Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

Szerda, 1978. november 1, 3 Kapcsolat a magyar és finn! A termelékenyebb jogászszövetségek között Dr. Antalffy György nyilatkozata finnországi útjáról, küldetéséről Nemrégiben négy napot tölthetett dr. Antalffy György, a Magyar Jogász Szövetség elnöke, a József Attila Tudományegyetem rektora Finnországban, ahol a helsinki megállapodás szellemében, az államok közötti együttműködés részeként a tudományos szervezetek, intézmények közötti ismeret- és tapasztalatcsere létrejöttét segíthette elö küldetésével. Mi volt ennek lényege, célja és haszna? — kérdeztük meg. — A Finn Demokratikus Jogász Szövetség (SDL) elnökének meghívására utaztam Helsinkibe, küldöttséggel — dr. Hársfalvi Rezső, a jogászszövetség titkárával együtt — mégpedig azzal a céllal, hogy a Magyar Jogász Szövetség és a Finn Demokratikus Jogász Szövetség (náluk több szövetség is van!) kapcsolatait megteremtsük. A Finn Demokratikus Jogász Szövetség elnöke, egyben igazságügy-miniszter, Paavo Nikula nagyon szívélyesen és barátságosan fogadott bennünket, és a látogatás rövid időtartama ellenére megbeszélhettük a két jogászszövetség jövendőbeli kapcsolatainak formáját és tartalmát, az ezzel összefüggő kérdéseket. — A tárgyalásokon kívül mivel ismerkedhettek meg? — Gazdag programot állítottak össze részünkre, s bár a finnekkel rokonnak érezzük, tudjuk magunkat, mégis az az érzés erősödött meg bennem, hogy keveset tudunk egymásról. Küldetésünknek megfelelően az út során, igen jól megszervezett program lehetővé tette, hogy megismerkedjünk a finn Igazságügyi Minisztérium munkájával, elsősorban a törvényelőkészítéssel. Fogadtak bennünket a 60 éves fennállását ünneplő finn Legfelsőbb Bíróságon is, ahol annak elnöke ismertette meg velünk az intézmény munkáját. — Volt-e alkalom arra, hogy a mi életünkről, a magyar jogalkotásról, jogászok •munkájáról beszéljen? — Hogyne! S azt hiszem, ez egész út egyik legérdekesebb, legtöbbet adó élménye az volt, hogy a Helsinki Egyetem klubjában előadást tarthattam a magyar jogászság szerepéről a szocializmust építő Magyarországon, a magyar jogalkotásról és természetesen a magyar jogászképzésről is. Ezen a párbeszéddé átalakult előadáson részt vettek a különböző pártok képviselői, illetve a haladó jogászszövetség, a Centrum Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Szocialista Párt jogászainak képviselői is. Amikor előadásomat befejeztem, akkor vettem észre, mennyire figyeltek, érdeklődtek. Nagyon sok kérdést tettek fel. Ennek részletes felsorolásától hadd tekinthessek el, inkább közös vonásukat, lényegüket említeném: a felszólalók a mi jogászképzésünket nagyon haladónak, konstruktívnak tartották, és különösen a joghallgatók helyzetéről szóltak megelégedéssel, mivel én ismertettem részletesen szociális helyzetüket, az ösztöndíjrendszert és a tanulmányi rendet. Egyszóval: általában a magyar jogászképzés finn szemmel nézve is vonzó. — Más körben is találkozhatott ottani jogászokkal? < — Igen. Vendéglátóm szervezett egy olyan találkozót, ahol a különböző pártok, a finn koalíciós kormányban részt vevő pártok jogászképviselői vettek részt és az iránt is érdeklődtek élénken, hogy milyen a mi jogalkotásunk. Valóban meglepett, hogy mennyire érdekelte őket ez a témakör. Eddig alkotott törvényeinkről részleteiben is kérdeztek — például: a családjogi, a büntető- és polgári eljárási törvényekről és a törvényhozás mechanizmusáról is beszélnem kellett, amit nagyon figyelemre méltó gyakorlatnak tartottak. Voltunk a finn Parlamentben is, illetve a Finn Szakszervezetek központjában a jogi osztályon, ahol beható ismereteket szereztünk a finn szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységéről. A