Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

Vasárnap, 1979. január 7. II Sátortető - palántáknak ? Púja Frigyes Líbiába utazott Púja Frigyes külügymi­niszter dr. Ali Abdussalam Treiki líbiai külügyminisz­ter meghívására szombaton hivatalos látogatásra a Lí­biai Arab Szocialista Népi Államba utazott. Búcsúzta­tására a Ferihegyi repülő­téren megjelent a Külügy­minisztérium több vezető munkatársa. Ott volt Mo­hamed T. Bugaighis, Líbia budapesti nagykövete. (MTI) Űjszcged — a város zöldségeskertje, szoktuk mondani a fóliasátrak láttán. Januári paradicsom, üvegházi retek, korai hagyma azonban ne jusson olvasóink eszébe e felvétel lát­tán. A hatalmas sátorban ugyanis nem primőrök neveltet- i nek. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál készült fel­fújható sátor uszodát borít be. Amelyben azért „palánták" — úszni tanuló „csemetéink" is — izmosodhatnak, erősöd­hetnek majd, a sátor védelmében... Hazaérkezett a békemozgalmi küldöttség Szombaton hazaérkezett a magyar békemozgalom négy­tagú küldöttsége, amely Se­bestyén Nándornénak, az Országos Béketanács elnö­kének vezetésével a világ­békéért küzdő vietnami bi­zottság meghívására — két hetet töltött a Vietnami Szo­cialista Köztársaságban. A delegáció repülőtéri fogad­tatásánál jelen volt Nguyen Phu Soai. a Vietnami Szo­cialista Köztársaság buda­pesti nagykövete is. (MTI) H népfront és pátriája Egy asztalhoz ültet le párt­tagot és pártonkívülit, mate­rialista világnézetű és vallá­sos embert, gyári lakatost, téesztagot és egyetemi ta­nárt, nőt és férfit, fiatalt és idősét egyaránt, kínálja a lehetőséget, hogy tájékozód­janak a világ, az ország és szűkebb hazájuk dolgairól, véleményt mondjanak és vi­tatkozzanak. S tesz róla, hogy az elhangzott javaslatok, a közvélemény „szondázásá­nak" eredménye el is jusson oda, ahová az orvoslás tar­tozik. Minderre hivatott a népfront, amely elhivatott­ságának egyre teljesebben képes eleget tenni, hiszen végülis olyan emberek tö­megét nyeri meg, akiknek tisztességes szándékára épí­teni lehet: valamennyien a haza békés fejlődésének hí­vei. Évek óta figyelemmel ki­sérem a népfrontbizottságok munkájáról szóló beszámoló­kat. Legutóbb a Csongrád megyei bizottságok VI. kong­resszus óta végzett tevé­kenységével ismerkedtem, amely igen kellemes megle­petést okozott. A megfogha­tatlan általánosítások, szé­pen megfogalmazott elvek helyett emberközelségbe ho­zott, nemegyszer gyakorlati haszonnal is kecsegtető, na­gyon is valós, a megyében élőket érintő témák sorakoz­nak elvégzett munka „leltár­listáján". Sajátosan Csong­rád megyei programot tud­tak tervezni — és végrehaj­tani a bizottságok, s a töme­gek közreműködésére épülő szervezet számára ez a leg­jobb „politika". A testületi ülésen foglal­koztak a megye gazdasági fejlődésével, a megyei párt­bizottság gazdaságpolitikai állásfoglalásából következő népfront-feladatokkal, a ke­reskedelemmel és a szolgál­tatóiparral, a lakásépítési programmal, az egészségügyi ellátá-sal. az időskorúak szo­ciális helyzetével, a család­jogi törvény, az ifjúságról szóló határozatok végrehaj­tásának tapasztalataival, a közművelődés és közoktatás egyes kérdéseivel. A helyi bizottságok is a városukban élők sajátos hely­zetéből, gondjaiból indultak ki, amikor munkamódszerű­ket, témájukat megválasz­tották. Szegeden például a gyes-en levő kismamák kö­rében végzett fölmérés ta­pasztalatait elemezte a nő­politikai bizottság, foglalkoz­tak a lakó- és munkabizott­ságok működésével, a ta­nácskozási központok tevé­kenységével, értékelték a Szegedi Ünnepi Hetek ese­ményeit. Csongrádon utána­néztek, miként valósult meg mindaz, amit a munkás­paraszt találkozókon java­soltak, kértek a fölszólalók, s véleményt mondtak a csongrádi napok programjá­ról. Hódmezővásárhelyen szó esett a vonzáskörzetek mun­kájáról, a munkások moz­galomban való részvételéről, nagy érdeklődés kísérte a város képzőművészetével és az egészségügyi intézmények működésével foglalkozó ren­dezvényeket. A szentesiek a közérdekű bejelentések sor­sáról tájékozódtak és a hon­ismereti szakkörök munká­jával ismerkedtek meg. Érdekes, hasznos téma va­lamennyi az ott élők szá­mára.