Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-09 / 6. szám

4 Kedd. 1979. január 9. Hatmillió felnőtt az iskolapadokban Régi hagyománya v.-»n Lengyelországban a fel­nőttoktatásnak. A Lengyel Szabadegyetem 60 évvel ez­előtt kezdte meg működé­sét. A mozgalom Igazi fej­lődése azonban a népi Len­gyelország születésével In­dult meg. A felnőttoktatás minden fokon — az elemi Iskolától az egyetemig — Jól bevált szervezeti formák kőzött, Ingyenesen történik. Tömeg­méreteit mi sem jellemzi jobban, mint hogy az elmúlt esztendőben hatmllllóan vettek részt a különböző üzemi iskolákon, tanfolya­mokon szervezett oktatás­ban. Az, hogy az Iskolát közelebb hozták a munka­helyhez, nem várt eredmé­nyeket hozott: 1972 és 1978 között 1 200 000 felnőtt szer­zett képesítést az üzemi Is­kolákban, munkás- és nép­főiskolákon. Az elért eredmények mél­tó ellsmeríst kaptak nem­zetközi szinten ls. Lengyel kezdeményezésre fogott hoz­zá az UNESCO munkacso­portja a felnőttképzés fej­lődésének tanulmányozásá­hoz szerte a világon. Ugyancsak egyedülálló len­gve! vállalkozás az UNES­CO támogatásával néhány éve elkezdett műszaki tele­víziós egyetem. A tv-egye­tem tantervét, munkamene­tét lengyel tudósok dolgoz­ták kl. A kísérleti felsőokta­tási „tv-Intézménynek" igen nagy a sikere. A modern technika felhasználásával azóta újabb ilyen Iskolák kezdték meg munkájukat fgy többek között a rádíós­televlzlós középiskola, a te­levíziós mezőgazdasági tech­nikum, a tanítók, tanárok rádiós és televíziós egyete­me. (BUDAPRESS—INTER­PRESS) Műtrágya­gyártás szoviet segítséggel A forradalom előtt Kubá­ban húsz, elavult berende­zésekkel és technológiával dolgozó kis -műtrágyagyár volt. Ezek import félgyárt­mányok felhasználásával évente összesen 195 ezer tonna kevert műtrágyát ál­lítottak elő. Ma a szocialista ipar két hónao alatt gyárt ugyan­ennyit. Ebben az évben a falvaknak 1 227 000 tonna műtrágyát adnak. Az Iparág fejlesztéséhez nagy segítsé­get nyújtottak a szovjet szakemberek. Műszaki köz­reműködésükkel helyezték üzembe az évi 360 000 tonna kapacitású keveréktrágya gyárat. és az új nitrogén­műtrágva gyárat. Szovjet szakértők részvételével tár­tak fel a foszfáttartalékoknt. amelyek lehetővé tették, hogy Kuba beszüntethesse rnnek a nyersanyagnak az importálását. (BUDAPRESS —APN—PRENSA LATINA) Formalizmus nélkül A XI. kongresszus a párt­munka politikai, mozgalmi jellegének erősítésével kap­csolatban megállapította, hogy felesleges ülésezés, az indokolatlanul sok papír­munka figyelmet és energiát von el a tömegek körében folytatott politikai tevékeny­ségtől. A párt vezető szervet e fif elmez'etés szellemében rendszeresen foglalkoznak a pártmunka módszereivel, a pártmunka stílusát érintő kérdésekkel. Tapasztalható is ezen a téren fejlődés, mert észrevehetően csökkent a testületi ülések, az Írásos előterjesztelek, jelentések száma es terjedelme. Az elő­rehaladás azonban nem olyan mértékű, hogv a for­malizmus elleni küzdelem­ben „pihenjt" lehetne fújni. Tulajdonképpen mit neve­zünk formalizmusnak a po­litikai, a mozgalmi munká­ban? Röviden fogalmazva: azt a munkamódszert, amely több­re becsüli a látványos