Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 17. szám

Vasáman, 1979. janitár 21. Gáz Orenburgból Bm"",e" hazánknak Tizennyolcmilliárd köbméter gáz a jelenlegi kapacitása a Szövetség gázvezetéknek, amely tervezett teljes, 28 milliárd köbméteres teljesítőképesságét az év harmadik negyedévében éri el — közölte Sztyepan Kindrat, a Szojuzintergazsztroj, a hét európai szocialista ország összefogásával épülő nagyberuházás főkivitelezőjének vezetője moszkvai sajtóértekezletén. Emlékeztetett rá, hogy Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió kormányfői 1974. június 21-én Szófiában, a KGST XXVIII. ülésszakán írták alá a főmegállapodást az Orenburg és a Szovjetunió nyugati határa között húzódó, 2750 kilométeres gázvezeték felépítéséről. Az azóta eltelt négy és fél év alatt a közös beruházásban részt vevő vállalatok nagyszerű összefogásával, összesen mintegy 15 ezer dolgozó példamutató munkájával teljes hosszában elkészült a távvezeték. Az 1420 milliméter átmérőjű óriás csövekből összeszerelt rendszerben 22 kompresszorállomás, köztük 3 Guszjatyinban, aztán Bogorodcsánytan és Huszton, a magyar szakaszon növeli újból és újból 75 atmoszférára az áramló gáz nyomását. Az idén a jelenleg még befejezetlen nyolc kompresszorállomás is elkészül. A Szövetség gázvezeték teljes üzembe helyezése után Magyarországra évente 2,8 milliárd köbméter orenburgi gáz érkezik majd, amelyet műtrágya gyártásához, korszerű technológiájú gabonaszárítók létesítéséhez használnak fel elsősorban, és jut belőle a háztartásokba is. Ujabb rakodóhegyek Budapest forgalmasabb pontjain már 200 rakodóhelyet jelöl tábla, s most a Nagykörút és a Hungária körút által határolt területeken jelölnek ki újabb rakodóhelyeket az üzletek zavartalan ellátása céljából. A Fővárosi Tanács illetékesei ezzel kapcsolatban felhívták a figyelmet arra. hogy a házilag készített Rakodási engedély" feliratú táblák érvénytelenek, s így a velük lefoglalt közterületen bármilyen gépkocsi megállhat és parkolhat. A rakodási területet csak'r olyan egységes tábla védi meg, amit a Közlekedési Főigazgatóság engedélyével, a rendőrség egyetértésével, a Közterület-Fenntartó Vállalat helyezett ki. Számítástechnikai oktatóhálózat — telefonon Nem tudományos-fantasztikus regényből kölcsönzött gondolat dr. Székely Sándornak, a JATE kibernetikai laboratóriuma vezetőjének előrejelzése: „Azt kellene elér. nünk, hogy mindenki tudjon annyit a számítástechnikáról, a számítógépek felhasználási~ alkalmazási módjáról, lehető~ ségeiről, mint amennyit a telefonról tud. Nem biztos, hogy ismeri fölépítését, működési elvét, nem valószínű hogy meg tudja javítani — de képes használni, alkalmazni. Ez persze nemcsak mind -több számítógép munkába állítását jelenti, hanem szemléletváltozást is feltételez. Hogy számológípes szemlél etünket számítógépesre cseréljük." A telefonos hasonlat azért is nagyszerű, mert a kibernetikai laboratórium legúribb kísérletének egyik lén_. eges eleme a telefonvonal ... Köldökzsinór ACS S. Sándor felvétele VTS 56—106 számú Videoton-terminál az oktatás szolgálatában tézményeket és középiskolá- SZOTE-n, a Juhász Gyula kat, anélkül, hogy felapró- Tanárképző Főiskolán és a Hogyan is kezdődött? Ti- zódna a már koncentrált