- Ám azt sem hallgatja el a megyei bizottság, visz­szatekintve az eddigi mun­kára, hogy a lakóterületi politikai tevékenység nem mindenhol ilyen sikeres. Fő­ként egyes kisközségekben, tanyai területeken és a vá­rosok új lakónegyedeiben küszködnek komoly gondok­kal a bizottságok. A kedve­zőtlen — életformából, hely­hiányból adódó — feltételek miatt csak formális, akadozó néhol a népfrontmunka. A tettekre ösztökélő hozzá­állás megnyilvánul a nép­frontnak a különböző helyi szervekkel kialakított kap­csolatában is. A kongresszus után új együttműködési meg­állapodásokat kötöttek a me­gyei, illetve az egyes városi, községi tanácsokkal. Ezek az egyezségek az általánosságok helyett konkrét tennivalók egész sorát jelölték meg. Azóta a gazdaság és telepü­léspolitikai kérdésekben a tanácsok a tervezés idején is — nemcsak utólag — ké­rik a lakosság véleményét a népfrontrendezvényeken. Nem is kell különösen bi­zonygatni, hogyan befolyá­solja a szocialista demokrá­ciának ez a formája a köz­hangulatot. Természetesen hasonló pozitív eredményre Az Ismeret értéke Know-how vezet a szakszervezettel, a KISZ-szel és egyéb társa­dalmi és tömegszervezetek­kel kialakítóit kapcsolat is. A gyümölcsöző egvüttműkö­dés legszebb példáját a vá­rosok, községek fejlesztésére indított társadalmi munka­akciók adják. A népfront mozgósításának eredménye­ként 1975-ben 158,4 millió forint értékű munkát végez­tek a megyében, 1976-ban már 197,4 milliót, 1977-ben pedig 227,2 millió forintra emelkedett ez az összeg. (A tavalyi első félévben 99,1 millió forint értékű társa­dalmi munkát végeztek a megyében.) Tartalmas és hasznos mun­ka áll tehát a megyei nép­frontbizottságok mögött, mellyel tekintélyt is szerez­tek maguknak. Ezt csak to­vább erősítette a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak figyelme is: Szegeden rendezték meg a VI. Orszá­gos Honismereti Akadémiát, Makón nyitották meg a Me­zőgazdasági Könyvhónapot, Mórahalmon rendezték meg a tanyás megyék újságírói­nak országos találkozóját,' két alkalommal Szegeden tanácskoztak tájértekezleten három megye országos ta­nácstagjai. és részt vettek a megye népfrontosai külön­böző törvények előkészítésé­ben is. Mert amíg saiát pát­riájuk fejlesztésén fáradoz­nak, éppoly érzékenyek ma­radnak az ország közös ügyei iránt is. Chikán Ágnes Megpróbálták ugyan ma­gyar keresztvíz alá tartani a kiejteni sem könnyű kife­jezést, de azután maradt, ahogyan volt, fordításban: tudni hogyan, aminek vi­szont az értelme kétséges. Kétséges, mivel a know-how gyűjtőfogalom — műszaki, tudományos, vezetési-szerve­zési stb. ismeretek összessé­ke. Egy-egy kisebb vagy nagyobb tevékenységcso­porthoz — termékhez — kapcsolódva olyan ismerete­ké. amelyeknek birtokosa hajlandó azokat átengedni — tisztázott feltételek mellett — másoknak. Legtöbbször termékhez — áruhoz — kö­tötten ölt formát. összetett jellegénél fogva az ismereteknek ez a köre felöleli a gyártási, minősí­tési stb. előírásokat, épp­úgy, mint a személyes ta­pasztalatokat, azaz a begya­korlottságot, a végrehajtás során kialakított ésszerűsí­téseket; summa summarum, azt mondhatjuk, a know­how szellemi termékek el­vont vagy tárgyiasult for­májú értékesítése, illetve vétele. Célja kettős. Az el­adó újabb jövedelemhez jut, hiszen — általában — csak olyasmit bocsát a vevő