meg­oldásokat, mint a politikai munka tartalmát, az embe­rekkel, az ügyekkel való lel­kiismeretes törődést. A for­mális, a bürokratikus meg­oldásokkal rendszerint a politikai munka hiányát igyekeznek pótolni, vagy he­lyettesíteni. A helyes felismerés nehéz­sége a politikai, a mozgalmi munka természetében rejlik. A politikát munka, vagy an­nak eredménye soha nem ön­magában Jelentkezik, s nem mérhető az életben haszná­latos mértékekket. A politi­kai életben, munkában nél­külözhetetlen a gyülésezés, a párttestületek értekezletelken vitatják meg a társa lalrtni élet fontosabb kérdéseit, s itt hoznak határozatot annak további formálására. A pa­pírmunka. a jelentés, feljegy­zés ls nélkülözhetetlen n po­litikai munka gyakorlatában. Ezek után szinte magától adódik a kérdés, hol a ha­tár, mire mondjuk, hogy hasznos és szükséges, és mi­re azt, hogy felesleges? Párthatározat született ar­ról, hogy a községi, üzemi pártbizottságok és -vezetősé­gek csökkentsék, illetve csökkenthetik üléseik számát. Számos pártszerv élt és él ezzel a jshetöséggsl. s a több­ség az így felszabadult időt a gvaxorlati munkára for­dítja Nagyon leegysze •üsite­nénk azon an a. fo-malizmus elleni küzdelmet, ha azt le­tudnánk az ülések számának csökkentésével. Ez önmagá­ban ugyanis nem mentesít az üresjárattól, a bürokratiz­mustól. Az utóbbi időben egyes pártszervek munkájá­ban Ismét „kísért*: a múlt hibás gyakorlata. Igaz ugyan, hogy ritkábban üléseznek, de ezek fél nap helyett egesz napot vésznek igénybe, s lé­nyegében a napirendek szá­ma — amely egyben a papír­munka növekedését ls jelenti — nem csökkent. Az előbbiekből kitűnik, hogy a pártmunka stílusának fejlesztése nem egyszerűen és formálisan az ülések szá­mának csökkentését jelenti, hanem elsősorban a megfon­toltabb, tervszerűbb irányító munkát. Ez tartalmazza az ülések helyileg kialakult rit­mikusságának fenntartását, a napirendi témák igényesebb megválasztását, a szóbeli elő­terjesztések számának növe­lését, az előterjesztések ter­jedelmének csökkentését. De jelenti azt is. hogy a hatá­rozatok végrehajtását bizto­sító helyi intézkedések ki­dolgozása, a végrehajtás szer­vezése és ellenőrzése álljon a pártvezetőségek munkájának középpontjába. A tartalmas szervezeti élet feltételeit a pártszervezetek vezetőségeinek biztosítaniuk kell, tehát vezetőségi ülése­ket, taggyűléseket, pártcso­port-értekezleteket, pártna­pokat kell tartani, persze a helyi politikai leiadatoknak megfelelő gyakorisággal és tartalommal. Az irányító munka tervszerűsége nem zárja ki. ellenkezőleg, felté­telezi, hogy amennyiben a tennivalók sokasága követeli, sűrítsék a rendezvények gya­koriságút, vagy adódhat olyan feladat, amelynek megoldása rendkívüli testületi ülés ösz­szehfvását teszi szükségessé. A politikai élet jelenségeire való gyors reagálás jelenti a színvonalas politikai mun­kát. A pártszervezetek terüle­tük mozgalmi-politikai életé­nek irányítói, s egyben fele­lősei Is. Irányító tevékenysé­gük kiterjed a tömagszerve­zetek és -mozgalmak, társa­dalmi és gazdasági szerveze­tek munkájának segítésére, koordinálására. Ez utóbbi te­kintetben sok még a párt­szervezetek