Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-17 / 297. szám

K. Szabó Sándor Megnyúlnak az ember napjai — Vitatkozom a sorozatukkal... — Amennyiben? — A mi cégünknél ezer fizikai munkás dolgozik és csak egy iizemegységvezető területi főmérnök. — El tudna képzelni egy ezer részből álló irterjúsorozatot? — Nem, de szívesen ajánlok egy sor kitűnő kollektívát. Róluk írjon. — Róluk ls írunk. — Hol kezdjük? — Az elején. Hogyan került az •lajiparba ? — Kishiján belefulladtam egy olyan tóba, amely kísérleti olajfúrás után keletkezett... — Ez hol volt? — A szülővárosomban, Karcagon. — A neve előtti K. azt jelenti ezek szerint, karcagi? — Az apámtól úgy tudom nem, £unt jelent Egyébként ettől az előnévtől egy adminisztratív tévedés meg is fosztott. Amikor megnősültem, elfelejtették a nevem elé írni. Persze mindenki úgy ismer; K. Szabó Sándor. — Karcagot úgyis nevezik; a Kunság fővárosa... Visszajár néha? — Igen. Az édesanyám ott él ma is. öt szoktuk meglátogatni • testvérekkel. — Hányan vannak? — Két lány, hat fiú. Ön a hetedik gyerek vagyok. Anyám nagy áldozatok árán nevelt bennünket Amikor én hatéves lettem. apám akkor halt meg egy baleset következtében, s nemsokára jött a háború. — Nagy volt a család, hányan tudtak tanulni? . — Diplomát egyedül én szereztem. A többiek szakmákat tanultak. — Mint a mesében... A hetedik gyerek! — Nem hiszem. Ez alkati dolog, én magammal nagyon szigorú vagyok. — És másokkal? Következik ebből: igen. — Hány órát dolgozik naponta? — Nézze, aki az óráját nézi, ez nem ér rá dolgozni. Ha problémák adódnak, megnyúlnak az •mber napjai. — És sűrűn adódnak? — Ahogy nagykorúsodik az Iparág, annál kevésbé. % — Önök kutatófúrásokat csinálnak, ezekben lehet tévedni, égy gondolom. — Ebben az esztendőben ötvenhat kutat fúrtunk. Mindössze egyetlen a meddő közülük. — Belelátnak a földbe? — Bele. — Egy, az iparághoz nem értő embernek nehéz ezt elképzelni, elmagyarázni, hogyan dolgoznak ... — Közösen a geológusokkal. — És ők hogyan vallatják a föld mélyét? — Kisebbfajta földrengéseket 06inálnak- A visszaverődő hullámok kirajzolják nekünk a lenti rétegeket. — És a városok közelében? — Ott nem lehet robbantással „földrengést" okozni, veszélyes volna. Vibrációs berendezéseket használunk. — Kilométeres mélységekbe túrnak le... — Mondom a rekordokat: a világcsúcs 9300 méter, amerikai olajfúrók érték el, az Európacsúcsot az NDK szakemberei tartják 8200 méterrel. Ezt a kutat nemrégiben láttam is. — A hazai rekord? — 5845 méter. — Hol? —- Vásárhely közelében fúrták. — Hallani ilyesmit is: ferdefúrás ... Mj az, hogyan csinálják? — A mi legnagyobb ilyen munkánk adatait mondom. Háromezer méterre fúrtunk, a fúrásponttól 1290 méter távolságra. Sikerült! — A hangjából büszkeséget — Van is benne egy harminc méteres sugarú körbe Kellett beletalálnunk. — Az olajbányászatot szép szakmának tartják... — Az is. De nagyon nehéz szakma. — És a pénz? — Ezt a munkát meg kell fizetni! — Meg is tudják? — Fontos dolgot mondott. Nekem munkahelyi vezetőként sokkal inkább van lehetőségem fegyelmezni, mint jutalmazni, s ebben ellentmondást is látok. A következő évtől átszervezik a céget, üzemből vállalat leszünk ... — Növekszik tehát az apparátus... — 1978-at írunk, ezt ma nem lehet megcsinálni, nem is fogjuk. Nagyobb önállóságot kapunk, de nem nagyobb adminisztratív apparátust . — Elterjedt Szegeden a monda. Az NKFÜ a másodhegedűs szerepét játssza, mert az eredményeket a másik