Kőrösy József Közgazdaság: zenhat éve, hogy Kalmár anyagi és szellemi eröbázis. Szakközépiskolában. A rendLászló akadémikus 19S3-ban e rendszer biztosítja a haté- szer készülékei elsősorban az megalapította a JATE kiber- kony és magas színvonalú oktatást, a számítógépes szaknetikai laboratóriumát az munkát, a központban épp- emberképzést szolgálják. A egyetemi oktatás és a kuta- úgy, mint a támogatott in- szabad kapacitás fölhasznáítás számítógépes segítése, e tézményekben. ható a kutatások számítógékultúra meghonosítása céljá- a feladatot a kutatók az pcs kiszolgálására és szolgálból, a hazai egyetemek kö- egyetem állami és pártszer- tatási feladatok ellátására, zött elsőként. Egyetemi in- veinek támogatásával sike- Az egyetemen elsősorban tézményként egyik bázisa lett resen megoldották, a minta- számítástechnikai specialistáaz elméleti fejlődésnek és a példány kísérletei eredmé- kat képeznek, a végkészüláktechnkai park gyarapodásé- nyesek voltak. A Szegedi kel bekapcsolt intézetek halinak. Az évek nem múltak Postaigazgatóság hatékony se- gatói az alkalmazás és felnyomtalanul. s 1977-ben az gítségével olyan rendszert használás lehető cégeit, módOktatási Minisztérium ser- építenek ki, mely sok vég- szereit ismerik meg. A kikentő támogatásával már a készüléket kapcsol a köz- bernetikai laboratórium gépterületi oktatási számítóköz- ponthoz, fogadja az informá- parkját minden egyetemista pont gondolata sem volt tá- ciókat, megoldja az oda-visz- használhatja, a cél éppen az, voli vágyálom. Néhány nap- Sza kapcsolatot. Tizennégy hogy a jogászok, bölcsészek, ja, ez év január 4-én üzembe ilyen készülék már üzemel, tanárok, megismerve a szemlépett az első kihelyezett ké- jórészt allaboratóriumon be- lslet és alkalmazás lányegét, szülék a Szegedi Élelmiszer- iül, köztük két, úgynevezett saját munkájukban vegyik ipari Főiskolán. A munkát nehézterminál, mely a kép- észre azokat a pontokat, ledr. Hunya Péter tudományos ernyő mellett nyomtatókészü- hetőségekel, melyek gápileg főmunkatársnak, a laborató- lékkel, lyukasztóval és ve- feldolgozhatók. A középiskorium helyettes vezetőjének zérlőberendezússel is rendel- Iákban bevezetett képzés irányításával végezte dr. Sá- kezik. Ezek a gépek minden olyan alap megteremtését céra Attila tudományos fő- olyan műveletre használha- lozza, melyre részint az egyemunkatárs. Diamant Tibor, tók, melyeket a közoonti temi oktatás építhet, részint Scherer Ferenc. Bohus Mi- rendszer tud. A többi 12 ké- biztosítja a társadalom mind hály és Varjú Károly tudo- szüléken folyik a JATE hall- szorítóbb igényét gépkezelők, mányos munkatárs. gatóinak képzése. felhasználók, alkalmazók, Mit is jelent tulajdonképpen A távközléses oktatórend- karbantartók seregére, ez a telefonvonal-köldökzsi- szer működőképessége az el- Így hát ezek a számítógénórokkal összekapcsolt okta- múlt hetekben igazolódott, a tóhálózat? A laboratórium további feladat a hálózat bőmunkatársait két fontos, egy- vítése. A JATE Bolyai Intémástól elválaszthatatlan fel- zete számítástudományi tanismerés pendítette a munká- székével szoros együttműköban. Egyrészt az a mind nö- dísben a hallgatók gépi kivekvö társadalmi igény, mely képzése a legfontosabb belső a számít 'gépes kultúra spe- feladat, de