Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-19 / 15. szám

2 Péntek, 1979. Jannár 19. Borbély Sándor látoaatása He|mal schmidt fogadia Huszár Istvánt (Folytatás az 1. oldalról.) gyárban. A változtatást a gyári vezetés elhatározta, s vállalja annak következmé­nyeit, még ha az érintettek bizottság útmutatása alapján kialakult a makói tájkörzet­re jellemző mezőgazdasági termelés. Az eredmények igazolják is, hogy a búza-, a közül néhányan kiléonek is kukorica-, a lucerna- és a a gyárból — mondotta az hagymatermelés feltételei igazgató. igen jók a környékbeli ter­Kukucska András, a HÓD- melőszövetkezetekben. Ese­GÉP makói gyárának kar- tenként azonban gondot okoz bantartó szakmunkása arról a fölvásárlásban tapasztalha­Bzilt: a telephelyek és a vál- tó egyenetlenség, főként a lalati központok pártszerve- zöldségféléket illetően. Fi­zetei közötti koordinációs gyelmeztetett azonban arra munkát is fejleszteni kell, is, hogy miközben a közös hiszen enélkül alig képzel- gazdaságok nagy segítséget hető el, hogy a makói üze- adnak a háztáji termelés fai­rnek kommunistái tevőlege- tóteleinek folyamatos javítá­son beleszóljanak époen a sához, egy-egy esetben már legfontosabb kérdésekbe; a hittérbe szorul a közös ér­hatékonyság javításába, a deke. Ez nem helyes, hiszen termékszerkezet korszerűsíté- vég-6 soron a mezőgnzdnsá­sébe, az üzem- és munka- gi termékek óriási többségét szervezés javításába, mert mégiscsak a nagygazdaságok ezekben a témákban a vál- adják, lalatok közoontjaiban dönte- mnen Ránd , várofii nek rendszerint. Mindez KIS7-blzolUág titkára a ma_ azonban nem takarhatja el a kó, és környékbeli iílúknm­yilíf í?1 !rhftÓ munisták nevében fölaján­Igénybevételének kötelezett- ,otta. a belvízrendezést szol­Bégét - mondotta, s hozzá- g4H építőtáborok szervezése tette: a géntvár izociallstn mellett 1979-ben a városi KISZ-bizottság hagymabcti­k'irltást és -válogatást szol­gáló társadalmimunka-akclót kezdeményez a diákság kö­brigádjal 1978-ban másfél millió forintos megtakarítást értek el a gondosabb anyag­felhasználás, és további 800 ezer forint megtakar!'ást az rében. energiával való takaréko­sabb gazdálkodás révén. Több fe'szólaló — közöt­Helytállisukra ebben az év- tük Seres Gyula, a makói ben is számithat a gyár. ha Kossuth Tsz elnökhelyettese, a munkások áldozatkészségét Serényi János, a makói Jó­nem a hely> vezetés mulasz- «ef Attila Tsz elnöke — is fásainak pótlására kérik tó- Kitért a hagym-tcrmclés és Mk. értékesítés terén az elmúlt Váradl Györgyné, a FÉG évben szerzett kedvezőtlen közgazdasági osztályvezetőin tapasztalatokra. Egvbehang­a makói üzemekben 1970. és 7.óax\ mondták: a ZÖLDÉRT 80. között várható, mintegy egyenrangú partnerként 1800 fős munkaera-növeke- szerződött a szövetkezetekkel, désből ad-^dó feladatokra hív- hanem diktálta azoknak a ta fel a jelenlevők figyelmét. m£fea feltételeit. Ez a növekedés arányaiban A vitában szót kért és ka­meghnladja az országon átla- polt még a továbbiakba": got, illő tehát, hogy a terme- Nagy Lajos, a MEDICOR lés növekedése, s elsősorban makói gyárának igazgatója, a minőség javítása terén is Juhász Tibor, a Hazafias az átlagot meghaladó ered- Népfront városi