vállalat produkálja helyzetéből adódóan... — Én nem fogalmaznék így! — Nem volna igaz a legenda? — A legenda igaz, a tények mások... Üzemünk 1967 óta minden évben túlteljesíti a tervét. S nagy felelősség van rajtunk, hiszen csak az általunk használt berendezések értéke meghaladja a kétmilliárd forintot — Sok helyen dolgozott... — A miskolci egyetemi évek után a Dunántúlra kerültem. Végigjártam a ranglétrát. — Mikor került Szegedre? — 1967-ben. — Megszokta már a várost? — Talán igen. A barátaim persze szinte kivétel nélkül olajosok. — 1972-ben nevezték ki vezetővé. Mi volt a legnagyobb gondja akkoriban? — Vannak az iparágban kulcspozíciók. Én azt tartom a legfontosabbnak, hogy a főfúrómesterek érjék el a legjobb szakmai színvonalat. Nos, a hetvenes évek elején a legtöbb fófűrómester éppen nyugdíj előtt állt A gondunk tehát a generációváltás zökkenőmentes áthidalása volt — Sikerült? — Igen. Az ezeken a posztokon dolgozó emberek vagy érettségizett fiatalok, vagy olyan idősebb szakmunkások, akik vállalták, hogy elvégzik a technikumot Az ilyen szintű szakmai tudásra ezeken a helyeken föltétlenül szükség van. — Miért? — Sokszor azonnal kell dönteni. Egy-egy fúróberendezés ugyanis 50 ezer forintot emészt fel akkor is, ha aznap nem csinál semmit — Mennyibe kerül átlagosan egy olajkút fúrása Algyőn? — ötmillióba. — Megéri? — Föltétlenül S erre igazából Irakban jötteim rá, ahol nem olyan régen több mint egy évet Kilépők és belépők dolgoztam. Irakot nem tartják kapitalista országnak, de az ottani emberek szemlélete hasonlít ahhoz, amit kapitalista szemléletnek tartunk. Ha egyetlenegy órával nem tudtunk elszámolni, mit is csináltunk, az arra járó munkabért nem fizették ki. — Nehéz körülmények között dolgoztak ott... — Igen. És a konkurrenciával is meg kellett küzdeni. Olaszejt, franciák, brazilok és indiaiak is dolgoztak mellettünk. — Hogy állták a versenyt? — Állandóan hívnak bennünket. Nemsokára újabb húsz emberünk megy ki Irakba. Ez mindennél többet fliond. — Nem szólt a nehézségekről... — Irakban a nyár közepén 50-60 Celsius-fok van a sivatagban. Februártól pedig naponta többször van homokvihar. A kútnál folyamatosan kell dolgozni. — Más? — 570 napig voltam kint, négyszázszor ettem reggelire tojást — Azóta mit reggelizik? — Mást — Tagja a SZEOL AK elnökségének. — A mi vállalatunk patronálja a vízilabda- és a kajak-kenu szakosztályt — Mibe kerül mindez? — Sokba. De nem sajnáljuk. Pontosabban szólva, nem sajnálnánk, ha a két szakosztály jobb eredményeket produkálna. — Szereti a sportot? — Nem múlik el napom anélkül, hogy ne sportolnék. A rezetői munka ugyanis szerintem kizsigerelné az embert, ha fizikai munkával, sporttal nem ellensúlyozná. — Ügy tudom, futballista volt — Az vagyok ma is. Játszom az öregfiúk csapatában. De nemcsak ez a lényeg. Ha jön' hozzánk egy-egy fiatalember, mindig megkérdezem tőle: sportolt-e? — És miért? — Mert küzdeni igazából csak a sportban lehet megtanulni, és küzdeni az életben is kell, a munkában is. — A mérnökök lehet hogy tudnak küzdeni, a SZEOL AK sportolói vajon tudnak-e? — Jövőre olyan feltételekkel kötjük meg a sportmunkatársi szerződéseket, hogy a sportolók kénytelenek legyenek küzdeni is — Fognak is? — Hiszem. PETR! FERENC Hol nyílt a közelmúltban valamilyen üzlet, vagy nyílik nemsokára, a Szegedi Textilművekben pontosan megmondják. Tudják, hányan mentek el tőlük az új Hungáriába, a sarki kis fonalboltha vagy a Hófehérkébe, és azt is