Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

Hétfő, 1978. november 6. Vissza a városba M

ár az előjelek sem valami biztatóak. Finnyásán végighúzom ujjaimat a D. és T. közötti személyvonat poros üléshuzatán. Csak ez az áporodott bűz ne lennel Odakint varjak lepték el a határt A következő megálló. A vasutas az állomás épületében lakik, a disznóit eteti. A házak ritkulnak, ahogy haladunk tovább egyre-másra düledeznek. Egy rendezkedő utas rászól a fülke túlsó végébe telepedett cigánycsaládra, beszéljenek magyarul. A cigányember megharagszik, lerúgja a papucsát Végigfekszik az ülésen, lábát a könyöklőre rakja, kérges talpa csupa kátrány. Az asszony a múlt heti gyilkosságot emlegeti. • mosdatlan kis cigánylány becsomagolja a felvágott veknit .nehogy megfázzon". Az ablaknál fejkendős öregasszony. harcsa bajuszú, csizmás öregember, középkorú nő fiúgyerekkel. Kinyúlt kardigán, pecsétes zakó. foltozott nadrág, horzsolt orrú cipő. Szégyellem a fekete műbőr kabátom, a szürke öltönyöm, a fehér ingem, a nyakkendőm. Fél óra múlva megérkezem • S most itt ülünk késő délután Kalmár Lacávaj T. egyatlen presszójában, a Hősök terén, a református és a katolikus templom között. A zongoránál Gyula bácsi, általános Iskolai énektanárom, a dob mögött régi osztálytársam Zümt, szintén hivatásos muzsikus. Gyula bácsi a katedrán fülel, tehetségkutatást végez, rábízták az énekkar újjászervezését. Valamikor kispap volt. aztán levetette a reverendát. énektanár lett, nyert kétszázötvenezer forintot a totón, s miután fölépítette a házát, elszegődött zenésznek az eszpresszóba. És Kalmár Laca, aki karbantartó a háziipari szövetkezetben, öntőgeti magába, s tukmálja belém a fél konyakokat. Egykori legjobb barátom. Mostanában már nem fcagyon levelezünk, leg-. feljebb képeslapot adunk postám egvmás nevenapján. Na meg Züml. a könyvesboltos fia. a dobnál. Legalább tfz éve nem borotválkozott Annák idején kicsapták a gimnáziumból, mert a padlásukon meztelenül lefényképezett két lányt — tapintatos volt a fejüket lehagyta a fotóról —, és az osztályban árulta a képeket • Csak nagyközség az — Jegyezte meg valaki elutazásom előtt atnlkor kisvárosnak tituláltam T.-t szülőhelyemet Valóban, most már belátom. Igaza volt, sőt, azt mondom, egy nagy falu. Épült két áruház, új reúdőrség, új orvosi rendelő. Jó pár társasház, s még nincs tízéves az alumfniumkomblnát. Ét hiába cserélődtek kl az arcok (mert azok tényleg kicserélődtek, keres 2tanyu és bátya — a nagybátyám — leveleikbén minduntalan arról Írnák, hogy kl halt meg, hány éves volt. hiába jöttek új emberek), a légkör ugyanaz maradt. Nem lesz ebből sohasem vár06, titkos ábránd az én reménykedésem. Csalódtam, nam ezt vártam. Kalmár Laca nagyokat hallgat, idegen már nekem, én úgyszintén neki. Hát szervusz, légy Jó, gyerünk haza, majd írjál, és alkalomadtán látogass meg. * Bátya, a nyugdíjas agglegény berúgja a kismotort, kétszer forduL Visszajön, megkérdezi. jó lesz-e marhahús, mert rántott szeletet gondolt disznóból. de nincs a boltban, itt nem olyan a választék, mint nálatok a városban. Persze hogy Jó, szeretem én a pörköltet is. miattam ne tessék ekkora felhajtást csinálni. Átutazóban vagyok, váratlanul toppantam be, nem akarok semmiféle kellemetlenkedést okozni. Bátya ismét elindul, nem engedi, hogy én vásároljak be, pedig felajánlom. Ülök a tökén, a volt baromfiudvarban. Megmozdulni sem lehet, körülöttem téglarakás, farakás, a gaz derékig ér. A kertben dzsungel, a kerekes kút vázán pókháló, alatta meghosszabbított vízcsap, a folyosóig bevezetve. A tamariskabokrok avíratlanok. az orgonabokrok viszont a kerítés méllett szépen lemetszve, új a nagy- és a kiskapu. A hentesnél azért van protekcióm — mondja bátya, és mutatja