Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-17 / 297. szám

4 Vasárnap, T978. december 17. • i Klubkrónika Több mint hét éve már... keskeny pallókon egyensú­lyozva, fejünket behúzva a bolthajtások ivei alatt, la­posüvegekkel melegítve ma­gunkat. téglákkal teli talics­kákat egyensúlyozunk a pincében. A lányok bekötött fején rétegben a por, fene­kükön feszül a farmernad­rág a sürgés-forgásban. Azt mondogatjuk, félig komo­lyan, félig tréfásan: ha ez a klub kész lesz. minket kü­lönleges jogok illetnek majd meg. Elkezdtük az egyete­met, elkezdtük épiteni a klubját. Azután 1973 tavasza, óriá­si szenzáció: elkészült, meg­nyílt a József Attila Tudo­mányegyetem KISZ-klubja. Nagy nekibuzdulás. Csoda-e: már kezdetben Igen figye­lemreméltó eredmények. Nyilván az újdonság ereje­lendülete. friss energiái mi­att is, de valószínűleg sze­mélyes szempontok szintén szerepet játszottak: ilyen is van már, ugyan ml mindent lehet ott csinálni? Gazdag program, nagy nevek: hir­telen magasra szökő szín­vonalgörbe — az első hul­lámhegyet jelentette az első korszak. Később... változott a ve­zetőség, új igazgató került a klub élére, egv év múlva újabb. Anélkül, hogy az egyszemélyi vezetést abszo­lutizálnánk. az alkalmatlan Jelző alól nem menthetjük fel őket. Egyre több lett az üresjárat, „ad hoc"-prog­ramok, szervezetlenség, a vezetőség fejére nőtt rende­zőgárda, viták jelezték a második, „völgyes" perió­dust A fél évtized utolsó fázi­sáról szólva mór önmagun­kat kellene ismételnünk. Jó fél éve irtunk e hasábokon a JATE-klub általános köz­művelődési funkciójáról. Mert az utóbbi egy-másfél év alatt eddig emelkedett fel ismét a képzelt színvo­nalgrafikon vonala. Orszá­gos hírűvé vált az intéz­mény, a műsorszolgáltató jelleg megtartásával igazán klubszerűvé vált: az úgyne­vezett szakmai csoportok létrehozásával városi szintű­vé nőtt a hallgatóságot akti­vizáló közművelődési mun­ka. Ami egy több éve el­használódott, lecsúszott, csu­pán ivós-discós, többé-ke­vésbé felszínes klubot tett igazán Klubbá, helyezett vissza eredeti rangjára. Az idei májusi programfüzet­ben, a Klubvisszhang című rovatban, ilyeneket írtak erről: „Mindaz, amit mos­tanában a klub ad és adhat az egyetem hallgatóságának, a kezdeti Idők nagy neki­buzdulásában produkált. a JATE klubját országos hírű­vé tevő színvonalra emlé­keztet." Az ecvetem KISZ­bizottsága a KISZ KB vörös vándorzászlaját kapta. Egy­szóval: a második hullám­hegy ... Történetek, kísérletek filmszalagon A Dél-alföldi Filmszemlé­ié, melyet Gyulán rendez­nek januárban, s az áprilisi országos amatőrfilmszemlére készül a Juhász Gyula Mű­velődési Központ amatőrfil­meseinek klubja Afféle há­zi selejtezőnek számított te­hát a klubtagok péntek esti bemutatkozása, versenye. Ki­lenc amatőrfilmes hozta el idén készült úti-, dokumen­tum- és rövid játékfilmjei­nek javát; alkotásaik több­sége most vizsgázott először közönség, illetve bíráló bi­zottság előtt. Tizenöt film — a szám ön­magában ls jelzi, hogy ered­ményes esztendőt hagynak maguk mögött a szegedi amatőrf limesek. Sokkal In­kább Jellemezhető azonban a klubtagok igyekezete annak elemzésével, miként rögzítik filipazalagru ötleteiket, • ho­gyan hatnak alkotásaik kö­zönségükre Igényesebb forgatókönyvek, az amatőrfilmezés mesterség­beli fogásainak egyre bizto­sabb Ismerete, a filmes kife­jezésmód elsajátítása — ál­talában fgv Jellemezhetők a klubbeli műhelymunka leg­frissebb termékei. Egy-egy alkotóról szólva Illendő azt js hozzáfűzni: gondolati