bizottságá­ményeket érlenek el a város nak titkára, Kovács István, flz-mei, lnari szövetkezetel. a redőnygyári pártszervezet Sipos Sándorrá, a kövepvl titkára, őket követte a föl­Béke Termelőszövetkezet ál- szólalok sorában Borbély latgondozója fölszólnlásában Sándor, az MSZMP Központi elmondotta: a megyei párt- Bizottságának titkára. Szilárdítsuk meg elért eredményeinket Borbély Sándor mindenek­előtt tolmácsolta a párt Köz­ponti Bizottsága és Kádár János elvtárs üdvözletét, jó­kívánságait a makói és a vá­ros környékén élő kommu­nistáknak, dolgozó emberek­nek. A fölcsattanó tapsot kö­vetően pedig áttekintést adott a kibővített pártbizott­sági ülés résztvevőinek a nép­gazdaság helyzetéről, az előt­tünk álló feladatokról El­mondotta többek között: — A minden gazdasági egységgel szemben maga­sabb követelményeket tá­masztó terv reális felada­tokat tartalmaz. Teljesítésé­nek feltételei minden ked­vezőtlen külgazdasági kö­rülmény ellenére is adottak. Ehhez azonban múlhatatla­nul szükséges, hogy a na­gyobb követelményekről ne csak beszéljünk, hanem a mindennapi munkában a ként is cselekedjünk, mint akiknek nagy feladataik vannak. Vagyis alkalmazzuk lobban a mostanáig fölhal­mozott gazdaságirányítási, termelési tapasztalatainkat. A rendelkezésre álló terme­lőeszközöket a korszerűbb jobban eladható termékek gyártására kell fölhasználni, á megdrágult anyagokkal és energiahordozókkal takaré­kosabban kell gazdálkod­nunk. Az ésszerű takarékos­ság, az előirányzott beruhá­zási szint azonban nem je­lentheti sehol sem a szocia­lista építés lefékezését. Na­gyon egyszerűen szólva most az a föladatunk, hogy az elmúlt évtizedekben ele ért eredményeinket megszi­lárdítsuk, gazdaságunk fej­lesztését valóban intenzív módszerekkel folytassuk to­vább. Ez helyenként együtt járhat azzal, hogy a terme­rés növekedésének ütemét a korábbinál alacsonyabb szintre kell venni, ugyan­akkor ez mindenütt feladat­tá teszi a minőség javítását — mondotta a Központi Bi­zottság titkára, maid a vá­rosi pártbizottság ez évi feladatokat meghatározó ál­lásfoglalását értékelte: — Helyesen tették a ma­kói elvtársak, hogy nem ismétlik a Központi Bizott­ság határozatát, hanem an­nak szellemében a helyben megoldásra váró feladatokat jelölik meg. Elismerésre méltó az is, hogy a tenni­valókat minden esetben azoknak címezik, akiknek lehetőségük van a gazdálko­dás eredményeit valóban Jobbá tenni — jelentette ki a KB titkára. Ezt követően pedig válaszolt néhány ko­rábban elhangzott fölszóla­iásra. Ennek során többek között kifejtette: — Az elmúlt években a párt és a kormány sok pénzt fordított a mezőgaz­dasági termelés feltételeinek javítására. Ennek köszönhe­tően óriási mértékben növe­kedtek a hozamok a nö­vénytermelésben és az ál­lattenyésztésben is. Vagyis megerősödött az élelmiszer­ipar hittértermelése. A föl­dolgozó kapacitás megfelelő színvonalú fejlesztésére a következő években kell gondot és anyagi erőket fordítani. A kedvezőtleneb­bé vált világgazdasági hely­zetben ez bizonyára nem si­kerül majd olyan gyorsan, mint szeretnénk valameny­nyien. a helyes azonban az. ha ezt tudomásul vesszük, s ennek tudatában követünk el mindent a megtermelt ér­tékek minél