Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-15 / 295. szám

4 Péntek, 1978. december 8. # postaláda társszerzőnk az olvasó Kftzetadik a varácsonv. Hömpölyög az embertömeg ftz utcán, a boltokban. Elképzelhetetlenek a mindenna­pok, apróbb bosszúságok, pörlekcricsek nélkül. Akár­mennyire Is igyekszik a kereskedelem, mégis akad hi­ányzó áru. Nem az az ajándék Jut a szeretettnek, amit akar. Vagy éppen az elpusztult játékhoz nincs alkat­rész. Mert ugye, nemcsak ajándékokat vásárolnak az em­berek ünnepek előtt. Rítt csinál a vásárló, ha nem találja, amit keres. Miután megúnta a vándorlást üzlctról üzletre, fogja ce­ruzáját és papírját, és ahová csak lehet, megírja bánatát. Nincs is ebből semmi baj. hiszen közös akarattal hátha könnyebb lesz a változás. Ila pedig nincs teljesen igaza a kesergőnek, akkor választ kap az illetékesektől. A nos tani Postaládánkba Jutott ebből Is, abból ls. gárút két oldalén. Többen panaszkodnak, nyilvánvaló­an jogosan, nyilvánvalóan tü­relmetlenül a térdig érő sár­ra. rendezetlenségre. Fél részt adnak igazat az egyik­nek. ugyanannyit a másik­nak — mármint a tanács­nak, mint Illetékesnek, és a panaszos ottlak óknak. Va­lóban kevés a pénz, nem futja mindenre, de ez nem lehet takaró a szervezetlen­ségre. fejetlenségre — írja többedmagával J. József né olvasónk, az új városrész­ből. — Néhány lépés járda valóban mákszem a kőren­getegben, nem biztos, hogy a pénz miatt hiányzik ép­pen. Főleg akkor, ha más­féle, az ésszerűségtől eltérő irányra, tehát a kacskarin­góra jut forint. Elképzelhető az is. hogy a tervezői toll­ból éppen kifogyott a tus, amikor az új városrész 125­ös és 139-es épületei közé az átjárót be kellett volna rajzolni. Az sem kizárt, hogy az ott lakók törnek szívesen maguknak utat a vadonba, mintsem a kész járdán mennének. Ugyanis Turjánba, a 125-ös épület­ből csak a Rózsa utcán át, kerülővel lehet eljutni. Nem biztos, hogy a tyúktojás vi­tához hasonlót kérünk" —, fejezi be levelét olvasónk. Közértben — Jaj, de fura alak! — mondja munkatáranőjéhez fordulva a fekete, csinos lány, az önkiszolgáló bolt elárusítónője. A férfi már hosszú percek óta gondol­kodik, hogy melyik fajta felvágottból vásároljon. A két lány epésen ne­vet. Mi több: kacag. Be­vetnek mindent, hogy a le­hető legnagyobb mérték­ben megszégyenítsék 4 az előttem álló férfit, aki vö­rös arccal, arasznyira ösz­szehúzódva nézi őket. El­gondolkodom. Tulajdon­képpen kl is gúnyolhatnák, bokán is rúghatnák. Or­szág-világ előtt porrá őrölhetnék maradék önér­zetét. Hiszen a férfi tény­leg ártatlan. Hogy miért? Mert hir­telen azt hiszi, hogy meg­találta a kielégítő megol­dást. Kihúzza magát és a pa­naszkönyvet kéri. Sz. I. Szeged, Bódi Vera utca Villamos erőmű a termáivíz energiájával? Köszönetek Hagy Ida, az alsóvárosi gaoclálls otthon lakója írja: „Az idén is eljött hozzánk a Télapó, hogy a sok öreg­nek és betegnek örömet sze­rezzen. Mindnyájan gyer­meki örömmel fogadtuk és vettük át a Télapótól az ajándékcsomagot. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik közben jártak az örömszer­zésben." A Marx téren árusító mozgó kenyérbolt eladóját dicséri Kocsis Lajos. Dorozs­ma, Kun utca 16. Mint Ír­ja, szerették, mert udvarias és előzékeny volt. Egy idő óta azonban hiányzik, bal­eset érte. Mivel levélírónk is rokkant nyugdíjas, hiá­nyolja a megszokott ke­nyeres kocsit, reménykedve jobbutast kíván mindenki által ..csak Jánosnak" Ismert eladónak. Ágas-bogas 'Az URH-rádlózásról mond­ja el véleményét Süli De­zső (Semmelweis u. 3.) ol­vasónk. Szegedet hozza pél­dának, hogy itt ellentétben a többi nagyvárossal, elég gyengén fogható a harma­dik műsor sztereóadása. (A Kossuth és a Petőfi URH­műsora érzékeny antenná­val Jól vehető). Azt nem érti, miért Szentes sztereó­vételi körzete a legkisebb. Több rádióstársa nevében szeretné, ha a kornak meg­felelő rádióműsort hallhat­na. Ügy véli egyik régi ol­vasónk, aki többek nevében írt. hogy a Pálfy utca csak a Füzes utca kereszteződé­séig tart. mert csak odáig vezették be a gázt. Szerin­te az utcának másik fele is van, és ez is a városhoz tartozik. Azt is megérti, hogy egyszerre mindent nem lehet, de attól fél, úgy jár­nak, mint a betonúttal, an­nak Is vége szakadt a Dobó utcánál. Olyan ötlet kálváriáját ír­ja meg Imre Mátyás (Derko­vits fasor 66 ), amely az uta­soknak és a buszvezetőknek is előnvös. A világító busz­jelző táblák sorsát veti pa­pírra. Augusztusban a Vo­lán 10. sz. Vállalat ka mű­szerésze a jobb kocsik I­használás és a gyorsabb köz­lekedés segítésére akku­mulátorról világító, szám­mal ellátott táblát szerkesz­tett. A prototípust elfogad­ták. papírt ls készítettek róla. s a Trösztnél is meg­állapították, hogy az ötlet nyereséges. De még mindig kézzel cserélik a táblát a sofőrök a járat változása­kor. Epésen közli véleményét Kovács Mihálv (Dalos u. 8.) a villamosközlekedésről. A 4-es vonal járatain akadt fönn, a lépcsőzetes mnnka­kezdteből adódónak véli a lawrtúbb for?n'mat. Tapasz­talta. hoT néha e<rv óra alat* t'rta mee a vttlamos a vá<?óhH és Fodortelep kö­zött az utat. A város peremén „Épül a város pereme, a hivataltól ráragadt térkép­ízű gévvej, » Csongrádi su; Másik, a város peremé­re utaló levelet Kiss László küldte, a Budapesti körút­ról: ,Az új városrész név­adására teszek javaslatot Szeged építése a nagy árvíz után kezdődött meg. ekkor teremtődött meg a Jelenle­gi sugárutas-körutas for­mája. Rövidesen az árvíz századik évfordulójáról em­lékezünk meg, amely alka­lomból lehetne az új vá­rosrésznek a Víziváros ne­vet adni. Hazánk több vá­rosában szerepel ez a név. Nem tudom, miért kapták, de azt tudom, hogy Szege­den még indokolt is lenne. Ugyanis a Csongrádi sugár­út végén van egy emléktáb­la is, ahol annak idején betört az ár. Minden bizony­nyal Szeged lakói hamar megszeretnék az új város­nevet. amely illene a körü­lötte levő nevek sorába — Tarján, Tabán, Víziváros.. „Tudom, hogy a távfűtés problémáival foglalkozó le­velek Önöknél már nem szá­mítanak újnak, de esetün­ket annyira felháboritónak érzem, hogy kénytelen vol­tam papírra vetni. Az Északi városrész. 339-es épü­letében egymás felett levő Öt lakásban már két hete nem fűtik a konyhát és a klsszobát. A szerelők a hi­ba harmadik napján kijöt­tek, a radiátorok negyed­órára langyosak is lettek, aztán kihűltek. Azóta szin­te mindennap kéri valame­lyik lakó, hogy újra jöjje­nek. de az eredmény sem­mi. Még az is. vitás, horo az TKV, vc?v a városzazd-Mko­dási vállalat hatáskörbe tartozik-e az ÖTV. A fűtés őszi karbantartását az TKV végeztette el... Az áldatlan állapotban az a le-mo-szahb, ho.sv a kisszoba a legtöbb családban a gverekeké. Éj­szaka állandóan takargat­nom kell őket... Megkér­dőlelezném a többi lakó ne­vében is, köteles vagyok-e egész havi fütésdíjat fizet; nl, ha a szolgáltatást csak részben tudom igénybe ven­ni?" — írja Káhlesz Zol­tánná, a B épület I. emelet 4-ből. Hiánycikkek Farkas Józsefné (Ybl Mik­lós u. 14.) levelét tízen ír­ták alá, mielőtt postára ad­ták. Azt írja, egy hónap­ja minden