a seri téshúst. Míg készül a vacsora, meglátogatom keresztanyut. Lépdelek a keskeny járdán, negyvenszer negyvenes kockák, betonlapok, s közben arra gondolok. ha itt maradtam volna, lehetnék akár Kalmár Laca. vagy éppen Züml is. Külsőkert sor 77. Kereszt ül a dohos levegőjű, sötét. szűk konyhában. Kezében görbebot. nagyon megöregedett. A temetőbe készül, rendbe kell tennie a sírokat. Először Jancsinak néz, összetéveszt a testvéremmel. Leveszem a szemüvegem, nyomja a fülem tövét. Végre megismer, összecsapja a tenyerét: hát öcsi. te vagy az? Házi főzésű, kisüsti szilvapálinkával Kínál, krákogok, olyan erős. marja a torkomat. Sült csirkét tol elém tepsiben. Kereszt belémkapaszkodik. szuszog. kankodja a levegőt, tízméterenként megállunk. Olyan vagyok már. mint a megtömött liba — nevetgél asztmásan fuldokolva, jó kedélye a megszokott * Hajnali óracsörgés, kávé helyett pálinka, éhgyomorra. A fene egve meg. nem akar elállni 1 Hát elfelejtetted már. hogy errefelé mindig több volt az eső? Búcsúzkodás, csókolok mindenkit S elindulok T.-ből hazafelé hetvennyolc őszén, egy szombati napon. Itt is a Tisza folyik, de egészen más színe van a folyónak, más szaga van a levegőnek. kezemben újságba csomagolt útravalót. RÓZSA IMKE MMi lllillp Somogy) Károlyné {elvétele A Lenin körút és a Mikszáth Kálmán ntca sarkán a Jelzőlámpák magasságát módosítani kell, hogy elférjen a felsővezetők Az ötösök pirosak lesznek Ne sz osztálynaplóba beírandó piros ötösökre gondoljanak, bár akik a születésnél bábáskodnak, bíznak abban, hogy érdemjegyük ötös lesz. A címben is emlegetett piros ötös — a szegedi trolibusz. Emlékeznek még az újszegedi villamos jelzésére? Az is ötös volt... Arra emlékeztetve, meg figyelembe véve, hogy a troli gazdája a Szegedi Közlekedési Vállalat lesz, mely a négyes vonal után az ötöst építi most ki, szóval így kapott a szegedi közlekedés legifjabb gyereke már megszületése előtt nevet. S hogy miért lesznek pirosak a kocsik? Majdnem hangtalánul járnak, ezért kell színükkel felhívni magukra a figyelmet a forgalomban. Mert az érdeklődő figyelem, a troli magindulását megelőző várakozás már most is elég nagy, s nem is csak nálunk. Az energiahordozók arányaiban bekövetkezett változások, a gazdaságossági és a környezetvédelmi szempontok a korábban mostohagyereknek tartott elektromos járműveket ismét reflektorfénybe helyezték, a szakemberek idehaza és külföldön is nagyobb Jövőt Jósolnák az elektromos energiával hajtott tömegközle^ási eszközöknek, mint a benzinnel vagy gá»olaljal hajtottaknak. Érdémes néhány Összehasonlító adattal bizonyítani véleményükét A villamos, HÉV, metró esetében a Járművek átlagos élettartama 25 év, az autóbuszé mindössze hét év, a trolié 15. Az egy férőhelyre jutó költség egy év alatt a villamosnál 1120, a trolinál 1400, az autóbusznál 1660 forint. Az elektromos meghajtású járművek energiaköltsége kisebb a folyadékmeghajtású Járművekénél, s hogy ennek milyen jelentős lesz a népgazdasági szerepe, bizonyítja a szám: az ország energiafelhasználásában IS százalékkal részesedik a közlekedés. Ha tehát a jelenlegi lehetőségekkel okosan akarunk gazdálkodni, a metró, e troli, s e leggazdaságosabb jármű: az elektromos autóbusz fejlesztésén kell fáradoznunk. A környezeti hatások közül — közlekedésről lévén szó — a zajártalmakat és a levegőt szennyező gázokat is mérik a szakemberek. Viszonyszámokban klfajezve a zajhatást: ha a négyütemű motorok hangját tekintik alapegységnek, egynek, akkor a villamos zajának mértéke három, az autóbuszé tíz. A szinte hangtalanul suhanó troli Javíthat egy-egy város zajszintjén! Városias beépítésnél a hazai szabvány 6—22 óráig 55, 22—6 óráig 45 decibelt engedélyez. Most, hogy a szegedi troli tervezett