Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-21 / 300. szám
2 Csü+ortíFí, 1978. december 21. Megkezdte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka Huszár István Fokozottan előtérbe állítani a minőséget és a hatékonyságot Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, u Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke beszéde elején megállapította: A megvalósult tervek általánosítható tapasztalataiból megtanultuk: magasztos célokért folytatott mindennapi küzdelem nyomán szép sikereket érhetünk el. Okkal, os joggal gondolunk erre 1979 küszöbén is, s indulunk harcba. munkába újabb célokért, mkerekért Pártunk politikája változatlan. Ez a politika józan és őszinte. Számol a valóság realitásával, higgadt, megfontolt, túlzásoktól mentesen céltudatos. így szól ós szólhat n jövöröl is. Ilyen gondolkodással tekintette át a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága legutóbbi illésén az ország gazdasági helyzetét, targyalta meg az idei nepgazdasagi terv végrehajtásának eddigi tapasztalatait és hagyta jová az 1979. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveit. Az V. ötéves terv harmadik esztendejének végén tur1.unk, a tervidőszak nagyobb felét mar magunk mögött hagytuk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Kozponti Bizottságának december 6-i ülése megállapíthatta, hogy a vártnál kedvezőtlenebb nemzetközi gazdasaga felfelelek mellett is sikerült fenntartani népgazdaságunk fejlödesét. Viszonylag lendületesen nőtt a termelés, valamint a nemveti jövedelem. Emelkedett népünk életszínvonala, a kommunális, a kulturális, az egészségügyi és u szociális ellátottság számos területén javultak az eletkörülmények. Az ötéves terv lakásépítési előirányzatát idóaranyosan teljesítettük, kis mértekben tul is teljesítettük. A Központi Bizottság értékelese, de a mostani ülésszak eddigi vitája alapján is mondhattuk: a fejlődesnek most valóban olyan szakaszában vagyunk, amikor a „rakás közben meg kell rázni a zsákot". Jelenleg a legdöntőbb feladatunk: megszilárdítani az anyagi termelésben és népünk életszínvonalának javításában elért eddigi vívmányainkat, megulapozva a jövőbeni további fejlődés teltételeit. E feladat végrehajtásának kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők előtérbe állításával biztosítsuk a népguzduság egyensúlyi helyzutenek javítását. A továbbiakban elemezte, hogy az ötödik ötéves terv eddig eltelt éveiben miként alakult népguzdaságunk egyensúlyi helyzete, majd szólt arról: az 1978. évi nepgazdasagi terv is u gazdasagi munka fő feladatául a guzdasugi hatékonysug további növelését, a gazdaság egyensúlyi helyzetének javítását jelölte meg. Ennek elősegítésére a kormány több intézkedést tett. Ezek az intézkedések helyesek voltak, de a célul kitűzött egyensúlyi javulás eléréséhez nem bizonyultak elég erőseknek, a kedvezőtlen folyamatokat nem változtatták meg. Összegzés 1978-ról Az eddigi adatok alapján 1978 összképét így foglalta össze: A termelés a maga teljességében és a főbb ágazatokban a tervezett ütemben emelkedik. Ám az anyagi ráfordítások a termelésnél gyorsabban nőnek, igy a nemzeti jövedelem az úgynevezett bruttó termelésnél és ugyanígy a tervezettnél ki6ebb mértékben, 4—4,5 százalékkal emelkedik. A nenv rvjta Jövedelem növekedése végeredményben három év átlagában kisebb lesz. mint amilyet az ötéves terv előirányzott A beruházások minden normalizáló igyekezet mellett ebben az évben is jelentősen felülmúlják a tervezettet és sajnálatosan gyors ütemben nőnek a készletek. Így — bár a lakosság fogyasztása a tervezett keretek között marad — a