Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 17. szám

22 Vasárnap, 1979. január 21; Szegedről indult híres művészek A Tisza-táj és környezetének népélete Szeged képzőművésze­tének jellegét régtől fogva meg­határozza ugyan, de e sajátos­nak mondható lokális természeti és társadalmi vonás mellett, az Itteni festők, szobrászok, grafiku­sok részéről már a század elejé­től egy úgynevezett „európai orientáció" is kimutatható. A Szegedről külföldre útrakelt mű­veszek közül hárman magasod­nak kl: a szobrász Csáky Jó­zsef, a konstruktivista Moholy­Nagy László és a fametsző Bu­day György, akiknek neve a ké­sőbbiek során nemzetközi hírű­vé vált. Jóllehet mindhárman végleg idegenbe szakadtak, de büszkeségük nem lett kisebb ez­által, mert rangos művészekként sem feledkeztek meg Szegedről, ahol egykor fiatalkori álmaikat szőtték mindarról, mely Csáky­nál végül Párizsban, Budaynál Londonban és Moholy-Nagynál New Yorkban teljesedett be. Róluk szóló alábbi sorainkkal, a hat évtizeddel ezelőtt Szegeden működő Moholy-Nagy Lászlóra, a hetvenedik évét átlépett, ma is alkotó Buday Györgyre és a kllenven esztendeje városunk­ban született Csáky Józsefre történő villanásnyi emlé'.cezé­r ünkkel a kivételes értékű, vi­lágszínvonalú munkásságuk ánti nagyrabecsülésünket sze­retnők kifelezni. • A Szegedről Párizsba legha­marabb kikerült Csáky József (1833—1971) fiatalsága nehézsé­gekkel terhes volt. Atyja sze­gény levélhordóként nem tudta taníttatni. Az Iparművészeti Is­kolán megkezdett studiumait ls ezért kellett megszakítania. Másrészt azért Is vált meg ettől a konzervatív művészeti Intéz­ménytől, mert az ő újat létre­hozni vágyó tehetségét gátolta a kibontakozásban. Ezért is hatott ré vonzó fényként Párizs, az al­kotói lehetőségeknek ez a szá­zad eleji Mekkája, ahova 1900­nan sikerült eljutnia. Kezdetben tt is nyomorgott, de művész! önmegvalósításáért vívott harcát elszántan tovább folytatta. En­nek eredményeként írhatta öreg­korában papírra vetett memoár­jában Csáky azt, hogv „... én hoztam létre az első kub'sta szobrokat, melyek rámterelték a párizsi modsrn művészek és mű­értők figyelmét." A magyarsá­gát, sőt szegedi származását mindig és hangsúlyozó mester Párizsban létrejött gazdag élet­műve az ötvenes évek végétől vált Ismertté előttünk. Szobrá­szaténak tartalmi és formai ma­gasrendűségéről fogalmat rwer­hettünk, a montmartrei műi­mében tett látogatások alkal­mával. A párizsi és más világ­városok múzeumaiban ő-zött modem szellemi komnozfciól, a század kezdő évtizedeiben meg­újhódott európai szobrászat po­zitív jegyeit hordják magukon. Csáky József válogatott mű­veiből — idestova húsz évvel ezelőtt — 1959-ben Budapesten sikeres kiállítást rendeztek. Ez alkalommal — több mint fél­százados távollét után — az idős mes'.er hazalátogatóit. Rövid, de néhány boldog napot szeretett szülővárosában. Szegeden is el­töltött Emlékként Itt hagyta egyik remek kis köztéri szob­rát, a Táncosnő című alkotását, mely a Klauzál tér finom lírájú dísze lett. A nyolcvanhárom évet megért Csáky József hosszú ívű munkásságával a szobrászatban nemzetközi tekintélyt vívott ki magának. * A báesborsódi születésű Mo­holy-Nagy László (1895—1946) a délvidéki Moholról került öz­vegy anyjával é3 öccsével Sze­gedre. Az itteni főgimnáziumban tett érettségi után. 1913 őszén Pestre költözött, hogy Jogot hall­gasson. Tanulmányait az első világháború szakította félbe és mint frontkatona súlyos sebesü­lést szenvedett Odesszában, majd Szegeden gvógvítják és Időtöltésből ekkor kezd rajzol­gatni. A művészet fe'é fordulá­sának döntő lépéseit Budanesten tette meg. Űj szellemű alkotá­salt 1910-ban a Nemzeti Szalon­ban mutatta be. Ezután ismét Szegedre Jött és itt — a forra­dalmak Idején — Mórával és Juhász Gyulával is barátságot kötve hozta létre arcképüket. Ü"v"»inté-! azt az A-dekes port­rét is, melyet a Móra mellett könyvtároskodó Flsehof