útvonalán, a Bartók Béla tér és az odesszai 218-as épület között zajhatásmérést tartottak, a vizsgálatot végzők összehasonlították az adatokat az 1973ban mértekkel.) Az öt évvel ezelőtti adatokat zárójelbe tettük.) Bartók Béla téren az idén 81 (73,8). az Attila utcában 90 (80 4), a Nagy Jenő utcában 88 (78 9). a 218-as épületnél 85 (80.2) decibelt mértek. Messze van Szeged a szabványtól, az adatok olvastán ezt bárki megállapíthatja A füstős koromszennyezés mértékére — szegedi adat híján — hadd idézzünk egy riasztó budapesti adatot: évente 600 tonna korom kerül a levegőbe a járművek miatt A hatvanas évek végén egy szegedi NEB-vizsgálat jelentésében fogalmazódott meg először — vagy legalábbis visszakereshetően —, hogy a Szeged rendjét, levegőjét veszélyeztető Járművek helyett új típusú, korszerűbb közlekedési eszközök elterjesztése volná kívánatos. Ezt a megjegyzést igazolja az 1979. április végén útjára bocsátandó troli, lelkes híveinek Igazát, megbecsülését pedig az a tény, hogy éppen a szegedi vállalat vezetőit, dolgozóit bízták meg: tapasztalataik alapján majd segítsék más városok szakembereit a troliüzemág megindításában. Ezért nevezik kísérletinek a szegedi trolit. Arra kell majd választ adniuk a szegedleknek, hogy miként s mennyi Idő alatt képezhetők a Járművezetők, a szerelők; bevált-e az oktatásnak a Szegeden alkalmazott módja, hány szakembert kell a BKV-tól kérni, s hogyan válnak be a műszaki újdonságok? A tanulságok alapján újább városok tömegközlekedésébe ia bekapcsolódhat majd a troli. Az első szegedi vonal 2,2 kilométer hosszú, a hálózat kiépítése várhatóan 1985 körül éri el a 2223 kilométeres hosszúságot, fokozatosan. A 80-as busz útvonalán járó 5-ös trolik (a 80-as járat a Nagyállomást és az Északi városrészt köti majd össze) csúcsidőben 5 percenként követik egymást, ez a követési idó öt kocsival oldható meg. A vonalon csúcsidőn kívül három troli Jár majd, tízpercenként A megállóhelyek kijelölésénél és a követési távolság megállapításánál azt vették figyelembe, hógy az átlagos tempóval haladó gyalogos 0.8 métert tesz meg másodpercenként Tehát a két megálló közti távolság megtételéhez 625 másodpercre, több mint tíz percre lenne szükség. Azalatt pedig már Jön is a következő Ziu— 9-es. Ezt a járműtípust láthatjuk majd a szegedi utcán. A háromajtós. 110 kilowattos motorral hajtott Jármű 11,9 méter hosszú, 115 utast tud egyszerre vinni, s felsővezetékétől jobbra-balra 4 5-45 méterrel tud kitérni. Az utcai forgalomhoz tehát Jól alkalmazkodik. A trolikat befogadó tároló a Bákay Nándor utcában lesz, a szervizcsarnok már épül, még az idén készen lesz a városi útvonalon a felsővezeték is. A trolivezetőket, a műszakiakat a BKV segítségével oktatják — az élőkészületők jól haladnak. PALFY KATALIN Nézem a krimit Nem szeretem, ha idegen kezek akármilyen fondorlattal véresre vert embereket vagy zsugo. rítva szállított hullákat úsztatnak be a lakásomba. Meglehet, hogy mindezt társadalmi juttatásnak kellene tekintenem, amelynek ellenértéke a lakás árában, esetleo a televízióban eleve benne foglaltatik, de tisztelettel megköszönöm akkor Is: ha csak lehet, nem élek vele. Jól megtanultam — minden műsorszerkesztő elmondta már, ha nyilvánosan szidták az adást —. hogy a televízió legcsodálatosabb alkatrésze a ki- is bekapcsoló gombocska. Sokszor ki is iró'jj íim, való igaz. hogy így gaz. Csak az ujjamat kell meg>öcc'.ri:er.sr.i. és volt a ncs jégkamra ahol egyébként a mesterictek.'