Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-10 / 265. szám

postaláda társszerzőnk az olvasó Olvasóink mindig tudnak meglepetéssel szolgálni. Most is, amikor azt gondolt uk, csendos hét köszönt c Postaládám, igy ünnep után. És lám, a két-három szabad nar felszlto'ta tá-ssz érzőink alkotói kedvét. Sok levél — sokféle. Ezekből válogattunk. hordanak. Sokszor a személygépkocsik is elfoglalják a járdákat, úgyhogy gyerekkocsival alig-alig lehet elférni." — írja B.-né Gulyés Ilona, az Északi városrész 113/B-ből. Levelének tartalmával szinte teljesen mezegyezik egy ugyancsak az Északi városrészben lakó olvasónk mondandója, csakhogy 6 még azt is kifogásolja, miért közlünk fényképeket az olyan lakótelepről, amely még nem készült el teljesen. Miután lapunk más oldalain azokat ls tájékoztatni illik, akik ritkábban jérnak épülő házaink között. továbbra is rendszeresen köriünk majd felvételeket az Északi városrész és Felsőváros építkezéseiről. A kép nem a befejezettségre utal. sőt, néha szándékunk is, hogy a szép házak között éktelenkedő törmelékkupacokra, félig kész úttestekre felhívjuk így a figyelmet. .Já tarjánl 416/A. épület lakóinak sok gondot okoz a személyfelvonóban tapasztalt szabálytalanságok sora. A tűzrendészen szabályok szigorúan tiltják a dohányzást a liftekben, ezt a tilalmat a gyártó cég szembetűnően elhelyezett fémtáblával — s rajta a szöveggel: Tilos a dohányzás! —, hangsúlyozza is. E figyelmeztetés ellenére a felvoró padozatára dobált, sokszor még el sem taposott cigarettacsonkok bizonyítják, hogy lépten-nyomon ismétlődik a veszélyes szabálysértés. Ismétlődik annak ellenére, hogy a földszinti liftajtó előtt figyelmeztet a kézmagass ágban felerősített hamutartó is. Ezt egyébként többször pótolni kellett mert ebbe a házba ls járnak úgynevezett erős emberek. Eszembe jut a század eleji szegedi villamosok falára kifüggesztett ftaveimeztetés: Dohányozni és földre köonl rendőrhatóságilsg stirorúan ti'os! Úgv látszik, néhány lakótársunk közösségi magatartása hetven esztendővel elmaradt. Rendszeresen olvasom a Postaláda közléseit. Ezek többször, ismétlődően figyelmeztetnek, kérnek arra. hogv Igyekezzünk az ezvmáa mellett élés közösségi szabályalt megtartani". — Talán ezért is foVisszhang „Hálatelt szívvel olvastam * DM egyik számának a címoldalán a Házgyári újitáeok című cikket. Azaz olvastam volna, ha a szememet elborító hála- és örömkönnyek ebben meg nem akadályoztak volna. De megakadályoztak és ezzel egyszersmind tág teret engedtek gondolataim szárnyalásának. Magam előtt láttam a holnapot, amikor a házgyári újítások bevezetésének eredményeként, az átadott lakások garanciális javításával megbízott részleg is Jelentős mértékű fejlődésnek indul és ez lehetővé teszi. hogy — a már közel e«y hónapja bejelentett — fűtési hiányosságot a lakásomban megjavítsák. Nagy előrelépést jelenthet ez a DÉLÉP' életében. Mi, az új lakások lakói természetesen túrelemmel várjuk ki ezt az időt, nem törődve azzal, hogy a hideg szobában (konyhában, fürdőszobiban) gyermekünk minduntalan megfázik, hímen hol van ez a probléma azokhoz, amelyeket egy ilyen nagy vállalatnak meg kell oldania. Szabadjára engedett fantáziámnak immár nem tudok határt szabni. Így most olyan pajzán látomások jelennek meg szemem előtt, amelyeket már leírni is félek, nehogy eltűnjenek. Egvtk ilyen látomásomban a DÉLÉP szervezettsági foka odáig fejlődött, hogy az új lakások lakóihoz a szerelők—a