Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

4 Péntek, 1978. november 24. 3 Egészségére!Egészségére? Nem lenne cseppet sem teátrális póz ha segítségért kiáltanánk. Csakhogy a fuldoklót sem mindegy, milyen erős karok ragadják meg, s maga «. ba.jba jutott akar-e önmagán segíteni. Hogy az alkohol ellensége az embernek és közösségének, réges rég tudjuk. Sokan dülöngélnek, kizökkentve életpályát, családi békét, egészséget, tönkretéve életeket. Egy ember, egy intézmény hiába is próbálkozna ..odasietni" a segítségre szorulóhoz: együtt, mindenkinek akarnia kell, hogy kl-kl méltó maradjon •mberi mivoltához. Hihetetlenül rossz ivási •zokások lettek úrrá rajtunk. S hagytuk, mert „nincs öröm alkohol nélkül", mert ^könnyebben megy a munka. ha olajozzák a gépet" — és így tovább. Ok az ivásra az öröm, a bánat, a névnap, a születésnap, a kitüntetés, a f egyel m). De lélekölő tud lenni az elutasított, a lenem hörpintett ital is. És ez már veszedelmes jele önvédelmi ösztönünk elkorcsosulásának. Aki nem engedelmeskedik a kínálásnak, a nógatásnak, az erőszakos tukmálásnak, azt kiközösíti a társaság. Az az érzése az embernek, mintha Jobban büntetnénk az egészséges akaratot, mint a beteges gyöngeséget. Ez a fölfogás, az iváskényszer Is kedvező körülményeket teremt az alkoholizmus terjedéséBek. A munkahely nemcsak úgy vállalhat áldásos szerepet, ha intézkedéseivel, helyi erkölcsi normáival, szokásaival megelőzi hogy dolgozóiból alkoholisták legyenek. Fel kell készülnie arra is. hogy miként fogadja vissza — és egyáltalán visszafogadja — az elvonókúra után saját elhatározásából is „jó útra térő" alkalmazottját. A visszaesőknél ugyanis gyakori ok a megbélyegzéstől va'ó félelem és a munkahelyi alkalmi ünnepségek kötelező volta. Előfordult, hogy valaki egy évig tartó sikeres ellenállás után. fizetésnapon, a brigádvezető névnapján engedett a kényszernek: „nem tehettem meg hogy nem iszom az egészségére". Ezért is oly sürgető az alkohollzmusellenes klub megnyitása. amely régóta szívügye a városi Vöröskeresztnek. Helyiséget már adott a tanács, de otthonossá téte'éhez szintén társadalmi •egítség kellene. Hazánkban jelenleg 480 ezer ember veszélyeztetett, azaz ennyien vannak, akik naponta 1.5 deciliter tiszta alkoholnak megfelelő meny. nyiséget isznak meg. Sorsuk alakulását nem lehet tétlenül nézni. Annál is inkább, mert a kutatók szerint az alkoholfogyasztás emelkedését az egészségkárosodások némileg késve, de hatványozott mértékben követik. A hazai adatok bizonyítják is ezt: húsz év alatt megkétszereződött az egy ember által elfogyasztott alkohol mennyisége az alkoholos elmebetegek azáma pedig hat és félszeresére nőtt. S ha ez így igaz mai mértéktelenségünkért öt —tíz év múlva fizetünk. Az alkoholizmus ellen nincs csodaszer, az egészségügy sem képes a csodákra. De a társadalmi összefogásra támaszkodva meg kell kísérelnie hogy elejét vegve nemzedékek önpusztításának. A városi kórház ideg-elme osz'á'va erre számítva érdekes fölmérést vegzett Szegeden és a lárásban, amelynek eredményéről a városi Vöröskereszt rendezvényén be számolt a vál'alatok vezető' nek. Megállapították: évente '1100—1200 részeg ember* szállítanak a detoxikáló állomásra. Ezek a részeg emberek pedig 68 szegedi nagyvállalat dolgozót. Az összesítésekből kiderült, melyik a Jegi szakosabb" intézmény. Nem szégyenlistát akartak fölállítani az okos vállalkozásba kezdett orvosok. és ha néhányat említünk, nekünk sem ez a szándékunk. A dolgozók és az ápolt részegek aránya fölhívja a figyelmet arra, hogy különösen a vasöntöde, a kéziszerszámgyár, a Magasés Mélyépítő Vállalat vezetőinek kell törniük a fejüket, miként tudnának az egészségügyi dolgozókkal, a helyi Vöröskereszttel és egyéb társadalmi szervekkel közösen sokkal többet tenni az alkoholfogyasztás ellen. Az eddig fölsorolt károk mellett ezt a részegség okozta gazdasági veszteség is megköveteli. A munkafegyelem megszegéséhez enitó" jóval kevesebb ls elég és