Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 17. szám

Vasáman, 1979. janitár 21. Gáz Orenburgból Bm"",e" hazánknak Tizennyolcmilliárd köbméter gáz a jelenlegi kapacitása a Szövetség gázvezetéknek, amely tervezett teljes, 28 mil­liárd köbméteres teljesítőképesságét az év harmadik ne­gyedévében éri el — közölte Sztyepan Kindrat, a Szojuz­intergazsztroj, a hét európai szocialista ország összefogásá­val épülő nagyberuházás főkivitelezőjének vezetője moszk­vai sajtóértekezletén. Emlékeztetett rá, hogy Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjet­unió kormányfői 1974. június 21-én Szófiában, a KGST XXVIII. ülésszakán írták alá a főmegállapodást az Oren­burg és a Szovjetunió nyugati határa között húzódó, 2750 kilométeres gázvezeték felépítéséről. Az azóta eltelt négy és fél év alatt a közös beruházásban részt vevő vállalatok nagyszerű összefogásával, összesen mintegy 15 ezer dolgozó példamutató munkájával teljes hosszában elkészült a táv­vezeték. Az 1420 milliméter átmérőjű óriás csövekből összesze­relt rendszerben 22 kompresszorállomás, köztük 3 Guszja­tyinban, aztán Bogorodcsánytan és Huszton, a magyar sza­kaszon növeli újból és újból 75 atmoszférára az áramló gáz nyomását. Az idén a jelenleg még befejezetlen nyolc kompresszorállomás is elkészül. A Szövetség gázvezeték teljes üzembe helyezése után Magyarországra évente 2,8 milliárd köbméter orenburgi gáz érkezik majd, amelyet műtrágya gyártásához, korszerű technológiájú gabonaszárítók létesítéséhez használnak fel elsősorban, és jut belőle a háztartásokba is. Ujabb rakodóhegyek Budapest forgalmasabb pontjain már 200 rakodóhe­lyet jelöl tábla, s most a Nagykörút és a Hungária körút által határolt terüle­teken jelölnek ki újabb ra­kodóhelyeket az üzletek za­vartalan ellátása céljából. A Fővárosi Tanács illeté­kesei ezzel kapcsolatban fel­hívták a figyelmet arra. hogy a házilag készített Rakodási engedély" feliratú táblák érvénytelenek, s így a velük lefoglalt közterüle­ten bármilyen gépkocsi megállhat és parkolhat. A rakodási területet csak'r olyan egységes tábla védi meg, amit a Közlekedési Fő­igazgatóság engedélyével, a rendőrség egyetértésével, a Közterület-Fenntartó Válla­lat helyezett ki. Számítástechnikai oktató­hálózat — telefonon Nem tudományos-fantaszti­kus regényből kölcsönzött gondolat dr. Székely Sándor­nak, a JATE kibernetikai la­boratóriuma vezetőjének elő­rejelzése: „Azt kellene elér. nünk, hogy mindenki tudjon annyit a számítástechnikáról, a számítógépek felhasználási~ alkalmazási módjáról, lehető~ ségeiről, mint amennyit a te­lefonról tud. Nem biztos, hogy ismeri fölépítését, mű­ködési elvét, nem valószínű hogy meg tudja javítani — de képes használni, alkal­mazni. Ez persze nemcsak mind -több számítógép mun­kába állítását jelenti, hanem szemléletváltozást is feltéte­lez. Hogy számológípes szem­lél etünket számítógépesre cse­réljük." A telefonos hasonlat azért is nagyszerű, mert a kiber­netikai laboratórium leg­úribb kísérletének egyik lé­n_. eges eleme a telefonvo­nal ... Köldökzsinór ACS S. Sándor felvétele VTS 56—106 számú Videoton-terminál az oktatás szolgálatában tézményeket és középiskolá- SZOTE-n, a Juhász Gyula kat, anélkül, hogy felapró- Tanárképző Főiskolán és a Hogyan is kezdődött? Ti- zódna a már koncentrált Kőrösy