FŰTÉSI IDŐSZAKOT MEGELŐZŐEN, már a próbafűtés idején — bekopogtattak, megnézték a fűtőtestek hőfokát, ahol nem volt fűtés, ott javítottak... És most... Hiszen ez már álom ... Boldog családokat látok, meleg otthonokban, örülnek az új lakásnak. De azép ls mindezt Ajánlom soraimat annak a vezetőnek, kinek ajtaján oly sokszor hiába kopogtattam bánatommal, és valahogy a telefontól is mindig oly távol volt, hogy szót nem válthattunk" — írja Nagy András./ az Északi városrész 11-ből. (I. em. 1 ajtó.). Lámpák, járdák, liftek ..Az Északi városrész 1/B. ü' mében a közvilágítást hiányolom noha már körülbelül ka hónapja felállították a villanyoszlopokat Ezért reménykedhettünk, majd csak lesz már egy kis fény a sötét utcákon, de nem így történt. Hasonló a helyzet az utakkal. Járdákkal. Ügy láttuk, betonoznak, aszfaltoznak. Csakhogy nincs egyetlen befejezett járda sem, a lebetonozott kocslutat. Illetve beállót több helyen felbontották, helyenként nagy lyukak tátonganak, melyek balesetveszélyesek Megyünk hazafelé a klsbaVtkal. sötétedés után. s mivel nincs közvilágítás. b*Mol1uk a babakocsit a gödrökbe. Szerencsés eset. ha az ijedtségen kívül a kicsinek más baja nem esik. Ha egy-egy nagyobb eső esik. szinte nem ls lehet kimozdulni a lakásból a sár miatt. A nagy teherautók a mér m«zlevő járdákra felhajtanak — oda la sarat galmazta meg levelét — az Ismétlés szándékával — dr. Gottwald László, a szóban forgó ház lakója. Csak a földszintig? „Október 30-án bútort vásároltam az Alföldi Bútorgyártól. Ennek szá'lítását a szegedi Eoyszo'gilatra bíztam. Október 31-én reggel 9-kor szál'ították a 12 darabból álló garnitúrát. Érkezésük után megtudakolták, kérem-e a bútorok felszáilítdsát hatodik emeleti lakásunkba. Igennel fe'eltern, miután ott szeretném használni a berendezési tárgyakat Fe'vitték a bú'orokat, átadtak a szá'lítóiegye*. melyen 825 forint volt feltüntetve. Am"-or ezt kifizettem. még 200 forint -tiszteletdíjat" akartam nek'k adni. Erre ők megkérdezte'", mit akarok a kétszáz forinttal. mikor ők a hatodik emeletig Jöttek, és eme'etenként száz forint a szá'Iítás. A s-'ám'án felöntetett összegért a íöldazintig kötelesek szállítani. ötszáz forintot kértek a felajánlott 200 helyett. De erről számlát nsm adtak. A megrendeléskor nem közölték ve'e.-n, hogy a földszinttől kezdve külön pénzt kell fizetnem, amivel vállalatoknak nem számolnak el. Szere'.ném megtudni, létezik-e ilyesmi? Nálam másfél óráig dolgoztak, s gondolom, ez alatt a válla'attól is kaptak fizetést. Én naponta 90 forintot keresek, nekem azírt az ötszáz forintért sokat kellett do'goznom." Néme'h Imríné (Északi városrész, M2kko-házi utca 7. VI emelet 34.) elküldte a szállítójegyet is. Ezen va'.ó'ocn csak 623 forint áll. Érdeklődve várjuk a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat szegedi üzemének válaszát, mit keltett volna tennie levélírónknak. Aprópénz „A Marx téren vásároltunk édesanyámmal. Hazatndulís előtt úgy döntöttünk, eszünk lángost. Oodaállturik a csarnokban, a vendéglátó lángossütó üzletéhez. A pénztárcámban csupán néhány aprópénz volt, így hát kiszámoltuk, éppen kiadta a három lángos áráti" Hadd ne idézzük levélírónk leve'ének további sorait, a párbeszédet, amely a lángossütő eladója és anya-lánya között zajlott Ismerős ugye a történet, amelyben az aprópénzt valaki nem tekinti törvényes magyar fizetőeszköznek? S hogy miért? Olvasónk úgy véli — a vitából legalábbis ez derült ki —, mert édesanyja kalapot hordott. ..Sokan ezt a bizonyos fei fedőt még mindig a Ió'.