Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-19 / 273. szám

13 Vasárnap, "Í978. november 19. Zsíros István A fák lassan nőnek... — Sétál egy ember a kerek erdőben, puskával a vállán, s figyeli, hogyan nőnek a fák... A legtöbben ilyennek képzelik az erdész munkáját. — Jól képzelik. — Tényleg ez az erdész dolga? — Ez is. — És még mi? — Gyűjti a magvakat, csemetéket nevel, vigyáz a vadállományra, az erdő • tisztaságára. Sokrétű, és nagyon szép munka? — Nosztalgia? — Persze. Eszembe jutott a körtvélyesi erdő. Ott kezdtem az életemet. — Mint mi? — Melós. Csináltam mindent, fát vágtam, csemetekertben dolgoztam. — Az embert meghatározza a gyerekkora, a szülői ház... — Értem mire gondol. Arra, hogy a szüleim inspiráltak erre a pályára. Apám altiszt volt az OTI-ban, anyám háztartásbeli. — Sehol egy erdész? — Sehol. Apám meghalt, utána átköltöztünk Szekszárdról Hódmezővásárhelyre. Valahol dolgoznom kellett, valamiből élni kellett. Az erdészetnél volt munka, odamentem. — Csak ezért? — Annyi év telt el azóta..; Mondhatnám most már. hogy nem csak ezért, de nem volna igaz. Tény viszont, hogy szerencsém volt. Megszerettem az erdőt. — Aztán? — Szakérettségi, majd Erdőtechnikai Akadémia. A Szovjetunióban szereztem diplomát. — Mindig ilyen szűkszavú, ha saját magáról kell beszélnie? Zsíros István, a Dél-alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója zavartan elmosolyodik: — Nézze, ennél a vállalatnál dolgozik kétezerkétszáz ember... Miért éppen az igazgató élete a fontos? Van arra mód. hogy mindenkit megfaggasson az újságíró: hogv élsz, mit gondolsz, mit szeretnél? — Nincs. — Na. látja, ez a lényeg. Én ebben a székben ülök. a többiek másikban. Engem kérdez, de a többiek nevében Is kell beszélnem. mert gondjaink is, eredményeink is közösek. — Hány embert ismer személyesen a gazdaság dolgozói közül? — Sokat Sokat, mert végigjártam a területeket. Először előadó voltam, majd erdészetvezető, később a fakitermelés irányítását vettem át, aztán osztályvezető lettem az erdőhasználati osztályon, később a termelési és kereskedelmi főosztályt vezettem. 1977. szeptember elsején neveztek ki igazgatónak. — Sok mindent csinál, sok mindenhez ért. Ez jó is — gondolom —. meg rossz is... — Nem értem! — Akkor kifejtem. Arra gondolok, hogy az az igazgató, aki specialista is, néha több feladatol vállal, mint amennyi optimális Ért a területhez, tehát maga dolgozik, maga dönt a munkatársai helyett is. — Lehetséges, hogy van ilyen. Rám nem jellemző. Bár az elején néha beleestem ebbe a hibába. Az igazgatónak nem a kis részletekkel kell foglalkoznia... Persze nem árt, ha eligazodik azok között is. Annyi tény: ha van időm. végigjárom az/osztályokat mindennap ... Megpróbálunk közösen gondolkodni. — Idő... — Értem, mire céloz. A gazdaságnak tíz egysége van, a terület óriási... Azért igyekszem mindenhová eljutni. — Mennyit autózik havonta? — Háromezer kilométert, néha négyet is. — Nem fárad el? — A gazdaság termelési értéke 650 miliió forint. Nem szabad egy percre sem lazítani. Különösen a feldolgozásra kell figyelnem Ez adja a termelés nyolcvar. százalékát. A termékek: furnér, bútorlap, enyvezett lemez, rakodólap, láda. — Miből állítják elő mindezt? — Erdeinkből évente kilencvenezer köbméter vastag fa kerül ki. tízezer köbméter fát máshol termelünk, és importálunk is. — Magyarország szegény fában... Az Alföld különösen az! — Ritka az az erdész, aki életében — hogy képletesen mondjam —: megéri a vetést és az aratást is. Egy fenyőerdő ötvenhal van év alatt érik be, az akácnak is kell harminc, harmincöt év. Ez két dolgot ir elő nekünk; a türelmet és az elvet. Az erdőt nem lehet zsarolni. Tízéves terveink vannak a kitermelésre. csak annyit szabad kivágni, amennyi pótlódik. — Ezek