Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-21 / 300. szám

Cs®t3rt5!i, 1978. december 21. 3 Tanácskozik az §rszc$$yyíés (Gáspár Sándor Társadalmi is reális gással ráért Az 1979. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásának vitájában felszólalt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára is. Tisztelt Országgyűlés! Az 1979. évi tervben és a költségvetési javaslatban foglalt célokkal egyetértek. A kormány előterjesztése nyíltan beszél fejlődésünkről. Eredményeinkről ugyanúgy, mint gondjainkról. így van ez rendjén. Hiszen az újabb eredmények elérése és a meglevő gondok megoldása nemcsak a kormányzati szerVek, és nemcsak a gazdasági vezetők ügye, hanem valamennyiünké, egész népünké. Népgazdaságunk eredményei jelentősek. Gazdaságunk erős. Mégsem lesz könnyű az 1979. évre kitűzött célokat megvalósítani. A képviselőtársak jól tudják: az a megállapítás, hogy „nem lesz könnyű", évtizedek óta mindig jelen van, amikor feladatainkról beszélünk. És helyes, hogy jelen van. Mert gazdálkodni, jól gazdálkodni mindig nehéz. Még szocialista viszonyok között is. A szocialista társadalom építésében minden területen előbbre akarunk jutni. Arányos és harmonikus fejlődést akarunk továbbra is a társadalom építésében. De ebhez elsősorban a gazdaság terén kell biztosítanunk az alapokat. Ez pedig a mainál magasabb színvonalú irányító és gyakorlati végrehajtó munkát követel. Most az ipari termelés növekedése kicsit visszafogott Ennek természetes magyarázata, hogy a gazdasági fejlődés nagy eredményeinek létrehozása során kiindulópontunk nemcsak közgazdasági, hanem elsősortan politikai volt. Akkor az volt a cél, hogy mindenki számára munkahelyet teremtsünk. Ez a munkáshatalom elévülhetetlen érdeme, nagy történelmi cselekedete volt. A gazdaság fejlesztése terén tehát eddig is azt tettük, amit kellett Természetes azonban, hogy gazdasáf

unkát állandóan fejleszteni s tökéletesíteni kelL Ds most már elsősorban nem mennyiségileg. Ebben van a visszafogottabb fejlődés magyarázata, többek között. A munkahely becsületéért Most az a feladat, hogyan lehet emelni a gazdálkodás, a termelékenység színvonalát, hogyan lehet takarékosabban, fegyelmezettebben dolgozni. Az ipar mennyiségi fejlesztésének természetes velejárója volt — de tervező munkánk gyengesége is —, hogy több ma a munkahely, mint a munkaerő. Most az a törekvésünk, hogy ezen a helyzeten is változtassunk. Ezzel erősítjük, növeljük a munkahely becsületét is. Más szóval, most megint azt kell tennünk, amire a helyzet, a társadalom igénye, a dolgozók szükségleteinek kielégítése kötelez bennünket. Sok a tennivaló. Ezért nagyon határozottan emelnünk kell a követelményeket mindenütt és mindenki munkája iránt. Változtatnunk kell azon, ami változást igényel. Ehhez nagy segítség, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának legutóbbi ülése eddigi eredményeinkre építve, és gondjainkat számba véve. reál!san meghatározta fejlődésünk jövő évi irányát és a végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket Van mire építenünk. A gazdálkodás számunkra nem valami rejtélyes, tőlünk független, rajtunk kívül áiló folyamat. A szocialista társadalom egyik nagy előnye éppen abban rejlik, hogy lehetővé teszi a gazdaság tervszerű irányítását. Ez igen nagy felelősséget jelent .mindannyiunk számára. Ahhoz, hogy 1979-es céljainkat megvalósítsuk, másképpen, íob'oan kell dolgozni, mint jelenleg. Ez nem lehet senki számára sem „akarom, vagy nem akarom" kérdése. E őrelátáscal, megfontoltsággal Hitelből sem egy vállalat, sem egy ország nem élhet tartósan. Ügy kell felhasználnunk a beruházási, a fejlesztési összegeket, hogy valóban nagyobb hatékonyságot, jobb minőséget eredményezzen a fejlesztés, és népgazdaságunk így fejlődjön. Sarkalatos pontja további fejlődésünknek, hogy a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek között jobb összhangot teremtsünk. A fejlődés, az élet szüntelenül termeli a konfliktusokat, a gondokat. Ez természetes. Az viszont nem természetes, ha e konfliktusokból fakadó feszültségeket nem ismerjük fel, vagy lassan és vontatottan oldjuk meg őket. Semmiféle szabályozási rendszer e konfliktusokat