belföldi felhasználás mintegy 8—7 százalékos növekedese nemcsak a tervezettnél nagyobb, hanem jelentősen meghaladja magának a nemzeti jövedelemnek az emelkedését ls. Amennyiben kizárólag gondjainkra és gyengeségeinkre kívánjuk egymást figyelmeztetni, akkor a következő három egymással összefüggő Jelenségcsoportot kell kiemelnünk. Az első: a világgazdasági körülmények a vártnál kedvezőtlenebbek, a külkereskedelmi cserearanyok a számítottnál rosszabbak. » korábbi elképzeléseinknél lassabban bővíthető a rubelelszámolású behozatal, rosi'ahbak a nem rubelelszámolású kivitel növelésének feltételei. A második: bár a rosszabbodó külgazdasági feltételek sürgetőbben követelték a gazdaságosság, a hatékonvság javítását, mindez lassabban javul a tervezettnél. A harmadik: a belföldi felhasználás — ezen be'ül a felhalmozás — nagymértékben meghaladja a tervezettet Az elvek — a gyakorlatban Hol tehetjük önmagunk a legtöbbet? Hol van tág és szabadabb tere a cselekvésnek? A nemzetközi politikai, katonai, gazdasági feltételek alakulása — bármenynyire munkálkodunk ezek javításán — jórészt függetlenek tőlünk, viszont jelentős a befolyásuk belső helyzetünkre. cselekvési lehetőségeinkre. A hatékonyság alacsony színvonaláért, a tervezettnél nagyobb belföldi felhasználásáért azonban már eNődiegesen ml vagvunk a felelősek. Le kell vonni a megfelelő következtetéseket abból, hogy a gazdaságirányítási gyakorlatban és a gazdasági döntésekben nem mindig érvényesültek az ötéve6 tervben megfogalmazott gazdaságpolitikai elvek, követelménvek. A gazdaságirányítás központi és helyi szervei a népgazdasági érdekek helyett sokszor még ma is elvtelenül és károsan képviselik, támogutjék a helyi, a területi, a ró:zérdekeket. Továbbra i6 erős az a törekvés, hogy minden ágazat és vállalat — függetlenül a tevékenység hatékonyságától — megéljen, sőt J6I éljen. A gazdaságirányítás tehát nem volt elég következetes, kisebb a becsülete a kezdeményező. öntevékeny, dinamikus magatartásnak, ós elmarad a büntetés, nincs megfelelő következménye a rossz, a korszerűtlen munkának. A tervezésnek is tartania kell a hátát. A gazdaságfejlesztési és életszínvonalnövelésl célkitűzéseket túlzottan optimista feltételekre építettük. Ami a szabályozást Illeti: a gazdasági sz.abálvozó rendszer még mindig nem közvetíti következetesen a gazdaságpolitikai követelményeket. nem sikerült a társadalmi tisztajövedelem egyensúlyi követelményeknek megfelelő elosztását biztosítani az állam és a vállalatok között. Visszautasítunk minden vallalatellenea hangulatszitást, de nem hallgathatjuk el, hogy a vállalati körben sem ismeretlen az a jelenség, hogy a vezetés energiájának jelentős részét nem a tartalékok maximális kihasználására, a rugalmasság megszerzésére és megszervezésére, a gazdaságosság növelésére fordította, hanem a különböző kedvezmények elérésére, a követelmények fellazítására törekedett. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk — és ez már nem vállalati hiba —, hogy ezek az úgynevezett akciók többnyire sikerrel jártak. Mi lett a következmény? A vállalati és a sze-. mélyi Jövedelmek alig utalnak a végzett munka eredményére. A teljesítményekhez képest Indokolatlanul nagyobb a vállalatok jövedelme, gyorsan nő a belföldi kereslet, és nem érvényesül a hatékonyabb gazdálkodásra, a termelési szerkezet átalakítására ösztönző gazdasági kényszer. Teljesen indokolt, hogy az Irányításban, a mindennapi gyakorlati munkában elsőbbséget adjunk a gazdasági egyensúly kérdéseinek, vagyis a minőségi és hatékonysági tényezők fokozott előtérbe állításával biztosítsuk népgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődését. Minden más feladatot ennek kell alárendelni. Ez az útia az V. ötéves tervben és általában a szocialista társadalom énitésében magunk elé kitűzött célok elérésének Erre hívta fel a figvelir.et a Központi Bizottság pártunk hatvanadik születésnapján ls. Az elhatározott változtatások és intézkedések munkánk minőségének gyors javítását szolgálják, így távlati fejlődésünk szempontjából szükséges. Szemléletünk megújításával Központi Bizottságunk, a kormány meghatározta az 1979. evi népgazdasági terv fő előirányzatait: a nemzeti jövedelem és a termelés 3—4 százalékos növekedését irányozzuk elő olvan szerkezetben, ami az export növekedését szolgálja, a külkereskedelemben javítanunk kell a kivitel összetételét, jövedelmezőségét, rugalmasabban kell alkalmazkodnunk a piaci feltételekhez. Szemléletünk megújításéra van szükség az 1979-es munkánál! Frissebben, korszerűbben kell gondolkodnunk. Széles körben él még az az elavult, idejétmúlt nézet, amely az előrehaladás döntő jellemzőjének a termelés mennviségi növekedésének ütemét tekinti, amely a ráfordítások es az eredmény viszonyától függetlenül a kapacitások maximális kihasználását tartja kívánatosnak. Magvarul: mindegy, hogy mibe kerül, csak termeljünk. Népgazdaságunknak azonban nem érdeke az olyan termelés, amelyre nincs fizetőképes kereslet, az olyan kapacitáskihasználás, amely veszteséget. és nem nyereséget termel. Nem érdekünk az olyan — úgymond: termelő tevékenység, amelv csekély gazdasági eredménnyel Jár, munkaerőt köt le. amit máshol nagvobb eredménnyel lehetne foglalkoztatni. 1979-ben a termelés olvan bővítésére, sőt ezen keresztül a már megszokott termelési folyamatok olyan részbeni megváltoztatására, átrendezésére van szükség, amelv egyensúlyi helyzetünk javítását, a gazdaságos, a terveinknek megfelelő kivilel fokozását, az importtal való ésszerű takarékosságot szolgálja. Mindez természetesen azt is biztosítja, hogy termelésünk a belföldi keresletet is kellő színvonalon elégíti ki. Az állami irányításnál és a vállalatoknál lépéseket teszünk annak érdekében, hogy csökkenjen a gazdaságtalan termelés, a szükségtelen vagy igen kis devizahozamé kivitel csökkenjen. A gazdaságosan értékesíthető termékek gyártását változatlanul erőteljesen, az eddigieknél gyorsabban indokolt bővíteni. A guzdaságl növekedés tervezett, viszonylag mérsékeltebb lendülete tehát egyáltalán nem Mentheti a gazriasugos tevékenyseg mérséklődését. A növekedés mértéke éppen az ezen a területen bekövetkező előrehaladás függvénye. Szervezettebb munkával A termelés hatékonyságának növelése a népgazdaság minden ágazatában alapvető követelmény. Egyik legfontosabb mód 1a a termelés szerkezetének átalakítása. Nem lehet elhanyagolni a hatékonyság javításának egyéb lehetőségeit sem. az anyagi eszközökkel és a munkaerővel való takarékosságot r > • A beruházások növekedésének korlátozása, a més építési feladatok mérsékelt növekedése általában csökkenti az építőipari szervezetekre gyakorolt külső nyomást. Idő és mód nyílik tehát itt is a munka szervezettebbe tételére, a gazdálkodás hiányosságainak felszámolására, vagy legalábbis csökkentesére, a minőség javítására, a munkafegyelem erősítésére. A mezőgazdaságban szintén elsőrendű feladat, hogy az anyagi eszközökkel eredményesebben gazdálkodjanak. Különösen a műtrágyák, növényvédő szerek, gépek, fehérjetakarmányok és általában a takarmányok felhasználását kell javítani. El kell érni. hogy a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás ugyanúgy növekedjék a mezőgazdaságban ls, mint ahogy a termelés emelkedik. Emellett