ren­delkezésére, aminek elsőd­leges piaci hasznát már le­fölözte. A vevő ugyanakkor a know-how — és az azzal összefüggő más ügyletek — segítségével fejlesztési ki­adásokat takaríthat meg, olvan ismeretek — berende­zések, termékek — birto­kosa lesz, amelyek neki szin­tén hasznot hoznak, kisebb ráfordítás árán, mintha mindezt maga teremtette volna elő. A know-how megállanodás legtöbbször kooperációs kapcsolatok for­rása is. Ezekből következően rit­kaság, ha a „tiszta" know­how az adás-vétel tárgya. Az általános eset az, ami­kor licencia, vagy más ha­sonló szerződéssel kapcsoló­dik össze. Igv az a gyako­ri. hogy az értékesebb li­cencia megállapodásokhoz egyben know-how tevékeny­ség is társul. Példával él­ve: a hazai vegyipar naey cége licenciaként megvásá­rolt egy komplett gvárió­sort, s a berendezéssel ter­rpAi!7ö*es°n a rítta készíthe­tő áru előá'Utásának jogát is. Ugvancszk megvette — know-how-ként. — a yvár­tósor várakozó gne-tt'Vá­-tataal történő működte­tésének. karhmtarté<rtn"k más ízvértécnrottknl történő összekan-solásénalc fsmo­t-pr*n->vaaát. F"vik a rriásik —Ó1 kül kev°z<M: ét-ne a ter­mék tOváhbfeileSZ+és.Sriplc oz áru niaci hQvQzetéséook Vö-ös rn°o<!'7erve-é<5e. a ter­mékbng kan-solódó szerviz­szolgáltatások: létrehozásá­nak ismeretanvaoa mind­mind know-how ügylet tár­gvát képezheti. Ezek után kézenfekvő, hogy a tényleges know-how meeállapodás nem egyet­len dolog eladása, megvé­tele, hanem a megállapo­dásnak éppúgy alkotóelemei a beruházási tervek, a szer­vezési modellek, mint a be­tanítási programok, az al­katrészszállítások stb. Egy „csomag" megvásárlásáról — vagy értékesítéséről — van szó tehát, amiben sok min­den van, ám — zsákba­macska nem lehet. Alapos elemzésnek kell kiderítenie, megéri-e, kifizetődik-e a dolog a vevőnek, illetve, hogy az eladó miként ga­rantálja a megállapodásban szereplő műszaki, gazdasá­gossági. értékesítési adatok elérhetőségét, teljesíthetősé­gét. Tartalmazhat a szerző­dés korlátozásokat is, hol adhafó el. s hol nem az áru. milyen elnevezéssel kerü'het forgalomba, időben meddig áll fenn a kapcsolat a cé­gek között, s így tovább. Lé­nyeges tehát a feltételrend­szer, az eladó nyújtotta ga­ranciák éppúgy, mint az, hogy a vevő cég szervezete képesnek bizonyuljon a ma­radéktalan befogadásra, el­sőként műszakilag, azután az anyagellátásban, a mun­kaerő képzettségében, azaz kamatoztatni tudja a vétel kínálta előnyöket. Tavaly hazánkban az ösz­szes műszaki fejlesztési ki­adásoknak mindössze öt-hat százaléka volt licenciavásár­lások ellenértéke. Ez nagyon csekély arány. A licenc lapján készített termékek részesedése a teljes áruki­bocsátásból alig haladja meg az öt százalékot, az élel­miszeriparban például a két százalékot sem éri el. An­nak ellenére van ez fgy, hogy a licenciakereskedelem — s vele a know-how ügy­let szerte a világon hosz­szú évek óta gyorsabban nö­vekszik, mint az áruforga­lom. Értékére ugyan csak becsült adatok vannak, de mértéktartó szakemberek szerint ez az összeg eléri az évi ötmilliárd dollárt. Idehaza csupán kezdeti lé­pésekről, s eredmtínyexről szólhatunk. Számítógépek és kiegészítő berendezéseik, gépxocsimotorok, különféle elektronikus működtetésű ipari tolózárak, pillangósze­lepek, hűtőszekrények talál­hatók egyebek között a li­cencia és know-how ügyle­tekkel összefüggő hazai termékek, eljárások között De találunk enyhén szólva kevésbé sikereseket is, mint amilyen például az építő­anyag-iparban némely tégla­és cserépgyár berendezéséi­nek, technológiájának meg­vásárlása volt. Aligha vélet­len: nemzetközileg a leg­élénkebb know-how tevé­kenységet az elektronika, a vegyipar, a híradástechnika és a műszeripar mutathat­ja fel, azaz a dinamikusan fejlődő területek, míg az ugyanott hagyományos