József Közgazdaság: zenhat éve, hogy Kalmár anyagi és szellemi eröbázis. Szakközépiskolában. A rend­László akadémikus 19S3-ban e rendszer biztosítja a haté- szer készülékei elsősorban az megalapította a JATE kiber- kony és magas színvonalú oktatást, a számítógépes szak­netikai laboratóriumát az munkát, a központban épp- emberképzést szolgálják. A egyetemi oktatás és a kuta- úgy, mint a támogatott in- szabad kapacitás fölhasznáí­tás számítógépes segítése, e tézményekben. ható a kutatások számítógé­kultúra meghonosítása céljá- a feladatot a kutatók az pcs kiszolgálására és szolgál­ból, a hazai egyetemek kö- egyetem állami és pártszer- tatási feladatok ellátására, zött elsőként. Egyetemi in- veinek támogatásával sike- Az egyetemen elsősorban tézményként egyik bázisa lett resen megoldották, a minta- számítástechnikai specialistá­az elméleti fejlődésnek és a példány kísérletei eredmé- kat képeznek, a végkészülák­technkai park gyarapodásé- nyesek voltak. A Szegedi kel bekapcsolt intézetek hali­nak. Az évek nem múltak Postaigazgatóság hatékony se- gatói az alkalmazás és fel­nyomtalanul. s 1977-ben az gítségével olyan rendszert használás lehető cégeit, mód­Oktatási Minisztérium ser- építenek ki, mely sok vég- szereit ismerik meg. A ki­kentő támogatásával már a készüléket kapcsol a köz- bernetikai laboratórium gép­területi oktatási számítóköz- ponthoz, fogadja az informá- parkját minden egyetemista pont gondolata sem volt tá- ciókat, megoldja az oda-visz- használhatja, a cél éppen az, voli vágyálom. Néhány nap- Sza kapcsolatot. Tizennégy hogy a jogászok, bölcsészek, ja, ez év január 4-én üzembe ilyen készülék már üzemel, tanárok, megismerve a szem­lépett az első kihelyezett ké- jórészt allaboratóriumon be- lslet és alkalmazás lányegét, szülék a Szegedi Élelmiszer- iül, köztük két, úgynevezett saját munkájukban vegyik ipari Főiskolán. A munkát nehézterminál, mely a kép- észre azokat a pontokat, le­dr. Hunya Péter tudományos ernyő mellett nyomtatókészü- hetőségekel, melyek gápileg főmunkatársnak, a laborató- lékkel, lyukasztóval és ve- feldolgozhatók. A középisko­rium helyettes vezetőjének zérlőberendezússel is rendel- Iákban bevezetett képzés irányításával végezte dr. Sá- kezik. Ezek a gépek minden olyan alap megteremtését cé­ra Attila tudományos fő- olyan műveletre használha- lozza, melyre részint az egye­munkatárs. Diamant Tibor, tók, melyeket a közoonti temi oktatás építhet, részint Scherer Ferenc. Bohus Mi- rendszer tud. A többi 12 ké- biztosítja a társadalom mind hály és Varjú Károly tudo- szüléken folyik a JATE hall- szorítóbb igényét gépkezelők, mányos munkatárs. gatóinak képzése. felhasználók, alkalmazók, Mit is jelent tulajdonképpen A távközléses oktatórend- karbantartók seregére, ez a telefonvonal-köldökzsi- szer működőképessége az el- Így hát ezek a számítógé­nórokkal összekapcsolt okta- múlt hetekben igazolódott, a tóhálózat? A laboratórium további feladat a hálózat bő­munkatársait két fontos, egy- vítése. A JATE Bolyai Inté­mástól elválaszthatatlan fel- zete számítástudományi tan­ismerés pendítette a munká- székével szoros együttműkö­ban. Egyrészt az a mind nö- dísben a hallgatók gépi ki­vekvö társadalmi igény, mely képzése a legfontosabb belső a számít 'gépes kultúra spe- feladat, de a tervek között