automatikusan nem oldja fel. De a szabályozó rendszernek a mindenkori adott helyzethez igazítása, korszerűsítése elősegíti a vállalati és népgazdasági tisztánlást Ezért a tervezett és részben már végrehajtott változásokkal egyet kell érteni. Még akkor is, ha tudjuk, hogy azok az üzemek, a gazdálkodó egységek jelentős részében kemény feladatok elé állítják a munkást, a vezetést, a vállalatok kollektíváját. Jól ismert, hogy a vezetői munkának is vannak normái. Elengedhetetlen követelmény, hogy a vezető jól végezze el a munkáját. Tudjon úgy irányítani, hogy az ügyet előbbre vigye azon a helyen, ahol dolgozik. Teremtsen olyan légkört, hogy mindenki szívesen dolgozzék. Merjen és tudjon rendet és fegyelmet tartani. A jó munka elemi feltétele, hogy érezni lehessen: van követelmény, van elismerés, de — szükség esetén — van felelősségre vonás is. Ne vegye senki személyes sértésnek, ha munkájának színvonalát mindezt figyelembe véve ítélik meg. Minden szinten van javítani- és változtatni-, vagy eldöntenivaló. Senki sem háríthatja másra a felelősséget saját kötelezettségeinek elhanyagolásáért. Szabályozási rendszerünk ebben segít, de meg kell tanulni mindenütt időben és megfelelő módon igent vagy nemet mondani. Azok a tennivalók, amelyeket az 1979. évi terv- és költségvetési javas'.at tartalmaz, reálisak. Megvalósításukhoz megfontoltságra, rendszerességre, konstruktív cselekvésre van szükség. Gazdasági feladataink következetes megválósítása senkit nem menthet fel az élet- és munkakörülmények javításával, a munkahelyi biztonság és az üzemi demokrácia erősítésével, a munkahelyi légkör fejlesztésé.el való állandó foglalkozás alól. Javuló gazdálkodás, fejlődő életszínvonal Az életszínvonal 1979-ben is tovább fejlődik. Szerényebben ugyan, ele fejlődik, növekszik a reálbér, a reáljövedelem. Korábbi törekvéseinknek megfelelően a bérek az eddiginél jobban kell hogy kötődjenek a teljesítményhez. A nyereség pedig a vállalatok és üzemek jövedelmezőségéhez. A dolgozók szükségleteinek fokozott kielégítése attól függ, mennyire erős, szilárd a népgazdaság, mennyire gyarapodik gazdasági erőnk. Csakis a termelőmunka, csakis az erős népgazdaság biztosíthatja a jelenlegi életszínvonal megtartását és rendszeres emelkedését, a felhalmozás, az elosztás bővülő lehetőségeit. A mi társadalmunkban a bérből és fizetésből élők élvezik gazdálkodásunk, munkánk minden eredményét. De ha nem kielégítő ez a gazdálkodás, ha nem javulnak a termelés legfontosabb mutatói, ha a munka és a fegyelem kifogásolható, akkor mindennek a hátrányát is mindenki érzékeli. Ezért tartják a dolgozók saját ügyüknek a célok elhatározását és a célok megvalósítását Minden kérdés: hözügy Becsüljük meg jobban a jól dolgozó munkást, a szocialista brigádok mozgalmát, a közösségért cselekvő embert, a tanuló embert. Szocialista fejlődésünk jelenlegi időszaka minden eddiginél jobban megköveteli, hogy a munkahelyeken, az üzemekben, a gyárakban, a hivatalokban minden kis és nagy kérdést közüggyé tegyünk. Az a vezetés érdemli meg a szocialista jelzőt, amely ki tudja váltani a dolgozó kollektívák érdeklődését a vállalat a társadalom ügyei iránt, és képes a dolgozók aktivitását a jól átgondolt, világosan kijelölt feladatok megoldására összpontosítani. Ahhoz, hogy az egyén saját ügyének tekintse a társadalom ügyét, nap nap után tapasztalnia kell, hogy ő sem marad magára gondjaival. Ehhez tovább kell javítani a gondoskodást a dolgozókról, az egyes emberek ügyeivel, problémáival való törődést is. A mi népgazdaságunk egészséges. Megfelel a társadalmi fejlődés mai színvonalának. Ki tudja már elégíteni a legfontosabb társadalmi követelményeket, de mindezzel együtt ez a népgazdaság — mint egész társadalmunk — még fiatal. Még nincs ereje teljében. Ne kérjük tehát számon tőle az érett kor minőségét, teljesítőképességét. Munkánk eredményeit számba véve örülünk és büszkék vagyunk, a jövőbe nézve pedig optimisták, mert céljaink helyesek, és vannak eszközeink a megvalósításra. Jogos ez az optimizmus, mert: rendelkezünk tapasztalt munkássággal, parasztsággal és értelmiséggel, amely képes a feladatok megoldására; képesek vagyunk minden nehézség leküzdésére; képesek