Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-10 / 265. szám

Barátságvonattal Odesszába (2.) Majális a Szeged utcában Reggel hétkor pattogó ritmusú indulóra ébredünk. Nagy zökkenéssel áll meg a vonat. Kotovszkban vagyunk. Az e'cő nagyobb város Odeszsza megyében. A pályaudvar teljes díszben. Üdvözlő szavak, felnőttek és diákok lelkes integetései, majd mindez megismétlődik három órával később Razgyelnajában. Immár legalább öt órája halad vonatunk Odessza megyében, és még mindig két órát kel] várni, hogy a megyeszékhelyre érjünk. A szívélyes fogadtatást mindenütt a nagy létszámú delegáció vezetője, dr. Szucsán Sándor, a szentesi járási pártbizottság első titkára köszöni meg, és 6 tör a kenyérből, hogy sóval ízesítse — Odesszában is először. Egyenruhás tengerésztanulók sorfala, mellett gördül be a vonat az odesszai állomásra. Dolgoznak a filmesek, a tévések, a fotóriporterek. A hangszórón keresztül szívélyesen üdvözlik a barátságvonat valamennyi tagját: ,.A barátságvonat a párt_ és tömegszervezetek, Csongrád megye és Szeged testvérváros munkásközösségeinek képviselőit hozta el hozzánk. Kenyérrel és sóval, virággal és örömteljes mosollyal köszöntjük kedves vendégeinket" Régi ismerősök szorítanak kezet egymással, barátok ölelgetik egymást A fogadás után három szállodában szállásolják él a barátságvonat utasait. Az elkövetkező egy héten az Arkadta, az Odessza és a Csornoje More ad otthont a barátságvonat utasainak. Másnap délelőtt a politikai dele/áció vezetői valamenynyiünk nevében megkoszorúzzák a Lenin-emlékművet, és " ^elhelyezik virágaikat a Forradalom Harcosai emlékműnél is. A koszorúzás pontban tíz órakor kezdődik. A kitűnő katonazenekar elhallgat és a hangszórókon keresztül megszólal a Kreml toronyórája, majd felcsendül egy dal. Az énekes bizonyára a hazáról, a hősökről énekel. A szovjet és magyar himnuszt csak néhány órával később, a tengerparton hallom, amikor az Ismeretlen matróz emlékművét koszorúzza meg a delegációnk. i Délután végiglátogatjuk a szépen rendezett kiállításokat, este pedig az Ukrán Színházban ünnepi esten és koncerten veszünk részt. Másnap a Lenin-füvészparkban fiatal fákból és cserjékből ligetet telepít mintegy száz Csongrád megyei küldött. Az előkészítés szervezett munkára vall. Ásók, gereblyék és fekete-fehér vászonkesztyűk várják a faültetőket. Na, meg a helyi televízió munkatársai. De hogy a jelentős eseményt majd otthon is láthassuk, az Odeszszában dolgozó magyar filmesek, Tímár István rendező vezetésével, szintén filmre veszik a jókedvű és gyors munkásokat. Nem telik bele háromnegyed óra, és új liget található a szépen gondozott parkban. És emléktábla hirdeti : „Ezt a ligetet Odessza és Csongrád megye dolgozóinak barátsági hete tiszteletére ültették." G. I. Jervas, a városi tanács elnökhelyettese arról beszél, hogy ez a liget a két város barátságát szimbolizálja, azután pedig megköszöni a munkát. — És az ásó? — kérdezi mögöttem valaki, kacsintva az egyik szervezőre. — Szuvenir — válaszol az illető. Az ásók azonban maradnak, a kesztyűk pedig emlékként őrzik a faültetés rövid történetét. A város zászlódíszben. A transzparensek a megbonthatatlan szovjet és magyar barátságot éltetik. Magyar és szovjet nyelvű feliratok váltakoznak, a Szeged utca bejáratánál lévő házon pedig Szeged városának címere. Amikor a Szeged utca torkolatához kanyarodik az Megjelentek az 1979. évi naptárak Megjelentek az 1979. évi naptárak. 1979-re 67-féle művészeti naptárt adtak ki, 90 ezer példányban — közölte Páczer Ferenc, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának igazgatóhelyettese csütörtökön a Zeneművészek Klubjában tartott sajtótájékoztatón. Magyarországon a felszabadulás után, az ötvenes évek közepén kezdődött meg a művésznaptár-kiadás, 1957. és 1958. évre még csupán egy-egy típu6 készült, 8-10 ezer példányban. Az utóbbi húsz tesztendőben csaknem ezerféle naptár jelent meg, mintegy 10 millió pé'dányban. Az új naptárak — a Kossuth, a Révai, a Glóbus, az Ofszet és a Szekszárdi Nyomda, valamint a Papírárukészitó Ipari Szövetkezet gyors munkájának eredményeként — kevés kivétellel már forgalomban vannak. Ugyancsak elkészültek a vállalatok megrendelésére készült, a magyar árukat, művészeti értékeket népszerűsítő és nem utolsósorban a magyar nyomdaipar színvonalát hirdető reklámnaptárak is. A művészi naptárak kétharmadát képzőművészeti, egyharmadát fotóművészeti alkotások díszítik. A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára kiadott naptár oldalain a Magyar Tanácsköztársaság Idején megje'ent 13 plakát, s Poór Bertalan, Uitz Béla., Bíró Mihály ismert grafikái láthatók. A Kódex falinaptár — amelynek tavaly világszerte nagy sikere volt — 25 ezer példányban jelent meg. A klasszikus magyar festőket bemutató sorozatban ezúttal Munkácsy műveiből szerkesztettek naptárt. Nagy érdeklődésre számíthat a magyar muraliák naptára, amely az építészethez kapcsolódó képzőés iparművészeti alkotásokat ábrázol. Kiadták a magyar huszárság múltját színes grafikákkal ismertető fali naptárakat is. A tavalyinál lényegesen több példányban adtak ki faplasztikával, kerámiával, tűzzománccal, fémdomborítással díszített naptárakat. Újdonság a népművészeti naptár: Komiss Péter színes művészi fotói 14 nagyméretű lapon Magvarország legszebb népviseleteit ismertetik meg. A határidőnaplók közül figyelmet érdemel a Fémműves iparművészeti tárgyak színes felvételeit tartalmazó naptár. A 45-féle művészi reklámnaptár közül a Hungarotex Textilkülkereskedelmi Vállalaté az Iparművészeti Múzeum textilremekeinek színes reprodukcióit, az Országos Takarékpénztáré régi bankjegyek és pénzverdék grafikáit, régi érmék reprodukcióit tartalmazza. Budavár színezett, XV. századból származó metszete a Magyar Optikai Művek naptárán látható, autóbuszunk, az odesszaiak ezreivel találjuk szembe magunkat. A zenekar a jól ismert Drága föld című dalt játssza éppen, majd a magyar delegáció, dr. Koncz János és Papp Gyula vezetésével nekivág a mintegy másfél kilométer hosszú Szeged utcának. Kétoldalt az odeszszaiak sorfala, és százötvenkétszáz méterenként egy újabb zenekar. Felváltva játszanak népdalokat és beatet. Körülöttük elsősorban fiatalok, de amint az egyik gyűrű mögé pillantok, éppen egy jó ötvenes férfi „ad elő" valamilyen orosz táncot egy ismert dzsesszszámra. A Szeged utca végén köszöntők és ünnepi kultúrműsor. Ekkor kerül sor az emlékkő leleplezésére is. Odeszsza—Szeged testvérvárosok — hirdeti a virágokkal övezett emlékkő. Az úttörők már nyakkendőjükkel kedveskednek, és riportalanyt sem kell sokáig keresni. Maga jelentkezik. Az illető részt vett Szeged felszabadításában. Egy tüzérség felderítőosztagának voli a parancsnoka. — Az ágyúnkkal egy tutajon keltünk át a folyón — mondja Kapstik —, és felállítottunk egy megfigyelőállást Amikor kimásztunk a Tiszából, mocskosak, vizesek voltunk, de két fiatal aszszony egy házba invitált, ahol megmosdhattunk. 1970ben turistaként jártam Szegeden, de annyira megváltozott a város, hogy már nem ismertem fel az átkelés helyét Amikor három óra múlva gyalog visszafelé indulok a Szeged utcán, már mindenütt az összevegyült tömeget találom, köztük a magyarokat is, kabátjuk hajtókáján a barátságot hirdető jelvénnyel Néhány órával ezelőtt még zúgott a „druzsba, druzsba", most baráti kézfogások jelzik mindazt. Az egyik sátorban teát mérnek, a másik előtt a kicsik toporognak. A sárkánnyal való viadalt mutatják éppen a bábosok, odébb néhány házzal egy erősítővel jól felszerelt zenekar játszik Azt mondják az odesszaiak a Szeged utcában minden év ben van valamilyen majális más utcák is tanulhatnána' tőle. Ez a mostani mindenesetre parádés és emiékeze tes majális volt, és sok örömet szerzett idősnek, fiatalnak egyaránt Polner Zoltán (Következik: Színházi esték Odesszában) Kulturális rendezvények a nyáron Országos minisztériumi tanácskozás Szegeden A nyári kulturális rendezvények volt a témája annak a tanácskozásnak, amelyet tegnap, csütörtökön rendeztek Szegeden, a Tisza-szállóban. Az országos jellegű megbeszélést a Kulturális Minisztérium szervezte; a megjelenteket Bányainé dr. Birkás Mária, a szegedi városi tanács elnökhelyettese köszöntötte, majd Orosz