Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-21 / 300. szám

68. évfolyam 300 szám 1978. december 2'., csütörtök Ara: 80 fillér Szerdán délelőtt lt-kor a Parlamentben megnyílt az országgyűlés téli ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjak Jelen voltak a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Megemlékezett dr. Orbán Lászlóról, az őszi ülésszak óta elhunyt országgyűlési képviselőről, akinek élete már ifjú korától össszeforrt a szocializmusért, az emberek boldogulásáért vívott küzdelemmel. Apró Antal javaslatára az országgyűlés néma felállással adózott dr. Orbán László emlékének, érdemeit pedig jegyzőkönyvben örökítette meg. Apró Antal ezt kővetően bejelentette, hogy az Elnöki Tanács — az alkotmány rendelkezésének megfelelően — bemutatta az országgyűlésnek 9 legutóbbi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeleteiről szóló jelentéit A jelentést az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Törvényhozásunk elnöke arról is tájékoztatja a képviselőket, hoev a Minisztertanács megbízásából Faluvégi Lajos pénzügyminiszter benyújtotta a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot, dr. Marleója Imre igazságügy-miniszter pedig a büntető tőrvénykönyvről szóló törvényjavaslatot. Az országgyűlés ezt kővetően elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. 1. A Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetéséről szóló törvényiavaslat. 1. A büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslat. 3. Interpellációk. Ezu'án, a napirendnek meg'elelően, megkezdődött a jövő évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Elsőként Faluvégi Lajos pénzügyminiszter emelkedett szólásra. (A vénzügyminiszter expozéját külön ismertetjük.) Ezután megkezdődött a törvényjavaslat vitája. Bognár József, a törvényjavaslat bizottsági előadója elmondta: valamennyi, a korábbi bizottsági üléseken felszólaló képviselő hangsúlyozta, hogy az új gazdaságpolitikai koncepció megértésével és helyes alkalmazásaval a különböző gazda-ági és nem gazdasági ágazatok alapvető feladatai megoldhatók. A koncen-ió megértésének és helyes értelmezésének szüksígeos égére rámutatva a bizottsági tagok k'emelték. hogy a tartalékok feltárása csak ebben az új fel'ogásban lehet-Az ugyanis, hogy mit tekinthetünk adott esetben még, vagv már tartaléknak, a gazdaságpolitikái helyzet függvénye. Ugyanakkor gyökeresen szakítani kell a mennyiségi szemléletmód automatizmusával és beidegzett reflexeivel ahhoz, hogy az. új helyaetbea «£ tudjunk iga-. zodni. Ezért a változó feladatokra é6 szükségletekre kell koncentrálni a cselekvést. Ebben az értelemben mondották a felszólalók, hogy az új helyzet megértésével és az abból eredő következmények bátor levonásával még jelentős tartalékok állnak rendelkezésünkre. Az országgyűlés bizottságai nevében az 1979-re szóló költségvetés elfogadását javasolta. A vitában a továbbiakban felszólaltak: dr. Gajdócsi István (Bács-Kiskun megye), Bognár Rezső (Hajdú-Bihar megye), Kasó József (Baranya megye). Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke (beszédét lapunk 2. oldalán ismertetjük), Forgony László (Borsod megye), Radnóti László (Somogy megye), Gajdos János (Nógrád megye), Csillik András (Budapest), Gáspár Sándor (Pest megye), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára (beszédét lapunk 3. oldalán közöliük), dr. Szentkereszty Tamás (Békés megye), Rubóczki Istvánné (SzabolcsSzatmár megye), Jávorkai István (Komárom megye), Legény Béláné (Szolnok megye). Ezzel az országgyűlés téli ülésszakának első napja — amelyen az elnöki posztot felváltva töltötte be Apró Antal, Péter János és Raffai Sarolta — véget ért. A képviselők ma, csütörtökön az 1979. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat vitájával folytatják munkájukat Az 1979. évi terv fő célja: a népgazdaság egyensúlyának javítása Faluvégi Lajos expozéja Költségvetési expozéjában Faluvégi Lajos pénzügyminiszter mindenekelőtt megállapította: Az 1979. évi népgazdasági terv fő célja a népgazdaság egyensúlyának javítása. A gazdasági egyensúly fokozatos elérésének útjára csakis úgy léphetünk, ha mérséklődik a növekedés üteme, mindamellett erőteljesebben kibontakoznak az intenzív gazdasági fejlődés jegyei; ha a hatékonyság és a növekedési ütem új, kölcsönös egymásra hatása alakul ki. Adatok a tervből A termelésnek és a nemzeti jövedelemnek az 1978. évinél mérsékeltebb. 