tennivalója, mert nem eléggé összehangolt a tömegszervezetek és -moz­galmak munkája, és evakort a formális elem. Elég sok még az átfedés, a párhuza­mosság munkáinkban, ren­dezvényeikben. Gyakori, hogy ugyanazt a nanirendet meg­tárgyalja a nárt3zervezet. a tanács, a töm^gszc-verete'' éi -mozgalmak. Tekintve hogy a politikailag aktív la­kosság több szervezetnek is tagja, ugyanarról a kérdésről többször is kap tátekoztatást Ezért néha úgy tűnik, hogy valamennyi rendezvényen ugyanazokat az arcokat lehet látni, a lakosság egy jelentős része pedig távol marad az ütésekről, rendezvényekről. A pártszervezetek törekedje­nek arra, hogy a tömegszer­vezetek és -mozgalmak ha­tásosabb rétegpolitikai tevé­kenységet folytassanak, igye­kezzenek bevonni munkájuk­ba a politikailag nem, vagy kevésbé aktív rétegeket. Tu­datosabban törekedjenek ar­ra, hogy az előadások, ren­dezvények a lakosság egyes rétegeit érintő és érdeklő kérdésekkel foglalkozzanak Segítsék ebben őket a párt­szervezetek. Az említetteken kívül szá­mos példát sorolhatnánk ar­ra, hogy a politikai munka tartalmának figyelmen kívül hagyása milyen formában je­lenik meg. Legyenek ezek bármilyen látványosak. ha csökkentik a párt és a töme­gek közötti élő kapcsolatot akkor károsak. A pártszer­vezetek úgy küzdenek ered­ményesen a formalizmus, a­üresjárat, a bürokratizmus ellen, ha az e'érendő politi­kai célból kiindulva határoz zák meg munkamódszerüké* a politikai munka formája és gyakoriságát. Mihók Sándor Veszélyes a villanypózna Megint megszámláljállr a gólyákat Tudós madarászok a meg­monJnatói, merre kószálnak mostanában gólyáink. Január legelején, amikor nálunk mí­nusz tíz fok körül jár a hő­mérő, tatán meg sem képzik fejükben a hazai fészek. Majdnem azt írtam, hogy eszükben, de számítanom kel­lene egy sor helyreigazító le­vélre, mely szerint az állat­nak nincsen esze. Lehet, hogy nincsen, de magához való esze azért van. Külön­ben elpusztulna abban a vi­lágban, amelyet szeretünk gyorsuló, rohanó, lüktető jel­zőkkel ellátni. Pusztult ls, hiszen hivata­los adatok szerint 1958 és 1964 között felére csökkent a gólyák száma Magyaror­szágon. Száz oka lehet, bele­értve a tápláló és fölnevelő környezet változásalt, a vegy­szerezéseíet, vagy azt az egyszerű tényt, hogy átépí­tették az oldalt füstölés ké­ményeket. Ha figyelembe vesszük, százévesnél régebbi fészek is létezik még. nyu­godtan hozzágondolhatjuk, hogy legalább olyan mara­dandót alkot lakás dolgában a gólya, mint az ember, és nem biztos, hogy azonnal át tud váltani, ha szétszedik a régit. Jakab Béla, a Somo­gyi-könyvtar munkatársa mondja, aki a gólyaszámlálá­sok hazai szervezője, hogy találtak már fészket hidro­glóbuszon is, sőt templom tornyának a csúcsán, a két­karú kereszten is. Emberi ésszel gondolva elég nehéz föladatot oldottak meg. de .tervezők és kivitelezők" konfliktusáról nem érkeztek jelentések. Azt is számon tartják a kutatók, hogy 1938-tól kezd­ve rakja fészkét megkülön­böztetett előszeretettel a gó­lya a villanyvezetékek oszlo­paira. és bár szaporodnak a' áramütéses balesetek, szá­muk azóta nem csökken annyira, mint korábban Nemcsak nálunk, de a kör­nyező