rövid látogatás során még arra is szakítottak időt vendéglátóink, hogy Helsinkitől 800 kilométerre levő Ouluba eljussunk, természetesen repülőgéppel. Abban a városban a helyi tanácselnökkel, a városi képviselőkkel találkoztunk, beszélgettünk. S itt mutattak be egy nagyon érdekes jogintézményt, egy speciális bíróságot, nevezetesen az Észak-Finnországi Vízügyi Bíróságot. Nálunk ilyen nincs, de úgy képzelhető el, mintha az Országos Vízügyi Hivatalt, vagy annak regionális szervezetét felruháznák bírósági jogkörrel. Mi a feladata ennek? Ehhez tudni kell, hogy a vízzel való gazdálkodás az ezer tó országában nagyon lényeges, továbbá környezetvédelmi funkciója is van, nagyon komoly bírságot, sőt szabadságvesztést is kiszabhat. A megyei börtönben is jártunk, láttuk, hogy ez az intézmény humánusan szervezett, s ott is — mint Szegeden — bútorgyártással foglalkoznak a szabadságvesztésüket töltők. — Hogyan tudná összefoglalni a küldetés lényegét, hasznát? — Célunkat elértük, teljesítettük, mivel megállapodtunk a rendszeres kapcsolatok tartalmában és formájában. Ez egyrészt információcseréből áll, például kiadványokat küldünk meg egymásnak rendszeresen, több nyelven, s ezáltal lehetőségünk lesz egymás jogrendszerének jobb megismerésére, a tapasztalatok hasznosítására. Másrészt a személyes kapcsolatokat, találkozásokat szervezünk: előadócserékre kerül sor a következő időben. Megvizsgáltuk annak lehetőségét is, hogy a két jogászszövetség miként teremtheti meg a csereüdülés feltételeit, mivel egymás megismerésének ez is egyik módja. Nagyon határozottan kijelenthetem: utunk, küldetésünk nagyon hasznos volt, főként azért is, mert megismertethettük jogrendszerünket, jogalkalmazási gyakorlatunkat, ezáltal a jogászok szerepét a szocialista társadalomban, vagyis a szocializmus eredményeinek propagálói is lehettünk. Ugyanakkor nagyon lényegesnek, fontosnak tartom azokat a tapasztalatokat, élményeket, amelyeket mi szereztünk Finnországban. — Köszönöm a válaszokat! Bálint Gyula munka forrásai A vita vég nélkülinek látszik: vannak akik meggyőződéssel állítják — különböző módon bizonyítják is —, hogy Magyarországon szó sincs munkaerőhiányról, hogy a jelenlegi feszült helyzetet éppen a munkaerővel való felelőtlen pazarló gazdálkodás idézte elő. Mások abból indulnak ki, hogy ha tartósan több munkahelyet ajánlanak fel, mint amennyi a munkát keresők száma, akkor objektíve munkaerőhiányról kell beszélnünk, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. S való igaz: a munkahelyek hosszú évek óta szaporodnak, a foglalkoztatottak száma pedig stagnál, illetve csökken. Ismét mások kikerülik a jelenlegi helyzet körül kavargó vitát, és — ugyancsak hosszú évek óta — arra figyelmeztetnek, hogy a mai helyzet elemzésével, s a szükséges gyakorlati konzekvenciák levonásával meg kell változtatni a foglalkozási szerkezetet, fel kell készülni arra a nem is olyan távoli időszakra, amikor a jelenleginél is kevesebb munkaerővel, a mainál lényegesen nagyobb feladatokat kell megoldani. Másképpen fogalmazva: meddő viták helyett inkább azt kell vizsgálni, hogy miként foglalkoztatjuk ma az embereket, s hogy ebben a foglalkoztatási szerkezetben vajon milyen tartalékok fedezhetők fel? Nemrégiben a KSH végzett ezzel kapcsolatban vizsgálatot, s az eredmény, alighanem még a szakembereket is meglepte. Kiderült például, hogy a minisztériumi iparban dolgozó majdnem 900 ezer fizikai munkás közül 447 ezren dolgoztak a vizsgálat időpontjában gépek, gépi berendezések mellett, 435 ezren pedig gyakorlatilag kézi munkát végeztek. Ez még nem is lenne túl rossz arány, csakhogy a gépek mellett dolgozók majdnem felének mindennapi munkájában is a kézi