gaz­dagsag, operatőri-rendezői tehetséggel fűszerezve. Hi­szen például Kiss Károly, aki Ablak című játékfilm lével nyerte meg a klub háziverse­nyét, szinte mindent tud már dramaturgiáról, színészveze­tésről, technikáról; groteszk vagy ironikus köntösbe búj­tatott történetei nemcsak a pezó szórakoztatását szolgál­ják, hanem arra ls késztetik, hogy a felvázolt életformá­ból véleményt Is mondjon. A második helyezett Péter László Libera me és A hajó címmel bemutatott két film­je Igazán filmes gondolko­dásra vall. A fekete-fehér technikával készült Ltbera me egy közúti baleset króni­kájából nő megrázó erejű dokumentummá, a motorizá­ció áldozatainak gyászmisé­jévé. Másik filmjében a gyer­meki tisztaság és brutalitás ütközőpontjait fedezi föl, Já­tékfilmes eszközökkel, sike­resen Tarjányi Béla harmadik díjjal Jutalmazott játékfilm­je, a Homokterápia egyszerű alapötletre épül <— reumás lábakra legjobb gyógyír, ha strandoló ifjú hölgyek után futkos a sajgó végtagok tu­lajdonosa ám az ötletből tucatnyi kedves, emberi pil­lanatot bont ki a szerző, s szereplőit — szintén tehet­séges amatőröket! — úgy mozgatja, hogy még a két nem. a két korosztály jellem­zőiről is van mondanivalója. Vági László m „szakma­valamennyi fogását, a filme­zés minden rejtelmét — hi­vatásosokhoz is méltóan — Ismeri, használja is ezeket kí­sérletnek rzánt filmjeiben, melyekért a verseny egyik rendezői-operatőri különdí­ját kapta. Ugyancsak ritka erény amit Hencz Alajos mutat föl, szintén különdíj­jal Jutalmazott Tavaszi szél című filmjében. A természet Igazából csak olyan mániá­kus szenvedéllyel, szeretettel mutatható meg, mint az övé. S ami a képsort filmmé te­szi — az arányérzékről árul­kodó szerkesztés — nos, ez ugyancsak dicséretes tulaj­donság, mely megkülönbözteti őt a természetet, tájat „egy az egyben" filmeaőktőL P. K. mély és komoly: igazában csak apró-cseprő adminiszt­ratív dolgok számítottak fontosnak, nem volt rugal­mas az irányítás. Az igazán tartalmi jellegű kérdések csak annyiban számítottak: legyen valami, csak ne „bal­hé". Az anyagi kérdések fö­löttébb egészségtelen utóha­tásaként a kultúra egyszerű munkásai így magukra ha­gyatottnak érezték magukat, érdektelenségre, közönyre panaszkodtak. Az egyetem anyagi lehetőségei korláto­zottak ugyan, de jobb cso­portosítással, s kicsit több jóakarattal, „lezserséggel" többet és hatékonyabban le­hetett volna segíteni. A nemtörődömség, és ezzel párhuzamosan a szervezet­lenség, bizonyos mértékben a hullámhegyeket is végig­kísérte. És most? 1978 december eleje óta a klub technikai okok (felújítás) miatt zárva, de ez a tény „krachot" (és szellemi felűjításigényt) is szimbolizál. A legutóbbi ve­zető. aki a fél évtized négy igazgatója közül a leghosz­szabb időt töltötte itt és a legnagyszerűbb eredménye­ket produkálta, eltávozott Az októberi programfüzet­ben olvashattuk dr. Csernus Sándornak, az egyetem KISZ-titkárának vélemé­nyét: „A színvonal megőrzé­se érdekében az irányító ál­lami és társadalmi szervek­nek a továbbiakban ls ko­moly erkölcsi támogatást kell adniuk, s meg kell ta­lálni az anyagi segítségnyúj­tás lehetőségét is." A koráb­bi vezetők, a klub körűi te­vékenykedők szerint ez a támogatás nem volt igazán így az egyik fél. A má­sik szerint? Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy az egye­tem gazdasági és állami ve­zetése csak látszólag olyan egység, amilyennek gondol­nánk. Az állami vezetés tá­mogatta a klub tartalmi-ér­demi munkáját, a gazdasági vezetésről távolról sem le­hetne ezt ilyen egyértelmű­en kijelenteni. Sőt!. Hivat­kozhatnak a szigorú gazda­sági rendelkezésekre. de tudni kellene: magas szín­vonalú kulturális munka még soha, sehol sem „ter­mett" — hosszabb távon — merevséggel, rugalmatlan­sággal. Receptet adni nem lehet, csak konstatálni a helyzetet; mindaz, amivel éveken át gyenge és kiváló klubvezetők e»varánt küsz­ködtek, a jövőben (hogy a sajnos szükségszerű vissza­esés legalább ne legyen olyan nagy és annvlra tar­tós) ne irritálja annyira a klubért tenni akaró, lelkes és lelkiismeretes fiatalokat. Egyéb, feszültségekkel ter­hes ellentmondásokra sem ártana jobban figyelni: a klub hivatalosan KISZ­klub. Fenntartása, funkciója jóval több: állami. A KISZ­bizottsággal folytatott, oly­kor ádáz és elkeseredett vi­ták-veszekedések is a Iclub­krónikához tartoznak. Folytathatnánk a sort. Hi­szen egy országos hírnévnek örvendő, szakmailag is te­kintélyes eredményeket fel­mutató klub sorsa, enyhén szólva, nem lehet közöm­bös... Domonkos László — Az ember fogja a cso­magját, megindul a kijárat felé. Kilép a kapun, ráérősen megy az utcán; hadd rohan­janak a többiek, várja őket a munka, a család, a szerető. — Engem nem vár senki. Hová sietnék? Amikor elő­ször ültettek le, nős valtam. De az asszony nem várt meg, odébbállt. Igaza volt Meg­fogadtam én sokszor, hogy nem iszom, aztán mégsem így történt Ha részeg voltam, mindig csináltam valami hü­lyeséget Loptam, mert kel­lett a pénz italra. Rajta vesz­tettem. Nekivágtam a ha­tárnak, elkaptak. Ültem is érte. Kiszabadultam, s egy­szer megint rámjött a me­hetnék. Egyenesen a kocsmá­ból indultam útnak. Igazol­tattak, persze nem volt út­levelem. összevissza jő né­hány évet töltöttem Sopron­kőhidán. ... És most ismét útban vagyok — hazafelé. KíifiíH a kapun Szabadulás után nehéz az életbe visszatalálni. Van, aki nem is tesz érte sokat, van, aki már odabenn megfogad­ja: soha többet visszakerülni, ezután minden másképp lesz. Van, akinek a család, a szü­lők, a barátok segítenek az „akklimatizálódásban". Má­soknak egyedül kell megten­niük az első lépéseket A társadalom a maga esz­közeivel Igyekszik támogatni a „lábadozókat", „mankót" kínál a megkapaszkodáshoz. Az 1976-ban életre hívott utógondozás rendszerével, a kérve- kéretlenül felkínált hi­vatásos pártfogói apparátus­sal próbálja — több, keve­sebb sikerrel — a normális élet menetébe visszaterelni a társadalom törvényeinek megszegőit. Sopronkőhida, Márianosztra — és a többi — nem Jó ajánlólevél. Épeszű ember nem is dicsekszik veié- De eltitkolni — legalábbis az újrakezdéskor — lehetetlen. Az első napok a hétköznapi élet, a munka „kellékeinek" beszerzésével telnek: szükség van személyi igazolványra, munkakönyvre, munkahelyre és lakásra, na és tanácsra, emberi segítségre, kell venni ruhát, esetleg bútort ls. A megyei bíróság hivatá­sos pártfogóinak szobájának ajtaján senkinek nem kell kutatnia, mikor van félfoga­dás. Az emberek — havonta több mint százan — egymás­nak adják a kilincset — Már vártuk magát. Má­rianoeztráról szabadult Van már munkahelye? — Fel tetszeném kérni magát, hogy úgy, ahogyan azt már a börtönben is kér­tem, ha lehetne, autószerelő­ként segítsen elhelyezkedni. Odabenn is ezt csináltam. Tegnap jártam a régi cégem­nél, visszavennének. Mondta is a mester: „Fiatalember, magának arany van a kezé­ben, úgy ért a munkájához. Kár, hogy iszik." — Most mielőtt idejött, mennyit ivott? — Csak két nagyíröccsöt, doktor úr, de nem nyilvános helyen, eltiltottak az