Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-19 / 15. szám

Péníe'í, 1979. január 19. 3 Sándorfalván gyártják mezőgazdasá Néhány éve rríég a kerí­tés mögötti kontrasztkép emlékeztette a műúton arra járókat a sándorfalvi ME­ZuUis-.-'-telepre. Díszpark nyárfákkal, oszlop fujás-cal, nem messze tőle roncstelep­re jellemző óeskavashegy. Ha csupán kintről nézzük a változást, akkor is meggyő­ző. Gondozott udvar, nyoma sincs a MÉH-lerakatot meg­szégyenítő rozsdatemetőnek, új épületek magasodnak az egykori gépállomási iparte­lepen. S ha még mindig ka­pun kívülről próbáljuk ösz­szeállítani a képet, valami feltétlenül idekívánkozik. A bejárat fölötti tábla: HÓD­GÉP 6. számú gyáregysége. Gépállomás, gépjavító ... Idáig közös a sorsa a szocia­lista mezőgazdaság segítésé­re országszerte alapított ipartelepeknek. Aztán a hatvanas években vagy megszűntek, vagy alkalmaz­kodva az igényekhez, a ja­vítókból gyártók lettek, s a kapu fölött cserélődött a tábla, a kapun belül változ­tak a gyártmányok. Sándor­falván négyszer. * — Beszéljünk a számok nyelvén — ajánlja Kasza László, a gyáregység veze­tője. Harmincmilliót tesz ki az az összeg, amelyet a vállalat a gyáregység fej­lesztésére fordított az utób­bi négy évben. Itt nem volt egy tisztességes üzemi út, elavult üzemcsarnokban dol­goztunk, s most.... de in­kább nézzen szét. Szétnéztem. A kívülről im­ponáló rendezettség a kapun belül, testközelből nézve is megmaradt. Gyors „leltár"; két új üzemcsarnok, üveg­falú, tágas. Öltöző, üzem­orvosi rendelő, iroda, új transzformátorállomás, kompresszorház. (Sok vagy kevés harmincmillió? Ahogy vesszük.) Az egyik csarnok előtt kékre festett vetőgép­szerű masina árválkodik a hóban. — DHV tizenőt — mond­ja az igazgató. — Az mi? — Dughagymavető gép. A hódmezővásárhelyi kísérle­ti üzemből való. Most kezd­tük a gyártását. — Profiltisztítás? Oj tí­pus, több gyártmány. — Nincs ellentmondás. A vállalatnál ugyanis lói meg­figyelhető a termékszerkezet váltása. — Amit most Sándorfal­ván gyártanak, másutt nem készít a HÓDGÉP? — Nem. Mi háromféle I termékcsaládra szakosod- ) tunk. Műtrágyaszóró pótko­csikat, hagymabetakarító gépsorokat és dughagymave­tő gépet gyártunk. * A gyáron belüli profiltisz­títás a sándoríalviaknál is érvényesült. A váltás első időszakában alkatrészeket gyártottak a HÓDGÉP többi gyáregységei számára, de készült itt szervestrágya­szóró pótkocsi, közúti pótko­csi, hagymabetakarító gép­sor, műtrágyaszóró. . s ma­radt az előbbi három. Az idén a Finis-rendsze­rű hagymagépsorból 70 komplett egység hagyja el á gyáregységet — több mint kétszerese a tavalyinak, a Tornado típusú műtrágya­szórókból 700 jut a megren­delőknek, a DHV—15-ös dughagymavetőből pedig 36 készül el a tervek szerint. * Hatalmas vasszerkezet kö­rül hegesztőbrigád dolgozik. A kívülálló számára csupán lemezek, élek, villanó ívfé­nyek, pajzs mögé bújt mun­kásarcok a csarnokban. — A DHV alváza lesz — igazít el Bozóki Antal he­gesztő. Amikor a sándorfal­vi változásról kérdezem, hozzákapcsolódik Ferenczi Ferenc lakatos, azazhogy most épp hegesztő ő is. — Hogyan látszik a mun­kapad mellől? — Tudja, az itt a legfon­tosabb különbség, hogy job­ban érzi az ember a munka örömét. — A fizetésre gondol? — Most nem. Arról van szó, hogy korábban alkat­rész-szériagyártás folyt. Most meg itt látom, mi lesz ebből a sok vasból, szóval mit adok ki a kezemből. Az alváztól a felépítményig minden itt készül. -— Egyszerűen jobb a munka, gyorsabban is lehet vele haladni — teszi hozzá Bozóki Antal. — A fizetés? — Nem rossz. 