országokban is lehe' egyre több fészket látni a villanypóznák tetején. Ha az okokat kutatjuk, nyilván hozzá kell gondolnunk azt is hogy a villanyszerelők el­kezdték T-alakú keresztva­sakra függesztve vezetni a drótot, erre pedig könnyebi fészket építeni, mint a torony hegyére vagy a glóbusz te­tejére. Idén újra számlálják a gó­lyákat. Postások, erdészek vadászok és madarászok, va­lamint az iskolai szakkörök segítenek idén is, mint öt évvel ezelőtt. Botosra vehe­tő, jóval több fészket talál­nak majd a villanyoszlopo­kon, mint az előző számlá­láskor. Egy-egy ilyen fészek pedig két oldalról nézve is gondot jelent: veszélyes hely a madárnak, és gyakran okozhat zavart az áramszol­gáltatásban is. Hasznos ma­dár fészkét leverni, amikor egyébként is fogy, egészséges felfogásunkkal és természet­védelmi törvényeinkkel egy­formán szemben áll. Dicsérni való a villanyszerelők türel­me, hogy megtűrik a fészke­ket, de valamilyen jobb megoldást kellene találni. Ha egyszer rászoktak a villát., oszlopra, föltehetően ott is maradnak jó sokáig. Hozzáértő emberek kitalál­ták, hogy megemelik a fész­ket, erős fémkarikát raknak alá, így mindkét veszély egyszerre elkerülhető: meg­marad a fészek, és kevesebb az áramszolgáltató kára. Igen egyszerű a megoldás, de ha országosan akarnák szervez­ni, azt hiszem, külön hivatalt kellene létrehozni, hogy el is készüljön, és oda is érjen Időben, ahol szükség van rá. Mire tavasszal visszaérkez­nek a költöző madarak, me­gyénkben szeretnék maga­sabbra rakott fészekkel vár­ni őket. Nagyon nem is kell rakni, hiszen a régi fészek helyén, ha ott találja a vas­kereket a gólya, néhány szál gallyal, újat épít rá n iga. Egy-egy magasító költsége elenyésző, ha hulladék­anyagból csinálják. Vassal bánni tudók pártfogását ke­resik a madarászok, ilyenek pedig minden faluban van­nak. Egy-két fészektől van szó egy-egy községünkben, talán a 'következetek gépja­vítói ls segítenek. Azért gondolnak többek között a szövetkezetek dolgo­zóira, mert a gólyák haszna a mezőgazdaságoan kézzelfog­ható. A kígyó és a béka fogy a lecsapolások óta. de a gó­lya szinte mindenevő, és egy­re több káros állatot fo­gyaszt. Megfigyelték például, hogy tarlóégetések idején szinte csatárláncot alkotva kapkodják a menekülő poc­kokat. Nem nagy munkáról van tehát szó. biztosra vehe­tő, hogy sokan segítenék. Mi­vel egy-egy fészek súlya idő­vel több mázsa is lehet, csak azt a magasítót szerelik föl az oszlopokra, amelyik ké­sőbb nem okoz úlabb gond-t. Mintával, ra'zzal szívesen szolgál a Somogyi-könyvtár. Az emberen kívül talán nincs is ellensége a gólyá­nak, természetes, hogy segít­ség is innen várható. Horváth Dezső Erdőgazdálkodás az NDK-ban Az erdő, amelynek fa­anyaga — a szén és a kő­olaj mellett — a legfonto­sabb nyersanyaguk közé tar­tazik, 2,95 millió hektár te­rületet borít a Német De­nokratikus Köztársaságban, ami nagyjából a közép-eu­•ónai átlagnak felel meg. A szocialista táboron belül Magyarország után az NDK :endelkezik az egv főre ju­tó legkisebb erdőterülettel. Az NDK erdei — 78 száza­lékban tűlevelű, 22 száza­lékban lombos fákkal — négis 12—15 milliárd már­ka népgazdasági értéket