szerint? — Azzal tudunk gazdálkodni, amil elődeink telepítettek. — A következő generáció? — Ugyanígy. Rájuk nekünk kell gondolnunk! — A gazdaság termelési értékének négyötödét a fafeldolgozás adja. — És nem korszerű üzemekben! — Az elmaradás? — Több mint egy emberöltőnyi. — Mit lehet tenni? — Gondolkodni kell. Szerintem ez a legfontosabb. Azért mondom, mert egy sor dolgot nem értek. Nem értem például azt hogy a fakitermelésben miér használunk nyugati fűrészgépeket, holott a szovjet gépiek sokkal jobbak. Egy nyugati gép ára 10 ezer forint, de alkatrészekből összeállítva ez az összeg három és félszeresére nő. — És? — Egy idő múlva kopik a gép, alkatrészeket kell vásárolnunk! — Ki a hibás? — Ezt én nem tudom, én csak az adatokat olvasom össze. A Szovjetunió kitermel egy évben ötszázhiillió köbméter fát. mi hétmilliót... Miért nem veszszük át a jó technológiát? Tudom, hogy nálunk nem ilyen egyszerű a helyzet, elődeink szinte kitermelhetetlen erdőket is ültettek, amelyekben ma is kénytelenek vagyunk a lóvontatást igénybe venni, mert gépekkel lehetetlen a szállítás. de mégis bökdös a kisördög... Miért vannak drága nyugati gépeink? — A gazdaságban meg kell teremteni az egyensúly feltételeit Mit tehet ezért a DEFAG igazgatója? Zsíros István feláll, odalép az íróasztalához, az egyik fiókból előhalássza az Erdőgazdaság és Fa'par legújabb számát. — Olvassa! Olvasom. „A faforgácslap- és farostlemez-gyártást indokolt a belföldi szükségletek mértékéig fejleszteni A farostlemez-gyártást — a felületkezelés bővítése mellett — szirten kell tartani. A fenyőhelyetlesítés és az importmegtakari'ás érdekében célszerű egv körülbelül 17 ezer köbméter kapacitású faforgácsláda-gyárat létesíteni. A fejlesztést elsősorban a meglevő üzemek bővítéseként Nyugat-Magyarországon. illetve — az enyevezett lemez és bútorlap esetében — Dél-Magyarországon célszerű megvalósítani." — Ezek után? — Budapestről egy üzemnek ki kell települnie. Ennek a termelését nekünk kell pótolni. Ez meg növekedést nem jelent, de Benke László jelenti azt, hogy nem növeljük az importot. Es ez fontos. A többi gondolatunk is e körül iár; importpótlás — ez a legfőbb feladatunk! — Mi módon? — Sokféle alkalmazása lehet a nálunk termő nyárfának. Van lehetőség a technológia fejlesztésében is Erre a konténerprogramot mondom. Elő lehet állítani konténert lemezből is... — Megéri? — Csak ez éri meg! — És a hagyományos termékeknél? — Én a hazai anyagok pártján állok. — Ez mit jelent? — Sok fánk furnérlemezének szép a rajzolata. Szerintem a kőrisé a legszebb, s miután a bútoripar a természetes anyagok reneszánszát éli, ki kellene, és jobban ki kellene aknázni hazai lenetőségeinket... — Milyen tartalékok vannak még az iparágban? — Szellemiek elsősorban. — Mire gondol? — A sok évtizedes technológiákat meg kell újítani, példá't is tudok mondani, Tisza-parti üzemünkben most szervezzük át a gyártási folyamatot, optimális viszonyokra törekszünk. — Türelmes? — Annak kell lennem, erre tanított az erdő. Ma abból élünk, amit elődeink telepítettek, s mi már az unokáknak dolgozunk. — Mit tervez? — Jövőt a jelenben. — Magánemberként? — Már mondtam: kétezerkétszáz ember dolgozik itt; az én jövőm, a gazdaság jövője — az ő jövőjük. — Biztos jövő? — Mint az erdőé, olyan. Ahogyan az elején mondtam: figyelni kell, hogyan nőnek a fák, mert a fák fölnőnek. Ez a rend. PETRI FERENC Világot Mit az idő romba döntött emlékezetem felépíti. Hadd legyek a jóra képes, nagyapám háza, fehéredj ki! Világot a sötétségbe falaiddal gyújtsál, lobbants! Ne engedd, hogy tévelyegve hadonásszam: jóság! hol vagy? Magamat kell lehallgatni? Homlokomban nyílj ki ablak! Gyorsan, mert a lámpát oltják szívemben az ének hallgat. Nézni kell az öregekre, és a