Ágotá­ról festett, Az e periódusába tartozó Kézimunkázó nő című rajzát a szegedi múzeum őrzi. Te az akkori, fiatal Moholy­Nagytól származó vázlatokat és festménveket, a vele kapcsolat­ban álló szegedi családoknál mostanában ls találtak. Tisza­parti városunktól a Tanácsköz­társaság bukása után az-ml a műforem-kiálHtással vett búcsút, melyet itteni szobrász-barátjá­val, a kommunistává lett Ger­gely Sándorral 1919 novembe-é­ben közösen rendeztek Szegeden. Az emigrációba kénysze-ült Moholv-Nagv László előbb Ausztriába m°nt, s ezt követően Berlinben töltött három évet (1920—?3). ahol bomutn*knzó­Ic*,,* fioveimet keltő kiállítást rendezett Moholy-Nagy I ászlő művé­szetpedagógiai téren csakúgy, mint az elméleti és művészi al­kotó'evévenvség vonatkozásában kimagasló eredménveket ért el. Az énítészet. festéket, fotó és film témakörébe vágó szakköny­vel nn^zetkö-ileg Is elismertek­ké váltak. Pályafutása sn-án a harmincas évek e'ejé'ől úl'a Berlinben és innen kés-^ette távozásra őt is a hitleri náciz­mus, melv a Bauhnus tevékeny­ségét betiltotta és az általa kommunista szimpatizánsoknak tartott ta-rt-okat emigró1,5—a késetté. Moholy-Nasv előbb AngMába ment és pár évig (1935—37) élt ott, majd az Egyesült Államokba vándorolt ki. Chicagóban telepedett le és ott megalapította a New Bauha­ust (Űj Bauhaus). A tengeren túl betegen is sokat dolgozott és 1943-ban, mint a konstruktiviz­mus egyik nemzetközi vezér­alakja hunyt eL Az 1907-ben Kolozsvárott szü­letett Buday György a húszas évek közepén családjavai együtt került Szegedre és itt joghallga­tó volt. Az egyetemi ifjúság kö­rében akkoriban kialakult moz­galmak, majd az ebből 1931 őszén kinövő-megszülető Szegedi . Fiatalok Művészeti Kollégiumá­nak Buday egyik vezető-alakja lett, s a testület kiadványait ő illusztrálta. A Kollégium kereté­ben részt vett a falukutató moz­galomban, s előadásokkal, cik­kekkel ismertette az agrár-sett­lement mozgalom törekvéseit. A paraszti, népi világ tartalmi­formai jegyei szintetizá lódnak Buday György fametszetein. Buday György termékeny gra­fikai munkássága nem maradt eredmény nélkül. 1936-ban a Zichy Mihály grafikai-díjat nyerte el. Megbecsülését azon­ban Inkább azok az elismerések Jelezték, melyeket külföldről ka­pott. A Britlsch Múzeum több mint 30 metszetet vásárolt (1935) tőle, s grafikáival a különféle nemzetkőzi (lipcsei, firenzei, párizsi) kiállításokon díjakat nyert Mégis az itthoni nyo­masztó, szorongást keltő élet­helyzet — mely egy újabb világ­katasztrófa előérzetét sejtette —, mint sokak, úgy Buday szá­mára sem volt elviselhető. Amíg bírta, barátjával, Radnóti Mik­lóssal együtt dolgozott a Füg­getlen színpadmozgalom (1937) tagjaként, de egyre többet tar­tózkodott külföldön. Buday metszetei bár úgy az európai, mint az amerikai mú­zeumokban megtalálhatók neve, itthon mégis sokáig feledésbe merült. Leszámítva az 1947-ben rendzett budapesti kiállítását, amikor ő maga is hazalátoga­tott, továbbá azt a rövi1 idő­szakot (1948—49). mely alatt a londoni Magyar Intézet vezetője volt. Az egykori szegedi bará­tai, küzdőtársai — elsősorban Ortutay Gyula — ösztönzésére 1987-ben, előbb a Móra Ferenc Múzeumban, majd a Nemzeti Galériába létrejött Buday-kiállí­tások, a rangos mester életmű­vére a felfedezés erejével Irá­nyították a hazai szakfigyelmet. Az 1970 őszén megjelent Buday György fametszetei címmel ösz­szeállitott album Ismét jókorát törlesztett a mesterrel szembeni tartozásunkból. Mindnyájunk örömére válik, hogy Buday György Szegeden való újabb — bár képletes — „jelenlété"-hez maga a művész járul hozzá azzal a nemes gesz­tusával, hogy Angiiéból küldött alkotásaival helyi grafikai tár­latainkat megtiszteli. A IV. Or­szágos Kisgrafikai Kiállítás ta­valyi szegedi bemutatóját az ő remek metszetei emelték nem­zetközi színvonalúvá. E kiállítás jó alkalom volt arra, hogy a 70 éves Buday György előtti