ét szimbólumának tekintik. Ha telik kalapra, akkor telik mindenre. Nem igaz, hogy nincs még egy tízes (százas, ezres) a pénztárcájában. Jó'öltözött. tehát gazdag. Gazdag, tehát nemcsak fillérei varnak. Ne adjon hát több'e'munkát, hotv még az 6 f lléreit is be kelljen csomagolni. ígv gondolkodhat a lángossütő. Nyilván nem ismeri a kateoos nők nehéz életét. Nem tudja, hogy nagyon sok o'ysn calád van, ahol minden fillérnek megvan a he've." — Gémes Gézáné. Gyapjas Pál utcai olvasónk leveléből Idéztünk. Nem először A következőkben néhány olyan levél gondolatait adjuk közre, amelyek nem számítanak már újdonságnak a Postaládánkban. Dekát, m'nt dr. Gottwa'd László is írja, ismételni néha szükséges. Török Arenka. a tápéi Budai Nagy Antal utcából a jegylyukasztók felszerelését sürgeti az autóbuszokon, s ezzel együtt az előre váltható jegyek rendszerének bevezetését is. „Tudom, ez a Volánnak nagy anyagi megterhelés lenne — az utazóközönségnek viszont jobb, s előnyösebb megoldás. A villamosokon ez a rendszer ugyanis bevált." Juhász Gábor (Székely sor 21.) levele november 1-én érkezeit szerkesztőségünkbe. S mert levélírónk szombatot említ, talán az október 28-i szombat egyik autóbuszos eseményéről lehet szó levelében. Hogy a Volán illetékesein kívül olvasóink is értsék, miről van szó: a tarján i 17-es buszra szállva, volt tanúja levélírónk a történteknek. Az autóbuszvezető meglehetősen durva szavak kíséretében leszállított egy idős bácsit, közvetlenül az indulás elótt, mindenáron azt bizonygatva, hogy az idős ember bicskájával babrálta az automatát. S h'ába volt az utasok tanúskodása „ő hajthatatlan maradt", akár egv FIFA-bíró, óriási tévedése után. Bezárta a fülkét és megparancsolta, amíg a bsbráló be nem megy a Víztorony téri szolgá'ati irodába, addig ő nem indul el. A bácsi közösségi ember volt, leszállt. Hogy aztán mi történt, nem tudtuk meg. De talán e levél néhány sorának közlése tanúskodhat, az Kálvin téri bútorüzlet. Közlöm az eladóval, hogy óhajtok vásárolni egy puffot. Egy darab puffot, a legolcsóbb fajtából, olyan piros-fekete színezésűt. Az eladó továbbítja szavaimat a pénztárosnak, s elmegy a raktárba, hogy kihozza az árut. így a pénztáros hölgy: — Neve és lakcime? — ? — A nevét és a lakcímét kérdeztem! — De, csókolom, miért van szükség ezekre az adatokra? Most nem a tudományos művekben, leírásokban szereplő — a végtelen szavannákon nyargalászó, olykor pedig békésen legelésző, vadon élő zebráról beszélek —, hanem arról a zebráról, amely az úttestre — gyalogátkelőhelyeken — van felfestve, figyelmeztetőül az óvatosabb vezetésre. Sajnálatos, hogy az intő jelzést a gépkocsivezetők egy része nem veszi tudomásul. A gyalogosok előnyének csaknem teljes semmibe vevése itt Szegeden, a József Attila sugárút. Debreceni és Kecskeméti utca kereszteződésében mérhető, tapasztalható talán a legeslegjobban. Hogy miért éppen itt?.., Erre csak találtatni lehetne a helyes választ. Az egyszerű gyalogos csak aztlátla-tudia — naponta talán többször is érzékeli —, hogy szinte képtelen egyik oldalról a másikra átjutni. anélkül, hogy testi épségét ne tenné kockára. Nem furcsa? — Mert számlát kell csinálni az eladott áruról! Most már nem állom meg, hogy ne firtassam a dolgot. Lelki szemeim előtt a félelmetes jövő lebeg, amikor egy kiló krumplit a zöldségesben csak születési anyakönyvi kivonat