jobb földolgo­zásáért,. . értékesítéséért,. u . Borbély Sándor felszóla­lását követően dr. Varga Dezső foglalta össze a vitá­ban elhangzottakat, maid a pártbizottság — a megfelelő kiegészítésekkel — határo­zattá emelte a makói és környező községekben ipar! és mezőgazdasági üzemek 1078-ban folytatott termelő­munkáját értékelő, illetve c; idel feladatokat meghatáro zó állásfoglalást. A kibővített pártbizottsá gi ülést követően a Köznon­ti Bizottság titkára a város:' és a megyei vezetőkkel foly­tatott megbeszélést egyna­pos látogatásának tapaszta­latairól. ff Bonn (MTI) Helmut Schmidt kancellár csütörtökön Bonnban fogad­ta Huszár Istvánt, a Minisz­tertanács elnökhelyettesét, aki látogatást tett a Német Szö­vetségi Köztárcaságban. A szívélyes légkörű megbeszé­lésen jelen volt Nagy János külügyminiszter-hslyettíB és Kővári Péter, a Magyar Néo­köztársaság bonni nagykö­vete. A Minisztertanács elnökhe­lyettese az NSZK-ban tet' látogatásának ideje alatt részt vett a müncheni magyar na­pok megnyitóján, s megbe­szélést folytatott Ottó Lambs­dorff gazdasági miniszterrel a két ország gazdaság' cgytit működéséről. Találko­zott Franz-Josef Strauss ba­jor és Johannes Rau észak­rajna-vesztfáliai tartományi miniszterelnökkel, valamint az NSZK ipari és pénzügyi éleiének több vezető szemé­lyiségével. * « Huszár István tegnap este visszaérkezett Budapestre Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent dr. Jo­hannes Balser, az NSZK bu­dapesti nagykövete. Meghalt Afonyin tábornok ff Moszkva (MTI) Hetvenöt éves korában el­hunyt Moszkvában hazánk felszabadításának egyik ki­magasló harcosa, Ivan Afo­nyin nyugállományú altá­bornagy, a Szovjetunió hő­se. a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság alelnöke. a Szovjetunió háborús vete­ránjai szövetségének veze­tőségi tagja. Koszip leitaéfésg a spanyol külügyminiszterrel 0 Moszkva (MTI) Alekszej Koszi gin szovjet miniszterelnök csütörtökön "égadta Marcslino Aguirre Oreja spanyol külügymi­nisztert. aki szerdán érke­zett hivatalos látogatásra Moszkvába. A tárgyszerű légkörben megtartott meg­beszélés sorén a kétoldalú kapcsolatokról mind pe­dig az időszerű nemzetkö­zi kérdésekről szó volt. Mint a kiadott közlemény hang­súlyozza, a megbeszélés tük­rözte a két félnek azt a szándékát, hogy elméMtsék a kölcsönös megértést és ax együttműködést. Folytatódnak a tüntetések • Teherán (Reuter, AFP) Csütörtökön az abadani olajvidék egyik városában, az Ahwaztól száz kilomé­terre északra fekvő Dizful­ban monarchiához hű ka­tonák tankokkal vonultak az utcákra és a harckocsikról lőttek az uralkodó távozá­sát ünneplő tömegre. Ka­tonai források szerint az In­cidensnek 42 -halottja volt, más források nz-mben rok­ka! több áldozatról vélnek tudni. Hírek szerint Ahwazban Is folytatódtak az összetűzése'' a kormányellenes érzelmű tüntetők és a katonák kö­A uFÍ"jelent£se szerint a ^AVAK, a titkosszolgálat ügynökeinek különítménye Abedan felé tart. hogy meg­torolja a világ levna-'vobb olajfinomítójának leállítá­sát. Az iráni főváros sajtója nagy teret szentelt a vérei Összecsapásoknak. Feltéto­'ezlk. hogy a megdöntött ön­kényuralmi rendszer reak­ciós és antidemokratikus erő: az incidensekkel