büntetendő. Cseppet sem megnyugtató „helyezés": a Volán vállalat harmadik ezen a ranglistán. Dolgozóik közül 47 fordult meg egy év alatt a józanítóban. Itt már egész szigorú intézkedések is jogosak. Érdekes eredménye a fölmérésnek: a beszállított részegek 47 százaléka valamilyen okból már összeütközött a törvénnyel, 17 százalékuk börtönben is ült. Ugyanakkor munkahelyi fegyelmije csak 5 százalékuknak volt. Ennyire mintaszerűen viselkedtek volna a munkahelyükön? Az elnézés társadalmi méretekben csak növeli a bajt. A vizsgálódás rávilágít sok mindenre, ami segítséget nyújt a vállalatvezetőknek, az alkoholizmus ellen küzdő szervezeteknek aljban. hogy átgondolják, megfogalmazzák és bevezessek a megfelelő gyógymódokat. Eszerint külön figyelmet kell fordítani a fiatalokra, hiszen a kezeltek átlagéletkora 38 év. Iskolai végzettségük nem is túl alacsony: 46 százalékuk elvégezte a nyolc általánost. Csupán 40 százalékuk él házastársával a többiek elváltak, nőtlenek. A munkahelyi környezet felelősségtudatára vár részben az is, hogy tisztázzák, megmondják kollegájuknak, hogv alkoholista. A beszélgetések során ugyanis kiderül: kevesen tartják magukat annak noha a pohárnak sose tudnak hátat fordítani. A meggyőzés, rábeszélés ráveheti az illetőt, hogy mihamarabb elvonókúrára kerüljön. * A család legtöbbszőr csak szenvedő alanya a férj, az apa részegeskedésének. A feleségnek, gyereknek nincs eszköz a kezében, amellyel jobb belátásra bírja az Ingatag családfőt. A munkahely, ahol a nap egyharmadát tölti valaki, kialakíthat normákat, emberhez méltó szokásokat, hozhat erélyes intézkedéseket. amelyekkel megmenthetnek egy-«gy embert. akiben a jó szándék aprócska lángja még pislákol. S megmenthetik azt az értéket, amellyel még képes hozzájárulni közös gazdagodásunkhoz. Nem egy-két megbotlóról van szó! Chlkán Ágnes Egymillió embert érint Megyei városok közlekedési kon!ereneiája Szegeden Vizsgálat a pékek munkakörülményeiről A „pult rpásik oldalát" elemezte az ÉDOSZ. A szakszervezet átfogó vizsgálata ezúttal nem a kenyér- és a péksüteménygyártás helyzetét tárta fel, hanem az élelmiszeriparnak ebben az ágazatában dolgozók munkahelyi körülményeit mérte fel. Az átfogó vizsgálat alapvető következtetése: bár a pékek és az üzemek kiszolgáló személyzete számos helyen lényegesen jobb körülmények között dolgozik, mint régen, a ,4apátos"-kemencék idejében, de további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy ez az ipari munka „külsőségeiben" mindenhol vonzó legyen. Az elmúlt három évben mintegy 80—100 kisebb sütödét leállították, illetve egy részüket tartalékba helyezték, tehát csak alkalmanként használják. Ezek az üzemek ugyanis olyannyira elavultak, hogy felújításukra nem volt lehetőség. Azokon a helyeken viszont, ahol lehetőség volt a korszerűsítésre, évek óta folyamatosan cserélik ki a termelőberendezéseket, ennek nyomán mintegy 200-zal csökkent a kézi munkaerővel kiszolgált, régi, elavult technológiával működő kemencék száma. Ezzel egyidőben 500-ról 600-ra nőtt a korszerű berendezések száma Idén az év végéig újabb 30 ilyen kemencét helyeznek üzembe és ezzel tovább javul a munkavédelmi szempontból nem kifogásolható műszaki berendezések aránya. „Ami Szegednek újból alkotását illeti: bármit s mennyit tegyen is a nemzet Szeged javára, ez csak segítség lehet az alkotásnál, de nem maga az alkotás. Ennek nagy munkájában az oroszlánrész mindenesetre Szeged népének csüggedetlen erélyére vár." Kossuth Lajosnak, 1879. március 22-én, Bakay Nándorhoz címzett leveléből valók az idézett sorok, melyek mottóként vezetik be — máig érvényesen — azt a közlekedési kiállítást amelyet tegnap délelőtt Lovász Lázár, a MAV Szegedi Igazgatóságának vezetője nyitott meg a Technika Házában. A kiállításon fotók, modellek, tervrajzok, grafikonok szemléltetik Szeged közlekedésének fejlődését máig. A Közlekedéstudományi Egyesület szegedi szervezetének megbízásából összeállított szemléltetőanyag kapcsolódik a megyei