László, a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője tartott beszámolót. Az utóbbi időben megerősödött nyári rendezvények jól egészítik ki a hivatásos kulturális intézmények tevékenységét, megfelelő színvonalat képviselnek, e ahol ilyen van, ott jelentős az idegenforgalmi vonzásuk is. Éppen ezért a jövőben még nagyobb gondot kell fordítani a rendezvények szervezésére. A gazdag, színvonalas kulturális eseményeket felsorakoztató nyári két hónap része lett a művészeti folyamat egészének, s mint ilyen, betöltötte az úgynevezett uborkaszezont — hangoztatta az előadó. — A közművelődés ezen területének jelentősége azért is rendkívüli, mert a szokásostól eltérő körülmények között — szabadtéri színpadokon, tereken, üdülőhelyeken — valósul meg. kilépve a hivatásos intézmények keretei közül — igaz, néha még erőltetetten. Jelentősek ezek a rendezvények azért is, mert középeurópai viszonylatban olyan programrendszert építettek ki — főleg a próza, az opera és a táncművészet területén —, amilyennel kevesek büszkélkedhetnek. Nem végleges adatok szerint az idei nyáron 500, különböző műfajú produkciót mutattak be az országban, ezeket körülbelül másfél millióan tekintették meg. Ha figyelembe vesszük, hogy mindez két hónap alatt zajlott, szemben a színházi évad kilenc hónapjával, akkor megállapítható: nyáron jóval nagyobb a közönség érdeklődése. Szeged a 17 szabadtéri előadással országosan a második helyen átt. A szabadtéri programok is csatlakoztak az általános művelődési követelményrendszerhez. ennek előírásai kötelező érvényűek a nyári programokra is. A fellendülést kiváltó okok között szerepel a kulturális decentralizáció — megerősödtek a helyi irányító szervek, sajátos, máshol nem levő rendezvényeket igyekeznek kialakítani. A városok között Szegedet ebben a törekvésben a több műfajú monumentalitás jellemzi. Üj utakat keresve nyitogatják a hagyományos opera kereteit Ami a rendezvények tartalmát illeti, mérhető a törekvés a népi és történelmi hagyományok ápolásában — ezen a területen Szegedet az élenjárók között tartják számon. A maiság. a kortárs művek műsorra tűzésének szorgalmazása nyáron is érvényes. Nem lehet beérni azzal, ahogyan a nyári események, rendezvények a mai életet tükrözik, ábrázolják. Mitől műhely az adott rendezvény? Mindenekelőtt attól, ha van salátos koncepclóla, megfelelő irányító, művészeti és technikai gazdája. Szükség van szervezettebb, előrelátóbb munkára ezen a területen is. valamint tartalmi felfrissítésre, művészeti profilok tisztázására. kialakítására és véglegesítésére — erre a művészeti politika megfelelő a"'«ümazása eddig is bevált. Ennek értelmében kell támogatni Csonarád megyében a tanyaszínházat. Az amatőr művészeti kérdésekről a taná"skr>z,á-i->n Tótpál József a Kulturális Minisztérium főosz+álvvezetőhelvettese, a képzőművészeti rendezvényekről pedig Csorba Géza, a képzőművészeti osz+áiv vezetőle számolt be. Délután hozzászólásokkal, vitával folvta+ódott az egész naoos tanácskozás, amelven ott volt Szabó G. László a rregvei tanács eTiökhelvettese és dr. Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese is. Egyenfarmer és bunda Nemrégiben úgy adódott, hogy ismét iskolapadban ültem. A leghátsó, vendégeknek fönntartott helyek egyikén végig néztem-hallgatt.am a harmadikos gimnazisták egyik óráját. Figyelmesek, okosak voltak ezek a felnőttnyi fiúk, lányok. De most nem is erről a lényegről, tartalomról akarok szólni, hanem valami formaságról: megjelenésükről. Szememmel végigpáztáztam az osztály öltözetét . A köpenyekből megannyi farmernadrágos, nyurga láb nyúlt a padok alá. Nem vagyok szakértő, de gyanítom, egyikőjük sem adta alább valamilyen márkás anyagnál. És most nem az elítélő szavak kívánkoznak ki belőlem. Magam is híve vagyok a farmernak, a f'úk, lányok mindennapi viselteként meg egyenesen praktikus holminak tartom. Elnyűhetetlen darab, így bizonyára megéri az árát. Hogy melyik diák szüleinek kellett mélyebbre nyúln'a a pénztárcába, hogy meglegyen az a nadrág, csodálatosképpen nem volt ráírva egyikőjükre sem. Mindannyiuknak tellett rá. Az „én időmben" — úgy tizenhat