3700—4200 forint között alakul. Mikor, hogy. A tekintete azt is sugall­ja: „ha hagynak". Magamra értem, hagyom. A szerelő­műhelyben Kiss Sándor cso­portvezető az új gép keve­rőtárcsáját hegeszti. A kér­désre már kevésbé optimis­tán felel. — Fejlesztés, új üzem­csarnok, jó környezet, ez szép. Ugyanakkor azt is lás­suk meg, hogy a vásárhelyi üzemben az itteninél jobb gépeken dolgoznak, itt alig van új. Elavult munkaesz­közökkel ugyanolyan normát kell teljesíteni, mint az ot­taniaknak. Nem jó ez így... Reméljük, nem sokáig... A műhelycsarnok egyik sar­kában ott áll már két va­donatúj szerszé-r«.4r). Igriczi Zsigmond (SlCOlC Negyvenkét tonnát nyom az a vasszerkezet, amely a Vinnyica és Albertirsa kö­zötti 750 kilovoltos távveze­ték hazai végpontján álló óriás transzformátorok vázát alkotja, összesen hét transz­formátor szolgál majd Al­berti rsán, s ami érdekes: a hatodik vázszerkezetet fele annyi idő alatt készítették el a gyártók, mint az elsőt A nagymértékű időcsökkenés oka: a munkaszervezés töké­letesítése, a begyakorlottság fokozódása, célgépek és -szerszámok alkalmazása, az­az a tartalékok föltárása, hasznosítása Hozzátesszük rögtön: az egyszerű, kézen­fekvő tartalékoké. Amilyenek minden termelési mozzanat­ban kínálkoznak, csak nem mindenkor veszik észre, ka­matoztatják azokat. Milos Jakes elutazott Budapestről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására ja­nuár 15—18. között látoga­tást tett hazánkban Milos Jakes, Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága elnökségének pót­tagja, a Központi Bizottság titkára. Kíséretében volt Zbynek Sojak, a KB osz­tályvezető-helyettese. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára a látogatás során fogadta Milos Jakest Milos Jakes megbeszélő seket folytatott Borbély Sándorral, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkárá­val. Kovács Antallal, a KB osztályvezetőjével, Romány Pállal, a KB tagjával, me­zőgazdasági és élelmezésügy: miniszterrel. Látogatást tett több mezőgazdasági és élel­miszeripari üzemben, s is­merkedett tapa-Ttalaf";,-kni Milos Jakes és kísérete csütörtökön elutazott Buda­pestről. Ahogy a magánembernek tartaléka az OTP-betét, a vállalatnak — s összességé­ben a népgazdaságnak is — az áru- és pénz- (deviza-) készlet, így a többi között az anyagok, alkatrészek, fél­kész termékek hegye, halma. Tartalék; van mihez nyúlni szükség, baj esetén. Tágabb értelemben tartalékok a meglevő, de ki nem használt — vagy kellően nem értékelt — erőforrások is. Ezek az ún. belső tartalékok, melyek leg­főbb jellemzője, hogy újra­termelődnek; egyetlen szer­vezet sem állíthatja, hogy kimerítette összes tartalékát. A tartalékok újraképződ­nek, mégpedig legtöbbször más és más minőségben. Másfél évtized alatt a Kohá­szatban egyharmadával csőit­Csatornaépítők Tájékoztató Az aatomalizáKt levél­feldolgozás tapasztalatai Kiállta a csúcsterhelést is, jól vizsgázott a karácsonyi, az év végi forgalomban a le­vélfeldolgozó gépsor — je­lentettélt be a Posta-vezér­igazgatóság csütörtöki sajtó­tájékoztatóján, amelyen ösz­szegeztélt a leválfeldolgozás automatizálásának eddigi ta­pasztalatait. A szeptemberben átadott automata berendezés a kez­detre a tervezettnél is 20 szá­zalékkal több, naponta átla­gosan 003 ezer levelet cs le­velezőlapot válogatott, osztá­lyozott, irányított. Az érintett több ezer fővá­rosi és vidéki postás, a mér­nökökből, a technikusokból kialakított elektronikus „le­velész"-gárda elsajátította az új technológiához