múlva állhat csak a vevők rendelkezésére. Újszeged másik részén, a Bérkert utca és az Odesszai körút kereszteződésénél bizonyára sokan felfigyeltek arra, hogy feltúrták a föle det és készülődnek az alapozáshoz. Azon a helyen a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ épít egy újabb élelmiszeráruházat. A tervezés jelenleg is tart, a hatodik ötéves tervben kerülhet soras átadásra. Ha készen lesz a két ABC-áru' áz, nagyban enyhítik majd Újszeged ellátásának gondjait Addig azonban csak a Marostői utcai élelmiszerboltban és a közeli kisebb árudákban vásárolhatnak a környéken lakók. Szintén nehézkes aa élelmiszerellátás az Északi városrészben. A tízemeletes épületek fogadószintjén zöldség-, gvümölcs- és élelmifor-árudát rendezett bs az ÉLTKER ítmeneti megoldásként Etekben a helyiségekben. azonban nem lehet bevezetni a gyorsabb, önki«rolgáló módszert és nagyobb hűtőpultok sem mű ködhetnek. Pedig ezt meg kívánná a jobb ellátás. Az Északi városrész lakói íz csak a Kecskeméti utcai üzletben vagy a Belvárosban szerezhetik be kellő választékban az élelmiszereket Jelentős javulásra ott is, mint a többi peremkerületben, csak a korszerűbb élelmiszerüzlet elkészülte után lehet számítani. JL &