Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 17. szám

23 Vasárnap, 1979. január 21; MOH A

z trtőbbl időben sok szó esa pár- munkastílusáról, fejlesztésének szükségességéről. Mivel magyarázható ez a megnövekedett figyelem? Gyökres változásra van-e szükség vagy inkább a mai helyzet követelményeinek megfelelő továbbfejlesztésről van szó? — Valóban, mostanában a korábbiaknál többet foglalkozunk a párt munkastílusát érintő kérdésekkel. Ez azonban nem azért van, mintha az, amit eddig követtünk alapvetően a maga ideiében nem felelt volna meg a követelményeknek vagy fő vonásaiban ma rossz lenne. Nem erről van szó. Nincs szükség arra, hogy munkastílusunk alapvető vonásait, legfőbb jellemzőit megváltoztassuk. Olyanokra gondolok, mint a minden előítélettől mentés valóságszemlélet és magas fokú eszmeiség; az új iránti fogékonyság, a haladó felkarolása, a forradalmi magatartás a maradisággal, a konzervativizmussal szemben; elvekben való szigorú következetesség és nagyfokú rugalmassága gyakorlati megoldásokban; az elméleti igényesség és a gyakorlatiasság; az elvi-politikai irányítás és az operativitás; a kollektivitás és a személyi felelősség; az élcsapatjelleg és a tömegekkel való szoros kapcsolat; a történelmi távlatok és a napi feladatok egysége stb. Ügy gondolom, hogy ezek olyan fundamentális jegyei pártunk munkastílusának, amelyeket a jövőben is meg kell őriznünk és még következetesebben szükséges érvényesítenünk. Ez azt is jelenti, hogy a mai körülményeknek megfelelően alkalmazzuk, vagyis a mai politikai feladatokkal összhangban továbbfejlesztjük. — A válaszból egyértelmű, hogy a munkastílussal kapcsolatos kérdéseket nem szabad elvonatkoztatva vizsgálnunk az időszerű politikai feladatoktól Levonhatunk-e ebből olyan következtetés, hogy a munkastílus mindig alárendelt szerepet játszik a politikához viszonyítva? — A köztük levő valóságos viszonyra talán jobban kifejező a kölcsönhatás, amiben feltétlenül a politikáé az elsődlegesség és a meghatározó szerep. A kettő között megfelelő összhangra van szükség. Akármilyen jó politikai vonal eltorzul egy rossz munkastílus által, és nincs az a munkastílus, amely tartósan pótolni tudná a politika fogyatékosságait, következetlenségeit Ezeket pártunk története számtalan példával illusztrálta, s ennek tanulságait a mára és a jövőre nézve is kötelességünk szem előtt tartani. — Melyek azok a legfontosabb politikai okok, amelyek napjainkban a munkastílus fejlesztése mellett szólnak? — Hosszúra nyúlna a megváltozott körülmények valamennyi, akár csak lényeges elemeiről szólni, valójában csak a legfontosabbakat lehet itt megemlíteni. Nagy általánosságban arról van szó, hogy a szocialista építésnek mind belső, mind pedig külső körülményeiben olyan lényeges. újszerű vonások tapasztalhatók, amelyek nemcsak összességükben, de bizonyos mértékig külön-külön is érintik a párt munkastílusát. Az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatjuk, hogy bonyolultabbak lettek épitőmunkánk feltételei. Ez mindenekelőtt azt a valóságos helyzetet fejezi ki, hogy a nemzetközi életben, de belső viszonyainkban is erőteljesebb ellentétes tendenciák hatnak. A pozitív folyamatok erősödésével egyidejűleg jobban felszínre kerültek bizonyos negatív tendenciák. Ami a belső társadalmi viszonyainkat illeti, azt látjuk, hogy az extenzív fejlesztés lehetőségeinek kimerülése (amely önmagában is a gazdasági fejlődésünk eredménye) minden korábbitól élesebben veti fel az intenzív fejlesztés útjára való áttérés gondjait, nehézségeit. Ezt még inkább bonyolítják a romló viléggazdaságfeltéteiei, nem utolsósorban a tőkés világgazdaság válságának hatásai. Az ellentétes tendenciák erőteljesebb mozgása figyelhető meg a társadalmi viszonyok egyéb területein is. Például a fejlett szocializmus építésének körülményei között a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá válásával társadalmunkban egy nagyon jelentős egységesülési folyamat bontag A párt munkastílusáról Beszélgetés Jakab Sándorral, a Központi