ellenében kaohatok meg. — Már elnézést kérek, de mi a különbség egy „számla" és egy közönséges blokk között? Talán kiemelt Jótállásról van szó? — Nem, kérem, egyáltalán nincs Jótállás rá... A hölgynek sikerült kiA zebra Az említett átkelőhelven az a gyakorlati tapasztalat, hogy azoknak a gépkocsiknak a vezetői, amelyek a Brüsszeli körút, illetve a József Attila sugárút irányából Jönnek, Itt már szinte nem ls akarják a zebrát figyelembe venni, mert amíg a város valamely pontjából eddig eljutottak, már számtalan lámpa akadályozta, lassította gyors Járatú kocsijukat, s most már csak az lehet a számukra a fontos, hogy az eltecsérelt perceket „behozzák". Akik pedig Vásárhely Irányából Jönnek — tisztelet a kevés kivételnek — nem szívesen bíbelődnek sem a zebrával, sem a gyalogossal, mert' hiszen szeretnék a tempót továbbra is tartani. Ügy gondolják. hogy az idő pénz! A gyalogos csak várjon, hogv mikor kelhet át. Azért gyalogos valaki, mert ráér. A volán mögött ülő egyáltalán nem ér rá. Neki mindig sürgős a dolga. S lendítenie nyugalmi helyzetemből. Észrevehetően remegnek az ujjaim, amikor utolsó kérdésemet felteszem. — És becsomagolás vane?i — Bútorüzletben nincs becsomagolás, de ha odaviszi az asztalhoz, az eladó biztosan becsomagolja magának. — Szívességből.., — Szívességből! No, Igen. Szívességből. De nem furcsa? Szalontai Imre Szeged, III., Bódi Vera a 14. sz. ha már kocsiban 01, még arra sem ér rá, hogy a kilométeróra mutatójának állását kissé alacsonyabbra vegye. A minap magam ls, többszöri sikertelen próbálkozás után megkockáztattam többedmagammal az átkelést. A gyorsan odaérkező és mögöttem elmenő Tátrából a vezető epésen emígyen szólott ki: gazember! (Most nagyon idekívánkozna a kocsijának rendszáma, de még inkább a neve. De hát uram bocsá'. kinek van arra ideje, hogy kocsirendszámot jegyezgessen, amikor a bőrét kell mentenie!) Érzésem szerint ennek az embernek, amikor a kormánvkeréknél ül, minden járókelő, gyalogos csak gazember lehet. De amikor 6 a gyalogos, akkor meg minden gépkocsivezető — agresszív lénye és felfogása szerint — szintén gazember. Bozóki István idős ember vétlen lehet a do'ogban. Gyakran érkez'k o'yan levél a Postaládához, amely egy-egy vendéglátóipart vagy kereskedelmi incidensről hoz hírt. S nem először írjuk le, csak a pontos dátum alapján tudják a sére'em igazát kivizsgálni az illetékesek. M6rocz Károly csak annyit írt, hogy szombaton este történt. Melyik szombaton? Tudniillik az, hogy a fe'sővárosi vendéglőbem előételül kért tojásrántottaért a pincér 10,30-et számolt, hotott az étlapon 7 forint á'lt. Olvasónk ezt természetesen szóvá tette: „Kértek a panaszkönyvet. Erre a p'ncér lerakott az asztalra 7 forintot, mondván, nekünk adja rántottára. Az igaz. hogy van o'yan jelszó: mindent a vendégért, de szerintünk ezt másképp kellene értelmezni." És ismét csak nem először — a névtelen levélírókról. Annak a levélnek írójáról rri'dául, aki a dorozsmai Bölcs utcai iskola fűtésgondjairól ad hírt. „Gyerekeink, sőt a tanárok is tó'ika bálban ü'nek a tantermekben." Olvasónk tudni vél! az okot is. De mert nevét nem vá'te'ta, hogyan higgyük el levelében megírtakat? Köszönetek Gárdon Nelly, a tanárképző főiskola hallgatója nem remélte már, hogy a Virágcukrászdában tévedésből elcserélt új télikabátját viszontlátja. Nyilvánvalóan tévedésről lehetett szó, hiszen a cseretárs visszavitte a cukrászdába a kabátot. Egyik mórahalmi olvasónk