a tervek között cial'Stái mellett mind jobban szinte az egész Dél-Magyarépít az alkalmazók és fel- ország bekapcsolása szereoel használók széles táboróra. A TCészüléket kívánnak elhemásik serkentő erő annak a lvezni például a ko-skemít; felismerése, hogy a jól fel- Géoinpri Automatizálási Mű szerelt nagy központ alkal- szaki Főiskolán, a hődmezőmas a területi ellátásra, a vá^árhe'ví állattenyésztési kakihelyezett készülékekkel be ron, a Debreceni Aarárt-'iotudja kap-solni az oktató- mányi Egyetem szarvasi kamunkába a felsőoktatási in- rán, s természetesen a peket összekötő telefonkábelek egv alakuló-formálódó új szemlélet erősödő éri1 ól "'kötegei. T. L. M

a az öregek — hölgyek esetében az idősebbek — pártján állva mondok el néhány epizódot, s talán általánosítható következtetést. Meghökkentő lehet a cím, hiszen a köldökzsinórt rendszerint az anya és a magzat közötti vérkeringést közvetítő szervként emlegetjük, s így hívtuk azt a vezetéket is, amely az űrce kilépő űrhajóst összekötötte a kabinjával. Hogy most mégis miért az öregekkel, az életük javát leélt emberekkel összefüggésben jutott eszembe ez a fogalom? Azért, mert néhol van és működik ez a képletes köldökzsinór, másutt — és sajnálatos módon ez a gyakoribb — teljesen elszakad; azaz nem tudja betölteni összekötő szerepét a nyugalomba vonult ember és volt közössége között. Lehet, sőt valószínű, hogy vannak társadalmak, ahol ez a „köldökzsinór-szakadás" természetes; nálunk azonban — azt hiszem — a régmúlt hagyatékának, kóros tünetnek minősíthető. Kezdjem talán egy epizóddal? Egyik gépkocsivezető ismerősöm vagy tíz évvel nyugdíjba vonulása előtt állandóan így kesergett: „Mi lesz velem akkor? Mihez kezdek magammal? Rágondolni is borzasztó a nyugdíjas évekre." És aztóta „elkövetkezett". Jó ember volt, tisztességes és munkaszerető. Társai, ismerősei nem hagyták magira, és nem fordulnak el tőle, ha találkoznak az utcán. Apróbb munkát is talált (legtöbbször otthon, a ház körül, a kertben), de rábukkant azokra is, akik építenek szakértelmére, nagy tapasztalatára. Elégedett, arca kisimult. Sok megkeseredett emberrel találkozom. Túl sokkal ahhoz, hogy elhallgathatnám a sorsukat. Pedig nélkülük nemcsak biológiai értelemben, hanem társadalmi-közösségi szempontból sem léteznénk. Ezért hát adósságaink vannak, törlesztenünk kell. Sok helyen próbálkoznak már, s a rátalálásnak vannak vitathatatlan sikerei. Nemcsak az egyén számára, hanem a társadaloméra is, hiszen nélkülözhetnénk-e öregjeink nagy szívét, odaadását, tartását, szakmai-emberi bölcsességét és tapasztalatát? Aligha. Számukra pedig — higgyék el — életet hosszabbít a köldökzsinór. Nemrégiben — mint minden évben — az egyik tanítóképző évnyitóján jubileumi diplomákat adtak át nyugdíjas pedagógusoknak. Szép aktus ez, a megbecsülés jele, és példaadás az ifjak számára, akik most készülnek nemes hivatásukra Nem könynyekről akarok beszámolni, nem az érzelmek, a múlt emlékeinek „felkorbácsolásával" járó elérzékenyülésről. A bölcs szavakat idézem, melyek a köldökzsinór létét, életképességét igazolták; s az ifjakhoz szóló mondatokat a hivatás szépségéről, felelősségéről. Egy idős, nyugdíjas tanár szólt a többiek nevében okosan, megindítóan szépen: „Engedjék meg, hogy