cial'Stái mellett mind jobban szinte az egész Dél-Magyar­épít az alkalmazók és fel- ország bekapcsolása szereoel használók széles táboróra. A TCészüléket kívánnak elhe­másik serkentő erő annak a lvezni például a ko-skemít; felismerése, hogy a jól fel- Géoinpri Automatizálási Mű szerelt nagy központ alkal- szaki Főiskolán, a hődmező­mas a területi ellátásra, a vá^árhe'ví állattenyésztési ka­kihelyezett készülékekkel be ron, a Debreceni Aarárt-'io­tudja kap-solni az oktató- mányi Egyetem szarvasi ka­munkába a felsőoktatási in- rán, s természetesen a peket összekötő telefonkábe­lek egv alakuló-formálódó új szemlélet erősödő éri1 ól "'kö­tegei. T. L. M a az öregek — hölgyek esetében az idősebbek — pártján állva mondok el néhány epizódot, s talán általá­nosítható következtetést. Meghökkentő le­het a cím, hiszen a köldökzsinórt rendsze­rint az anya és a magzat közötti vérkerin­gést közvetítő szervként emlegetjük, s így hívtuk azt a vezetéket is, amely az űrce kilépő űrhajóst összekötötte a kabinjával. Hogy most mégis miért az öregekkel, az életük javát leélt emberekkel összefüggés­ben jutott eszembe ez a fogalom? Azért, mert néhol van és működik ez a képletes köldökzsinór, másutt — és sajnálatos mó­don ez a gyakoribb — teljesen elszakad; azaz nem tudja betölteni összekötő szere­pét a nyugalomba vonult ember és volt közössége között. Lehet, sőt valószínű, hogy vannak társadalmak, ahol ez a „köldök­zsinór-szakadás" természetes; nálunk azon­ban — azt hiszem — a régmúlt hagyaté­kának, kóros tünetnek minősíthető. Kezdjem talán egy epizóddal? Egyik gépkocsivezető ismerősöm vagy tíz évvel nyugdíjba vonulása előtt állandóan így kesergett: „Mi lesz velem akkor? Mihez kezdek magammal? Rágondolni is bor­zasztó a nyugdíjas évekre." És aztóta „el­következett". Jó ember volt, tisztességes és munkaszerető. Társai, ismerősei nem hagyták magira, és nem fordulnak el tőle, ha találkoznak az utcán. Apróbb munkát is talált (legtöbbször otthon, a ház körül, a kertben), de rábukkant azokra is, akik építenek szakértelmére, nagy tapasztala­tára. Elégedett, arca kisimult. Sok megkeseredett emberrel találkozom. Túl sokkal ahhoz, hogy elhallgathatnám a sorsukat. Pedig nélkülük nemcsak bioló­giai értelemben, hanem társadalmi-közös­ségi szempontból sem léteznénk. Ezért hát adósságaink vannak, törlesztenünk kell. Sok helyen próbálkoznak már, s a rátalá­lásnak vannak vitathatatlan sikerei. Nem­csak az egyén számára, hanem a társada­loméra is, hiszen nélkülözhetnénk-e öreg­jeink nagy szívét, odaadását, tartását, szakmai-emberi bölcsességét és tapasztala­tát? Aligha. Számukra pedig — higgyék el — életet hosszabbít a köldökzsinór. Nemrégiben — mint minden évben — az egyik tanítóképző évnyitóján jubileumi diplomákat adtak át nyugdíjas pedagógu­soknak. Szép aktus ez, a megbecsülés jele, és példaadás az ifjak számára, akik most készülnek nemes hivatásukra Nem köny­nyekről akarok beszámolni, nem az érzel­mek, a múlt emlékeinek „felkorbácsolásá­val" járó elérzékenyülésről. A bölcs sza­vakat idézem, melyek a köldökzsinór létét, életképességét igazolták; s az ifjakhoz szóló mondatokat a hivatás szépségéről, fe­lelősségéről. Egy idős, nyugdíjas tanár szólt a többiek nevében okosan, megindí­tóan szépen: „Engedjék meg, hogy néhány őszinte szóval