3—4 százalékos — ezen belül az ipar termelésének mintegy 4, a mezőgazdaságénak 3—3,5, az építési-szerelési teljesítménynek pedig 1 százalékos — növekedésével számolunk. A gazdasági egyensúly akkor javulhat ha a mérsékeltebb növekedés mellett a gazdaságos kivitel erősen bővül, egyszersmind a behozatal növekedésének üteme csökken, vagyis kevesebb külső forrást veszünk igénybe. Ezen belül a KGST-országokkal folytatott külkereskedelmi forgalmat a hosszú távú államközi szerződ esekben foglaltaknak megfelelően irányoztuk elő úgy, hogy a kivitel a behozatal növelésének lehetőségeihez igazodjon. A belföldi félhasznál ásnak erőnkön felüli fokozását nem folytathatjuk. Ezért a jövő évben a fogyasztás csak kevéssel növekedhet s a felhalmozásnak csökkennie kell. A lakosság fogyasztása 2,5—3 százalékkal bővülhet Az egy lakosra jutó nomináljövedelem átlagosan 7 százalékkal. a fogyasztói árszínvonal 4.7—4,9 százalékkal lesz magasabb. A fogyasztói árszínvonal emelkedésében — mint a korábbi években — hatósági áremeléseknek és piaci tényezőknek egyaránt szerepe lesz. Az egy főre jutó reáljövedelem végül is mintegy 2 százalékkal nő. Az életkörülményekben mindinkább meghatározó a jó áruellátás, a szélesebb áruválaszték. Nemcsak a kereskedelemnek, hanem a termelővállalatoknak is sok a tennivalójuk abban, hogy az áruellátásban az elért színvonal fennmaradjon. Föltesszük: társadalmunk minden rétegének egyetértésével találkozik az a költségvetési előirányzat amely lehetővé teszi, hogy fölemeljük a régen megállapított alacsony nyugdíjakat, s cóltal enyhítsük egy társadalmi gondunkat. A Szakszervezetek Országos Tanácsának javaslatait is figyelembe véve, január elsejétől havi 400 forinttal emeljük az 1954 előtt, 300 forinttal az 1934 és 59. között valamint 100 forinttal az 1960—1971. között megállapított — 1700 forint alatti — saját jogú nyugdíjakat. Kiegészítjük az özvegyi ellátást is. 100 forinttal emeljük a nyugdijak alsó határát, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti járadékot és a szociális ellátást. Havi 500 forintra egészítjük ki a házastársi pótlékot Ezek az intézkedések 1 millió 300 ezer nyugdíjasnak a jövedelmét növelik, együttesen 1 milliárd 800 millió forinttal. Ezenkívül ebben az évben is emeljük a szokásos arányban, de legalább 70 forinttal mindenkinek a nyugdíját, az előbbiekben már említettekét is. Ez átlagosan 4,8 százalékos emelést jelent, és további 1 milliárd 700 millió forintot. A végső felhasználás másik tág köre, a felhalmozás, az elmúlt években nagyon gyorsan bővült, jócskán túllépve az V. ötéves terv első három évére számítottat A növekedést átmenetileg meg kel! állítani. Beruházásra ilyenformán összesen 204— 206 milliárd forintot fordíthatunk. Beruházásunk 1970ben — bár az ez évinél alig nagyobb — így is kereken 20 milliárd forinttál haladia meg a középtávú terv időarányos .előirányzatát Ez pénzügyi szempontból lehetővé teszi, hogy a már megkezdett beruházások tervszerűen megvalósuljanak. Az új kezdések elé azonban korlátosat állít A felhalmozás egésze akkor csökkenhet, ha a készletnövekedés az ez évinél sokkal kisebb lesz. Míg 1978-ban a nettó nemzeti termelés minden 100 forintjához 6—7 forint készletfelhalmozás tartozott, jövőre ennek 3—4 forintra kell csökkennie. Ez a tervnek egyik kénves pontja, és kemény feladat, amelynek a megvalósításáért hitelezési gyakorlatunkban és a vállalati gazdálkodásban folyamatos intézkedések és erőfeszítések teendők! Közg 'zdasági eszközökkel A népgazdasági tervben és az előterjesztett állami költségvetésben arra törekedtünk, hogy az irányítás elsősorban közgazdasági eszközökkel befolyásolja, de ahol szükséges, ott határozott és egyértelmű fellépéssel kügazítsa a gazdasági folyamatokat. Azt tartottuk