néhány őszinte szóval tolmácsolhassam mindanyny'.unk háláját és köszönetét mindazoknak, akik hivatiskezdésünk évfordulóját számon tartották és megbecsülésüket kifejezték. Hátralevő életünkben mindig örömmel fogunk visszaemlékezni erre a napra. Egész emberként akartunk szolgálni mindig. Egészségi állapotunktól függően — nyugdíjasként — ma is sokan dolgozunk, mert hittel hirdetjük, hogy a mi hazánkért, a mi népünkért, a mi ügyünkért dolgozni olyan édes „adó", amellyel mindenki tartozik neki. Köszönjük szeretetüket, megemlékezésüket. Díszdiplománkra sohasem fogunk szégyent hozni..." Eddig a köszönő szavak. De ha lehet, még gazdagabb a mondanivaló az utókor, a követők számára. „Végezetül szólhasson a „múlt" a „jövőhöz", ügyünk folytatóihoz. Kedves fiatalok! önök TANÍTOK lesznek. Tanítók osztályaikban, tanítók, amikor végigmennek a város, a falu utcáin, tanítók mindig és mindenhol, minden tettükkel, szavukkal és szándékukkal. Hogy miben hisz — vagy nem hisz — egy tanító, az meglátszik környezete arculatán. Szóljon hát a tanító: legyen népének kürtje, mert most ébresztenie kell; szárnya, mert népünknek a haladás szárnyán emelkednie kell; világító tűzoszlopa, mert népünknek világosság kell! Ezzel a küldetéssel kezdjék el pályájukat, s ha majd az idejük lejár, jöjjenek vissza önök is díszdiplomájukért emelt fővel, az igazi tanító tiszta lelkiismeretével! Hosszan idéztem, de hiszem, hogy nem hatástalanul. A megbecsülés zsilipet nyit a tudás, a hivatástudat előtt, s kitárulkozik az utókor számára. Ha nem szakítjuk el a köldökzsinórt, voltaképpen önmagunk, a követők értékeiről vallunk ... Több százezer idős ember él az országban. Hányan lehetnek elégedettek, hányan érezhetik ig3zán, hogy nyugdíjba vonulásuk után is szükség van rájuk; hogy számítanak gondolataikra, tetteikre? Hányan vallhatják örömmel, hogy átadhatnak még valamit kincsestárukból, önmagukból? Nem hiszem, hogy valahol is nyilvántartanák. Nem is kell; abból is csak statisztika lenne, amely önmagától nem segíthet hozzá az emberséges társadalom emberséges bánásmódjához, a köldökzsinór megóvásához. De hozzásegíthetnek a jó példák, hiszen szemünk előtt zajlanak. Ismerek olyan „idejekorán" nyugalomba vonult közéleti férfit, aki talán most éli igazán életét, mert lehetőséget kapott ahhoz, hogy a legkülönbözőbb társadalmi megmozdulásokban és akciókban kifejthesse képességeit. Többet talpal, mint azelőtt. És elégedett, mert szükség van rá. Újjászületett. Remélem, nem hallotta meg. csak engem keserít a kaján megjegyzések sora: „Odanézzetek, hogy nyüzsög a tata, félreállhatna már!" „Ez még most sem bír magával." „Na, nézd csak, hogy okoskodik ..." Szégyen önti el az arcomat, és nemcsak azért, mert el tudom képzelni a nyugdíjas évek magányát, magárahagyatottságát, néha megalázottságát. Miért nem becsüljük jobban öregjeinket? Egy munkásasszony ezt írta: „Nekem csak az nem fér a fejembe, hogy sok helyen azok az öregek nem kellenek, akik sokat szenvedtek a sors viszontagságaitól, de sokat tettek azért, hogy ma már könynyabb legyen akár a szűkebb közösségnek, a családnak, akár a társadalomnak. Tudom, a társadalmat nem érheti vád, hiszen mindent megtesz az öregjeiért. De azt hiszem, azok az öregek, akiket elfelejtenek