nagy­rabecsülésünknek kifejezést ad­junk. SZELESI ZOLTÁN Pofonok Nem tudom, kérem, mivé 'esz így a világ. Nézze csak meg a mai gyerekeket. Nem tartanak semmitől. Az a baj, hogy nem félnek, kérem. Ismeretlen szá­mukra a félelem. Hogy miért? Mert a mai pedagógia elítéli a fenyítést A tanár ki van szol­gáltatva a neveletlen, durva kölykök kényének, kedvének. Feje tetejére állíthatják az osz­tályt, szamárfület mutathatnak a tanárnak, szemrebbenés nélkül megtagadhatják a parancsot és amikor látják, hogy a pedagó­gus idegszálai megszakadnak a tehetetlenségtől, az ember képé­be röhögnek, kérem. Hát cso­da-e, mondja meg, ha olykor el­csattan egy-egy pofon? És ne higgye, hogy én vagyok az egyedüli, aki megverte a ta­nítványát. Az igazgató, aki a bí­rósági ítélet után elbocsátott ál­lásomból, szintén pofoz gyere­keket. Tanúim vannak rá. ké­rem. Amíg nem Jelenti iskolán kívüli füleknek a szülő, hogy bántották a gyerekét, addig nincs is baj. Sőt, imára kulcsolt kézzel kérlelt nem egyszer ma­ga az édesanya: Az isten szerel­mére, adjon neki egy pofont, ha úgy viselkedik. Én már nem bí­rok vele. Hát éppen ez azl A kedves szülők ls azt hiszik, el­küldik a gyereket az iskolába, aztán részükről a szerencse... Bolonduljon meg a tanár, kop­tassa 6 az idegeit, ha már ezt a hivatást választotta. Mert hivatástudatból, csakis hivatástudatból jön erre a pá­lyára az ember. Nem a sok pénz és a nyugodt élet reménye haj­tott ide engem sem, higgye el. Felnőtt fejjel, munka mellett végeztem el a főiskolát és lelki­ismerettel igyekeztem tanítani mindegyik munkahelyemen a magyart és a történelmet. Názzo csak a jellemzéselmetl Minde­nútt az áll: óráira lelkiismerete­sen készült, tanítványai szép eredményeket mutattak föl, rendszeresen képezte magát... És én, akinek tanítása sok ezer forintjába került az országnak, most végleg nem kellek... Az első ilyen kitudódott fenyítés után még sikerült elhelyezked­nem, most már nem megy. Néz­ze: pályázataimat ilyen-olyan ürüggyel mindenhol elutasítot­ták. Van itt vagy húsz, egymás­hoz kísértetiesen hasonlító hi­vatalos válasz. Hogy miért mondom mindezt el? Nem, nem segítséget akarok kérni. Dehogy. Lemondtam ar­ról, hogy visszatérjek a pedagó­gus pályára. Csak el akartam mondani, mennyire aggódom • jövő miatt. Mert nem vezet az jóra, hogy a gyerekek nem fél­nek semmitől. Később meg nem riadnak visza az erőszaktól, a bűnözéstől sem, mert na bumm, legföljebb börtönbe csuknak. Az nem fáj. Kaja van, meleg van, eltelik ott az Idő. Szóval csak ezt akartam elmondani. Hogy jelenleg hol dolgozom? Kazán­fűtő vagyok. Igen. Elvégeztem egy tanfolyamot, új szakmát szereztem. Most egyedül sétálga­tok egy óriási kazánházban és én uralom az egész berendezést. Egyszerű a kezelése: tudom, ha kinyitom a szelepet, klsüvlt a gőz, ha becsukom, nem tud ki­jönni. óriási különbség: az én akaratom ellenére nem Is akar kijönni! Megleszünk együtt • nyugdíjig. Űgy legyen. De csak óvatosan I Az elromlott kazán ls inkább fölrobfcan, ha ütlegelik, sem­hogy megjavulna. Célravezetőbb megkeresni a hibát és nagy tu­dású, gondos, türelmes szerelő módjára kijavítani. CHIKAN ÁGNES Lődl Ferenc Nemzedékem Kopaszon vagy már dértől verten, picit hajlottan, mint az ág, felhősen, mint az őszi égbolt s jókedvvel, mint a fri3s vizek, vonul már szén ármádiám és győztesen. E nemzedék enyém. Lábát a tarló megsebezte, aszfalt égette át sebét. Könnyét, ha volt, a föld vedelte. S ha .-zomjas volt, a bő esők lakatiák jól. Ó, terhes ég! Ez hát a had, mit úgy hívnak: derék. Roggyanva én még sose láttam, magnak i.3 tölgy volt s az maradt. Villámok földjén tanult állni, mint hű tanú. me'y nem felejt. K*-esőn zúgott át a nap, mikor eszmélt e nemzedék: enyém. KÉPEINKEN: Moholy-Nagy László: Konstruk­ció (1926) — Csáky József: Akt (1935) — Buday György: Illuszt­ráció Radnóti Miklós Űj hold című verseskötetéhez (1935)

Next

/
Thumbnails
Contents