kísérlet; lé-gömböt" bocsátottak fel: a kormány és a tömegek reagálását próbálják lemér­ni. Khomeini Ajatollah. a síita vallási ellenzék vezetője Párizsban visszautasította Carter amerikai elnök szer­dán hozzá Intézett felhí­vását. Azt hangoztatta, hogv Iránban helyreáll a rend és a nyugalom, ha ide-en kormányok nem avatkoz­nak be az ország bel üdvei­be. A főpap mezállap/tot­ta: nem az. Egyesült Ára­mok dolga eldönteni, vajon törvényes-e az iráni knr­rr'ny? Khomeini tudvale­vőleg törvénytelennek, utód­kormánynak tekinti Baktiar újsütet" kormányzatát. Az Tzaflr című liba­noni lapnak adott interjú­ban Khomeini kifejtette kül­politikai alapelveit. Az ál­tala megalakítandó Iszlám közti rsa-ó-mól ki felen tette, hogy külpolitikáiéban az el nem kötelezettság focja vezér-fel, és nem vesz részt semmilyen katonai szövet­ségben. DíbmMis eiys(|pililíttfrt ff Róma (MTI) tünk tanúi — állapítják meg. Az Olasz Kommunista Ennek okát a DC- jobb-ato­Párt szerdán késő este do- lódásában látják, s utalnak kumontum jóváhagyásával külföldi vonatkozásaira Is. befejezte egynapos tanács- Az OKP szerint a pártközi megállapodás a'apvető elve­it vonják kétségbe, szabotál­ják végrehajtásukat. Az OKP szerint az ország még mindig nem lábalt kl kozását, amelynek napirend­jén a politikai helyzet érté­kelése és a párt köve endő vonalának kialakítása szere­pelt. Az OKP vezetőségének súlyos válságából. szerdai üléséről csütörtökön Az OKP továbbra is délután kiadott határozat konstruktívan kíván foglal­'eszögezi: az OKP-t is magá- kőzni az ország gondjaival, ban foglaló hatpárti orog- „Bármilyen legyen ls polltl­rammogáliaoodás, majd az kai. parlamenti sze-epe — ütpárti parlamenti többsági a XV. kongresszus tézlster­megállapodás révén nagyon vezetével összhangban —, a fontos eredmények születtek, demokratikus egységpoli ika Az utóbbi időkben azonban vonalát követi" — áll a ha­negatív folyamatoknak lehe- tározatban. Tóth Béla Móra Ferenc betűösvényein 57. És a 46-os szegedi háziezred ötvennégy ütkö­zetben vett részt 9000 emberrel, melyből 1500-an odavesztek. Az 5-ös honvédek 8750-en mentek ki a front­ra, 1800 híjával értek vissza. A 3-as huszárok negyvenhét ütközetben vet­tek részt, 3500-an odamaradtak az ötezer közül. A 2-es tüzérek 1800-an frontharcoltak, oda ma­radtak 750-en... Figyelmét elterelte a hídon tömegelő francia csapatok zaja. Jönnek akkora tankok, hogy a lámpatartó vasak tetejéig fölérnek. Mint valami vasból készült óriás rombuszok, szörnyűséges hernyótalpakkal csörömpöltek a város felé. Mö­göttük fehér fezes lovasok. Aztán megint tankok, megint lovasok. — Magyarország széttrancsírozása megkezdő­dött! — mondja Móra. — Mit hozhatnak ránk ezek a fegyverek? ígéretük szerint a polgárság békéjét. Hogy egymás torkának ne essünk önmarcangolásunk­ban, fájdalmunkban. Távcsövön nézi a kelő napban vonuló katonai tömegek végeláthatatlan sorát. Színestőrűek. Madagaszkáriak. Csak az alakulatok élén lovagló tisztek fehéreik. Látásukra az erő is kimegy az ember testéből. Kürtök szólnak, gyarmati lobogók lengenek. A történelem így zúg Móra várúr ablakai előtt. Észre sem veszi, hogy Juhász Gyula lép szo­bájába. Egy mondat kíséretében öleli át