hazsfe'é utazott autóbusszal, jól látta hát, hogy elhagyva a széksósi megállót, sza'ad va'aki a busz után. A kocsi vezetője — mint írja, Dobó Szilveszter — noha már e'hagy'ák a megállót, megállt az utes kedvéért. Kerkápoly Gézáné visszakapott személyi gazolványáért mond köszönetet. A három köszönő'evé'her valamit azért hadd tegyünk hozzá. Akiknek a köszönet szól, biztosan azt mondanák: de hisz' ez természetes. Válaszol az illetékes A Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatójától, Dékány Lászlótól az október 27-j Postaláda Hol reggelizzünk? címmel megjelent írására kaptunk választ. „Szeged Belvárosában a vendéglátó üzleteiben vállalatunk igyekszik biztosítani a reggelizési lehetős éget mindenütt, ahol a technikai adottságok erre alkalmasak. Az írásban említett Somogyi, Széchenyi tejivó és a Napsugár bisztró mellett jelenleg a Boszorkánykonyha ételbárban, az Expressz bisztróban és a Korzó Imbíszben is lehet reggelizni. Olvasójuk kifogását nem értjük, mivel az Expressz bisztróban reggel 6 órától kínálnak tetet, tejeskávét, kakaót, teát. főtt virslit, főtt kolbászt két helyen (a tejkonyhánál és az ételkiadó pultná'). A b'sz'ró reg'e'i forgalma Je'entős, napi 25—30 liter tejet do'goznak fel a reggeli órákban. A Bőszem, kánykonyha ételbárban reg. gel fél 7-től a kínálat rrre'eg tej, kakaó, tea. sült kolbász, főtt virsli. Naponta 25—39 reggeliző vendéget szolgál, nak ki- A Korzó Imbisz ben reggel 8-tól tej, kávé és kakaó a reggeli választék, friss péksüteménnyel. Eddig a fel. sorolt üzletek reggeli válasz, tékára vásárlói panasz néni érkezett. Üz'eteink dolgozó! a regge'izéssel kapcsolatos feladataikat jól látják el, erről ellenőrzéseink alkalmával is meggyőződtünk." Kovács Mihály az október 27-i Postaládában kifogásolta néhány MÉH-átvevőhely bezárását. A vállalattól most érkezett levél szerint a gyűjtőhálózatot átszervezik, így fordulhatott elő, hogy rövid ideig néhány átvevőhely zárva volt, illetve van ls még. Egy rendelet Jelent meg ugyanis nemrégiben, mely a MÉH-vállalatnál foglalkoztatott begyűjtőkre is vonatkozik. Az új gyűjtési, illetve alkalmazási mód okozta a szünetet, s miután ezt előre nem tudta a vállalat, nem értesíthették időben a lakosságot, összeállította: Pálfy Katarin Tanfolyam turistáknak Több m'nt 300 ezer hallgatójuk van a Német Demokratikus Köztársaságban azoknak az esti tanfolyamoknak, amelyek az ország 220 népi egyeteme mellett működnek. Va'ám'kor ezek a tanfolyamok a hatigatók- művelt«égbe'1 hiányosságait voltak hivatottak fe'számolni, továbbá fe'adataik közé tartozott az isko'ai tanulásra va'ó e'őkészítés is. Ma a tanto'yamok fő cella — mélvfteni a hallgatók tudását. Rendkívül népszerűek az NDK-ban a marxista—leni1 n'sta filozófia különböző kérdéseivel foglalkozó tanfolyamok, s igen sok hallgatót vonz az Irodalom- és művészettörténet, valamint a zene... Nő az olyan előadások száma is, ame'yek a technika, a geofizika és az egzakt tudományok legújabb vívmányaival, eredményeive! ismertetik meg az érdeklő, dőket. A népi egyetemeken nem. rég tanfo'yamokat szervez, tek leendő turisták részére A hal'gatók itt megismerkedhetnek azzal az ország, gal — történe'mével, érdo kes látnlva'őival —, amelyet szabadságuk a'att szándékoznak meg'átogatnt. Se gitséget kapnak ahhoz is, hogy elsajátítsák a baráti országok népeinek nyelvét. Az elmúlt évben eyéb. ként az NDK nyelvtanfolyam mainak 55 ezer hallgatója volt. (BUDAPRESS — PANORAMA)