megbecsülni, azok a nagyravágyás áldozatai..." i s beszél a gyerekekről, a kisemmizett öregekről, az elourjánzó szokásokról, a megalázottságról. Igaz, a családi béke, o szeretet hiányát nem tudja pótolni a társadalom. De a kisebbnagyobb közösségek — az évenkénti sörön és szendvicsen, a nyugdíjas-találkozók solfr. szor formálissá sepyvedő aktusain kívül — igen sokat tehetnek azért, hogy ne szakadjon el a köldökzsinór. Néha a legkisebb elismerés, egy köszönő levél, egy kézfogás, egy kérdés, ho-gy „te ezt hogyan cs.nálnád, János bácsi, hiszen itt élted le az életedet a cukorgyárban, biztosan tudnál mondani nekünk valami okosat" elég ahhoz, hogy jól érezze magát valaki. A lekezeléssel az arisztokratikus gőggel, ahogy néha egy-egy öreghez fordul „az utókor", önmaga korlátainak állít emléket. És megkeseríti mások életét. Gondolják csak meg, milyen iszonyú érzés lehet, ha egy egész életében tevékenykedő, mozgó, alkotó ember magárahagyatottságában nem talál önmagára. Már-már kétségbe vonja, hogy volt értelme az álmatlan éjszakának, a gyötrődésnek, a munkának gyermekeiért, a jövőért.. . Köldökzsinór nélkül a magzat is halálra Ítéltetett. Végképp észre kell vennünk, hogy a munkásnemzedék, elődeink megbecsülésével a ma is aktívan dolgozókat, tehát önmagunkat minősítjük. Lele Béla E Magvar autonatikák lengyel üzemekben Tatabányán gyártott izotópos műszercsoportokkal szerelik fel a Haldex lengyel—magyar részvénytársaság lengyelországi meddőfeldolgozó üzemeit. A különleges automatika rendszert a Tatabányai 'Szénbányák és a Veszprémi Vegyiipari Egyetem rádiókéÉdes jelentés Szombaton befejeződött a cukorrépa-feldolgozás a Sárvári Cukorgyárban, összesen 40 ezer tonna kristálycukrot állítottak elő. a tervezettnél két és fél ezer tonnával többet. A gyár nemcsak a saját, nyugat-magyarországi körzetéhez tartozó termelőüzemek ripatermését dolgozta fel. hanem segített az alföldi és más dunántúli cukorgyáraknak is, mintegy tízezer vagon más körzetből érkezett alap- I épülő miai tanszékének szakembe rei közösen szerkesztették. Az új sűrűság- és szintmérő műszerek világviszonylatban is a legkorszerűbbek közé tartoznak. Alkalmazásukkal megoldják a Haldex-rendszerű szénmosóüzemek automatikus folyamatszabályozását. Az önvezérléscs automatika alkalmazásával a korábbinál magasabb kalóriájú szenet nyernek ki a meddőből. s emellett munkaerőt is megtakaríthatnak. Tatabánván már hosszabb ideje kifogástalanul működnek az első ..Haldaut" elnevezésű műszercsoportok Még ebben az évben felsze relik az új automatikákat a Haldex Lengyelországbaöt és a ie'enle" hatodik med^ő'oi-'ni anyagot fogadott. ' gozó üzemében is. (MTI), Kölcsönös előny A vasúti szállítási ..holtidény" jó kihasználásáért csak a Dél-magya-országl Magas- és Mélyépítő Vállalatnak egymillió-nyolcszázezer forintos visszatérítést adott a MÁV Szegedi Igazgatóság. A kölcsönös előnyök alapján az idén a tavalyinál is nagyobb menynyiségű: összesen 90 ezer tonna építőanyag előszállítására kötöttek megállapodást, s máris egész irányvonatok érkeznek az építővállalat házgyárába és telepeire zúzott kővel, kaviccsal megrakva. A MÁV Szegedi Igazgatóság erre az évre tizenhat nagy céggel kötött szerződést, összesen 600 ezer tonna áru téli előszállítására.