munka dominált, vagyis a valójában gépesített munkát végzők aránya még a 30 százalékot sem éri el. Automatizált munkát az allami iparban dolgozó fizikai munkások alig 4 százaléka végez csak. (összehasonlításként: a munka automatizáltsági foka az NDKban kétszer akkora, mint a magyar iparban.) Az eddigieknél is nagyobb gondot jelent az úgynevezett kisegítő tevékenységek rendkívül alacsony fokú gépesítettsége. Például: az anyagmozgatási, szállítási, raktározási tevékenységgel foglalkozók 46 százaléka gépi berendezések mellett dolgozik, a többiek kézi munkát végeznek. Az idézett számok ellenére is vitathatatlan, hogy például az elmúlt öt évben az ipari munka gépesítettségi színvonala jelentősen emelkedett. Ebből logikusan következne, hogy mérséklődött a munkavégző ember fizikai erejének igénybevétele. vagyis előnyösen változott a nehéz, illetve a könynyű fizikai munkát végzők aránya. A feltételezés logikus ugyan, ám a gyakorlat ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A KSH vizsgálata szerint, az iparágak nagy részében 10—50 százalékkal volt magasabb a nehéz fizikai munkát végzők aránya 1977-ben, mint öt évvel korábban. Többek között azért, mert a vállalatok — a kedvezőbb besorolás érdekében — egyre több fizikai munkást sorolnak át a „roszszabb munkakörülmények" kategóriájába, mert így könnyebben túltehetik magukat a bérkategóriák sokszor túlságosan merev korlátain. A jelenség az alkalmazott bérezési gyakorlat problémáira figyelmeztet, pontosabban arra, hogy bizonyos munkáskategóriák teljesítményét, munkavégzését nem tudjuk megfelelően honorálni a bérrel. Arról nem is beszélve, hogy a „nehéz" és „könnyű" munka, mint fogalmak, a gyakorlatban keverednek, illetve a két fogalmat elválasztó — s elvileg eléggé éles — határ egyre inkább elmosódik. Gondoljuk csak meg: a naponta több mázsányi árut megmozgató közértpenztárosnő, vagy a futószalag mellett ülő, végtelenül monoton munkát végző munkásnő „könnyű" munkát végez. És sorolhatnánk a hagyományosan „nehéz" fizikai munkakörbe sorolt szakmákat, foglalkozásokat, amelyek esetében ugyancsak megkérdőjelezhető a besorolás ésszerűsége. Az iiyen visszásságok persze óhatatlanul is kedvezőtlenül befolyásolják a foglalkoztatottság hatékonyságát. Végül még egy példa: * munkavégzés és a szakképzettség összefüggése. Az elmúlt öt évben gyakorlatilag alig emelkedett a szakmunkások létszámaránya, az elvárhatónál lényegesen kisebb mértékben csökkent a segédmunkások száma, s változatlanul ismételhető a régi megállapítás: az ipari termelés munkaerőigénye és a kialakult szakképzési struktúra nincs összhangban. Szakképzett munkások gyakran dolgoznak olyan munkakörökben, ahol a ténylegesen végzett tevékenység legfeljebb csak betanítást igényelne. Racionálisabb munkaszervezés esetén, s az igényekhez jobban igazodó oktatási szerkezettel, tehát a kvalifikált munkaerő hatékonyabb, a képzettségnek megfelelőbb foglalkoztatása a munkatermelékenység emelkedésének jelentós forrása lehetne. Vértes Csaba Nemzetközi egészségügyi konferencia Az egészségügyi dolgozók képzéséről, továbbképzéséről kezdődött háromnapos nemzetközi konferencia kedden, a Semmelweiss Orvostudományi Egyetem elméleti tömbjében. Az Egészségügyi Világszervezet európai irodája és az Egészségügyi Minisztérium által szervezett tanácskozáson hét európai ország szakemberei vitatják meg azokat a módszereket, amelyekkel előbbre vihető, folyamatossá tehető a képzés. A Centrum milliárdjai Sárrázó utak Évi több mint 9 milliárd forint értékű fogyasztási cikket értékesítenek, körülbelül 200 millió érdeklődőt fogadnak, s közülük 50 millió vásárlót szolgálnak ki az ország 33 Centrum Áruházában — közölte keddi sajtótájékoztatóján a