ital­kimérő helyek látogatásától. — örülök, hogy ezt tudja, de... — Na igen. Tudom. Nem jól kezdem. Nem ls ellenzem én a pártfogói felügyeletet, rám fér. Alávetem magamat. Ügy is csak magammal tolnék ki. Tudom, maga is, az anyám is jót akar. Nem fo­gok visszaélni a bizalmával Megállok én a lábamon, dok­tor úr. Ha nem szórom el a pénzt — nem akarom én itt most megmagyarázni a dolgokat —, de hat év alatt két Zsigulit is vehettem vol­na. Ha a börtönéveket Is szá­molom, akár hármat is. — Most kl kell váltania a munkakönyvét, fényképet kell csináltatnia a személyi igazolványba. Van pénze? —- Nincs! A kétezer forin­ton, amit szabaduláskor kéz­hez kaptam, ezeket a ruhá­kat vettem, amiket most raj­tam lát Kérném is, hogy utaljon ki a börtönkeresmé­nyemből háromezer forintot, télikabátot kell vennem! A harmincéves, négyszere­sen büntetett autószerelő, pe­pita átmeneti kabátban, egy Rejtő-könyvből előlépő, roz­zant világfi pózában veszd át az utalványt Rekedt hangon helyesel, a vagányok bizalom­gerjesztőre igazított mosolyá­val nyugtatja meg a hivatá­sos pártfogót: a télikabát blokkját — bizonyítékképpen — természetesen be fogja mutatni. * — Jöjjön csak beljebb! Az előbb beszéltem a társadalmi pártfogójával a művezetőjé­vel. Azt mondta, magát már egy hete nem látták a mű­helyben ... — Most jövök az SZTK­ból, doktor úr! Megrándult a csuklóm, meg aztán Itt van ez a régi csontkinövés, egyre jobban fáj, meg fogom mű­tetni magam. — Legalább betelefonált volna a főnőkének, hogy be­teg! Már többször ült munka­kerülésért. Itt, ebben a szék­ben mondta nemrég, ezután minden másként lesz S a he­verőt, amire a múltkor pénzt kért, megvette-e? — Hát... A heverőt azt nem, de vettem egy Sokolt: olyan egyedül vagyok. — De kabátot sem vett még mindig ez az orkán­dzseki van magán!? — Nem tudom beosztani a pénzt... — Négyezer forintot keres havonta, ennél kisebb Dénzr­ből is élnek emberek. Kény­telen leszek letiltatni a fize­téséből — a maga érdekében. — Nősülök, doktor úr! Le­gyen szíves tízezret kiutalni a pénzemből! Ica — tudja, bemutattam már magának — végre beleegyezett. A szülei befogadnak minket, bútort ls vettek. Igaz, gyereket hoz magával az asszony, de nem baj. Végre nekem is lesz csa­lódom, talán saját gyerekem is. Két éve ismerjük egy­mást, doktor úr, nemsokára letelik a pártfogói felügyelet Jöjjön el a lakodalomba! Szép ruhát veszek az aaz­szonynak, lesz olyan az es­küvőm, mint akárki máséi Eljönnek a munkatársaim is, a társadalmi pártfogóm vál­lalta a tanúskodást A vőlegénynek enyhén de­resedik a halántéka, eddig nem gondolhatott a házas­ságra. Tizenhat évet OJt; nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt Ladányi Zsuzsa Honvédségi szakmunkástanulói ösztöndíj Tiszthelyettesnek jelentkezz hetnek a szakmunkásképző Intézetek tanulói. A Honvé­delmi Minisztérium azok je­lentkezését várja, akik von­zódnak a katonai életpálya ót> tiszthelyettesi hivatás iránt, vállalják, hogy a szak­munkásképesítés megszerzése után elvégzik a tiszthelyette­si iskolát, majd a Magyar Néphadseregben tiszthelyet­tesként szolgálatot teljesíte­nek. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, bün­tetlen ós feddhetetlen elő­élet, erkölcsi-politikai meg­bízhatóság. egészségi alkal­masság, az előírt tantárgyak­ból — magyar, matematika és mórtan, fizika, kémia, tör­ténelem, valamint gyakorlati tárgyak — legalább jó (4-es) tanulmányi eredmény. Szük­ségéé a szülő vagy gondvise­lő beleegyezése ls. Az ösztöndíj elnyerésére a gépszerelő, a szerszámkészítő, a villanyszerelő, a mechani­kai műszerész, a távközlés­technikai hálózatszerelő, és a gép! forgácsoló szakmákban tanulók pályázhatnak a meg­felelő jelentkezési lap krtöl­téséveL A Jelentkezési lapot a szak­munkásképző iskolákban és a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnoksá­gokon lehet beszerezni. Mel­lékelni kell: saját kezűleg irt önéletrajzot, erkölcsi bizo­nyítvánjd, s a tanulmányi eredményt bizonyító ok­mányt. A honvédségi ösztöndíja­sok — tiszthelyettesi iskola hallgatói állományba véte­lükig — havonként 250—500 forint összegű társadalmi ösz­töndíjban, és a szakmai ka­tegóriától, az évfolyamtól, va­lamint az; Általános tanulmá­nyi eredménytől függően a szakmunkásvizsga letételéig tanulmányi ösztöndíjban és ösztöndíj-kiegészítésben ré­szesülnek. A tiszthelyettesi képzés Időtartama egy év. A hallgatók tanulmányaik befejezése után hívatásos tiszthelyettesi állományba ke­rülnek és a néphadsereg csa­patainál képzettségüknek, képességeiknek megfelelő be­osztást kapnak. A szakmunkásképző inté­zetek első és második év­folyamán tanulók az oktatási év Időtartama alatt, a har­madikos tanulók pedig 1979. január 31-ig pályázhatnak. Magyar filmek külföldi Hét európai szocialista or­szág — Bulgária, Csehszlo­vákia, Jugoszlávia. Lengyel­ország, az NDK, Románia és a Szovjetunió filmkereskedői vettek részt a héten a ma­gyar filmek szokásos év vé­gi „árverezésén". A bemuta­tott tíz, 1978-ban készült Já­tékfilm általában tettBzett a szakembereknek, amit tükröz az átvett filmek száma is. Legtöbb filmet Bulgária vá­sárolta: öt filmet a mozihá­lózatban, kettőt a televízló­ban mutatnak be. Csehszlo­vákia és Lengyelország hat­hat, az NDK és a Szovjet­unió négy-négy, Jugoszlávia és Románia pedig három­három új magyar játékfilm átvételére írt alá szerződést. A legnagyobb sikert a Móricz Zsigmond regényéből A nyomok vallanak készült: „Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül" cíinű film aratta, amelyet egy kivételé­vel valamennyi országban bemutatják. A több mint harminc fesztiváldíjat nyert televíziós gyermekfilm, a „Keménykalap és krumpli­orr" mozifilm változata is si­kert aratót: öt szocialista or­szágban fogják vetíteni. Ra­dó Sándor dokumentumregé­nyének filmváltozatát, a „Dóra jelenti", valamint Ba­csó Péter alkotása, az „Áramütés", ugyancsak öt-öt baráti állam filmkedvelőihez jut el. Figyelemre méltó a Kovács András rendezte „Ménesgazda" fogadtatása, amely speciális magyaror­szági témát dolgoz fel, kó­piái ennek ellenére eljutnak Lengyelországba és Jugo­szláviába is. Málta szigetén, Valletta fő­várostól nem messze, nem­rég furcsa keréknyomokat találtak. Azt lehetett gon­dolni, hogy ezt évről évre ugyanabban az irányban haladó szekerek kerekei hagyták maguk után. Réges­régen azonban — márpedig ezek a nyomok igencsak ré­giek — Málta szigetén a ke­rék nem volt különös becs­ben. A barázdák eredetének okát nehéz kideríteni, a máltai tudósok azonban úgy vélik, hogy ezeket vonta­tott sarogiyák vágtáik y­ol-. asfélék, mint amilyened ket valamikor az észak­amerikai Indiánok használ­tak teherszállításra. Ezeknek segítségével a régi máltai­ak usyanis földet szállítot­tak fel a köves hegviej­tőkre: a teraszos földmű­velésnek szüksége volt a völgyekből származó tej> mőtalajra. Bizony, igen sok­szor kellett felvonszolnl a súlyos szánokat a hegyol­dalba — pontosan annyi­szor, hogy ezek a mély nyomok ölökre megmaradja­nak a mészköves talaj­ban. %

Next

/
Thumbnails
Contents