tes­tesítenek meg e természeti kincs sokoldalú és célszerű •asznosításával. Évente 20 ezer hektar te­rületen telepftenek új erdő­ket. Csupán 1977-ben a Ke­leti-tenger és a Thürlngla HÁZASSÁG A rend ás Árpád ás Vecsernyés Erzsébet, Csáti Géza Lajos és Bende Hona, Brachmann Tibor István és Hárl Gyöngyi Anna, Sös Andris és sztankovlcs Sva Zsuzsanna, Rejtő Béla és Pálvöl­gyl Ágota Júlia. Pengő Sándor és Kása Erzsébet, Trtth .Tftzsef és Cyenlzse Klára, Mellár Pál és Dér Gyöngyi, Balaicz Tibor Ger­gely és LohmUUcr Márta házas­ságot kötöttek. SZÜLETÉS Martonoai Sándornak és Sza­bó Katalin Emmának An.ta, Némctn Józsefnek és Nyíró Eri­kának Erika, Bacsó Károly An­talnak és Pavlik Erz9ébeinek Tí­mea, Szélpál Józsetnek és Virág Mária Rozáliának Ivett, Barna István Dezsőpek és Szekszárdi Eszternek Tamás, Lucia Tamás­nak és Katona Máriának Erika Éva, Tóth Zoltánnak és Molnár Veronika Hildának Gábor, Asz­talos Ferencnek és Surján Má­ria Erzsébetnek Krisztina, Mus­tos János Tamásnak és Ferencz Adrienne Editnek Adrienn Éva, Barna Józsefnek és Vlnczt Irénnek Gábor. Kotsis Ferencnek és Vékony Piroska Katalinnak Tamás, K.rály Pálnak és He­gedűs Arankának Pál. Takács László Istvánnak és dr. Sebők Márta Veronikának Zoltán Lász­ló. Csata Istvánnak és Szekeres Irénnek Zoltán, Hollós László­nak és Havasi Helénnek Máté. Havaucslk Tibor Istvánnak és Na«v Évának Orsolya, dr. Mérth István Tamásnak és Gundel Ju­ditnak Zsófia. Lantos Nándor Istvánnak és Kövest Erzsébetnek István, Busa Zoltánnak éa Jenei Máriának Zoltán, Hegeáűs Ist­vánnak és Csányl Annának Ro­land. Adám Györgynek és Kán­•or Mária Magdolnának György, nozókl Jánosnak és Szekeres Piroskának Hajnalka, Ábrahám Józsefnek és Bodó Katalin Ró­zsának Aranka Katalin. Kató Istvánnak és Papp Máriának Családi események István. Székcsl Gézának és Ko­vács Eszternek Róbert, pap Fe­rencnek és Molnár M'-ra Ju­l'anná.-.ak Petra, Dávid Lsjosnek és Szenesl Veronikának Eva, Tóth Istvánnak és Aros'on Má­riának M-ír'a, Széli Sándornak és Hecvl Máriának Gábor. He­gedűs Zoltánnak és Budai Ilona Margitnak Csaba. Feke*e Jó-sef­nek és Berezovszki Éva Mar­gitnak József Szilveszter. Olt­ványi Gézának éa Temesvári Gi­zellának Ol«a. Haller Zoltánnak és Nagy-Jújárt Ilonának Gábor Haller Zoltánnak és Nagy-Jójárt Ilonának Zsolt, Horváth József­nek és Molnár Rozáliának Mó­nika, Katona Imrének és Bánnt Annesoek Imre. Podoski Péter Pálnak és Jaczkó Ka-nltnnak Ovör"y József. Penke Tibornak és Berta Margitnak Mariann, Mézes "Óbornak és H "szár Pi­roskának Mnttoda. p^ult-elm Jó­zsef Ovulának és Ornto: Ka­-alin VTónikának Amália »*tr'.a. TUla T""'» Ts'ván-iak és Lévnt -n-fl—xi F —g**-—n-k Sz-bales nZK„-t K<n-,ak As kTánt: l-t-lVSx-k VI*. < "--<;' O tkn- T— V As F — R­•eal A * -11— C't" T'­"nán an-vt«n-,k éa -.tpénnk A —— — S Vá"* na .TC-rvf nátnsV és Taé-*ns ,-»- A "és. Pe'-nvszkt "ápánrnek és Bá1"sz Tré"n»iz Fnl'«n. N»cs« Istvánnak és Farkas Erzsébet Katalinnak Attila István, Pász­tor Imre Józsefnek és Tóth Julianna Máriának Kata Kisan­aa, Lángi Alajosnak és Vizl Máriának Alajos. Szélpél István­nak és Csiszár Máriának Zsolt István, Dömök Imrének és Sza­bó Zsóliának Anna, Kalmár