reggel érdeklő­dik a TÜZÉP Vállalatnál, hogy jött-e kazánba való szén, s mindig azt a választ kapta, hogy nincs, nem jött. Mihály Sándorné hiányol­ja az üzletekből a karácsony­faégőkbe való pótégőket Amint említi. Kormány ut­ca 22. szám alatt lakó ol­vasónk, készlet az van, de pótégő sehol sincs. Furcsá­nak tartja, hogy csak jövő­re lesz — ezt a választ kap­ta az üzletben —, pedig a szezonja most kezdődne. Válasz a válaszra „Mindjárt azzal kezdem, hogy milyen üzlet az, amely nem üzlet. Ha egy vásár­ló meg akarja venni azt a valamit, amit lát. és még­sem tudja, akkor úgy ér­zi, becsapták" —, írja Űj­házy Ernő (Csanádi u. 12. III. 10.). Meg is indokolja, hogy miért érzi becsapott­nak a vásárlót. Ügy tapasz­talta, a kirakat nem tarto­zik az üzlethez. Azt tartja olvasónk, ez inkább merev kereskedelem, mint rugal­mas. (Igaza van! A szerk.). A" Csongrád megyei tanács vb kereskedelmi felügyelő­sége nevében Fodor Pál. a felügyelőség vezetője Infor­málta szerkesztőségünket a „Fogyasztói kifogásokéról. ,A vásárlók érdekeinek védelmében szeretném is­mertetni a kirakatba tett áruk kezelésével, illetve el­adásával kapcsolatos sza­bályt A Kereskedelmi Ál­talános Üzleti Szabályzat elő­írása szerint a „Kirakatba csak olyan árut lehet elhe­lyezni, amelyből az üzlet­ben kellő mennyiség van... A fogyasztó kívánságára a kirakatban levő árut is be kell venni és az áru meg­vásárlását a fogyasztó ré­szére lehetővé kell tenni!" Az előírás egyértelműen bizonyítja tehát hogy nem fogadható el a Centrum Áruház Igazgatójának a PIKÓ modellvasút kiszol­gálásával kapcsolatos, a Dél­magyarorszég Postaláda ro­vatában (múlt hét pénteki szám) közzé tett válasza. Az üzletből már elfogyott és a kirakati utolsó darab áru megvásárlását tehát. nem szabad kirakat szétbontá­sának idejéhez kötni, ha­nem a vásárlási szándék felmerülésekor kell a kira­katot szétbontani. Az aján­dékozási időszakban — így karácsony táján ls — a sza­bály megismerése a vásárló számára hasznos lehet. Egyébként a Centrum Áru­házban a vásárlók kifogá­salt kifogástalanul szokták elintézni". Sorokban Szűcs Árpád felsővárosi olvasónk a tarjánl 10-es buszra panaszkodik. Néha már a Centrum Áruháznál megtelik, s mire az új vá­rosrészbe ér, nem lehet föl­férnl rá. Azt is említi ol­vasónk, nem minden járat csuklós. Kérdi, jobban ösz­sze lehetne-e hangolni, irá­nyítani a járatokat a csúcs­forgalom idején. Ugyancsak a buszjáratok­ról mond észrevételt Hor­váth Istvánné (Rózsa Fe­renc sgt 93.), nem mindig pontosak a járatok. Kovács Ferencné levelét elküldtük jogi tanácsadónk­nak. Rózsa Istvánné (Nádas u. 16/B.) levélírónk panaszát megértjük, de úgy érezzük, a vásárláskor kettőjüknek kellett volna megegyezniük. A vásárlónak joga van el­várni az udvariasságot, de a vevőnek tudnia kell, hogy mit akar, mielőtt az árut le­számlázzák. Simon Istvánné (Brüsszeli körút 13.) és Dani Károly­né (Koloszár-udvar 3.) sze­mélyesen jártak bent szer­kesztőségünkben. Elmond­ták, hogy a Móra Ferenc Ter­melőszövetkezettel kötöttek részesművelői szerződést még a tavasszal. Egy hold paprikát vállaltak fejen­ként a Zöldfás dűlőben. Ügy szólt az alku. hogy ők két­szer megkapálják a földet, s a termés harminc százalé­kának az árát megkapják. Ez az év rosszabb volt a szokásosnál, nem hozta azt a termésátlagot, mint más­kor, és többletmunkát ls kí­vánt. Ennek ellenére 24 mázsát leszedtek. Igaz, hogy sok megfagyott belőle, de teljesítették a szerződésben vállalt kötelezettségüket. Pa­naszuk az volt, hogy 180 tár­suknak