a mezőgazdaságban is határozottabban kell változtatni a termelés szerkezetét, tekintettel az értékesítés feltételeire, ezen belül a külföldi eladási árak várható alakulására. A jövő évben sem lesz több munkáskéz, de a termelés alakulása ÚJ jelenségekkel járhat. A gazdaságtalan tevékenységek szűkülése, a termelés növekedésének mérsékeltebb üteme várhatóan erősíti a vállalatokon belüli és vállalatok közötti munkaerőmozgást. Sőt. az ipari és esetleg más vállalatok egvlkében-mósikában munkaerő szabadulhat fel. Fontos, hogv ezt a folyamatot előmozdítsuk, hogy másutt, például a kereskedelemben és a közlekedésben mérsékelni lehessen a létszámgondokat. A belső felhasználás öszszessége nem növekedik, de mert a felhalmozás területén, a beruházásoknál viszszaturtjuk a zabolátlanságot. és iénvegesen kisebb lesz a készletnövekedés, a másik területen az életszínvonal, a lakossági fogvasztás körében emelkedést tervezhetünk. Ebben is kifejezésre 1ut az a törekvésünk, hogy gazdasági munkánk megnehezedett feltételeit országunk lakossága elsősorban ne fogyasztóként, hanem a termelésben dolgozóként, a vállalati kollektíva tagjaként érzékelje. Ebben az utóbbi minőségben viszont az eddiginél erőteljesebben érezze, mivel a termelésben kell kibontakoztatni azokat a változásokat. amelyek az egyensúlyi helyzet javításához, az életszínvonal további növekedésének megalapozásához szükségesek. Az életkörülmények alakulása Az 1979-es terv a lakosság fogyasztásának az 1977 —78. évekénél némileg lassúbb, 2,5—3 százalékos, ehhez az egy főre jutó reáljövedelem 2 százalékos növekedését Irónvozza elő. Elsősorban a nomináljövedelmek növekedési üteme mérséklődik, az árak emelkedése alig lesz magasabb az ideinél. 1979. január l-től korábbi ígéretünknek megfelelően a régen megállapított és általában alacsony nyugdíjak emelésére kerül sor. Folytatjuk az életkörülmények javulását jelentősen befolyásoló infrastrukturális fejlesztéseket 1979-ben az öteves terv számításaiban szereplőnél valamivel több. mintegy 90 ezer lakás énül fel. Az óvodás korúak számának 5 százalékos növekedésével arányos fejlesztéseket valósítunk meg, így a jelenlegi ellátási szint nem romlik. Fontos feladat a lakossági áruellátás színvonalának fenntartása. Lehetőségeinkkel összhangban, ha szerénv mértékben ls. de Jövőre tovább emelkedik az életszínvonal. Szintén meg kell azonban mondani, hogy olvan körülmények között amikor a reáljövedelem, a reálbér országos átlagban szerény mértékben emelkedik, a családok egyes csoportjainál elkerülhetetlenül stagnálás vagy csökkenés következhet be. Változatlanul biztosítjuk azonban — ez életszínvonal politikánk alapvető vonása —, hogy az ötéves terv alatt minden társadalmi réteg életkörülményei érezhetően javuljanak. Továbbhaladásunk. legfontosabb gazdaságpolitikai eéllatnk elé-ése érdekében mindenekelőtt arra kell törekednünk. hogv azoknak a keresete a jelenlegi körülménvek között is érezhetően emelkedjék, akik jó munkájukkal kiemelkedően járulnak hozzá a néogazdasági gondjaink megoldásához. míg azoké, akik keveset tesznek a közös asztalra. kismértékben nőjön, vagy egyáltalán ne emelkedjen. A bél-szabályozásnál bevezetett szigorítások ezt az elvet szolgálják. Ezzel a közvélemény is egyetért. Magyarázkodások. kivételezések helyett fel kell számolnunk, a szocialista társadalom alapelvével, a munka szerinti elosztás elvével ellentétes egyenlősdit. bárkiről legyen is szó. Költekezés helyett... Ami a felhalmozást, ezen belül a beruházásokat illeti: ezek nagysága alig lesz nagyobb az 1978-asnál. a készletállomány sem növekedhet olyan