ív — bocsánat: rendőrfelügyelő a gyilkossági csoporttól — megérkezéséig minden áldozat nyugodtan vár. Családos ember azonban ritkán jut ahhoz a gyönyörhöz, hogy már a gyilkolást szándékot belefojtsa a képernyőbe, legtöbbször csak annyi a lehetősége, hogy átmegy a másik szobába. A világ minden pénzéért nem mondanám, hagyják abba a krimit, mert jó pénzért se szabad hiábavalóságokat mondani. Történelmi távlatból nézve, amikor már az emberiség eddigi tévés élete akkora lesz csak. mint egy borsó, tudós fejtegetók vagy krimikultúrának nevezik korunkat, vagy valamdyen gyermekbetegséget emlegetnek majd. Már csak az utókor miatt se tiltakozhatom ellene. Mennyit törhetnék a fejüket, míg egy hasonló szép nevet kitalálnának, ha most egyszerűen abb-'harrinák? Ha nem tartozom is a krimiimádók vallásához, azt azért tudom, nem az a fontos itt. hogy a szemünk láttára gyilkolnak meg valakit, ámbár az se kutya, hogy ilyen fontos technikai eszközt, mint a hangfogós pisztoly, egyáltalán láthatunk. Ez az utóbbi elgondolkoztat, mert ha fflGQ— mutatjuk gyermekeinknek, hogyan ajzották föl az íjat őseink, akkor mutassuk meg a gyilokszerszimok teljes torát, nehogy azt higgyék szegények, hogy most is hátrafordulunk vágtató méneken, és úgy nyilazzuk ki ellenségeink szemét. A dolog ismeretterjesztő oldalát nem tanulmányoztam még, itt vissza kell fognom a szót. Tudom tehát, hogy nem a halott ember a lényeg a krimiben, az csak körítés, mint légyfogón a méz, hanem a felügyelő a lényeg. A könnyű kis kikapcsolódás kell az emberiségnek, mondja a pszichológia, tehát tömegigényről van szó. Itt nyugodtan megállhatnánk, mert ilyen igény ellen nincs apelláta. Ha ez kell a dolgozónak, aki meleg kemence mellett áll és olvasztja a vasat vagy süti a kenyeret nem pedig a világirodalom kincsesháza. ami tudvalevőleg csupa beteglelkü ember kóros elméjének gyümölcse, akkor ezt kell adnunk. Gyanítom persze, financiális okok is közreműködnek itt: a krimi talán olcsóbb, mint bármi más. a képernyős nagy vásárokon. Ha igy van, akkor csak azt lehet mondani: begyűrűzött hozzánk a krimi, mert nem vagyunk függetlenek a világpiactól. Bujtatva se akarok tehát semmiféle ellenszelet kelteni a szellemi — vagy szellemtelen — szelekkel szemközt, csak a családi kör jut eszembe. Papa. mama és a gyerekek végre együtt vannak az egész napos nagy rohanás után, és megnézik, mennyivel nagyobbakat ütnek most egymás képére, mint amikor az imperialistáknak adtuk naponta több felvonásban a pofonokat. Ha a kis családi kör eszembe jut, nam esik messze tőle a nagy se, az Arany Jánosé. Itt viszont elakad a lélegzetem, mert nem is Columbo mester vagy a golyó fejű Kojak van most a műsoron, hanem hamisítatlan hazai termék, a Kék fény. Zavaros a kép. mondhatja akárki, ez az ember összevissza beszél. Hogy jön a Kék fénybe Arany János? Orosházát mutatják most, ott is a kultúra házának éjjeliőrét, mint illusztrációt, barbár kezek természetrajzához: ólmos bottal verték agyon, mert éppen ráértek. Nyereségvágyból tálán1 Az éhség vitte volna rá őket? Az az átokverte gyilkos többet keresett, ha dolgozott, mint akármelyikünk. A materiális kényszerítő körülményeket tehát kihúzhatjuk a nyomozati listáról. Mi vihette rá őket? Picike kis bogár motoszkál a fejemben, kérem a szekta tagjait, akik várják a krimit, ne vessenek meg érte. Minden fejben más a bogár. Mi az ángya kínja baja lehet annak, aki rátámad az orosházi öregre? Itt jut eszembe mindig a Családi kör egyik sora: „Effélét csinálni maga is próbálgat." Amit előtte látott. A lélektan tudja, hogy kell a kis kikapcsolódás. A pedagógia pedig tud mást. Szeretett tanárom egyik iskolai dolgozatban elipszilonnal látta leírva az ajtót. Nem engedte kijavítan'. nehogy még egyszer le kellien i-nia Tamásnak, rosszul. Vé'-ílzn'l? sc az ülepedjen le a fej*b« mert akkor vége a világnak. Ha krimit látok, mindig arra aondnlok. sokmilliós példánvban elivsz"onnal írják az ajtót. Aki effélét próbálgat, átléphet a Kék fénybe is. HORVÁTH DEZSŐ