Bizottság osztályvezetőjével kozott ki. A szocialista érdekazonosság általánossá válásának talaján kiszélesedett és elmélyült a társadalom politikai egysége, megnövekedett a közéleti aktivitás. Mindez kifejezésre jut szövetségi politikánk gyakorlatában, a szocialista, népi-nemzeti egységben. A politikai egység megerősödése, a fokozott társadalmi aktivitás jobban felszínre hozza az ideológiai különbözőséget, az eltérő eszmék ütközését és harcát. Nos, csak a legalapvetőbbeket említettem azok közül, amelyeket a munkastílussal kapcsolatban feltétlenül tekintetbe kell vennünk. — Politikai munkánknak ezen általános feltételei konkrétabban hogyan érintik a párt munkastílusát, milyen főbb jegyeit helyezik jobban előtérbe? Lehetne ezt néhány példával illusztrálni? — Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a munkastílus fejlesztésénél mindenekelőtt a politikai munka tartalmi jegyeit kell erősíteni. Ettől soha nem szabad elvonatkoztatni és a feladatot kizárólag öncélú szervezési, szervezeti működési formulákra redukálni. Tekintettel arra, hogy a két kongresszus közötti időszak utolsó évébe érkeztünk, minden erővel a határozatok végrehajtására irányuló cselekvési egységre kell összpontosftanunk. Ez pedig a munkastílusnak olyan jegyeit állítja előtérbe, mint a szervezőmunka erősítése, a konkrét szakmai döntésekre, intézkedésekre való ösztönzés, mozgosftás azok megvalósítására, az ellenőrzés stb. Ezzel párhuzamosan már most napirendre kerülnek a középtávú fejlesztés gondjai. Fel kell mérni az előrehaladás szükségletelt, lehetőségeit, feltételeit, stb. Ez viszont az adott terület valóságos viszonyainak alapos tanulmányozását, a felmérő, elemző munkát helyezi előtérbe. Egész politikai munkánk szempontjából most a gazdasági feladatok, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, megszilárdítása és a hatékonyság, mint ennek legfőbb eszköze állnak előtérben. A párt munkastílusának hozzáidomítása a megváltozott gazdasági feltételekhez egész politikai munkánk szempontjából döntő Jelentőségű. Olyan munkastílust kell kialakítanunk, amely meghaladja a korábbi mennyiségi szemléletet és a gazdasági hatékonyságot tekinti a politikai megítélés alapvető értékmérőjének. Ez előtérbe állítja a közgazdasági elemző munkát, a korszerűség követelményeinek érvényesítését, a széles körű kitekintést, a világszínvonal szem előtt tartásához. Olyan munkastílusra van szükség, amely ösztönzi a gazdasági vezetés bátor, a kockázattól sem visszariadó, ám a kalandorságtól mentes kezdeményezését. A hatékonyabb gazdálkodás kialakításának egyik lényeges feltétele a fokozottabb differenciálás az anyagi-erkölcsi ösztönzőkben, a gazdálkodás eszközeinek felhasználásában, a preferenciák tekintetében 6tb. Számolni kell azzal, hogy az előnyösebb és kevésbé előnyös feltételek, az erőteljesebb differenciálás erősíti a konfrontációt egyes dolgozó rétegek, vállalatok, munkáskollektívák között, sőt azokon belül ls. Ezen a talajon feltétlenül várható a politikai élet spontán felélénkülése; a különböző viták, szemléletek, magatartási formák élesebb összeütközésére számíthatunk. A megnövekedett politikai aktivitás, a mozgalmi élet spontán felélénkülése növeli a tudatos elemnek, a pártszervezetek irányító munkájának szerepét. Még nagyobb felelősség hárul rájuk a tömegek politikai vezetéséért. Folyamatosan kell reagálni minden spontán megnyilvánulásra, hogy azokat maximálisan a szocial's'a tudatosság keretei közé terelhessük. Ez pedig a tömegek között végzett sokoldalú ideológiai-politikai és szervező munkát követel a pártszervezetektől, a tömegszervezetektől. Sorolhatnám tovább a gazdasági hátér konysággal összelüggésben felvetődő és a párt munkastílusával összefüggő feladatokat. Ennek kifejtésére itt kevés a lehetőség, ezért csak utalni szeretnék olyan fontos dolgokra, mint a dolgozók képzettségének, műveltségének, általában a termelési kultúrának megnövekedett szerepe; a magas színvonalon képzett szakemberekre való fokozott támaszkodás jelentősége; a