latolgatják, mennyivel lesznek kevesebben, ha troli jár az utcákon. A trolibusz ugyan férfiakat visz el, de ha a belső szállítók közül elmegy egy férfi, azt két nővel tudják csak pótolni. Olyannal, aki szakmunkás, és valójában pótolhatatlan. November végéig ebben az évben négyszáztizenheten kérték a munkakönyvüket, és csak háromszázhatan jelentkeztek munkára. Igen érdekes és mindenképpen tanulságos lenne a kilépőket és belépőket külön-külön megkérdezni, hiszen a belépők egy része is kilépett valahonnan, és a kilépő is jelentkezik valamelyik másik üzem munkaügyi osztályán nemsokára. Talán a pénz lenne az oka? Keveset keresnek a szövők és a fonók? Egy fonónő átlagos havi keresete 1970-ben 2360 forint volt, idén augusztusban 4250. Másutt is emelkedtek a bérek, de Mészáros János igazgató vélekedése szerint ennyire nem, és ahová elmehet egy fonónő vagy szövőnő, ott általában kevesebbet keres. Szép számmal tudna példát mondani rá, hogy akár ezer forinttal kevesebb bérért is elmegy valaki. Szerettük volna megtudni, ha nem a pénzért, akkor miért megy, aki megy. Átolvastuk az utolsó hónapok fölmondóleveleit, de nem sokat olvastunk ki azokból. Akik nyugdíjba mennek, azok indoka természetesen érthető. Aki azt írja, hogy férjével egy munkahelyen szeretne dolgozni, és most alkalma nyílik rá, ott sem kell rejtjeles megfejtésen törnünk a fejünket. A családi ok fölemlítése is elég, általában nem is kérdezik tovább a távozót, ha ezt írja levelében. Férjhez megy, elköltözik, gyermeke születik, és a gyermekgondozási időszak után sem tudja vállalni, hogy Szánkról vagy Majsáról bejárjon — és ki is merültek a föl mondólevélben elképzelhető változatok. A munkaügyi osztályon azt hallottam, két dolgot titkolnak a távozók: azt, hogy miért mennek el, és azt, hogy hová mennek. A • miértre valószínű azért nem adnak feleletet, mert úgy gondolják, szépen, csöndben sokkal jobb elmenni, mint haraggal. Ha volt is ellentétük valakivel, már nem hánytorgatják. Pedig a gyárnak rendkívül fontos lenne. ki. miért kéri a munkakönyvét Ha változtatni kell valamin, csak az irritáló okok ismeretében lehet Próbálkoztak avval is, hogy levelesládát akasztottak a falra, dobja bele céduláiát mindenki névtelenül, de sokat ebből se tudtak meg. A három műszak természetesen önmagában magyarázatot ad sok mindenre. Vannak ugyan, akik kimondottan azt kérik, éjszaka dolgozhassanak, de sokan inkább más megoldást keresnek. A munkaügyiek szerint minden alkalommal igyekeznek segíteni, ha valaki nyomós indokkal kéri más műszakba helyezését éppen ezért szeretnék, ha nyíltabban mondanák el panaszaikat a dolgozó asszonyok. Vaderna lózsef Orsovai Emil Anonymus az őszben Egy vers? Nincs tenger, amely kimosná hátambői gerincemet. Inkább a mellbehajított madár kedvenc színe: fekete szivárvány, a szárazság fényjátéka, derese. Elérve a határokat, tornyok szélerős népviseletét, bólvám a szegényen lebegő harangszó Hiába húz fe'elembe, vonvításba a kő, fulladá ba ö'tözötten is kibírom Száműzött feiem névtelen szigetét a látóhatárig lehajtva: várok. Föltakadó vizeket merítve, az őszben a megfagyott levelek színe mentői beosztva a hullás utolsó pillanatát. Egy vers? — Száz vers annyit nem őr. mint a verejtékkel kitermelt kenyér egy grammja, — ha nem azokért beszél, kiket a hajnal már a gyárban ér, vagy napestig a szántón cserz a szél, kiknek sorsától terhes minden pillanat, akik teszik, munkával, sebbel vérezik, ha egyáltalán világ létezik, s