ipar­területeken — például a fa­feldolgozásban — ez a te­vékenység szerényebb. Fi­gyelmeztető tapasztalat ez, mert azt húzza alá: az is­meret nagy érték, meg­szerzésével időveszteség ke­rülhető el. s az idő alap­vető termelési — gazdasá­gossági — tényező. Mészáros Ottó Program a szomszédból A helyi jelentőségű ese­ményeken kívül több or­szágos és nemzetközi kul­turális rendezvény színhe­lye lesz Bács-Kiskun me­gye 1979-ben. Így például februárban Kiskunfélegyhá­zán. Móra Ferenc szülővá­rosában megkezdődik az író születésének 100. évforduló­iával kapcsolatos rendez­vénysorozat. A nemzetközi gyermekév alkalmából Kecs­ketméten májusban meg­rendezik a népi gyermekjá­tékok országos kiállítását, Kalocsán pedig júniusban nemzetközi gyermek folk­lórtábort nyitnak meg. Kecs­keméten ismét tavaszi ze­nei hetek lesznek, a me­gyeszékhely ad otthont az ének-zenei éltalános iskolák országos találkozójának és az óvodapedagógiai nyári egyetem hagyományos ren­dezvénysorozatának is. Eb­ben az évben is megrender zik a kecskeméti nemzetközi zománcművészeti alkotótele­pet. amelynek résztvevői kiállításon is bemutatkoz­nak. Az alföldi megye szá­mos települése dokumen* tumkiállitással köszönti a Masvar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordu­lóját (MTI) Lakóházak űj köntösben Januárban és februárban Ünnepélyes egységgyölések a munkásőrségben Ünnepélyes egységgyűlése­ket tartanak januárban és februárban a munkásőrség­ben. Az egységek ország­szerte értékelik az elmúlt év tevékenységét, a szocialista versenymozgalomban elért eredményeket, s meghatá­rozzák az idei politikai ki­képzési és szolgálati fel­adatokat. Elismerésben ré­szesítik a legjobb ered­ményt elért egységeket, al­egységeket, parancsnokokat és munkásőröket. Köszön­tik a leszerelők helyébelé­pő, most esküt tevő mun­kásőröket. Az egységgyűléseken meg­emlékeznek a Tanácsköztár­saság kikiáltásának 60. év­fordulójáról, köszöntik a ma is munkásőrként szolgáló 19-es veteránokat. (MTI) A Szegedi Ingatlankezelő Vállalathoz több mint 20 ezer lakás tartozik, ezek jelentős része 1950 előtt épült, s ezért eléggé kor­szerűtlen. Az évről évre je­lentkező hibák kijavítása nagy gond. Évente körül­belül 12 ezer bejelentés ér­kezik a vállalathoz. Ezek­be. 4 ezer csőrepedésről vagy az elektromos hálózat hibájáról tájékoztat, azaz olyan esetekről, amikor a gyorsjavító részleg szakem­bereire van szükség. A töb­bi 8 ezer hibát elég lenne az év végéig kijavítani. Ez azonban több. mint amit a vállalat teljesíteni tud. Általában ezerre tehető azoknak a hibáknak a szá­ma, amelyek kijavítását kénytelenek a következő év­re halasztani. Az ingatlankezelő válla­lat tavaly 149 millió forin­tot irányzott elő a lakóhá­zak javítására. Az idén 36 millió forinttal többet szán­dékoznak erre költeni. Az összeg harmadrésze a kar­bantartás. kétharmad része a felújítás költségeit fede­zi. Bár az előbbire keve­sebb pénzt költenek, azért mégis leköti a rendelkezés­re álló kapacitás felét. Ezért igyekeznek a toldozás-fol­dozás helyett minél több há­zat teljes egészében kor­szerűsíteni. Annyit már el­értek, hogy a felújításra szo­ruló lakóházak aránya nem növekszik. Ám gátolja a további fejlődést, hogy a ki­vitelezők nem szívesen vál­lalják a nagymértékű át­alakításokat, az úgynevezett födémcseréket. Ezek során falat kell bonatni. meg­változik a helyiségek el­rendezése. s közben sokféle nehézséggel találhat''k szem­be magukat az építők. Az is régi probléma, hogy a kisebb javítások sokkig el­húzódnak. A szerelőket nem követik elég gyorsan a kő­művesek. majd a festők. A félbemaradt munka néha hetekig bosszantja a lakó­kat. Ezen a jövőben jobb munkaszervezéssel igyekez­nek javítani a vállalat­nál. I. Bt 1

Next

/
Thumbnails
Contents