Szil­veszternek és Makra Teréziának Szilveszter, Tóth Ferencnek és Tóth Irénnek Árpád Barnabás, Inasl Andrásnak és Csiszár Gyöngyike Máriának András Ká­roly, Barlha Lászlónak és Bör­csök Editnek Andrea, Béres .Andrásnak és Kurucz Teréziának Terézia, Dudás Gyulának és Gyergyár Annának Róbert Gyula nevű gyermekük szüle­tett. HALÁLOZÁS Battancs Vince, Szépfalus. Adám. Bablnszki Andor, Tunyo­gl-Csapó Jánosné Imre Piroska. Ábrahám Szilveszterré Ügyes Piroska, Gabnai József, Csákány Istvánné Kádár Franciska, Ko­szorús Jánosné Juhász Etelka, Bartal János István, Földvári János, Faragó imréné Homolya Teréz, Dani János, Vadas Ist­vánné Bócsó Erzsébet, Nógrádi Ferenc, Szatmári Istvánné Far­kas Terézia, Gémes Sándor. Kócs Imre Lajosné Fazekas Gi­zella, Tóth Ferencné Szabó Ro­zália, Gáspár István, Szatmári Péter, Dankó István, Kovács J6­zsefné Frank Julianna, Katona Gáborné Szedoglovtcs Georgina, Halász Sándorné Bendó Anna. Halmai József János, Gémes László, Tóth Gergely. Czövek Mátyásné Pásztor Julianna, Unghváry Lászlóné Fülöp Lujza. Palolás Pálné Bodor Etel. M k­I6s Fer.mcné Amál Hona. Ist­vánffy. Sándorné Muycr Murglt. Sztrovlczs Pálné Díkánv Anna, Kiss Erzsébet. Bacss Pál György­né Tóth Terézia. Császár Mi­hályné ördög Erzsibet. Bozóki József. Baranyl Péter, Jani Já­nosné Fekete Viktória, dr. Kor­mányos István Tibor, Jakus Zoltánné Nagy-Farda Mária, Be­loval Márton. Kispál Antal, Klrt Istvánné Magony Etelka, Lakos Béla, Kopasz János, Czakó Sán­dor meghalt erdő közötti területen 445 millió tűlevelű és lombos csemetét ültettek. A kor­szerű technológiák alkalma­zására csupán egy példa: a?, erdőgazdaságban is meg­szervezték a repülőgépes növényvédelmet. A régi és az új erdőállo­mány felett féltő gonddal őrködnek a szakemberek. Azon fáradoznak, hogv az erózió által veszélyeztetett parti és természetvédelmi területek faállománya ne csökkenjen. ellenkezőleg: gyarapodjék, hogy a nagy­városok, ipari központok zöldövezetei, a szanatóriu­mok és üdülők rarklal a felfrissülést. Pihenést szol­gáltak. A hallei E-dészetl Kutató'n'ézet feladata az erre "unatkozó tervek ki­dolgozása A védett- és az Odülőte­rüle'ekntt lóval nngvobb ki­'ertedésűek a gazdasági mű­velés alá tartozó haszoner­lők. A haszon'a-felhusználáa 1960 és 1976 között 11 szá­zalékkal emelkedett, s a szakemberek becslése sze­rint a szükséglet e téren évről évre nő. Jelenleg a csaknem kétmiltó hektáros '•••'ttznner'ta területről évente 8.5 millió tömörköbméter fűrész- és fumé"á-ut. vala mint faros'-anvago* szállt 'anak a különböző inar ágaknak. Ezenkívül az NDK 72 állami erdőgazdasági üze­me számos faárut szállít • falusi családi házak építésé­hez is. Az országban 12 ezer olyan cikk készül napja­inkban. amelynek az alap­nyaga a fa. A korszerű érdőgazdálko­dást jól segíti a szocialista gazdasági integ-áció. amely­nek keretében az NDK szak­emberei szovjet, lengvel csehszlovák, magva", boteá" román és ktibai kollégáik *<al közönén oldanak mt lelentős kutatási feladato­kat. A magyar szakembe rek a gyorsan növő fafaj­íák és a mi nőségi vetőmag­vak kutatásában vesznex részt. (BUDAPRESS — PANORAMA)

Next

/
Thumbnails
Contents