tudomány és termelés kapcsolatának új módon való kezelése; a napi termelési feladatok és a fejlesztés holnapi gondjainak egysége, és egyidejű megoldása stb. Ezek mind érintik az emberi viszonyokat, a legkülönbözőbb politikai tendenciákat szülik és hozzák felszínre. Egyszóval lényegesen befolyásolják a pártszervezetek politikai munkáját, tevékenységüknek sok tekintetben új, sajátos vonást kölcsönöznek. — Ügy gondolom, ez a felsorolás is eléggé meggyőzően bizonyítja a munkastílus továbbfejlesztésének szükségességét, és az elmondottak sok szempontból iránymutatóak ls. Mindezek tükrében meginkább egyértelmű a bürokratizmus káros hatása. A pártszervezetek munkastílusában fellelhetők-e bürokratikus jelenségek, és ha igen, milyen formában? — Pártszervezeteink munkastílusára általában nem jellemző a bürokratizmus, sőt ellenkezőleg, a politikai-mozgalmi jelleg az uralkodó. Számolnak a különböző érdekekkel, és a dolgozók politikai vezetését az érdekek összhangjának felismerése és tudatos érvényesítése alapján szervezik. Tagadhatatlan azonban, hogy helyenként és időnként a bürokratizmus is fellelhető. Ennek számos megnyilvánulása tapasztalható. Valamennyinek közös a lényege; a dolgozó politikai vezetésének felcserélése a dolgozók igazgatásával. A bürokratizmus nem a valóságos érdekviszonyokból indul ki, hanem főleg a felszíni megnyilvánulásokra fordítja a figyelmet, a jelenség itt lényeggé, a látszat valósággá lép elő. Az érdekek összhangjával szemben az egyes elkülőnUlt érdekekre helyeződik a súly. A bürokratizmusnak ez a lényegi tartalma sokféle formában nyilvánul meg. Mindenekelőtt a politikai munka tartalmi jegyeinek háttérbe szorításában, lebecsülésében és az üres szervezeti formák, rendezvények öncélú hajszolásában. Mindig magában hordja a bürokratizmus veszélyét az is, ha a pártszervezet nem a politikai, hanem a szakvezetés feladatait látja eL Továbbá kifejezésre jut a felső páriszervek határozatainak mechanikus, megfelelő adaptációt nélkülöző alkalmazásában; a politikai elvek sablonos gyakorlati érvényesítésében vagy azoknak a formális jelszókénti vagy frázisszerű kezelésében. Súlyos bürokratikus torzulások melegágya az is, amikor a politikai ügyek a párttagság és az érdekeltek kirekesztésével, irodák és íróasztalok között intéződnek. Szólni kell az olyan jelenségekről is,' mint az egye3 emberek problémáival, gondjaival szembeni közömbösség, a közöny, az érzéketlenség a dolgozókat foglalkoztató politikai kérdések iránt; a kinyilatkoztató, ellentmondást nem tűrő, utasítgató, a türelmes meggyőzést nélkülöző vezetési stílus; a nagy látványos rendezvények túlhajszolása, és az emberek közötti párbeszéd, közvetlen eszmecserék elhanyagolása; a szükséges személyi kapcsolatok levelezéssel való pótlása; a túlzásba vitt adminisztráció, a felesleges és a politikai munka szempontjából semmi értéket nem kéoviselő írásos munka stb. — Valójában „szép" repertoár jött össze. A bürokratizmus ellent harc alapvető politikai érdeki'nk, és ez megköveteli, hogy mindenfajta megnyilvánulása ellen fellépjünk. Ügy vélem, hogy a konkrétság hiánya, a kérdések túlzott általánosítása különös figyelmet érdemel, mert a tartalmas poli ikai munkának ma ez egyik fő akadálya. — A munkastílus szemszögéből nézve ez a megállapítás helyénvaló. Ezt nemcsak a negatív tapasztalatok támasztják alá, hanem az a sok jó példa is. amelyet éppen a kérdések konkrét kezelése nyújt számunkra. Ott, ahol a felső pártszervek határozatait, a politikai elveket nemcsak mechanikusan ismétlik, hanem rendszeresen szembesítik vele saját gyakorlatukat. ott nem okoz nehézséget a megfelelő politikai konzekvenciák levonása. Ilyen munkastílus mellett szinte kézenfekvő a politikai felelősség, annak megállapítása, hogy ki dolgozott jól és kit kell elmarasztalni, s milyen követelmények vannak a jövőben. A kérdések konkrét felvetése esetén nincs hiány a tartalmas, érdemi vitában, és ennek eredményeként mindig reálisabb kénre számíthatunk a helyzet megítélésénél, és a születendő döntések is jobban megfelelnek a szükségleteknek. Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani, hogy a konkrétság hiánya nem elsősorban alapszervezeti betegség. Itt is előfordul. Az élet azonban itt erőteljesebben követeli, úgyis mondhatnám, hogy kikényszeríti a dolgok nevén nevezését, a politikai felelősség személyes megcímzését. Sokkal inkább jellemző ez az irányító-közbeeső pártszervek munkastílusára, mint a „fent"-re. Bizonyos általánosítási készségre mindenütt szükség van, azonban úgy vélem, hogy ez nem vezethet a konkrétság elvének mellőzéséhez. Gyakran egyes pártbizottságok előterjesztései, vizsgálati anyagai úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, és a legjobb szándék mellett sem lelhető fel bennük semmi, ami sajátosan az ő körülményeikre, konkrét feltételeikre utalna. A konkrétság elve a politikai munkának mindig alapvető követelménye. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogv a mai feltételek között különösen fontos következetesebben érvényesíteni. A pártnak a társadalmi élet minden fontosabb kérdésében világos elvi állásfoglalásai vannak. Ezekkel kapcsolatban teljes pártunkban az elvi egvség. és széles körű a társadalmi bizalom. Most az a feladat, hogy ez az egyetértés össz'ársadalmi méretű cselekvéssé teliesedjen. Márpedig minél közelebb kerül az elvek alkalmazása a gvakorlathoz. annál inkább ielpn'kezik a konkrétság szükségessége. — A párt munkastílusának továbbfejlesztésével kapcsolatban sokféle követelményről esett szó. Viszonylag kevesebb figyelmet fordítottunk u káderfeltételekre. Vajon ilyen szempontból biztosítottak-e a fejlesztés lehetőségei? — Általánosságban válaszolva határozottan állíthatom, hogy igen. A vezetés különböző posztjain a politikai munkát értő, megfelelő gyakorlati tapasztalattal rendelkező, elméletileg is felkészült pártmunkások állnak. Pártunkban megtalálható a felnőtt lakosság mindhárom nemzedékének színe-java, a politikailag-eszmeileg legelkötelezettebb része. A pártban uralkodó Jégkör — úgy vélem — kedvező feltételeket nyújt legjobb tulajdonságaik összeötvözésére. Ez a körülmény természetszerűen maga után vonja a munkastílus körüli vitákat. Azzal is számolnunk kell. hogy a szükségszerű cserék folytán (állami, gazdasági, igazgatási, tömegszervezeti területről) állandó a káderek áramlása. Ez azzal a következménnyel jár, hogy magukkal hozzák az előző munkaterület sajátosságaihoz kapcsolódó munkastílusjegyeket. Mindez nem feltétlenül rossz, sőt megfelelő adaptációval sok előny is származhat belőle. Ám mechanikus továbbélésük sok hibának lehet a forrása, tgy a körülmények szükségessé teszik, hogy a munkastílussal kapcsolatos kérdéseknek a párt. egész tevékenységében és ezen belül a kádermunkában megfelelő figyelmet fordítsunk. Van a kádereknek egy viszonylag nem nagy száma, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudják követni a munkastílussal kapcsolatosan változó követelményeket. Gondoskodnunk kell ezek átcsoportosításáról. Megfelelőbb munkakör megválasztásával, emberségesen. a pártszerŰ3ég elveinek betartásával kell rendezni ügyüket. Ilyen értelemben mindenképpen napirendre kerül új emberek beállítása is. Azt az elvet követjük, hogy minél több olyan pártmunkással szaporodjanak soraink, akik széles körű áttekintéssel, a politkai tömegmunkában nagy jártassággal, jó adottságokkal, készségekkel rendelkeznek. A kiválasztási feltételeket azokkal a konkrét körülményekkel összhangban mérjük, amelyek azt a területet jellemzik. ahol a kádereknek dolgozniuk kell. A káderek és a munkastílus összefüggésének van egy másik oldala is. Nemcsak arról van szó, hogv az emberek a munkastílus alakítói-formálói. Az alkalmazqtt munkastílusnak fontos szerepe van magában a kádernevelésben is. A bürokratikus munkastílus csak bürokratákat szülhet. Ahol viszont a politikaimozgalmi jelleg az uralkodó ott kedvezőek a káder ne ve'és feltételei. Az ilyen gyakorlat nagy iskolája a politikai vezetőknek. Az interjút készítette: RÁKOS IMRE ÉPÍTÉS — t AMETSZE1;