városok országos közlekedési konferenciájához, amely ugyancsak tegnap kezdődött a Technika Házában. Köszöntőjében Papp Gyula, a városi tanács elnöke elmondta: külön is öröm, hogy az a város lehet a vendéglátó házigazdája a konferencia mintegy kétszáz résztvevőjének, amely az utóbbi évtizedben a felsőfokú központok közül talán a legnagyobb ütemben igyekezett pótolni a közlekedési létesítmények terén tapasztalható lemaradását. Szólt az öt megyei városnak a kormány közlekedéspolitikai koncepciójában is tükröződő sajátos helyzetéről, azokról a gondokról, amelyek valamennyi hazai nagyváros közlekedésszervezőjét, településtervezőjét foglalkoztatják. A konferencián — melynek megnyitóján részt vett Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Török József, a városi pártbizottság első titkára. Gulyás Antal, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője, dr. Kelemen Miklós rendőr vezérőrnagy, megyei főkapitány, dr. Vincze Győző rendőr ezredes, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács titkára is — bevezető előadásában Molnár János, a KPM tanácsi közlekedési főosztálya vezetője vázolta a munkaterületen dolgozó szakemberek soros feladatait, a személy- és teherszállítás fejlesztésének főbb irányait Az öt megyei városban közel egymillió helyi lakos, s A konferenciához kapcsolódó közlekedési kiállításon járműmaketteket is bemutatnak több mint 100 ezer bejárót érintő kérdésekkel foglalkoznak a két és fél napos tanácskozás résztvevői. Tegnap Hegyi Kálmán, a MÁVTI igazgatója a közlekedésfejlesztési tervek célkitűzéseit s azok megvalósulását elemezte, Törőcsik Frigyes, a KPM közúti főosztályának osztályvezetője a KPM kezelésében levő városi átke-' lési szakaszok korszerűsítéséről szólt Takács Béla, a KPM tanácsi közlekedési főosztályának osztályvezetője a megyei városok tömegközlekedéséről tartott előadást Nagy Károly (UVATERV) és Ballá Zoltán, a szegedi városi tanács vb építési és közlekedési osztályának főmérnöke a város közlekedésfejlesztési tervét ismertette. Dr. Vincze Győző közúti közlekedésünk biztonságáról beszélt majd a konferencia résztvevői Bíró Lajosnak, a BKV vezérigazgató-helyettesének előadását hallgatták meg Város — közlekedés — forgalomszervezés címmeL Ma, a tanácskozás második napján Riss Jenő, a BKV vezérigazgató-helyettese al autóbusz — villamos — trolibusz kiválasztásának kérdéseit elemzi. Szabadi Farkas, a Volán Tröszt osztályvezetője az autóbusznak a tömegközlekedésben játszott szerepéről tart előadást dr. Vincze Győző, az OKBT titkára pedig a biztonságos közúti közlekedés megteremtésének kérdéseit elemzi. A tanácskozás délután szekcióülésekkel folytatódik, holnap délelőtt pedig néhány szegedi közlekedési létesítmény megtekintésével záruL Szokatlanul alacsony a önita vízállása Gondok a teherszállításban A sokéves átlaghoz képest szokatlanul alacsony a Duna vízállása. A novemberi középátlag ötven év mérései alapján 250 centiméter — idén ősszel csupán 140 centimétert ért el. A Duna novemberi — nem jeges —vízszintje Budapestnél 1947. november 6-án volt a legkisebb: 51 centimétert mértek a szakemberek. A mostani alacsony vízáli lás nagy gondot okoz a MAHART teherszállításában: az uszályokat 1600 tonna helyett csupán 900—1000 tonnával tudják megterhelni így a tehermennyiség elszállítására lényegesen több uszályt kell üzemeltetniük. (MTI) Tóth Béla Móra Ferenc betűösvényein 17. Mehettem gondtalanul, ahová Móra küldött. Es Ilonka asszony körül is olyan lehettem már, mint valami eszköz.1 Érkezésemre összegyűjtötte a feladatokat Egyikkel alig készültem el, másik, harmadik, tizedik megbízás potyogott. És ott volt Panka Hintáztass meg, Marci! Kocsíkáztass meg, Marci! Naponta lóvá alakultam, kocsikáztunk. Együtt jártunk a boltokba, húztuk a kiskocsit Keserűvíz az utóbbi időben több kellett, mint bomémű, pedig már nap alig múlt el, hogy vendégek ne toppantak volna be hozzájuk. Nyáron mindennap mentem jégért, harmadnaponként tűzrevalóért. Ennek