szükséges szakmai ismereteket, így megvannak az alapjai a klasszikus postaszolgálat ma­gasabb színvonalú, gyorsabb munkájának. Az idén az új teenológia finomítása, töké­letesítése érdekében felül­vizsgálják a gépesített feldol­gozási rendszert, folytatják a hozzá szükséges szakemberek képzését, továbbképzését, s előbbre lépnek az egyéb fel­tételek megteremtésében is. Egyebek között 40 millió fo­rint beruházási összeget elő­legezett a posta a papíripar­nak az automatához megfele­lő borítékok előállítására, az új gép szeptemberben üzem­be ÍG kerül. A posta az idén már 53 millió, az előírásnak megfelelően „csíkozott" borí­tékot és levelezőlapot hoz forgalomba, min a kereske­delembe több mint 300 mil­lió gépi és kézi címzésre al­kalmas boríték kerül. Az automatizálásban jól vizsgázott a közönség is. A tájékoztatón is köszöne­tet mondtak a posta ügyfe­leinek, a közönségnek meg­értéséért, közreműködéséért, kérve a további támogatást az automata folyamatos mun. káját zavaró hiányosságok megszüntetéséhez, Kemény munka a januári csatornaépítés, még akkor is, ha a négyméteres mé yeéyben a föld már nem fagyott. Az Északi várocré.z'jen a DÉLÉP Vásárhelyi Pálról elnevezett brigádját top'a lcrc-cvégrc fotóriporfe-ünk kent az egy tonna acélnyers­vas előállításához felhasznált kohókoksz mennyisége. A tü­zelőanyag- megíakarí tásnak viszonylag egyszerű tartalé­ka volt ez. Már valamivel bonyolultabban igénybe ve­hető tartalék az, amihez mos­tanában nyúlnak a távfűtő vállalatok. Automatikus fű­tésszabályozókat — hőérzé­kélő és vezérlőberendezése­ket — szerelnek fel a lakó­házakban, s ezek a külső hőmérséklettől függően csök­kentik vagy növelik a laká­sokba eljutó hőmennyiséget. Ha minden távfűtéses lakást ma ezen a módon látnának el meleggel, az százezer ton­na fűtőolaj megtakarítását tenné lehetővé. Ez már más, minőségben újraképződött tartalék, s még inkább an­nak tarthatjuk az új típusú kazánokat, melyek tüzelő­anyag-hasznosítása egyhar­madával, felével jobb a je­lenleg használtakénál. Tág terepen szemlélődhe­tünk a tartalékok birodalmá­ban. A feldolgozó fémipar­ban például a hidegalakítás, a forgácsolás helyett alkal­mazott sajtolás, préselés, precíziós öntés, termékfaj­táktól függően 23-47 száza­lékkal mérsékelheti az anyag­szükségletet —amint azt egy reprezentatív vizsgálat iga­zolta —, s ez csak egy tar­talék a sok közül. Az Ipar­ban a teljes termelési költ­ségeknek 69 százalékát te­szi ki az anyagok ellenérté­ke; csupán a közlekedésiesz­köz-iparban az anyagfelhasz­nálás egyszázalékos mérsék­lése 320 millió forintos csök­kenést eredményezne! tartalékok többsége ma már nem annyira könnyen hozzá­férhető, mint a tehergépko­csik üres kilométereinek csökkentése, az anyagfelhasz­nálás ésszerű normáinak ki­alakítása. Hatalmas tartalé­kok rejlenek a kisegítő tevé­kenységben foglalkoztatottak meghökkentően magas ará­nyának mérséklésében — ez az arány kétszer akkora az iparban, mint például a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban, de bizonyos iparte­rületeken négy-ötszörös! —, a készletgazdálkodásban. A kohó- és gépiparkan 1978­ban a termelés bővülésének tempóját jóval túllépte a készletek növekedése, s a tőkés behozatal 16 százalék­kal nagyobb mértékben gya­rapodott, mint maga a ter­melés. S akkor szóba sem, hoztuk, hogy szintén a kohó­és gépiparban az összes ér­tékesítésből 1974-ben még 19 1 százalék volt a kooperá­ciós áru, tavaly viszont már csak 15 százalék. i»n 2. Egy másik adat: minden száz kilométerből 33-at üre­sen