vagyunk a dolgozókat saját céljaik érdekében mozgósítani; pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt lenini elveken nyugvó politikája pedig lehetőséget ad, feltételt teremt minden építő erő öszszefogására — zárta beszédét Gáspár Sándor. távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára táviratban köszöntötte Leonyid Drezsnysvet, az SZKP Központi Bizottságának f. titkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét abból az alkalomból, hegy születésnapján a Szovjetunió Hőse A'-anv Csillagával és Leninrenddel tüntették ki. (MTI) SR Reális célok a szövetkezeti parasztság előtt Tegnap délelőtt tartotta . küld öttközgyűlését Szegeden, i a Tisza-szálló koncerüerméjben a Csongrád megyei MeI zőgazdacági Szövetkezetek Szövetsége. A termelőszövetkezeti, szakszövetkezeti, küldöttek és a társulások küldöttei írásban megkapták korábban a szövetség ajánlását az MSZMP Központi Bizottsága 1978. március 15-i határozatából adódó mezőgazdasági szövetkezeti és szövetségi feladatok megvalósítására. Az írásbeli beszámolót korábban a TESZÖV elnöksége i.s megtárgyalta, s változtatásokkal, a küldöttközgyűlés elé terjesztette, j Ábrahám Vince, a területi ; szövetség titkárának elnökletével tanácskozott a testü'et. ! Molnár Lajos a m<"rvei pórt|vb tagja, a TESZÖV e'nöke fűzött szóbeli kiegészítőt a 1 nanireh'ti ponthoz. I Az e'őteri aratott anyagok, is a kibontakozó vita egyértelművé tette, hogy az országosan elismert gazdasági előrehaladáshoz megyénk mezőgazdasági üzemei, a termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek és háztáti gazdaságok egyaránt hozzájárultak. A megye területi arányánál lényegesen nagyobb súlyt képvisel az ország élelmiszerellátásában, az exportfeladatok teljesítésében. Javult a gazdálkodás, a nagyüzemek alkalmazzák a korszerű technikát, s lehetővé tették az újabb és újabb technológia széles körű alkalmazását. Az eredmények mellett néhány elgondolkoztató jelenségre is felhívták a figyelmet, így az onlimális, hosszú távra is hatékony termelési irány kialakítását megnehezítette a közgazdasági szabályozók gyakori módosítása. A különböző gazdasági együttműködésekben, termelési rendszerekben rejlő tartalékokat nem sikerült a kívánt mértékben kihasználni stb. Szigorúbb közgazdasági feltételek mellett és szabályozók alkalmazásával kell a jövőben boldogulni. Papdi József, a megye! pártbizottság osztályvezetője a gazdálkodás felelősségére hívta fel a figyelmet, az erkölcsi, anyagi megbecsülésre, s nem utolsósorban arra, hogy ez a program tulajdonképpen nemcsak egv évet ölel fel, hanem hosszú távra is irányadó. Dr. Borús Gyula, a MÉM főosztályvezető-helyettese részletesen elemezte azokat a jelenségeket, emeÍrekkel a szövetkezeti gazdálkodásnak a jövőben számolni kell. A tanácskozás munkájában részt vett Berta István, a városi pártbizottság titkára. Szilágyi Ernő. a megyei tanács osztályvezetője és Varga Ernő, a TOT főtanácsosa. Január l-től felemelik az alacsony nyugdíjakát 1S79. január l-től — a rendszeres' 'évi rijaigdíjkiegészítésen túl — felemelik azala! crony összegű nyugdíjakat, a J nyugdíjak és járadékok al; só határát — erről hozott í határozatot a Minisztertaj nács, a SZOT pedig kidolI gozta az emelés végrehajI fásának részletes szabályai it. Az intézkedés ' több mint j 1 millió 300 ezer nyugdíi jast érint, számukra az emelés összesen évi 1,8 milliárd forint többletbevételt jelent. Különböző mértékű emelés azoknak jár, akiknek a nyugdíját 1959. január l-e előtt állapították meg, az 1959. január 1. és 1970. december 31. között megállapított nyugdíjak közül pedig azokat emelik, amelyeknek a havi összege nem éri el az 1800 forintot. A munkásalkalmazotti (ipari szövetkezeti), 1951. október l-e előtti jogszabályok alapján megállapított saját jogú öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjakat havi 400 forinttal, az évenkénti rendszeres emeléssel együtt legalább havi 470 forinttal emelik, tekintet nélkül a nyugdíj összeg nagyságára. Azok pedig, akiknek a nyugdíját az 1954. október l-e és 1958. december 31-e közötti jogszabályok szerint állapították meg — ugyancsak a jelenlegi összegtől függetlenül — havi 300 forinttal, az