nem fizetik kl a já­randóságot. Többször voltak bent a téesz irodájában, egyik helyről a másikra küldték őket. Ügy érzik, nem könyöradományért járnak, s arról nem tehetnek, hogy ez az év így alakult. Olvasóinknak javasoljuk, ügyükkel forduljanak a bí­rósághoz. Válaszol az illetékes December 1-i számunkban megjelent Postaláda-rovat­ban a Potyka-csárda és a Somogyi-tejivó dolgozóinak munkáját tettük szóvá, ol­vasóink panasza alapján. Dé­kány László, a Csongrád megyei Vendéglátó Válla­lat igazgatója válaszolt: „Megvizsgáltuk a bejelentést, s az alábbiakat tapasztal­tuk. A „Tessék parancsolni" levélben a vendéget ért meglepetés miatt a kiszolgá­lót figyelmeztettük és fel­hívtuk figyelmét a pontos­ságra, udvariasságra. Tekin­tettel arra. hogy a levélíró neve és címe ismert, így öt közvetlenül ls tájékoztattuk a vizsgálat eredményéről. Molnár Andrásné. a Potyka­csárdában szerzett tapaszta­lataira közöljük, hogy a ze­nészek figyelmét Ismét fel­hívtuk a zenekari munka­rend megtartására. Az In­tézkedésről Molnár András­nét is tájékoztattuk." összeállította: Majoros Tibor Mintegy 500 köbkilomé­ternyire becsülik a szakem­berek azt a termálvíz-meny­nyiséget, amelyet hazánk alatt rej. a föld. Olyan sok ez, hogy energiaforrásként hasznosítva — és elvileg a legrosszabb hatásfokkal szá­molva is — öt-hat évig csu­pán ebből kl lehetne elé­gíteni Magyarország teljes energiaigényét. Ráadásul folytonosan megújuló ener­giaforrásról van szó. A ta­lajon belüli áramlás révén pótlódik és mesterségesen is pótolható a kivett vízmeny­nyiaég, ha nem folytatnak rablógazdálkodást vele. Olaszországban, Üj-Zélan­don, az USA-ban, Japán­ban már működik geoter­mikus energiát hasznosító villamos erőmű. Hazánk­ban mikor épül fel az el­ső? — kérdeztük Szabó Im­rétől, a Budapesti Műszaki Egyetem professzorától, a téma neves szakértőjétől. — Tíz évvel ezelőtt ml ts feltettük magunknak a kérdést. Alapos vizsgálatok és számítgatások után meg­lehetősen kedvezőtlen kö­vetkeztetésekre jutottunk. A termálvíz mennyiségén kí­vül ugyanis még két na­gyon fontos tényezőt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy érdemben foglalkoz­hassunk egy-egy erőmű lé­tesítésének a lehetőségével. Hazánkban világviszonylat­ban egyedülállóan jó egyes helyeken a talaj úgyneve­zett geotermikus gradiense. Ez azt Jelenti, hogy a fel­színtől a föld mélye felé haladva rendkívül gyorsan nő a hőmérséklet, körülbe­lül a világátlagnál három­szorta gyorsabban. Ez ls ar­ra utalna, hogy érdemes lenne nagyon komolyan foglalkoznunk páratlan kin­csünk. számunkra újszerű hasznosításával. Ugyanak­kor viszonylag alacsony — 30—90 Celsius-fokos — ter­málvizeink hőmérséklete és ez az energetikai hasznosí­táshoz kevés. Kedvezőbb helyzetben vannak az em­lített országok, ahol vul­kanikus működés következ­tében a termálvíz olyannyi­ra gyakran érintkezik izzó állapotban levő anyaeokkal, hogy nem ritka a több száz fokos — a nyomárától függő­en — gőz állapotú energia­hordozó sem. Mindezek ellenére a kö­zelmúltban mégis örömmel fogadtuk a tokai egyetem ku­tatóinak javaslatát: rend­szeres együttműködésünk ke­retében vitassuk meg az úgynevezett különleges ener­giahordozók hasznosításá­nak a lehetőségeit. A Bu­dapesten megtartott tanács­kozáson a japán tudósok elmondták, hogy a geoter­mikus erőművekben ter­melt villamos energia költ­sége — még az 6 kedve­zőbb körülményeik között is — három-hatszorosa a klasszikus hőerőművekének, vagy az atomerőművekének. Ugyanakkor a tanácskozás ráirányította a