fáradt patakokra. Kívül-belül óhajtozom nagyapám a zsoltárokra. Haza vezetsz? Mondsz mesét' Visszanyerni volt-erőnket Kis szobában melyiket? Szép meséjét Fanyüvőnek? Kálnoky László Sötétedés Mielőtt elsüllyedne a talajban, a fényt újra fölemelkedni látod, érzéketlen kolosszusokat vádoló hajszálvékony tiltakozásul. Míg szaporázzák táncukat a percek, átjár a veszély madárvijjogása. Egy farakás őrtornyából figyelsz az agyafúrt hurkot vető utakra. Kit rémalaknak hittél messziről, a te másod jön talpig feketében, álmatagon halad melletted el, mint aki meg se lát. Heller Ödön modelljei Száz éve, 1878. november 21-én született Heller Ödön (1878—1921), a szegedi festészet kimagasló alakja. Juhász Gyula a betiltott Délmagyarország utódában, a Szeged című napilap 1921. július 17-í számában cikket írt a fehértisztek által meggyilkolt Heller Ödönről. A költő nekrológja szerint a szegedi piktor népszerű volt Tápén, sőt, a lakosság úgy tekintette, mint benszülöttel. Heller tápai modelljei közül eddig is ismertük Török Vicát (1896—1974), vagy ahogy a faluban nevezték. Török Viktust. A lapaiak a minap bezárt Helleremlékkiállítás sok képén fölismerték Viktus nénit. Az egykori híres modell látható a katalógusban 14. sorszámon szereplő Levélolvasás című képen, ő a Gereblyéző nő (16. sz.), ráismerBaranyi Ferenc Utószó egy szerelemhez Nincs mit mondanom, nincs mit mondanod, ami régen megszakadt, azt nem folytathatod, szemed jégvirág borítja — már beléd nem láthatok. Nincs mit mondanod, nincs mit mondanom, párosan viselt magánynak dupla súlya nyom, szíved hangtalan parancsát többé meg nem hallhatom. Én már többé nem kereslek: rádtalá'nom nem öröm. Te is engem c~ak — kerestél. De én azt is köszönöm. Mért. hogv a -zerelmet mindig mega'ázza a közöny? Vá'ni kell. Kolonc ko'oncnt nem vi«el, ónvéde'emb51 hagylak el, s fel nem cseréllek senkivel. Válni kell. Én nem hiszek — te nem hiszel, a szív nem nézi, mit cioel, csak éppen már nem bírja el. tek a Munkába (29. sz.), a Vica kapál (19. sz.) és a Vicáék a töltésen (40. sz.) című képen, éa rola mintázta a festő a Parasztmadonna (18. sz.) főalakját. Bodóné Török Vica kapcsán biztosra vette a kutatás, hogy a Juhász által említett Török bácsi nem lehet más, mint az ismert modell édesapja A kiállítás tápai látogatói a Hazatérők (11. sz.) alakjaiban megismerték a zsákot cipelő Török bácsit és kél lányát. Sok tápai — elsősorban Molnár Imréné tanárnő — segített a többi eddig nem ismert modell azonosításában. Így derült fény Rozi személyére is. Most már tudjuk, hogy a költő Török Viktus testvérét. Török Rozit említette cikkében, ö látható a Krumplivivö (15. sz.) és a Vica a kertben — tehát téves círníölírású! — képen (27. sz.) is. A Tápai lányok (8. sz.) polenázo csoportjából hét évtized múltán is fölismerték Terhes Anarásné Molnár Rozáliát. Terhes Józsefné Kónya Máriát és Lele Józsefné Sós Tecát. A Tisza-parton című képen (28. sz.) középen Dávidné Szarka örzsa ÜL A Vicáék a töltésen alakjai között látható Acs Gyirgyné Gulyás Mária, a későbbi ismert népitáncos. A Cigánylány (38. sz.) egykori modellje Jankóraé Kati néni volt. Tartozunk az igazságnak azzaL hogy nem mindig volt egységes a tápalak véleménye. Cikkünkben az adatkőziók többségé által fölismert és megnevezett személyeket említettük. Ez a tápai kiállítás is — akárcsak az 1973-as Nyilasy-tárlat — nagv sikerrel zárult. A szerény emlékkönyvben még külföldi látogató nevére is bukkantunk. A kiállítást megtekintette Radnóti Miklós né, akinek férje rokonságban volt Heller Ödönnel. Az elismerő bejegyezések közül az 5 sorait idézzük: „Hálás köszönet a szép kiállításért. Jó lenne Budapesten megismételni. 5. XI 78. Radnóti Miklósné" Valóban, jő lenne. Akár Szegeden is... APRÓ FERENC