az Emmi asszonyos időszaknak az elején nagy eleset'séghen szenvedett szegény Móráné asszony. Állandóan maga mellett tartotta a S'alvatoros üveget. Iszogatott belőle. Gyomra fáj da1 mában fetrengett nemegyszer És akkor nen tudtam, hogy Emmi asszony miatt ivódik a sem Iegesítő keserűvíz. Hogy nagy idegességében rán gatózó gyomrát csillapítja vele. Emmi pedif magabiztosan ült Móra kegyei között, s talán na ponta Ilonka lakásában. De hát ülhetett is, bűntelen volt, s fogalma sem lehetett róla, hogy mekkora szenvedést okoz Móránénak. Féltékenység? Nem tudom. Akármilyen beteg volt Móráné, a férje és a vendégek jelenlétében talpon állt, mosolygott, nevetett, elmentükkel ágynak esett. Az 1909-es év a Naplóban mindiárt Ady megmarásával kezdődik Móra tollából. Az új iskola. Az Ady-verselés orgiákat ül a legmodernebb irodalomban. Minden tehetségtelenség új húrú lantosnak képzeli magát, ha amúgv istenigazában kerékbe tudja törni a gondolatot s a magyar nyelvet. Az egyik titánkulus például ezzel kezdi legújabb versét egy modern folyóiratban: „Nem csábít éngem dal, szín, íz, akármi. Szeretnék leülni, szeretnék megállni, Élni csak halva jó..." De így szól a másik epigon: Ha jön a fájdalom, a kétkezü, a violakék, Ó, csodaszép koronás Kalogén feleség, A semmi a Minden, a Minden a Semmi! ügye csirkásziai kép az Erzsi? Űj hangok, új lenyek, Reptillák. bölények ... És mandulakacagás a lényeg... Reveránc, kefe-ránc, kutyatánc. Nos, Körülbelül így fest az új Ura, az isten akárhová tegye a föltalálóját! De nemcsak a költészet jelenségeire reagál Móra. Már az előző évben 183 közleményt helyez a Naplóban és negyvenet az Én Újságomban Mindennap írnia kell ehhez a produkcióhoz, dr nég ott van a könyvtári munka és a régiségtár van is rendszeresen vitézkedik. Nem rutinbó1 loigoz'k. Érzelmei kikapcsolásóval a leghétköz napibb hírfejet sem tudja leírni. Szívéből, idegrendszere remegő együtteséből méri hozzá mivolta adagjait. Mint az égő gyertya fogyasztja magát, de ura a rábízottaknak. Tölötte áll, belátja határait, mélységeit tevékenységének Időnként elkeseredik. Ha nem is panaszképpen mondja, társaival beszélgetve kifejti, hogy ennél többet már soha életében nem tud produkálni. S amikor azt mondja, tücsokszó vagyok, a többiek rábólintanak, hiszen igaza van. A vára* körgátjain túlra nem jut el a hangja. S szavára nincs visszhang. Ami visszhang érkezik. Ady-ellenérzéseiként csapódik a városra, a Mórákra, Pósákra, a pusztaszeri elmaradottságra. Ady szerint a tápéi község kupaktanácsa a haladó gondolatok hurcolója. Mert azok így nyilatkoznak : Nem megyünk Pusztaszerre, az urak ünnepére. Ha Árpád apánk tudta volna, sohasem hozott volna ide bennünket. Ünnepeljenek a római pápa magyar püspökei, akiké lett a Pannóniáért fizetett aranyos nyergen és féken kivüi a föld, a víz, a fű. Ünnepeljenek a Pallaviciniek és Wencheimek, a Rákosi Jenők és Günthnerek. Emmi főzte a teát. Valóságos teaivó szertartást kerekített délutánonként Felült az asztalra, cigarettázott. Szerzett joga veit hozzá. A férj® abban a szekérben húzza az igát, ahol Móra. Ily".kor az Olympos kecskelábú asztalai köré gyülekezett össze a szerkesztőség bent tartózkodó népe. Thewrek Emil, Kisteleki. Vass Géza, Szakács Andor. És természetesen Tömörkény. Ilyenkor megcsihhantják. szórják a szellem szikráit, teljesen a maguk gyönyörűségére. Áttételesen tan Emmi asszony kedvére. A teázás gvakran Engel meeszidátávai kezdő iött. Ezt a jelenlétében ls megtettek. Azutái zidták a város vezérét. ' ázárt. aki öreg kőtár? nár csak hiúságából él Mostanában én->en hal loklik. de atá-t a szobáiéban tartat ;a a D >go ücs Társaság "'léseit. Ennek a glóriája né'kül ts án már nem ts élne! — Még megsirathatjuk — vélekedett Móra — I ázár okos pmber. Tömörkény ritkán szólt csak úgy bele a fiatalok füstölgéseibe. És teázáskor is megmaradt a saját bora mellett. Most azért ő is szólt: — Okos? Okós volt az, aki a nadrágszíjra a csatot kitalálta! (Folytatjuk.)