tolmácsolhassam mindany­ny'.unk háláját és köszönetét mindazoknak, akik hivatiskezdésünk évfordulóját szá­mon tartották és megbecsülésüket kifejez­ték. Hátralevő életünkben mindig öröm­mel fogunk visszaemlékezni erre a napra. Egész emberként akartunk szolgálni min­dig. Egészségi állapotunktól függően — nyugdíjasként — ma is sokan dolgozunk, mert hittel hirdetjük, hogy a mi hazán­kért, a mi népünkért, a mi ügyünkért dol­gozni olyan édes „adó", amellyel mindenki tartozik neki. Köszönjük szeretetüket, meg­emlékezésüket. Díszdiplománkra sohasem fogunk szégyent hozni..." Eddig a köszönő szavak. De ha lehet, még gazdagabb a mondanivaló az utókor, a követők számára. „Végezetül szólhas­son a „múlt" a „jövőhöz", ügyünk folyta­tóihoz. Kedves fiatalok! önök TANÍTOK lesznek. Tanítók osztályaikban, tanítók, amikor végigmennek a város, a falu ut­cáin, tanítók mindig és mindenhol, min­den tettükkel, szavukkal és szándékukkal. Hogy miben hisz — vagy nem hisz — egy tanító, az meglátszik környezete arculatán. Szóljon hát a tanító: legyen népének kürt­je, mert most ébresztenie kell; szárnya, mert népünknek a haladás szárnyán emel­kednie kell; világító tűzoszlopa, mert né­pünknek világosság kell! Ezzel a külde­téssel kezdjék el pályájukat, s ha majd az idejük lejár, jöjjenek vissza önök is díszdiplomájukért emelt fővel, az igazi ta­nító tiszta lelkiismeretével! Hosszan idéztem, de hiszem, hogy nem hatástalanul. A megbecsülés zsilipet nyit a tudás, a hivatástudat előtt, s kitárulkozik az utókor számára. Ha nem szakítjuk el a köldökzsinórt, voltaképpen önmagunk, a követők értékeiről vallunk ... Több százezer idős ember él az ország­ban. Hányan lehetnek elégedettek, há­nyan érezhetik ig3zán, hogy nyugdíjba vo­nulásuk után is szükség van rájuk; hogy számítanak gondolataikra, tetteikre? Há­nyan vallhatják örömmel, hogy átadhat­nak még valamit kincsestárukból, önma­gukból? Nem hiszem, hogy valahol is nyilvántartanák. Nem is kell; abból is csak statisztika lenne, amely önmagától nem segíthet hozzá az emberséges társa­dalom emberséges bánásmódjához, a köl­dökzsinór megóvásához. De hozzásegíthet­nek a jó példák, hiszen szemünk előtt zaj­lanak. Ismerek olyan „idejekorán" nyuga­lomba vonult közéleti férfit, aki talán most éli igazán életét, mert lehetőséget kapott ahhoz, hogy a legkülönbözőbb társadalmi megmozdulásokban és akciókban kifejthes­se képességeit. Többet talpal, mint azelőtt. És elégedett, mert szükség van rá. Újjá­született. Remélem, nem hallotta meg. csak engem keserít a kaján megjegyzések so­ra: „Odanézzetek, hogy nyüzsög a tata, félreállhatna már!" „Ez még most sem bír magával." „Na, nézd csak, hogy okosko­dik ..." Szégyen önti el az arcomat, és nemcsak azért, mert el tudom képzelni a nyugdíjas évek magányát, magárahagya­tottságát, néha megalázottságát. Miért nem becsüljük jobban öregjeinket? Egy munkásasszony ezt írta: „Nekem csak az nem fér a fejembe, hogy sok he­lyen azok az öregek nem kellenek, akik sokat szenvedtek a sors viszontagságaitól, de sokat tettek azért, hogy ma már köny­nyabb legyen akár a szűkebb közösségnek, a családnak, akár a társadalomnak. Tudom, a társadalmat nem érheti vád, hiszen min­dent megtesz az öregjeiért. De azt hiszem, azok az öregek, akiket elfelejtenek megbe­csülni, azok a nagyravágyás áldozatai..." i