figyelmet a termálvíz más irányú hasz­nosítására, s ebben hazánk számottevő eredményeket mutathat fel. Kitűnően és gazdaságosan használhatjuk — és Szegeden már hasz­nálják — például lakótele­pek fűtésére, a növényter­mesztés intenzitásának a növelésére, melegházak fű­tésére is. Számos külföldi országban hattenyésztésre, vagy a közutak alatt el­vezetve az utak hó- és jég­menő sítésére veszik Igény­be a geotermikus meleg vi­zet. Pillanatnyilag úgy tű­nik, hogy nekünk is ezek­ben az irányokban kell to­vább haladnunk. Elvileg a szél lenne ax egyik legolcsóbb energia­forrás, mégsem foghatjuk munkába. Egyebek között azért, mert nem mindig fúj. A szélturbina mellé ugyan­is egy meglehetősen nagy teljesítményű akkumulátor­telepet is kellene telepíte­ni annyi villamos energia tárolásához, amellyel a szél­csendes időszakot át tudjuk „vészelni". Ezenkívül — ja­pán tudósok számításai sze­rint — megfelelően nagy teljesítmény eléréséhez leg­alább 80 méter átmérőjű szélkerék kellene a turbiná­hoz. Ez elvileg a föld fel­színével párhuzamos síkban is foroghatna. De akár föl­felé terjeszkednének, akár vízszintesen, sok helyet fog­lalnának el. A japán ten­gerparton például körülbe­lül 100 kilométer hosszú­ságban kellene szélkerekeket telepíteni,' hogy a távoli or­szág mai energiaigényét egyedül a szélenergiából fe­dezhessék. Ügy gondoljuk, hogy a szélenergiának csak akkor lehet jövője, ha va­lamilyen más energiafor­rással párosítva, járulékos, kisegítő tényezőként vesz­szük figyelembe. Jelentős energiaforrás • Nap is — mondotta vége­zetül Szabó professzor. — Alapvető energiaforrásként azonban rá sem számít­hatunk, mert a Nap is csak kiegészítő energiafor­rás lehet. Hazánk ellátásá­hoz usvanis körülbelül 100 négyzetkilométer nagyságú ernyőt kellene megépíteni a napisugarak felfogásához. Aa ország egy részét — igaz. nem túlságosan nagv ré­szét — le kellene tehát ta­karnunk, ugyanakkor gon­doskodni kellene arról is, hogy az ernyők mindig a Nap iránvába forduljanak; hogy a légkör ne szennye­ződjön. s ho<rv az egész apparátust valakik karban­tartsák, időnként megtisz­títsák a lerakódó pwrtóL Hazánkban évente körülbe­lül 2000 órát süt a Nap, a közbülső időt ugyancsak át kellene hidalni valami­lyen energiatárolóval. A tu­domány és a technika ezt ma már lehetővé teszi. Sza­mos országban próbálkoz­nak is vele. de a költség­számítások a termálvízhez és a szélhez hasonlóan a Nap­ra is érvényesek. Deregán Gábor Újító hallgatók Közel egy évtizedre visz­szanyúló, tiszteletre méltó hagyományok jellemzik a Kossuth Lajos Katonai Fő­iskola újítómozgaimát. Ré­gebben a tanszékek taná­rainak és hallgatóinak ere­jéből, lehetőségeiből csak szerényebb oktatási eszkö­zökre futotta, amelyeket a kiképzés megkönnyítésére használtak. A főiskolai rang. a mun­kában jelentkező tudomá­nyos igény törvényszerűen kihatott az újítások színvo­nalára. Bár az újítási tevé­kenység a főiskolán elsősor­ban a tisztképzést hivatott szolgálni, mégis többről van szó. Egyrészt azért, mert az újítások jelentős része al­kalmazható a hadserég szin­te minden területén, más­részt az újítómunkában jár­tas hallgatók felavatásuk után erősítik a csapatoknál folyó újítási mozgalom bá­zisát A főiskola parancsnoksága és pártbizottsága negyed­évenként értékeli az újító­mozgalom helvzetét. Leg­utóbb az 1978-as újítási terv eddigi eredményeiről adtak számot, és megálla­pították. hogy az Idén 13 újítást bíráltak el eddig, amelyből többet a hallgatóik nyújtottak be.

Next

/
Thumbnails
Contents