szem előtt, hogy a felügyeleti szerveknek a vállalati munkába való gyakori, aprólékos beavatkozása sokat ronthat; a vállalati stratégia konzultatív jellecű megerősítése viszont sokat segíthet abban, hogy a váüa'atok és felügyeleti szerveik kap"so'=ta gazdasági és társad-'mi követelménveknek megfelelő tartalmat kapjon. Amellett, hogy módosítottuk a vállalati tevékenységet befolyásoló gazdasági szabályozó eszközöket, a közvetlen állami döntéseket is szigorítottuk. Ezeknek a változtatásoknak általános céljai a következők: — A vásárlóerőt úgy szabályozzuk, hogy a felhalmozás és a fogyasztás tervszerűen a'akuljon, a vállalati jövedelmek kerüljenek jobban összhangba a valóságos eredményekkel és teljesítményekkel,' és az befolyásolja á váílaláti bérpolitikát; — a megváltozott gazdasági feltételeket, az erőforrások valóságos költségeit a vállalatok jobban érzékeljék, mint eddig; — végül: a nem gazdasá-, gos tevékenységet határozottabban szorítsuk vissza, hogy ezáltal — és ez a lényeg — a jól dolgozó vállalatok gyorsabb fejlesztéséhez erőforrások szabaduljanak feL A jövő esztendőben 90 ezer lakást kívánunk megépíteni állami és magánerőből. Ennek pénzügyi forrása 24 milliárd forintot meghaladóan az állami költségvetés, 14—15 milliárd építési hitelt adunk a lakossági betétekből, és 11 —12 milliárdot az építő családok fedeznek. Az országgyűlési bizottság ajánlásával egybehangzóan az ez évinél 15 százalékkal nagyobb öszszeggel rendelkeznek a tanácsok arra a cé'ra, hogy a lakásokat felújítsák és fenntartsák. A költségvetés kiadásaiból 40 százalékot, 164,3 milliárd forintot az úgynevezett társadalmi közkiadásokra, azaz a költségvetési intézmények fenntartására és bővítésére, s a társadalombiztosítási kiadásaira fordítunk. A népgazdaság helyzete szükségessé tette, hogy a társadalmi közkiadások növekedésének üteme a korábbi évekénél mérsékeltebb legyen. Ebből azért elláthatók a legfőbb fel adatok, fenntarthatók, működtethetők a költségvetési intézmények, de további fejlesztés csak fokozatosan, mértéktartó ráfordításokkal és megfontolt sorrendben valósítható meg. Minden bizonnyal ezzel az irányzattal néhány évig meg kell barátkozni ezen a területen. A pénzügyminiszter ismertette a költségvetés egészségügyi, kulturális, oktatási, kommunális stb. célokra fordítható kiadási terveit. Gazdaságunk kívánatos egyensúlyi állapota nem érhető el rövid idő alatt, a minőséai fejlődés követelményei tartósak, feladataink megnőttek. Níiichvő , k öve te lm ények A vezetésnek olyan feltételeket kell teremtenie mínder nütt. amely lehetővé teszi, hogy a dolgozó kollektívák minden tagja tevékenyen hozzájárulhasson a gazdáikot dás hatékonyságának a javításához! Ennek fontos eszköze a munka verseny-mozgalom, az újítómozgalom és mindenekelőtt a munkaidőalap jobb kihasználása. Felelős és biztató az a felhívás, amelyet a SZOT és a KISZ bocsátott közre az elmúlt napokban a munkaversenymozgalom 1979. évi folytatására, mert ennek zászlóján most már a „hatékonvság és a minőség" a lelkesítő jelszó. Az irányítás — minden szintjén — legyen következetesebb az elvek betartásában! Bátorítsuk és erősítsük azokat, akik maguk is megmutatják a készséget és erőt, hozzájárulnak afc új követelmények teljesítéséhez. A társadalmi környezet, a közvélemény aktívan támogassa az olyan értekrend kialakulását, megerősödését, amely a megnövekedett követelmények teljesítésére ösztönöz A közgondolkodás és a cselekvés horizontját ki kel! tágítani. Olyan társadalmi közegre van szükség, amelyben mindenki megismerheti és megértheti a változó viszonyokat, és azt becsülik meg, azt támogatják, aki gazdaságosan és tisztességesen dolgozik, s azt marasztalják el, akinek a munkája nem kie'égítő, nem hasznos. Ezt az értékrendet ke'! érvényesíteni rangtól és beosztástól függetlenül mindenkire, termelésben, s'olgáltatíshan és igazgatásban dolgozókra, egyenekre, munkásközösségekre és alkotóműhelyekre egyaránt Tőlünk, egesz társadalmunktól függ. hogv céljaink eléréseben meddig jutunk előre a jövő esztendőben. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!