hátul­ról. — Szépek, ugye, meghatóak? — A lélegzetem is eláll. — Talán jobbak lesznek, mintha feldühített tűzvonalfceli ellenfeleink vonulnának. Velük leg­alább nem álltunk közvetlen harcban. Ámbár tegnap, Risztics, az újszegediek meg­szálló parancsnoka átjött. Somogyi Szilveszter adott a tiszteletére vacsorát a Kassban. Égisz más képet alkothattam a szerbekről, mint ami korábban bennem élt. Nem láttam rajtuk semmi primitív bosszúvágyat. — Tegtiap délután Risztics meglátogatta a könyvtárat, múzeumot is — veti közbe Móra. — Művelt katonának ismertem meg. Persze, talán nem is más, mint katona, de nem tartott kést a foga között, ahogy Tisza Pista gyakran meg­idézte őket a parlamentet ijesztgetve. — Majd meglátjuk — ült le kínálás nélkül Juhász Gyula. Letette felöltőjét, hófehér ingmel­le világított, arany mandzsettagombjai rag3'og­tak. Örök nyugtalansággal kereső tekintete Móra papírjaira tévedt. — Látom, számolgatsz. — Igen. Számolgatok. Számot vetek magam­mal. — Nagyot könyöklik velünk a világ? — Igsn. Ha jól számolom, éppen nagyven év­vel ezelőtt édesanyám, Nyeszó Juhász Anna ál­dott állapotban hurcolt engem, a reménybeli harmadik Ferkó fiát. Kettő már volt előttem meghaltak. De öreg szüléim bíztak hozzám, újra és úira bízni tudtak. Tömörkény időszámításával, tisztességes láp­szerkesztő, könyvtárigazgató ötvenéves kora után nem él. Addig tíz évem van. Tulajdonképpen eddig semmit nem csináltam, csak készülődtem. Követ hordtam az álmaimban elképzelt boldog emberiség palotájához. Mióta kasza-kapa kerülésre adtam a fejem. hat meséskönyvet írtam. Tizenhét év alatt hal kötet! Azok is mind karácsonyi ajándékkönyvek, a lapkiadótól kerültek az olvasókhoz. Kobzos társaim valahányra rázörgették lantjukat, s az­tán, mint tücsök maradtam tovább az árokpar­ton. Tücsöknek szült volna engem Nyeszó Ju­hász Anna? Ha nem, ha van tíz évem, mi az, amit még partra révészelhetek magamból? Eddig én csak készülődtem. Már vége is lenne m'ndennek? Csak ennyire futotta volna belőlem? Minek éltem? Hogy rozoga pártok, lapkiadó vállalatok érdekeiben felőröljem magam? S aztán nyomta­lanul eltűnjek? Egyik napról a más'kra elhalvá­nyuló vezércikkek ezre't írtam. Lehet ez, Gyu­lám, hogy ezért éltem? Kitágult szemmel néztek egymásra, kitágult cimpákkal szedték a levegőt. A hídon a Szenegálok rezesbandája fújta az ismeretlen hangulatú indulók egyikét a másik után. Juhász Gyula révedten hallgat. A postá­val jött újságokat eléjük tettük. Zörgették a lapokat — Lemondott a kormány. Károlyit államfői hatáskörrel ruházták föl. — Az már nekünk mindegy — kukkantott kl az újság lapjai közül Móra. — A beláthatatlan, rohamosan következő forradalomig itt nem lesz megállás. Ez a rendszer nem egyéb már, mint egy pusztulásnak indult tiszai fahajó. — A sétáló embe- gondo'a+a! Feri? — A kommunisták még fülsértően hanto'ak, vagy nem szoktunk a hangszere1é3f|k',í,z? De ügyesebbek a grófi ..for~adalmároknál" És mon­dom, nem világos a holnap, de az igen, hogy a jövő az övék. A mi halónk rozoga, bár szép rajta a fölirat, pem tudja magára venni az új, a jövő követelményének terhelt. Még most is így írunk: cselédbérek. Tehát cselédek? (Folytatjuk.) «

Next

/
Thumbnails
Contents