tesznek meg a tehergép­kocsik jelenleg hazánkban. Persze az ilyen és hasonló tartalékok feltárásához szer­vezni kell, kellő szervezetet, formát, körülményeket kiala­kítani, mert „magától" egyet­len tartalék sem jelentkezik, hogy ugyan, kezdjenek már vele valamit. Ráadásul a Ilyen tényekben, folyama-" tokban rejlenek az igazán hatalmas tartalékok, egy-egy lépés forintheggyel, milliár­dokkal fizethet, ha: meg­tesszük azt a lépést. Ma még nem mindegyiket tesszük meg, gyakran veszni hagyjuk lehetőségeinket. Azért, mert — eddig — a tartalékok kü­lönösebb hasznosítása nélkül is futott a szekér előre. To­vábbá azért, mert meglehe­tősen alacsony a gazdálkodó szervezetek szervezettségi színvonala, azaz nem ismerik fel, nem kellő időben mu­tatják meg a tartalékokat. S azért is jutott mostoha sors sokféle tartaléknak, mert az ösztönzés-kényszerítés kettő­se gyengécskén működött. A tartalék: a gazdagabb, holnap. Ez a beváltható ígé­ret teszi érdemessé a teen­dők megfontolását, szüksé­gessé pedig a nehezebb fel­tételek formálta gazdasági környezet. Lázár Gábor Szádlemezek sora szab határt a munkaterületnek, a felszí­nen gép segíti a fö'dmu"kákat. Lent, a nyitóit tetejű alag­útban azonban legfeljebb a forró tea könnyíti meg az el­gémberedett tagok felmelegítését Földcserék a gazdaságosabb földhasználat legyében Miközben a mezőgazdaság­ban a tavaly életbe lépett új földvédelmi jogszabályok nyomán egyelőre igiég nem a kívánt mértékben csökkent a földek „elvándorlása" — pél­dául ipartelepítésre, útépítés­re, lakótelepbővítésre —, ad­dig örvendetes javulás mu­tatkozik a rendeltetésszerű hasznosításban. A gazdálko­dók a korábbinál lényegesen nagyobb arányban vonták művelésbe tavaly parlagterü­leteiket. Különösen a nagy­üzemek „fogták meg" erőtel­jesen elhanyagolt földjeiket. A MÉM adatai szerint 1978­ban összesen 12 500 hektárt „hoztak vissza" a növényter­mesztésbe, ami az elmúlt évek legjobb eredménye. Igaz, több esetben szankció­ra volt szükség ahhoz, hogy a parlagot ismét felhasznál­ják. Három állami gazdasá­got, 35 termelőszövetkezetet 5s öt szakszövetkezetet a föld­hivatalok bírság megfizeté­sére köteleztek, a művelési kötelezettség elmulasztása •.miatt. Az elmúlt évi adatok szerint az országban még 11 ezer hektár maradt továbbra Í3 megműveletlen. Ennek a erületnek a fokozatos hasz­nosítása az idei esztendő, il­letve a következő évek fel­adata. Tovább javítják a mező gazdasági területek haszná­latának gazdaságosságát a földrendezések is. Ezek kere­tében földcserékre kerül sor, azaz a termelők megállapodó nak egymással, hogy „beéke­lődött" területeiket átengedik egymásnak, lehetőséget nyit­va ezzel a nagyobb, össze­függő táblák kialakítására. Tavaly 31 ezer hektáron ke­rült sor földcserére mezőgaz­dasági nagyüzemek között. Csaknem 4000 hektárnyi te­rület sorsáról döntöttek a me­zőgazdasági üzemek és ma­gánszemélyek olymódon, hogy megszüntették a földek ha­tárainak sokszor indokolatla­nul „kacskaringós" vonalve­zetését, s a beékelődött „szi­geteket". Az üzemek saját te­rületükön több mint 900$ hektáron hajtottak végre olyan földrendezést, amely a hatékonyabb földhasználatot szolgálta. 1979-ben tovább folytatód­nak a földrendezési akcióig A MÉM adatai szerint je­lenleg 12 ezer hektáron van folyamatban földcsere. La fő­bizottságok Újjáválasztják Budapest 12 ezer lakóbizottságát. Az elő­készületek tegnap a kerületi pártbizottságok, tanácsok éa nép'rontbizottságok titkárai­nak együttes értekezletévei megkezdődtek.

Next

/
Thumbnails
Contents