Divatcsarnok "Lotz-termében. a 30 éves Centrum Áruházak vezérigazgató-helyettese. Tarján István. Az év végi felkészülésről elmondotta, hogy bőséges választékkal, másfél milliárd forintos árukészlettel — köztük több, a BNV-n bemutatott újdonsággal és sokféle importcikkel — indul az áruházakban a karácsonyi vásár. Beszámolt arról is, hogy az áruházak gyümölcsöző együttműködést folytatnak a baráti országok testvérvállalataival. Az idén például öt ország 26 áruházával bonyolítanak le 190 millió forint értékű közvetlen árucsere-forgalmat. (MTI) 1 SZOT titkárságának ülése Szegeden A Szakszervezetek Országos Tanácsa titkársága az SZMT titkárságával együttes megbeszélést tartott tegnap délután Szegeden, az SZMTszékházban. A megbeszélésen részt vettek Vas János, Virizlay Gyula és Sólyom Ferenc, a SZOT titkárai, dr. Bíró Györgyné, a SZOT-elnökség tagja, és a SZOT szervezési és káderosztályának vezetői. A SZOT vezetőidélelőtt SZMT-tagokkal, megyebizottsági titkárokkal, vállalati-intézményi szakszervezeti bizottsági titkárokkal beszélgettek a helyi tapasztalatokról. A két titkárság megbeszélésén részt vett Gyárfás Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, Horváth Árpád, az MSZMP KB munkatársa. A SZOT és SZMT titkársága megvitatta az SZMT helyét, szerepét a szakszervezeti mozgalomban és a megyében, az SZMT munkájának hatását, hatékonyságát a határozatok végrehajtásának szervezésében, segítésében, ellenőrzésében. Elemezték a gazdaságsegítő tevékenység (népgazdasági célkitűzések, területpolitika) során kifejtett ellenőrző, segítő munka módszereit, problémáit, eredményeit és a további feladatokat. Igazságügyi reform — a befejező szakaszban Az autósoknak alipha kell részletezni, milyen kellemetlenek és veszé'yesek az aszfalton éktelenkedő sárdarabok. Esős időben komo'y erőíe z tésbe kerül az, hogy tisztán tartsák a forgalmas utakat, kereszteződéseket. A Nagykörútra is á'landóan fe'ho'dják a járművek az „utánpótlást", ezért a környező földes utcákban sárrázó utak épülnek. Az Osz, a Móra és az Üslökös utcákról már tiszta kerékkel gördülhetnek a járművek a Nagykörútra. Ha a képünkön iátha'ó, Árvíz utcai útszakaszt is befejezik a, Szegedi Magas- és MéTyépPő Vá"a'at do'gozó5,. csak a Rom utcát kell aszfaltozni a nagyobb tisztaság és biztonságosabb közlekedés érdekében Megújulóban jogrendszerünk, ezt jelzi számos, új, magas szintű jogszabály elkészítése is. Immár a másoidik ötéves jogalkotási terv teljesítése szolgálja a célt: jogunkat fokozatosan hozzáigazítsuk a fejlett szocialista \ társadalom építésének köve' telményeihez. Elérkezett az igazságügyi jogszabályok reformmunkálatainak befejező szakasza — közölte dr. Markója Imre igazságügy-miniszter kedden, a Parlamentben megtartott sajtótájékoztatón. Az időszerű jogalkotási és jogalkalmazási feladatokról szólva kiemelte: évekig dolgoztak az új büntető törvénykönyv megalkotásán. A Minisztertanács a közelmúltban megtárgyalta a kódex tervezetét, amely rövidesen az országgyűlés jogi bizottsága elé kerül, majd decemberben terjesztik az országgyűlés elé. A bűnözés elleni küzdelem jogi eszközeinek korszerűsítése ezzel nem zárul le. Formálják már a Btk-t életbe léptető jogszabály paragrafusait, napirenden van a büntetőeljárási törvénynek a Btk-val összefüggő kisebb módosítása; valamint a büntetésvégrehajtásról szóló új törvényerejű rendelet megalkotása. A kodifikáció természetesen kihat a szabálysér-, tésekről szóló 1968. évi I. törvény szabályaira is. A bűncselekmények egyrésze ugyanis a szabálysértési „kategóriába" kerül át. A szabálysértési jog megújítására vonatkozó javaslatokat várhatóan a jövő év első negyedében terjesztik a Minisztertanács, illetve az Elnöki Tanács elé. (MTI)