évenkénti rendszeres emeléssel együtt legalább havi 370 forinttal többet kapnak. Az 1959. január 1. és 1970. december 31. között megállapított nyugdíjak közül azokat emelik, amelyek nem érik cl az 1800 forintot. Ezek a nyugdíjasok havonta 100 forinttal kapnak többet, de a felemelt öss-eg nem lehet magasabb 1800 forintnál. Ehhez jár még a havi 70 forint rendszeres emrtéri PsrAz a nyugdíjas tehát, aki nak a járandósága jelenleg a h-vi 1700 forintot nem haladja meg, összesen havi 170 forint emelést kap. A megállapítás időportiétói függetlenül havi 100 forinttal — a havi 70 forint rendszeres emeléssel együtt havi 170 forinttal — emelkednek a nyugdíjak legkisebb összegei. Ennek megfelelően a minimális nyugdíjak ' a következők: öregségi nyugdíj: hr.vi 1310 forint: rokkantsági nyugdíj a III. rokkantsági csoportban havi 1310, a II. csoportban 1340, az I. rokkantsági csoportban pedig havi 1370 forint. A baleseti rokkantsági nyugdíj a III. rokkantsági csoportban havi 1350, a II. csoportban 1400, az első csoportban pedig havi 1450 forint. összegre való tekintet nélkül havi 100 forinttal, illetve a rendszeres emeléssel együtt 170 forinttal emelkednek az 1959. január l-e előtt megállapított özvegyi, szülői nyugdíjak és árvaellátások, továbbá az e jogszabályok alapján megállapított öregségi, rokkantsági és baleseti-rokkantsápi nyugdíjban részesült nyugdíjas 1958. december 31ét követő elhalálozása ecetén járó özvegyi, szülői nyugdijak és árvaellátások. Havi 80 forinttal, legfeljebb azonban 1800 forintra emelkednek az 1959. január l-től érvényben volt jogszabályok alapján az 1971. előtt megállapított, 1800 forintnál kisebb özvegyi, szülői nyugdíjak és árvaellátások. Az így felemelt öszszeghez itt is jár a rendszeres 70 forintos emelés Száz forinttal emelkednek — a megállapítás időpontjától függetlenül — a hozzátartozói nyugellátások legkisebb összegei, s ehhez is jár további 70 forint. Ennek megfelelően a legkisebb összegek a következők: az özvegyi, a szülői nyugdíj és a szülőtlen árvát megillető árvaellátás havi 1110 forint, az árvaellátás havi 910 forint. A mezőgazdasági szövetkezeti sajátjogú öregségi és rokkantsági nyugdíjak közül azokét, amelyeket 1967. január l-e előtt állapítottak meg, havi 300, a rendszeres emeléssel együtt tehát legalább havi 370 forinttal emelik; 100 forinttal nőnek azok a mezőgazdasági szövetkezeti öregségi, rokkantsági és balesetirokkantsági nyugdíjak, amelyeket 1967. január 1. és 1970. december 31. között állapítottak meg és nem érik- el az 1800 forintot. Az így felemelt ellátás nem lépheti túl az 1800 forintot. de a további havi 70 forint itt is jár. A mezőgazdasági szövetkezeti nyugdíjasok legkisebb nyugdíjai is 100 forinttal, illetve a rendszeres emeléssel együtt 170 forinttal nőnek. így a legalacsonyabb öregségi nyugdíj havi 1210, a rokkantsági nyugdíj a III. csoportban havi 1210, a második csoportban 1240, az első csoportban pedig 1270 forint lesz. Az öregségi és a rokkantsági nyugidíjak legkisebb összege azonos a munkásalkalmazotti legkisebb öszszeggel, ha a mezőgazdasági szövetkezeti tag, illetve volt szövetkezeti tag a nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt — például az öre.tségi nyugdíjhoz legalább 10 évet — munkásként vagy alkalmazottként szerezte meg. A jogszabály intézkedik a mezőgazdasági szövetkezeti tagok hozzátartozóinak nyugellátásáról, a mezőgazdasági szövetkezeti járadék, a kisipari, a magánkereskedői nyugellátás, a hadigondozási ellátások és a rendszeres (nyugdíjjeHegű) szociális segélyek emeléséről is. Intézkedik arról is, hogy havi 100 forinttal — a rendszeres emeléssel együtt 170 forinttal — növelni kell azt az összeghatárt, ameddig a saját jogú nyugdíj és az özvegyi nyugdíja együttesen folyósítható. Ennek megfelelően 1979. januáritól a sajátjogú és az özvegvi nvu"díj együttesen havi 1600 forintig folyósítható. Eddig ez az összeghatár havi 1430 forint volt. Az eme'és-ket az illetékes snervek hivata'ból hajtják végre, azt külön kérni nem ke'l. Januárban a szokásos időpontban már a magasabb nyugdíjat kézbesítik az ér ntetteknek, mégpedig a rendszeres 2 fázs'á-'-os. de legalább havi 70 forint emeléssel együtt. (MTI) < A