mű születhet meg a nap alatt Miért nem kérdez a gyár, esetleg egy-egy vezető? Azonnal péle " dát mond az igazgató: most beszélt egy makói asszonnyal, betegségre és kimerültségre hivatkozott. Néhány hetet pihenni szeretne, és csak azután keres majd másik munkahelyet közelebb, Makón. Több hasonló beszélgetésre is hivatkozik, és bár sajnálja a távozót, meg kell értenie. Föltétlenül elgondolkodtatá azonban, hogy végeredményben minden távozásra késztető indok kiderül, ami az üzemtől független, de igen ritkán szereznek tudomást olyan belső körülményekről, amelyeknek az orvosságát is üzemen belül kellene keresniük. Pedig idestova létérdeke a textilműveknek, hogy minden emberi tényezővel tisztába jöjjön. Ez az üzem hajdanában azért épült, mert sokan mentek volna dolgozni annak idején, ha lett volna hová. Fordult a kocka, 1971-ben tapasztalták először a munkaerő rohamos csökkenését A tendenciák ismeretében már előre is kalkulálhatnak: évente a létszám 2-2,5 százalékos esése várható. Termelni természetesen, továbbra is kell, hiszen innen vásznat várnak, nem pedig mentegetőzést Rendkívül nagy Jelen* tőségű a belső tartalékok gyors föltárása. Magyarul ez azt jelenti, hogy a dolgozóik igen sok újítással, szervezési javaslattal álltak elő a hét év alatt. Kedvező lépés volt: ha kevesebb emberrel termeltek ugyanannyit, lényegesen többet kerestek. Az úgynevezett bértömeg-gazdálkodás minden előnyét kihasználták. Altalános rekonstrukcióra nem számíthatnak, apró lépésekben történő korszerűsítések azonban gyakoriak. Ha a régi orsókat új rendszerűvel cserélik ki a fonóban, nagyot léphetnek még előre. Érdekes,* hogy jópár szövőszék áll, mert nincs elég ember hozzá, mégis új gépekkel igyekeznek segíteni a bajokon. A korszerűbb gépek többet és jobbat termelnek, ex érthető, de honnan veszik rá az embert, ha eddig sem volt? Szakemberek szerint, ha lassabban járatják a kínai gyártmányú régi szövőgépeket, sok szempontból jól járnak. Finomabb kelméit gyárthatnak, ritkábban szakad á fonal, ritkább a műszaki hiba, egy-egy ember tehát több gépet tud kezelni anélkül, hogy megterhelése növekedne. Csakhogy csökken így a termelés, ez is előre látható. Ha viszont munkába lépnek az újabb gépek — hetvenkettő már dolgozik is —, a kiesést pótolni tudják, és a minőségbeli javulás egyébként is kárpótolhat Érdemesebb a textiliparban is kevesebb jót mint sok gyöngébbet termelni, és ez a tendencia föltehetően tovább erősödik. Áthidaló megoldások tehát vannak, de vég nélkül nem nyújthatók. Ha csökkenőben van is a kilépők száma, figyelmen kívül hagyni nem lehet őket. Széles körben toborozzák a munkásokat leginkább ott, ahol eredményre is számíthatnak. A szakmunkásképzés szervezett keretei sok általános iskolát végző diákot vonzanak ide, bővítették tehát az ipari tanulók otthonát: 160-nak tudnak térítés nélkül nagyszerű szállást adni, és a reggeli, ebéd és vacsora napi díja mindössze három forint. Az ösztöndíj és a gyakorlati foglalkozások után járó termelési bér együtt igen kedvező. Az utánpótlás legfőbb bázisát ebben látják. Munkásszállással segítik a távolról bejáró nőket, albérleti hozzájárulással a férfiakat, és fontos tételként szerepel a fejlesztési tervekben a szociális körülmények további javítása. Az üzem óvodája és bölcsődéje eddig is sokat segített a gondok enyhítésében. Azt szeretnék a gyáriak, ha a három műszak okozta tagadhatatlan megterhelést sok kedvező lépéssel enyhíteni tudnák. HORVÁTH DEZSŐ