s beszél a gyerekekről, a kisemmi­zett öregekről, az elourjánzó szo­kásokról, a megalázottságról. Igaz, a családi béke, o szeretet hiányát nem tudja pótolni a társadalom. De a kisebb­nagyobb közösségek — az évenkénti sörön és szendvicsen, a nyugdíjas-találkozók solfr. szor formálissá sepyvedő aktusain kívül — igen sokat tehetnek azért, hogy ne szakad­jon el a köldökzsinór. Néha a legkisebb elismerés, egy köszönő levél, egy kézfogás, egy kérdés, ho-gy „te ezt hogyan cs.nálnád, János bácsi, hiszen itt élted le az életedet a cukorgyárban, biztosan tudnál mondani nekünk valami okosat" elég ahhoz, hogy jól érezze magát valaki. A lekezeléssel az arisztokratikus gőggel, ahogy néha egy-egy öreghez fordul „az utókor", önmaga kor­látainak állít emléket. És megkeseríti má­sok életét. Gondolják csak meg, milyen iszonyú érzés lehet, ha egy egész életében tevékenykedő, mozgó, alkotó ember ma­gárahagyatottságában nem talál önmagára. Már-már kétségbe vonja, hogy volt értel­me az álmatlan éjszakának, a gyötrődés­nek, a munkának gyermekeiért, a jö­vőért.. . Köldökzsinór nélkül a magzat is halálra Ítéltetett. Végképp észre kell vennünk, hogy a munkásnemzedék, elődeink megbecsülésé­vel a ma is aktívan dolgozókat, tehát ön­magunkat minősítjük. Lele Béla E Magvar autonatikák lengyel üzemekben Tatabányán gyártott izo­tópos műszercsoportokkal szerelik fel a Haldex len­gyel—magyar részvénytársa­ság lengyelországi meddő­feldolgozó üzemeit. A kü­lönleges automatika rend­szert a Tatabányai 'Szén­bányák és a Veszprémi Ve­gyiipari Egyetem rádióké­Édes jelentés Szombaton befejeződött a cukorrépa-feldolgozás a Sár­vári Cukorgyárban, össze­sen 40 ezer tonna kristály­cukrot állítottak elő. a ter­vezettnél két és fél ezer ton­nával többet. A gyár nem­csak a saját, nyugat-ma­gyarországi körzetéhez tar­tozó termelőüzemek ripater­mését dolgozta fel. hanem segített az alföldi és más dunántúli cukorgyáraknak is, mintegy tízezer vagon más körzetből érkezett alap- I épülő miai tanszékének szakembe rei közösen szerkesztették. Az új sűrűság- és szint­mérő műszerek világvi­szonylatban is a legkorsze­rűbbek közé tartoznak. Al­kalmazásukkal megoldják a Haldex-rendszerű szénmosó­üzemek automatikus folya­matszabályozását. Az önvezérléscs automati­ka alkalmazásával a koráb­binál magasabb kalóriájú szenet nyernek ki a meddő­ből. s emellett munkaerőt is megtakaríthatnak. Tatabánván már hosszabb ideje kifogástalanul működ­nek az első ..Haldaut" elne­vezésű műszercsoportok Még ebben az évben felsze relik az új automatikákat a Haldex Lengyelországba­öt és a ie'enle" hatodik med^ő'oi-'ni anyagot fogadott. ' gozó üzemében is. (MTI), Kölcsönös előny A vasúti szállítási ..holt­idény" jó kihasználásáért csak a Dél-magya-országl Magas- és Mélyépítő Válla­latnak egymillió-nyolcszáz­ezer forintos visszatérítést adott a MÁV Szegedi Igaz­gatóság. A kölcsönös elő­nyök alapján az idén a ta­valyinál is nagyobb meny­nyiségű: összesen 90 ezer tonna építőanyag előszállítá­sára kötöttek megállapodást, s máris egész irányvonatok érkeznek az építővállalat házgyárába és telepeire zú­zott kővel, kaviccsal meg­rakva. A MÁV Szegedi Igaz­gatóság erre az évre tizen­hat nagy céggel kötött szer­ződést, összesen 600 ezer tonna áru téli előszállítására.

Next

/
Thumbnails
Contents