mértékben, mint a nemzeti jövedelem. A túlzott készletezés felszámolását gazdaságirányításunknak határozott Intézkedésekkel kell elősegítenie. Ez megtörténik. A beruházásokkul kapcsolatban újra rá kell mutatnom, mint tavalv ls tettem, hogy természetesen nem vagyunk elvi ellenzői a fejlesztés bővülésének. De mindenkor számolni kell a népgazdaság teherbíró képességével, nem lehet mértéktelenül költekezni, mert amennyivel tülköltünk a beruházásra, annyival kevesebb jut az életszínvonal emelésére. Rá kell mutatnom, a pazarlás egy speciális formájára. Sokan azt hiszik, hogy a leghatékonyabb fejlesztés az, ha — függetlenül az árától, a kihasználást • a gazdaságos működtetés lehetőségétől eltekintve, a legfejlettebb technikát vezetjük be. Egyáltalán, ballábas az a felfogás, amely egyetlen receptjét ismeri a gazdálkodás. lényeges javításának, a fejlesztést. A lehetséges, okos és ügyes vezetés inkább gondol a jobb szervezésre. a meglevő kapacitások ésszerű átállítására, a célszerűbb kooperációra. 1979-ben, tekintettel a sok befejezetlen beruházásra, ezek befejezésére összpontosítunk. Nem indítunkújabb állami nagyberuházást. A vállalati beruházásoknál szintén a befejezésekre, főleg az exportképes árukat előállító kapacitások üzembe helyezésére kell a hangsúlyt helyezni. A vállalati beruházások naRVsága folyó áron az 1978-ashoz közelálló lehet. Ennek megfelelően folyamatosan csökkennek a vállalatok fuilesztési lehetőségei. Az úgynevezett célcsoportos beruházásokra fordított Összeg — a kórházfejlesztés, a vasútihálózat-fejlesztés. a járműbeszerzés kivételével — az eredetileg számítottnál valamivel mérsékeltebben nőhet. Nem értek egvet azzal a felfogással sem, hogy a beruházások növekedésének szabályozása gátolja a műszaki fejlődést, termelő berendezéseink korszerűsítését. Tények bizonyítják, hogv az a függés nagyon is távoli és mindenkor kismértékű volt. Azt kell elérni, hogy a termelő ágazatokban a beruházásokra rendelkezésre álló összes forrást hatékonyabban használjuk fel, ós valóban állítsuk a gazdaságos műszaki huladás szolgálalába. Et?ben van a 'korszerűsítés ígazl tartaléka. A gazdaságirányítás különösen fontos feladata lesz a» 1979. évi fejlődés állandó, beavatkozásra kész tievelésc. A kormány eltökelt szándéka, hogy amennyiben a tervezett úttól lényeges eltéréseket tapasztal, újabb, azonnali Intézkedésekkel tereli az Itt elhatározott iránvba a folyamatokat, hogy elérjük a legfontosabb gazdaságpolitikai célokat. Előrehaladásunk lehetőségei 1979. a VI. ötéves terv előkészítése szempontjából is nagv Jelentőségű, érzékeny év. 1979-ben kell kidolgoznunk az új terv koncepcióját, ezzel összehangoltan az ár- és szabálvozó rendszerben szükséges változtatásokat. A tervezhető elaondolásoli kialakítása már ebben aa cvben elkezdődött. Hozzáláttunk a különböző műszaki-gazdasági és gazdaságpolitikai részletek kidolgozásához, Az eddigi mérlegelések egyértelműen mutatják. hogv az 1979-es fejlődést. valamint a VI. ötéves tervidőszak tervezhető fejlődését gazdaságoolitikailag azonosnak kell tekinteni. Az egyensúlyi helyzetért még sokáig kell dolgoznunk, és addig csak mérsékeltebb lehet a gazdasági növekedés a termeiésfeilosztés. az életszfnvonul-enielkedés. Előrehaladásunk lehetőségei attól függnek, hogv gazdálkodásunk miiven gyorsan tud hatékonysággal bizonyítani a világgazdaság mai körülményei között is. milyen gyorsan korszerűsítjük a termelési szerkezetet, hogvan hasznosítjuk a KGST által nyújtott integrációs lehetőségeket. A minimum az, hogy 1979-ea népgazdaság! tervünket maradéktalanul megvalósítsak. Ez a terv reális és teljesíthető.