éve — az iskola esküdt ellensége volt a divatnak. a „flancolásnak", és ezen a címen bevezette az igen költséges egyenköpenyt, egyenruhát és az egyensapkát. Egy emberként tiltakoztunk ellene, de kénytelenkelletlen beadtuk a derekunkat a tanári szigornak. Aki meg merte szegni az Új vetélkedősorozat indul a televízióban Szegediek is szerepelnek majd Üj vetélkedősorozatot indít a Magyar Televízió. A vetélkedő címe: „Mi és Ti", s ami újszerű benne, az a következő: egy-egy városból férfiak és nők mérik össze tudásukat, ügyességüket és csupán az adás napján, délután derül ki, hogy a megjelölt két városból — sorsolás alapján — melyik helyen versengenek a nők és melyik városban a férfiak. A Rádióújság 44. száma ismerteti bővebben a vetélkedő lényegét lebonyolítását. Az ismertetésből azt is megtudjuk, hogy „egyetlen alkalommal sem tudluk maid. kik és hányan lesznek játszótársaink, sőt: még azt sem, hogy hol játszanak férfiak és hol nők". Az első vetélkedő lebonyolítására ma, pénteken este kerül sor a televízióban és az első két városban, Miskolcon és Kecskeméten. Ezt az első versengést azért is érdemes figyelemmel kisérnünk, mert egy hónap múlva, a harmadik fordulóban Szeged és Pécs asszonyai, lányai, illetve férfiak — ez csak az adás napján derül majd ki — mérik össze erejüket. A Csongrád megyét érintő vetélkedő előkészítését a szegedi városi tanács vb művelődésügyi osztálya vállalta, s mindazokat, akiknek segítségére, közreműködésére számítanak, tegnap délutánra hívták meg a városi tanács termében tartott megbeszélésre. Tóth Attila és Juhász Pál, a művelődésügyi osztály főelőadói adtak tájékoztatást az előkészületekről A vetélkedő harmadik fordulójának szegedi színhelye a Sportcsarnok lesz, Pécsen szintén a sportcsarnokból közvetíti a versenyt a televízió. A központ a tv l-es stúdiója. A játékot Vitray Tamás, Szilágyi János és Antal Imre vezeti. Hogy a két város, Szeged és Pécs versengése valóban érdekes, szórakoztató legyen ahhoz szükség van a szege di kulturális, felsőoktatási intézmények, üzemek, gyárak és mindenekelőtt a játéko' kedvelő, vállalkozó szellemű nők vagy férfiak segítségére A játékban különösebb felkészültség nélkül vehetnek részt a jelentkezők, a verseny tét nélküli, tehát nlncvesztes csapat, város. A győzelmet az jelenti, melyik csapat az ügyesebb, rátermettebb. Az igazságos döntés érdekében negyventagú társadalmi zsűri figyeli majd a játékot a stúdióban. iskola törvényét, ma is őrzi az osztályfőnöki figyelmeztetés emlékét. Ezeknek a diákoknak van köpenyük, olyan, amilyen a bolt választékából megtetszik nekik, de nincs előírás megkövetelte egyensaoka, egyenruha, felnőttek által rájuk erőszakolt „egyenkül. ső". Most van egyenfarmer. önként öltik magukra, szívesen. Mert egvéniségüket megtartva nem akarnak ám ők sem mások lenni ,.a banda" többi tag1á"ál. Túlöltözöttek meg éppen nem. hiszen a serdülők közösségének is megvannak a maguk törvényei. Csak hagyni kell. hadd érvényesüljenek. At nem elég, ha csak a pedagógusok vannak tisztában mindezzel. Tudnia kell a bőkezű, gyerekét karácsonyfaként „földíszítő" szülőnek is, hogy jószándéka ellenére árt, amikor különösen drága, nagyon föltűnő holmikat aggat lányára, fiára. Veszélyeztetett lehet aí ilyen gyerek is: megeshet, hogy a többiek kiközösítik „mássága" m'att. Nem éppen lélekerősítő érzés. És számolnia kel'ene a fiatalok öntörvényével — no persze a szülők pénztárcájával sztitién — az iparnak és a kereskedelemnek is. Aligha válik a 9600 forintos panofix bunda a bakfisok „egyenkabátjává", de az öt-hétezer forintos irha- és báránybunda sem, amelyet az Éva konfekcióbolt kínál növő félben levő leányoknak. (Jóllehet, egy fiatalos, divatos szabású, nem gyűrődő 1200 forintos kabátot szívesebben hordanának.) Nem akarok én több szót vesztegetni a külcsínre, mint amennyit megérdemel. De ha a tehe'ősség vagy a rosszul értelmezett gyerekszeretet fölborítja a józan aránvérzéket, a magas ár. a kti'önlegesség háttérbe szorítja a jó ízlést, a praktikusságot, az a „belbecs" torzulására vall. És ez már a lényeg, az emberi tartalom. Chíkán Ágnes / 1